Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-13 / 292. szám

(J/fDfi, optimizmus, liiuiioo: ’bástyasétány it A MESE: Romos villa a Bás­tyasétányon. Ódon falai között csak a szél dudorászik, kertjé­ben néha feltűnik Elvira, a szomszéd házban lakó aggszűz, aki jóslásból tartja fenn magát és itt szokott társalogni az el­vadult kertben a régi uraságok szellemeivel, vagy elmélkedni az idők változandóságán. És ekkor közbelép a bürokrá­cia. Két külön »szabályszerű« kiutalással két külön társaság­nak utalja ki a romos épületet lakás céljára. Megjelenik a tett színhelyén egy srereg vidám íiú és egy csapatra-való üde, szép, fiatal lány. Mennyi tulajdonos egyszerre! Hogyan lehet ezt megoldani —, ha nem az ope­rett ősi törvényei szerint? Mi­lyen egyszerű: mindössze — két felvonáson keresztül — össze kell házasítani a színpadon fel­található összes fiatal lányokat, az ugyanott fellelhető összes tettrekész fiatalemberekkel. — Közben sok minden történik. Színtérre lép a Toronygombki- szerelő Vállalat nevében egy agilis és mulatságos szélhámos, kitűnő amerikai rumba »zajlik le« az ódon falak között, pa­rázs veszekedések és szabály- szerű kibékülések következnek be, felelevenedik két bűbájos öreg sláger az idősebb nézők számára, igazság tétetik a bü­rokráciát képviselő lakáshiva- táli tisztviselőcske kárára, stb., Stb. . .. ti m*. Mindezt összefogja Eisemann Mihály csillogó melódiákban gazdag, szép táncmuzsikája és nem utolsó sorban színházunk ophretlogyfittesének kedves, de­rűs játéka. A JÁTÉK: Gyólay Viki Tö­rök Annája derűs, színes alakí­tás. A klasszikus operettszerepel után végre modern figurát kelt­het életre kitűnő primadon­nánk, temperamentumosán, lí­rai bájjal, sok dallal fűszerezve. Jól táncol, keresetlen humora magávalragadó. Különösen ab­ban a jelenetben csillogtatja képességeit, amikor a »bonyo­dalom« szent nevében szerel-** met kell hazudnia Rudinak, aj nyakigláb és kissé szemtelen í festőnek. Sárost Gábor Benedek| Péter szerepében igazi jazz-bon-j viván, stílusosan énekel, ottho-j •losan mozog a nekivaló szerep-; ben. Jól sikerült Jászay Lászlói oemutatkozása. A főiskolát mostj cégzett fiatal színész érett moz-5 gáskultúráról, tánckészségről: tett tanúbizonyságot, bár be-j izéd.technikája még csiszolásra} szorul. Kamaszos bája azonban: sok mindenen átsegíti, emberi-j vé tudja formálni szerepét. | Máté Etát már az operett sze-| gedi bemutatóján is alkalmunk* volt Hajdú Tini szerepében lát-j ni. Alakítása mind techniká­ban, mind mélységben igen so­kat fejlődött, kiforrott. Bájos színfoltja az előadásnak a Bodó Györgyi—Temes Gábor pár. Két szobatudóst alakítanak megragadó vidámsággal, — egy geológust és egy csillagászt. S mi lehet a vége csetlő-botló sze­relmüknek : házasság. Az igazi, jó komikus szereptől bizony kissé távol áll John figu­rája, mégis épkézláb, mulatságos alakítást teremt belőle Boros Já­nos. Sajnáljuk, hogy az eddigi műsorterv nem adott lehetőséget képességeinek minden oldalú bemutatására. ízelítőnek azon­ban talán ez a szerep is elég. Sülé Géza, a »szent bürokrácia« képviselője, bizonyára azért, hogy a túl játszás vádjával ne illethessék, egy fokkal színtele-: nebbre vette szerepét a kelletéd nél. Egyáltalán nem lehet ezt mondani Hegedűs Erzsiről, aki ha eleinte idegenül is mozgott! az -operettszínpadon, Elvira sze­repében mulatságos karikatúrát* nvűjtott. Párosjelenetei Boros; Jánossal nyiltszíni tapsot kapnak! estéről-estére. < A RENDEZÉS sok vidámság-' gal, épkézláb ötlettel tette még színesebbé az operettet. Gyökös- sy Zsolt, aki a Bástyasétányt el- soízben Szegeden rendezte, kitű­nően alkalmazkodik a másféle színpadtechnikai adottságokhoz, újszerű érdekeset nyújt. Jó len­ne azonban — különösen a má­sodik felvonásban — növelni a tempót. Több helyen adódik még lehetőség fokozásra, sűrítésre s nem ártana rendbeszedni itt-ott a tömegjeleneteket sem. Áll ez elsősorban a »bürokrata« számra. A zenekar frissen, tömören szól a Szegedről jött vendégkar­mester, Lendvay Kamilló ve­zénylésével. Bercsényi Tibor for­gószínpadot pótló, gyors változa-! sokra alkalmas díszletei, Vtassy Gizi, tárickoerográfiái ötletesek,' lendületesek. • A Bástyasétány bizonyosan' nagy siker lesz Kecskeméten is. Cs. L. '■ U J K B N Y ^ Gorkij: Mesék ltáliáról. (Európa). Kb. 240 oldal, kötve 11,50 Ft CSUPA ENNIVALÓ Az 1905-ös forradalmi harcok' után Gorkij külföldre menekült,^' Olaszországba, Capri szigetére. ' Ott élt csaknem hét évig, on­nan küldte ezeket az olasz élet­képeket. — A Mesék Itáliáról mondanivalóban gazdag, művé­szi formájában Gorkij egyik leggondosabban csiszolt műve.’ Görög Imre fordította. ! Ez a felvételünk még a Kecskeméti Konzervgyár Hírős Napi elállításának »Befőtt-sarkáról« készült, melyet a rendezőség a ki­állítás nagydíjával tüntetett ki. Mint értesültünk, ez a csupa innivaló sarok szerepelni fog a jövő év tavaszán megnyíló brüsszeli világkiállításon, hirdetve a magyar konzervipar ered~ nényeit. fíarácsenyfaoásár NÉHÁNY NAPJA, hogy leesett az első hó, fehér bundába burko­lóztak a háztetők, sze­merkélő, csillogó, szi­porkázó hópelyheket kapkodtak magukra a fák — de gyorsan le is vetették a nap enyel­gő sugaraira. Mintha csak azt mondanák: jobb a fényben csu­pasz ágakkal sütkérez­ni, mint fehér köntös­ben hivalkodni, halotti merevségben vigyázni a csillogó, szép ruhára. S, hogy a napsugarak megcirógatták a ko­moly, méltóságteljes tenyőerdők fáit is, kö­zülük néhányan gon­doltak egy nagyot és merészet: nem fagyos­kodnak a hidegben té­len át, eljönnek a vá­rosba, melegebb, ba­rátságosabb környezet­be, ahol talán szeretet­tel befogadják őket az emberek. TALÁN éppen ezért történt, hogy a hun- cutkodó gallyacskájú, sudár fenyőmamák és aprócska csemetéik kedden reggel letele­pedtek a kecskeméti Kossuth téren, hogy az emberek jóaikaratába ajánlják magukat. Rö­vid ideig mozdulatla­nul pihentek a hosszú út . után a köréjük vorft kötélkorlát mö­gött, de hamarosan megindult az érdeklő­dők áradata, hogy me­legebb, családiasabb körbe vigye a kicsi fe­nyőket. Megkezdődött a válogatás, szemrevé­telezés. A fenyők ma­gukat kelletően reb- bentették meg kicsiny ágaikat, amint felállít- gatták őket a sima asz­falton. Csakhamar va­lóságos kis erdő kelet­kezett. Kicsiny és na­gyobbacska fenyőfák tarkakendős nénikék­től, kucsmás paraszt- emberektől, városi pol­gároktól támogatva, állták a »mustrálga- tás« izgalmas perceit. — Ez a szép, ez kell nekem — mondja egy félbundás, nagymama­féle nénike, aki talán éppen az unokáját akarja meglepni az er­dőből bevándorolt fe- nyőcskével. — Nem hagyhatnám itt délig ezt a fácskát — ajánlja a fehérkö­penyes eladó gondjai­ba újdonsült tulajdo­nát egy kucsmás pa­rasztbácsi a vásár után —, mert nekem előbb a bíróságra kell men­ni, mit szólnának, ha magammal vinném? PEDIG ki tudja mi­lyen ügyben járt ott. Lehet, hogy a tárgya­láson jó szolgálatot tett volna a pereske­dők között a békére in­tő, sarokban guggoló kis fenyőfa. Mert a fe­nyőnek — sokszor úgy érzem magam is — szaloncukor, aprócska díszek nélkül is meg­van a maga varázsa, megszólal szeretetre, békességre intő sutto­gó szava akkor is, ha csupasz ágacskái vil­lannak felém. S AHOGY a hirte­len itt termett fenyő­erdő tövében állok, talpam alatt az aszfalt síma képe és elnézem az izgatott válogatásba merült közönséget, megannyi biztatást, ígéretet tükröznek a kendők és sálak mögé bujtatott arcok, s né­hány lépéssel én is bel­jebb kerülök az emlé­kezés, a szeretet erde­jébe. Kezembe veszem a törpe kis fenyőt, hogy vele együtt haza­vigyem a meghitt, de­rűs szeretetet és örö­met árasztó nyugal­mat. i. E-né NÉMETORSZÁG,I MOZ A1 Üzemek Hagy nvereméayek A TOTÓM! A 43. fogadási héten 12 találatra 109169 forint nyeremény! TOTÓZZON! 3,30-ért sokat nyerhet 2314 büntette a gonosztevőket. Else Koch-ot —, akinek egyedülálló gyűjteményét, a lenyúzott em­berbőrből készült könyv jelzőket és egyéb használati tárgyakat a Buchenwaldi múzeum mutatja be — az ellenforradalmárok ki­szabadították, nyugati fogságba került és miután amerikai ka­tona apától egy amerikai állam­polgár anya lett, amnesztiát ka­pott és most Ausztráliába ké­szül kivándorolni, Adenauerék segítségével. Sommerx táborpa­rancsnokot — úgylátszik, ered­ményes Buchenwald-i tevé­kenysége fejében — odaát, mi­után ugyancsak amnesztia ré­vén kiengedték, most már teljes- nyugdíjban is részesítik. Elhagyva a tábort, Weimarba érkezünk és Goethe házába ko­pogtatunk be. A költő barátai Goethe halála után mindent felleltároztak és ma minden eredeti helyén áll, ahogy a 83 éves költő halálakor volt. Még a villanyt sem verették be a házba. Az utcai traktuson pa­zar berendezés, a titkos taná­csos és miniszter fogadószobái — a kert felől a háromszor négy méter alapterületű puritán háló, egy igen egyszerű ággyal és egy karosszékkel, mint min­den berendezéssel. A karosszék­ben szenderült jobblétre Goe­the. Dolgozószobájában íróáll- vány: a költő állva írta műveit, mint mondta, legjobb gondola­tai séta közben és az íróállvány mellett születtek. Magatervezte, egyszerű, célszerű bútorok, ás­ványgyűjtemény. borosüveg. — Háromezerkötetes könyvtárának katalógusát most adják ki. (Folytatjuk) Brnszt. Jván Jellemző arra, amit itt lát­tunk a következő. A látogatókat a láger volt foglya kíséri. Meg­mutatja az »orvosi rendelő« szobát, ahol fehérköpenyes SS- katonák, stetoszkóppal a mel­lényzsebben fogadták a foglyo­kat, felírták néhány adatukat, majd mérce alá állíttatták egy zárt szobában, ahol rikítóan ci- nóber-piros még ma is a láb­rács. A mérce alatt álló foglyot re j teliből, közvetlen közelről tarkón lőtték. Szemben bőrcsí­kokkal lazán fedett lőfal, hogy a becsapódó golyó nyomát a visszaeső bőrcsík rejtse. A láb­rács is azért vörös, hogy a vér­nyom ne tűnjön fel rajta. Itt hétezerkétszáz szovjet hadifog­lyot végeztek ki — többek kö­zött. A volt táborlakó végigvezeti a küldöttségeket, mindent meg­mutat, tompa hangon mindent elmagyaráz. Kérdésemre el­mondja, hogy néhány napja lát­ja el feladatát és csak rövid ideig bírja erővel. Egymást váltják a volt foglyok közül azok, akik ezt a nehéz felvilá­gosító munkát vállalták. Itt vé­gezték ki a német munkások szeretett Teddy-jét, a Kommu­nista Párt mindhalálig állhata­tos Ernst Thalmannját, aki még ekkor is, a fasiszta Németor-, szágban, gyilkosai keze közölt kijelentette, hogy büszke arra, hogy ő német. Nem véletlen, hogy épp Buchenwald volt az egyetlen koncentrációs-tábor, amely önmagát szabadította fel: az illegális kommunista szerve­zet szétszerelvc 600 karabélyt' csempészett a táborba és lefegy- verezte az őrséget. A Köztársaság üldözte és meg­hullott-hó-tiszta fehér köpe­nyét: ez természetes. De a fúró­gyár is ragyog: rend, szalag- rendszer és kínos tisztaság. A Zeiss-gyár akár egy patika, pe­dig az optikai részben, az üveg­csiszolásnál is volna, ami pisz­kot csinálna, szintúgy a fém- megmunkálóban. Fizetések: — iparostanulótól technikusig 150—650 márka, bruttó. Tíz százalék betegse- gélyző, biztosítás és adó, plusz gyermektelenségi kerül levonás­ra. Teljesítménybérek vannak, kivéve az iparostanulókat. Nem tartják helyesnek az iparosta­nulók teljesítménybérezését. Ez akadályozza a tanuló sokoldalú képzését. A teljesítménybér hiá­nya azonban nem akadályozza az ifi, ill. tanulóbrigádok léte­zését és versenyét. Az iparos­tanulók — erről meggyőződtünk — sokoldalú képzést és általá­nos műveltségi oktatást is kap­nak. Több helyen volt beszélge­tés, kérdés-felelet, de ifjúsági körökben sehol nem adtak fel Magyarországra vonatkozó olyan értelmes és ügyes kérdé­seket, mint a Bormaschinen Fabrik MTH-isliolájában. Buchenwald- W elmar Csikorgó, hideg idő volt és köd ülte meg a tájat, amikor be­léptünk a néhai Buchenwald-i koncentrációs tábor »Jedem das Seine« (»Mindenkinek a magá­ét«) feliratú vasrácsos kapuján. Ez a tábor egyike volt a három­száznak, amely német földön és a megszállt területeken ipari, nagyüzemi módszerekkel irtotta a szabadságharcosokat, szovjet hadifoglyokat és az elhurcoltak millióit. (2) Voltunk a világhíres Zeiss Műveknél Jénában, a saalfeldi Rotstérn csokoládégyárban, a Max-kohónál, Közép-Európa legnagyobb speciális fúrógép­gyárában, a saalfeldi Bormja- schinen Fabrik-ban, ércbányá­ban és vizierőmű építkezésnél. Küldöttségünket mindenütt sze­retettel fogadtál! és mindent készségesen elmagyaráztak, meg­mutattak. — Kiemelkedő min­denütt az utánpótlás nevelése, az iparostanuló-képzés. Ragyo­góan felszerelt tanműhelyek, a legmodernebb gépekkel, 4—8 tagú tanulóközösségek egy mes­terre! és az iparost'anuló-iskola az üzemben van. A folyosó egyik végén a tanműhely, a másik végén, vagy a szomszéd épületben az iskola. Az »MTH«- iskola igazgatója az üzem igaz­gatóságának van alárendelve, ugyanígy a kollégiumigazgató. A Max-kohó kultúrháza. Na­gyobb és pompásabb, mint a budapesti EDOSZ-kultúrház' pe­dig a Max-kohó csak egyik és nem is legnagyobb kohóműve a Köztársaságnak. Hétmillió már­kába került, talán egy kicsit sokba is. A helyiek szerint ki­sebb is megtette volna. Színház és mozi, bálterem és vendéglő, előadó és baletterem, ki tudja, hány szakköri terem van benne, könyvtár, olvasó, zeneszóba. — Kis füzet: havi műsorral mu­tatja, hogy pezsgő élet van a kultúrházban, sokoldalú prog­ram. Külön fejezet az üzemek szinte klinikai tisztasága. Nem kell említeni a csokoládégyár minden dolgozójának frissen-

Next

/
Thumbnails
Contents