Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

9 Munkaegység, vagy részesművelési5™­Súlyosabb iteleteket kérünk az élet és erkölcs elleni bűnügyekben! A végzett munka sze­rinti jövedelemelosztás a szoci­alizmus gazdasági törvénye. A termelőszövetkezetek gyakor­lati termelési tevékenysége so­rán e törvény a munka mennyi­ség és minőség szerinti díjazásá­nak elvében jut konkrét kifeje­zésre. Ez úton juthat érvényre a jövedelemelosztás szocialista alapelve, hogy mindenki képes­ségei szerint, mindenki munkája szerint részesedjék a társadalmi javakból. A Szovjetunió kolhoz-mozgal­mában 30 éves tapasztalat bizo­nyítja, hogy a legjobban bevált a munkaegység-rendszer alap­ján való jövedelemelosztás. Ma már, Jugoszlávia kivételével, az összes szocialista országok szö­vetkezeti mozgalmában a jöve­delemelosztás alapjául ezt a módszert alkalmazzák. A szov­jet tapasztalatokat felhasználva a népi demokratikus országok szövetkezeti mozgalmának nem szükséges hosszú évekig keresni azt az utat, amely a leghelye­sebbnek bizonyult. A mi termelőszövetkezeti moz­galmunk is alapjaiban a vég­zett munka mennyisége és mi­nősége szerinti jövedelemelosz­tást valósította meg. Az ellen- forradalmi események, a külön­böző revizionista nézetek követ­keztében a megye szövetkezetei­nek 15 százaléka eltért a jöve­delemelosztásban ettől az alap­elvtől. Később ennek helytelen­ségét több termelőszövetkezet belátta és évközben visszatért a munkaegység alkalmazására. A szövetkezetek 7—8 százaléka azonban csak ezután szándéko­zik visszaállni. A termelőszövetkezet többsége azonban megmaradt a munkaegység-rendszer melleit, s ez is igazolja a módszer he­lyességét és létjogosultságát. Vannak hibái a munkaegység­rendszernek is, melyet javítani kell és lehet is, de lényegesen durvább és súlyosabb hibákra vezető lehetőségek vannak más elosztási módszerekben. Sok he­lyen mechanikusan alkalmazzák a munkaegység-rendszert, va­gyis a helyi körülményeket nem veszik figyelembe. A közgyűlés­nek joga van a központi irány­normákon változtatni, amennyi­ben azt indokoltnak látja. Az ellenforradalmi események következtében több szövetkezet eltért a helyes alapelvektől. Ai volt földesúri és kulák birtoko­kon, különösen megyénkben, szo­kás volt a részesművelés. Ez fő­ként a tőkehiánnyal küzdő bir­tokosoknál volt tapasztalható. A tőkeerősebb nagybirtokosok a részesművelést nem alkalmaz­ták, helyette mezőgazdaságii munkásokat (sommásokat) ío-{ gadtak, Így az állattenyésztés­hez lényegesen több abraktakar- mányt tarthattak meg. Ha a ka pilalista gazdasági viszonyok között több helyen ki is alakult a részesművelés, ez semmi eset-: re sem alkalmazható a szövet­kezeteknél, mert ebben az eset ben a szövetkezet gazdáiból, a gazdaság tulajdonosaiból a gaz­daság részesművelőivé válnak. A megyénkben legjobban kiala­kult 60 és 40 százalékos elosz­tási módszer közelebbi vizsgá­lata ezt jól igazolja. Az idevo­natkozó számítások szerint a százalékos elosztás mellett' egy katasztrális hold búza terme­lési költsége 2096 forintnak ve­hető. A termelőszövetkezet a költségekből 1672 forintot visel, a részesművelők pedig 424 -fo­rintot. Ezzel szemben a közös gazdaság a termés 60 százaléká­ból 1257 forint, a részesművelő tagok a 40 százalékból 839 fo­rint részesedéshez jutnak, 1 ka­tasztrális hold termést véve ala­pul. Ez hasonló módon más nö- vényféleségek termelésénél is kimutatható. Számos más hibája is van a részesművelésnek. Nagy aránytalanságok keletkeznek a növénytermelés, valamint a gaz­daság más területén dolgozok munkája, részesedése között. Ez kibékítetlen súrlódásokat okoz a tagoknál. Akadályozza a közös állattenyésztés fejlesztését, a gépek jó kihasználását és így tovább. A százalékos részesedésnél a tag csak a meghatározott rész közvetlen megszerzését látja cél­nak, nem célja a szövetkezet pénzbevételének fokozása. JEzóri a termények magas százaléka kerül a tag birtokába, mely a háztáji árutermelés növelését segíti elő. Ennek egyenes követ­kezménye a háztáji állatállo­mány növelése, a termények és termékek egyéni piaci árusítása, meíy végül is elvonja a tagot a közös munkától. Csökken a kö­zös állattenyésztés, a közös áru­termelés és lassan a szövetke­zeti gazdaságból egyéni kisgaz­daság alakul ki. Ha nem is ala­kult ki teljesen egyéni parcella, de a szövetkezet egyhelyben to­pog és visszafejlődik. Mindezekből világosan látszik, mennyire káros a részes­művelés. Remélem, ez a cikk is hozzájárult ahhoz, hogy belás­sák e ros;:z gyakorlathoz m^g ragaszkodó termelőszövetkeze­teink is e módszer helytelensé­gét. „s, Molnár András,-termelőszövetkezeti politikai csoportvezető Az ellenforradalommal kap­csolatos legsúlyosabb és legfon­tosabb perek lezajlása után bí­róságaink munkájában egyre nagyobb teret nyert az elmúlt évben a társadalom gazdasági és erkölcsi életével összefüggés­ben levő ügyek rendezés^. Ezek tárgyalása rámutat megyénk társadalmi életének legkirívóbb bajaira, — s egyben tájékozó­dást nyújt a segítés módjára vonatkozóan is, A társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények — és a spekulánsok ügyei­nek tárgyalása például arra enged következtet­ni, hogy e bűncselekményeket többnyire a társadalmi-, állami- és vállalati ellenőrzés hiánya szüli, sőt nyugodtan mondhat­juk: maguk a vállalatok veze­tői — sok ágú gazdasági mun­kájuk közben — nem is törőd­nek eléggé ezekkel a bűncselek­ményekkel. (A népi ellenőrzés immár törvénybe iktatott rend­szerének nagy szerepe lesz az ilyen bűncselekményeknek a felderítésében.) Éppen ezért he­lyes volna, ha az egyes ügyek tárgyalásán megjelennének a megkárosított üzem, vállalat, vagy hivatal képviselői, mert ők nemcsak az éppen szóban- forgó perben tudnának segítsé­get nyújtani bíráinknak, de ta­pasztalataik a bíróságot a telje­sebb igazság kiderítéséhez is hozzájuttathatnák. Termelőszövetkezeteink va­gyoni védelme körül is több — széles társa­dalmi köröket érintő — problé­ma adódott. Annak ellenére, hogy nem egy megyénkbeli szö­vetkezet nagy értékű vagyon­tárgyait hurcolták szét az ellen- forradalom idején, — még áp­rilisban sem érkezett az elhur­colt vagyontárgyak értékének megtérítésére irányuló kereset bíróságainkhoz. Jellemző példa erre —, hogy a tsz-ek saját kö­veteléseik behajtására sem for­dítanak gondot — a kunszent- miklósi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet esete, mely még a járásbíró személyes felkérésére — Bíróságaink egyévi munkája — a közlekedési balesetek sem volt hajlandó pert indítani a szövetkezetnek tartozó egyéni gazdák ellen. Több esetben előfordult, hogy a termelőszövetkezetekből kilé­pők a tsz-szel szembeni követe­lésüket a járásbíróságnál pró­bálták érvényesíteni, mert a he­lyi és járási tanácsok számukra ilyen felvilágosítást adtak, — holott erre semmiféle törvényes rendelkezés nincs. Bár bírósá­gaink számára megtisztelő az a bizalom — és erre minden ok meg is van —•, mellyel hasonló ügyekben hozzájuk fordulnak tanácsaink, mégis úgy véljük, a kilépettek ügyét a járási taná­csok mezőgazdasági osztályai érdemben elintézhetik, ha: a törvények szerint, igazságosan vizsgálják az ügyeket, és bátor­ságuk is van azokban, — ennek megfelelően határozatokat hozni. Ezekkel az ügyekkel felesleges amúgyis sok munkájú bírósága­inkat terhelni. Szövetkezeti ügy a szakcsoportok jogi hely­zetének rendezése is. A gombamódra szaporodó szakcsoportokkal kapcsolatban sok peres eljárás van folyamat­ban, — csak éppen az nincs el­döntve: ki képviseli a szakcso­portot. Vagy mindenegyes ta­got, vagy pedig az őket — pa­píron — támogató földműves- szövetkezetet idézik meg ilyen esetekben bíróságaink. Ez mind­két esetben megnehezíti, sok esetben szinte lehetetlenné te­szi a törvényes eljárás lefolyta­tását. Éppen ezért a szakcsopor­tok