Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-24 / 301. szám
Villáminterjú a megyei úttörő titkárral Gyóni Lajos, a Bács megyei úttörőtitkár törődött arccal 6záll ki a gépkocsiból. — Merre jártál, Lajos? — Baján. — Mi újság a bajai csapatoknál? — Hát a Felsővárosi Általános Iskolában voltam. Ott igen jó úttörőmunka folyik. Két csapata van az iskolának: egy fiú és egy leány. — Sok úttörő él az iskolában? — A tanulók túlnyomó többsége úttörő. Sokféle szakkör működik. — Melyek a legérdekesebb szakkörök? — A vöröskeresztes, a tűzoltó, meg a bábjátszó. Ezek ugyan már nem is szakkör, hanem szakraj néven emlegetettek. — Milyen kulturális munka folyik a csapatoknál? •— Jónak mondható. Nagyszabású Télapó-ünnepséget rendeztek közösen az iskolával. Annyira jól sikerült, hogy még ma is kipirult arccal beszélnek róla a pajtások. — Na és mond, a fenyőfa-ünnepély? — Jó, hogy eszembe juttattad, szombaton tartották. Azt hallottam, nagyon sikeres volt, talán még ilyen jól soha sem sikerült. Persze ebben a Szülői Munkaközösségnek is benne volt a szíve. — Jelenleg milyen feladat megoldásán fáradozik a csapat? — Most a szervező testület tagjainak sikerült egy kis pénzt összekovácsolni a különböző vállalatoktól. Ebből nyakkendőanyagot vettek, amelyeket most készítenek a szervező testület tagjai. A nyakkendőket azok között az úttörők között osztják szét, akiknek a szüleik szerényebb anyagi körülmények között élnek. — Köszönöm szépen a felvilágosítást, ezek szerint tehát bátran megdicsérhetjük a Baja felsővárosi úttörőcsapatot. Egyre több... Egyre több általános iskolai diák kapcsolódik be a megyei takarékossági versenybe. A megyei tanács művelődési osztálya nagy jutalmat tűzött ki a verseny győztesei számára. Nézzük meg az eddig elért eredmények alapján, kik a legesélyesebbek? 1 A kislétszámú iskolák kö-*-• zül a hetényegyházi iskola vezet, ahol egy-egy gyerek átlagosan 61.40 forintot fordított bélyegvásárlásra. Óalmáson gyermekenként 57.90 forint az eret mény, ezután ötfa következik. Az ötfai I. számú iskolában az egy főre eső takarékosság 55.55 forint. Izsák határában a Re viczky-telepi iskolánál 52.17 forint az egy gyermekre eső átlagbetét. 2 A középlétszámú iskolák *** között most is első helyen áll a soltszentimrei iskola. Utána Bodoglár következik, ezutá Császártöltés, Ágasegyháza és Csávóig. ti A nagylétszámú iskolák csoportjában a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola vezet. Ezután következik a bajai alsóvárosi iskola, a harmadik helyen pedig a kecskeméti III. számú, ezután jön Dunapataj. Pajtások baráti találkozóm Kedves meglepetés, kedves baráti találkozó zajlott le az elmúlt napokban a kisköröd Petőfi Általános Iskolában. A szovjet pionírok látogattak el a kiskőrösi pajtásokhoz. Már hetekkel előtte készültek erre a találkozóra a körösi pajtások. Annál is inkább, mert nem ez volt az első találkozó, így hát «-régi«, »•öreg« pajtások találkoztak és a viszontlátás öröme töltött el minden gyermekszívet. A találkozó pillanatában az asztalok megteltek sokféle süteménnyel, tortával és egyéb nyalánkságokkal. Ez volt az egyik kedves mozzanat. A másik az a nívós műsor, amivel a kiskőrösi pajtások szórakoztatták a szovjet pionírokat. A találkozó a késő esti órák-: ban ért véget, s ki-ki a maga nyelvén köszönte a vendéglá-; tást, a találkozó felejthetetlen' perceit. Elmondhatjuk, hogy aj szovjet pajtások örök élménytj és örök barátokat szereztek ezen] a vidám estén. Pelsőczi Gyula, Kiskőrös j KARÁCSONYI bútorvásár KARÁCSONY ELŐTT élén- kebb a forgalom a bútorüzletekben is. A Dél-Bács megyei Népbolt kalocsai üzletének vezetőjével, Berde Sándorral beszélgetünk a forgalomról. Á tárgyalás elég szaggatott, mert szinte minden percben újabb és újabb vevők jönnek. Egy öreg néni sezlont kér. — Talán, majd a jövő héten — hangzik a válasz. — Nem győzzük kielégíteni az igényeket. Két évtizeddel ezelőtt, ha egy üzlet eladott egy héten három konyhagamitúrát, akkor boldog volt a maszek-vezető. Most, ha reggel nyolckor kapok tizenkét konyhaberendezést, tizenegykor már nincs egy sem. EZ AZ EGY összehasonlítás is fényesen bizonyítja az élet- színvonal emelkedését. Érdeklődünk a készletek felől. — Állandóan javul a bútorellátás. Az igaz, hogy még sold kívánnivaló van és nem tartunk mindenkor lépést a kereslettel. Karácsony előtt két vagon árut kaptam. Szóló darabok is jöttek, például dohányzóasztal, virág- állvány, rádióasztal, stb. Vannak szép külföldi bútorok is. Valóban szép az a mahagóni/ keletnémet hálószobabútor, négyajtós szekrénnyel, ára 12 000 forint. A magyar bútorokkal még mindig az a baj, hogy gyakran nem találják el a bútorszövetet^ nem elég ízlésesek. — Mennyi az üzlet forgalma? — Mintegy 700 000 forint negyedévenként, de az utolsó negyedév, tekintettel a karácsonyra, magasabb forgalommal zárul. NEM TARTJUK FEL tovább az üzletvezetőt, hiszen egy pillanat alatt úgy megtelt az üzlet, hogy csak győzze kiszolgálni. Angol terror Cipruson Ciprus-szigetén folytatódnak a tüntetések az angol megszállók ellen. Képünkön az egyik ilyen megmozdulás után a rendér gumibottal veri az egyik görög kerékpárost. NINCS TANÁCSISKOLA A MEGYEBEN. — KÉT ÉV UTÁN NEM JÁR NYUGDÍJ., — ÉTKEZÉST A BETEG GYERMEKNEK. — 500 FORINTOT KÜLDÖK A SZERKESZTŐSÉGNEK. Kerti Márton solti olvasónk a következőket írja: “Szeretném megtudni, hogy működik-e megyénkben tanácstagoknak iskola, amelyekről az újságokban olvastam. Ha igen, mehetnek-e tanulni oda 18 éves, nem tanácstag fiatalok?« Olvasónk problémájával a megyei tanácshoz fordultunk, ahonnan a következő információt adták: „Megyénkben olyan Iskola nem működik, amely a tanácsi apparátusban nem dolgozó személyek szakképzését szolgálja. Budapesten működik a tanács-akadémia, ahol a tanácsban dolgozó elvtársak tanulnak tovább. Valószínű, hogy a közeljövőben lehetőség nyílik arra is, hogy minden tanácsnál gyakornoki állást rendszeresítenek. Erre vonatkozólag rendelkezés még nem jelent meg és bővebben közölni nem tudunk róla.“ • Csengődről küldött panaszos- levelet Molnár József. Ezeket közli velünk: »72 éves korom dacára kénytelen vagyok nehéz földmunkát vállalni, hogy a magam és feleségem kenyerét meg tudjam szerezni. Sajnos, nyugdíj iránti kérelmem már régen az SZTK-ban hever, ahol nem intézkednek.« Panaszosunk ügyével az SZTK nyugdíjcsoportjához fordultunk, ahonnan a következőket hozták tudomásunkra: »A panaszos nyugdíjigényének előterjesztéséig többször önálló cipészmester volt és hosszabb ideig mint munkavállaló nem dolgozott. Az iratokból megállapítható volt, hogy a nyugdíj folyósításához szükséges munkaviszonyát nem szerezte meg, tehát nyugdíjigénnyel nem léphet fel.« * Narozsnik Jánosné Kiskunhalasról a következőket panaszolja: -Dolgozó nő létemre kénytelen vagyok a félórás ebédidő alatt beteg gyermekemnek ebédet főzni, mert a napközi otthonban nem adnak részére étkezést. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy intézkedjen, hogy gyermekemnek a napközi otthonból vihessek ebédet.« A panaszos levelet eljuttattuk a Kiskunhalasi Városi Tanácshoz, ahonnan a következő válasz érkezett: “Október 31-én a járványos megbetegedések miatt meg volt tiltva, hogy a napközi otthonból az ebédet a szülők kivigyék. A Minisztertanács egyik rendelete előírja azt, hogy a napközi otthon étkezőjéből élelmiszert nem szabad kivinni. Amennyiben Narozsnik Jánosné az étkezést nem vette igénybe, megfeleli igazolások mellett kérheti, hogy a fel nem használt ebédek értékét az elkövetkezendő időre számolják el.« • »Mint a lap olvasója, mén csak most köszönöm meg, július havában elintézett panaszomat. Az Önök tanácsa szerint jártam cl és szeptember í-én vissza is kaptam a fél házrészemet« — írja levelében Lovasi Lajos kiskunhalasi olvasónk. — »Még néhány problémám van ugyan, de valószínű, hogy jövő évben beköltözhetek saját házamba. Ha ez sikerül, a szerkesztőség címére 500 forintot küldök be, amelyet kérem, küldjenek el a Gyermekváros részére. Ismerem az árvák sorsát, 12 éves korom óta én is így élek. Még egyszer megköszönöm önöknek a fáradságot cs kívánom, hogy éljenek erőben, egészségben,« Kerekegyháai pillanatkép Amikor befordultam az iskola kapuján, szokatlan hang- foszlányok ütötték meg a fülemet. A zene is szólt. A tornaterem felé mentem. Benyitok. A •hatalmas teremben fehér abrosszal terített asztaloknál különböző lánykák ülnek. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok,^ de a nagy csörgés, meg a terem közepén álló gőzölgő teásvödör hamarosan elárulta. Nagy sütemény rakomány mosolygott a pajtások csészéje mellett és fehérkö- tényes lánykák teát töltögettek. Amikor megláttak, nagy zsivajjal tolongtak felém. — Tessék leülni és velünk tartani — mondották. Nem kérettem magam, közéjük ültem. Jó, citromos teát ittam. Uzsonna után a fiatalabbak játszottak, a többiek tánc- ráperdültek, közöttük jómagam is. A búcsúzás felé elárulták, hogy a leánycsapat úttörői rendezték a kedves estet. Deli József csapatvezető, Kerekegyháza Úttörő lányok hímezték Űj függönyök az ablakokon Jakabszálláson jártam a minap. A központi általános iskola ablakaiból gyönyörű függönyök néztek ki az utcára. — Ej de szép függönyök! — mondottam Marosi Irénkének, a csapatvezetőnek. — Mi hímeztük őket, jobban mondva az úttörők! Nem is rég vannak az ablakokon, mindössze egy vagy két hete. Név szerint kik voltak ezek az ügyes hímezők? — Hát a hetedik osztály lányait lehetne mondani egytől- egyig. A legügyesebbek. Holi Zsuzska, Csendőr Juci, Rajcsik Ilona, Varga Ica, Borba Éva. — Aztán volt-e szép karácsonyi ünnepély az iskolában? —. Volt ám! Sok pénz összegyűlt rá. De öröm is volt, amikor a gyermekek megkapták a csomagokat! Mondhatom, felejthetetlenül szép volt a fenyő ünnepélyünk — valamennyien örültünk, hogy ilyen szépen sikerült. Úttörő szakácsok a csávolyi konyhákon — Só kell még ebbe a levesbe— ízes ez már úgyis. — Tegyél csak még bele, Marika, bátran. — így ni — vetett még bele Marika fél evőkanállal, most már ízes lesz. — Ügyeljünk gyerekek a paprikásra, hogy ne forrjon nagyon, ne veszítse el a színét is, meg az ízét is egyszerre — mondja egy fehérfejkendős néni, aki mégis csak az összes konyhai tapasztalatok fő-főbirtokosa, hiszen már közel 30 esztendeje főzi az ízesnél ízesebb ételeket. * Ezt a beszélgetést az egyik csávolyi konyháról loptuk el, ahol sok segítőkéz sürgött-forgott, sokan izgultak azért, hogy milyen íze lesz az ebédnek. Mert Boriska néni, a fentebb emlegetett fehérfejkendős asszonyka csak itt irányítja a munkát. A krumplitisztítás, a rántáskeverés, meg egyebek, a gyerekek feladata. De mi van itt tulajdonképpen? Hogy kerülnek az úttörők ebbe a konyhába? — Menne csak el a bácsi több helyre is a faluba, akkor látná csak, hogy mi folyik mifelénk — mondotta egy aranyhajú kislány. ■ — Az újoncpróbára készülünk — kotyogott közbe a másik. — Mi a macska — mondom, — ki találta ki ezt az ügyes öt- l*l*t hogy házaknál a házinéni segítségével tanuljatok meg főzni? — Mi! — hangzik egyszerre vagy hat torokból. Megfogtam hát ennek a csillogószemű, aranyhajú pajtásnak a karját, megkértem, meséljen el mindent. — Minden őrs tanulja a főzést — kezdte a pajtás, — úgy osztottuk be, hogy — egy-egy pajtás lakásán jön össze az őrs és — annak a gyereknek az édesanyja vezeti a főzést, akinél ösz- szejönnek a pajtások. Nem is faggattam tovább, nehogy miattam legyen valami hiba az ebéd körül. Hazafelé vettem az utamat. Egyet azonban mondhatok: ügyelek a csávolyi úttörők, mert ezzel a módszerrel a szülőket is közelebb hozzák az úttörőszervezethez, nem is beszélve arról, hogy a pajtások megtanulnak ízletesen főzni. ÓZDI LEVÉL Kedves Pali Barátom! Özdról írom e sorokat Bácsalmásra. A mi úttörő-összejöveteleink mindig pénteken, vagy szombaton vannak. Őrsöm neve: Hunyadi. Most szerepelünk majd a Ludas Matyi című színdarabban. Sokat szoktunk kirándulni. Szép tájak vannak mifelénk. Nagy turista szakkörünk van. Legközelebb szakkörünk Szilvásváradra látogat. írjál minél előbb, szeretettel üdvözöl: Laci*
