Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

Ha q vezelők is °gy Néhány üzemben már ta­lálkoztam ilyen véleménnyel. — Nincs nekünk időnk kultu­rális kérdésekkel foglalkozni. (— Ilyenkor az újságíró meg­lepődik és alig tud szóhoz jutni. Szerencse, hogy ez a megállapí­tás csak egyedi jelenség, s nem éltalános. Nézzük meg egy olyan üzem kulturális életét, ahol az előbbi kinyilatkozásnak az ellenkezőjét vallják. Látogassunk el a Kalocsai Paprikafeldolgozó Vállalathoz. Elöljáróban annyit: az üzem igazgatója, a párttijfkár, az üzemi bizottság elnöke és á KISZ-titkár elvtársak felismerték a kultu- rálódás nélkülözhetetlenségét, s nem szégyellik megmagyarázni a dolgozóknak, hogy a művelet- lenség kihal a termelésre is. Az üzem kulturális életének telke a KISZ-szervezet. Negyed­éves munkatervet készítettek, amelynek pozitívuma, hogy nem­csak szórakoztatni, hanem ne­velni is kívánják a dolgozókat. A vállalat vezetősége megvitatta a tervet, jóváhagyta, s úgy anya­gi, mint erkölcsi támogatásban részesíti az egészséges törekvése­ket. Az üzemi bizottság ez évi költségvetésében 1000 forintot biztosított kulturális célokra. A tánctanárnak például 400, a zene­karvezetőnek 300 forintot fizet­nek havonta. Lehetett volna bő­kezűbb is a Szakszervezet, mert ebből az összegből nem futja új könyvek beszerzésére, holott két év óta kevés gondot fordítottak a könyvtárfejlesztésre. Ez is hoz­zájárul, hogy kevesen látogatják a könyvtárat. Milyen eredményekben mutat­kozik meg az üzemvezetés se­gítsége? Elsősorban is az üzemi párt- szervezet irányításában, a kultu­rális élet szervezettségében, a fia­talok áldozatkész munkavállalá­sában. A tavaly ősz óta működő szín­játszócsoportjuk 30 főre emelke­dett. Kitűnően sikerült a szilvesz­teri kabaréműsoruk. Egyfelvo­násos jelenetek, villámtréfák sze­repeltek programjukban. A farsangra is lázasan készül­nek. Tréfák, az üzemük életét tükröző, saját összeállítású jele­netek, népi tánccsoportjuk leg­újabb számai szerepelnek ter­veikben. Művészeti tevékenységük nem­csak kabaré jellegű. Március ele­jén hozzáfognak a »Nagymama­próbáihoz. Közben készülnek április 4 és május 1 méltó meg­ünneplésére. Minden műsorra tű­zendő darab előtt a csoport tagjai megvitatják a mű eszmei mon­danivalóját, művészi értékét, s csak azután kezdenek hozzá a felkészüléshez. A 12 tagú népi tánccso­portjukat Pécsi Sándor tanár ta­nítja. Megismerteti a fiatalokkal a Kalocsa környéki táncokat. Rend­szeresen próbálnak, s így őket sem érheti váratlan meglepetés, ha meghívást kapnak, — mint most is, a színjtászócsoporttal közösen a Pécsi Bányaipari Tröszthöz — vendégszereplésre. A zenét is kedvelik az üzem­ben. Héttagú dzsessz-zenekaru- kat most szervezik újjá, Andris­ka Lajos vezetésével. A vállalat vezetősége nemré­giben vásárolt televíziós készü­léket, részben ezzel is elősegíti a dolgozók esti szórakozási és művelődési lehetőségeinek to­vábbi kiszélesítését. Korántsem lehetnek azonban megelégedettek és elbizakodot- tak az üzem kulturális tevé­kenységével, mert még többre is futná erejükből. A kezdeti, biztató jelek mégis arra utal­nak, hogy a Paprikafeidolgozó Vállalat újra visszaszerezheti az elmúlt évekhez hasonló hírne­vét, sőt nagyobb eredményeket érhet el. — Bieliczky Sándor —----—— II Ag gastyánok és óvodások közös műsora Baján A legfiatalabbak és a leg­idősebbek első közös műsorára készülnek Baján. A bajai szociá­lis otthon 76—80 éves lakói régi nótákkal, dalokkal, az óvodások pedig vidám tarka műsorral ké­szülnek február 23-i fellépésre, amelyre a Posztógyár kultúrter­mében kerül sor. (Túri Istvánná leveléből.) SÍVERSENYEN Felszámolták a Rákóczi úti hűntanyát — a rendőrségre került a »gazdasszonr« es több orgazda — Mondtam neked, te szamár, hogy a másik dombra kell rakni a célzászlót. A rendőrség befejezte a nyo­mozást Hajnal Antal és társai ügyében. Hajnal, aki betöréses lopásért, orgazdaságért már há­rom esetben volt büntetve — évek óta nem dolgozott, s ennek ellenére közismert volt Kecske­mét szórakozóhelyein abból a szempontból, hogy állandó része­geskedéseihez bőven volt pénze. Ebből nemcsak italra, de arra is futotta, hogy kocsmától kocs­máig, majd a Nagykőrösi utca 42. szám alatti lakásáig taxin vi­tesse magát. (Óh, ezek a »hatal­mas« kecskeméti távolságok!) Vállalt ő ugyan munkát is ele­inte, de — azt sem maga végezte el, hanem — mint a honvédség­től vállalt szénrakodást is — la­kásnélküli alkalmi munkásokra bízta — mázsánként egyforintos árban. (Aki lapátolt már szenet, az tudja, mennyire nincs ez meg­fizetve, s mennyire kizsákmá­nyolta »munkásait«.) Míg foga­dott emberei dolgoztak, addig ő a kocsmákban üli, s időnként taxival »kiugrott« hozzájuk, »ellenőrizni« őket, s a — pénzt felvenni. Később azon­ban már erre is lusta volt, s »ügyvivőt« fogadott, aki helyette felvállalta és lebonyolította a munkát. Vállalkozásai nagysá­gára jellemző, hogy a szegedi honvédségtől például tízezer fo­rintot vett fel szénrakodásért H Miután e »munkái« megszűn­tek, új vállalkozása megkezdé­séig a becstelenül szerzett pénz ellumpolásával »foglalkozott«, s ez jó alkalom volt arra, hogy Kecskemét több bűnöző — s ép­pen szabadlábon levő — lakosá­val üzleti »szerződéseket« kös­sön. így szinte központi, vezér­alakja lett a kecskeméti bűnö­zőknek. Az általuk lopott érté­keket átvette, s az értékesítő or­gazdáknak közvetítette, de úgy, hogy a kapott pénzzel tolvajtár­sát is becsapta. (Nála még a be­tyárbecsület sem számított!) —, mintegy hétezer forintot tartott meg saját céljaira. Hogy társait megnyugtassa, jellemző okot talált ki: »Szegeden mulattam, s a pénzt ellopták tőlem.« Társai természetesen nem mertek fel­jelentést tenni ellene. Valóságos börze alakult a 22. sz.) az utalványt csak február 20-ig adja ki, illetve a nyere­ménytárgyak csak addig váltha­tók be. A vásárlási utalványt RÖVIDESEN LESZ LAKÁSA HORVATH LAJOSNAK — CSERE­LAKÁST BIZTOSÍTANI KELL — SZERETNÉK NÉPI ÉNEKES LENNI — INTRIKUS LEVÉL A KOHÁSZAT nyersanyagá­nak, a vashulladéknak gyűjtése mindig fontos feladat volt. Kü­lönösen az 1957. évi IV. negyed­évben, amikor a kohászat vas­hulladék-tartalékainak csökke­nése, valamint a téli szállítások körülményessége vasgyűj tő-hó­nap szervezését telte szüksé­gessé. A kohászatnak átadott meny- nyiség jelentős részét a Bács- Kiskun megyei MÉH-telepek gyűjtötték, túlnyomórészt a bajai és kecskeméti MÉH-telepek ré­vérj. A gyűjtés eredményességét nagymértékben elősegítette az 1957. második felében szervezett MÉH-sorsjáték, amely a lakossá­got a háztartásban keletkező hul­ladékok átadására ösztönözte. A BÁCS MEGYEI sorsjegytu­lajdonosok közül sokan nyertek kisebb-nagyobb összegű