Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

Kiskőrösön megalakul a megyei Szeszipari Vállalat Az új vállalat február 1-én kezd munkához Örömmel jelentjük: ismét előbbre léptünk egyet megyénk mezőgazdasági termékeinek he- lyiipari feldolgozásában. Február elsején több mint 1 millió forin­tos költséggel megalakul a Bács- Kiskun megyei Szeszipari Válla­lat Kiskőrösön, melynek dolgozói már ebben az évben megkezdik annak a nagymennyiségű gyü­mölcs, és szőlőtörkölynek, vala­mint borseprőnek szeszipari fel- használását, ami eddig kapaci­tás hiányában elherdálódott, ve­szendőbe ment, trágyázásra, vagy az állatok etetésére került. Megyénkben évente több mint 1000 vagon törköly- és hulladékgyümölcs s ezzel együtt több millió forint értékű szesz­ipari alapanyag megy tönkre azért, mert Bács megyében ke­vés a szeszfőzdék száma, mert a meglevők távol vannak a termő­helyektől, mert a termelőknek nem kifizetődő, hogy drága fu­vart igénybevéve pár mázsa tör­kölyükkel, vagy gyümőlcscefré- j ükkel felkeressék a messzi ki­lométereken levő szeszfőzdéket. De sokan hiába is tennék, hiszen a meglevő főzdék többsége úgy sem vállal bérfőzést. — Elsősor­ban tehát ezen kell segíteni. Lehet-e csodálkozni ilyen kö­rülmények között azon, hogy megyénkben virágzik a zug­pálinkafőzés. Az illetékesek óva­tos becslése szerint mintegy 3000 zugszeszfőzde működik megyénkben A szeszipar fejlesztése, s ezen' belül egy olyan megyei vállalat megalakítása, amely a termelési helyeken bérfőzést is képes vál­lalni, fontosságát tekintve első­rendű feladat. ! A Bács-Kiskun megyei Szesz­ipari Vállalat márpedig éppen ezt célozza, mivel alapításánál elsőrendű szempontként vették figyelembe, hogy a szeszipari' tevékenység tekintetében legel-! hanyagoltabb területeken még; ez évben szeszfőzdét kell létesí­teni, hogy megakadályozzuk száz' és ezer vagon szesznekvaló tűr-' hetetlen elherdálását, pocsékba' verését, aminek az elmúlt évek-! ben nem egyszer tanúi voltunk. A felmérések szerint legna­gyobb szükség Kiskőrös és Kecel környékén mutatkozik a szesz­főzési tevékenység fokozására, mivel ezen a területen jóllehet működik az állami szeszipar, bérfőzés hiányában azonban a kistermelők törkölyét, gyümölcs­hulladékát nem tudják haszno­sítani. Ezért döntött úgy a me­gyei tanács, hogy a vállalat székhelyét Kiskőrösre teszi, telephelyéül pedig Kecskemét várost, Kecel, Izsák, Tiszakécs- ke, Tázlár, Soltszentimre és Ke­rekegyháza községeket jelöli meg kezdetnek. Mindent egybevetve, február elseje tehát jelentős dátum lesz megyénkben a szőlő- és gyü­mölcstermelő lakosság érdekei­nek, de ugyanakkor az egész megye érdekeinek szolgálatában, hiszen ama rengeteg pálinkafé­leségnek milliókat kitevő ára, ami eddig jórészt a szervezett bérfőzés hiányában tönkrement, ezután jelentős bevétele lesz megyénknek, ami hozzásegít ah­hoz, hogy a jövőben még több új iskola átadásáról, még több kútfúrásról, útjavításról és a közjó más eredményeiről adhas­sunk számot az olvasóknak. Képzőművész kör alakul Halason A közeljövőben megalakul Kiskunhalason is a képzőmű­vész kör a városban élő Dió­szegi András festőművész veze­tésével. „Nyugtassák meg Ágó Ferenc bácsit" A Petőfi Népe január 7-i számában v>Kedves halasi vasutas bácsik« címmel állomásunkkal foglalkozó cikket olvastam. Őszin­tén bevallom, kicsit bosszankodtam, hogy nekünk van címezve a cikk, amikor a felnőtt utazóközönség jóérzésének hiánya adott okot a panaszra. Mégis kötelességemnek tartottam, hogy ezen az állapoton valami módon