Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

p KJ |Becsület - pengőre váltva Exporta ajánlották A Könnyűipari Minisztérium a közelmúltban felszólította me­gyénk helyiipari vállalatait, néz­zenek körül és jelentsék, mit tudnának exportra készíteni. A Bajai Vas- és Fémipari Vállalat már válaszolt a felhívásra. Le­velükben egyik sorozatgyártmá­nyukat, a kül- és belföldön egy­aránt kedvelt légkürtöt ajánlot­ták fel. Most azután fokozhatják termelésüket, hiszen belföldön is nagy keresletnek örvend. Az IKARUSZ-ok, MÁVAUT-ok és nagy teherautókra annyi a meg­rendelés, hogy csak győzzék le­szállítani. Van-e elég agyag? Régebbi lapszámainkban már ínunk arról, hogy a Kecskeméti Téglagyár Vállalatnál az égetés­hez szükséges felszíni agyagréte­gek már úgy kimerültek, hogy esetenként két kilométert meg­haladva távolságról szállítják a kibányászott téglánakvalót a fel­dolgozás színhelyére. Az így végzett nyerstéglatermelés bi­zony nagyon fáradtságos, hossza­dalmas, s a belőle gyártott ége­tett tégla eléggé költséges. Ez késztette a városi tanács ipari osztályát, hogy segítséget nyújtva a .vállalatnak, keressék az olcsóbb gyártási lehetősége­ket. Éppen ezért most, hogy az agyagbányákbatn, télidő lévén, szünetel a munka, próbafúráso­kat végeznek majd annak meg­állapítására, hogy az égetőke­mencékhez közel, van-e mélyeb­ben megfelelő minőségű agyag. Kész a fürdő Nincs jobb dolog, mint munka után felfrissülni az üzemi fürdő­ben, mint kicsit elidőzni, miköz­ben a tusrózsából folyó meleg vízsugár pacskolja az ember há­tát. Régi vágya volt ez a min­dennapi tisztálkodási lehetőség a Kecskeméti Nyomda dolgozói­nak is. Hosszú időn keresztül azonban nem több ennél. Most mindez valósággá lett. Nem kis utánajárással és 30 000 forintos költséggel felépült az üzemi fürdő. Már száradnak a falak, kötnek a betonmunkák, s mire e kis hír megjelenik, az emberekről való következetes gondoskodás eredményeként a nyomdász dolgozók minden nap megszabadulhatnak a testükre tapodó mérgező ólomportól. Új megrendelés Az Izsáki Ládagyár, mint a megyei tanács egyik legfiatalabb vállalata, alig féléves múltra tekinthet vissza. Szorgalmas munkájuk minőségével, eddigi gyártmányaikkal azonban meg vannak elégedve rendelőik. Ez magyarázza, hogy az üzem az év kezdetén 18 000 bolgár almás- ládára, 34 000 hollandi rekeszre és 10 000 nádláda készítésére ka­pott megbízást 1958. első negye­dére. Második díjat nyertünk egy országos tervpályázaton Az Építésügyi Minisztérium város- és községrendezési főosz­tálya nemrégiben országos pályá­zatot írt ki. A meghirdetett pá­lyázat megyénket külön is ér­dekelte, hiszen tárgya a tanya­községek fejlesztésével kapcsola­tos, ezeknek a kérdéseknek a legcélszerűbb megoldását kíván­ja elősegíteni. A megyei tanács építési és köz­lekedési osztályának egy része, az építési csoport dolgozói részt is vettek a tervpályázaton, s munkájukat dicséri, hogy a zsűri döntése szerint nekik ítélték oda a pályázat második díját. Re­méljük, hogy a tervezési sikerek a kivitelező munkákra is hatás­sal lesznek. Régi gyár — új profil A Tiszakécskei Permetezőgép­gyár gyártási profilja egyre bő­vül. Ha így megy tovább, akkor a cégtáblát is kicserélhetik, hi­szen lassacskán a permetezőgép lesz gyártmányaik sorában a leg­utolsó. A Permetezőgépgyárral foglalkozva hírt adtunk már a szivattyúgyártásról, írtunk ötle­tes gépükről, a kis mindenesről, tudomásunk van a vácumos szeszlepárló készítéséről, s ez a sor most újabb gyártmányokkal bővült. A Könnyűipari Minisztérium megbízást adott a gyárnak olaj­nyomású félautomata ajtócsukó­készülékek sorozatgyártására. Az Élelmiszeripari Minisztériumban folytatott tárgyalásaik eredmé­nyeként pedig újabb, igen jelen­tős munkára számíthatnak. A Konzervipari Igazgatóság ugyanis egész konzervipari berendezések, elsősorban gőzzel főző üstök, úgynevezett autoklávok gyártá­sával szándékszik megbízni at Tiszakécskei Permelezőgépgyá-f rat. < A kiskőrösi művelődési ház irodájában vagy öt marokra való régi pengőst mutattak nekem. A klubszoba biliárdautomatájából szedik ki nap-nap után s már több mint 400 darab van ezek­ből a hasznavehetetlen érmék­ből. Felelőtlen suttyók — mert nem érdemelnek más nevet! — iiycn csalással jutnak ingyen szó­rakozáshoz. A vezetőség nem tudja kikutatni a tetteseket, hi­szen a forint és a pengő nagy­sága azonos és a gép válogatás nélkül elfogadja. Szomorú bizonyítvány ez a csibészség néhány kiskőrösi fia­tal számára. Korán kezdik a csa­lást. a becsület hamis pénzre való felváltását. Becsapják azo­kat. akik pedig lelkesen törek­szenek arra, hogy a fiatalság minél jobban érezze magát a minden kényelemmel, szórako­zási alkalommal gazdagon ellá­tott művelődési házban. Érért történt többek között a biliárd­asztal felállítása is. A »pengős-« gyerkőcöknek van képük mind­ezt a lehetőséget igénybe venni s csalással, rossz pénzzel, ál­noksággal fizetni a jóindulatért. S még talán mulatnak is saját »élelmességükön« — pedig in­kább nagyon-nagyon kellene sze­gy élni magukat! G. K. Fűtött teremmel várja olvasóit a MEGYEI KÖNYVTÁR. Művelődést, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Lépjen be tagnak a MEGYEI KÖNYVTÁRBA. 41 A lÜZEP közli a mészeílátásról Bizonyára érdekli a megye la­kosságát az, hogy lesz-e elegen­dő mész a koratavasszal megin­duló permetezésekhez, a nagyta­karításhoz és az építkezésekhez? A TÜZÉP megyei igazgatóságá­tól kapott tájékoztatás alapján a következőket közölhetjük: Az első negyedévre tervezett mészmennyiségek leszállítása ez- ideig folyamatosan történt és minden jel arra mutat, hogy a megye tavaszi mészellátésa ki­elégítő lesz. Probléma, hogy az eddig befutott szállítmányokkal a meglévő TÜZÉP tárolóhelyek már teljesen megteltek. Helyes tehát, ha a lakosság, amennyiben anyagi fedezete megvan rá, már most beszerzi a mészmennyiség egy részét, vagy azt a mennyi­séget, amelyre szüksége van. Ez­által a jelenlegi zsúfolt raktárak részben tehermentesülnek és újabb szállítmányokat lehet be­fogadni. Ez elősegíti, hogy a te­lepek tavasszal is fennakadás nélkül tudják biztosítani a mész- ellátást. Ismeretes ugyanis, hogy az előző években néha volt fenn­akadás szállítási problémák miatt, mert tavasszal óriási mennyiségben keresik a meszet. Ilyenkor indulnak meg jobban az építkezések, permetezések stb. Az átmeneti nehézségek le­küzdését elősegíti, ha a lakosság mint ahogy fentebb említettük, már most tárol meszet. A fel­vásárolt mész — vízzel feloldva — fagymentes helyen károsodás nélkül eltartható. Suba Sándor A mesterséges anyarozs termelése Több termelő érdeklődött szerkesztőségünkben, hogy le­hetne mesterséges anyarozs ter­mesztésével foglalkozni. Felvet­tük a kapcsolatot a Herbaria Or­szágos Gyógynövény- és Selyem- gubóíorgalmi Szövetkezeti Köz­ponttal, ahonnét a következő fel­világosítást kaptuk. Az elmúlt években csak azok­ban a községekben volt lehetőség mesterséges anyarozs termeszté­sere, ahol már évek óta megis­merték a termelők ennek mód­ját. Legtöbb termelő 400 négy­szögölre kötött szerződést, mely­ről 30—35 kilogramm anyarozsot gyűjtött be, vagyis 1 katasztrális holdról körülbelül 120—140 kilo­grammot tudott begyűjteni. Tekintettel arra, hogy az ex­port és a belföldi kereslet meg­lehetősen nagy anyarozsból, ezért lehetőség van az idén uj községek, illetve termelők be­kapcsolására. A központnak csak akkor kifizetődő mesterséges anyarozs termesztésére szerző­dést kötni, ha legalább öt holdat meghaladja egy községben a le­szerződött terület. A termelési szerződést a föld- művesszöve|,kezet végzi, a fertő­zéshez szükséges anyagot a Her­baria központ ingyen adja a ter­melőknek, illetve a fertőző fel­szerelést kölcsönképpen. A köz­pont közlése szerint 1 katasztra- hs holdról 6—10 000 forint jö^it- delemre lehet szert tenni. Természetesen egyébé gyógy­növények termesztésére is van lehetőség. Erről bővebb felvilá­gosítást a helyi földművesszövei- kezet, vagy az említett központ (Budapest, V., Arany János u. 29.) közvetlenül is ad. A rézgáiicclláfásról ' Több szőlő- és gyümölcster­mesztő, valamint kertész érdek­lődésére felkerestük a MÜNC- SZER Vállalat igazgatóját, Már­ton Bélát, és tájékoztatást ker­tünk a rézgálicellátásról. — Jelenleg mintegy 100 vagon készletünk van. Értesülésem sze­rint a Szovjetunióból és nyugat­ról is kapunk nagyobb mennyi­séget rövidesen. Lehet, hogy né­hány hét múlva mór meg is in­dul a szállítás. Március 1-ig szá­mításom szerint körülbelül 300 vagonos készletünk lesz. Ez a tavaszi szükségletet bőven fede­zi, hiszen a megye évi szükség­lete nem éri el az említett men>- nyiség kétszeresét. 17 gy felelőtlen kijelentésből adó- dott az egész. Egy társaságban, ahol régi ismerősöm, egy paraszt bácsi is jelen volt, nagy hangon dicseked­tem: — Semmiség egy disznót levágni... S elmondtam, hogyan kell megper­zselni, feldarabolni, a szalonnát kivág­ni, elkészíteni a kolbász- és hurkatöl­teléket és valami olyat is mondtam, hogy a disznósajt elkészítése meg egye­nesen szórakozás számba megy. Hall­gatóságom nagy figyelemmel adózott a szinte tudományos előadásnak, amely­nek minden részletét igazolva látták aprólékosságig menő magyarázatomban és szakszerű mozdulataimban. A beszéd végén volt ugyan néhány ellenvetés, hogy így, meg úgy, de én ezeket az em­bereket kiütöttem a nyeregből. Ezen a péntek estén én voltam az est hőse, s vérbeli hentes, az igazi böllér. Hazafelé menet már magam is hinni kezdtem, hogy értek ehhez a »szakmá­hoz«, hiszen annyit hallottam, számta­lan történetet végigolvastam és beszél­tem barátaimmal róla, hogy tökélete­sen el tudtam mondani a műszavakat. A sors iróniája volt, vagy pedig a társa­ságban lévő paraszt bácsi jóhiszeműsé­ge hozta el számomra azt a végzetes vasárnapot, nem tudom, de szörnyen megbünhődtem érte. Pontosan vissza tudok emlékezni minden egyes részletre. Jóízűen nyúj­tózkodtam a puha ágyban, amikor meg­szólalt a lakásom csengője. Mérgelőd­tem, hogy ki meri megzavarni vasár­napi nyugalmamat, de leküzdve a lus­taságot, gyorsan papucsot rántva mez­telen talpamra, úgy, ahogy voltam, kó­cosán ajtót nyitottam. Legnagyobb ámulatomra a paraszt bácsi fia állt előttem. Sáros csizmáján, foszladozó ujjasán meglátszott, hogy nem vasár­napra öltözött. Az ágyából kizavart em­jtlcfyUíidaU böiUcHtU bér bosszúságával invitáltam beljebb a hívatlan vendéget. — Gyere beljebb. Mi újság? A gyerek csak intett, nem jön be, aztán elfojtott nevetéssel az ar­cán, átadta édesapja üzenetét. — Édesapám azt üzeni, tessék el- gyünni böllérnek, mert nincs, aki le­vágja a disznót. — Ezzel már szaladt is lefelé a lépcsőn. Mint, akit fejbevágtak, úgy álltam a nyitott előszoba ajtóban. Teljesen meg­zavarodtam erre a nem várt üzenetre. Gondolkoztam, mit lehet itt tenni? Ez elől a meghívás elől nem lehet kibúvót találni. Szorongó szívvel, s bevallom, nem kis belső remegéssel készültem fel erre a nem sokat Ígérő aktusra. Erősítőül, mint ahogy másoktól hallottam, magam­hoz vettem egy-két kupica papramorgót, s elindultam, hogy végetvessek egy át­kozott disznó életének, amely pont va­sárnap és az én kezem által akar elköl­tözni az élők sorából. Mikor odaértem, a biztonság ked­véért, gyorsan felhajtottam két pohár bort és munkához láttam. Az ólban rö­fögött az áldozat. Kezemben a késsel, lassan közeledtem feléje. Most így, né­hány nap távlatából, nem tudom meg­állapítani, melyikünk félt jobban. Én azonban végülis megembereltem ma­gam, s a gazdával, meg a fiával, rövid küzdelem után sikerült a jószágot két- vállra fektetni. Ezután kellett volna megadni az első, de egyben utolsó dö­fést, hogy a szalonnának való odakerül­jön a kamrába, más részei pedig ízes falatokként gyomrunknak okozzon örö­met. Nem akarom kihívni az állatbará­tok üldözését magam ellen, ezért nem írom le hány szúrással végeztem sze­gény állattal. De tény, hogy a sertés megdöglött. Erre ittunk egyet, aztán tovább dolgoztunk. A pörkölést nem bizhattam másra, ezt is nekem kellett elvégezni. Két óra hossza alatt sikerült is annyira meg­szabadítani áldozatomat szőrzetétől, hogy már a bőre is látszott. Amikor én három pohár bort ittam meg egymásután a konyhában, akkor gyorsult csak meg igazán a munka, s ezalatt a sertés — az én utasításaim szerint — valószínűleg a gazda kezé­től, megpörkölődött. A felhasítás, s a belsőrészek eltávolítása szinte már gye­rekjáték volt — a gazdának, hiszen a pénteken megtartott, meg ott, a hely­színen adott szakszerű utasításaim fel­frissítették benne harminc év tudomá­nyát. II él felé járt az idő, amikor a kolbásztöltelék összegyúrására került a sor. Konyákig zsíros,' paprikás volt a kezem. Nem húztam az időt, — csak néha hajtottam föl egy-egy bögre bort, — gyorsan végeztem ezzel a mun­kával. Megállapításom szerint, jól si­került a kolbász, mert sokat lehetett utána inni, hiszen a só meglehetősen kiérzett belőle. Ezután a kolbász meg­töltéséhez kezdtem volna, de a bél olyan vékony volt, hogy egymásután kisza­kadozott, ezért inkább a gazdára bíz­tam. Hiszen, aki irányít mégsem vé­gezhet el minden apróságot. Igaz? Ezért inkább ismét ittam egy kancsó bort és a hurkatöltelék gyártásához kezdtem. Marokszámra szóltam a teknőbe előké­szített, összedaráit belsőrészekre a jó­illatú majoránnát. A háziasszony a vé­gén úgy nyilatkozott, hogy igen ízletes­re sikerült újabb kreációm, bár á ma­joránnán kívül semmi más ízt nem le­hetett érezni a hurkából. Dagadó ke­bellel vettem tudomásul újabb kima­gasló eredményemet. így cammogott az idő, míg végre es­teledett és feltálalták a vacsorát. Meg­mostam a kezemet, melyet ujjnyi vas­tag zsírréteg fedett, bekötözgettem se­beimet, amiket a böllérkéssel ejtet­tem magamon, s leültem az asztal mel­lé. Ott párolgott előttem a csigatésztá­val teli leves és a sült kolbász. De va­lahogy nem volt étvágyam. Ügy érez­tem, hogy szempllláim egyre nehezeb­bek lesznek, váll- és karizmaim meg­dagadnak, s az ujjaimon ejtett sebek egyre jobban égnek, szinte hasogatnak. A gazda hangja riasztott fel letargiám­ból: — Egyen már, vagy igyon! Valami bocsánatkérés félét mormog­tam arról, hogy kevereg a gyomrom és este van és haza kell mennem. De erőm már csak ahhoz volt, hogy végignyúl­jak a diványon és még most is állítom, hogy csak a zsírizagtól, lassan álomba szenderültem. Rémes álmom volt. Szakelőadást tar­tottam arról, hogy miképpen kell a disznót leölni. De amikor legjobban benne voltam a magyarázatban, éppen az egyből halálos szúrás technikáját is­mertettem, amikor mellém lépett a gazda. __\Tan ám móg egy disznóm — " mondta kaján röhögéssel. Én erre elkiáltottam magamat és a rette­netes ajánlatra rögtön felébredtem. Hát el lehet képzelni ennél borzal­masabb álmot? Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents