Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

Mem földrajzi helyzetünk indokolja Miért nein törekszünk semlegességre ?f .Az ígéret **«/> »*<* Pártunk helyes politiká­iénak megválás! fása a jobb- és baloldali, elhajlások, valamint a különféle torzítások elleni sza­kadatlan küzdelemben megy végbe. Ezek a hibák nyíltan csak egészen ritkán jelentkez­nek, A legtöbbször alig észreve­hető árnyalati eltérésekben, pontatlanságokban jutnak kife­jezésre. Ilyen esetnek voltunk fültanúi bz egyik párttaggyűlésen, ahol a beszámoló — bár határozot­tan elítélte Nagy Imre áruló sze­repét és az általa meghirdetett semlegességet, — érvelésében 'helytelen alapra támaszkodott, így tették fel a kérdést: »Le­het-« egy ország ilyen földrajzi fekvés mellett semleges'’« Nyomban meg is válaszolták: •►nem lehetünk semlegesek.-« Mi az, amit mi kifogásolunk? Annak is tudatában va­gyunk azonban, hogy szocialista építőmunkánk, sikereink, kü­lönösen munkáshatalmunk nem mindenkinek tetszik. Nincs ínyükre a megdöntött kizsák­mányoló osztályok maradványai­nak és a nyugati imperialisták­nak. Mint az élet igazolja, ezek az elemek különféle terveket kovácsolnak a régi rendszer visszaállítására. Ennek érdeké- .ben, — kezdve a háborús fe­nyegetésektől a különféle pro­vokációkig és belügyeinkbe való, beavatkozási kísérletekig — min­dent felhasználnak. Nem rajtuk és jószándékukon, de nem te’ egyedül mi rajtunk, hanem aj szocialista tábor országainak! összefogásán és erején múlott,; hogy terveik kudarcot vallot­tak. A szocialista országok együttműködése az elmúlt évek­ben már számtalan esetben megvédte hazánkat a külső im­perialista erők beavatkozási kí­sérleteivel szemben és a béke megvédéséért folyó harc egyik legfontosabb tényezőjének bi­zonyult. De együttműködésünk, ba­rátságunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal sok- ital több a külső imperialista erők elleni védelemnél. Nemcsak ez. hanem eszméink és céljaink közössége, a marxizmus— leninizmus tanítása, a szocia­lizmus—kommunizmus eszméje, a proletár internacionalizmus­hoz való hűségünk, proletár szí­vünk és agyúi it is összefűz ben­nünket. A osovjetunió létrejötte óta érezzük, tapasztaljuk, hogy erős pártfogónk, igaz barátunk van. A felszabadulás óta eltelt időben nap, mint nap éreztük a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország segítségét, támoga­tását. Megyénk dolgozói előtt is ismert a szocialista országok nagymérvű hozzájárulása ipa­runk gyorsütemű fejlesztéséhez. Különösen felbecsülhetetlen számunkra az a segítség, amit az ellenforradalom leverése és az általa okozott károk hely­reállításához kaptunk a {Szov­jetuniótól és a többi szocialista országtól. Eredményeink egyik forrása ez az együttműködés. Albánia, a Kínai Népköztársa­ság, a koreai és vietnami népi demokratikus köztársaságok földrajzilag távol esnek tőlünk, mégis érezzük és tudjuk, hogy hozzánk tartoznak, a szocializ­mus építésének útján járnak. Nem semlegesek ők sem és mi sém vagyunk semlegesek, mert kivívtuk a munkások hatalmát, mert a dolgozók jólétének eme­lésén munkálkodunk, a szocia­lizmust építjük és ellene va­gyunk mindenféle kizsákmányo­lásnak, imperialista elnyomás­nak, JScm vagyunk és nem lenA; nénk semlegesek, ha a földtekes bármely részén is lenne orszá-/ guufc, munkáshatalmunk. Nem aj semlegesség, hanem a proletár­szolidaritás elve vezérel ben-é nünket, mert a dolgozó embe-y rek — a munkások, parasztok,! értelmiségiek »-* boldogabb élc-J tóért küzdünk, a szocialista tár-, sadalom felépítésén munkálko­dunk. S ez a harc az egész hu ) ladó emberiség közös ügye. Nugy József Néhány hónappal ezelőtt örömmel vettük tudomásul, hogy Baján megnyílt az IBtJSZ-iroda. Aki azonban azt hiszi, hogy az új intézmény a testvéri látogatásra utazóknak segítségére siet az