változtassak. A meglévő két várótermünk (ezek közül az egyik gyermekek# azok kísérői és tanulók részére van fenntartva) és előcsarno­kunk távolról sem felel meg a megnövekedett utasforgalomnak, mégis biztosítani kívánjuk a gyermekek és tanulók részére fenn­tartott helyet a váróteremben. Elrendeltem, hogy a hangos be­mondón, naponta többször, de különösen a vonatcsoportok köz­lekedése előtt és alatt többször figyelmeztessék az utazóközön­séget a gyermekváróterem rendeltetésére és kérjék fel az ülő-' helyek átadására az utazókat. A kapusokat utasítottam, hogy az igénybevételt gyakrabban ellenőrizzék és szerezzenek érvényt az előírt pályaudvari rendnek. A helybeli rendőrséget megkértem, hogy nyújtsanak segítséget állomásunk beosztott dolgozóinak és az utazóközönségnek. Kérem, nyugtassák meg Ágó Ferenc bácsit, hogy a szüksé­ges intézkedés megtörtént. Simonek Gyula állomásfőnök Szerkesztőségünk örömmel vette tudomásul Simonek Gyula állomásfőnök gyors .intézekedését. Ezúton köszönjük meg. A józan, becsületes gondolko- ■< zású ember úgy vigyáz nevének [<.tisztaságára, mint a szeme fé- £nyére. Éppen ezért érthetetlen, Vhogy egyes munkások kapzsisá­guknál fogva úgy eldobják ne­dvük becsületét, mint más a ^szennyes fehérneműjét és haj­landók nevükhöz egy dicstelen jelzőt ragasztani: tolvaj. ' Kicsivel kezdi, s ha először sikerül, akkor úgy gondolja, hogy mindig így lesz és csúszik lefelé Va lejtőn. Van, aki meg tud fállni, van aki nem. Nézzünk ’/csak néhány szarkát üzemeink­éből. ? Hálátlanság $ Borbély Sándor lóhajtó volt a [Kecskeméti Konzervgyár I-es [■'számú telepén. Ha nem tette volna, amit tett, élete végéig ma- Vradhatott volna a gyárban. >) Ügy látszik, megelégelte a /nyugodt munkakörülményt, mit .sem törődve családjával, tol- ■vajlásra vetemedett. Rajtakap­ják. Az történt ugyanis, hogy tár­csát egy ürüggyel elküldte a disz­pécseri irodába, s ő addig a ’MÉH-nek szállítandó hulladék- [papír közé 34 kilogram kristály- cukrot csempészett. Csakhogy a dolgozók is meglátták a tolvaj­U z e ni ill szarkák kodó Borbély Sándort, s nem voltak restek, beszóltak a portá­ra. Borbély Sándor jókedvet tet- tettve, mint akinek tiszta a lel­kiismerete, közeledett a kijárat­hoz. Csak akkor lepődött meg, amikor szíves szóval megkérték, hogy adja ót a lovak hajtását egy másik dolgozónak. Borbély Sándor elfelejtette, hogy akiket be akart csapni, azoknak a filléreiből kapott 25 ezer forint kölcsönt házépítésre. Vajon, a bíróságon mivel véde­kezik majd? Egy biztos. Furcsán hálálta meg dolgozó társainak segítségét. Maszek drótfonoda Szlicskó Károly, a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál, mint villanyhegeßztö dojgozott. Keresetéből szépen megélt, de ez nem volt neki elég a meglévő szőlője mellett sem, s a gyár tulajdonát képező drót tolvaj- lására fanyalodott. Lakásán — Ménteleken — egy kis maszek drótfonodát rendezett be, mely­hez az anyagot a gyárból szál­lította. Ö is addig járt a becstelen úton, amíg rajtavesztett. Mikor­ra észrevették ténykedését, már szőlőjét bekerítette a gyárból lopott 25 kilogramm dróttal saz újabb 50 kilós tartalékból már megrendelőkre gyűjtött. Terve nem sikerült, mert be­csületes dolgozótársai lefülelték a tolvajt. íme a példa, mely ugyancsak jól mutatja, hogy az üzemi szarkák többsége nem anyagi gondok enyhítése céljából nyúl a társadalmi tulajdonhoz, ha­nem kapzsiságból, harácsolásl ösztönből. Mit érdemel az ilyen embér? Megvetést... Az ördög szállta meg Bizony, így igaz, ahogy írva vagyon. Terecskei Mihályné ad­dig kacérkodott az ördöggel, míg hatalmába kerítette -s tudta nél­kül« a lába közé kötött egy kis zacskót, melyben 4 kiló cukor volt, s azt akarta kilopni a kon­zervgyárból. De ha Terecskeinét az ördög szállta meg — mint mondotta — akkor a portás nénit az angyal vonta hatalmába, s megsúgta neki: — Vigyázz, Terecskei Mi- hálynét az ördög szállta meg, s cukrot akar lopni az üzemből. Az előbb említett asszony csak a kapuig jutott el. Tudom, hogy nevetni fognak önök is, kedves olvasóim, mert ezt tették azok a vezetők is, akik felelősségre von­ták Terecskei Mihálynét, mert ő nagy derültség közepette azt mondta: —Az Ördög szállt.meg! A bizonyíték kedvéért még jajveszékelt is. A színészi alakí­tás jól sikerült, azonban a skíni bírálatot a bíróság fogja Terees- keiné tudomására hozni. — Venesz — Az OIB vezetőjét munkatársai helyettesítik a közvetlen rende­zésben, mert ő mással van el­foglalva. Hetekkel előbb vidékről, fő­leg szűkebb hazájából, a Vihar­sarokból is megnyert a mozga­lomnak több szegényparaszt fia­talt, s most nekik tart előadást Budapesten, Az ezeréves szentistváni Ma­gyarország eszméinek mákonyos bódulatában fürdik a társada­lom felső- és középrétege; vi­dékről különvonatok hozták a fővárosba mindazokat, akiknek nem volt még gond a kenyér; magyar nemzeti mivoltától da­gadó kebellel jár-kel a tömeg bámulni a Szent Jobb-körmene- tet, Horthy kormányzó úr ten­gernagyi ruháját, a selyemtalá­ros főpapokat, a bársonyba- prémbe öltöztetett főurakat, majd a gellérthegyi tűzijátékot, *— hát ki gondolna arra, hogy ugyanakkor 30—40 kopottruhás parasztgyerek szívében-lelkében szítja a lángot egy halkszavú, de lebilincselően érvelő szabó­segéd az OIB helyiségében e képmutató rendszer, a vásári komédia megrendezéséhez jól értő urak hatalma ellen? Gyula megszervezi azt is, hogy a parasztfiúk egy-egy munkás- fiatal családjánál kapjanak több­napos szállást: hadd ismerkedje­nek, barátkozzanak... A mozgalom szélesül, mélyül, s mintha az urak is éreznék, hogy az ifjúság jobbik részének már számottevő tömege mekko­ra utat tett meg ellenük, elha­tározzák, hogy majd ők megmu­tatják: miképpen kell még több fiatalt megmozgatni a céljaik ér­dekében? őszre levente-nagy- szemlét terveznek a rákosi gya­korlótéren, ötvenezer ifjú rész­vételével. Oktatói pofonok, rend- őrségj_fpg(ja ígérgetése a bizto­TARJÁN ISTVÁN KISREGÉNYE ix. síték, hogy senki nem marad tá­vol. — Bárcsak minél többen meg­jelennének! — mondja Kulich Gyula a közvetlen munkatársai­nak. S néhány nap múlva a kőbá­nyai ifi-csoport titkárával talál­kozik a Vilma királynő úton. A kerületi titkár izgalommal megy az illegális találkozóra. Még csak előadásokon látta, hal­lotta az OIB vezetőjét, szemé­lyesen soha nem beszélt vele: vajon milyen ember lehet köz­vetlen közelről? Milyen is? Barátságosan mo­solyog, s mintha csak régen lá­tott jóbarátja volna, kikérdez­geti családi, a munkakörülmé­nyei felől, aziránt is érdeklődik, hogy még mindig remélytelenül szerelmes-e? (Ezt meg honnan tudja?) Aztán egy szelet nápolyit húz elő a zsebéből, felét a kőbá­nyai fiatalember markába nyom­ja, így töri ketté a nápolyival együtt annak feszélyezettségét is. És beszélni kezd a levente­szemléről: kudarcba kell ful- lasztani! Érezzék a parancsra ugráltatott fiatalok: él valahol egy erő, amely az ellen küzd, hogy belőlük ágyútöltelék vál­jon az urak kénye-kedvéért. — Vállalod? Ha nem akarod, nem kell elvállalnod! Veszélyes játék! Gondolkozz rajta két napig! Az alacsonyabb funkciójú titkár szemébe néz a vezetőjének, s ennyit mond: — Gondolkoztam. Elvállalom. —•’ Két fiatal segít neked. Az egyik leány lesz. Vigyázz rá. S a szemle előtti éjszakán két fiú és egy lány meszelővei, vö­dörrel ügyködik a gyakorlótér kőkerítésének a belső oldalán. Föl-f ölneszeinek, de tudják, többé-kevésbé biztonságban van­nak, hiszen a palánkon túl Kulich Gyula intézkedésére két kerékpáros ifi cirkál, figyel, s majd jelzi, ha rendőr bukkanna fel a közelben. Másnap aztán jönnek a leven­ték, szakaszokban, pattogó ve­zényszavakra lépdelve, s csak­ugyan, legalább ötvenezren el­lepik a füves térséget. De mi történt? Már itt vannak a hadsereg magasrangú tisztjei is, egy tábornok most szállt ki peckesen az autójából, a leven­ték pedig nyomtatott papírdara­bokat szednek fel a földről, mo­hón olvassák, — hogy mit, azt már a tábornok is látja, pedig szemüveg nélkül nem tud ol­vasni. Látja bizony, mert a kő­falon másfélméteres betűkkel virít, s csak az lesz a röpcédulá­kon is; »Leventék! Az urak vá­góhídra szántak benneteket! Küzdjetek a háború ellen!« — Botrány! Még mindig alszik a rendőrség? — kerülgeti a gu­ta a generálist, s a megkövült tiszturak se-té, se-tova, csak áll­nak, mint akiket főbekólintot- tak. — Zavarják haza ezt a csür- hét! — üvölti a tölgyfalombos férfiú, s meg sem várva, hogy van-e a parancsának foganatja, bevágja magát az autóba, öt­venezer, a vasárnapi pihenésében megzavart fiatalember csípős megjegyzéseket ereszt utána, magában áldva azokat, akiknek köszönheti, hogy nem kell órák- hosszat kúsznia-másznia a ki- kent-kifent, uniformisos társa­ság előtt. A röpcédulákból jut a zse­bekbe is, mert el kell olvasni odahaza, a családi körben, meg a barátok között is, hogy mi hiú­sította meg a — csakugyan az, mi más, mint — vágóhídi must­rát. Egy óra múlva a kőbányai ifi­titkár az OIB helyiségében je­lenti Kulich Gyulának: — Minden sikerült! — Tudom. — Honnan? — Láttam. * Telnek a hetek, hónapok, itt a tél. Budapest Belvárosában az elő­kelőség fényei világítanak, ötórai :eák, házibálok, mulatók vidám­sága csendül bele az utcák for­galmának őrlő zajába, a mun­kásnegyedek házai táján azon­ban síri a csend, lapulva kushad a nyomor. Itt nem egy lakásban másféle fények világítanak, az értelem fénye gyullad ki számos mun­kásfiú, leány agyában. Tanulnak az ifik, mert tudják, Kulich Gyula megmagyarázta nekik, az életük, a jövőjük függ ettől. Az OIB kisebbik helyiségében pedig perceg a toll: az országos titkár szabatos mondatokban közérthető nyelven brosúrát ír a társadalmi formák fejlődéséről# az osztálytársadalom ellenmon­dásairól, az osztályharcról. így is segíti ifjú társait, mert a szociáldemokraták kiadványai­nak nagyrésze vagy hiányosan# vagy meghamisítva tárgyalja ezeket a témákat. De mi lehet a párt vezetésé­vel? Régen kapott már Prágából töltőtollüzenetet! Csak nem buk­tak le az elvtársak? Aggodalmát öröm váltja fel, amikor 1939. januárjában Párizs­ból üzenetet kap: a pártvezető­ség a francia fővárosba költözött —, s Gyula tudja, miért. Cseh­szlovákiában a fasiszták egyra nagyobb teret nyernek a hata­lomban, s féktelenül Üldözik a kommunistákat. Azt tartalmazza az üzenet, hogy február végén utazzék Svájcba, Zürichbe, ott megkapja a további feladatokat. Az illegális kommunista párt budapesti tagjai segítenek neki az útlevél megszerzésénél, s feb­ruár 22-én megérkezik a tőzs­dék városába, s — mily kiáltó az ellentét! — a kommunista mozgalom vezetőinek szokásos találkozóhelyére..., (.Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents