Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

Qé liut AFÁLURÓT)

Emelkedem a parasztság életszínvonala, növekedett munkakedve

Emelkedett a parasztság életszínvonala, növekedett munkakedve, erről számolhatok be, ha visszapillantok az elmúlt esztendőre. Kiskunhalas, Bodoglár- rúl van szó, ahol igen gyenge minőségű földek vannak és közismert, hogy szegény nép lakja. Az 1955 és az ezt megelőző evekben bizony parasztságunk leszegényedett. Az állandó vízkárok, melyek egyes években rgen nagyok voltak, majd utána az aszály elvette parasztságunk munkakedvét és nem utolsósorban a beszolgáltatás terhe is súlyosan nehezedett az emberekre.

Egy év elmúltával nyugodtan mondhatom azt, hogy ismét lüktető élet folyik nálunk. Az elke seredett parasztokból jókedvű emberek lettek. Az 1957-es esztendő jó termése és államunk különböző intézkedései a mező- gazdaság felemelése érdekében visszaadta dolgozóinknak a munkakedvét. Most látják, hogy van értelme a munkának, mert eredmények is vannak. Ez valójában igy van, ezt bizonyítja, hogy sikerült felszámolnunk a nagy adóhátralékokat, nem kényszerrel, hanem önkéntes adófizetéssel. Megszaporodott a jószágállomány, megszűnt a feketevágás.

Közelebb került a parasztság a tanácshoz és a tanács a parasztsághoz. Még eddig soha nem látott társadalmi munkát végeztünk Bodogláron az 1957- es évben. Kb. 20 000 forint értékben helyrehoztuk a két legrosszabb utunkat és bővítettük a kirendeltség épületét. Megkaptuk a bekötő kövesútat, melynél szintén mi vállaltuk az összes földmunkát, amit el is készítettünk. Mindez a parasztság életkedvét, lendületét, a jövőbe vetett bizalmát tükrözi a nép állama iránt. Sorba épülnek a községben a szebbnél szebb házak. Én bízom abban, hogy ez a munkakedv, ez az összefogás fogja jellemezni az idei esztendőt is. És ha így haladunk, év ről-évrc, akkor minden év végén elmondhatjuk, hogy egy lépéssel megint közelebb jutottunk célunk felé: a szebb és boldo gabb élethez.

Svhob János levelező

lúeckti tnegjegym

Külföldnél^ is íeíszil}

a halasi személláda

Sokan helytelenül így nevezik azokat az oszlopokra, iákra erősített utcai hulladékgyűjtőket, melyeknek nagyobbik fajtájából Kecskeméten is látni itt- ott egyet. Van, helyesebben volt ennek egy kisebb, ízlésesebb kivitele is. A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat készítette, valami okból azonban leálltak a gyártásával.

Most, úgy hírlik, újból neki fognak, s ennek oka egy levél. Egy kis üzleti levél, ami messzi földről érkezett a vállalat vezetőihez.

Őszintén szólva sem a vállalat, sem mi nem tudtuk eddig, hogy a Halason gyártott hulladék- gyűjtő iránt külföldön is érdeklődnek. Mi több, a felsőbb ipari és kereskedelmi szervek még azt sem közölték a Motor- és Gépjavítóval, hogy terméküket egyáltalán exportálták.

Furcsa, de tény, hogy éppen egy török üzletember leveléből értesültek a dologról, aki Ausztriában, Bécs utcáin látta a szép kivitelű, takaros kis hulladékgyűjtőket. — öröm azonban a

Motor- és Gépjavítónak, hogy az említett kereskedelmi utazó szerint gyártmányuk nem csúfsága, hanem díszítő eleme lehet bármely lakóhelynek. Formája így beleillik a török városképbe is s ezért érdeklődnének utána, mennyit tudnak belőle szállítani. Eddig a kis történet, ha pedig alaposabban körülnézünk tágas megyei portánkon, biztos akad még egy és más helyiipari készítmény, aminek piaca lenne külföldön.

Sándor

0 Ó V ^ ]R ©• Jk O

__munkásőrség! foglalkozáC/

L sok napján különös nyugtalanság rajzolódik arcára, beszéde kapkodóbb, tekintete für- készobb, egyszóval nem találja helyét. Ilyenkor még a früstök- ről is megfeledkezik, a délebédi levesbe is csak belekóstol és a következő pillanatokban már súlyos kritikával illeti felesége főztjét.

— Sólalan, ejnye, de sótalan. Talán elfogyott a só az üzletekben?

Kct-három kanalazgatás után a csercsznycpaprika erejében kételkedik.

— Miért nem tettél a levesbe borsot, amikor tudtad, hogy ez a nyavalyás paprika valósággal édes.

/^Vuliska néni három hónap óta állandó kétségek között él. Nem ismer az urára. Az-' előtt még a lekozmált ételt is; dicsérte, most meg még a kákán, is csomót keres. Zsémbel, perel,; mint egy vénasszony. <

Munkásőr korában olyan volt,< mint egy kezesbárány. Amióta; betegsége miatt leszerelték, sze-< szélyesebb, mint egy tizennyolc-; éves kislány. Pár hónappal ez-< előtt a gondolatait is tudta, de; most, mintha kicserélték volna./

— Egy 62 esztendős ember;

hogy veszítheti így el az eszét?; — szokta mondogatni és sehogy; sem tudja megmagyarázni ezt) a furcsa jelenséget. ;

ábor bácsi akkor jelentke-) kezett a munkásőrségbe,; amikor a »mukisták« március) 15-e »megünneplésére« készül-; tek. Ezt megelőzően szervezték) a munkásőrséget, s Gábor bácsi; ott volt az elsők között. — Fá-S jós láb ide, reumás derék oda —; biztatta magát — a kezem még; erős. <

Rendszeresen eljárt a foglal-; kozásokra, sohasem hiányzott.) Példamutató, kommunistához; méltó magatartást tanúsított.' Kúszott az esőpaskolta sáros ho-> mokon, kilométereket gyalogolt? járőrözés közben, egyszóval;; helyt állt. <■

És októberben mégis leszerelt ;; ™ Parancskihírdetéskor tudtuk), meg. Mi lehet az oka? Gábor;; bácsit keménykötésü embernek''

ismertük, régi harcos, mi történhetett vele?

^Megkérdeztük a parancsnok elvtárstól.

— Faragó elvtárs beteg. Fájnak a lábai. Tudják jól az elvtársak, a csendőrök egypárszor megkardlapozták. Reumás a dereka és a szíve is makrancosko- dik. Amikor leszereltük, arra kért, nehogy úgy szövegezzük meg távozásának okát, hogy öreg korára való tekintettel«, mert ő nem érzi magát öregnek. A betegség az igazi ok.

Megértettük.

A következő foglalkozáson csípős szél mardosta arcunkat. Egyszer csak oda súgja nekem Greiner Jóska barátom.

— Nézd csak, ki jön?

Gábor bácsi volt. Fekete kabátja majdnem a földet súrolta, micisapkáját a fületövéig húzta, s megállt az egyik telefonoszlopnál. Azt hitte, mi nem vettük észre. Onnan nézte a gyakorlatozást.

//zóta minden foglalkozásra CÁL kijön, nekitámaszkodik a falnak és sóvárgó tekintetével biztat minket:

— Csak helytállni, fiúk, erős még a mi karunk!

Amikor a korai délután az alkonyba hajlik, együtt rójuk az utat hazafelé. Gábor bácsi is ott ballag velünk.

Bieliczky Sándor

M i van a hordókba n?

Ila nem láttam volna, cl sem hinném, hogy a sok figyelmeztetés ellenére ennyire bűnös módon, csákiszalmájaként lehet még kezelni a nép vagyonát.

A történet színhelyén, a Kecskeméti Konzervgyár 2. számú telepen bárki meggy őzöd Ivet az írtakról. Az történt ugyanis, hogy az egyes telepről 3—4 vagon velőt szállítottak a kettes telepre azzal, hogy majd a gyümölcslekvár készítésénél használják fel.

Még szerencse, hogy a felhasználás előtt felnyitják a hordókat és csak megvizsgálás után helyezik avácumokba. Ha ezt nem tennék, sok főzetet el kellene dobni. Éspedig azért, mert a hordókban más is van, mint amit megjelöltek.

Mi van a hordókban?

Huszonhétben — ott díszelegnek az új vegyiüzem tőszomszédságában — rothadt lecsó, paszírhulladék és ki tudja még mi minden van. S ezeket a hordókat a nagy nyári szezonban úgy vették át, mint velővel telt hordókat! Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy minden hordóban 50 kiló alapanyag van, akkor ez 13 mázsa 50 kiló alapanyagpocsékolást jelent. Ügy tudjuk, hogy ezért bért is fizetett a vállalat.. >

Ezenkívül két olyan hordót is láthatunk, amelyben karfiol van. De annyira összetörve, hogy abból egészséges darabokat kiválasztani művészet. Nem tudtuk megállapítani, hogy melyik csoportvezető, vagy műszakvezető vette át annakidején a hordókat. Mindenesetre azt javasoljuk, hogy sürgősen vizsgálják meg, kit terhel a mulasztás és a felelösségrevonás után büntessék meg ezért — az enyhén szólva — hanyagságért.

Ahol csak névleges A NÉPFRONT-MOZGALOM

Solt községről kódnak.

ezek a sorok. A címben levő állítást vallják a községi tanácsnál, a pártszervezetnél, vállalatoknál, s a tömegszervezeteknél. Egyszóval minden 6olti lakos tudja, hogy van a községben népfront-mozgalom, s mindenki tisztában van azzal is, hogy ez a mozgalom egyáltalán nem csinál semmit. Amikor a népfront ról beszélünk, egy egész sor ■>nem«-mel találkozhatunk. Pél dául: a vezetőség nem ülésezett. A békekiáltványt nem ismertették. Tömegeket egyetlen egy akcióra sem mozgatták meg, stb., stb. Szóval, és sajnos tettel sem tevékenykedik a solti népfront-bizottság. Erről beszélgettünk dr. Bajusz Bálinttal, a Hazafias Népfront solti vezetőségi tagjával, aki ezeket mondotta:

— A Hazafias Népfrontnak sok tennivalója lenne a községben. Mire gondolok? A sok feladat közül csak néhányat említek meg. Segíthetnénk a mo6t

Őszintén a KIK-röl

csak tessék-lássék munkát végeztek a KIK emberei.

Véleményünk szerint azonban a csökkentett munkáslétszám sem indokolja a hanyag munkát, mert azt becsületesen is el lehet végezni. Persze ehhez az kellene, hogy a KIK munkásai úgy végezzék — minden mellékes baksis, ellenszolgáltatás nélkül — a rájuk bízott javítást, mintha a lakás a sajátjuk lenne.

A gyorsabb munkát gátolja ezenkívül az is, hogy gyakran üres a KIK kasszája. Mégpedig azért, mert sok a hátralékos és sok bérlő csak a következő hónapban egyenlíti ki előző havi lakbérét.

Amit gyorsan orvoso'ni kellene

Nem vezérelt az a gondolat, hogy ünneprontó legyek, de szükséges a KIK egyéb »vétkeit« is megemlíteni. Ezek közé soroljuk a ►►szocialista« összeköttetést, azt, ha jobban ellenőriznék a munkákat, csökkentenék a tét- lenkedők kevésbé népes táborát, s a felhasznált anyagok mennyiségét.

Végezetül ígérjük, segítünk abban, hogy minden bérlő ne csákiszalmájának, hanem saját tulajdonának tekintse a bérleményt, s ennek megfelelően ápolja véd> — sse—•

megszületett népi ellenőrző szerveknek. Belekapcsolódhatnánk a népoktatásba, a községrendezésbe, a község fásításába. Közel van a község a Dunához. Most ugyan nem kell félni az árvíz- veszélytől, de vannak olyan munkák, amit társadalmi úton el tudnánk és el is kellene végeznünk. Nagy lehetőségek vannak egy új gyümölcskultúra kialakítására. Kísérletek bizonyítják, hogy lehetne őszibarackot is termelni. Ügy gondolom, ez is a népfront egyik feladata lchctncj Helyes lenne még, ha a népi kultúra terjesztésére tervet, dolgoznánk ki.

Mit lehetne tehát tenni, hogy a nagy tömegeket magábaolvasz- tó mozgalom éljen, dolgozzon, feladatokat oldjon meg?

Elsősorban talán össze kellene hívni a Hazafias Népfront helyi vezetőségét. Helyes lenne, ha erre meghívnák az államhatalom, a pártszervezet és a tömegszervezetek vezetőit, képviselőit. Másodsorban a munka tervszerű menetéhez feltétlenül valamiféle program is kellene. Tehát ez az értekezlet volna hivatott arra, hogy a feladatokat kidolgozza, a népfront-mozgalom első lépéseit megtegye Solton.

Nem volna teljes e sorokat leírni, ha nem mondanánk el, hogy a solti Hazafias Népfront- bizottság eddigi névlegességéért nemcsak a vezetőség tagjai felelősek. A pártszervezeten kívül sem a tanács, sem pedig más erre hivatott személy vagy szerv nem nyújtott számukra támogatást. Hiba lenne, ha tovább is ilyen állapotban hagynánk egy község tömegmozgalmát. A szocializmusért, a békéért való harcot nem csak az Egyesült Nemzetek székhazában, a diplomáciában, hanem lent. falun, az egyszerű emberek között is meg kell nyernünk.

Gémes Gábor

— Előzetes számítások szerint

a turkmén kolhozok 1957. évi jövedelme két és fél milliárd rubel lesz. Ez 400 millióval több, mint 1956-ban volt. Türkmenisztán kolhozainak 95 százaléka — milliomos. Sok kolhoz 25 milliós, vagy még ennél is nagyobb jövedelmet szerzett azáltal, hogy az államnak nagy meny- nyiségben adott el gyapotot éo különféle állattenyésztési cikkeket.

Hirdessél! a Pelöfi Népéltr

des mulasztások azonnali pótlását sürgették. 1954-ben a KIK 703 házat kezelt, melyben 3184 bérlemény volt. Az új törvény — ház-visszaadás — alkalmazásával a kezelt házak száma 566-ra csökkent, s ugyanakkor a bérlemények száma növekedett, mégpedig 44-gyel. Előreláthatólag az idén, az új bérházak építésével egyidejűleg, 150—180-nal tovább növekszik a bérlők száma.

A házak javítására, karbantartására 1954-ben 3 870 000,

1957-ben 5 620 000 forintot fordítottak. A bevétel a lakbérekből, a házkezelésből, az ingatlanközvetítésből a múlt évben 10 százalékkal több volt az előírtnál. Ilyen emelkedés nem lesz ebben az évben, mert több mint 150 házat visszaadtak tulajdonosaiknak. Az előre látható emelkedés mindössze csak 3 százalékos lesz.

Kevés a pénz, kevés a munkás

Az előbbiekből láthatjuk, hogy a tatarozási költségek majd kétszeresére emelkedtek, s ennek ellenére azt kell mondani, még mindig kevés a pénz. Ráadásul 24 munkással kevesebb végzi a tatarozást és javítást, mint 1953-ban. Éppen ezért nem csoda, ha egy-egv tatarozás után a lakók gyakran azt jelentik:

•> Kedvenc témája humoristá- cinknak, az újságíróknak a KIK. ;A KIK sokszor valóban megérdemli azt a bírálatot, amely ^működéséről elhangzik. Ugyaniakkor azt is meg kell mondani, (hogy egyesek a való tények is- >meretének hiányában, ok nélkül <is »kritizálják«.

> Mit is csinál a KIK? Hallom )a választ: nem sokat. Ennek ellenére szükséges megmondani, )hogy három irányú tevékenysége van. A házkezelés, az ingatlanközvetítés és saját rezsi- eben épületjavítás. Főként ezt nem tudja úgy elvégezni, ahogy (szeretné, mert ezerféle áthágha- Statlan akadály köti kezét

l Silány volt az »örökség«

> Ügy járt a KIK az államosított házak egy részével, mint az fáz egyszerű parasztember, aki a Imúltban többet fizetett az örü- : kösüdési illetékért, mint az [örökség értéke volt. Olyan házakat vett birtokába, amelyek 10—15 éve messziről sem láttak ikőművest. Magam is láttam [olyan házat, melynek javítása [többe került, mintha újonnan ’építették volna.

[ Mi történt az államosítás -után? A lakók majd mindegyike [benyújtotta a kívánságlistát az ■úí aazdának. melyben az évtize-