Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-03 / 283. szám
yemrejreti-flnÖÄNE Qlttú v 'ószó b ei -a o a tás A PANASZOS LEVELEK NYOMÁBAN Miért került 150 forintba egy 90 forintos panasz elintézése? Iskolánk, a kecskeméti Béke téri Általános Iskola pajtásai már hetek óta lázas izgalomban voltak. Az úttörőszoba avatására készülődtünk. Serény gyerekkezek fényesítették a parkettet, képeket kereteztek, betűket vágtak ki és hogy ki ne felejtsem, verseket, jeleneteket tanultak. Elérkezett a nagy nap. Az úttörőszoba feldíszítve várta a pajtásokat. Az asztalok szép terítővei leterítve, a zászlótartó állványra felsorakoztak a csapat-, raj- és örsi zászlók. Az első emeleten volt a műsor. Az úttörő-induló éneklésével kezdődött. Karátsony Kálmán igazgató bácsi adta át ünnepélyesen a csapatzászlót. Beszélt az úttörő- jelképekről. Kara László zászlótartó a csapat nevében ígéretet tett arra, hogy a zászlót becsülettel megőrizzük. Peregtek a müsorszámok. Eljött, hozzánk szerepelni az Úttörő- ház tánccsoportja és a testvériskolank: a Szabadság téri Általános Iskola csapata. Műsor után teával vendégeltük meg a pajtásokat, majd bevonultunk az úttörőszobába, s társasjátékokat játszottunk. Szép délután volt. Jó úttörőnek lenni. Kara László Vili. a) osztályos tanuló, a Kecskemét Béke téri Általános Iskola úttörőcsapatának zászlótartója Csapatgyűlés Lászlófalván resték is Bíró Sándort, de csak Bíró János és Bíró István nevű embereket találtak. Miután a két név sehogyan sem egyezett, a pénzt átmenő tételként kezelték. A hibát tehát a községi tanács követte el, mert évek óta Bíró Sándorékat, következetesen Bíró Jánosként tartották nyilván. Az ügy teljes kiderítése után természetesen a 90 forintot a járási tanács pénzügyi osztálya november 20-án jóváírta Bíró Sándor egy éve keresett pénzét. ® A panaszos .rriinden kétséget kizárva elégedett lehet a gyors elintézéssel. Hiszen nem egészen egy hét alatt oidptta meg a Petőfi Népe szerkesztősége az egy év óta húzódó problémát. A zsanai tanácsnak azonban okulásként néhány megjegyzést: Az ügy kivizsgálása 150 forintba került (beleszámítva az utazást, telefondíjat, napidíjat, stb.) nem említve azt az időt, amely az utánjárásokkal, telefonálgatásokkal telt el. A zsanai tanács dolgozói e problémát helyben megoldhatták volna, ha leegyeztetik a községben lévő adóköteles Bíró nevű emberek keresztnevét. Gémes Gábor tűz a szérüskcrllien Ä jászszentlászló-móricgáti út melletti szérűikért ben tűz keletkezett, amit az arra haladó dolgozók vettek észre. A környékben elég sokan tartózkodtak és így percek alatt sok ember látott hozzá a tűz megfékezéséhez. Közben értesítettek a tűzoltóirat is. A szélirány a takarmánykazlak felé fújta a tüzet, ezért a tűzoltók gyors beavatkozására volt szükség. A tűzoltók és a környékbeli dolgozók közös erőfeszítése sikerrel járt és rövid idő alatt sikerült elíojtaniok a tüzet. Húsz mázsa alomszalma égett el, egyéb anyagi kár nem történt. Feltételezhető, hogy a tüzet egy eldobott cigaretta okozta; a közelben ugyanis táncmulatság volt, nyozza, tanuljuk meg ezt a dalt] most. | A dal szövege gyorsan felke-j rül a táblára és hallás után,] hangszer kísérete mellett éne-i keljük közösen. Végül a csapatvezető megkér-] 3ezi, ki az, aki el tudná hagyni! a hazáját a pajtások közül? ] Csak a szemek csillognak és] az apró buksi fejek nemet inle-] nek. 1 A lászlófalvi úttörők tudják:] a magyar úttörő hű gyermeke] hazájának, a Magyar Népköztár-] -.asúgnak. — Ezt mondja az úttö-j rők 12. pontjának az első része] is. | A bnngmbungok j háborúja Ausztrália még ma is élő ős-] lakói, közé tartozik a sziget bel-] sejének mocsaras, erdős részén] .anyázó bung-bung törzs. Nem-] ég tudományos expedíció indult] Melbourneből a bennszülöttek] életmódjának tanulmány ozúsá-] ra. Az expedíció a bung-bungok] falujának közelében ütötte fel] sátrát. Nagy meglepetésükre éj-] szaka megtámadták őket aj békésnek ismert bennszülöttei::.j A felizgatott embereket alig tud-] Iák lecsillapítani. Csak később,] baráti beszélgetés során derült ki j a különös háborúság oka: azj ást sötétjében erős fény lát-] szott ki az expedíció sátrából.] A bennszülöttek azt hitték, hogy] j »fehérarcúak« elrabolták az] igről a napot. 'Megtalálták a világ j legnagyobb óriásgyíkját: Az óriásgyík Indonézia Komodo? nevű szigetén él. Hossza négy mé*| er, fogazata erős és hegyes. Ezzel! szakítja át áldozata torkát. De fo-l ;a nincs mélyen heágyazva az áll-| kapcsába, mint az emlősállatoké,! ízért rágni nem tud. Főleg kecske-1 /el táplálkozik. A kecskét egész-1 rágás nélkül nyeli le, A világ legkisebb könyve j 1952-ben Hollandiában, az] imszterdami levéltár százéves] fennállása alkalmából elkészí-s .ette a világ legkisebb könyvét.] \ könyv csak 4 milliméter szé-] es és ugyanolyan magas. A| izöveget ólombetűkből szedték,] i rendes eljárás szerint nyom-] attak és mint minden mást rönyvet, ezt is bekötötték. • ——— FIÚK, LÁNYOK, KÉPEK... Gyermekrajzok. Mennyi primitív báj, keresetlen egyszerűség,' milyen merész színharmónia világít a kiállított képeken! Nem tudom biztosan, milyen titkos okok miatt kerül olyan közel a felnőtt szemlélőhöz az első látásra, az első tapasztalásra a gyermek- művészet bármiféle megnyilvánulása. Talán a gyermek iránti egyetemes szeretet, a bontakozó különös talentum iránti lelkesedés, a felnőtt mértékekkel nem mérhető egyéni szemléleti mód, ami hat. Egy biztos, olyan közvetlen elemi erővel sugárzik minden gyermekkéz formálta alkotásból az élet, a realitás, még, he néha primitíven meseszerű köntösben is jelentkezik, hogy lehetetlen mjfgindultság nélkül nézni. Gondolom, ezért keresik fel olyan sokan a vaskútiak közül is naponta azt a kis gyermekrejzkiállítást, amelyhez maga ti tanácselnök vezetett el egy fontos értekezlet szünetében. Büszkén mutogatta a kalauznak szegődött helybeli pedagógus is a rajzokat, Weintráger Adolf festőművész kis tanítványainak, a vaskúti képzőművészkor tagjainak alkotásait. Lehet, hogy nem lesznek ezekből a gyermekekből kivétel nélkül elsőrangú nagy művészek, bár bontakozó fantáziájuk, alkotásaik meglepő formakészsége ezt sem zárja ki. Egy azonban bizonyos, ők már — ha felnőnek — meg tudják különböztetni az igazi művészetet a talmi csillogásé, prdítóan közönséges giccstől. Talán a vaskúti parasztházakban is otthonra lel majd, ha ezek a gyerekek felnőnek — egy-egy festmény, vagy szobor. Mutatva ez utat, a paraszti felemelkedés útját, s jelezve, mennyire hazug és undorító volt a Horthy-fcle urak részéről azt mondani, hogy a mi dolgozó népünk nem képes a művészet megértésére, ez csak a kiválasztottak privilégiuma. Aki •egyszer az alkotás elszántságával kezébe veszi az ecsetet és magiba szívja egy-egy ilyen falusi képzőművészkörben a művészet szeretetét, nem válhat közönyössé a szép iránt. És ki vonja kétségbe a jogát ebben az országban bármelyik dolgozónak is, hogy részeiévé váljon a kultúra legnagyobb alkotásainak, eredményeinek! A másik teremben amatőríotósok képei sorakoznak. Ezek meg e fotószakkör tagjainak munkái. Igen sok formalizmusra hajlamos, úgynevezett -fotóművészünk« tanulhatna a képekből. Nem technikát, hiszen itt-ott gyengébb kidolgozású képek is akadnak, de tiszta és igaz szemléletet, azt, hogy ezeknek a lelkes amatőr- totósoknak a szemét elsősorban a munka sokféle szépsége ragadta meg. Érdekes apró mozzanatait lesték el gépjük lencséjével a falusi életnek, a munkának. Ez is dicséretre méltó, hiszen a jövő felé mutat. , ........................... És milyen boldog lehet egy község, ha ilyen szépszámú művészethez, széphez értő ember él házaikban. Kicsi és nagy, felnőtt c-j gyermek, aki a tarsolyában hordozza már a kultúra igényét, márpedig nem is akármiféle kultúráét, hanem az igazi, nemes művészetét. yla nShakes piarc OTBEJLJIÓJ A A KECSKEMÉTI SZÍNPADON A NAGY REMEKMŰVEKNEK megvan az a csodálatos erejük, hogy megtalálják helyüket minden korban, minden társadalom számára mondanak valamit, valami újat. Emellett az a követelmény is előtte áll a nagy remekművek minden felelevenítőjének, hogy lehető legnagyobb tisztaságában mutassa meg az alkotás igazi, torzítatlan mondanivalóját, amellett hogy aktuálisat, a kor társadalma számára is helyénvalót fejez ki. Ez a két törekvés vezette a kecskeméti Katona József Színház kollektíváját, amikor először az államosítás óta szólaltatta meg a brit költőóriást, Shakes- pearet a kecskeméti színpadon. Benne van ebben az előadásban az az évszázadok ködén át világító óhaj is, amit Shakespeare Othellóval mondat el, mielőtt keblébe mártaná a tőrt, bukása utolsó pillanatában. — Olyannak fess le, amilyen vagyok; Ne szépíts, ám de be se feketíts: Olyannak fess, ki szertelen szeret, S nem okosan: ki nem köny- nyen gyanakszik. De ha igen, őrjöngve dúl..: Ilyen tisztán és igazán lép most a kecskeméti néző elé nemcsak Shakespeare, hanem Othello, ez a hatalmas jellem, ez a hiszékeny ember, aki saját belső értékeinek tudatában igaznak, -nemesnek« vél mindent maga körül, rárakja jellemének díszeit még a méltatlanokra, a gyarlókra is, hogy ebből a maga alkotta világból kitántorogva a sötét cselszövés, a hamis képmutatás pokoli színtereire, annál magasabbról zuhanjon le — beteljesítve a tragédiák ősi törvényét —, saját sorsának törvényét is. Othello mégsem áldozat, játékszer, a görög sorstragédiák be- lenyugvó félistene, hanem igazi hős, aki a jellem és az erény várfokán allva nem láthatta meg a tátongó szakadékot, hiszen felfelé tekint. AZ ELŐADÁS hatalmas értéke, hogy közel hozza a nézőhöz az emberi tragédiát. Emellett nem törli le — mint ahogy a frakkos Hamlettel telték a színpad európai újítói — a shakespearei patinát a műről. Tájékoztatást ad a korabeli Shakespeare-ről és éppen a shake6peare-i színpad eszközeinek modern megformálásával segíti egységgé válni a színészi játékot, a tragédiát, a színpadot és a nézőteret. A dráma előadása mégsem csak korhű felelevenítés. Nem valamiféle múzeum a színpad, amelyen a ma embere előtt egy évszázadok porától lepett eseménysorozat játszódik le, amelyet .csak szemlélni lehet, de amelyhez nem adhatja oda a néző saját együttérző gondolatait, szánalmát,! lelkesedését, helyeslését, vagy tagadását. Elsősorban a darab rendezőjét, dr. Németh Antalt kell dicsér nü nie ezért az előadásért, aki az Othello-felújítás rendezése közben szoros egységbe tudta összefogni a magas követelményeket, rá tudta irányítani a figyelmet a lényegre, puszta látványosság helyett valóban drámát tudott varázsolni a színpadra. Mindez azonban nem történhetett volna meg, ha hiányzott volna a beleélés képessége a színészből, ha nem áradt volna a színpadról a színészi játék egységes ereje és tiszta törekvése. OTHELLO megszemélyesítője, Bicskei Károly az utóbbi évek legnagyobb alakítását adta a kecskeméti színpadon. Tiszta és pózmentes embersége, szereteté- nek és nemes jellemének belső tüze bontakozott ki az első felvonásban. Egyszerű, becsületes, bátor hőst állított a néző elé, aki kertelés nélkül feltárja énjének legbelső titkait is, társai előtt, akinek szívéből szinte spontán faliadnak fel az érzések, szenvedélyek, s jelleméből félreérthetetlenül áradnak a cselekedetek. Ragyogó beleéléssel, a fizikai történés páratlanul Dfasztikus megmutatásával. A dolgozó népért, a hazáért — előre! — Rendületlenül — válaszoltak a Lászlóiéivá Központi Iskola úttörői Székely Lenke csapatvezető üdvözlő szavaira. — A kis csapat 25 tagja foglalkozásra készen áll! — jelentették az őrsvezetők. S valóban huszonöt gyerek várakozó, érdeklődő arccal fordul felé. — A múlt foglalkozáson megbeszéltük, milyen szép és tartalmas az úttörők ►»Előre*' köszöntése. Ma megbeszéljük, mit jelent az előbbi válaszotok, mikor így feleltek: »Rendületlenül-. Vörösmarty Mihály használta ezt a sokatmondó kifejezést. Ki tudná idézni sorait? Bocskár János, a Hunyadi-őrs tagja már jelentkezik is: »Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar! Bölcsőd az, s majdan sírod is, Mely ápol. s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell•— csengett a fiú lelkes, tiszta liangja. Próbáljuk elmondani saját szavainkkal az előbbi sorokat Valamennyien... A gyerekek mondják. Ez a legtisztább hangú hazaszeretetre való buzdítás. Szeretni kell a hazát, soha nem szabad elhagyni — felelte Cséke Miklós őrsvezető. Kinek szól a Szózat? Mindenkinek, aki magyar. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt — mondta szinte kórusban a csapat. Igen. Valamennyiünknek szól, mégis sokan voltak 1956. októberében olyanok, akik elfelejtették ezeket az igazi sorokat és itthagyták az országot — szólalt meg Szebellédi Mihály ötödikosztályos pajtás. A külföldre szökött magyarok lelki szemei előtt azonban feltűnik a kanyargós Tisza, a hömpölygő vén Duna, az árvalányha- jas Nagy Alföld. Maguk előtt látják a hazahivogató hegytetőinket, szép városainkat. Süvítő szél száguld robogó gépjeink zakatolásával, gyári szirénáink hangjával. Ez a sok itthoni, kellemes csengés elhat a disszidáltak fülébe, agyába és szívükbe belehasít a fájó érzés: a honvágy. Az egyik gyerek jelentkezik. Ismeri azt a dalt, amelyik a honvágyról szól. »Oly távol, messze van hazám .. .« A másik pajtás azt inditvá,.Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy tegyen valamit az ügyemben. Több, mim egy éve járom a kálváriát, valakinek a hanyagsága miatt. 1956-ban az Állami Biztosítónál 90 forint túlfizetésem volt, de még a mai napig Sem kaptam meg a pénzt, illetve nem írták az adóba javamra. Kérem intézkedjenek.“ így szól a panaszos levél, amelyet Bíró Sándor postás,' zsanai olvasónk küldött szerkesztőségünkhöz. Bár nem nagy összegről volt szó, mégis úgy határoztunk, hogy mivel a panasz kétségtelenül jogos, az említett vállalatnál, illetve tanácsnál személyesen nézünk utána, ki követte el a hibát, hol tűnt e! olvasónk 90 forintja. © Először az Állami Biztosítónál jártunk. A gyors ügyintézésre jellemző, hogy néhány perccel érkezésünk után Halá-z Ferenc előadó kezében már ott volt az az átutalás igazolása, amelyből kitudódott, hogy az Állami Biztosító túlfizetésként előálló 90 forintot a 642 800—609. számú csekkszámlára 1956. augusztus 28-án elküldte a kiskunhalasi járási tanácsnak. Meg kell említeni, hogy á panaszügy kivizsgálásában — a sok munkája ellenére — aktívan belefolyt a Biztosító Intézet igazgatója, Géró Sándor elvtárs is. © A Kiskunhalasi Járási Tanács volt a második állomás. Török Attila vezetőkönyvelő rövid keresés után megtalálta az 1956. augusztus 30-án beérkezett 203. sorszámú számlakivonatot. A meglelt bizonylat alapján gyerekjáték volt megtudni, hogy az összeget még 1956. szeptember 1-én elküldték Zsanára. (D A község 15 kilométerre van Kiskunhalastól, így a telefonhoz fordultunk. Két beszélgetésbe került, míg végre tisztázódott a helyzet. A pénz megérkezett időben a községi tanácshoz. Ott ke-
