Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

/

Rendeletismertetés

A MUPI £LLEMOKZE§

!

*

\

Cséplőgéptulajdonos — zugpálinkafőző

' Már hírt adtunk néhány héttel ezelőtt arról, hogy az országgyűlés törvényt alkotott a népi ellenőrzésről. E törvények célja: az eddiginél hatásosabb eszközökkel, a becsületes dolgozók bevonásával harcolni a törvényes renddel szembeszegülő, a népva- gyont herdáló elemek ellen.

A napokban jelent meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 6/1958. számú rendeleté, mely a népi ellenőrzésről szóló törvény végrehajtásáról in tézkedik. A végrehajtási rendelet kiemeli, hogy a megyei népi ellenőrzési bizottság, a központi Dépi ellenőrzési bizottságnak, a Járási és városi népi ellenőrző bizottság a megyei népi ellenőrzési bizottságnak van alárendelve.

A népi ellenőrzési bizottságok maguk határozzák meg az általuk megbízott népi ellenőrök szamát. A bizottságok az alábbi ellenőrzési formák szerint járhatnak cl:

a) Valamely népgazdasági ágazat, illetőleg valamely fontos kérdés országos szinten való vizsgálata (komlex ellenőrzés). E vizsgálatot csak a központi népi ellenőrzési bizottság végezheti el.

b) Szerv, vállalat, üzem, intézmény, kisiparos, kiskereskedő stb. egész működésére.kiterjedő ellenőrzés. (Általános ellenőrzés.)

c) Egy meghatározott cselekmény, illetve mulasztás, valamint meghatározott személyek magatartásának vagy tevékenységének vizsgálata. (Cél ellenőrzés.)

A népi ellenőrzési bizottságok maguk állapítják meg ügyrendijüket. Üléseiken több fontos kérdésben döntenek, többek között például a munkatervjavaslat el- jfogadása, vizsgáló csoportok kijelölése, jelentések értékelése, büntetőeljárások, fegyelmi eljárások, kártérítések érvényesítése, polgári perek megindítása tekintetében hivatalos sajtóközleméFűtött teremmel várja olvasóit a

MEG VEI KÖNYVTÁR. Művelődést, szórakozást nyújt a

MEGYEI KÖNYVTÁR. Lépjen be tagnak a MEGYEI KÖNYVTARBA. ______________ 41

ny

ék kiadása stb. tárgyában. A népi ellenőrök feladataikat általában vizsgáló csoportokban végzik, amely rendszerint az őket megbízó népi ellenőrzési bizottság egy tagjának vezetése alatt áll. Különleges szakértelmet igénylő feladatok elvégzéséhez külső szakértők igénybevehetők.

A vizsgálatok során tett olyan megállapítások esetén, amelyea bűncselekmény elkövetésére, utalnak, a népi ellenőrzési bizottságot haladéktalanul értesíteni kell, és a bizottság ilyen esetben kérheti, hogy az ügyészség, vagy a rendőrség a vizsga- uuoan működjék közre. A nép ellenőrzési bizottság megállapi tásai, amennyiben azok büntető eljárás megindításának alapját képezik, a területileg illetéke; rendőrséggel vagy ügyészséggé* közölni köteles. *

A népi ellenőrzési bizottságnak joga van arra, hogy a megvizs gált szerv vezetőjének javaslatot tegyen fegyelmi eljárás lefolyta tására, illetve a kár megtérítésere azzal szemben, aki erre alapot szolgáltatott. A népi ellenőrzési; bizottság javaslatot tehet jogsza bálysértés esetén a törvényes ai lapot helyreállítására. A népi el-; lenörzési bizottság felhívására, javaslatára, megkeresésére a szervek vezetői az eljárást soron kívül kötelesek lefolytatni és annak eredményéről a bizottságot értesíteni.

A népi ellenőrzési bizottság; tagjai és a népi ellenőrök felada tukat általában munkaidőn ki-| vül látják el, egyes különlegest megbízást azonban munkaidőt alatt is elvégezhetnek. A rnun-j

Az ellenőrzési munkákban kimagasló eredményeket elért sze- niélyeket jutalmazásra, vagy kitüntetésre lehet felterjeszteni. A területi népi ellenőrzési bizottságok és a tanácsok végrehajtóbizottságai és állandóbizottságai munkájukban egymást kölcsönösen támogatni és egymás munkáját elősegíteni kötelesek;

(kolozsi)