útlevél meg­szerzésében, az nagyon téved. Ezzel ugyanis a bajai IBUSZ- iroda nem foglalkozik. Az utóbbi Időben elterjedt egy hír, amely szerint minden má­sodik bélen lejönnek Bajára a megyei útlevél osztálytól. Ek­kor lehelne átadni az útlevél­hez szükséges iratokat, s kü­lönböző más papírokat. Ám az IBUSZnál nyert értesülés sze­rint ezt a megyei útlevél osz­tály már május óta ígéri, de ez csak ígéret maradt mind a mai napig. Aki tehát családi látogatásra kíván külföldre utazni, az ma is kénytelen egy egész napot (és 60—10 forin­tot) feláldozva Kecskemétre utazni. Kedves Ü tie vél Osz­tály, helyes ez így? Horváth Magda sz AK EMBER SZ OKNYABAN íebb hibának, ha egy olyan pár- tonkívüli, aki pártunk politiká­jút még minden vonatkozásban nem vallja magáénak, ilyen meggondolások alapján száll szembe a semlegességgel. A fenti esetben azonban nem pár- tonkiívüliekről, hanem taggyű­lési beszámolóról, kommunisták ■érveléséről van szó. Tőlük pe­dig nyilvánvalóan mást vá­runk. Mi, kommunisták és mindazok, akik a proletár- diktatúrának és a szocializmus építésének szilárd hívei, egyál­talán nem földrajzi helyzetünk miatt vetjük el a semlegességet. A világon alapjában kétféle társadalmi rendszer létezik. A Szovjetunióban már felépült a szocializmus és egy sor ország­ban a Szovjetunió példáját követve most épül. Ugyanakkor vannak országok, ahol kapita­lizmus van, ahol a tőkések van­nak hatalmon. A két társadalmi rendszer, a kapitalizmus és a1 szocializmus közölt nincs har­madik, úgynevezett légüres tér. A semleges Ausztria és Svájc társadalmi formáját tekintve, kapitalista ország. Semlegessé­gük — ha nem sértik meg — csupán azt jelenti, hogy nem kezdeményezik a szocialista or­szágok elleni imperialista akció­kat. Az uralkodó osztály azon­ban ezekben az országokban is harcot folytat a munkásmoz­galom, a szocializmus erői elleti. Ali tiem a kapitalista, hanem a szocialista országokhoz tar­tozunk. Osztályharcban döntöt­tük. meg a burzsoázia Uralmát és vívtuk ki a munkásosztály hatalmát. Nyiltan és határozot­tan a munkások és parasztok pártjárt állunk. Minden erőnk­kel és rendelkezésünkre álló eszközünkkel védelmezzük mun- káshatulmunkat, szocialista ál­lamunkat a múlt bármilyen kí­sértésével szemben. Nem va­gyunk közömbösek! s cse-i lekvően veszünk részt a szo­cialista gazdaság felvirágozta­tásában és a mezőgazdaság szo-j cialista építésében. WOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC tus® a DODQ terikpár CíisiWbr OONGÓmolor tulajdono­sok! Nem gond már az al­katrész beszerzés. — A kis­kereskedelmi üzlet ékben megfelelő választék áll a vásárlók rendelkezésére. /V ern vagyok elfogult ” nemem iránt s soha nem helyeseltem, hogy a rosszul értelmezett egyenjogúság jelsza­vával törékeny lányokat G. 35-ös traktorokra agitálunk. Ha ép­pen »szakmát« akar, más terü­leten is megtalálhatja a falusi lány az érvényesülés lehetősé­gét. A tehenészetet, a baromfi­tenyésztést, a kertészetet szinte 'a, nőknek találták ki s az is ter­mészetes dolog, hogy a nő, mint szakember, irányító munkakört töltsön be.. Mégis meglepődtem kicsit, amikor Kiskunmajsán járva a község gazdasági felügyelőjét ke­restem s az elképzelt férfiember helyett egy kerekarcú, komoly­szemű fiatal lány nyújtott ke­zet. Babinyee Anna három éve '.végezte el Kiskunhalason a me­zőgazdasági technikumot, jász- szentlászlói termelőszövetke­zetekben dolgozott s idén feb­ruár óta van Kiskunmajsán. Mindjárt felébredt bennem az érdeklődés: hogyan él, dolgozik ezen a pályán egy fiatal lány? Hiszen kezdő férfi szakember is sok buktatóval találkozik a fa­lum legfőképpen és elsősorban a bizalmatlansággal kell meg­küzdenie. Az idős, tapasztalt gazdaember néha kíméletlenül türelmetlen, lebecsülően legyint: »A csirke akarja már tanítani a tyúkot?!