Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

uermekeknel^TTfiDllW

1958

öregebbek leltünk egy évvel. Itt hagyott, elköszönt az ötvenkét, s észrevétlenül megjött az Ötvennyolc.

De jó is, hogy így múlik az idő. Növünk, gazdagodunk tudásban, s egyszer csak, olyan észrevétlenül, mint amilyen észrevétlenül elmúlt az Ötvenkét, átvesszük megfáradt bátyáink válláról a terhet, az élet irányítását. Mert mi tudjuk, hogy »mi vagyunk az Élet fiai, a küzdelemre fölkent daliák--.

De hogy necsak szóban, hanem tettekben is azok legyünk, még nagy feladatokat kell megoldanunk. Tanulnunk kell. El kell sajátítanunk a korszerű tudományt. Csak kiművelt fők építhetik szocialistává, csak tanult emberek tehetik boldoggá hazánkat.

Mi ne tanulnánk? Amikor a munka padok mellett, vagy munkaidő után apáink is tanulnak? Mi ne tudnánk majd hű fiai unni hazánknak, de igenis tudunk! Csak legeslegelsőbb magunkban, a saját életünkben kell jelépitem a szocializmust, azaz magunkévá tenni a szocialista tudományt, hogy majd azokat a gyakorlatban gazdaságosan gyümölcsöztethessük.

Ehhez kérünk segítséget az Ötvennyolctól, az újesztendölűl. Ha ezt megkapjuk, akkor nemcsak megbecsüljük mindazt, amiért apáink szíve dobogott, hanem teszünk is még hozzá, amit a magunk erejéből tehetünk és úgy adjuk át az utánunk következőknek, a nálunknál majdan még boldogabbaknak.

Gáspár István, úttörő

A legnagyobb proletárköltő emlékére

A bajai járás úttörői méltóan emlékeztek meg a magyar munkásosztály legnagyobb magyar költőjéről, József Attiláról. A járási nötanács kezdeményezésére minden iskolában lázasan készülődtek a szavalóversenyre. Ezen a versenyen volt egy kötelező vers, ennek a címe: Mama, és volt egy szabadon választható József Attila vers.^

Az iskolák legjobbjai aztán összemérték tudásukat Baján, ahol komoly bíráló bizottság előtt,

úttörő egyenruhában kellett megállni és elmondani a verseket.. A járási döntőn 22 pajtás indult.

Különösen szépen szavalt Bognár Mária, a bácsborsódi általános iskola tanulója. Szép volt Kigler István vaskúti pajtás szavalata is. Ezután Kiss Mária, a nagybaracskai általános iskola tanulója következett, majd Zeg- nár Máriá garai tanuló szavalatainál állapodott meg a bizottság.

Ezek szerint tehát

az első díjat Bognár Mária, a másodikat Rigler István, a harmadikat Kiss Mária, a negyediket pedig Zegnár Mária nyerte.

A szavalóverseny befejezése után értékes könyv- és emléklap jutalmak kerültek kiosztásra. Mind a 22 szavaiét megjutalmazták, a jutalmakat a járási nőtanács, a járási tanács, a járási párt- bizottság és a járási úttörő elnökség adományozta.

Kedves halasi Vasutas Bácsik!

Nekünk, gyermekeknek nagy a panaszunk. Levél érkezett hozzánk Kiskunfélegyházáról, Ágó Ferenc bácsi írta.

A levélben foglaltak egészen elszomorítottak bennünket. Olvassuk, hogy a kiskunhalasi vasútállomáson a jó, meleg váróterem megnyerte a felnőttek tetszését is úgyannyira, hogy minket onnan csaknem ki is szorítottak.

Nagy szomorúsággal vettük Ágó Ferenc bácsinak eme sorait és ahogy olvasgattuk a levelet, önkéntelenül is az az érzésünk ébredt: bizonyára nem hagyják ezt így tovább az ottani vasutas bácsik.

Ez az eset azért szomorít ja el szivünket, mert Ágó bácsi látta, hogy sok kisgyermekes édesanya szeretett volna leülni és kisgyermekét is kényelembe helyezni, de a felnőttek nem adták át a helyüket, még a szívélyesen kérő szóra sem.

Ekkor keresték a portás bácsit, hátha az ő közbejárására sikerül ezt a kínzó dolgot megoldani, — öt azonban nem találták sehol. Mit volt mit tenni, az ügyeletes rendőr bácsihoz? fordultak. Neki is elmondták a? panaszukat. A rendőr bácsi csak» mosolygott é> annyit mondott: | — Ki kell onnan szólítani azo-i kát a felnőtteket, akik nem kisj gyermekekkel várakoznak.

Ez ennyibe maradt és semmi? intézkedés nem történt a továb-» Inakban. Pedig hat kisgyermeke és hat édesanya várakozott? «csorogva, hosszú ideig, türcl-? metlcnül várva a vonatot. f

Kérjük tisztelettel az állomásfőnök bácsit, tegyen intézkedést, hogy máskor ne forduljon elő ilyen dolog, mert nagyon kellemetlen még nekünk — egészen fiataloknak — két óra hosszát várni hidegben, kényelmetlenül, holott tudjuk, hogy ez a váróterem elsősorban a miénk ki is van írva az ajtajára. Mi vsak egyel kérünk: több megértést, kedves felnőttek, hiszen mi méltó tiszteletet akarunk adni

önöknek, nehogy azt mondják ránk, na, ezek a* gyerekek is felnőttek úgy, hogy semmi tiszteletet nem tudnak.

Nyúlfarok

KÉTNAPOS kirándulást vettek tervbe a téli szünidő alalt a kecskeméti Jókai Mór általános iskola úttörői. A kirándulási, Budapestre, a Normafa környékére tervezik (Uttörovasut), ahol szánkázás és egyéb téli örömök teszik felejthetetlenne a kirándulást.

♦

NAGYSIKERŰ szilveszteri kabarét rendezett az óév búcsúztatására a kecskeméti Ut- töroház. A jelmezes karneválon színpompás táncokat mutattak be a pajtások. •

*

A BÁCSALMÁSI II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat színjátszói tovább járják a környéket a Tamás batya kunyhója című színdarabbal. Madarason már két előadást is tartottak. A siker jutalma sehol sem marad el, mindenütt megtapsolják a lelkes gárdát.

*

CSAPATVEZETŐI tanfolyam kezdődött Kalocsán, január hó

6-án az Űttörőházban. A tanfolyamon Kalocsa város és a kalocsai járás úttörő csapatainak vezetői vesznek részt.

♦

A KISKUNHALASI Üttörő- ház halasi csipkéket ábrázoló fényképekkel kívánt boldog újévet az iskolában működő csapatoknak.

*

NAGYSZABÁSÚ szilveszteri délutánt rendeztek a dunapataji úttörők. A mókás estet társasjátékokkal és tánccal zárták. Mindenki jól mulatott.

*

SZOMBATHELYRŐL érkezik rövidesen Bácsalmásra a bácsalmási pajtások meghívására egy úttörő őrs, hogy elmélyítse a két város pajtásai között az

úttörő barátságot.

*

DOBOT, KÜRTÖT és úttörő sátrakat vásárolt a kecskeméti III. számú fiúiskola Hunyadi Mátyás úttörőcsapata a megyei tanáes jóvoltából.

A zuzmacás Tis-za mentén

4 tinznvarton, a fák zuz- marás újjain megcsillan a téli verőfény. A fehér hószőnyegen kényelmesen végigdölnek a fák árnyai, s végtelen nyugalom olvad bele ebbe a hallgatag csendbe. £

Lomha varjak kémlelik a tájat, s fekete tollazatukon felvillan a decembervégi napsugár. Pillanatok alatt elsuhan szemünk előtt ez a csillogó panoráma. s máris ott kopogtatunk az egyik tüzamenti ház ajtaján. Kucsmás férfi lép elénk, s megkérdezi:

— Kit keresnek? — s lejjebb nyomja feje búbjára hegyes süvegét, mint aki jól végezte dolgát. Komótos nyugalommal végigpásztáz rajiunk, s valami olyasféle titoktartás komolyodik arcán, melyből arra következtethetünk; itt mi nem örvendünk valami közkedveltségnek.

— Bozsó János festőművész barátunkat szerelnénk meglátogatni.

jfc* « Stó, hogy barátunk, valósággal varázsszerként hatott a kucsmás bácsi arcára s már olyan mosolyfcleság barátkozott a feloldódó bizalommal.

— Hát, ami azt illeti, itt lakik nálunk, de őreá napközben nem lehet itthon rátalálni, mert kint kóborol a kanyargó Tiszámén tén. Már korán reggel fel- szedelőzködik és megy festeni. Délben hazajön, megebédel, s máris indul tovább. Még nekünk se mondja meg, hová megy. Nem szereti, ha munka közben zavarják. No, de azért én mindig tudom, hol lehet megtalálni. Meglesem, hogy merre tart, mert aki nem járatos a csábiban, könnyen baleset érheti. Én pedig ezt nem engedem.

Az ismeretség után megtudjuk. hogy ezt a kucsmás bácsit B. Hegedűs Imrének hívják. Elárulja, hogy most sincs itthon a művé-z, de egy feltétellel megmondja, merre bukkanhatunk rá, ha nem p’etykázzuk el Bo- zsónak, kitől kaptuk az árulással felérő felvilágosítást.

Megnyugtatjuk, s elindulunk a felderítésre. Néhány száz méter

után, a zizegő fák között mar Bozsóval parolázunk.

— Jól kiszámítottátok — mondja —, mert éppen most fejeztem be festményemet. Az utolsó ecsetsimításokat végeztem, amikor idejöttetejk.

Festőállványút a vállára veszi, az újszülött képet finoman az ölébe fekteti, s megindulunk a »legénylakásH felé.

Anti sor betoppanunk a kis szobába, már ropog a tűz, barátságos meleg fogad bennünket. Jancsi megmelengeti elgémberedett ujjait és hellyel kínál.

— No c-ak ne udvariaskodi, mi megtaláljuk annak módját, hogy jól érezzük magunkat, te csak mesélj magadról. Hogyan telnek napjaid?

— Ez a szépséges Tisza-tái az én földi mennyországom. Minden bokra ős minden fája alkotásra ihlet. Amint látjátok, ezeket a képekei; már itt festettem.

Pillanatok jalatt kiállítást rendezünk az itt található festményekből. Rögtön szembetűnik a nekünk l°g ^ebb kép, melyneit címe: »Villámsú.jtotta öreg fa a Tisza mentén." A színek varázslatos világa lenyűgözi a szemlélőt, s nem is [lehet szavakba foglalni a hatás);, amit kifejez ez az önmagáért beszélő művészet.

— Hogyan vélekedik erről Imre bácsi?

— A Tisza partján nőttem fel, de ezek a festmények ismertették és szerettették meg velem a Tiszát...

As Ptsursxeríí ember ilyen kritikájánál nem kell nagyobb elismerés. Ezt tudja Bozsó is.

Itt készültjek el a »Ködös erdőrészlet« és a »Téli csend a Ti.szaparton« című alkotások is. Milyen sablónosnak tűnik a táj a hétköznapok szemlélője előtt, de a művész ecsetje újabb és újabb gazdagságot tár fel a természet szépségeiből.

Az itt festett képek legjavából tavasszal kiállítást tervez: Tisza- menti tájak címmel. Reméljük, ez a környezethatás Bozsó fejlődő piktúrájának új szakaszát nyitja meg. „ Bieliczky

Beles-Kiskun megye vezet az epreskertek telepítésében

Anyakönyvi hírek hittknnfelegyhúsúról

SZÜLETTEK: Kapus Mária

(anyja neve: Nagy Mária), Kertész Attila (Bodor Mária), Husz- ka Anna (Csömör Anna), Cseri

FEJLŐDŐ iparunk nyersanyagellátásában nagy jelentősége van a selyemtermelésnek, amely elsősorban komoly valutamegtakarítást jelent, azonkívül évente mintegy 15 000 családnak jelentős mellékkeresetet biztosít. Népi demokratikus rendszerünkben nagy fejlődési lehetősége van a selyemterme- lésnek, s kormányzatunk célkitűzései között szerepel ennek fejlesztése.

A LEGELSŐ feladat e téren az eperfaállomány felfrissítése, utánpótlása. Közterületi eperfákról lehet biztosítani a selyemhernyó takarmányszükségletét, az eperíalombot. Ezek a közterületi eperfák főleg a közutak mentén, városokban, falvakban pedig az utcákon vannak. A közúti eperfaáliomány községektől távoleső részét csak legritkább esetben tudjuk felhasználni a selyemhernyók takarmányozására, a nagy távolság miatt.

A MEGNÖVEKEDETT gépjárműforgalom zavartalan biztosítása érdekében a közutakat korszerűsítik, vagyis szélesítik, melynek legtöbb esetben az a következménye, hogy az útmenti eperfákat kiirtják.

Eperfaállományunk tehát egyre fogy, viszont az eperfalevél- szükséglet növekszik.

HA JÓL megvizsgáljuk, az eperfa egyike azoknak a haszonfáknak, amely többféle jövedelmet ad a népgazdaságnak. Nemcsak a seíyemtermelés célját szolgálja. Gyümölcséből kitűnő szörp, gyümölcsíz, pálinka készíthető. Faanyagából bútorokat

és pincegazdasági felszerelést állítanak elő, gyökere pedig fontos festékalapanyag. Az eper még hasznosan felhasználható aprójószágok, de főleg a növendékmalacok nevelésére, magas cukortartalma miatt. Az eperfa hazánk éghajlatát kedveli, általában jól fejlődik mindenütt, ahol a szőlő és a tengeri megterem.

A HERBARIA Gyógynövény- és Selyemgubóforgalmi Szövetkezeti Központ selyemtermelési osztálya 1955-ben nagyszabású eperíásítási programot dolgozott ki, eszerint minden selyemhernyótenyésztő községben zárt epreskertet létesítenek. A zárt cp- reskerteket négyszer egy és hatszor egyméteres távolságba telepítik, alacsony törzsű, nemesített, különböző külföldi és jól bevált hazai fajtákból. Előnyük, hogy az alacsony törzsű epcrfákról minden évben lombos vesszőt nyerünk, valamint ennél az amerikai szövőlepke cs egyéb kártevők elleni védekezés is eredményesebb.

AZ EPRESKERT már a negyedik évben alkalmas lombszedésre. A zárt epreskertek telepítésében Bács-Kiskun és Szabolcs megyék járnak az élen. Megyénkben már több községben üzemeltethető epreskertek lesznek az idén. Többek között Bácsbokodon, Garán, Madarason, Nagybaracskán, Kalocsán és Kunbaján. Az elkövetkező években pedig a lombozható zárt epreskertek száma megtöbbszöröződik.

Vass Zoltán selycm- termeszlésj főfelügyelő. Baja

Béla (Bozó Irén), Dékány Arán' ka (Balasi Mária), Borka Ilona (Szombathelyi Ilona), Samu József (Kurucz Rozália), Prohász- ka Zsuzsanna (Barna Julianna), Vékony Ágnes (Balog Etelka), Szeri Erzsébet (Kucsora Anna), Sisák István (Nagy Ilona), Magyar István (Kunszabó Anna), Pallagi János (Cseh Margit), Kocsis Erike (Csurgó Etelka), Kurucz Jenő (Juhász Ilona), Csá- nyi József (Pólyák Mária), Palatínus József (Danka Erzsébet), Baranyi Anna (Baranyi Anna), Tóth Lajos (Király Julianna), Sallai László (Kelemen Mária), Timór Ferenc (Harkai Matild).

HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Sinkó Sándor és Szabó Erzsébet, Kis János és Szikszai Anna, Patai József és Szalinka Ilona, Gyenge Sándor és Kurucz Mária, Tápod! János és Gajzer Julianna, Zsiblrita István és Eszik Erzsébet, Pályi Illés és Lócskai Rozália, Papp Lajos és Major Piroska, Tajti József és Tóth Erzsébet, Baranyi István és Szabó Margit, Iványi János és Jakab Anna, Tóth Imre és Iván Ágnes, Tóth József és Szabó Anna, Gulyás József és Szondi Ilona, Farkas Tóth Béla és Retkes Ilona.

MEGHALTAK: Sárkány Mihály 80, Oláh Albert 27, Kocsis János 76, Kapus Mária 1 napos, Bunford Jánosné Pászti Mária 63, Tóth János 74, Tóth Mihály 86, Dora Lászlóné Ficsor Zsuzsanna 73,; Bene Menyhért 72, Tóth István 34, Bondor Gyula 46, Kocsis Imre 63, Miklós Kálmánná Elek Piroska 59, Gyapjas Ilona 22, Szabó Pálné Kurucz Mária 81, Kocsis Ferencné Varga Franciska 68, Szabó La- josné Bajáki Terézia 82 éves korukban.

Új arcok a magyar filmeken

Harmadéves főiskolai hallgató Szabó Ildikó, de máris filmfő- szerepet kapott. Fehér Imre rendező rábízta a most készülő ÉGI MADÁR című film Pannikának alakítását. Még nála is fiatalabb Moór Marianne, aki még gimnáziumba jár. A sok jelentkező közül rá esett a választás, aráikor A TETTES ISMERETLENT női főszerepének eljátszására ő is jelentkezett a filmgyárban.

A fiatalok mellett ne feledkezzünk meg az idősebb korosztályról sen). A DANI című filmben Páger Antalt, az ÉGI MA- DÁR-ban pedig Kiss Ferencet látja viszont a közönség.

Mint a lentiekből is kitűnik, nem keli aggódni. A színész- utánpótlás nem megoldhatatlan probléma. Már szinte megszokott, hogy majdnem minden új filmben új arcokkal találkozunk,