Rendőri és pénzügyi szerveink í összehangolt jó munkájának kö- í szűnhető, hogy a közelmúltban ÍKecelen zugpálinkaíőzőt leplezitek le. Filus István, aki két pá- í llnkafőző-készülékén eddig közel >300 liter pálinkát főzött — s te- ! vékenységéhez mintegy 40 mázsa [cukrozott cefrét használt fel, Ke- ’ célén és — rokonsága révén — a

Kiskőrösi Földművesszövetkezetben értékesítette a zugpálinkát;

Meg kell említeni, hogy Filus régebben cséplőgép- és autó- tulajdonos volt, s miként régebben megszokta, most is törvénytelen úton akart haszonhoz jutni. Úgy látszik, nem sikerült; Reméljük, tisztelt rokonait is felelősségre vonják.

káltató emiatt semmiféle hátránnyal nem sújthatja őket.

A területi népi ellenőrzési bizottság tagjának és a népi ellenőrnek munkaviszonya c tisztségek betöltése alatt, és c tisztségnek megszűntét követő egy esztendőn belül felmondással, vagy fegyelmi határozattal esas abban az esetben szüntethető meg, ha ahhoz a felettes népi ellenőrzési bizottság előzetesen hozzájárul.

A népi ellenőrzési bizottság maga állapítja meg, hogy az állampolgárok részéről történt bejelentés közérdekű-e és az abban foglaltakat vizsgálat tárgyává; teszi-e, vagy kivizsgálás végett az arra illetékes szervhez juttatja.

A tavaszi vetőmagot próbáljuk ki

eiú'csíráztatással

Az előcsíráztatás legjobb módja, ha nagyobb világcserépbe, vagy lábasokba kerti földet teszünk s ebbe egyenként 100— 100 szem magot ültetünk. A csí- rázási próba ideje alatt tartsuk szobában a veteményt s naponta locsoljuk, hogy a íöld állandóan nedves legyen. Ua az elvetett mag 96 százaléka — azaz 96 szem — erőteljes csírát hajt, akkor minden további nélkül ha z- nálhatjuk a vetőmagot. Ua azonban enné] kevesebb mag hajtott jó csirát, akkor a szokásos magmennyiségnél 10—20 százalékkal többet kell vetni. Ha viszont 30 százaléknál több az egyáltalán nem csírázott, vagy satnya csírát hajtó magok száma, akkor cseréljük ki a vetőmagot.

Az oltatlanul árusított

baromfit

a hatóság lefoglalja

Korábban már ismertettük azt a miniszteri rendeletet, amelynek értelmében 1958. január 1- től március 31-ig be nem oltott baromfi árusítása, vagy felvásárlása az ország egész területén tilos. Ez az intézkedés libákra, kacsákra, pulykákra, gyöngy- tyulíokra nem vonatkozik.

Azért hívjuk fel ismételten a gazdák figyelmét erre a rendeletre, mert ha bárki megszegi, szabálysértést követ el. Szigorúan megbüntetik, az oltatlanul forgalomba hozott baromfit pedig a hatóságok lefoglalják.

Készítsünk hófogó pajzsokat!

Az aszály elleni küzdelem egyik jól bevált módszere a hófogás, amelyet a Szovjetunióban ével? óta sikerrel alkalmaznak. A hófogó pajzsokat napraforgószárból, rozséból, nádból készítjük és úgy helyezzük el, hogy ne egy- vonalban, hanem az uralkodó

szelek irányát keresztezve sakk- táblaszej-űen álljanak. A hófogóval megakadályozzuk, hogy s szél árkokban, utakon, fasorokban hordja össze a bőséges téli csapadékot, amit helyes agrotechnikával meg tudunk őrizni a száraz nyári hónapokra is.

Növényvédelem februárban

SZANTÓFÖLDÜN

A kártevők és betegségek még téli nyugalmi állapotban vannak, de a gondos gazda már készül a tavaszra. A gabonafutrinka lárvája, a csócsárló az enyhébb téli napokon a felszínre jön s a gabonán pusztít. A fertőzött területeket figyeljük és tartsuk nyilván.

Ha ősszel gabonalégy kártételét vettük észre, vagy a felfagyás kárt okozna a gabonában, úgy nagyobb fejtrágyaadagot adjunk. Figyeljük a mezei pocok megjelenését is cs irtsuk Arvalinnal.

MAGTÁRBAN

A raktározott babot, szójababot és csillagfürtöl állandóan figyeljük: nem fertőzött-e zsizsikkel? Ha fertőzöttséget észlelünk, tároljuk a terményt vékony rétegben olyan hűvös helyen, hogy a hideg elpusztítsa a kártevőket.

A gabonazsizsik és gabonamoly elszaporodását a magtár állandó tisztántartásával, a hulladék öszszeseprésével és megsemmisítésével akadályozzak meg.

A GYÜMÖLCSÖSBEN Az enyhe napokat használjuk ki a gyümölcsfák téli tisztogatás sara. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a télvégi, rügyfa- kadás előtti permetezések alapja a fatisztogatás jó elvégzése. A szuhoktól, pajzstetvektől, vérte- tűtől elszáradt ágakat távolítsuk el. A száradóíélben lévő, beteg fákat — előzetes hatósági engedély alapján — vágjuk ki. A fiatal fák tisztításához csak gyökérkefét használjunk.

Védekezzünk a nyúlrágás ellen a gyümölcsösek kerítésének rendbehozásával. A megtisztított fák törzsét szúrós gallyal, vagy náddal kötözzük körül, vagy sűrűbb dróthálóval övezzük.

Permetező-, pórozógépeinket tisztítsuk ki, javítgassuk meg. Az üzemképes gépeket szedjük szét, olajozzuk be, majd fagymentes helyen tájoljuk.

(Szűcs József)

I*

Ax ellenforradalom

óta értelmiségi körökben sokat vitatott kérdés: a munkásosztályé vagy az értelmiségieké-e a vezető szerep? Bár az utóbbi időben, amióta a munkáshatalom helytállásának nagyszerű példáit látjuk, egyre kevésbé vitatható ez a szerep. Mégis, ha valakinek aggályai vannak a forradalmi munkásság vezetésre való hivatottságát illetően, meggyőződhetnek a társadalmi fejlődés logikája segítségével a marxi tétel igazáról. Ehhez kíván ez a kis írás segítséget adni.

Kezdjük talán olt, ahol az írószövetség néhány prófétája befejezte okfejtését: »Legyen az értelmiség a vezető réteg«. Mikor ezt mondták, akkor elsősorban az írókra gondoltak, mint akik a legalkalmasabbak, hiszen ők állandóan »az ország ütőerén tartják kezüket«, tehát legjobban tudják azt is, hogy mi a baja »szegény hazánknak«. Szerintük persze a legnagyobb baj a proletárdiktatúra volt, melyet sürgősen helyettesíteni akartak az értelmiség vezetésével.

Ha néhány akkori szájhős lapot, elsősorban az Irodalmi Újságot, kezébe veszi az ember és azokból próbálja az ország képét kihámozni, akaratlanul is a múltszázadbeli állatorvosi tankönyv címlapja jut az eszébe. Erre az érdemes könyvre kívül egy szarvasmarha metszetét rajzolták és a szemléltetés kedvéért a szegény állat minden testrészéhez odarajzoltak valamiféle súlyos betegséget. Ilyen tehén persze a valóságban nem volt. Hát

Miért nem az értelmiség?

körülbelül így néz ki az a kép is, amit egyes értelmiségi »szószólók« festettek az ország állapotáról. Hogy az ilyenfajta színezés célja nem az esztétikai élvezet volt, ez százszor bebizonyosodott az 1956-os októberi események menetében.

Ax is bebizonyosodott,

hogy ezeket a' velejükig hamis eszméket kívülről csempészték be az értelmiség soraiba, sebben az illúziók iránt amúgy is fogékony rétegben, sajnos, termékeny talajra talált ez az újabb maszlag is. Akik ezt a gyomot oly szorgalmasan palántúlták, valójában nem az értelmiség vezető szerepét akarták, hanem csak azt, hogy megszűnjön a proletárdiktatúra. Valódi céljuk elfedésére, a burzsoá restauráció álcázására kellettek nekik az értelmiségről szóló megtévesztő jelszavak.

Tudom, hogy az értelmiség megtévesztett elemei egy percig sem szimpatizáltak volna a »nemzelmentő hidalgókkal-, ha tudták volna, hogy »forradalmukkal« neo-nacionalista buzgalmukkal olyan embereket taszítanak a hatalom húsos fazekához, mint a kecskeméti brigantik fővezére — Nagy Lajos, aki honmentő eszméit többéves állami »ösztöndíjjal« a börtöncellák homályában szerezte; vagy mint a madarasi Nádai István, aki egy SS hadosztálynál tanulmányozta a humanizmust, hogy majd 1956 októberében méltó legyen az értelmiség megbecsülésére. Számtalan hasonló példát lehetne felsorolni, de ennyi is elég ahhoz, hogy akik eddig ábrándjaikba burkolóztak, lássák az értelmiség társadalom vezető szerepéről vallott nézetek csődjét.

De miért nem lehet az értelmiség a szocializmus építésének vezetője? — vetik ellen sokan jóhiszeműen, — hiszen ez az a réteg, mely az egész emberiség szellemi kincseit birtokolja, gyűjti és gyarapítja? — Nehéz kérdés, de feltétlenül válaszolni kell rá.

Talán kezdjük azzal, hogy minden történelmi korszakban elsősorban az értelmiség volt az emberi szellem termékeinek gyűjtője és továbbfejlesztője, de soha nem volt semmiféle társadalmi rendszer uralkodó osztálya. Nem is lehetett, mert a hatalmat csali olyan osztály, vagy osztályok gyakorolhatták, meiyek ehhez megfelelő gazdasági alappal (kizsákmányoló társadalmak esetében magántulajdonnal) rendelkeztek s ez a tulajdon egységes alapot jelenthetett számukra, amelyen osztállyá ég yesülve kizsákmányolhattak más osztályokat, melyek viszont éppen e kizsákmányoltság és jogfosztottsóg — ami lényegében ugyancsak gazdasági tényező —• alapján alkottak osztályt.

Milyen helyet foglalt e] az értelmiség ebben a helyzetben? Származását és beosztását tekintve egyrészt az uralkodó osztályhoz, a ki zsákmányolókhoz,

másrészük a dolgozókhoz tartozott. Az értelmiség kezdettől fogva csak abban volt egységes, hogy ki kellett szolgálnia a fennálló társadalmi rendszert. Az értelmiség meghunyászkodó magatartása éppen szolgai helyzetéből fakadt. A felszabadulás emberibb körülményeket teremtett a szellemi dolgozók számára, nemcsak a szó anyagi, hanem erkölcsi értelmében is. Igazán haladó gondolkodású értelmiségi belátja, hogy a dolgozó nép szolgálata semmivel sem alábbva- lóbb, sőt sokkal megtisztelőbb feladat, mint a burzsoázia szol- gálala.

Ezek után a fejtegetések után mindenki tudja, hogy a munkás- osztály hatalmáról szóló marxi tételt akartam megvédeni. Azzal azonban, hogy tagadtam az értelmiség vezető szerepét, még nem bizonyítottam a munkásosztályét.

A körcikcxő részben ezt a hiányt szeretném pótolni.

Sokan úgy vélik, hogy annak a bizonyítására, amiről mindenki saját szemével győződhet meg, nincs semmi szükség. Nem is a munkáshatalom létét akarom bizonyítani, hanem jogosultságát, történelmi szükségszerűségét.

A munkásság a kapitalizmus kizsákmányolt osztályai közül a legforradalmibb. Mindenféle magántulajdontól megfosztva él az ipari centrumok környékén,

abban a reményben, hogy egy szocialista forradalom segítségével kisajátíthatja a kapitalisták tulajdonát és erre a kollektív tulajdonra alapozza majd hatalmát.

Nagyon reális a munkásosztálynak ez a célkitűzése. Eléréséhez kellő elszántsággal, alapos szervezettséggel és harcedzett élcsapattal rendelkezik. Neki dolgozik az idő is, mert a kapitalizmus ellentmondásainak kiéleződése folytán a kizsákmányoláson alapuló termelési viszonyok egyre lehetetlenebbé válnak.

Ott, ahol győzött a szocialista forradalom, a munkásosztály kezébe vette a politikai hatalmat, de nem azért, hogy mint új uralkodóosztály, a kizsákmányolás új rendszerét teremtse meg, ellenkezőleg, azért, hogy azt véglegesen megszüntesse. E cél eléréséhez rendelkezik megfelelő anyagi alappal, az állami tulajdonba vett szocialista iparral. Ebből következik a munkásosztály vezető szerepe nemcsak a, forradalom megvívásában, hanem a szocializmus építésének korszakában is.

Egészen röviden, fgy állunk a munkásosztály hatalmát illető kérdéssel.

Un néhol élesebb hangnemben beszéltem, neijn az értelmiséggel szembeni ellenszenv vezetett — ilyen soha nem volt bennem —, hanem az az igyekezet, hogy tőlem telhetőén helyesebb belátásra bírjam azokat, akik e kérdésben még mindig hamis illúziók rabjai.

Pozsoav Imrt