Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-20 / 298. szám

JUBILEUMI Petőfi Hét Kiskőrösön r A HAZAFIAS NÉPFRONT kiskőrösi járási bizottsága Pe­tőfi Sándor születésének 135. év­fordulója alkalmából december Végén és január elején jubileu­mi Petőfi Hétét rendez Kiskőrö­sön. Az ünnepi hét előkészüle­teiről a bizottság küldöttei szer­dán a Hazafias Népfront szék­házában rendezett sajtófogadá­son tájékoztatták az újságírókat. KIRÁLY ISTVÁN, a kiskőrösi járási népfropt-blzottság elnöke elmondotta, hogy a Hazafias Népfronton belül alakult 21 ta­gú művelődési bizottság, amely­ben az MSZMP, a KISZ, a Nő­tanács és a különböző kulturális 6zervek küldöttei vesznek részt, foglalkozott a jubileumi hét elő­készítésével. A Hazafias Nép­front Országos Bizottsága, a me­gyei pórt- és tanácsszervek, va­lamint a sajtó messzemenőleg támogatta az akció kibontakozá­sát. A hét megrendezéséhez a megyei tanács anyagi segítséget is nyújtott. Az ünnepi hét meg­rendezésének legfőbb célja, hogy a Petőfi-kultuszt az egész or­szágban erősítse, élőbbé tegye. A kiskőrösi járási népfront-bi- szottság felvette a kapcsolatot azoknak a községeknek és váro­soknak — Kiskunfélegyháza, Szalkszentmárton, Dunavecse, Bzabadszállás — népfront-bizott­ságaival, ahol Petőfi hosszabb Időt töltött és támogatósukat kérte a Petőfi-kultusz ápolásá­hoz. A továbbiakban állandó kapcsolatot akarnak teremteni a szülőváros és a halálozási hely — Segesvár — társadalmi szer­vei között, végül beszámolt ar­ról, hogy a kiskőrösiek nagy gondossággal és szeretettel szé­pítik községüket, hogy méltóvá tegyék nagy fiának emlékéhez. A községfejlesztési alapból és más forrásokból Petőfi-parkot építettek és összekötötték a Mű­velődési Otthon előtti főtérrel. Azon fáradoznak, hogy a Petőíi- ház környékét minél szebbé te­gyék. A PETŐFI HÉT műsorán Pe­tőfi emlékkiállítás, koszorúzási ünnepség, irodalmi est, illusztrá­ciós kiállítás, ünnepélyes KISZ- Komszomol találkozó. KISZ ün­nepi taggyűlés és Petőfi szavaló­verseny szerepel. A gazdag prog­ram középpontjában a december 29-én este 6 órakor kezdődő iro­dalmi est áll, amelyen Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront or­szágos főtitkára ünnepi beszédet mond nagy, forradalmár köl­tőnkről. Az emlékbeszéd után gazdag műsorban fellépnek Bics­kétI Tibor színművész, a Nép­hadsereg Színház tagja, Török Erzsi Kossuth-díjas énekművész- pő, Palotai Erzsi előadóművész­nő és a Kecskeméti Katona Jó- esef Színház két kiváló művésze: Fogarassy Mária és Juhász Pál. A műsorban helyet kapott a kis­kőrösiek közül Fodor Katalin ál­talános iskolai tanuló és a kis­kőrösi Petőfi általános iskola énekkara és a helyőrségi tiszti klub Zenekara. Megnyitó beszé­det Szabó Gyula községi vb-el- nök, a Hazafias Népfront elnök­ségének tagja mond. December 31-én, Szilveszter éjszakáján a Petőfi . házban hagyományos megemlékezést tartanak a kiskő­rösiek, s a megemlékezés után a minden évben megrendezésre kerülő fáklyás felvonulás nyújt látványos rendezvényt az érdek­lődőknek. ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK a kiskőrösi járási Hazafias Nép­front kezdeményezését, mellyel méltó keretet állít a forradalmi költő emlékének. Az irodalmi est meghívottal között szerepelnek a párt és kormány, valamint az irodalmi tanács és az összes tö­megszervezetek képviselői. Részt vesznek az esten ezenkívül a ha­zánkban tartózkodó külföldi saj­tó képviselői éppúgy, mint a Rá­dió, a Távirati Iroda és az or­szág mindenegyes sajtófórumá­nak kiküldötte. Szálljanak szembe a maradi nézetekkel A Borotai Gépállomás nem gazdálkodott rosszul ebben az évben. Tiszta nyeresége megha­ladja az egy millió forintot. Az egy normálholdra eső Önköltsé­ge pedig 130 forintról 107 forint­ra csökkent. A gépállomás eredményeinek megnövekedése, munkájának megjavulósa azonban nem járt együtt a termelőszövetkezetekkel való kapcsolat jelentősebb meg­erősödésével. Annak ellenére, hogy a gépállomás munkájának minőségére most mér alig van panasz, a termelőszövetkezetek egy része — a takarékosság elvé­ből kiindulva sokszor még a leg­szükségesebb munkát sem végez­teti a gépállomással. Elhagyják a tarlóhántást, a középmélyszán­tást, a műtrágyaszórást, stb.' Ezeknek a fontos munkáknak az? elhanyagolása azonban nem je­lent takarékosságot, mert a ter­mésátlag csökkenését eredmé­nyezi. Sokkal többet vesztenek a termésátlag csökkenése követ­keztében, mint amit nyernek a kiadások megtakarításával. Mi tiszteletben tartjuk a ter­melőszövetkezetek önállóságát, de ha az ilyen helytelenségbe belenyugszunk, akkor nem jól i ■ ­képviseljük a termelőszövetke­zet érdekeit. Pedig az ilyen bele­nyugvásra sok példa van. Bánfi elvtárs, a Borotai Gép­állomás igazgatóhelyettese arról panaszkodik, hogy a tsz-ek nem fogadják meg szaktanácsaikat. A termelőszövetkezetek elnökei a tagságra hivatkoznak, azok hely­telen nézeteit hozzák fel érvelé­sükben és nem szállnak szembe a gépellenességgel. De a tapasz­talat azt mutatja, -hogy a ter­melőszövetkezetek pártszerveze­tei és a gépállomások dolgozói is az első sikertelen kísérletezés után lemondanak a termelő­szövetkezeti tagok felvilágosítá­sáról, meggyőzéséről. Pedig egé­szen nyilvánvaló, hogy a regi megszokottságot még az egyéni gazdálkodásból következő kon­zervatív nézeteket csak kitartó, szívós felvilágosító munkával, a helyes termelési eljárások, konk­rét példák és tapasztalatok be­mutatásával, népszerűsítésével lehet leküzdeni. Most tél van és ez jó alkalom az ilyen kérdésekről való beszél­getésekre, vitatkozásokra. Gép­állomásaink és term "’:;szövetke­ző t ein k vezetői, pártszerveze­teik éljenek ezzel a lehetőséggel. Vitatkozzanak, tanácskozzanak a termelőszövetkezet dolgozóival. Tudjuk, nein könnyű ez a fel­adat, de nagyon hálás és meg­sokszorozza eredményeinket, ha a szocialista öntudat fejlesztésé­ben lényegesen előbbre jutunk. Túri József Hogyan fűtslnk jól és takarékosan az iskolákban? S Kedves fiatal barátaim! í A közelmúlt napokban Kollár t Ferenc elvtárssal beszélgettem. I Megszívleltem szavait, s éreztem, > mennyi igazság rejlik a mélyen- [ szántó gondolatok érejében. t A bőid férfikor vallomása í hangzott el ajkáról, egy példa­mutató élet harcos diadala. Ha Hlyen kommunistákkal beszélget a fiatalabb kommunista nemze- Idék, akkor mindig új erőt, tör- f hetetlen akaraterőt nyer az élet mindennapi küzdelmeihez. E Ne áltassuk magunkat, mert [ vannak gondjaink és bajaink, de nem ez jellemzője céltudatos, E célratörő küzdelmeinknek, mert a jövő még eddig soha nem lá­tott lehetőségeket rejt magában, s az álmok valóraváltása ránk várnak, az ifjúságra. t Engedjétek meg, hadd mutas­> sam be nektek Kollár elvtársat ! úgy, mint embert és úgy is, mint ^kommunistát. Nem külsőségeiben érdekes ez az ember, hanem í gondolkodásmódjában, érzésvi- Hágában, elvhűségében és egy­szerűségében. E Nem tartozik a nagyon művelt emberek közé, de gazdag életta- Ipasztalata kárpótolja ezt, ipar- E kodik, hogy helytálljon a maga > posztján, amit nem tud elméleti­lleg megmagyarázni, segít ebbeli E munkájában a szíve és élő lelki- [ ismerete. J Ott ül íróasztala mellett, s E belelapoz a végrehajtó bizottság E legutóbbi jegyzőkönyvébe. Töm- E zsi ujjai alatt összegyűrődnek a papírlapok, de a leírt gondolatok Eigazságát ez a kis szépséghiba í igazán nem csorbítja. A községi pártszervezet és a végrehajtó bi- Izottság megtárgyalta az ifjúság I helyzetét, s határozatba hozták, Ihogy a fiatalokat nevelni, segí- Iteni kell. t Az elmúlt években sokszor el­hangzott ez a felismerés, de a E gyakorlatban vajmi keveset való- l sítottunk meg belőle. Frázisok > tömkelegé hangzott el, az urak E Magyarországát csak emlékezés S útján ismertük meg, mi fiatalok, de nem gyűlöltük meg a tőkés , népelnyomó uralmát. Nem vé- I geztünk tüzetes, összehasonlító ! munkát a múlt és jelen között. ! Nem az adott lehetőségekhez j mérten politizáltunk. És itt emlit- í hetjük meg e kérdés nyitját: ve- í zető elvtársaink, akik közül sokan ! internálótáborokban, csendőrszu- ! ronyok árnyékában töltötték ifjú- í ságuk legszebb éveit, nem me- j sélték el nekünk küzdelmes, í szenvedésekkel telített életüket. ! Ez az alkalom lehetőség lett vol- [ na ahhoz is, hogy a vezető és a nép közelebb került volna egy- \ máshoz. Csak most jöttünk rá, | hogy az élő szó erejének meny- \nyivel nagyobb a nevelőhatása, mint az elvonatkozott általánosí­tásoknak. Kollár elvtársék kikutatták mindezt, s a párttitkár elvtárs- sál elhatározták, hogy havonta egy-egy alkalommal elmesélik életük történetét a kunfehértói fiataloknak. Csüngnek majd a meglett férfiak ajkán a perzselő, kíváncsi szemek, s biztosak va­gyunk benne, hogy szívesen hall- gatják a község vezetőinek őszinte, igaz szavát. Kollár elvtárs cselédember volt. Nyolcvan filléres napszá­mért robotolt hajnaltól vakuld- sig. Jászol volt az ágya és lucer­na a takarója. Az volt az ün­neplője, amiben hétköznap is dolgozott. A felszabadulásig a nélkülözés, a megaláztatás ju­tott osztályrészéül. S mi, mai fiatalok ezeket a történeteket úgy hallgatjuk, mintha mesék lennének. Nem, nem mesé ez fiatal barátaim, élő valóság volt! Gondoltatok-e arra, hogy meny nyivel szebb és sokatigérőbb a mi sorsunk? Ügy érzem, keveset. Vajon eszetekbe jutott-e, amikor felvettétek az új műbőrkabátoi és felhúztátok a duplatalpú félcipőt, hogy a kollárferi bácsik rongyos gúnyában, mezítláb él­ték le életük ifjú éveit. Ugye nem? A mi vezetőink nem azért fá­radoznak, hogy nekik forogjon a szerencse kereke, hanem azért, hogy mi, az ifjúság nyugodtabb életkörülmények közölt éljünk, és tervezzünk a holnapról. Ne­künk nem kell 80 filléres nap­számért ücsörögnünk a piacon, mert elvégzett munkánk után megkapjuk a minket megillető bért és vásárolhatunk magunk­nak mindent, amit akarunk. Nem mondom, hogy nem élhet­nénk jobb körülmények között is, de ez rajtunk is múlik, a mi becsületességünkön, szorgalmun­kon és áldozatkészségünkön. Ne várjunk mindent az állam­tól. Ne legyünk türelmetlen kö- vetelőzőek. Adjunk valamit mi is államunknak. A párt féltő, gondoskodó sze- retetének simogatását mindennap érezhetnek s ti erről megfeled­keztek? Kollár Ferenc elvtárs már túl­ballagott az ötvenen. A felsza­badulásig két elemi iskolát végzett. S amióta tanácselnök, újból nekiadta a fejét a tanulás­nak. Most jár a hatodik álta­lános iskolába. Vajon ti vállalná­tok-e ezt a fáradságos munkát? A társadalom érdekében dolgozni és tanulni nagy áldozatvállalást követel az embertől. Gondolkodjatok ezen a cikkem s nézzetek önmagatokba, keres­sétek meg a vezető elvtársakati hívjátok meg őket magatok kö­zé, kérdezzetek tőlük, s higgyé­tek el, ők szívesen válaszolnak. Tehát ne feledjétek: minden ember a saját sorsának kovácsa. — Bieliczky Sándor — Az Aranykalászban Azt mondják, hogy messze környéken nem lehet olyan jó halászlét enni, mint a kalocsai Aranykalászban. Mint régi hal- és főként halászlé-szakértő, a minap én is felkerestem egyik kol­legámmal az említett létesítményt —, amely nem más, mint egy pincehelyiség ■— avégből, hogy megállapítsam az említett állítás igazát. Valóban olyan halászlét ettünk, amely után nemcsak meg­nyaltuk mind a tíz ujjúnkat, hanem én még egy adagot kértem. Nemcsak a halászlé volt ízletes, hanem a cigányzenét is ér­demes volt hallgatni. Mondják, hogy a szép magyar nóták soli yendéget csalnak a pincébe. Megtudtuk azt is, hogy pénteken és szombaton van itt ha­lászlé, vasárnap halkocsonya és disznótoros vacsora. Újabban a vendégek kérésére csütörtökön túróscsuszát főznek majd (bár véleményem szerint ez a halászlé után is elkelne); Ha mindent úgy készítenek el, mint a halászlét, akkor nem lesz baj a konyhával, s a kiszolgálással sem, mert kevés helyen tapasztaltam ennyi udvariasságot; Inkább arról szeretnék szólni, hogy a környezeten kellene egy kicsit javítani. A falakat díszíteni lehetne, a pince szellőzé­sét sem oldották meg. Értesülésem szerint már 65 000 forintot költött rá a földművesszövetkezet, főként a befizetett részjegyek (összegéből. Hasznos dolog, hogy a részjegyek összegét ilyen be­ruházásokra fordítják. Ezzel a tagság érzi, hogy hozzájárult a íöldművesszövetkezet létesítményeihez. Tehát a tagságon is mú­lik, hogy az Aranykalász még szebben nézzen ki. Egész másként érzi magát az ember, ha az étteremben kellemes környezet, ízlé­ses berendezés fogadja; A Kalocsai Földművesszövetkezet vezetőinek bizonyára ez lesz a következő' lépésük és akkor az Aranykalásznak nem 50— 60 000 forint, hanem ennél is több lesz a forgalma, K, 8. Sok gondot okozott az elmúlt esztendőkben iskoláink meg­felelő fűtése. Egyes helyeken a fűtőanyag minőségével voltak bajok, másutt a kályhák nem fe­leltek meg tökéletesen rendelte­tésüknek. * A kalocsai járásban a jövőben valószínűleg nem okoz már any- nyi gondot az iskolák jó és ta­karékos fűtése. Vándor István, az ordasi iskola kiváló nevelője, javaslatot tett a kalocsai járás­ban működő művelődési fel­ügyelőknek, hogy hasznosítsák az ő ötletét. Vándor elvtárs a Szov­jetunióban, mint hadifogoly is­merkedett meg a kályhásmester­séggel. Először az ottani iskolák­ban látott olyan egyszerűen elő­állítható, beépített, úgynevezett svéd kályhákat, amelyek olcsó­ságuk mellett is kitűnően bizto­sították a leggyengébb minőségű tüzelőanyaggal is a tantermek kellemes hőmérsékletét. Az idén ő maga építette meg az ordasi iskolában, az első ilyen; kályhát. Igen mutatós építmény,; piros téglából készült, s egyesíti! magában a vaskályha és a; cserépkáiyha jó tulajdonságait.; Gyorsan sugározza a hőt begyuj-: tás után és sokáig megtartja a; meleget. Vándor István számítá-; sai szerint az általa épített kály-j ha 170 forintba került. Vélemé-i nye szerint olyan egyszerű a ké-; szításé, hogy barkácsolni szere-: tő nevelők, szaktudással nem; rendelkező amatőrök is felépít-; hetik, akár bontási anyagokból.: Felajánlotta, hogy a kalocsai: járás valamelyik iskolájába ellá-; togatva megtanítja az egyik vál­lalkozó szellemű nevelőt a kály-: ha építésére, a többi iskolák pe-; dig vegyék át a »tapasztalatot«; és hasznosítsák otthon. Ismerve a Kalocsa környéki; nevelők áldozatkészségét és vál-; lalkozó szellemét, biztosra vehető,: hogy hamarosan elterjed az; újfajta szovjet típusú kályha. ; Egykori tőkésekből, volt csendörleíesógokbö) alakúi! bűnbánóét leplezett le a rendőrség Hejdú-Bihar megyében A rendőrség befejezte a nyo­mozást Balogh Lázárné debre­ceni lakos és társai nagyszabású vajlopási bűnügyében. Baloghné és férje a múltban vállalati rész­vényes volt, ezenkívül még nagy- kiterjedésű erdőbirtokuk, egy R Kiskunfélegyházi Gépgyár január I vei felvételre keres vasszerkezeti és lemezlakatosokat Kereseti lehetőség 1500-tól 1900 forintig. —■ a vállalat munkaügyi osztályán. Jelentkezés 2423 Elmondjuk nekik életünket dunántúli malmuk és egy tejter-; mékeket elosztó vállalatuk volt. Baloghné 1950. óta mint cső-: portvezető dolgozott a Hajdú-; Bihar megyei Tejipari Vállalat-; nál, a vajcsomagolóban. Munká-; balépése után arra törekedett,: hogy mielőbb megnyerje a gazdasági vezetők és közvetlen munkatársai bizalmát: kisebb-: nagyobb ajándékokkal sikerült isi ezt hamarosan elérnie. Nemsoká­ra »munkához« is látott: ruhája alatt 4—8 kilós tételekben vitte ki a vajat a gyárból, amíg tét-; ten érték. j Balogh Lázárné bűncselekmé­nyeit. — amint ez a nyomozás során kiderült, — nem egyedül követte el. Beszervezte az egyik csomagolót, K. Irént, majd ké­sőbb Himmer Balázs vállalati gépkocsivezetőt és Cs. Nagy An­tal gépkocsikísérőt is. A lopott vajat Baloghné eleinte egyedül értékesítette, később Bocskai József né egykori csendőrfeleség, fűszer- és gyümölcskereskedő is segített, aki a Baloghnétól vásá­rolt vaj kilóját 10 forintos ha-; szonnal adta tovább. Ugyancsak: üzlettársa lett Baloghnénak özv. Táncsics Péterné debreceni lakos; Is, akinek férje szintén csendőr; volt. Baloghné és társai mint-; egy 50 000 forinttal károsították; meg a társadalmi tulajdont. A vizsgálatnál megállapították azt is, hogy Baloghné 1955—58-ban 24 sertést hizlalt és azokat en­gedély nélkül értékesítette. A bűnbanda tagjait a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte, rövidesen bíróság tárgyalja ügyü­ket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents