Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-13 / 292. szám
t KOZSEGPOLITIKÄI MUNKA « a kiskunhalasi járásban DD 118 A MEGYEI TANÄCS végrehajtó bizottságának legutóbb tartott kétnapos ülésén megtárgyalták a kiskunhalasi járás községpolitikai munkájáról szóló jelentést is. A napirend tárgyalásán részt vett a megye minden járási tanácselnöke. A KISKUNHALASI járási tanács beszámoló jelentése azzal kezdődik, hogy hasznosnak tartja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1010/1953- ös számú határozatát, amely a községek fejlődése, a lakosság érdekeinek fokozottabb érvényesítése érdekében községfejlesztési alapot létesít. Mégis a jelentés a továbbiakban inkább csak regisztrálta, mint elemezte a községekben folyó fejlesztési munkát, valamint a járási tanács ezirányban végzett szervező és ellenőrző tevékenységét. Felsorolta, hogyan zajlott le a községfejlesztési hozzájárulás, kivetése, beszedése, a befolyt összegek felhasználása. A jelentés számadataiból az tűnik ki, hogy a kivetés helyes, mert az általános jövedelemadónak mintegy 7.4 százalékát teszt ki a községfejlesztésre szánt összeg. A befizetés szorgalmazása azonban elmarad. A három év alatt kivetett 4 329 254 forint községfejlesztési adóból mindössze 1 752 160 forintot szedtek be, s ebből is csac 1 405 971 forintot használtak fel. Nem jobb a helyzet a társadalmi munka felhasználásában sem. 1955-ben és 56-ban 681 505 forint értékű társadalmi munkát terveztek, ebből 105 410 forint értékűt hajtottak végre, 1957-ben pedig egyáltalán nem szerveztek társadalmi munkát. A FENTI számadatokat olvasva, különösebb elemzés nélkül is megállapíthatjuk, hogy a kiskunhalasi járásban eléggé elhanyagolták a községfejlesztést. A megyei tanács által kiküldött bizottság kontroli-jelentése is megállapította, hogy a járási tanács vb szervező és ellenőrző munkája a községeknél csak részben érvényesül, a feladatnak pedig a járási tanácsnál nincs felelős irányítója. A községpolitikai tervek megvalósítását a járásnál csupán pénzügyi feladatnak tekintetlek, s e téves nézet következtében elhanyagolták az ellenőrzést és felelősségrevonást. Kisszálláson például 1957. május 7-én ellenőrzést tartott a járási tanács. Megállapították, hogy az 1956. évi községfejlesztési adókivetésből 192 633 forint hátralék áll fenn. Utasították a községi tanácsot, hogy május 31-ig szedjék be a fenti összeget. A községi tanács mindössze 320 forintot hajtott be a kitűzött határidőig, s jelentésében meg sem indokolta, hogy miért csak ennyit. A járási tanács részéről azonban emiatt semmiféle intézkedés, vagy fe- lelősségrevonás nem történt. Ugyancsak nagy hiba, hogy sok helyen nem gazdálkodnak jól a befolyt összeggel. Jánoshalmán például a községi tanács 200 000 forintot fordított betonjárdaépítésre. A munkát a községben működő ktsz-nél rendelték meg, amely a járdát négyzetméterenként 120.81 forintért készítette, holott — sza- badíorgalmi áron számítva is — nem kérhetett volna 60 forintnál többet. Az efajta hibák abból fakadnak, hogy a községi tanács kiviteli szerződés megkötése nélkül bízza meg a vállalatokat a munkával, és műszaki ellenőrzést sem rendelnek el a munka átvételekor. A megyei tanács végrehajtó Dizottsága megállapította, hogy a kiskunhalasi járás vezetősége keveset foglalkozott a gazdaságilag és politikailag rendkívül fontos községfej- lesztési program megvalósításával és ellenőrzésével. Az ezzel kapcsolatos nagyfokú nemtörődömség azonban nemcsak a kiskunhalasi járásban, hanem megyeszerte tapasztalható. Már pedig ha a lakosság azt látja, hogy helytelenül foglalkoznak a községfejlesztéssel, bizalmatlanná válik és nem támogatja a tanácsot a tervek megvalósításában. A községfejnagy érdeklődéssel figyeli a községfejlesztési munkát, társadalmi munkával Is segíti és részt vesz a végrehajtás ellenőrzésében is. Dicséretet érdemel még a kiskunhalasi városi tanács és a tiszakccskei községi1 tanács is a községfejlesztésben elért eredményeiért A MEGYEI TANÁCS végrehajtó bizottsága végül úgy döntött, hogy megyeszerte meg kell javítani a községfejlesztés módszereit. • A tanácsok a gazda szemével | nézzék a községet és szorost kapcsolatot teremtve, a tömé-* gekkel dolgozzák ki a fejlesz-1 tési terveket. A községpolitikai munka ne reszortfeladat legyen valamelyik adminisztratív dolgozó kezében, hanem elsősorban a vezetők legyenek a felelősek a megvalósításért. A tervek megvalósításába vonják be a szakembereket, a népfrontmozgalmat, a KISZ-t és a többi tömegszervezetet. A megyei tanács vb-nak is hatékonyabb ellenőrzést és irányítást kell végeznie a járások és községek munkájának elősegítése érdekében. E téren feladatok várnak a megyei tanács különböző szakosztályaira. Ügy döntöttek, hogy a járási tanácsok tűzzék napirendre a községfejlesztési feladatok végrehajtását, alaposan elemezzék a tennivalókat és hassanak oda, hogy a községi: tanácsok is megtárgyalják és] megjavítsák a községfejlesztés j tennivalóit, módszereit. < Ha a saját tulajdona volna a fenti rendszámú személy- gépkocsi, akkor is úgy vezetné, mint ahogy december hó 10-én a kora esti órákban az Ady Endre utcában tette —, kedves gépkocsivezető szaktárs? Nem hiszem! Ha a sajátja volna és nem az államé, akkor sokkal megfontoltabban fordulna be, — óvatosan fékezne, nem túráztatná, egyszóval nem »gyilkolná« a kocsit, vigyázna rá! Talán még nem mondta meg Önnek senki, ezért bátorkodom én néhány szóval tájékoztatni arról, hogy az a gépkocsi, amellyel családjának a kenyeret keresi, a magáé is! A népgazdaság nem kis áldozatot hoz azért, hogy a vállalatokat, intézményeket gépkocsikkal lássa el. Külföldről vásároljuk a személygépkocsikat, valutát kell adni értük. Ha ezeket a gépkocsikat gondosan kezelik, tovább lesznek használhatók, ha vigyáznak rájuk, megnövekedik élettartamuk. Es ez az, ami már közügy! Sokszor beszélünk a takarékosságról, irunk a népva- gyón gondos kezeléséről, megállapítjuk, hogy az e téren meglévő helyzet nem a leg- rózsásabb. Tudjuk, hogy az életszínvonal általános javulása csak akkor következik be, ha minden dolgozó a maga kis területén átérzi, hogy az általa elvégzett munka minden szempontból a lcgki- fogástalanabb, s nem utolsósorban a munkaeszközök karbantartása, ápolása, megóvása is tökéletes. Mindez természetesen vonatkozik a DD 118-as személygépkocsi vezetőjére is. Ahhoz, hogy mindnyájunk jóléte növekedjék, neki is meg kell értenie, hogy munkaeszközét, — jeleh esetben a gépkocsiját — úgy vezesse, úgy tartsa rendben, mintha a sajátja volna. Mert az is! < Mezei István t A jövő évben megyénk több könyvtárában megkezdődik a diafilmkölcsönzés A Művelődésügyi Minisztérium rendelkezése értelmében a megyei művelődési osztály felügyelete mellett január 1-ig több diafilmtárat kell létrehozni megyénkben is. A tervek szerint — a kecskeméti megyei könyvtáron kívül — a bajai, bácsalmási, dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi járási könyvtárakban is megszervezik a diafilm-kölcsönzést. A kölcsönzési idő egy hét lesz, s hasonló alapon történik a könyvkölcsönzéshez. Ahhoz, hogy valaki kölcsön vehessen, be kell iratkozni a könyvtárba. A kölcsönzési díj diafilmenként ismeretterjesztő filmek esetében 50 fillér, mesafilmek esetében 1 forint. A diafilmekkel való ellátásról központilag a Művelődésügyi Minisztérium intézkedik. lesztési tervek csak abban az esetben jók. ha a lakosság kívánságával es egyetértésével találkoznak, mert ebben az esetben szívesen fizeti a községfejlesztési adót és lelkesen végez társadalmi munkát megvalósítása érdekében. Ugyanakkor a községfejlesztési tervek megvalósításánál rendkívül fontos a politikai munka, amellyel, a lakosságot az ügy mellé állítják. A kiskunhalasi járásban azonban ezt elhanyagolták. Tapasztalatok vannak arról, hogy más járásban, ahol helyesek voltak a községpolitikai tervek, ott a lakosság készséggel támogatta megvalósulásukat. Van olyan község, ahol a lakosság 150 000 forintot gyűjtött össze egy mélyfúrású kút megépítésére. Kiemelkedő munkát végzett a községfejlesztésben például Kiskőrös község. Ebben az évben 720 000 forintot járdaépítésre, 55 000 forintot ivóvízellátás megjavítására, 26 ezer forintot parkosításra, 700 ezer forintot fürdőépítésre, 60 ezer forintot pedig autóbuszváróterem építésére fordított. A lakosság ebben a községben Lantos Rezső, az Állami Népi Együttes YlT-díjas karnagya; §X*jáiy.'és a népzene »A művésznek éreznie kell, hogy része a tömegnek, de azt is át kell éreznie, hogy tehetsége a tömeg érzéseinek kifejezésére kötelezi.« Ezek a szavak 1946-ban hangzottak el Kodály Zoltánról és nála nem szavak maradtak, hanem élete egész eddigi munkásságával igazolta is ezt. Amikor zenét teremt, népdalt gyűjt, rendszerez, egyet tesz és ennek a tevékenységnek döntő rugója mindig a nép szeretete, bizalom a nép teremtő erejében és az a meggyőződés, hogy a művész számára nincs más út, mint a népből kiindulva, a néppel együtt dolgozni annak felemelkedéséért, így forrt össze elválaszthatatlanul Kodály Zoltán a magyar népzenével. 1905-ben kezdi el népdalgyűjtő útjait, amelyekhez 190jj-ban nemzeti zenénk másik géniusza, VÁLASZ A PETŐFI NÉPE CIKKÉRE. — KÖSZÖNÖM. — A TSZ-TAG HONNAN KAP TEMETKEZÉSI SEGÉLYT? — TEXTILFESTÉSSEL NE5$ FOGLALKOZNAK. gyűjteménybe még fel nem vett dalokat leírom, az érdemesebbe- két fonografirozom. Persze igen sok humoros eset adódik elő ily alkalmakkor. Olyik megkérdezte tőlem, hogy melyik színházban fogják énekelni, amit ö a fo■* nográfba énekelt, a másik meg, hogy sokat keresek-e vele, hogy dalaikat összegyűjtöm? Sehogy- sem akarják elhinni, nincs va- lami huncutság a dologban. Maga a nép, a parasztság —< mondja máshol, — könnyebben megértette, hogy mit akarunk. Annál kevesebb megértéssel volt irányunkban a falusi intelligens cia. Csak a tanítók értették át munkánk lényegét, dicséretükre legyen mondva, sokban segítet- tek. Persze volt azért eset, hogy a parasztok is bizalmatlanul fo- gadtak. Gyakorlati akadályt jelentett az is, hogy általában őre- gekre támaszkodtunk, hiszen azok ajkán véltük megtalálni a régi dallamokat. Igenám, csakhogy a falusi illemtan tiltja, hogy az öregek nyilvánosan éne- keljenek. Oka, hogy félnek az újabb dallamokat ismerő fia-1 tolok gúnyolódásától. Külön prob-1 léma volt az asszonyok megéne- keltetése. Azt tartják faluhe- lyen, hogy az asszony mások előtt csak akkor énekel, ha ré- szeg. Mi aztán úgy csináltunk, hogy suba alatt, titokba, énekeltettük meg a népet. A férfiaknál bizony nem igen ment másképpen, csak valami jóféle itóka bevételeztetése után. Nehezek és fárasztóak voltak ezek az utak és ugyanakkor tanulmányozni kellett a nyugati zene eredményeit, hogy megteremthessük az új magyar műzenét. ösztöndíjat kap, Berlinbe, majd Párizsba megy, itt van rá mély benyomással Debussy zenéje, ö hoz elsőnek Debussy-kótát Pestre. 1907. szeptemberében rendkívüli tanárrá nevezik ki a Zene- akadémiára, ennek ellenére nyaranta ismét a falvakat járja. Dolgozik, művei születnek, de sokáig kell várnia, míg a művek közönség elé kerülhetnek. / Bartók Béla csatlakozik. Óriási elhatározás szakítani az 1905-ös zeneélet összes konvencióival, vállalni á szakítással járó támadásokat és vállalni uralkodó osztályaink vádját, ami nem kevesebb, mint barbárság, parasztosság, rövidesen mű- veletlenség. Igaz, hogy ezzel uralkodó osztályaink be is bizonyítják, hogy mennyire képtelenek a nemzeti kultúra emelésére. Nehéz út ez akkor, ha figyelembevesszük, hogy ugyanebben az időben öntik a nép közé a felszínes, ízléstelen, álnemzeti magyar nóták tömegét. Szinte hihetetlen az a hatalmas alkotóképesség, az a munkabírás, amelyről Kodály tanúságot tesz. Bartók Bélával többtízezer dallamot gyűjt össze, feltárva előttünk népünk művészetének sokáig rejtett csodálatos kincseit. Míg Bartók érdeklődési köre a magyarság szomszédai és a délkelet-európai népek felé fordul, Kodály a magyar őshaza szomszédai felé kutat tovább, azok felé a kis rokonnépek felé, melyek Oroszország egy-egy eldugott zugában őrizték tovább az egykori szomszédság emlékeit, a marik, osztjákok, vo- gulok. Tény, hogy ennek a hatalmas, tuöomáhyos munkának a Horthy-lcorszakban csak néhány rendkívül jelentős, de kisterjedelmű publikáció lehetett az eredménye, és a tudományosan rendezett anyag teljes közlése csak most kezdődött meg a Magyar Népköztársaság segítségével a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. 1905-ös Csallóközben végzett népdalgyűjtő útját a felvidéki út követi. Ez az út valóságos kincsesbányához vezeti. Sok népdalt vesz fel fonográ'fhenger- re, illetve jegyez le füzetbe. »Magra a gyűjtés úgy történik — meséli Kodály egy alkalommal, — hogy felkérem, a falu egyik intelligens emberét, ahol tanító van, rendszeresen azt, hogy hívja össze azokat az embereket (rendszerint öregek), akik énekelni tudnak. Ezekkel azután megismerkedem, megnyerem a bizalmukat, a tőlük hallott és a zést segély nem jár. Valószínű, hogy ilyen segéllyel a termelőszövetkezet rendelkezik. Tehát Máíyus Ferenc forduljon a termelőszövetkezet elnökéhez.“ * Bnrisin Natália Soltvadkertről a következőket írja: »Azt sze- \ vetném megtudni, hogy me- [ gyénk területén van-e olyan háziipari szövetkezet, ahol textil- festéssel foglalkoznak. Tudniillik elvégeztem a textilfestési t háziipari tanfolyamot ék szeret- j nék ebben a szakmában dől-1 gozni. Kérem az elvtársakat, i szolgáljanak felvilágosítással.«• Bnrisin Natália levelét eljutat- j tűk a Kecskeméti Háziipari S Szövetkezetnek, ahonnan • a f következőket tudtuk meg: j „Szövetkezetünk textilfestéssel je-} lenleg nem foglalkozik. Javasoljuk,; hogy panaszosunk kérésével fordul- j jón a Háziipari Szövetkezetek Köz-! pontjához, ; írtam, azt az önök intézkedésére egyszeriben megoldották. A fuvaros a következő napokban elhozta a fámat, amit már nagyon nélkülöztem. Mégegyszer megköszönöm tehát ügyemben való sikeres közbenjárásukat« — írja levelében Németh Istvánná. • Bócsáról érkezett a levél. »Édesapám, Mátyus Vince november 5-én váratlanul elhunyt. Három éven át a császártöltési Felszabadulás Termelőszövetkezetben dolgozott. Azt szeretném megkérdezni, hogy édesanyámat megilleti-e valamilyen formában segély a termelőszövetkezet részéről? Előfordult már, hogy a tsz-ben, ha valaki elhunyt, az kapott segélyt.« A panaszos levelet eljutattuk az SZTK illetékes osztályára, ahonnan a következő közleményt adták: „A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknak az SZTK-tól temetkeA Petőfi Népe október 29-i számában megjelent egy cikk, melynek címe »Kapcsolják be a villanyt a bundzsáki iskolába«. A Művelődésügyi Minisztérium sajtócsoportja felhívta a minisztérium tervgazdálkodási főosztályának figyelmét. A főosztály a kérdéses ügyben a megyei tanácshoz fordult, ahonnan az ügyre vonatkozólag a következő választ adták: „Közöljük, hogy a hercegszántó- bimdzsáki iskola villamosenergia bekötését felülvizsgáltuk és a kivitelező vállalat a DAV észrevételeit a legsürgősebben kijavította. November 5 óta az energiaszolgáltatás is megtörtént.“ • »Megköszönöm szívességüket, hogy ismét segítségemre voltak egy »Apró« gondom elintézésében. Sikerrel jártak el ügyemben, 'mert amiért én félév óta hiába mászkáltam, beszéltem és
