Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

T ermelőszö vetkezeti zárszámadások hírei

A jánoshalmi Üj Alkotmány a napokban tartotta zárszámadási közgyűlését. A közgyűlésen nyolc új belépővel gyarapodott a közös gazdaság. Ugyanezen a napon szintén ebben a községben a Felszabadulás Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén négy belépő volt. (Bogárdi János.)

*

MA jánoshalmi Petőfi Termelő- szövetkezetben tartott zárszámadási közgyűlésen hét tag lépett be. Ezek közt van Lakatos János

Fémnyomó szakmunkást

azonnali belépésre felveszünk. Cím: Autó- és Gépjavító Ktsz, Kiskunfélegyháza. 2480

Egy és fél-, kéttoun&s gumikerekű tábláskocsik

kúpgörgos csapágyakkal

vásárolhatók

■a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz-nél. Állami vállalatok és szövetkezetek részére forgalmiadómentes. Postafiók 10

Egy darab kéthengeres Dcutsch-Diesel, 24 lóerős

H. P. generáljavított motor eladó. — Megtekinthető a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz. Nap u.

2. sz. tizemében. 6181

Köszönetnyilvánítás

Mindazon rokonoknak, jóbarátoknak, i&mercsöknek, akik felejthetetlen férjem, édesapám, Siiu«, Jánt^. temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, s ezzel mélységes fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét,

Sntns János né

cs fia.

10 katasztrális holdas dolgozó paraszt is. O már egyszer megkóstolta a szövetkezeti gazdálkodást és rájött, hogy helytelenül cselekedett, mikor az ellenforradalom ideje alatt hallgatott azokra, akik a termelőszövetkezeti mozgalom ellen ágáltak. (Bogárdi János.)

«•

A zárszámadás alatt a kiskun- halasi járásban 106 új belépővel gyarapodtak a szövetkezetek. A bajai járásban 64 tagot vettek fel a zárszámadási közgyűléseken,

•

Jót sikerült a zárszámadási közgyűlés a nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetben. A szövetkezet az idén sok nehézséggel birkózott, mégis 260 000 forint nyereséggel zárták a gazdasági évet és 146 000 forint értékű beruházást végeztek. A kívülállók érdeklődését bizonyítja, hogy a zárszámadási közgyűlésen 11 új tagot vettek fel. A közgyűlés után nagyszabású közös vacsora volt, amelyen mintegy hatszázan vettek részt.

Új házak újév előtt

házfelügyelő nagy panasza, hogy kevés a szemetesedény. A tíz veder két nap alatt megtelik, a Köztisztasági Vállalat kocsija pedig hetenként csuk egyszer jön!

BAJ VAN egyes lépcsőházak

tisztaságával is. A Bethlen körút 2 -4. számú épület lépcsőházaiban tintaceruzával Írják ki a neveket, a fehér ajtókra — s krétával firkálnak fel olyan eredeti gondolkodásról tanúskodó mondatokat, mint »hülye Frici«. Jó — elismerjük, — ez még lehet gyerekmunka, valamint a kitört lépcsőházi ablakok is gyerekkezekről tanúskodnak. De nem lehetne ezekről leszoktatni a gyerekeket?

NEM AKARUNK hivatkoznia kapu alatt álló táblára, amelyen ez a szöveg áll: »Ezt a házat a lakók szocialista megőrzésre átvették«. Ez túlságosan »direkt agitáció« volna. De azt nyugodtan kérhetjük, hogy ha a lakók saját új lakásukban is nagytakarítással várják az újévet, megtehetnék ezt küszöbük előtt, a lépcsőházban is, hiszen az is az övék.

Hát igen! Valamit venni kell. De hogy mit a karácsonyi áruk dús tömegéből, azt csak anyuka tudja. Anyuka, akit gyakran ok nélkül mérgesítünk, bosz- szantunk és ennek ellenére ő dícsér bennünket, s ha pénze van, az az első gondolata: mit is vegyen nekünk?

Anyuka teremt boldogságot, meghitt légkört. Ö játszik velünk, s ha kell mesél, ölbevesz, cirógat. S mikor már álomra hajtottuk fejünket, a teknő mellett áll, vagy vasalja a kis ruhácskákat. Anyuka veszi a karácsonyi fi’iándékokat is.- Tavaly még így volt a Szélmalom utca 14. számú házban, Vágó- éknál is. Vágóné rakta az illatos fenyő alá a kis ruhát, cipőt, mackót és a cukorkát.

Az idén azonban hiába kerestük, nem találtuk, mert — amint már írtuk —, két hóMerek vagyunk

nappal ezelőtt a temető zárta karjai közé.

Es gondol-e valaki az árvákra? A testvérkék, Piroska és Pál lépett az édesanya nyomdokaiba. Nem engedték kisebb testvérKéi- ket állami gondozásba venni, együtt maradtak.

Es ni csak, kit látok? Piroskát és Pált, amint hónuk alatt nagy csomagokkal sietnek ki az Állami Áruházból. Ismerőssel találkozmi^f egy pillanatra megáin nak beszélgetni, örömmel újságolják, mit vásároltak, hogy a karácsonyi ünnepek alatt már a sok finom gyümölcsbefőtt, szugát, gyümölcs, mint természetbeni járandóság kerülhet asztalukra.

Ügy látszik, sietős a dolguk, mert továbbállnak. Én pedig ismét nézelődni kezdek. Pár perc múlva felfedezem Erzsiké nénit — Raj- noha Árpádnét — a •Kecskeméti Konzervgyár 2. telepének ü. b. elnökét?

■— Mi jót vásárol?

•— Játékot, cukrot, kekszet.

— A gyerekeinek?

— Igen, a Vágó-gyerekeknek. Tudja... — elharapja a szót, majd

, így folytatja: — Nem feledkeztünk meg róluk. Cipőjük, ruhájuk van, most egy kis karácsonyi ajándékkal kedveskedünk nekik.

Elgondolkoztam szavain. VisszaDergettem a-naptár lapjait, amikor a munkásszolidaritás úgy nyilvánult meg, mint egy rohanó folyam, Emlékszem,

mint nyíltak meg a munkásszivek, s dob- ; bánták együtt az ár- • vákéval. Rövid órák alatt 3800 forintot gyűj- : töttek össze a Vágócsalád apróságainak. S lám, azóta sem feledkeztek el róluk...

Joggal nevezhetjük őket a második mamának, a család támaszai- : nak, akik úgy számon- j tartják a kis Vágó-ár- vákat. mint a saját; gyermekeiket.

És ma, karácsony; estjén, amikor a gyér- ■ tyákat meggyújtják, s : a csillagszórók szipor- : káznak, ha nem is lesz; ott, a kis lakásban az eltávozott édesanya* de ott lesz helyette a társadalom szeretete. Igaz, semmi nem pótolhatja az anyai szeretetet, de hiányát feloldja a gyermekekben az az érzés: nincsenek egyedül, - mert szerető szívű em- ; berek, a munkások; gondoskodnak róluk.

Venesz

A% autó alá került — mej} halt

Túri Bálint 48 éves kőműves Kecskemét, Rendőrfalusi lakosa városból hazafelé kerékpározót u Az átrakódénál, ahol az utat az iparvágány keresztezi, kerékpárjának hátsó kereke megcsúszott a sínen. Elvesztette egyensúlyát és elesett. A közvetlenül mögötte haladó tehergépkocsi sem elkerülni, sem megállni már nem tudott és keresztül ment rajta. A szerencsétlen ember a helyszínen meghalt.

NAGY MÁRTON fényképész

KECSKEMÉT Kerekes utca 26. sz.

6165

Kellemes karácsonyt, boldog újesztendőt kíván barátainak, ismerőseinek cs megrendelőinek

Beke József autó- és motorszerelő, Kecskemét, Jókai u. 19.

6179

Azt hiszem, velem együtt mindenki örömmel fogadta Hruscsovnak, az SZKP első titkárának egy szép karácsonyi ajándékkal felérő megállapítását: »Minden jel arra mutat, hogy a béke kilátásai javulnak.« Korunk legdöntőbb kérdésében, a béke, vagy háború, a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése, vagy a pusztító atomháború perspektívájában megnyugtatóan hangzik ez a kijelentés. S örömmel látjuk, hogy Hruscsov véleménye nem elszigetelt jelenség, nem a korábbi évek ellenséges, vagy legalábbis fagyosan közönyös visszhangja fogadja Nyugaton sem, hanem immár széleskörű az egyetértés, az őszinte együttérzés hangja. I

I Nem azokra a kevesekre gondolunk, persze, akik még két héttel ezelőtt is azt tervezték, hogy Párizsban, a NATO csúcs- prtekezletén ismét magasra szíthatják a hidegháború lángját, ptkik — éppen nyomós anyagi lérdekeik következtében görcsökén ragaszkodnak a fegyverke- IrZési hajszához és — saját embertelen világszemléletük rabjai ma is. A kisebb és nagyobb Jországok népeire gondolunk elsősorban, akik mind állhatatosakban emelik fel szavukat a beke védelmében, az alompusz- Bulés elkerülése érdekében mind Jnagyobb nyomást fejtenek ki 'kormányaikra, s a tárgyalások, a különféle társadalmi rendszerek megegyezésére próbálják kényszeríteni őket. S a falakra ffestett békejelszavak, a tüntetések és felvonulások, a nyugati ■sajtot elárasztó békéké vetélések;,

SZOCIALIZMUS ÉS BEKE

milliók békeakaratának ezerféle megnyilatkozása — együtt a szocialista országok megnövekedett erejével és békekezdeményezéseivel — ott voltak a párizsi tanácskozáson, s nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket a zárónyilatkozat megszerkesztésekor sem.

Igaz, fals hangja van a NATO- államok békés törekvéseket sejtető szólamainak az atomfegyverkezést elhatározó nyilatkozat mellett, de már az is előrelépést jelent, hogy egyáltalán bekerült. Az is igaz, hogy azt az angol polgárt, akinek a feje felett éjjel-nappal ott köröznek a hidrogénbombával megrakott amerikai repülőgépek, nem nyugtatják meg a NATO általános békeigéretei. De a megegyezés, a leszerelés felé erre visz az út, s nem lennénk szüntelenül küzdő, elbukó és új harcba induló emberek, ha nem ebben reménykednénk, ha nem ebben a perspektívában bíznánk.

Azt mondják egyesek most Nyugaton, s nálunk is akad, ki elhiszi, hogy a Szovjetunió vezetői csupán azért hangoztatják olyan gyakran a békés együttélés és a leszerelés jelszavait, mert tudják, hogy ez tetszik az embereknek, s így akarnak híveket toborozni a kommunizmusnak. Ehhez még sunyi képpel hozzáteszik, hogy mindezek csak szavak, hiszen a szovjet vezetők mindent megtesznek a legkorszerűbb fegyverek előállítása. gyártása érdekében.

Vajon, tényleg csak karácsony előtti békeszólam, semmi egyéb Hruscsovnak és Bulga- nyinnak az elmúlt hetekben elhangzott békefelhívása? Vajon, tényleg csak az emberek békevágyát kihasználó propaganda lenne a szocialista országok külpolitikája? Ami a kérdés első részét illeti —, hogy tudniillik az emberek békére vágynak, s tetszik nekik, örömmel fogadják a Szovjetunió békekezdeményezéseit, — ez igaz. Hozzá kell mindjárt tenni, hogy a negyvenéves, hihetetlen íejlő- dés mellett, igen nagy szerepe volt a szovjet külpolitika következetes béketörekvésének abban, hogy ma már világszerte úgy beszélnek a Szovjetunióról, a szocialista táborról, mint a béke. megőrzésének legfőbb biztosítékáról.

De vajon, tényleg csak az a célja, ennek a békepolitikának, hogy híveket toborozzon a kommunizmus számára? Nevetséges állítás, s rosszindulatú. Azt mondja ezzel kapcsolatban éppen a napokban Hruscsov elvtárs Pickeringnek, az angol Daily Express című lap főszerkesztőjének: »A szocialista országok pedig sohasem tűzték, és természetüknél fogva nem tűzhetik maguk elé azt a feladatot, hogy támadó háborúkat folytassanak. Éppen ellenkezőleg, minden lehetőt elkövetnek, hogy biztosítsák az államok békés egymás mellett élését ugyancsak arra vall,

hogy a béke kilátásai nem roszszak.«

Milyen természetről, a szocialista országok milyen természetéről beszél itt Hruscsov. Arról, hogy egy ország társadalmi rendszerét, ebből fakadó belpolitikáját nem lehet elválasztani külpolitikájától. A' szocialista és szocializmust építő országok a kizsákmányolás megszüntetésére töx’ekszenek, jómódúvá, műveltté kívánják tenni egész dolgozó társadalmukat. Ezt pedig csakis az építés, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésével, a tudomány és a technika felvirágoztatásával lehet megvalósítani. Aki pedig építeni akar, annak nem érdeke a háború, aki maga házakat iskolákat, kórházakat emel, az meg tudja becsülni más házát is és nem rombolásra törekszik. A szocialista országokban nincsenek hatalmon olyan társadalmi rétegek, osztályok, akik kizsákmányolásból élnek. A szocialista országoknak nincsenek kiszipolyozott, kifosztott gyarmatai, s nem is kívánnak gyarmati sorba dönteni egyetlen népet sem, sőt a még gyarmati iga alatt senyvedőket is mély emberi együttérzéssel segítik szabadságuk kivívásában.

S mivel az országon belül a munkások, parasztok, a dolgozó nép kezében van a hatalom, az egyszerű, munkájukból élő embernek pedig nem érdeke a háború, így a szocialista államok külpolitikája is a béke megőrzésére irányuk a különféle berendezkedésű országok békés, versengésére, jószomszédságára törekszik. A tőkés országok elén még a tőkések és kiszolgálóik vannak. S világos dolog, hogy egy hadirepülőgépeket gyártó nagyüzem tulajdonosának nem tetszene a teljes leszerelés, a nagy kormányrendelések megszűnése. Ennek önző egyéni érdeke a hidegháborús feszültség, mert ez a légkör teszi csak számára lehetővé a felfokozott termelést és vele együtt a felfokozott profitot.

Kilátástalan lenne a béke ügye, ha ezektől, a hadimonopóliumok uraitól várnánk megoldását. De szerencsére az ilyenek még a legnagyobb hatalmú tőkés oi’szágokban is elenyésző kisebbségben vannak. S bármennyire is fájni fog majd a keveseknek a nagy hadiszállítások elveszett jövedelme, az egyszerű emberek milliói életük, családjuk, az emberiség jövőjének védelmében előbb-utóbb megegyezésre kényszerítik őket;

A történelem folyamán most* ezekben az években van meg a lehetősége először annak, hogy világszerte megőrizhessük a békét. Az ereje teljében nemrég negyvenedik évét ünneplő Szovjetunió mellett a szocializmusnak egész világrendszere, tábora alakult ki. S ezek az országok együttesen legyőzhetetlen erkölcsi, politikai és katonai erőt is jelentenek legdrágább kincsünk, a béke védelmiében.

Ezért fogadják világszerte őszinte örömmel Hruscsov legutóbbi megállapítását: javulnak a béke kilátásai.

^ P. h. =

Vonatainkat megtakarított szénnél iovaoüítjuH

A napokban kaptuk kézhez a Magyar Államvasútak fűtőhöz vezetőségének levelét Kiskunhalasról, melyben a fűtőház vezetője a következőket írja:

»A kiskunhalasi MÁV fűtőház dolgozói nevében közöljük, hogy az 1957, évi második féléves 100 clegytonna km szállítási tervünket 1957. december hó 15-ével befejeztük.

A második félévben a tervhez viszonyítva 1650 tonna szenei takarítottunk meg, s ezáltal 1956, december 15-től december 31-ig vonatainkat a megtakarított szénnel továbbítjuk.

A vontatási műhelyünk a második féléves időszakos mozdonyjavítási tervét már decem- í bér 8-án befejezte, s az év vé- I géig terven felül 3 darab moz- ! dony időszakos vizsgálatát vég- 1 zi el. Megemlítjük, hogy egy j mozdony időszakos vizsgája már megtörtént, a második javítása 19-re befejeződött, a hátralévő egy pedig december 30-ra fog elkészülni.«

Szeretettel köszöntjük ebből az alkalomból a fűtőház dolgozóit és sok sikert kívánunk munkájukhoz a jövő esztendőben is.

MEG KELL SZOKNI a bér- házban lakást!

Körülbelül ebben a mondatban összegezhetjük a Kecskemét, Rákóczi út 40—42. és I Bethlen körút 2—4. számú új épületek lépcsőházaiban és udvarán lett, látogatásunk tapasztalatait.

Meg kell, szokni, mert ezekben a nagy költséggel épített, háromemeletes házakban lakók nagy többsége eddig földszintes, — magán-, vagy családi — házban lakott. Természetes tehát, hogy olyan kívánságaikról, mint i a disznótartás is, — nem tudnak egykönnyen lemondani. A disznótartás pedig köztudomásúan nem a leghigiénikusabb dolgok közé tartozik, s ezért most, hogy a hízók rendre-sor- ra »kipusztulnak« az ólakból, jó lenne, ha az új esztendőben, lemondanának a hizlalásról a' lakók. Hiszen a szűk kis udvar-j ban még a szemetet is nehéz j olyan helyre tenni, ahol nincsen ] szem előtt, hát még a nagyterjedelmű és — nagyillatú — ólakat!

JÓ, HOGY A SZEMÉT jutott eszünkbe. Germán Sándorné