jogállásának rendezése sür­gős feladat volna! E helyen éppen csak meg­említjük — bár eléggé fontos dolog — a termelési szerződésekkel kapcsolatos pereket. Sok esetben a rossz könyvelés miatt olyan dolgozó paraszto­kat citálnak bíróság elé a ter­meltető vállalatok, akik vállalt kötelességeiknek eleget tettek. Reméljük, hogy vállalataink változtatnak e helyzeten az új esztendőben. Az ellenforradalom utáni idő­ben igen elszaporodott Milyen gépeket kap a szovjet építőipar 1958-ban ? A brjanszki gépgyárban el-] készült a Diesel villamos meg-] hajtású »D--369« magájáró] anyagemelő-útgyalu. Ezt a gé-j pet méltán nevezhetjük földásó- j óriásnak. Teljesítménye órán-] ként 800 köbméter. A kiemelt] talajt a szállítószalag 15 mé-j térré dobja félre. A scserbakovi gyár rezgőhen-j gereket készít az aszfalt- és be-] tonborítások tömítésére. Érdek­lődésre tart számot a gyár 14,5] tonna befogadó képességű tar-] tálygépkocsija is. amely bitu-] men és víz szállítására szolgál.) A gép különleges berendezései lehetővé teszi, hogy a^ tartály-] ban levő anyag a kellő hőmer-] sékleten maradjon. Ha szerét ejthettem, megtréfáltam Rabi Má­tyás bátyámat, elvtár­samat. Ez pedig abból állt, hogy mindig a másik kapun mernem be, nem azon, amelyi­ket ő vigyázza a Kis­kunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalatnál. Dolgom végeztével, kifelé menve aztán megálltam a kapuban és így szóltam: — Rabi bátyámtól eivihetném a gyárat is, ha akar­nám. .. Ott jövök be, ahol akarok. — Nem félek én at­tól — adta vissza a szót, s utamra bocsá­tott. De a régi szokástól eltérően, most egyene­sen az ő szobájába te­lepedtem meg. Ha jól emlékszem, a fiatalok neveléséről kezdtünk beszélgetni, s addig- addig kanyarodtunk a témákban, mígnem a munkásőrségre, azaz miért is vállalta 65 éves fejjel Rabi elvtár­sam a nehéz katonai szolgálatot — kérdésre tértünk át. Elöljáróban megígér- tette velem, hogy nem szerkesztek a beszélge­tésből cikket. De hiá­ba. a téma annyira ér­dekes, hogy kénytelen vagyok »pletykálkod- ni.«. Elnézését kérem... • - H~ ---— Az egykori Lenin-fiúból MUNKÁSŐR LETT azzal kezdte Rabi bá­tyám, hogy 1919-ben Budapesten, mint vö­röskatona, fegyverrel harcolt a proletár ha­talomért. Láttam csil­logó szemét, dagadó keblét, amikor kétszer egymásután is büszke­séggel a hangjában mondta: Lenin-fiú vol­tam. ., Aztán a csőszházi nádassal körülvett szi­getről is szó került, ahol meghitt elvtársi beszélgetéseket folytat­tak a megbízható elv­társakkal, Miskei Jó­zseffel, Szabó Árpád gimnáziumi tanárral, a budapesti összekötő­vel. A beszélgetések után kerékpározás kö­vetkezett Kecelre, Kis- kunmajsára és a többi községekbe. Vitték a hírt, bár tudták, hogy a »dekások« mindig a nyomukban vannak. Hogy is volt a Népsza­va terjesztésé? Szilágyi Ferenc kocsis ülése alól kapták dugva az újságot. És a munka­helyen? Örökös rette­gés, hogy mi lesz hol­nap. Aztán eljött a sza­badság hajnala, elhoz­ták a szovjet elvtár­sak. Rabi bátyám már az első percben ott állt a néphatalom mellett. Kilencen megalakítot­ták a kommunista pár­tot. Kemény, nehéz csatákat vívtak, köztük Rabi elvtárs is. Ké­sőbb, mint tanácstag is intézte a nép ügyét, védte a nép vagyonát. Ha a tanyára kellett menni, hirdetni a párt igazát, erédményeinket, Rabi elvtárs mindig az elsők között volt. Helytállt akkor is, amikor országunkat az ellenforradalom vihara rázta meg. Nem vezet­ték félre a hangzatos szavak, a kiabálások, a »hazafiúskodás«, mert látta: az utcán a része­ges " kocsmatöltelékek, csavargók és börtöntöl­telékek üvöltöznek a »szabadságról«, mint a prédára éhes farkasok. Nem félt, pedig fe­nyegették is: Nyerges István Rabi bátyámat otthonában kereste fel, s disznóölő késsel be­rontva a lakásba, ezt üvöltötte: — Végzek veled, itt a kési Szerencsére nem volt otthon, mert akkor is kötelességét teljesítve, vigyázta a gyárat, A »hős« azóta gyá­ván megfutott. Rabi bátyám pedig maradt, mert szíve, esze, min­den porcikája azt su­gallta és sugallja, hogy a népet kell szolgálnia. Ezt tűzte ki életcélul 40 évvel ezelőtt, ezért küzd ma is. Megmondom őszin­tén, szavait úgy raktá­roztam magamba, mint a szomjas föld az esőt. Megértettem, hogy 65 éves kora ellenére mi­ért lépett a munkásőr­ségbe, s hogy szavaival éljek, miért várja azt a pillanatot, hogy me­hessen a foglalkozá­sokra. 65 éves — és őrséget áll éjszakánként. S ha úgy adódik, réteken, vetéseken át kúszva, rohanva elvégzi a ka­pott harci feladatot. Hát ezt nem megírni — hiba, nagy hiba vol­na. S ha megszegtem a megegyezést, ezt azért tettem, hogy néhány szóval megmutassam, mit is jelent kommu­nistának, forradalmár­nak, a nép ügyét szí­vén viselő, öntudatos munkásnak lenni. Vcnesz száma. Ennek ellenére, — míg egyrészről egyre kevesebb ilyen ügy érkezik a bíróságokhoz, másrészről maguk a bíróságok is meglepően enyhe ítéleteket hoznak ittasan száguldó és gá­zoló sofőrök ügyében. Ez a hely­zet természetesen visszahat a közlekedési balesetek számának növekedésére is! Ugyancsak ilyen enyhe ítéle­tek születnek nem egyszer az élet- és testi épség ellen elkö­vetett bűnesetekben. A kiskőrösi járásbíróság például olyan vád­lottat, aki haragosa helyett té­vedésből egy ismeretlen embert vert meg úgy, hogy az illető 20 napon túl gyógyuló sérülései mellett elvesztette egyik szemét is — egy év és 10 hónapi bör­tönbüntetésre ítélte. Talán a — tévedést számította enyhítő kö­rülménynek a járásbíróság? Enyhe ítéletek születnek til­tott magzatelhajtási ügyekben, (pedig a magzat törvényes elvé­telének lehetősége idején a til­tott magzatelhajtás bűne csak veszélyesebb és megvetendőbb bűnné vált!) s a család-, ifjú­ság-, és nemi erkölcs ellen el­követett bűntettekben is: a du- navecsei járásbíróság például két évre ítélt erőszakos nemi közösülés miatt egy olyan vád­lottat, aki már egyszer hasonló bűnért egy évet ült; Bíróságaink polgári ügyszaká­ban talán a munkaügyi perek adják a legtöbb munkát: Köz­életünk egészséges irányba te­reléséhez járulnának hozzá vál­lalataink, ha mindenkor szem előtt tartanák a bíróság dönté­seit. De 6aj nos, több esetben ta­núsítanak a vállalatok olyan sértődött és fölényes magatar­tást, mint a Bajai Autóbusz- közlekedési Vállalat ia amely a Közlekedésügyi Minisztérium határozott utasítása ellenére sem volt hajlandó kártalanítani egyik elbocsátott dolgozóját, bár a bíróság is a dolgozó javára hozott döntést. Késhegyig menő harc folyik ■— az elmúlt évben az előző esz­tendő hasonló ügyeinek sokszo­rosára szaporodott —> birtokperekben. Sokan az »ősi földet« követelik vissza, pedig jól tudják, hogy betagosított táblákat éppen a gazdálkodás biztonságosabbá té­ltele érdekében is — nem bon- ltunk fel. Többen pedig az ellen­forradalom előtt eladott, de jóvá­hagyásban nem részesített in­gatlanaikat akarják spekulációs céllal visszaszerezni. Bírósága­ink erre igen éles szemmel fi­gyelnek fel és mi ezúton is fel­hívjuk erre az érdekelt gazdák Ifigyeimét! Bács-Kiskun megye bíróságai az ellenforradalom utáni kez­deti bizonytalankodás után meg­állották helyüket. Ügy a politi­kai jellegű büntető ügyekben, mint a gazdasági fellendülést kísérő —- mondhatni: új típusú — vagyonjogi perekben megfe­lelő ítéleteket hoztak az elmúlt évben. Segítségükkel sikerül ki­küszöbölni társadalmunkból azo­kat az egészségtelen jelensége­ket, melyek útjába állanak ha­zánk politikai-, gazdasági-, er­kölcsi emelkedésének. Köszön­jük bíróinknak elmúlt évi helytállásukat és kívánjuk szá­mukra, hogy az elkövetkező év­ben is hozzanak helyes, szocia­lista építésünket segítő ítélete­ket. / V. G. — Az egyik angol állatkert igazgatósága áruba bocsátotta egyik papagáját, mert veszedel­mes nyelve volt, állandóan szi­dalmazta a látogatókat. Több mint száz vevő jelentkezett,

Next

/
Thumbnails
Contents