Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

Népfront- ülés Solton A közelmúltban lapunk bíráló cikket közölt a solti Hazafias Népfrontról. A megjegyzés nyo­mán Solt községben is kezd ki­bontakozni a politikai élet. Biz­tató jele ennek a 22-én megtar­tott népfront-elnökségi ülés, me­lyet a községi tanácsnál hívtak össze. Az elnökség előtt a Hazafias Népfront célkitűzéseit Miklán Ferenc járási titkár ismertette. Ezt követően Nagy Béla peda­gógust megválasztották titkár­nak. Az új titkár javaslatára összeállították az elnökség leg­közelebbi feladatait. Élctrchiv- ták a négy szakbizottságot. A leglényegesebb volt a mezőgaz­dasági és békebizottság életrc- keltcse, amelyek a legközelebbi napokban meg is kezdik műkö­désüket. A mezőgazdasági szakbizott­ság vezetését Nikolics József, a Költi Állami Gazdaság l'őagronó- niusa vállalta. A közeli napok­ban összehívják a mezőgazda­sági szakembereket és szakelő­adásokat szerveznek a község­ben. A békebizottság vezetését llölönyi Lajos vállalta. Apostag községben szombaton este béke-nagygyűlést rendezett a Hazafias Népfront-bizottság. A békcgyűlést baráti vacsora kö­vette. Képek a járás életéből A négynapos pártisholáról Alig pár napja, hogy befejező­dött a megyei pártbizottság ál­lal szervezett négynapos párt­iskola. Az ott tanultak alapján mod már úgy érzem, világosab­ban látok. A l’olitikai bizottság határozatának végrehajtása, a mezőgazdaságunk szocialista át­szervezése és ezzel párhuzamo­san a belterjes gazdálkodás ki­alakítása komoly erőfeszítést kí­ván termclöszóvetkczcteinktól, dolgozo parasztságunktól. A fel­adatok végrehajtásának politi­kai előkészítésében nagyon sok tapasztalatra tettem szert ezen az iskolán. Megvallom őszintén, hogy csak most látom tisztán, hogy e feladatok egységes vég­rehajtása az egész nemzetgazda­ságunkat érinti. Az értékes elő­adások, valamint a mélyreható politikai viták lényt derítettek az eddig homályos kérdésekre. E rövid idő alatt nagyon sokat tanultam. Ennek alapján felfe­dezhetem nálunk, a haltai Lenin Tsz-ben is a kisebb mértékben jelentkező revizionista és dog­matikus irányzatokat. Végezetül köszönetemet fejezem ki a me­gyei pártbizottságnak ezért az Is­koláért. Azt javaslom, ne csak elméleti felkészülésben legyen segítségünkre, hanem a gyakor­lati munkában is. Tiboldi János levelező, Harta Hösel kétszáz mázsa spenót 1958-ban A dunavecsei járás földműves­szövetkezetei ebben az évben mar több mint 187 mázsa spe­nótot szállítottak az ország na­gyobb városaiba. Dunavecséről 25, Apostagról 12, Szabadszállás­ról 150 mázsa spenótot küldtek Debrecenbe, Miskolcra, Szolnok­ra, Salgótarjánba, Budapestre, valamint az ország más városai­ba. Miután az idő rosszra fordult, így hetenként csak 40—50 má­zsa spenótot tudnak elszállítani. Szakszervezeti vezetők értekezlete Január 25-én, szombaton a dunavecsei járási pártbizottság megbeszélésre hívta össze a já­rás területén levő állami gazda­Mcrre tart a mezőgazdaság fejlesztése a dunavecsei járásban? 67 helyen ismertették eddig a párt agrárpolitikai téziseit A PÁRT ÉS A KORMÁNY gazdifcágpolitlkai intézkedései az elmúlt egy év alatt a, duna- vecsei járásban is jelentősen előbbre vitték a mezőgazdaság fejlődését. A párt agrárpolitikai tézisei a további előrejutásnak újabb szakaszát jelölték meg s a tézisek alapján megszerkesz­tett 3 éves mezőgazdasági fej­lesztési tervnek ebben a járás­ban is az a célja, hogy a meg­lévő adottságok alapján a bel­terjesség irányába vigye a járás termelését. A járási pártbizottság rende­zésében, széles aktívahálózat — szakemberek, párt- és tömeg­szervezeti vezetők — bevonásá­val a járás 67 helyén ismertet­ték népes gyűlések keretében a párt agrárpolitikai téziseit, öt nagyobb községben megyei elő­adók tartották ezeket a megbe-. szőlőseket. A cél az volt — s ezt sikerült is 'elérni —, hogy a já-£ rás minden termelője tudomást ■' szerezzen a tézisekről, a mező- gazdasági termelés előtt álló nagy lehetőségekről s feladatok­ról, amelyeket csak összefogva lehet megoldani. , DUNAVECSÉN, SZAI5A1) SZÁLLÁSON 250—300 részve­vővel zajlottak le az ismertető gyűlések, de a sűrűbb települési tanyarészeken — Szalkszcnt-; már ton ben, Feketehalmon stb — is 25—30 dolgozó paraszt jelent; meg. ! A termelés eddig kialakult1 szerkezete, az éghajlati és talaj-] adottságok a dunavecsei járás­ban az öntözéses gazdálkodás, a homokos részeken a szőlő és gyümölcstermelés, másrészt az állattenyésztés s ezzel kapcso-] latban a legelőgazdálkodás fej­lesztését írják elő parancsolóan.' Az öntözés kiszélesítésére a Duna és a Dunavölgyi Csatorna kínál lehetőséget. A megyei hú-; roméves terv az öntözött terü­letek 250 százalékos emelését célozza, ami területben több, mint 4000 hold újabb öntözött területet jelent s ebből jókora arány a dunavecsei járásban va­lósul meg. A lehetőség a terme­lőszövetkezetek számára a leg­jobb: 1960-ig csak az öntözéses szántóföldi termeles náluk 1600 holdra emelkedik. ] HATALMAS JELENTŐSÉGŰ s főleg a dunavecsei járást érinti a szikesek javítása öntözéssel és a sziki mézpázsit termelésével,: amelynek áldásos hatása köz-; vétlenül az állattenyésztésben mutatkozik majd meg. 1960-ra! 900 hold ilyen szikes legelőt ja-] vltunk meg. S ha csupári hal­dánként egy mázsa fűtermés- növekedést számítunk is a lege­lőjavítás során, a szénaérték ter­mészetben közel 200 000 mázsát, teljes termelési értékben pedig mintegy 9 millió forintot jelent. A TAKARMÁNYTERMELÉS fellendülése alapot teremt az állatállomány fejlesztésénez. A járás termelőszövetkezeteiben főleg arra van szükség, hegy fo­kozzák az árutermelést. Tavaly a tsz-ek például csak 1313 sül­dőt értékesítettek, de ugyanak­kor annyi takarmányt is elad­tak, hogy abból kereken 700 da­rab hízót állíthattak volna elő s ebből sokszorosan inkább hasz­nuk lett volna. A járás terme­lőszövetkezeteiben csakúgy, mint szerte a megyében — alig akad nagyüzemi baromfitelep, pedig a szikes legelőkön a pulyka, a vízzel rendelkező helyeken a kacsa, liba tartáséra kínálkozik kitűnő lehetőség. Apostag, Szabadszállás, Szalk- szentmárton, Solt s a többi ho­mokos határú községben a szőlő- és gyümölcstermelés fellendítése viszi majd előre nagymértékben a jövedelmező gazdálkodást. —- Szabadszálláson a fehér borfaj­tának, Apostagon a korai cse­megeszőlőtermelésnek vannak hagyományai. A szőlő és gyü­mölcsös felújítások és új tele­pítések végrehajtásában jut nagy szerep a szakcsoportoknak, ter­melői társulásoknak, amelyek már eddig is szép eredménnyel dolgoznak. Teret hódítanak a járásban új növényféleségek is; nemrégen pl. Szalkszentmárton- ban hagymamagtermelő társulás alakult. ságok és gépállomások üzemi bizottságának elnökeit. Vásár­helyi Pál, a járási pártbizott­ság mezőgazdasági osztályának vezetője a megbeszélésen a töb­bi között az előtérbe került üze­mi tanácsok megalakításának problémájáról beszélt. Ismertet­te azokat a feladatokat, ame­lyek az üzemi bizottságra vár­nak a tanácsok megalakításá­ban. Szóba került még ezen az értekezleten a társadalmi tulaj­don fokozott védelme, a tavaszi mezőgazdasági munkára való felkészülés, valamint a téli gép­javítás. Dunacgyházán az elmúlt hct-> főn filmvetítéssel egybekötött béke-nagygyűlést tartottak. * A Solti Földművesszövetkezet keretén belül megalakult a hi­telszövetkezet. Az alapító tagok vállalták, hogy rövid időn belül 15—20 új tagot szerveznek be. * Kunszentmiklóson január hó 24-én újjászervezték a Hazafias Népfront-mozgalmat. Kidolgoz­ták a községfejlesztés új prog­ramját, és megkezdik a mező- gazdasági szakoktatást. * Solton január 29-én ifjúsági nagygyűlést tartanak. Ügy ter­vezik. hogy a község valameny- nyi fiatalját meghívják a gyű­lésre. Itt tárgyalják majd meg az ifjúság jelenlegi problémáit. * Örökbefogadási kérelemmel fordult szerkesztőségünkhöz Vé­gi István Dunavecse, József At­tila utca 13. szám alatti lakos. Mivel családjuk nincs, nagyon szeretnének egy másfél-»—két és féléves kislányt örökbefogadni, aki teljesen árva, nincsenek szü­lei. íme az olvasók felé továb­bítjuk e kérést — s reméljük, rövidesen segítséget nyújtanak a gyermektelen házaspárnak. * PVC habosított anyagok gyár­tására folytat kísérleteket a fővárosi műanyag- és töltőtoll­gyér. Ezt az anyagot fürdőszoba- szőnyegek, tapéták, hő- és hans- szigetelő berendezések készítésé­re használják fel. Ebből az anyagból edénymosogatót is ké­szítenek, s ezt még a budapesti ipari vásár megnyitásáig átadják a kereskedelemnek. *80 nag tchsxtcLaUiil imuikábcui A Kunszentmiklós Bábony-pusztai KISZ-szervezet fiataljai szétszórt tanyákban élnek. Amikor megtudták, hogy kultúrház épül a pusztán, a tanyákon lakó 25 KISZ-fiatal Varga József pedagógus KISZ-titkár vezetésével mintegy 180 napot dolgozott a kultúrház felépítésénél. Jelentős ez a segítségnyújtás, ha figye­lembe vesszük, hogy a KISZ-szervezet még nagyon fiatal, csak három és félhónapos múltra tekinthet vissza. A KISZ-szervezet tagjai nemcsak az építkezésben, hanem a politikai oktatásban is tevékenyen résztvesznek. Kádár János elvtárs beszédét, valamint a KISZ országos értekezlet Együtt az ifjúság tömegeivel című részt már megvitatták; Sete u&n d Dund mentén nának egy-egy bölcs előadást, akár a növénytermesztésről akár az állattenyésztésről, akár a béke védelméről, vagy más egyebekről is. Szinte kicseng a szavaikból: — Nem szabad így elhanya­golni a falut, a falu népét. Nagyon figyelmébe ajánla­nánk ezt a megállapítást a Ha­zafias Népfront járási bizottsá­gának és kérjük a bizottságot, segítse ezeket az embereket, hi­szen kincset érnének az esték, őszre bővebb lenne a termés, ha időnként egy-egy tekintélyes szakember közéjük állna, okos szóval tanítaná és serkentené őket, így szeretnék ők is. Tenni kell hát az érdekükben sürgősen! Nagyon hálásak lesznek érte, hiszen, ha megkérik őket, szinte pár óra alatt megmozdul negy­ven kocsi homok és feltöltődik egy mélyebb fekvésű terület társadalmi hozzáállással. Nem­rég volt erre példa, elmondot­ták. Addig beszélgetünk, hogy né­melyikünk észre sem vette, ki­aludt a szájában a pipa. Az idő is elhaladt. Későbe nyúlt az es­te, még meghallgattuk az -Esti Krónikát-« és utána ki-ki haza­felé vette az útját. A csillagok fényesen ragyogtak az égen, csend ült a falura, csak egy kút- gém nyikorgott, vödör csörrent a kút téglájához, mintha valaki jószágot itatott volna. JUfolnap este újra összejön­* * nek. Kártyáznak, rádióz­nak, vitáznak és várják, hogy valaki rajuk nyissa az ajtót. Eszik Sándor ; rt éli alkony borult a vén ! Dunára. ■ Nyugat felől hűvöset lehel az esti szél. Távolabb, a Duna túlsó partján, Sztálinváros vilá­git, ide érzik, szinte Dunaegy- házára a modern város esti lük­tető élete. ! Milyen nagy a különbség a Duna két partján. Itt egy csen­des, kihalt fálu, amott egy igazi nagy város. ; Kihalt ez a falu? Csak időn­ként tűnik így, hiszen íme két alak halad felém. Férfiak. Hal­lom, amint beszélgetnek. Ideér­nek hozzám. , Köszönünk. ■ — Hová, merre, emberek? ■ Megállnak. Tanakodva néznek rám, latolgatják magukban, fe­leljenek-e. Aztán megszólal az alacsonyabbik: , — Ide, a körbe. ; Hozzájuk szegődök, elkísé­rem őket. Kanyargós utcán me­gyünk. Barátkozni szerelnék, de nem oldódnak fel, érdeklődő szavaimra furcsán válaszolnak, érzem, kissé kínos nekik a je­lenlétem. Elhanyagolt külsejű ház elé érkezünk. Világos ablakok néz­nek az utcára. Azt mondja az egyik-. — No, ez az. Itt már barátságosabbak. Előre tessékelnek. Bemegyünk. Érde­kes kép tárul elénk. Emberek­kel tömve a szoba. Meleg van. Mégis mindegyiken nagykabát, s a süvegek sem kerülnek le. Kártyáznak. Három körbe is. Az első kör zsírozik, a második­ban durákoznak, legbelül nem is tudom, milyen játék folyik. S szól a rádió, á sarokban egy nagybajusza ember újságot ol­vas. Aztán vannak tétlenkedő!? is, illetve — bocsánat — pipá­zók. Először a kör elnökével ismer­kedők meg. Jóvágású, középma­gas, zömök ember. Előtte kék kötény. Varga Bálint a neve. Gondolom egyedül az ö mun­káját zavarom, mert kézfogás előtt leteszi a plajbászt. Előtte vonalas füzet. _ IWá it ír ebbe? — kérdem Mondja, hogy a kör kiadását, bevételét. Most szerez­tek tüzelőt, hál illő bevezetni a kiadást. Aztán megnyugtat: — Nem fontos ezt ma meg­csinálni, beszélgessünk. Közben még megismerkedek néhány emberrel. Az egyik így mutatkozik be: — Pék vagyok, de nem sütök. Tényleg kiderül aztán, hogy nem süt, hanem borotvál, nyír, negyven éve itt él a faluban, ő a község figarója. Jóízű ember. Lassan csoport vesz körül bennünket, így indul a beszél­getés. Varga Bálint a kör ha- nyományairól beszél. A század- forduló elején alakult. A fel- szabadulás után tíz évig nem működött. Most a Kádár-kor­mány politikája azonban meg­nyerte a parasztok szívét. Fő­ként így, téli estéken né#cs a kör. Meghallgatják a 6 órai híreket, elolvassák az újságot. — Sokféle újság jár ide? — vágok közbe. — Csak a Népszabadság — mondja a mellettem ülő. Kezem­be veszem a lapot, valaki • ide­hozta közbe. Eléggé elnyűtt, szinte rongyosra olvassák egy nap alatt. — Kár, hogy csak egyetlen példányt járatnak — mondom. — Hát igen — sóhajtanak többen. De aztán vigasztalják magukat. Most határozták el, hogy több­féle újságot járatnak ide. Már pedig amit elhatároznak, az úgy lesz. Nemrég a rádióval is így voltak. Eltervezték, hogy vesz­nek, s íme, itt szól. Kell is na­gyon a rádió, nemcsak azért, mert főleg dolgozó parasztok, meg tsz-tagok járnak ide —, mert rajtuk kívül van itt ta­nácselnök, bognár, meg a falu fiataljai közül is sokan —, ha­nem azért is, hogy lépést tart­salak az országos és a nemzet­közi eseményekkel, meg aztán szórakozzanak is. J ó belemelegedtünk már a beszélgetésbe, de a kár­tyázok is a zsírozásba. Gyakran ütötte meg a fülünket ilyesféle felkiáltás: — Zsírt bele! Zsíroz­za meg sógor! — Ilyenkor mi is odafigyeltünk egy kicsit és együtt derültünk a játékosokkal. Aztán ismét komoly téma kö­vetkezett. 103 tagja van a kör­nek. Alapszabály szerint élnek. Minden tag 15 forintot fizet évente. Ebből a pénzből tartja fenn magát a, kör. Panasz is ve­gyül a beszédbe. Igazuk van. Nem keresik meg őket az ille­tékes járási, vagy megyei szer­vek. Dcdis szívesen meghallgat-

Next

/
Thumbnails
Contents