Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-21 / 17. szám
X úzús riport CJ^ucLapri tról A z egyik januári kora reg- gélén vidámkedvű kis sereg gyülekezett a kecskeméti vasútállomáson. Hajuk, kabátjuk csillogott a frissen esett hótól. Az I. számú iskola őrsvezetői voltak. Budapestre indultak egyhetes táborozásra. Ahogyan közeledett a vonat a főváros felé, úgy nőtt a fehér hótakaró az alvó táj felett. Milyen jó lesz síelni! Jaj, hogyan indulunk el a sítalpakon!... — hangzott a csoportokban beszélgetők ajkáról —, mert hogy közben el ne felejtsem —> egyik cél a síelés lett volna. Budapesten már forgalmi akadályt okozott a sok hó. Az emberek százai takarították az utakat. Megérkezésünk után első utunk a Híradó Moziba vezetett, mert szálláshelyünket csak délután vehettük át. A moziból kijőve, óriási csalódás ért bennünket. A hó olvadni kezdett, sárrá, vízzé, latyakká változott. iLt eszállásoltunk egy diák- szállóba. Amikor megkaptuk őrsi beosztásunkat, elindultunk a műjégpályára korcsolyázni. Aki nem korcsolyázott, az hócsatát vívott a pálya melletti kis dombokon. Máskor egy egész délelőttöt elgyönyörködtünk a Szépművészeti' Múzeumban a spanyol, német, osztrák, francia, angol mesterek műveiben. Azután a Hadtörténeti Múzeumba látogattunk el. Itt szinte megelevenedett előttünk 1958 egyik legérdekesebb eseménye kétségtelenül az április 17-én megnyíló brüsszeli világ- kiállítás lesz. A kilencmilliós Belgium fővárosában már teljes erővel folynak az előkészületek. A Brüsszel melletti Heysel- parkban nyolcezer munkás és mérnöki végzi utolsó simításait a 200 hektáron épült valóságos kis városon. Előzetes becslések szerint mintegy 35 millió látogató keresi fel az esemény színhelyét. Képünkön a centenáriumi palota iáiható. Lengyelország négy atomerőművet épít ‘ ' " sége 800 megawatt lesz. Mind a négy atomerőművet clyan vidéken ékítik fel, amelyek mindeddig pem rendelkeztek saját cnergiabázissal. Néhány nap múlva, amikor az újságban megjelent közlemény leleplez mindent, enyhén dorgáló szavakkal illeti az ügyvédnő azt a férfit, aki a legvá- logatottabb inkvizíciós módszereket alkalmazó vallatóinak is kiváltotta a csodálatát a kemény helytállása miatt. — Nem kellett volna Gyulának azt a nagy eszét ilyesmire használnia — mondja az ügyvédnő. (Minő történelmi lecke: négy év múlva, amikor a fasiszták családjával együtt deportálják, a felismerés rezignált hangján búcsúzik a kis proletáranyától: »Büszke lehet Gyulára, most értem meg, hogy mi ellen küzdött.«) * Többnapos kínzással sem sikerül a defenzív-osztály hóhérainak bármit is megtudni az OIB titkárától a pártról, az ifjúkommunisták mozgalmáról, annak részvevőiről. Idő kell hozzá, vélik, s Ku- lich Gyulát többedmagával az alagi csendőrlaktanyába viszik. A dagadtra vert talpain ván- szorgó Kulich Gyulát két detektív támogatja a rabomobilba, s óh, — a pszichológiai kínzás barbár módszereit sem mellőzve — ugyanabba a csukott kocsiba parancsolják a menyasz- szonyát is. — Nászút féláron — röhögnek az úri hatalom brigantijai. Nem szabad egymáshoz szól- niok, de a tekintetük beszél; Gyuszi szeme mosolyog, s a leányka nem érzékeli, nem látja, hogy a disznópofájú detektívek kaján vigyorgással ülnek közöttük —, csak azt a kedvest látja, aki szüntelen mosolyog, úgy, mint amikor a kezét fogva szokott neki beszélni egy eljövendő szebb világról. ameLvért TARJÁN ISTVÁN KISREGEjSYE xii. semmilyen áldozattól sem szabod visszariadni. Zöttyenve áll meg az autó az alagi csendőrlaktanya előtt, amely napok alatt a gyötrelmek színhelye lett, de a hatalmat hetykén bitorlók félelmének a szimbóluma is. És ezt, ha nem is mindenki, de Kulich Gyula tudja. Miért szállították el csaknem valamennyiüket Pestről? Nem, nemcsupán azért, mert tele vannak a közismert kínzókamrák, cellák a lebukottákkal, hiszen akad a fővárosban ilyen, célra még helyiség, hanem, mert félnek, hogy — mint a régebben börtönbe vetett kommunisták —, valamilyen módon kapcsolatot teremtenek a külvilággal, és at>- ból még tüntetés lehet, ami nem vetne jó fényt a külföldi gazdag turisták idegenforgalmával dicsekvő fővárosra... Mennyi ismerős ifjú már a gyéren széthintett szalmán. Nem egyet közülük megkörnyékeztek a vallatok azzal, hogy a meg- kínzásuk után, és a szabadlábra helyezésük kilátásba helyezése mellett, papírt, ceruzát adtak a kezükbe: írják le mindazt, amit az OIB tevékenységéről és Kulich Gyuláról tudnak. A papírlapok azonban cafatokra tépve hullottak a szalmafckvőhclyre. Most itt van Gyuszi is. Biztató erő árad a szeméből. Alig tudott a száméira kijelölt rés- nyi helyig lépdelni, de fektében úgy fest, olyan optimizmust sugárzó tekintettel, mintha csak kinn volnának valamennyien a budai hegyek pázsitján, s ő beszélne a mozgalomnak annyi és annyi fiatalt megnyerő logikus érvelésével. Egy csendőr állandó szolgálatban ott vigyázza őket az ajtó mellett. — Rossz lehet maguknak is — szól hozzá Gyula. — Miért? — Mert kutyába se veszik, lenézik az elhárító osztály tagjai. Amiért csak csendőrök. — Fogja be a száját. De Gyuszi észreveszi, hogy a kakastollas vitéznek bogarat dugott a fülébe — ez is volt a szándéka, — s így talán ő kevésbé lesz durva a fiatalokhoz. A fővárosból naponta ki autózó nyomozók azonban a pince- helyiség melletti kamrába egyenként' szólítják a fiatal foglyokat, és tormászsákot húznak a fejükre, villanyozzák, gumibottal verik, hogy vallomásra bírják őket. Percek telnek, negyedórák múlnak, sóhajtás, nyöszörgés, sikoltás hallatszik. a kínoktól íel-feljajdulnak a meggyötörtek, — s ideát, a szalmán fekvők tekintete bátorságot merítve kapcsolódik élő példaképük, a huszonhatesztendős Gyuláéba. Öt szólítják... Kiegyenesedik, meggyötört testének a fájdalmától arcizma sem rándul, mosolyogva végigtekint társain, s mintha komótosan sétálna, átmegy a vallató kamrába. Ólomlábon jár az idő... A fiatalok lélegzetüket visszafojtva figyelnek a falon túlra... Csend. Tíz perc telt el, vagy egy óra?... Csend ismét... Halálra kínozták talán? Megölték?!... Űjabb öt perc. Ismét csend __ A csendőr kimegy, s kis idő múlva visszajön. Kérdő tekintetek merednek rá: ő tudhatja, látta. — Ilyent még nem láttam. Meg sem nyikkan ... Karakán ember ez a Kulich! Nemsokára ismét kitárul az ajtó, Gyula áll a nyiladékában. Mintha még magasabb volna, mint azelőtt. Körülnéz, mosolyog, néhány lépést tesz előre, — s hirtelen mély térdhaj lósokkal tornászni kezd, hogy elzsibbasztott testében megindítsa a vérkeringést. * így nevel nap mint nap helytállásra, a folyton-folyvást megismétlőidő kínzások közben. Hat héten át. Visszaviszik mellőle Pestre a kisebb »bűnösöket«, újabbakat hoznak, Gyuszi régi ismerőseit. Hozzák a kőbányai ifi-titkárt és BrEjun Évát, a lánglelkű le; ányt i$, alak társaikkal az előző év őszén meghiúsították a rákos! tnezőre tervezett leventeszemlét. Gyula elkapja tekintetüket, alig észrevehetően int nekik: figyeljék a kezét... És (miközben a csendőr bambán ül az ajtó melleit) a betonon betűt formál a szalmából ...Egy betű, ...újabb betű — nézik amazok a gyorsan megformált és eltüntetett szalma- írásjeleket. Végre mondatba állnak össze: »Rákost ne vállaljátok! Elvállaltam!« Ezt vallotta be mindössze kínzóinak, hogy ne nyomozzanak a tényleges tettesek után. S hogy mégis elfogták őket? Akkor sem »veszett kárba« a vallomás; leg- alább nem kell szenvedniük amiatt, hogy a röpcédulák s a háborúellenes felhívás ügyében lefolytatott nyomozás félesztendőn át zsákutcában tipegett, amiért annyi ledorongolásban volt része a felsőbb parancsnokság részéről a magyar királyi »def«- nek (defenzív-osztálynak). Hat hét. A nyomozók tanultak pszichológiát. Ha eredménytelen a testi tortúra, van más módszer is. Az összetört testtel együtt zú* zódik a lélek, csökken ellenállása. Még kell íratni az önéletrajzát Kulich Gyulával, hátha így olya$mit is papírra vet, amiből ú.iubb nyomra lehet bukkanni. Pcrsjze, ha vállalja. Vállalja. (Folytatása következik) l A „Kurier roiski • niraaasa szerint Lengyelországban 196!i és 1970 között négy nagy atomerőművet helyeznek üzembe, amelyek együttes teljesítőképesa 19-es, dicső proletár forradalom és az ezt követő fehér terror egész sorozata. De repült az idő a Nemzeti Múzeumban is. Arra gondoltunk, milyen jó volna egy-egy történelmi órát itt tartani. Közben megtekinteni a török fegyvereket, Kossuth leveleit, Petőfi saját kezével írt verseit. Tettünk egy vidám kirándulást Csillebércre is. Természetesen nyakig sárosak voltunk, mert az olvadás erősen megindult a hegyekben. Elbeszélgettünk az úttörővasúton az úttörőkalauzokkal. Meghívott vendégek voltunk a 12. kerületi Üt- törőházba. Ott remek játékokat tanultunk, alig varjuk, hogy őrsünkkel megtaníthassuk. Esténként színházba mentünk. Nem. felejtjük el soha a Bahcsi- szeráji szökőkút szivet-lelket gyönyörködtető mivoltát. Nagyon tetszett a Jégrevü is. )\k indezt a sok szépet,' tanul- ságosat egy hét alatt néztük végig. Nagyon sokat tanultunk. Lesz itthon mit mesélnünk. Az utolsó délelőtt elsétáltunk a pártközpont felé. Megtekintettük az ellenforradalom hőseinek emléktábláját és szinte magunk előtt láttuk Mező Imre elvtársat, aki életét adta a szabadságért. Mi mindnyájan elhatároztuk, hogy Mező elvtárstól megtanuljuk azt a bátorságot, amivel tovább építhetjük szép hazánkat. Az I. számú iskola őrsvezetői. Hogy mi vezette őket erre a gondolatra? Az úttörők 12. pontjának az első bekezdése, ami azt mutatja, hogy a bácsalmási úttörők a 12 pont szerint élnek. A Szorgalom-őrs kis játékokat készített, s megajándékozta vele a másik baráti őrsöket. Egy másik őrs »Hogyan végezhetünk jó úttörőmunkát« címmel leleményes dolgozatokat készített. ARRA IS volt idejük a pajtásoknak, hogy meglátogassák a helyi gépállomást, elbeszélgettek az ottani munkásokkal. Látták azt a hatalmas készülődést, ahogy egy gépállomás felké-zül a tavaszi munkára. A legizgalmasabb esemény mégis, mindig, mostanában a döngető és a gombfocibajnolc- bág. Együttes erővel Idáit a sok torok: Mindent bele, mindent bele! —, midőn egy-egy csapat mérkőzik. Ilyenkor az egyes osztályok pajtásai játszanak egymással. ÉRDEKES ám a gombfocibaj- nokság is. Ott szurkolnak az asztal körül az őrs tagjai, .midőn aztán eldől egy-egy mérkőzés sorsa, boldogok a győztesek. — Nem kis dolog ez, hiszen a győztesek jutalmat kapnak. Ha nincs is hó, mégis nagy: szorgalommal készülnek a ma-: dáretetők. A közelmúltban zajlott le egy igen jól sikerült raj-: gyűlés. Ezen jelen volt a járási: úttörőtitkár is. Sokáig beszéltek; a pajtások a gyűlésen hallottak-; ról, igazán lázas izgalomba hoz-: ta őket a raj életével kapcola-; tos teendők. ; Nagy Sándor pajtás a szovjet) filmhéttel kapcsolatban verses) pályázatot is készített és a me-j gyei MOKÉP-től kapott is érte'< jutalmat. i A SZÍNJÁTSZÓK sem tétlen-) kedtek. Tovább folytak az elő-i adások a Tamás bátya kunyhója) című színdarabból. Most azon-; ban egy másik darabbal készül-) nek, hogy melyikkel, azt egye-: lőre nem lehet elárulni, majd; csak az előadáson derül ki, meg-! árdemli-e úgy a tapsot, mint az; előbbi. • „«»*»<«(1* ! JHi a. pedagógus (aiadata ? gógusok pedig csak oktatnak. Hivatása magaslatán álló minden becsületes pedagógusnak, legyen azf tanár, vagy tanító nevelnie kell a rábízott tanulókat. Nem lehet azt mondani, hogy a tanár nem nevel csak. oktat. A fievelést az oktatásnál mellőzni mm lehet. Nem áll hivatása magaslatán az a tanár, aki nyilvánosan kijelenti, hogy ő nem nevel. A tanárnő hangos beszédével és többeket is megtévesztő tanári oklevelével mindenkit legyőzött, csak a tanyai tanítónőt nem, aki bátran kiállt meggyőződése mellett, hogy a jó pedagógusnak nemcsak oktatni, de nevelni is kell az ifjúságot. Egy öreg megfigyelő ♦ { Egy körülbelül 35 év körüli • tanárnő, aki a legbölcsebbnek I tartja magát és mindenkit sze- I rét letorkolni és egy-két év óta * szolgálatot teljesítő kb. 22 éves ♦ szerény tanítónő egy tanyai is- t kólában nagyon is közérdekű té- I máról vitatkoztak. • Miről volt szó? Arról, hogy |kötelessége-e a pedagógusnak, a * rájuk bízott tanulók nevelése az Ioktatás mellett? A tanárnő lejsújtó fölénnyel kijelentette, hogy tő nem neveli a tanulókat, mert fez csak a szülő dolga és köte- I lessége. A fiatal tanyai tanítónő | is elismerte, hogy a nevelés el- I sősorban a szülők kötelessége, | de nem választható ketté; hogy ta szülők csak nevelnek, a pedaMI TÖRTÉNT A SZÜNETBEN? EBBŐL a cikkből arra kapunk választ, hogy mit csinált egy csapat a téli szünetben. Bácsalmáson érdeklődtünk a II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapattól és annak vezetőjétől: hogyan telt a szünet? A válasz a legválasztékosabb. Elsősorban az dühíti a csapatot, hogy nem sikerült a jégpálya elkészítése, amit már régebben tervbe vettek, mert nem volt fagyóhideg, pedig a pályát elkészítették hozzá és kedvenc szórakozásra találtak volna fiatalok és idősebbek egyaránt. MÉGSEM ültek tétlenül a bácsalmási gyerekek. Változatos, szép őrsi gyűléseket szerveztek. A hetedik osztályosokból álló Vidámság-őrs gyönyörű albumot készített hazánkról. Spül a pilágl^idllíícts