vásár­lási utalványt, de voltak olya­nok is, akiknek sorsjegyét nagy­értékű nyereménytárggyal húz­ták ki. A kisnyereményű sorsje­gyek jórészt beváltásra kerültek, de három nagy nyereménytárgy sorsjegytulajdonosa a mai napig sem jelentkezett nyereményéért. A kiskunfélegyházi telepen ér­tékesített II. osztályú 000 423. so-j rozatszámú, 22. sorszámú sors-j jegy tulajdonosa egy porszivógé- pct, a solti telepen értékesített ti. osztályú, 002942. sorozatszámú 16. sorszámú sorsjegy tulajdono­sa egy kerékpárt, míg a kiskun- halasi telepen értékesített II. osz­tályú, 0003389. sorozatszámú, 09. sorszámú sorsjegiy tulajdonosa egy könyvszekrényt nyert. AJÁNLATOS lenne, hogy a nyertesek sürgősen jelentkezze­nek, mert e nagyobb nyeremény­tárgyakra a nyertes sorsjegy be­küldése ellenében, a MÉK-Iroda (Budapest, V., "Alpári Gyula u. jat és adja elő kérelmét. Ameny- nyiben ez eredménytelennek bi­zonyulna, úyy lépjen érintke­zésbe Ádám József zeneiskolai igazgatóval, Kecskeméten.« * Kovács Istvánná galambász a következőket írja: »Többször benn jártam Baján a vetőmag boltban, de galambeleséget nem kaptam. Ugyanebben az üzletben mosógépet vehettem volna feke­tén. Ügy látom, hogy a galam- eleséget elfeketézik és pont a galambászoknak nem jut soha eleség.« A levél a továbbiakban arról szól, hogy vizsgáljuk ki ezt az ügyet. A levelet a Bajai Vá­rosi Tanács kereskedelmi osztá­lyának küldtük meg, ahonnan a kivizsgálás után megjött a vá­lasz: »Kovács Istvánná nevű galam­bász Baján nem létezik. A levél­ben előadott rágalmak sem fe­lelnek meg a valóságnak. A vető­mag bolt az idén három esetben kapott galambeleséget, amit ki­sebb tételekben a vásárlók közt szétosztott. A mosógépre vonat­kozólag megállapítottuk, hogy Kis Paine a mosógépet nem akarta eladni a tanúk egybe­hangzó állítása szerint. A meg nem felelő állítások valószínű összefüggésben vannak a nemrég történt vezetőváltozással,« : Horváth Lajos, a kiskunhalasi járási tanácsnál dolgozik. Négy év óta mindennap vonattal jár be munkahelyére. Szeretne to­vább tanulni, de sem tanulásra, sem pedig olvasásra nem jut ideje. Anyagiakban is rosszul jár az állandó különélés miatt. »Je­lenlegi lakásom mindössze egy konyhából áll, amelynek 10 négyzetméter a nagysága. Fe­leségem hathónapos terhes és a konyhában lévő, \ egy ágyon kénytelenek vagyunk aludni.« Arra kér bennünket olvasónk, hogy találjunk valami módot arra, hogy Kiskunhalason lakást kapjon. A panaszos levelet el­küldtük a városi tanácshoz, ahonnan a következőket közöl­ték velünk: »Horváth Lajos panasza telje­sen jogos. Figyelembevéve la­kásügyi panaszai, a jelenlegi nagy lakáshiányra való tekintet­tel rövid időn belül megoldjuk a részére kiutalandó lakás prob­lémáját.« * »Kéréssel fordulok a Petőfi Népéhez. 1952 áprilisában beköl­töztem egy juttatott házba Kun­baján. A háztulajdonos a kun­bajai Béke Tszcs tagja volt, d( önként kilépett és a falut, el­hagyta. A háztulajdonossal sem­miféle szerződést nem kötöttem.