Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

„Ifjúsági őrjárat" és sok-sok más Izsákon

AZ IZSÁKI Állami Gazdaságban lendületes fejlődésnek indult a KISZ élete. Nemrégiben —» alapos vita után — 19 fiatalt vettek fel a szervezetbe, amelynek velük együtt most már 61 tagja van.

A gazdaság vezetősége dicséretes módon támogatja a KISZ- szervezetet. Mintegy 10 ezer forintot áldozott ahhoz a társadalmi munkához, amellyel a ki- szisták kívül-belül rendbehozták a helyiségüket. Ezenkívül a művelődéshez és szórakozáshoz körülbelül 40 000 forint értékben televíziós készüléket komplett hangerősítővel, lemezjátszó- gépet 60 — köztük több mikrobarázdás — lemezzel, 4 fényképezőgépet, könyveket, szekrényt, függönyöket, stb. vásárolt

A KISZISTÄK nem méltatlanok a segítségre. Elhatározták, hogy viszonozzák a támogatást: brigádonként két-két fővel »ifjúsági őrjáratot« szerveznek,

amelynek a főfeladata a társadalmi tulajdon védelme, s a brigád területén a rend, tisztaság megteremtése. Háromtagú brigádot is alakítottak a munkás- szállások állapotának felülvizsgálására, és segíteni a rendbehozásuknál, úgy, hogy mire tavasszal megérkeznek az idénymunkások, megfelelő szálláshely várja őket. Két ifjúsági szállást is berendeznek majd.

Elhatározta a KISZ-szervezet azt is, hogy parkírozza a kultúrotthon környékét, s tenisz-, teke-, valamint röplabdapályát is épít.

UGYANAKKOR nem feledkeznek meg a tanulásról sem a kiszista fiatalok. Tízen pártok- tatásban vesznek részt, több mint harmincán szőlő- és gyümölcstermesztési tanfolyamra járnak, azzal a szándékkal, hogy leteszik a szakmunkás vizsgát is. A többi fiatalnak »televíziós kört« szervezettt a KISZ —, hetenként egyszeri foglalkoISMERKEDÉSI EST

köszönettel és bírálattal

1 A Bajai Asztalosipari Vállalat kiszistái december 15-én ismerkedésre hívták össze a többi KISZ-szervezet tagjaival együtt a még KISZ-en kívüli fiatalokat. A találkozó a bajai V. körzet nőtanácsának a termében teaest és szórakozás keretében zajlott le.

A fiatalok célja az volt ezzel az ismerkedési esttel, hogy az V. körzeti KISZ-szervezetet segítsék a megalakulásban. Reméljük, tervük mihamarabb sikerülni fog.

Dicséretet érdemelnek az Asztalosipari Vállalat, meg a többi szervezet kiszistái, amiért felkarolják az olyan fiatalokat, akik még idegenkednek az ifjúság szervezeti életétől. Elsősorban Major József KISZ-titkárnak mondunk köszönetét, aki teljes erővel dolgozik azon, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek az V. körzetben is legyen szervezete.

Ugyanakkor bírálat illeti az Asztalosipari Vállalat igazgatóját, aki a KISZ kérésére csak Ígért, majd a pártszervezet kérésére is csak 100 forinttal segítette a fiatalok e fontos rendezvényét. Természetesen, ez az összeg nagyon kevés, így a költségek nagyobb részét a meghívott vendégek adományaiból fedezték.

Mindennek ellenére az est nagyon jól sikerült, amiért ismétlőn köszönetét mondunk azoknak a kiszistáknak, akik szívükön viselik fiatal társaik sorsát és nem hagyják el azokat, akik még nem tértek a helyes útra. Továbbra is jó munkát kívánunk nekik.

Ttlrt Istvánné

zással, amelyre egyébként idősebbek is jelentkeztek. Huszonötén részt vesznek a községben induló gépkocsivezetői tanfolyamon is.

SZERVEZIK a tánccsoportot, a zenekart, fotószakkört, továbbá a labdarúgó-, asztalitenisz-, sakkcsapatot és a sport terén versenyre hívják a megye valamennyi KISZ-szervezetét. — A KISZ nemrégiben alakított 22 tagú színjátszó csoportja máris szerepel, vidám műsorral szórakoztatja a dolgozókat a gazdaság karácsonyi ünepségén.

Tervezi a KISZ azt is, hogy 13 házasodni akaró fiatalnak egymásmelletti házhelyeket kér, s a házépítésnél munkával segítik a lciszisták társaikat. Megvizsgálja a KTSZ az ipari tanulók helyzetét is^ és ügyel arra, hogy gyakorolhassák a törvényben biztosított jogaikat.

AZ IZSÁKI kiszisták ténykedése igazolja, hogy helyesen értelmezik és hajtják végre a KISZ Első Országos Értekezletének a határozatát. Tevékenységüket figyelemmel kísérjük,

H. I.

.. "

ÍXÍ-napi köszöntő.

Péter és Pál híres, elválaszthatatlan szomszédok. Egymás mellett állnak a kalendáriumban, egymással perlekednek ama bizonyos megszívlelendő Arany János versben, s elválaszthatatlanok a köztudatban is: névnapjukon »szakad meg« a gabona gyökere. — »Péterpál« az aratás beköszöntője.

Vidám névnapok ezek — tagadhatatlan. Kivált jóltermő esztendőkben. De vidámabbat is találtunk ím a naptárban, s az idősebb parasztemberek emlékezetében: István és János napját.

Két elválaszthatatlan szomszéd ez is. De ha nagy komolykodva mondhatjuk: »Péter és

Pál népünk pereskedő, békétlen- kcdő hajlamait személyesíti meg«, akkor a nagyotmondás miatti orcapirulás nélkül azt is leírhatjuk, hogy István és János napja meg ellenkezőleg, a magyar népiélek barátságos meleg- szívűségét példázza.

Merthiszen ők sose civakodnak. Amilyen békésen megférnek a kalendáriumok december

26. és 27. napját mutató lapjain, olyan barátságosan emlékeznek meg róluk a költők is: tőlük sem hallottunk panaszt házsártossá- gukra. Sőt a megyénkbeli nóták egy kőtára fogják János és Ist- !ván felköszöntését, eképpen:

A csillagok derülnek, derülnek,

jaj, de messze kerülnek, így zengedeznek:

.Ama híres Szent János is vöszi hársfáját, édesapám pengetgeti kedves nótáját.

Azt kívánom szívesen, hogy az Isten éltessen, testi, lelki áldásával szöröncséztessen.

Kalocsán divatozott ez a felköszöntő nóta, melyet ugyanezen dallammal Szakmár—Részteleken már »Szent István« köszönt- getésére alkalmaztak.

No, dehát azt mondtuk, hogy ezek a névnapok Péterpálnál is vidámabbak. — s még nem bizonyítottuk be állításunkat. Pe- ! dig hogyne lennének vidámab- 1 bak, amikor tél közepén több alkalom adódik a — borozgatásra is? S hogy vidám ez a két nap, azt a következő, szintén megyénkbeli, lelkendező nóta bizonyítja, melynek sűrű éljenzéséből, mindenféle istenes és istentelen Jánost egy kalap alatt szentté avató szavaiból azonnal láthatjuk: ilyent csak borközi, de legalábbis »spicces« állapotban lehetett kiókumlálni. Hiszen lám — még a rím is kacagó vidámsággal dülöngél benne:

Ö, mi kedves jóbarátunk, téged köszöntünk mai napon és sok jókat neked kívánunk! Éljen, éljen, vígan éljen, éljen Szent János!

Idézés bűnügyben?

Ami a tízforint nagyságú, j zöldbetűs papírt illeti, csak- í ugyan úgy fest, mintha bűnügy- ! ben idézték volna meg Barta J Mihály bácsit a városi tanácshoz.

Mert ez áll előnyomtatva a ; papíron, amit a postás nemrégi- j ben a kezébe nyomott: »... ügyben felhívom, • hogy 1957. dec.

! 16. napján 8 órákor hivatali he- ; lyiségemben (Kecskemét, Ta- j nácsháza, I. emelet 14. ajtó) je- ! lenjen meg.« Továbbá ez is raj- I ta van az »IDÉZÉS T, V.«-n I (amiben a »T. V.« eléggé rejté- j lyes két betű), hogy: »Figyel- | meztetés. Aki az idézésnek nem i tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik és távolmaradását, illetőleg eltávozását megfelelően nem igazolja, — első esetben száz forintig terje' dő pénzbírsággal, második eset- I ben háromszáz forintig terjedő | pénzbírsággal sújtható és egyút- ! tál elővezetése elrendelhető.«

— Dehát miről van szó? — hökkent meg a címzett —, mi bűnt követtem el? —, amikor észrevette, hogy — bár az »... ügyben« előtti kipontozott rész üresen hagyatott — az egész miskulancia fölé indigón keresztül odagépelték a lényegét: »Lakónyilvántartó könyvét hozza magával.«

Ahá, tehát ezért, viszont így értesítették őt, aki társadalmi munkára elvállalta a lakása körüli háztömb lakóinak a nyilvántartását.

Megnyugodva bement hát az idéző (mint kiderült. Deák István) helyiségébe, ahol a könyv bemutatása mellett előadta kifogását is, hogy miért ily módon hivatta be.

— Nincs más nyomtatványunk, Miska bácsi — mosolygott Deák elvtárs, s ezzel az ügy »ad acta« is lett helyezve.

Persze, nem dőlt ößsze a világ egy társadalmi munkás és tanácstag a fenti módon való értesítése miatt, de azért üdvös volna disztingválni, mert ugyebár, furán hatna, ha az embert, mondjuk, ofyaif üvegből kínálnák nieg borral, amelyre ez van írva: »Méreg«, vagy úgy dicsérnék meg, hogy közben nyakle- ves-féle mozdulatot tenne a dicsérő.

Hja, viszont pénzbe keni! alkalmas nyomtatvány elkészíttetése? Hát igen, takarékoskodjék a tanács! De vajon különösebb kiadást jelentene, ha stencilen »lehúznának« néhány értesítő, vagy felkérő levelet — megfelelő szöveggel?! (tarján)

W/állási ünnep ugyan a karácsony, ’ de ez az ünnep évről-évre kilép a templomok misztikus homályából társadalmi térre is és különös varázsával befolyása alá vonja a felnőtteket és gyermekeket egyaránt. Közeledtére idén is alig győzték az üzletek üresedő polcaikat utána pótolni. Mindenki kedveskedni igyekszik ilyenkor ajándékokkal hozzátartozóinak és idegennek is. Megélénkül mindenfajta jármű forgalma. Az ünnepre utazók tömegeit csak pótvonalok, pótjáratok beállításával tudják idén is »haza« szállítani. Ilyenkor mindenki erősebben érzi az emberekkel való ősz- 6zetartozást. Olyan levegőt szív magába, amitől érzi, hogy az emberi élet ebben az egymásközelségben, ennél a családi ünnepi asztalnál, ebben a karácsonyi hangulatban teljesedik ki igazán. A karácsony közel két évezred óta a szeretet, a béke ünnepe és már ennek szimbólumáért is, a karácsonyfák beszerzéséért és díszítéséért is minden áldozatot meghoznak.

Ki tudná megmondani, hogy hányszor hangzik most el a kérdés gyermekek és felnőttek felé: »na, mit hozott a Jézuska?« És ha most itt ezt a sokmilliós karácsonyi kérdést leírtam, legyen szabad az. Olvasó felé is hangoztatnom, kérdeznem: »mit hozott a Jézuska?-«, de az emberiségnek, a társadalomnak, a történelemnek? »Békesség a földön a jó- akaratú embereknek« — hangzik a beth- lehemi éjszakában születésekor a pusztai bölcsődalban, a világba való »belépőjében«, mint jókívánság elsősorban a szegény emberek felé. Meg is tanította az embereket arra, hogyan érhetik el a békességet. A dió leveréséhez rúd kell. A békének megszerzéséhez is eszköz kell és ez az eszköz küzdelem az emberi gonoszság ellen.

Jézus-Krisztus tulajdonképpen harcot indít arra. hogy a betlehemi puszidBÉKESSÉG A JÓUUIRÍITÚ EMBEREKNEK!

Irta: Jókötyi István, kerekegyházi prépost-plébános

ban megénekelt béke megvalósulhasson az emberek között. Harcot indít minden ellen, ami feldúlja a békét, az egyén, a család, a nemzet békéjét. Harcot indít minden ellen, ami feldúlja a nemzetek közötti békességet.

£ s ami feldúlja, az nem valahol ■*"' tőle távol, hanem egyenesen magában az emberben, az alacsony rangú hajlamaiban, érzelmeiben található meg. Irigység, nagyravágyás, hatalomvágy, önzés, bosszúállás stb. csúnya emberi tulajdonságok az okai annak, hogy emberek, családok, népek békétlenségben, gyűlölködésben, háborúskodásban élnek egymással. Vajon nem ezek között talaljuk-e meg a fölöttünk elvonult két világháború okait is?

Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezen csúnya emberi tulajdonságok ostorozása csupán valláserkölcsi feladat. Nem. Minden mindennel összefügg, mondta egy bölcselő. Ha a társadalmi tulajdont meglopják, ha a termelés, közlekedés eszközeit megrongálják, végülis az egyénnek tesznek kárt.Az ilyennek megbüntetése, talán kirekesztése is a társadalmi életből, a közösségnek és egyénnek egyformán érdeke.

A népek közötti élet terén sincs másképpen. Nem lehet békessége annak a népnek, amelyik a nálánál elmaradot- tabbakat ügyességével, technikai felkészültségével, de főként fegyveres hatalmával kizsákmányolja, gyarmati sorsban tartja. Minden gyarmat egy-egy tűzfészke a háborúnak, így azoknak megszüntetése, felszámolása fontos érdeke a természeténél fogva »karácsonyi

életre, békességre vágyó embereknek«.

A mai korban éppen ez a kérdés választotta ketté a világot. Az egyik fél, a nagytőkés, imperialista országok érdekeltjei mindent elkövetnek, hogy egyéni gazdagodásuk forrásait, gyarmataikat azok természeti kincseivel együtt megőrizzék maguknak. E kérdés miatt bukdácsol az utóbbi években a francia kormány. Emiatt a fokozódó hidegháború. Emiatt állomásozik az Egyesült Államok úgynevezett hatodik flottája az Atlanti óceán keleti részén és a Földközi tengeren, a Közel- és Közép-Keleten. Avagy e területeken és egyéb támaszpontokon való jelenlétével az Egyesült Államok talán a többezer kilométerre fekvő határait akarná megvédelmezni? Csak az esztelen hisz el ilyen beállítást, de csak az is állíthat ilyet.

m világ másik fele, élén a Szov- jetunióval, elsősorban Kelet demokratikus országait foglalja magába, de emellett mélyen belenyúlik Nyugat minden fajta társadalmi rétegébe, arra törekszik, hogy kiküszöbölje a világból a háborús tűzfészkeket, megszüntesse a társadalmi feszültségek okait: jogosan nevezi magát béketábornak. Ez a tábor küzd a világ békéjéért, benne minden ember megelégedéséért, boldog életéért.

A békeharcra hazánkban is felsorakozik minden jó hazafi állásra és világnézeti különbségre való tekintet nélkül. A közös »kard« markolatán egymás mellett a keze a kommunistának, csak úgy, mint az istenhívőnek élén ma már püspökeikkel, akármilyen felekezethez tartozik is valaki. A Magyar Katolikus

Püspöki Kar több ilyen irányú megnyilatkozásából csak egy idézet: »Mi hőn óhajtjuk, hogy az atomkorszakot a béke napja ragyogja be... és ezért támogatjuk a Béke-Világtanács fáradozását ét minden más törekvését, amely az egyetemes béke ügyét szolgálja.« (1957. május 24.)

Mi ad erőt, lelkesedést a béketábor *

harcához? Mindenek fölött az a biztos tudat, hogy igaz ügyért harcol. Táplálják e szilárd tudatot egyéb körülmények? Igen, a tábor folyton gyarapodó nagysága.

A hatalmas emberanyag tartalékok éreztetik hatásukat az ipari fejlődésben. A tudományos eredményekkel párosult technikai készség, mely már interkontinentális rakétát produkál, mesterséges holdakat röpít fel, mind-mind bámulatba ejti a világot. Es sorolhatnánk még békeharcunk egyéb lelkesítő körülményeit is. De a béketábor országaiban elért ilyen irányú eredmények elsősorban az élet fejlődését szolgálják, nem- pedig annak kioltását. (Az atom felhasználása energiatermelésben, gyógyászatban, mezőgazdaságban stb.)

Mindezekre támaszkodva a béke szolgálatában egyáltalán nem meglepő, ha a béketábor a világ békéjéért folytatott harcát a fönséges eszmét megillető méltósággal, nyugodtan és türelemmel folytatja.

karácsony kilép a templomok

■** kapuin a társadalmi életbe és annak egén olyan fényes eligazító csillaggá válik, mint aminő a betlehemi csillag volt. Ez a csillag a béke útjait mutatja, hogy megvalósuljon az a szellem és boldogság a mindennapi életben is, ami oly erős varázsa a karácsony ünnepének. Ezért azonban össze kell fogni a békeszerető emberiségnek és nap mint nap dolgozni, harcolni érte.