Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
p KJ |Becsület - pengőre váltva Exporta ajánlották A Könnyűipari Minisztérium a közelmúltban felszólította megyénk helyiipari vállalatait, nézzenek körül és jelentsék, mit tudnának exportra készíteni. A Bajai Vas- és Fémipari Vállalat már válaszolt a felhívásra. Levelükben egyik sorozatgyártmányukat, a kül- és belföldön egyaránt kedvelt légkürtöt ajánlották fel. Most azután fokozhatják termelésüket, hiszen belföldön is nagy keresletnek örvend. Az IKARUSZ-ok, MÁVAUT-ok és nagy teherautókra annyi a megrendelés, hogy csak győzzék leszállítani. Van-e elég agyag? Régebbi lapszámainkban már ínunk arról, hogy a Kecskeméti Téglagyár Vállalatnál az égetéshez szükséges felszíni agyagrétegek már úgy kimerültek, hogy esetenként két kilométert meghaladva távolságról szállítják a kibányászott téglánakvalót a feldolgozás színhelyére. Az így végzett nyerstéglatermelés bizony nagyon fáradtságos, hosszadalmas, s a belőle gyártott égetett tégla eléggé költséges. Ez késztette a városi tanács ipari osztályát, hogy segítséget nyújtva a .vállalatnak, keressék az olcsóbb gyártási lehetőségeket. Éppen ezért most, hogy az agyagbányákbatn, télidő lévén, szünetel a munka, próbafúrásokat végeznek majd annak megállapítására, hogy az égetőkemencékhez közel, van-e mélyebben megfelelő minőségű agyag. Kész a fürdő Nincs jobb dolog, mint munka után felfrissülni az üzemi fürdőben, mint kicsit elidőzni, miközben a tusrózsából folyó meleg vízsugár pacskolja az ember hátát. Régi vágya volt ez a mindennapi tisztálkodási lehetőség a Kecskeméti Nyomda dolgozóinak is. Hosszú időn keresztül azonban nem több ennél. Most mindez valósággá lett. Nem kis utánajárással és 30 000 forintos költséggel felépült az üzemi fürdő. Már száradnak a falak, kötnek a betonmunkák, s mire e kis hír megjelenik, az emberekről való következetes gondoskodás eredményeként a nyomdász dolgozók minden nap megszabadulhatnak a testükre tapodó mérgező ólomportól. Új megrendelés Az Izsáki Ládagyár, mint a megyei tanács egyik legfiatalabb vállalata, alig féléves múltra tekinthet vissza. Szorgalmas munkájuk minőségével, eddigi gyártmányaikkal azonban meg vannak elégedve rendelőik. Ez magyarázza, hogy az üzem az év kezdetén 18 000 bolgár almás- ládára, 34 000 hollandi rekeszre és 10 000 nádláda készítésére kapott megbízást 1958. első negyedére. Második díjat nyertünk egy országos tervpályázaton Az Építésügyi Minisztérium város- és községrendezési főosztálya nemrégiben országos pályázatot írt ki. A meghirdetett pályázat megyénket külön is érdekelte, hiszen tárgya a tanyaközségek fejlesztésével kapcsolatos, ezeknek a kérdéseknek a legcélszerűbb megoldását kívánja elősegíteni. A megyei tanács építési és közlekedési osztályának egy része, az építési csoport dolgozói részt is vettek a tervpályázaton, s munkájukat dicséri, hogy a zsűri döntése szerint nekik ítélték oda a pályázat második díját. Reméljük, hogy a tervezési sikerek a kivitelező munkákra is hatással lesznek. Régi gyár — új profil A Tiszakécskei Permetezőgépgyár gyártási profilja egyre bővül. Ha így megy tovább, akkor a cégtáblát is kicserélhetik, hiszen lassacskán a permetezőgép lesz gyártmányaik sorában a legutolsó. A Permetezőgépgyárral foglalkozva hírt adtunk már a szivattyúgyártásról, írtunk ötletes gépükről, a kis mindenesről, tudomásunk van a vácumos szeszlepárló készítéséről, s ez a sor most újabb gyártmányokkal bővült. A Könnyűipari Minisztérium megbízást adott a gyárnak olajnyomású félautomata ajtócsukókészülékek sorozatgyártására. Az Élelmiszeripari Minisztériumban folytatott tárgyalásaik eredményeként pedig újabb, igen jelentős munkára számíthatnak. A Konzervipari Igazgatóság ugyanis egész konzervipari berendezések, elsősorban gőzzel főző üstök, úgynevezett autoklávok gyártásával szándékszik megbízni at Tiszakécskei Permelezőgépgyá-f rat. < A kiskőrösi művelődési ház irodájában vagy öt marokra való régi pengőst mutattak nekem. A klubszoba biliárdautomatájából szedik ki nap-nap után s már több mint 400 darab van ezekből a hasznavehetetlen érmékből. Felelőtlen suttyók — mert nem érdemelnek más nevet! — iiycn csalással jutnak ingyen szórakozáshoz. A vezetőség nem tudja kikutatni a tetteseket, hiszen a forint és a pengő nagysága azonos és a gép válogatás nélkül elfogadja. Szomorú bizonyítvány ez a csibészség néhány kiskőrösi fiatal számára. Korán kezdik a csalást. a becsület hamis pénzre való felváltását. Becsapják azokat. akik pedig lelkesen törekszenek arra, hogy a fiatalság minél jobban érezze magát a minden kényelemmel, szórakozási alkalommal gazdagon ellátott művelődési házban. Érért történt többek között a biliárdasztal felállítása is. A »pengős-« gyerkőcöknek van képük mindezt a lehetőséget igénybe venni s csalással, rossz pénzzel, álnoksággal fizetni a jóindulatért. S még talán mulatnak is saját »élelmességükön« — pedig inkább nagyon-nagyon kellene szegy élni magukat! G. K. Fűtött teremmel várja olvasóit a MEGYEI KÖNYVTÁR. Művelődést, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Lépjen be tagnak a MEGYEI KÖNYVTÁRBA. 41 A lÜZEP közli a mészeílátásról Bizonyára érdekli a megye lakosságát az, hogy lesz-e elegendő mész a koratavasszal meginduló permetezésekhez, a nagytakarításhoz és az építkezésekhez? A TÜZÉP megyei igazgatóságától kapott tájékoztatás alapján a következőket közölhetjük: Az első negyedévre tervezett mészmennyiségek leszállítása ez- ideig folyamatosan történt és minden jel arra mutat, hogy a megye tavaszi mészellátésa kielégítő lesz. Probléma, hogy az eddig befutott szállítmányokkal a meglévő TÜZÉP tárolóhelyek már teljesen megteltek. Helyes tehát, ha a lakosság, amennyiben anyagi fedezete megvan rá, már most beszerzi a mészmennyiség egy részét, vagy azt a mennyiséget, amelyre szüksége van. Ezáltal a jelenlegi zsúfolt raktárak részben tehermentesülnek és újabb szállítmányokat lehet befogadni. Ez elősegíti, hogy a telepek tavasszal is fennakadás nélkül tudják biztosítani a mész- ellátást. Ismeretes ugyanis, hogy az előző években néha volt fennakadás szállítási problémák miatt, mert tavasszal óriási mennyiségben keresik a meszet. Ilyenkor indulnak meg jobban az építkezések, permetezések stb. Az átmeneti nehézségek leküzdését elősegíti, ha a lakosság mint ahogy fentebb említettük, már most tárol meszet. A felvásárolt mész — vízzel feloldva — fagymentes helyen károsodás nélkül eltartható. Suba Sándor A mesterséges anyarozs termelése Több termelő érdeklődött szerkesztőségünkben, hogy lehetne mesterséges anyarozs termesztésével foglalkozni. Felvettük a kapcsolatot a Herbaria Országos Gyógynövény- és Selyem- gubóíorgalmi Szövetkezeti Központtal, ahonnét a következő felvilágosítást kaptuk. Az elmúlt években csak azokban a községekben volt lehetőség mesterséges anyarozs termesztésere, ahol már évek óta megismerték a termelők ennek módját. Legtöbb termelő 400 négyszögölre kötött szerződést, melyről 30—35 kilogramm anyarozsot gyűjtött be, vagyis 1 katasztrális holdról körülbelül 120—140 kilogrammot tudott begyűjteni. Tekintettel arra, hogy az export és a belföldi kereslet meglehetősen nagy anyarozsból, ezért lehetőség van az idén uj községek, illetve termelők bekapcsolására. A központnak csak akkor kifizetődő mesterséges anyarozs termesztésére szerződést kötni, ha legalább öt holdat meghaladja egy községben a leszerződött terület. A termelési szerződést a föld- művesszöve|,kezet végzi, a fertőzéshez szükséges anyagot a Herbaria központ ingyen adja a termelőknek, illetve a fertőző felszerelést kölcsönképpen. A központ közlése szerint 1 katasztra- hs holdról 6—10 000 forint jö^it- delemre lehet szert tenni. Természetesen egyébé gyógynövények termesztésére is van lehetőség. Erről bővebb felvilágosítást a helyi földművesszövei- kezet, vagy az említett központ (Budapest, V., Arany János u. 29.) közvetlenül is ad. A rézgáiicclláfásról ' Több szőlő- és gyümölcstermesztő, valamint kertész érdeklődésére felkerestük a MÜNC- SZER Vállalat igazgatóját, Márton Bélát, és tájékoztatást kertünk a rézgálicellátásról. — Jelenleg mintegy 100 vagon készletünk van. Értesülésem szerint a Szovjetunióból és nyugatról is kapunk nagyobb mennyiséget rövidesen. Lehet, hogy néhány hét múlva mór meg is indul a szállítás. Március 1-ig számításom szerint körülbelül 300 vagonos készletünk lesz. Ez a tavaszi szükségletet bőven fedezi, hiszen a megye évi szükséglete nem éri el az említett men>- nyiség kétszeresét. 17 gy felelőtlen kijelentésből adó- dott az egész. Egy társaságban, ahol régi ismerősöm, egy paraszt bácsi is jelen volt, nagy hangon dicsekedtem: — Semmiség egy disznót levágni... S elmondtam, hogyan kell megperzselni, feldarabolni, a szalonnát kivágni, elkészíteni a kolbász- és hurkatölteléket és valami olyat is mondtam, hogy a disznósajt elkészítése meg egyenesen szórakozás számba megy. Hallgatóságom nagy figyelemmel adózott a szinte tudományos előadásnak, amelynek minden részletét igazolva látták aprólékosságig menő magyarázatomban és szakszerű mozdulataimban. A beszéd végén volt ugyan néhány ellenvetés, hogy így, meg úgy, de én ezeket az embereket kiütöttem a nyeregből. Ezen a péntek estén én voltam az est hőse, s vérbeli hentes, az igazi böllér. Hazafelé menet már magam is hinni kezdtem, hogy értek ehhez a »szakmához«, hiszen annyit hallottam, számtalan történetet végigolvastam és beszéltem barátaimmal róla, hogy tökéletesen el tudtam mondani a műszavakat. A sors iróniája volt, vagy pedig a társaságban lévő paraszt bácsi jóhiszeműsége hozta el számomra azt a végzetes vasárnapot, nem tudom, de szörnyen megbünhődtem érte. Pontosan vissza tudok emlékezni minden egyes részletre. Jóízűen nyújtózkodtam a puha ágyban, amikor megszólalt a lakásom csengője. Mérgelődtem, hogy ki meri megzavarni vasárnapi nyugalmamat, de leküzdve a lustaságot, gyorsan papucsot rántva meztelen talpamra, úgy, ahogy voltam, kócosán ajtót nyitottam. Legnagyobb ámulatomra a paraszt bácsi fia állt előttem. Sáros csizmáján, foszladozó ujjasán meglátszott, hogy nem vasárnapra öltözött. Az ágyából kizavart emjtlcfyUíidaU böiUcHtU bér bosszúságával invitáltam beljebb a hívatlan vendéget. — Gyere beljebb. Mi újság? A gyerek csak intett, nem jön be, aztán elfojtott nevetéssel az arcán, átadta édesapja üzenetét. — Édesapám azt üzeni, tessék el- gyünni böllérnek, mert nincs, aki levágja a disznót. — Ezzel már szaladt is lefelé a lépcsőn. Mint, akit fejbevágtak, úgy álltam a nyitott előszoba ajtóban. Teljesen megzavarodtam erre a nem várt üzenetre. Gondolkoztam, mit lehet itt tenni? Ez elől a meghívás elől nem lehet kibúvót találni. Szorongó szívvel, s bevallom, nem kis belső remegéssel készültem fel erre a nem sokat Ígérő aktusra. Erősítőül, mint ahogy másoktól hallottam, magamhoz vettem egy-két kupica papramorgót, s elindultam, hogy végetvessek egy átkozott disznó életének, amely pont vasárnap és az én kezem által akar elköltözni az élők sorából. Mikor odaértem, a biztonság kedvéért, gyorsan felhajtottam két pohár bort és munkához láttam. Az ólban röfögött az áldozat. Kezemben a késsel, lassan közeledtem feléje. Most így, néhány nap távlatából, nem tudom megállapítani, melyikünk félt jobban. Én azonban végülis megembereltem magam, s a gazdával, meg a fiával, rövid küzdelem után sikerült a jószágot két- vállra fektetni. Ezután kellett volna megadni az első, de egyben utolsó döfést, hogy a szalonnának való odakerüljön a kamrába, más részei pedig ízes falatokként gyomrunknak okozzon örömet. Nem akarom kihívni az állatbarátok üldözését magam ellen, ezért nem írom le hány szúrással végeztem szegény állattal. De tény, hogy a sertés megdöglött. Erre ittunk egyet, aztán tovább dolgoztunk. A pörkölést nem bizhattam másra, ezt is nekem kellett elvégezni. Két óra hossza alatt sikerült is annyira megszabadítani áldozatomat szőrzetétől, hogy már a bőre is látszott. Amikor én három pohár bort ittam meg egymásután a konyhában, akkor gyorsult csak meg igazán a munka, s ezalatt a sertés — az én utasításaim szerint — valószínűleg a gazda kezétől, megpörkölődött. A felhasítás, s a belsőrészek eltávolítása szinte már gyerekjáték volt — a gazdának, hiszen a pénteken megtartott, meg ott, a helyszínen adott szakszerű utasításaim felfrissítették benne harminc év tudományát. II él felé járt az idő, amikor a kolbásztöltelék összegyúrására került a sor. Konyákig zsíros,' paprikás volt a kezem. Nem húztam az időt, — csak néha hajtottam föl egy-egy bögre bort, — gyorsan végeztem ezzel a munkával. Megállapításom szerint, jól sikerült a kolbász, mert sokat lehetett utána inni, hiszen a só meglehetősen kiérzett belőle. Ezután a kolbász megtöltéséhez kezdtem volna, de a bél olyan vékony volt, hogy egymásután kiszakadozott, ezért inkább a gazdára bíztam. Hiszen, aki irányít mégsem végezhet el minden apróságot. Igaz? Ezért inkább ismét ittam egy kancsó bort és a hurkatöltelék gyártásához kezdtem. Marokszámra szóltam a teknőbe előkészített, összedaráit belsőrészekre a jóillatú majoránnát. A háziasszony a végén úgy nyilatkozott, hogy igen ízletesre sikerült újabb kreációm, bár á majoránnán kívül semmi más ízt nem lehetett érezni a hurkából. Dagadó kebellel vettem tudomásul újabb kimagasló eredményemet. így cammogott az idő, míg végre esteledett és feltálalták a vacsorát. Megmostam a kezemet, melyet ujjnyi vastag zsírréteg fedett, bekötözgettem sebeimet, amiket a böllérkéssel ejtettem magamon, s leültem az asztal mellé. Ott párolgott előttem a csigatésztával teli leves és a sült kolbász. De valahogy nem volt étvágyam. Ügy éreztem, hogy szempllláim egyre nehezebbek lesznek, váll- és karizmaim megdagadnak, s az ujjaimon ejtett sebek egyre jobban égnek, szinte hasogatnak. A gazda hangja riasztott fel letargiámból: — Egyen már, vagy igyon! Valami bocsánatkérés félét mormogtam arról, hogy kevereg a gyomrom és este van és haza kell mennem. De erőm már csak ahhoz volt, hogy végignyúljak a diványon és még most is állítom, hogy csak a zsírizagtól, lassan álomba szenderültem. Rémes álmom volt. Szakelőadást tartottam arról, hogy miképpen kell a disznót leölni. De amikor legjobban benne voltam a magyarázatban, éppen az egyből halálos szúrás technikáját ismertettem, amikor mellém lépett a gazda. __\Tan ám móg egy disznóm — " mondta kaján röhögéssel. Én erre elkiáltottam magamat és a rettenetes ajánlatra rögtön felébredtem. Hát el lehet képzelni ennél borzalmasabb álmot? Gémes Gábor
