Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
Világ proletárjait egyesüljetek ! | MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA III. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Ara 50 fillér 1958. JANUAR 30. CSÜTÖRTÖK Az 1958. évi terv az országgyűlés előtt Kádár János zárszava a kormánybeszámoló vitájában SZÖVETKEZETI HÍRADÓ (3. oldal) BELTERJES GAZDÁLKODÁS = NÖVEKVŐ HOZAMOK (4. oldal) AMIRŐL EGY KÉSZÜLŐ KÉP BESZÉL Dr. münnich Ferenc miniszterelnök beszéde Az országgyűlés kedden folytatta tanácskozásait. Az ülést Hónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg és bejelentette, hogy napirend szerint következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. A vitában Komócsin Zoltán, Dinnyés Lajos, Gáspár Sándor, Darabos Iván, Bognár Rezső, Máté János és Tisza József képviselők szólaltak fel. A vitában elhangzottakra Kádár János elvtárs válaszolt. Elsősorban azokra a megállapításokra tért ki, amelyek a kormány munkájának lényegét érintették. — Az országgyűlés vitájából is világosan kitűnik, hogy a széles tömegek a kormány politikájában nagyra értékelik azt, hogy ez a politika nyílt és világos — kezdte beszédét, majd :gy folytatta: — Nemrégiben részt vettünk Moszkvában a szocialista és más országok kommunista és munkáspártjainak két értekezletén. Különösképpen a második értekezleten —, ahol valamennyi világrész úgyszólván minden kommunista és munkáspártja részt vett — a felszólalók sorra, rendre elmondták, hogy abban az időszakban, amikor a haladáshoz való viszony központi kérdése világméretekben a magyar kérdésben való állásfoglalás volt, az emberek mindenütt feltették a kérdést a haladást képviselő pártoknak: mi a helyzet Magyarországon és hogyan foglalnak állást irányunkban? Az egész világon minden haladó párt megvívta a maga csatáját ebben a kérdésben. Minden országban összecsapnak a haladás és a reakció erői. Az említett tanácskozáson nemcsak az tűnt ki, hogy a haladás erői világszerte egységesen szolidaritást vállaltak a forradalmi munkás-paraszt kormánnyal és annak harcával, hanem az is kitűnt, hogy az egyes pártok közül azok növelték leggyorsabban saját erőiket, amelyek a legkorábban és a leghatározottabban elítélték a magyar nép elleni reakciós és imperialista támadást és szolidárisaknak jelentették ki magukat a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánnyal. (Felkiáltások: Ügy van! Ügy van!) — Azt, hogy ki, hogyan viszonyul a haladáshoz, alapvetően meghatározza korunkban, hogyan viszonyul a Szovjetunióhoz, a szovjet néphez, annak törekvéseihez. (Nagy taps.) Ami minket illet, az élet bizonyította be, hogy helyesen jártunk el, amikor állásfoglalásunkat nem rejtegettük, hanem nyíltan képviseltük. A tömegek a nyílt szót megértették és csatlakoztak állásfoglalásunkhoz. A munkás és a paraszt tömegek állásfoglalása és munkája mellett gazdasági és pslitikai eredményeinkben, a politikai konszolidáció eredményeiben is kifejezésre jut természetesen az értelmiségi dolgozó tömegek állásfoglalása és munkája is. Az értelmiség pozitív állásfoglalása nélkül nem lehetséges sem alkotó munka, sem termelő munka. Az értelmiségről Az a mély meggyőződés beszél belőlünk, hogy az értelmiség pozitív állásfoglalása nélkül nem képzelhető cl az alkotó munka és a szocialista társadalom felépítése sem. (Taps.) Számítunk az értelmiségre és nyugodtan mondhatjuk, hogy nem fogunk csalódni számításunkban. (Taps.) — A kormány tevékenységének egyik erényeként ismerik el a következetességet — és azt hiszem, joggal — a tömegeknek a legelső és legelemibb követelése a vezetéssel szemben az, hogy a vezetés mondja meg értelmesen, mit akar. (Ügy van!) Az elmúlt években demokratikus erőink számára többek között az éles kanyarok jelentettek veszélyes betegséget, mert sem a szolidáris tömegek, sem az ingadozó tömegek, nem tudták, hogy vé- gülis mit kívánnak tőlük. Immár 15 hónapja — az emberek világosabban látnak, tudják, hogy mit akar a vezetés. — Van bíráló észrevétel is a kormány tevékenységével kapcsolatban, ez már finomabb árnyalatokat érint. Vannak emberek, akik néha azt mondják: — Amit fent mondanak, azzal mi egyet is értünk, de az lent nem mindig úgy néz ki! Tényleg hiba, ha valami másképp hangzik el fent és másképp megy lent. Azt hiszem nem lehet azt mondani, hogy a Párt Központi Bizottsága, a kormány, az Elnöki Tanács mást mond, mint lent a végrehajtó szervek. Lehetséges, hogy egyes esetekben a végrehajtás menetében kicsit gyengül a helyes vonal. Ez, sajnos, a dolgok természetében rejlik. De azoktól, akik ezt panasz tárgyává teszik, kérjük és elvárjuk, hogy gondolják jobban végig a dolgot. , A továbbiakban az életszínvonal egyes kérdéseiről beszélt Kádár János. Többek között ezeket mondotta: — Az életszínvonalat illetően idei munkánk arra irányul — és erről a kormány jelentése világosan beszél —-, hogy megszilárdítsuk az 1957 decemberében elért nívót és a termelés vonalán megteremtsük annak feltételeit, hogy később újra előre tudjunk menni. Biztos vagyok benne, hogy minden becsületes dolgozó, aki valóban szem előtt tartja saját érdekeit, azt válaszolja: szilárdítsunk és csak akkor menjünk előre, ha megteremtettük annak feltételeit, — A továbbiakban a sajtó munkájával foglalkozott és elmondotta: A lapok általános tevékenysége nagyon sokat javult! Vannak azonban hiányosságok és lazaságok. Az újságírói hivatást és az újságok tevékenységét mi igen nagyra értékeljük. Rendkívül nagy szerepük van a közvélemény formálásában. Kérjük az újságíróktól, járjanak el nagyobb felelősséggel. Kérjük tőlük, hogy ők legalább annyira tiszteljék saját hivatásukat, mint ahogy mi tiszteljük! — Ezzel kapcsolatban beszélt az ifjúság nevelésének kérdéseiről. Szeretnénk, ha a közélet formálóinak oly fontos tényezői, mint a sajtó munkatársai, támogatnák azt az általános törekvést és erőfeszítést, amelyre szerintünk magának az ifjúságnak mindenki másnál jobban szüksége van. Összekapcsolni az ideálisát a reálissal Ezután egyes tudományos kérdésekről szólt. — Előfordul — mondotta többek között —, hogy a tudósok hozzáfognak egy tudományos probléma feldolgozásához és a reális élettől elvonatkoztatva, teoretikusan dolgozzák ki a témát. De a mi viszonyaink között azt az ideális megoldást nem tudjuk végrehajtani. Bűn volna a • tudósoknak és a tudományos kutatóknak a földöncsúszást ajánlani. De nagyon kérjük, hogy kapcsolják össze a kettőt: törekedjenek az ideálisra, de soha ne szakadjanak el a reálistól. És akkor olyant fognak alkotni, ami javára válik a népnek, a hazának és büszke lehet rá a magyar tudomány is. A továbbiakban feltette a kérdést, hogy a tudományos élet munkásainak, általában az értelmiségnek, jobb-e a helyzete most, a népi demokráciában, mint a Horthy-világban volt? Nyugodt lélekkel adhatjuk erre a következő választ: Ami az értelmiség tömegeinek alsó és középső részét illeti — és ez a fő tömeg — a népi demokrácia viszonyai között feltétlenül jobban él, mert megszűnt az a fajta értelmiségi munkanélküliség, az a megalázás, ami 15—20 évvel ezelőtt várt egy fiatal értelmiségre, mielőtt pályáját megkezdhette volna. Ha az értelmiség legfelsőbb és kiváltságos csoportját nézzük, akkor lehet mondani, hogy* közülük jónéhánynak a régi világban jobb volt az anyagi helyzete, mint ma. Nekünk most pármillió ember életét kellett felemelni és bizonyos, hogy népünk még nem tud egészen kiváltságos dolgokat nyújtani, de fog nyújtani. j Ezt követően a magyar disszi- densek helyzetével foglalkozott. — Azt hiszem, hogy az emig-: rációt alapjában két részre oszthatjuk. Először vannak az emigrációból élők, aztán vannak az emigrációban élők. Azok akik az emigrációból élnek, nem különösen érdekelnek minket, mert tőlük sohasem fog bocsánatot kérni a haza. (Helyeslés.) Ami pedig a megzavarodottságukban 1956 végén kiszökött embereket illeti, őszintén meg kell mondani, mi ezeket az embereket nagyon sajnáljuk. Tömegükben nem bűnösök és lehet látni rajtuk, hogy némelyik az élete árán is törekszik haza. Mi azon vagyunk, hogy az ilyenfajta emberek megtalálják útjukat hazafelé. A továbbiakban válaszolt Máté János felszólalására és ezzel kapcsolatban kijelentette: Arra törekszünk, hogy az élet menetében keletkező ellentmondásokat és nézeteltéréseket az egyházzal beszéljük meg és végül valamiféle döntésre jussunk. — Hangsúlyozta, hogy az állam és az egyház viszonyában tartó- sabb elvi alapra is szükség volna. Rámutatott arra, hogy az egyházfőknek most ismét mérlegelniük kell, hogy mit csinálnak: harcolnak a feltörekvő új osztállyal, s annak társadalomfelfogása ellen, vagy pedig elismerik azt, és akkor a békés együttélésnek elvi alapja is van. Ha ebben a kérdésben döntésre jutottak, akkor az együttműködés elvi alapjai biztosítottak. Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény és a magyar kormány is üdvözölte a szovjet kormánynak azt a döntését, amelyet a hidegháború feloldása érdekében újabb 300 000 fővel csökkentette a szovjet hadsereg létszámát. Ezzel kapcsolatban utalt a szovjet csapatok magyar- országi tartózkodására ás a többi között kijelentette: — Véleményünk szerint a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására, ideiglenes tartózkodására nem a Magyar Nép- köztársaság belpolitikai helyzete, hanem a nemzetközi helyzet miatt van szükség. Ha a nemzetközi helyzet olyan volna, hogy a csapatok kölcsönös visszavonása realizálható lenne, a NATO országokból is és a Varsói Szerződésben tömörült országokból is a Magyar Nép- köztársaságnak és kormányának ebből nem adódna belpolitikai problémája. Végül a kormány vezetésének átszervezésével közvetlenül kapcsolatos kérdésekről szólt, és megállapította: — Ami az átszervezést illeti, dolgozóink értik, hogy az milyen célt szolgál, azt helyeslik és támogatják, Egy (4. oldal) A ZSAROLD LUMP (4. oldal) BÄCSALMÄS ÉS VIDÉKE (5. oldal) A MEGYEI TANÄCS V. B. ÜLÉSÉRŐL (5. oldal) A NAGYVILÁGBÓL (3, oldal) SAKK (6, oldal) félreértést azonban tisztázni szeretnék. Az utóbbi napokban már vagy három helyen hallottam sok embertől, hogy sikert, jó egészséget kívánnak új munkámhoz. Itt félreértésről vau szó, mert — hogy munkás kifejezéssel éljek — eddig is végeztem a mását munkát is, napi két műszakban dolgoztam. (Derültség.) Tehát ne az új munkához kívánjanak sikert, hanem a régi folytatásához. Münnich elvtársiról: Vele kapcsolatban a helyzet az, hogy bizonyos, intrikára és féltékenységre hajlamos emberek gondoskodtak arról, hogy sok évtizedes távoliét után még a fel- szabadulás után se élhessen itthon és ne tevékenykedhessék idehaza. Egyébként mindenki tudja, hogy már az első világháború időszakától kezdve a munkásmozgalom harcosa. Mi, akik annak idején 1956 november elsején és másodikén láttuk, hogy egy új kormány kell, szakítani keli az árulással, altkor a kezdeményezők között — ha ilyesmiről kell és lehet beszélni — Münnich elvtárs minden esetre az elsők között volt és kevés híján ő lett akkor a miniszterelnöki Tovább javítjuk a kormány tevékenységét — Azt kérem az országgyűléstől, hogy a kormánynak nyújtson ugyanolyan támogatást a jövőben is, mint eddig. Dolgozzunk együtt közös erőfeszítéssel és jobban, mint eddig. Tudjuk, hogy a kormány tevékenységét még lehet javítani, kell és fogjuk is javítani. Régen nagyon sokat prédikáltak néha alappal, néha csak a levegőben a nemzeti összefogásról és a nemzeti egységről, Állítom, hogy a nemzeti összefogás és a nemzeti egység létezik Magyarországon és mindazokban a dolgokban, amelyekről itt tárgyalunk, meggyőzően kifejezésre is jnt. Ezt a nemzeti egységet erősítsük, ezt szolgálja a kormány, amelynek célkitűzése a szocializmus vívmányainak megvédése, a szocialista társadalom továbbépítése- és harc a tartós békéért. (Hosszantartó nagy taps.) Kádár János válasza után a képviselők egyhangúlag tudo„ {Folytatás » 2, oldalon)
