Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

Villáminterjú a megyei úttörő titkárral Gyóni Lajos, a Bács me­gyei úttörőtitkár törődött arccal 6záll ki a gépkocsiból. — Merre jártál, Lajos? — Baján. — Mi újság a bajai csapatok­nál? — Hát a Felsővárosi Általános Iskolában voltam. Ott igen jó úttörőmunka folyik. Két csapata van az iskolának: egy fiú és egy leány. — Sok úttörő él az iskolában? — A tanulók túlnyomó több­sége úttörő. Sokféle szakkör mű­ködik. — Melyek a legérdekesebb szakkörök? — A vöröskeresztes, a tűzoltó, meg a bábjátszó. Ezek ugyan már nem is szakkör, hanem szakraj néven emlegetettek. — Milyen kulturális munka folyik a csapatoknál? •— Jónak mondható. Nagysza­bású Télapó-ünnepséget ren­deztek közösen az iskolával. Annyira jól sikerült, hogy még ma is kipirult arccal beszélnek róla a pajtások. — Na és mond, a fenyőfa-ün­nepély? — Jó, hogy eszembe juttattad, szombaton tartották. Azt hal­lottam, nagyon sikeres volt, ta­lán még ilyen jól soha sem si­került. Persze ebben a Szülői Munkaközösségnek is benne volt a szíve. — Jelenleg milyen feladat megoldásán fáradozik a csapat? — Most a szervező testület tagjainak sikerült egy kis pénzt összekovácsolni a különböző vál­lalatoktól. Ebből nyakkendő­anyagot vettek, amelyeket most készítenek a szervező testület tagjai. A nyakkendőket azok kö­zött az úttörők között osztják szét, akiknek a szüleik szeré­nyebb anyagi körülmények kö­zött élnek. — Köszönöm szépen a felvilá­gosítást, ezek szerint tehát bát­ran megdicsérhetjük a Baja felsővárosi úttörőcsapatot. Egyre több... Egyre több általános iskolai diák kapcsolódik be a megyei ta­karékossági versenybe. A me­gyei tanács művelődési osztálya nagy jutalmat tűzött ki a ver­seny győztesei számára. Nézzük meg az eddig elért eredmények alapján, kik a legesélyesebbek? 1 A kislétszámú iskolák kö­-*-• zül a hetényegyházi iskola vezet, ahol egy-egy gyerek átla­gosan 61.40 forintot fordított bé­lyegvásárlásra. Óalmáson gyer­mekenként 57.90 forint az eret mény, ezután ötfa következik. Az ötfai I. számú iskolában az egy főre eső takarékosság 55.55 forint. Izsák határában a Re viczky-telepi iskolánál 52.17 fo­rint az egy gyermekre eső át­lagbetét. 2 A középlétszámú iskolák *** között most is első helyen áll a soltszentimrei iskola. Utá­na Bodoglár következik, ezutá Császártöltés, Ágasegyháza és Csávóig. ti A nagylétszámú iskolák csoportjában a kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola vezet. Ezután következik a ba­jai alsóvárosi iskola, a harmadik helyen pedig a kecskeméti III. számú, ezután jön Dunapataj. Pajtások baráti találkozóm Kedves meglepetés, kedves ba­ráti találkozó zajlott le az el­múlt napokban a kisköröd Pe­tőfi Általános Iskolában. A szov­jet pionírok látogattak el a kis­kőrösi pajtásokhoz. Már hetek­kel előtte készültek erre a talál­kozóra a körösi pajtások. An­nál is inkább, mert nem ez volt az első találkozó, így hát «-régi«, »•öreg« pajtások találkoztak és a viszontlátás öröme töltött el minden gyermekszívet. A talál­kozó pillanatában az asztalok megteltek sokféle süteménnyel, tortával és egyéb nyalánkságok­kal. Ez volt az egyik kedves mozzanat. A másik az a nívós műsor, amivel a kiskőrösi paj­tások szórakoztatták a szovjet pionírokat. A találkozó a késő esti órák-: ban ért véget, s ki-ki a maga nyelvén köszönte a vendéglá-; tást, a találkozó felejthetetlen' perceit. Elmondhatjuk, hogy aj szovjet pajtások örök élménytj és örök barátokat szereztek ezen] a vidám estén. Pelsőczi Gyula, Kiskőrös j KARÁCSONYI bútorvásár KARÁCSONY ELŐTT élén- kebb a forgalom a bútorüzletek­ben is. A Dél-Bács megyei Nép­bolt kalocsai üzletének vezető­jével, Berde Sándorral beszélge­tünk a forgalomról. Á tárgyalás elég szaggatott, mert szinte min­den percben újabb és újabb ve­vők jönnek. Egy öreg néni sezlont kér. — Talán, majd a jövő héten — hangzik a válasz. — Nem győzzük kielégíteni az igényeket. Két évtizeddel ez­előtt, ha egy üzlet eladott egy héten három konyhagamitúrát, akkor boldog volt a maszek-ve­zető. Most, ha reggel nyolckor kapok tizenkét konyhaberende­zést, tizenegykor már nincs egy sem. EZ AZ EGY összehasonlítás is fényesen bizonyítja az élet- színvonal emelkedését. Érdeklődünk a készletek felől. — Állandóan javul a bútor­ellátás. Az igaz, hogy még sold kívánnivaló van és nem tartunk mindenkor lépést a kereslettel. Karácsony előtt két vagon árut kaptam. Szóló darabok is jöttek, például dohányzóasztal, virág- állvány, rádióasztal, stb. Van­nak szép külföldi bútorok is. Valóban szép az a mahagóni/ keletnémet hálószobabútor, négy­ajtós szekrénnyel, ára 12 000 fo­rint. A magyar bútorokkal még mindig az a baj, hogy gyakran nem találják el a bútorszövetet^ nem elég ízlésesek. — Mennyi az üzlet forgalma? — Mintegy 700 000 forint ne­gyedévenként, de az utolsó negyedév, tekintettel a kará­csonyra, magasabb forgalommal zárul. NEM TARTJUK FEL tovább az üzletvezetőt, hiszen egy pil­lanat alatt úgy megtelt az üzlet, hogy csak győzze kiszolgálni. Angol terror Cipruson Ciprus-szigetén folytatódnak a tüntetések az angol megszál­lók ellen. Képünkön az egyik ilyen megmozdulás után a rendér gumibottal veri az egyik görög kerékpárost. NINCS TANÁCSISKOLA A MEGYEBEN. — KÉT ÉV UTÁN NEM JÁR NYUGDÍJ., — ÉTKEZÉST A BETEG GYERMEK­NEK. — 500 FORINTOT KÜLDÖK A SZERKESZTŐSÉGNEK. Kerti Márton solti olvasónk a következőket írja: “Szeretném megtudni, hogy működik-e me­gyénkben tanácstagoknak iskola, amelyekről az újságokban olvas­tam. Ha igen, mehetnek-e tanul­ni oda 18 éves, nem tanácstag fiatalok?« Olvasónk problémájá­val a megyei tanácshoz fordul­tunk, ahonnan a következő információt adták: „Megyénkben olyan Iskola nem működik, amely a tanácsi apparátus­ban nem dolgozó személyek szak­képzését szolgálja. Budapesten mű­ködik a tanács-akadémia, ahol a ta­nácsban dolgozó elvtársak tanulnak tovább. Valószínű, hogy a közeljö­vőben lehetőség nyílik arra is, hogy minden tanácsnál gyakornoki állást rendszeresítenek. Erre vonatkozólag rendelkezés még nem jelent meg és bővebben közölni nem tudunk róla.“ • Csengődről küldött panaszos- levelet Molnár József. Ezeket közli velünk: »72 éves korom dacára kénytelen vagyok nehéz földmunkát vállalni, hogy a ma­gam és feleségem kenyerét meg tudjam szerezni. Sajnos, nyugdíj iránti kérelmem már régen az SZTK-ban hever, ahol nem in­tézkednek.« Panaszosunk ügyé­vel az SZTK nyugdíjcsoportjá­hoz fordultunk, ahonnan a következőket hozták tudomá­sunkra: »A panaszos nyugdíjigényének előterjesztéséig többször önálló cipészmester volt és hosszabb ideig mint munkavállaló nem dolgozott. Az iratokból meg­állapítható volt, hogy a nyugdíj folyósításához szükséges mun­kaviszonyát nem szerezte meg, tehát nyugdíjigénnyel nem lép­het fel.« * Narozsnik Jánosné Kiskunha­lasról a következőket panaszol­ja: -Dolgozó nő létemre kényte­len vagyok a félórás ebédidő alatt beteg gyermekemnek ebé­det főzni, mert a napközi otthon­ban nem adnak részére étkezést. Arra kérem a szerkesztőséget, hogy intézkedjen, hogy gyerme­kemnek a napközi otthonból vi­hessek ebédet.« A panaszos leve­let eljuttattuk a Kiskunhalasi Városi Tanácshoz, ahonnan a következő válasz érkezett: “Október 31-én a járványos megbetegedések miatt meg volt tiltva, hogy a napközi otthonból az ebédet a szülők kivigyék. A Minisztertanács egyik rendelete előírja azt, hogy a napközi ott­hon étkezőjéből élelmiszert nem szabad kivinni. Amennyiben Narozsnik Jánosné az étkezést nem vette igénybe, megfeleli igazolások mellett kérheti, hogy a fel nem használt ebédek ér­tékét az elkövetkezendő időre számolják el.« • »Mint a lap olvasója, mén csak most köszönöm meg, július havában elintézett panaszomat. Az Önök tanácsa szerint jártam cl és szeptember í-én vissza is kaptam a fél házrészemet« — írja levelében Lovasi Lajos kis­kunhalasi olvasónk. — »Még né­hány problémám van ugyan, de valószínű, hogy jövő évben be­költözhetek saját házamba. Ha ez sikerül, a szerkesztőség cí­mére 500 forintot küldök be, amelyet kérem, küldjenek el a Gyermekváros részére. Ismerem az árvák sorsát, 12 éves korom óta én is így élek. Még egyszer megköszönöm önöknek a fárad­ságot cs kívánom, hogy éljenek erőben, egészségben,« Kerekegyháai pillanatkép Amikor befordul­tam az iskola kapu­ján, szokatlan hang- foszlányok ütötték meg a fülemet. A zene is szólt. A tor­naterem felé men­tem. Benyitok. A •hatalmas teremben fehér abrosszal terí­tett asztaloknál kü­lönböző lánykák ül­nek. Hirtelen azt sem tudtam, hol va­gyok,^ de a nagy csörgés, meg a te­rem közepén álló gőzölgő teásvödör hamarosan elárulta. Nagy sütemény ra­komány mosolygott a pajtások csészéje mellett és fehérkö- tényes lánykák teát töltögettek. Amikor megláttak, nagy zsi­vajjal tolongtak fe­lém. — Tessék leülni és velünk tartani — mondották. Nem kérettem ma­gam, közéjük ültem. Jó, citromos teát ittam. Uzsonna után a fiatalabbak játszot­tak, a többiek tánc- ráperdültek, közöt­tük jómagam is. A búcsúzás felé elárulták, hogy a leánycsapat úttörői rendezték a kedves estet. Deli József csapatvezető, Kerekegyháza Úttörő lányok hímezték Űj függönyök az ablakokon Jakabszálláson jártam a minap. A központi általános iskola ablakaiból gyönyörű függönyök néztek ki az utcára. — Ej de szép függönyök! — mondottam Marosi Irénkének, a csapatvezetőnek. — Mi hímeztük őket, jobban mondva az úttörők! Nem is rég vannak az ablakokon, mindössze egy vagy két hete. Név szerint kik voltak ezek az ügyes hímezők? — Hát a hetedik osztály lányait lehetne mondani egytől- egyig. A legügyesebbek. Holi Zsuzska, Csendőr Juci, Rajcsik Ilona, Varga Ica, Borba Éva. — Aztán volt-e szép karácsonyi ünnepély az iskolában? —. Volt ám! Sok pénz összegyűlt rá. De öröm is volt, amikor a gyermekek megkapták a csomagokat! Mondhatom, felejthetet­lenül szép volt a fenyő ünnepélyünk — valamennyien örültünk, hogy ilyen szépen sikerült. Úttörő szakácsok a csávolyi konyhákon — Só kell még ebbe a levesbe­— ízes ez már úgyis. — Tegyél csak még bele, Ma­rika, bátran. — így ni — vetett még bele Marika fél evőkanállal, most már ízes lesz. — Ügyeljünk gyerekek a paprikásra, hogy ne forrjon na­gyon, ne veszítse el a színét is, meg az ízét is egyszerre — mondja egy fehérfejkendős néni, aki mégis csak az összes kony­hai tapasztalatok fő-főbirtokosa, hiszen már közel 30 esztendeje főzi az ízesnél ízesebb ételeket. * Ezt a beszélgetést az egyik csá­volyi konyháról loptuk el, ahol sok segítőkéz sürgött-forgott, sokan izgultak azért, hogy mi­lyen íze lesz az ebédnek. Mert Boriska néni, a fentebb emlege­tett fehérfejkendős asszonyka csak itt irányítja a munkát. A krumplitisztítás, a rántáskeve­rés, meg egyebek, a gyerekek feladata. De mi van itt tulajdonképpen? Hogy kerülnek az úttörők ebbe a konyhába? — Menne csak el a bácsi több helyre is a faluba, akkor látná csak, hogy mi folyik mifelénk — mondotta egy aranyhajú kis­lány. ■ — Az újoncpróbára készülünk — kotyogott közbe a másik. — Mi a macska — mondom, — ki találta ki ezt az ügyes öt- l*l*t hogy házaknál a házinéni segítségével tanuljatok meg főz­ni? — Mi! — hangzik egyszerre vagy hat torokból. Megfogtam hát ennek a csillo­gószemű, aranyhajú pajtásnak a karját, megkértem, meséljen el mindent. — Minden őrs tanulja a fő­zést — kezdte a pajtás, — úgy osztottuk be, hogy — egy-egy pajtás lakásán jön össze az őrs és — annak a gyereknek az édes­anyja vezeti a főzést, akinél ösz- szejönnek a pajtások. Nem is faggattam tovább, ne­hogy miattam legyen valami hi­ba az ebéd körül. Hazafelé vet­tem az utamat. Egyet azonban mondhatok: ügyelek a csávolyi úttörők, mert ezzel a módszerrel a szülőket is közelebb hozzák az úttörőszervezethez, nem is be­szélve arról, hogy a pajtások megtanulnak ízletesen főzni. ÓZDI LEVÉL Kedves Pali Barátom! Özdról írom e sorokat Bácsal­másra. A mi úttörő-összejövete­leink mindig pénteken, vagy szombaton vannak. Őrsöm neve: Hunyadi. Most szerepelünk majd a Ludas Matyi című színdarab­ban. Sokat szoktunk kirándulni. Szép tájak vannak mifelénk. Nagy turista szakkörünk van. Legközelebb szakkörünk Szil­vásváradra látogat. írjál minél előbb, szeretettel üdvözöl: Laci*

Next

/
Thumbnails
Contents