Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

Kam

A kecskeméti ÜUörőház színpompás albumot kapott a haiti Rláne bölcs iskolából. Azt írják az album mellé mellékelt levélben a haiti gyerekek, hogy ezzel az albummal némi felvilágosítást akarnak nyújtani az országuk életéről.

Albumnézegetés közben sokszor-sokszor elolvasták a kecskeméti pajtások a levelet. A levél tartalma így szól:

Haiti, a mi országunk egy csodalatos sziget, amelyet minden külföldi látogató szeret és csodál. Közép-Amerikában terül el a Nagy Antillák közepette, 1492. december 6-án fedezte fel a nagy olasz hajózó, Kolumbus Kristóf. Jelenleg két önálló köztársaságra oszlik. A keleti részen Dominiqó Köztársaság terül el, Haiti Köztársaság pedig a nyugati részt foglalja eh

Haiti szigetét hegyek ágazzék be és az egész ország némileg emlékeztet az európai Svájcra. Lakosai a fekete népfajhoz tartoznak és igen vendégszeretők, ök, az afrikaiak, az indiánok és b fehérek főleg a franciák leszármazottai. Hivatalos nyelvük a francia, melyben azonban gyakran keverednek indián, angol és spanyol szavak.

Gyönyörű fővárosunk neve: Port an Prince (ejtsd: Porto- prensz), amelyet a franciák alapítottak 1749-ben, amikor a szigetet elfoglalták. Azonban 1804. január 1. óta — ‘amikor legnagyobb nemzeti hősünk: Jean Jacques Dessalines (ejtsd: Zsan- Zsak Desszalin) elkeseredett harc után elűzte a franciákat — Haiti független.

Nemzeti dalunk: La Dessaliniensse, zászlónk színe: kék és piros vízszintesen haladva, középen pálmafa, tetejében frigiai sapka. A pálmafát nálunk a szabadság fájának tekintik.

Most többet nem írunk, megvárjuk a választókat, addig meleg szeretettel köszöntünk benneteket

Haiti Márie bolos iskola tanulói.

osszon i üli

az ózdi pajtásoknak ! i

Csapatunk értékes kőzetgyűj-; teményt kapott az ózdi Vasvári; Pál Általános Iskola pajtásaitól, j Nagyon megörültünk a gyűjte-l menynek, hiszen a mi viuéfcün-j kön nem tudunk ilyenhez jutni.; Nagy örömet szereztetek nenünk! ezzel. Nem is gondoljátok, milyen, sokat tudunk mi ebből tanulni.; Felhasználjuk az ismereteink; bővítésére. Gazdagabb lesz a tu-| dományunk. És mindig szeretet-; tel gondolunk rátok, ha a ke-; zünkbe vesszük.

Megígérjük, hogy rövidesen vi-j szonozni fogjuk ezt a nagy aján-; dékot. Mi olyat külüünn nektek.; amit nálatok nem lehet megia-S lálnj. :

Szeretettel köszöntünk benne-« leket és kívánunk munkátokhoz! sok sikert egész csapatunk ne-j vében.

A bácsalmási II. Rákóczi Fe-j renc úttörőcsapat nevében: Cza-j kó Attila, Horváth Károly, Délói Nagy László, Vida Miklós, Nagyi Sándor, Fazekas László.

színházban

i -—^

IS

A JEGES V T O N

— Na ugye, hogy az apu az első sorban ül...

Egyik nap elmentem egy idős rokont meglátogatni. Jeges volt az utca, megcsúsztam, majd elestem. Ekkor egy kedves hang ütötte meg a fülemet: »Tessék vigyázni, néni, nagyon csúszik!« Egy kislány volt. Mellém ért, illedelmesen köszönt, megkérdezte, hová igyekszem, s mondta, hogy ő a barátnőjéhez megy tanulni. Megmondta a nevét is, Erzsikének hívják.

Kérdem tőle, melyik iskolába jár? Mondja, hogy a Hosszú utcaiba. Elmondta még, hogy a tanító néni arra tanítja őket, hogy mindig tisztelettel viselkedjenek az idősebbekkel szemben.

Elbeszélgettünk az illemszabályokról, s amikor elbúcsúztunk egymástól, olyan jóleső érzés öntötte el a szívemet annak láttán, hogy ilyen figyelmes kis- lánvok is vannak. Hiszen nekünk, idősebbeknek nagyon jól esik, ha tisztelnek, becsülnek bennünket.

Üdvözlettel:

Szűcs Pálnc békeharcos *

örömmel adunk helyet Szűcs néni levelének, osztozunk az örömében és megdicsérjük Erzsikét és azt a Hosszú utcai tanító nénit, alti ilyen szépre és nemesre tanítja növendékeit.

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦'

A BAJAI PAR ASZTOK

rendbehozzák a legelők

e f

CSONGOR DANI LAKOMÁJA

„fl magyar amiséi minin igényt kielégít“

itenzélgeiés Gurynski Tudatsz elvtárssat,

a Lengyel Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakszervezet titkárával

EGY FEJHOSSZAL

A kiskunmajsai ötfai I. számú iskola tanulói december végéig elsők voltak a kis iskolák közötti takarékossági versenyben. Sipos Lajos nyolcadik osztályos tanuló azt irta erről:

— Mindnyájan a méhek szorgalmával gyűjtögetünk. Ha van egy, vagy Két forint a zsebünkben, szaladunk takarékbélye-: gért. Örülünk, hogy a megyében: elsők vagyunk és ezután is na-: gyón iparkodunk,' hogy év végéig; elsők lehessünk. i

Iparkodjatok ötfai gyerekek,; mert ha nem tudnátok, most tu-; domásotokra hozzuk, hogy vá-: ratlanul megelőztek benneteket; az óalmásiak, akiknél egy-egy; tanuló 75 forint 36 filléres át-: lúggal dicsekedhet, szemben a ti: 71 forint 7 filléres átlagotokkal.;

\ Szomorú dolog az, hogy Kecs- ; keméten még mindig nem sike- ■ riilt megoldani, hogy a város [ központján az utcákon, tereken i de legfőképpen a házak udva- ; rán hatalmas trágyadombok ne ! éktelenkedjenek. Szemet sértő, ; csúnya látvány, arról nem is t szólva, hogy mit jelent ez egész- ! ségügyi szempontból.

! Idézhetek néhány helyet, pel- i dául a Kéttempiom közben, a ; Beniczky Ferenc utcán és a : Csongrádi utca közötti téren, a : Csongrádi utca és a László Ka- • roly utca közötti térségen a sze- ; métláda környéke, stb., stb.

Groteszk dolog, ha arra gondolok, hogy jelenleg a nép államában hogyan emelkednek szinte mesébe illő módon egymás után a szebbnél szebb épületek, s az utcákon, tereken hogyan teremnek a szebbnél szebb parkok, virágos kertek s ugyanakkor itt-olí a szemétdombok hogy lerontják ezeket a szépségeket.

Nem áldozhatna a város vezetősége erre többet? A Köz- tisztasági Vállalat nem kaphatna annyi' kocsit, amennyire éppen szüksége van, hogy a város köztisztaságát elfogadhatóvá tegye?

ölv. Domokos Laszlóné

lei élező'

Újra a szeitietiioiT...

/Csongor Dani a nyáron még ^ olyan kisfiús volt, hogy azt mondták rá az osztálytársai: Prücsök.

Azóta sokat emberesedett. Komolyabb is lett, igaz, hogy már egy hatodikos fiúnak illik is komolyan viselkedni. Ezt tette valamelyik raggal is, amint kitekintett az ablakon és mindenütt fehérséget látott.

— Édesanyám! — fordult szomorkás arccal szülője felé — hogyan talál ilyenkor élelmet a kis madár?

— Nehezen fiam — mondta az anyja. — Tudod-e, mit tesz ilyenkor a jó gyerek?

Daninak tágrameredt szemei egy ideig várakozón kémlelték a választ. De aztán észhez nyúlt.'

— Tudom, tudom — vidámo-, dott meg egyszerre madáretetőket készít.

— Bizony, bizony, kisfiam, jóleső érzés az a kis madárszíveknek, ha tudják, hogy a ná-, luknál hatalmasabbak, az cm-1 berek szeretettel gondoskodnak', róluk.

— Anyu, én most nem me-' gyek szánkázni!

— Eredj csak, fiam, szánkázz'

egy kicsit, s közben figyeld,, látsz-e éhező madarat. *

— És ha látok? — érdeklő dött Dani.

— Akkor... !

Az édesanyja nem mondta to-1

oább, érezte, hogy fiacskája tudja már mit kell tenni. [

A mint Dani kilépett az aj- tón, visszafordult és azt mondta: [

— Édesanyám, én most cgy\

nagy-nagy lakomát csapok és* vendégül hívom az összes éhezőj kismadarakat. *

Anyja csak nevetett és a fe-j jével integetett hozzá, ami azt, jelentette, hogy jó lesz. Hogyj ezután mi történt mi ne ni. azt

csak sejtjük. A.nnyi azonban bizonyos, hogy este, amikor Dani édesapja hazajött az üzemből, két madáretetőt is talált a kony♦

hában. Az apja úgy tett, mint-] ha észre sem venné, csak mosolygott és titkon örült, hogy; ilyen jóravaló fia van. 1

^O-u-o-g-oooooo-ooooljoo-oc-o-ooo

Fejlődő állatállományunk egyre jobban sürgeti a megfelelő takarmánybázis biztosítását. — Szarvasmarhaállományunk takarmányszükségletének nagyrészét legelőinknek kellene biztosítania. A jó legelőn olcsóbb a szarvasmarhatartás, nem is beszélve a tej előállításról, állategészségügyi és tenyésztési szempontokról. Ezért fokozatosan arra összpontosítjuk erőinket, hogy a meglévő legelők minél több takarmányt adjanak.

Nálunk, Baján úgy, mint a megye területének túlnyomó részében az előző években igen kevés gondot fordítottunk legelőink ápolására, gondozására. A l/000<KKKKKKk>UOO OOoOOOÓO

hozam növelésével már évtizedek óta a közlegelőn — az utóbbi egy-kétj évet leszámítva — senki sem törődött. Három évvel ezelőtj helyes és követendő kezdeményezés történt a megyében, mely később országos mozgalommá lett: az egykocsis trá- gyamozgallom.' Sajnos, ezt a legutóbbi időkig Baján nem lehetett megvalósítani, mert parasztjaink kijelentették: kárbave- szett munka á legelő trágyázása Ez a hejyzet az új évben gyökeresen ntegváltozott. A városi tanács, hagy bebizonyítsa a kételkedőknek a legelők trágyázásának fontosságát, a városfejlesztési alapból- a legeltetési bi- . zottság részére támogatást nyújtott, amin 30 vagon fekáltrágyál

> vásároltató. A tanács mezőgaz- ’dasági osztálya a legeltetési, bi- jzottsággai: közösen a közelmúltában az állattartó gazdákat nagygyűlésre hívta össze. Itt ismertettük a {legelőgazdálkodás ter- ívét. A'részvevők elmondották, [»hogy láttak a trágya kiszállítását és a-terv ismertetése után Sbelátták, hogy szükséges a legelők hozamának ' fokozása. JFel- sszólalásaikban elmondották, >hogy egységesen hozzájárulnak íaz egykoefeis mozgalomhoz.

> Miután az egykocsis mozgatómban csak hét év alatt tud- inánk letrágyázni teljes egészéiben a legelőket, javasolták a ^gazdák, hogy a növendékmarhák

részére kjntháló gulyát létesítsenek, njiert itt, a karámban évente .30—40 holdhoz elegendő trágyát lehetne előállítani. Ez- zel a módszerrel öt év alatt a .város 500 kataszteri hold legelőjét sikerül megtrágyázni. Ili- [ hangzott'olyan javaslat is, hogy . a most fekállal leszórt 30 hold [területre 1 legalább holdanként másfél mázsa pétisót szórjanak. Mivel a legeltetési bizottságnak 545 mázsa pétisóra nincs jelenleg pénze, így az állattartó gaz- 'dák vállalták, hogy a 30 vagon [.trágyát társadalmi munkában elterítik ás a fuvarköltség árán . vásárolják meg a műtrágyát. i> A gyűlés azt mutatta, hogy\ parasztjaink végre megértették, hogy az Övék a legelő és nekik is kell gondozni. Azzal a biztos tudattal kezdik el az új gazdasági évet, hogy a legelő jó kezekben van és ebbe a gazdák is jbeleszólhajtnak.

. J-Tfírvnth Tkrinc !r-,■ rZ,

tem, hegy kereskedelmi es szakszervezeti életünkben hasonló problémákkal küzdenek, mint mi, Lengyelországban. Kétségtelenül igaz, hogy a magyar munkások jó véleménnyel vannak a jelenlegi gazdasági vezetésről. ■ Teljes a megelégedés a kormány politikájával.

— Milyen hibákat észlelt magyarországi látogatásakor?

— Sokat beszélnek a takarékosságról. Ügy veszem észre, hogy keveset törődnek ezzel. Nálunk, Lengyelországban sok szén van. Önök ebben nagyon szegények és devizaforintért kénytelenek megvenni a fűtőanyagot. Ennek ellenére néhány üzletben, ahol jártam, olyan meleg volt, hogy szinte menekülnünk kellett, pedig az utcai hőmérséklet nem kívánta volna meg az ilyenarányú fűtést. Végezetül engedje meg, hogy néhány szót mondjak a kecskeméti tartózkodásomról. Egy mondatban kifejezhetek mindent: a kecskemétiek nagyon közvetlen és kedves emberek. Arra kérem még, hogy tolmácsolja lapján keresztül az egész megye lakosságának a lengyel nép, a Lengyel Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakszervezet, valamint saját magam nevében nagyrabecsülésünk kifejezését és harcos üdvözletét.

Gémes Gábor

! — Helyesnek tartja-e a két

szakszervezet tapasztalatcseréjét?

— A szakmai és szakszervezeti tapasztalatcsere elősegítené a két baráti ország szakszervezetének megismerését és hoz- zátehetem, árucsereforgalmát is. Meggyőződésem, hogy a lengyel kereskedelemnek is vannak jó oldalai. A kölcsönös látogatás hozzájárulna ahhoz, hogy önöknél és nálunk is a jó módszereket átvegyük, a hibákat pedig kölcsönösen a tapasztalatok alapján kiküszöböljük.

— Ismertesse velünk a lengyel kereskedelem jelenlegi helyzetét.

— Nálunk a kereskedelemben most átszervezés folyik. A nagykereskedelmi vállalatokat és áruházakat decentralizáljuk. így egy-egy üzletnek nagyobb önállóságot biztosítunk, ami által nő a vezetők felelőssége. Az a tervünk, hogy minden lehetőséget kihasználunk a vásárlókedv. fokozására.

— Hogyan vélekedik a magyar kereskedelmi dolgozók '• szakszervezetéről?

— Az a megállapításom, hogy itt nagy az érdeklődés a szak- szervezet munkája iránt. — A szakszervezet nagyon sok szakmai támogatást nyújt a dolgozóknak. Különben kijelenüie*

J Kedves vendég látogatott el a ;minap este a KPVDSZ megyei -elnökségére. A testvér lengyel 'nép kereskedelmi és vendéglá- Hoipari szakszervezet központi jvezetőségének titkára, Gorynski >Tadeusz elvtárs. A Cifra-palo- ítában lezajlott baráti fogadáson ; Gorynski elvtárs kérdéseinkre [válaszolva nyilatkozott magyar- joiszági tapasztalatairól, a ma- >gyar és a lengyel kereskedelem ; helyzetéről.

> — Mi a véleménye a magyar jkereskedelmi hálózatról?

> — Amit Magyarországon lát- Jtam — kezdte el Gorynski elv- itárs — megfelelőnek mondható. ‘Az árubőség minden igényt kielégít. Az eladók nagyon udvariasak, kedvesek. Feltűnt ne- Jkem, hogy csomagoló részlegek »működnek az áruházakban. Ná- jlunk, Lengyelországban ezt fel- »számolták, a kiszolgálók maguk [csomagolják be az árucikkeket. Véleményem szerint az önök 'módszere sokkal jobb, gyorsabb [a kiszolgálás. Az áruházakban ;és üzletekben nagyobb a vá- »laszték, mint nálunk. Jó tapasztalatnak könyvelhetem el azt is, »hogy önöknél nagyobb a kínálat, mint a kereslet — nálunk ,ez éppen fordítva van. Nagyon ‘megtetszett, hogy itt, minden ’nagyobb áruházban, büfé nyújt »felüdülést a vásárlóknak. Nálunk ez sincs meg.