­Panaszosunk a házat rendesen tataroztatta, de 1957-ben a ház- tulajdonos jelentkezett nála, hogy a házat eladta és utasította, hogy költözzön ki. Szauter György levelét eljuttattuk a Kunbajai Községi Tanácshoz, ahonnan a következőket tudtuk meg: »A községi tanács javaslata alapján vette igénybe a panaszos a házat. Erre kishaszonbérleti szerződést is kötött. Ha a tulaj­donos bírósághoz fordul, s visz- szakapná az épületet, a 35/1956. M. T. rendelet 62. és 75. §-ainak értelmében megfelelő cserelakást köteles biztosítani a jelenlegi bérlőnek. * Szalai Károly fülöpszállási ol­vasónk a következő levelet írta hozzánk: »Tizenhat éves va­gyok. öt általános iskolát, vé­geztem közepes tanulmányi ered­ménnyel. Arra kérem a Petőfi Képét, adjon tanácsot, hol kell jelentkezni népi énekesnek es mi szükséges a jelentkezéshez?« A levelet eljutattuk a megyei ta­nács kulturális osztályának, ahonnan a következőket közöl­ték olvasónkkal: »Szalai Károly keresse fel a helybeli iskola igazgatóját, va­lamim a kuliuratthov ioazaatú­kecskeméti, Rákóczi út 26. számú házban, Hajnal Antal anyjának, Kozma Imrénének a lakásán. A lopott tárgyak itt alig pihentek meg, s máris gazdát cseréltek. Kozma Imréné neve sem isme­retlen a kecskeméti alvilág előtt: csavargónőket és lakásnélkülie­ket fogadott lakásán, s ott való­ságos ' , titkos találkahelyet - rendezett be. Az ott tartott! nőket természete­sen kizsákmányolta a »gazda- asszony«, sőt, hogy a vendégek kényelme teljes legyen, még en­gedély nélküli italmérést is ren­dezett be. A »körültekintő« in­tézkedéseknek! köszönhető az, hogy Kozmáne lakásán a forga­lom olyan najjiy volt, hogy sok­szor már csak a padláson tud­tak szállást adni a »kedves« ven­dégeknek! Hajnal és apyja jól megértet­ték egymást. Még hajnal előtt 3—4 ezer forintot nyertek az éj­szakákon át 1 tartó kártyázáso­kon a lakásukra vetődött vendé­gektől. Végül olyan jó kapcsola­tokat építettek ki, hogy a piaci tolvajoktól átvett árukat egye­nesen állami boltokban értéke- síhették. Legkedveltebb árucikkük ezen felül a — lúgkő volt. A kecske­méti lakosság körében erről is szállingóztak hírek, s most vég­ső pontot tehetünk az ügy vé­gére. Bűncselekményeikkel tízezreket harácsoltak össze, s azt italra és i nőkre költötték. Hajnallal együtt a rendőrség Udvardi Sándoirt, Kencleresi La­jost, Türei Ferencet, Kulhanek Bélát, Bárányi Albertet, s a fiá­nál semmivel sem különb édes­anyát, Kozma Imrénét is letar­tóztatták. Meg kell e névsor végén emlí­teni, hogy a felsoroltak vala­mennyien büntetett előéletüek, s már folyt ellenük rendőri eljá­rás. Udvardit erőszakos nemi közösülés miatt ítélték el, Kul­hanek pedig már hétszer (!!) ál­lott bíróság előtt. Rajtuk kívül még nyolc orgazda a felsoroltak­kal együtt felel bűncselekmé­nyeiért. A nyolc orgazda között szere­pel Sánta József kecskeméti la­kos, aki jelenleg az egyik buda­pesti börtönben tölti 14 éves büntetését az ellenforradalom alatt Ti&zakécskén elkövetett gyilkossági kísérlete, s a népi demokratikus államrend meg­döntésére irányuló bűntett mi­att. Az ellenforradalom előtti időben Hajnaliéi és társaival még a rablástól sem riadt visz- sza. Kulhaneket pedig, aki — ismételjük — már hétszer volt büntetve, többek között 1946- ban a népbíróság háborús- és népellenes bűntett miatt ítélte el ötévi kényszermunkára és tízévi jogvesztésre. ................. Miss Manekon választást ren­deztek Münchenben Ruth Ehr­hardt pycrlc el a Miss Mancién diuet. Gazdáílan NYEREMÉNYTÁRGYAK nyert sorsjegyeket a vásárolta cikkek ellenértékének kiegyenlí-'< tésére bármely Állami Áruházó elfogadja, de csak február 20-ig.??

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents