Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-04 / 3. szám
Petrilla István gépészmérnök; a technológiai változásokról az önköltsógcsökkentós lehetőségeiről! és az újftómozgalomról ! Elbújhatnak a piaci legyek H |árom hónapos múltja van a műszaki fejlesztési osztálynak a Kecskeméti Konzervgyárban. Akik ezen az osztályon dolgoznak, mérnökök, technikusok azon fáradoznak, hogy a gyár ■tervszerű fejlesztését — gépészeti és vegyészeti vonalon — a gazdaságosság figyelembevételével — jól megoldják. , Az osztály munkájáról, eredményeiről Petrilla István gépész- mérnök, az osztály vezetője ad tájékoztatást. 1. KÉRDÉS: Milyen új tech- fiológiai változás lesz ez évben? VÁLASZ: Nálunk ez a munka kétirányú. Egyrészt vegyészeti, másrészt gépészeti változásokban jut kifejezésre. A vegyészeinél a változás abban tükröződik, hogy háromhónapos fennállásunk alatt kikísérleteztük a nátriumglutamát hazai gyártását, melyet eddig devizáért szereztünk be külföldről. A nátriumglutamátot egyelőre a leveskonzervek, később egyéb konzervek ízesítésénél is felhasználjuk. A nagy kereslet ellenére, a felállított kísérleti üzemünk egyelőre csak saját szükségletre termelhet. Van azonban olyan törekvésünk is, hogy később exportra is termelünk. A kísérleti üzemünk január 1-től három műszakban gyártja ezt a fontos ételízesítőt. — Üj vegyi eljárás bevezetésével — amennyiben a számítások a módszer helyességét igazolják — a szügátkészítés idejét 600 óráról 160 órára tudjuk csökkenteni. — A gépészeti munkában a főcél, az idei tapasztalatok figyelembevételével, a gépesítés tökéletesítése. E gondolat jegyében 1958-ban a borsófeldolgozásnál jórészt kiküszöböljük a kézi munkaerő alkalmazását. A borsószemek továbbítását hidraulikus szállítással oldjuk meg. A gépek átalakításához a már részben elkészített tervek alapján a TMK dolgozói már hozzákezdtek, s valószínű, még az év első negyedében be is fejezik. A gépesítéssel minőségjavulás következik be, mert a kézi munkaerő kiküszöbölésével együtt megszűnik, vagy nagymértékben csökken a fertőzés lehetősége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a selejt is csökken. Ez utóbbi gondolat továbbfolytatásaként közlöm azt is, hogy tovább növeljük az üzemrészek műszerrel való ellátottságát. Az új műszerek alkalmazásával módunk nyílik a technológia ellenőrzésére, a romlás megakadályozására. A műszerezettséget elsősorban az autokláv-üzemrószben növeljük, mert ez a konzerv- gyártás lelke. Műszerek vásárlására az idén 150 000 forintot fordítunk. 2. KÉRDÉS: Ezek az intézkedések mennyivel csökkentik az egyes gyártmányok önköltségét? VÁLASZ: Ez gyártmányonként] változik. Ha a borsófeldolgozás-j nál végzett automatizálást, töké-] létesítést nézzük, megállapíthat-] juk, hogy műszakonként 20—25] fő megtakarítást érünk el. Más] gyártmányokra vonatkozólag] pontos számítást még nem vé-‘ geztünk, de egy biztos; a gyár-: tási idő sokhelyütt lerövidül, —j jobb lesz a minőség és sok kézi munkaerő válik feleslegessé. —i Ezenkívül még annyit mondha-f tok, hogy komoly gazdasági] eredményre is számítunk. í 3. KÉRDÉS: Milyen tervük] van az újítómozgalom jellendí-\ tésére? VÁLASZ: Az ezzel kapcsolatos írásos propagandát már megkezdtük. Minden üzemrész falán plakátok hirdetik, hívják fel a dolgozók figyelmét az újítás fontosságára. Ezenkívül rövidesen eljuttatjuk minden üzemrészbe azt a feladattervet is,] mely ráirányítja a figyelmet a] legégetőbb kérdések megoldásá-J ra. Persze ez nem jelenti azt,» hegy más újítást nem fogadunk' szívesen. A beadott újítások elbírálásáról az újítási hirdetőtáblán adunk tájékoztatást a gyár összes dolgozójának. Három hónap nem nagy idő, de ahol az alkotás vágya úgy lüti a műszaki embereket, mint itt, ott rövid idő alatt is lehet —. amint a példák mulatják — so kát produkálni. — a szemtelenség közmondásos férgei — özv. Palásti Antalné Kecskemét, Ótemető utcai lakos mellett. Ez az öreg kulákasz- szony a régi gyakorlathoz híven ma is kizsákmányolásból, mások nyúzásábóí akar élni, — méghozzá jól élni. Van Városföldön vagy 40 hold földje, amin évek óta bérlők dolgoznak. Most, hogy a rendelet szerint a bérleti díjat a tulajdonos szabhatja meg, Palástiné úgy véli: ha lúd, legyen kövér. Kilenc bérlőjével megújította a szerződést, de olyan magas feltételek mellett, hogy az már a harácsoló szemtelenség teteje. Egy-egy bérlő holdanként másfél mázsa búzát és egy mázsa kukoricát tartozik fizetni, vagyis összesen 2,5 mázsa szemesterményt. Ezenkívül a bérlőt terheli minden adó, sőt a szerződés egyik pontja szerint köteles jégbiztosítást is kötni. Kovács Sándor szerződése egyebet is tartalmaz. Ö lakja és béreli 14 hold földdel együtt a kulákasszony tanyáját is és lakbér fejében évenként egy 200 kilós hízóval tartozik. De a szerződés kiköti, hogy amikor Palástinénak szüksége van a padlásra, kamrára, akkor díjtalanul köteles átadni a bérlő. Csináljunk egy röpke számítást. Egy 200 kilós hízó ma 3600 forintot ér. Ezt hónapokra elosztva kiderül, hogy Kovács Sándor a tanyában használt szoba-konyháért és pár mellék- helyiségért kereken 300 forint havi lakbért fizet. Kecskeméten egy fürdőszobás, központi füté- ses, villannyal felszerelt lakás díja sem kerül ennyibe... Palástiné a 40 hold után kereken 100 mázsa terményt kap a bérlőktől. Pénzben átszámítva, és a lakbért is hozzácsapva 26 000 forintot tesz zsebre évente az öregasszony anélkül, hogy csak egy szalmaszálat is megmozdítana és ebből a jövedelemből csak a csekélyke házadót fizeti. (Jó, hogy azt is nem hárítja a bérlőkre.) Több mint havi 2000 forintból pedig — mert ennyi jut elosztva — talán csak eltengeti magát egy öregasz- szony. S Palástiné nyeregben érzi magát, úgy gondolja: a bérlők kénytelenek elfogadni a feltételeket, hiszen évek óta sok munkát, trágyát, fáradságot fordítottak Palástiné földjére, nem szívesen hagyják ott. Palástiné uzsorával fenyegetett bérlői azonban megtalálhatják a módot, hogy kímeneked- jenek a szipolyozó kulákasszony karmaiból. Csak tető alá kell hozni minél hamarabb a már szervezés alatt álló bérlőszövct- kezetet. Összefogva, társulva, könnyebben megvédhetik magukat attól a kizsákmányolótói, aki 1958-ig sem tanulta meg, hogy nem lehet már, mint régen, becsületes dolgozó emberek verejtékén élősködni. A számok tükrében Több milliós beruházásokkal fejlődött 1957-ben a tanácsi ipar VISSZATEKINTVE a helyi ipar fejlesztésének egyéves múltjára, megállapíthatjuk: rendkívül nehéz körülmények között indult ez a munka. Az ellenforradalom gazdasági kihatásai a központi erőforrásokat oly nagymértékben csappantották, hogy a megelőző évekhez mérten csak elenyészően csekély összeg jutott vállalataink beruházási céljaira. A tanácsi könnyűipar 600 ezer forintot, a tanácsi élelmiszeripar pedig mindössze 640 000 forint beruházási keretet kapott 1957. évre központi alapokból. Súlyosbította a helyzetet, hogy az 1956. évben fel nem használt központi készleteket 1957-re áthozni nem lehetett, emellett az ellenforradalom következtében több jelentékeny beruházást is az 1957 évi keret terhére kellett befejezni. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között azzal a nagy feladattal indult az elmúlt év, hogy a helyi iparban is árut kell termelni a hiányzó árualap kitöltésére. Felmérve a lehetőségeket, a megyei tanács végrehajtó bizottsága saját alapjaiból még év elején 2 millió forintos segítséggel sietett könnyíteni a tanácsi vállalatok beruházási és fejlesztési nehézségein. A v. b. az év közben felmerült szükségletekre még további Összegeket biztosított, így éves viszonylatban 2 545 000 forintot juttatott vállalatainak. 666 000 forint volt az az összeg, amelyet az ipari osztály saját vállalatfejlesztési alapjából adott s igen jelentékeny az a pénz- mennyiség is, amit az egyes városi tanácsok nyújtottak vállalataiknak. Baja város tanácsa például kerek 1 millió forintot szavazott meg a Fémipari Vállalat fejlesztésére. — Damaszkuszban, Szíria fővárosában megalakult a »Fiatal írók Ligája«. A Liga tagjai nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a realista ábrázolás mellett foglalnak állást és hangsúlyozzák, hogy az irodalomnak élenjáró szerepét kell betöltenie a szíriai nép nagyszerű törekvéséinek, forradalmiságánák és a boldog jövőről szőtt terveinek ábrázolásában KÉTSÉGTELEN, a vállalatok saját erőforrásaikat is igénybe vették a termelés technológiájának fejlesztése, gépparkjuk növelése és az állóeszközök felújítása céljaira. Mindamellett meg kell említenünk: hiányosság a tanácsi vállalatok részéről, hogy az irányító tanácsok anyagi lehetőségén túl, saját kezdeményezésből, nem veszik igénybe az olyan forrásokat, mint például az önköltségcsökkentő beruházási hitel. Kivéve megyénk két tégla gyár vállalatát. Igaz, hogy a központi alapokból kapott vagy a tanácsok által juttatott összegeket egy vállalatnak sem kell visszafizetni, még az »Öcsi« hiteleket igen. Ezek felvétele mégis érdeke mind a vállalatnak, mind pedig a dolgozóknak, hiszen ha a hitelt a vezetők helyes gazdasági számítások alapján veszik igény-j be, és úgy is használják fel, az] esetben az összeg már a lejá-] rati időn belül megtérül, sőt no-« vélheti a vállalat nyereségét is.] IGEN KOMOLY tovább men-j ve az a segítség, amit Kalocsa,* Kiskunfélegyháza és Kiskunha-j las városok épületek adása útján nyújtottak. Kalocsa város tanácsa három tágas épülettel,] Félegyháza két épülettel segí-' tette a helyi ipar fejlődését. Kis-: kunhalas a ládagyárnak adott épületet, egyet pedig más céira a közeljövőben biztosít. A pénz és egyéb eszközök azonban nem minden. Szólni kell azokról a vállalatvezetőkről és dolgozókról is, akik a terveket, elhatározásokat megvalósították, s akik, mint például Ber- dó József, a Kézműipari Válla lat igazgatója, de többen is, jó gazda módjára vigyáztak arra, hogy a nehezen előteremtett százezrekből és milliókból csak olyasmi kerüljön kivitelezésre, ami biztosan meghozza a remélt gyümölcsöt. NEM CÉLUNK az olvasót , adatokkal untatni, befejezésül] mégis összehasonlítást teszünk a, számok tükrében, mert úgy érez-] zük, ez aláhúzza az eddig írta-] kát. A megyei tanács végrehajtó] bizottságának 1957-ben végzett* következetes ipar-irányító tévé-', kenvsése és a súlvos milliókat! kitevő anyagi támogatása erec ményeként annyit fejlődött me gyénk helyi ipara, hogy míg tanácsi könnyű- és élelmiszer ipar 1956-ban egész évben 4 mii lió 898 ezer forint többletnyere séget ért el, addig 1957-ben má egy fél év alatt is több, ponto sabban 5 millió 460 ezer forin volt az az cjsszeg, melyre taná esi vállalataink többletnyereség ként szert tettek. 1 Mi lesz a félegyházi vegyes énekkarral? örömmel számolok be arról, hogy teljesült régi vágyam: felvettek a KISZ-be. Megismertem iskolám KISZ-szervezetének a terveit, amelyek a KISZ első országos értekezletének a határozata alapján készültek. Mondhatom, sok a tennivaló az ifjúság, a magunk nevelése terén, de kétségtelen, az eredmény nem marad el, mért a fiatalok lelkesén vesznek részt szövetségünk munkájában. Ezt tapasztalom a falumban, Tiszakécskén, s itt, ahol iskolába járok, Kiskunfélegyházán is. Persze, vannak gátló körülmények is, amelyek akadályozzák a fiatalok tevékenységének a kibontakozását. Iskolánkban például igen híres és a megyében talán az egyetlen KISZ vegyes-énekkar működik. A mi fiataljainkból kerül ki a férfikar, a Móra Ferenc gimnázium és a tanítónőképző növendékei alkotják a nagylétszámú női kart. Ez a kórus már sok szép eredményt ért el a város kulturális életének a gazdagabbá tételében, de sajnos, a Móra Ferenc gimnáziumban olyan hangok hallatszanak, hogy: »nem tanulnak a lányok és ezért nem mehetnek az énekkarba«. Nem tudom, ez-e az ok, de véleményem szerint az énekkarban való szereplés nem akadályozza meg a tanulást. Máskülönben fájó nyomot hagyna a város kulturális életében a vegyeskar széthullása, amit nem volna szabad megengedni. Kudlik Imre Kiskunfélegyháza f KECELI KÖRSÉTA A piac Vasárnap van. Az idő dél felé jár. A piacon ünneplőruhás, fejkendős asszonyok ácsorognak topogva. Férfit legfeljebb csak mutatóba látni itt-ott. A piacra járás úgylátszik itt az asszonyok dolga. Két hosszú sorban kukoricát, babot, vöröshagymát, gyümölcsöt, tojást, baromfit, sonkát, szalonnát, füstölt húst, friss tepertőt és még hosszan lehetne sorolni, mi mindent árulnak. Végigmegyek a sorok mellett. Több helyen megszólítanak. Almát, aszalt meggyet) túrót kínálnak. Sok az áru, de kevés a vevő. A Gül baba burgonyáért j 1,30-at kérnek. A tojást 49 fillérrel olcsóbban adják, mint1 Kecskeméten. A piactól pár lépésre van a földmüvesszüvelkezeti kis vendéglő. Amíg odaérek, a piacon látottakon gondolkodom. Miért állnak itt délig? S lehet, hogy eredménytelenül. Hol vannak, mennyi árut vettek meg a földmű vcsszövetkezeti felvásárlók? A kis vendéglő A helyiségben zaj, élénk beszélgetés, poharak csengése keveredik a levegőben úszó ciga-1 rettafüsttel, frissen csapolt sör j és újbor illatával. A pult mellett négyen állnak, j A Barcsi Termelőszövetkezet; zárszámadását emlegetik. Még a miniszterelnök is részt vett rajta — mondja egy kövér, zömök ember. A rádió is közvetítette felszólalását. Jó volt hallgatni. Ügy beszélt, mint ahogy mi, parasztok szoktunk egymás között. Szóval egyszerűen, érthetően. Maga nem hallotta, János bácsi? — Már hogyne hallottam volna, még a szomszéddal is vitatkoztam róla. Számvetést csináltunk az ősi földről. Magúk is tudják, hogy Windiseknek 6000 holdját, a kalocsai káptalannak pedig 8000 holdját osztották ki a községben. Csuda jó megmondta a miniszterelnök, hova is jutnánk az »ősi« kutatásával. No, de igyunk is. Koccintanak. Poharaikat félig ürítik. A beszédet János bácsi folytatja. Hátával a pultnak támaszkodik, kérges tenyerével végigsimítja arcát, megtörli ősz- bevegyülő, világosbarna bajuszát, s azután megszólal. — Ami az adót illeti, azt aZ utolsó fillérig tisztáztam. Nem szeretem az adósságot. Adót mindig kellett fizetni és nem jó azzal elmaradni. A klubhelyiségben A párthelyiség nagytermét néhány hónappal ezelőtt klubszobának rendezték be. Nem került sok munkába, de mégis sokat jelent. Azelőtt még a párttagok közül is kevesen látogatták a pártszervezet székházét, most azonban még a pártonkí- vüliek 'Is szívesen töltik itt az estéket, a vasárnap délutánokat. Itt sokmindenre alkalom nyílik. Lehet szórakozni, tanulni és a napi kérdésekről vitatkozni. Legtöbben természetesen a televíziós előadások megnézésére jönnek a helyiségbe. Most azonban a televízió nem működik. Fleisz István egyéni gazda, özvegy Juhász Istvánná és még néhányan, a rádiót hallgatják. Várnai Ferenc, Légrádi Ferenc és Kovács Ignác pedagógusok, valamint Síéin Kálmán, az állami pincegazdaság keceli üzemegység vezetője, négyesben bili- árdoznak. Mindenki a neki legjobban megfelelő szórakozást Választja. Nem lehet észrevenni, ki párttag és ki pártonkívüli. Valamennyien egyfomán, otthonosan érzik itt magukat. Juhász István pártvezetőségi tág egy fiatalemberrel sakkozik. A helyiségben lévők most valamennyien szórakoznak, de ha valakinek problémája Van, akkor beszélgetnek, Vitatkoznak. Jók ezek az összejövetelek. Vitatkozás közben oszlik a sötétség, tisztulnak a nézetek. Kellemes, örömteli érzéssel búcsúztam el a nemrégen avatott klubszoba vendégeitől, párttagoktól és pártonkívüliektől, akik itt szórakozás közben ösz- szefognak, közelkerülnek egymáshoz. Égyütt Vannak az örömökben. Biztosra vészem, hogy a munkában, a feladatok megoldásában is együtt lesznek, — együtt munkálkodnak a párt által megjelölt célokért, a dolgozók jobblétéért, a szocializmusért. Nagy Józset