« — jelszóval. Legtöbb­ször ez az oka, hogy sok fiatal szakember elmenekül a faluból s igyekszik »védettebb« terüle­ten, állami szektorban elhelyez­kedni. Ez a kis, feketehajú madarasi lány megpróbálta átrágni ma­gát a bizalmatlanságna)\ kása­hegyén s ma már elmondhatja, hogy sikerült. Nem könnyen, de a kitartás, az áldozat megérte. — Érettségi után két héttel már kezemben volt a megbízóle­velem — meséli. — Jászszent- lásztón kaptam két termelő­szövetkezetet. Nagy tervekkel, boldogan mentem, úgy képzel­tem, diadalkapu vár s min­denki az én tanácsaimat lesi majd. Alaposan tévedtem. A férfitagök lenézően mustrálgát- tak> az asszonyok meg egyene­sen ellenségesen nézegették: mit akar itt ez a bodroshajú fruska? Hiszen azt sem tudja, hol kell megfogni a kapanyelet. Majd elszökik ez innen hamarosan. — Hát meg nem szöktem, de egy hónapig rá sem gondoltam semmiféle »szakirányításra«. El­lenben kijártam a mezőre, ki- kívettem egy-egy asszony kezé­ből a /cápát, aratáskor hordtam a gabonakévéket. így lassan megismertek, látták, hogy nem­csak könyvből ismerem a pa­raszti munkát. Később aztán óvatosan kezdtem a tanácsadást: — nem lenne-e jobb a takar­mányrépát egy táblába vetni, vagy ide más műtrágyákét)érék kellene..., stb. | tt, Kiskunmajsán újabb * nehézségek vártak Ba­bíny ec Annára. íróasztalhoz ra­gasztotta a sok, egymásután megjelenő kormányrendelet végrehajtása. Majdnem száz visszaigénylési kérvény elbírálá­sa, a cseretárgtfaldsok lebonyo­lítása’ birtokívek böngészése, az állami tartalékok felmérése, mintegy 300 haszonbérleti szer­ződés újraírása mellett ráhárul a sokféle jelentés készítése, az irodában megforduló fMnaszo- sok ügyének irílézése, mert cso­portvezetője a tsz-ekben segít, hiszen egyik majsai tsz-ben sincs szakember. — Kezdetben mérgelődtem, hogy nem a területen dolgozha­tom a szakmámban —- mondja. — De aztán rájöttem, hogy ezt Is meg kell csinálni s ez a mun­ka nem egyszerű irodai admi­nisztráció. A rendeletek lelkiis­meretes, jó végrehajtása azt je­lenti, hogy Kiskunmajsán is megnőtt a termelési kedv, a gazdák bizalma s ha ez megvan, szívesebben is tanulnak, alkal­maznak új, fejlett módszereket, amire nekem tulajdonképpen tanítanom kell őket. De ilyen körülmények között is kereste s megtalálta a mód­ját Babinyee Anna, hogy tény­leg a »szakmába vágó« terme­lést tanácsokat adjon, íróasztal mellett. O kezeli a tanács ta­lajvizsgáló felszerelését s egyre több az Olyan gazda, aki nem vaktában vásárol és használ műtrágyát, hanem mintát Visz a földjéből a tanácsházára s meg­hallgatja a szakember tanácsát. Legutóbb egy gazda azzal állí­tott be, hogy neki szikes a föld­je, meszézni akarja. Vigyázzon — figyelmeztette Annuska — nálunk meszes-szódás szikek vannak, azokon pedig csak ront a meszézés. A talajvizsgálattal mindjárt be is bizonyította s a gazda ma is hálálkodva emle­geti a tanácsot. — Nagyon vigyázok arra, hogy ne mondjak nagyképű tanácso­kat, amolyan kinyilatkoztatás­képpen, hanem igen alaposan megmagyarázom s meg is mu­tatom• hogy mit, miért kell csi­nálni. Mert bizony könnyen rá­mondják az emberre: »Beszél, beszél, dehát ezért fizetik...« Nemrég a csávázásról kellett szakelőadást tartanom. Mielőtt egy szói is szóltam volna, elő­vettem a nagyítót, aláraktam egy búzaszemet s sorra meg­mutattam a hallgatóknak: 'mi­lyen a gabonaszem felülete, ho­gyan telepszik meg rajta az üszögspóra, milyen kárt tesz s miért kel alaposan megforgatni a csávázólében a magot, stb. S többet értem el ezzel a mód­szerrel. mintha három óra hosz- szat Icönyvből tanult szakkifeje­zésekkel magyarázgatom a csá­vázás fontosságát... ok sót kell még a többi fia- ^ tál mezőgazdasági szukém- berrel együtt Babinyee Annának is elfogyasztania ahhoz, hogy a könyvekből szerzett tudás arany- fedezetéül gazdag gyakorlati ta­pasztalatokat is gyűjtsön. De nemcsak idő, hanem akarat s szorgalom kérdése is s attól sem utolsósorban függ, hogy milyen támogatást leap ez a lelkes leányember a környezetétől, ma­gasabb tudású társaitól, hogyan segítenek neki a szakma szép, de nehéz útja göröngyeinek el­hárításában G. K. HIVATALOS orvosi jelentés szerint örvendetesen javul Bács megyében a közegészségügy. Mi­nap az állami temetkezés egyik középmuftija bizalmas körben aggodalmát fejezte ki afölött, hogy Kecskeméten és környékén katasztrofálisan csökken a ha­lálozások száma. Kedvezőtlenül befolyásolja az üzletmenetet. An­nál meglepőbb, hogy a minap este egész sor halottjelölthöz volt szerencsém. Jó hangulatban indultunk haza a színházból, s hogy olyan pi- tyergősre állt az idő, betértünk egy félliterre a népszerű csár­dába. A legjobbkor érkeztünk. Egy zajos asztaltól éppen nótát rendeltek. Harminchatodik Nyi­rettyű Laci, a mükesergők cikor- nyakiráiya odapislanlott a ban­dának, s máris szólt a dal: »Ha meghalok, édesanyám,..« Szemügyre vettem, vajh ki akar meghalni, amikor annyi jó bor termett, hogy már csak azért is érdemes égy kicsit éldegélni. Huszonöt év körül, pirospozsgás fiatalember volt, s egészségi ál­lapota nem látszott aggasztónak. Csák a füle biroslott kissé túl élénkén, éz azonban nem szokott Ssimaih háxmér: MAGYÁR SIRATÓ közvetlen oka lenni az elhalálo­zásnak. Ám máris emelkedett az asz­tal .végéről egy még pozsgásabb és elbődült: »Vigyetek a temetőbe...!« — Tőlem vihetik — gondol­tam, de nem vitték, hanem ami .Sokkal rosszabb, vele daloltak. MIUTÁN ezen is átestünk, középről intett a légpozsgásabb díjbirkózó és újabb sirató dal következett, amelynek végén az egész gyásztisztességt.évő szo­morú halotti gyülekezet együtt zokogta: »... héjde jasíromra, sírhal­momra nefelejcsből fonjatok...« Ezek után égy dagadt alak dal­ban elbeszélve azt a kijelentést tette, hogy az ő szívé bánatában ihég fog hasadni. — No, ezt megvárom — mon­dottam, mert gutaütést már lát­tam, meg egyszer nyavalyatörést is, de szívhasadást spéciéi még nem» És azt hittem, a dobhártyám fog meghasadni. Helyette ugyan­is cimborája sikított a fülembe, hogy őt egyenesen a temető mély árkában hántolják el! In­dokaira nézve nem nyilatkozott, de idő sem volt rá, mert akkor már a díjbirkózó süvöltötte, hogy jácintok közt akar elpat­kolni, a dagadt viszont asztalt döngetve tiltakozott az ellen, hogy neki bárakárki is a kopor­sójára boruljon. No csak ez kellett a pirosfülű- nék. Haját előretiporva tudatta a nagyérdemű közönséggel, mi­szerint ö akként fog élhúnyni, hogy még a. Sírját se keressék. BÖLÖMBIKA zengésével bömbölt most a legpozsgásabb e közhírré tette, hogy aZ ő rava­talára senki he vigyen orgona- virágot, mert ő háklis ember és idegesíti, ha a ravatalára ofgö- navlfrágot visznek. Mit tehettünk, mi, hallgatói? Férfiasán kezet adtunk egymás­nak, hogy rteín viszünk. A végrendélkezési intézkedé­sek következtek. A birkózó azt az utolsó kívánságát adta eiő, hogy temessék vele a hegedű­iét, a pirosfülű, hogy neki barna kislány legyen az elsiratója, a dagadt pedig, hogy az ő kopor­sóját négy fehér galamb vigye. Ez utóbbi kissé túlzott kívánság volt, mert az ipse élősúlyban mázsánfelüli, s félő, hogy a négy fehér galambnak, ha megeme­lik, beleszakad a gatyakorc. Hajnali kettő következvén, mi is elkövetkeztünk a halottasház­ból, s aggodalommal vártam másnap a Petőfi Népét, hem ad-e hírt nekikeseredett ifjak tömeges elhalálozásáról. Miután eddig semmi jelé, erő­sen bízom abban, hogy sikerült életben maradniuk, harmiílcha- todik Nyirettyű Lacival együtt; Örülök néki. Egytől egyig ép, erős, egészséges fiúk, isten tart­sa őket az emberi kor legvégső haláráig. MERT HA MAR hullani keli, inkább ezeknek a temetke­zési daloknak hulljon a férgeséi

Next

/
Thumbnails
Contents