Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-30 / 281. szám

Hallgatnak-e a munkások szavára! a Kiskunfélegyházi Gépgyárban? ( Olvasóink közül, bizonyára so­kan emlékeznek Popov szovjet író »Acél és salak« című regé­nyére, amelyben az író egy ér­dekes beszélgetést rögzít. A gyár igazgatójától megkérdi a népbiztos: — Munkádhoz segít­ségül hívtad-e a dolgozókat? — A válasz meglepi, s ekkor ezt mondja: »Dehát, értsd meg végre: ha károm, ha öt életed lenne, az sem volna elég, hogy mindazt megtanuld, amit ők tudnak.« És a népbiztos széles mozdulattal az üzemvezetőkre, munkásokra mutatott. Ennek felidézésével léptem be a Kiskunfélegyházi Gépgyár­ba. Vajon itt a vezetők böl- csebbnek gondolják-e magukat, mint amilyenek a dolgozók együttvéve? Pár órával később fény derült erre. Az első, ami szembetűnt az, tiogy nincs olyan írás — mint régen — amely tükrözné a mun­kásjavaslatok tengernyi sokasá­gát, s azok intézésének módját. Azért nincs, mert a termelési tanácskozások lényegében megszűntek. Nem tudni miért. Minden rosszindu­latú feltételezés nélkül kérdez­zük: talán a beszámolás kötele­zettsége miatt? Ha már nincs termelési ta­nácskozás, hát legyen egy füzet, ahova a dolgozó beírhatja javas­latát, bármilyen is legyen az. Ebben megegyezett a gazdaság- vezetés és a szakszervezet. Saj­nos azonban egyetlen üzemrész­ben sem lehet ilyen füzetet ta­lálni. S mindezek ellenére hang­súlyozni kell: a dolgozók törőd­nek a munkával, a gyárral, hal­latják szavukat. Bár észrevéte­leik többnyire csak a napi mun­ka akadályainak megszünteté­sére irányulnak. Az esztergaműhelyben Molnár bácsi — régi szakmunkás —■ el­mondja: — Ha valami dolgom van, megbeszélem a művezető­vel, ő intézkedik. — Nem jó a rajz, vagy hiányzik: Szabó elv­társ, segíts, szólok művezetőm- höz. Ö átadja a műveleti utasí­tást. Fúró nincs a raktárban? Szerez. Előteremti mindazt, ami­re szükség van. Mészáros elvtárs nemrég így szólt vezetőjéhez: — Dolgoznék én két gépen is, ha adna egy ta­nulót. A művezető két tanulót állított a géphez. Tóth Endre esztergályos azzal állt elő, hogy feleannyi idő alatt megcsinálja az Univerzál kony­hagéphez szükséges felfogó ké­szüléket, mintha azt a TMK készítené. Szabó Ödön nyomban felkereste az igazgatót, s közöl­te vele a javaslatot. — Csinálja — hangzott a válasz. A felfogó készülék ma már zavartalanul működik. A rézműves műhelyben a munkások javaslatára kijavítot­ták a rossz ventillátort. A kis lakatosműhelyben a szárítószekrényeknél az idegen rajzok hátráltatták a gyorsabb| munkát. Az itt dolgozók, Csukát Imre, Németh László, Drozdik! János, Szatmári Imre közösen | sem tudtak eligazodni a bonyo-J lult rajzon. } — Józsi bácsi, nem jók ezek a| rajzok — szóltak csoportvezető-1 jükhöz. Horváth József nem volt! rest, elszaladt a szerkesztésbe. | Egy szerkesztővel és a főmér-f nőkkel tért vissza. Ott helyben, | a munkásokkal együtt beszélték! meg a további tennivalókat. ! Az apró, papi termelési ,gon-| dokkal való törődést jelzi az is,t hogy októberben 35 dolgozó ne-f vét jegyezték be az újítók köny-| vébe. (Egyes dolgozók neve több-f szőr is szerepel.) A tapasztalatok arról győznek meg, ha nincs is! termelési tanácskozás, akkor sem! apad el a dolgozók alkotó ked-| ve. De ha »megengednék«, hogy! a termelési tanácskozásokon isi — ami jelenleg nincs — bírálják! a vezetést, akkor még nagyobb | léptekkel haladnának előre. Hallgatnak-e a munkások sza-| vára? — ez a címe ennek azt írásnak. Az előbb említett pél-| dák azt mutatják, hogy van! ilyen irányú törekvés. Ettől füg-! getlenül azt is megtudják olva-| sóink, hogy nem szívlelték meg! még a gazdaságvezetők ezt az! igen hasznos útmutatást: — Ha! három, ha öt életed lenne, az! sem volna elég, hogy mindazt! megtanuld, amit ők — a mun-! kások, művezetők tudnak. ♦ —Venesz— i Miért zárta rosszul az évet a kisszállási Petőfi Isz?| Egy »ügyes« ember ténykedései tavasztól őszig Negyven évvel ezelőtt végezte a főiskolát, négy évig a gépállomás agronómusa volt az „ügyes ember“, akiről a továbbiakban szó lesz. Ha­marosan az is ki fog derülni, hogy miben ügyeskedett. Elsősorban ter­melőszövetkezeti könyvelőnek ügyes- Icedte be magát és igyekezett „új szellemet“ meghonosítani. Beköszöntött a tavasz, megindult a munka, pénzre volt szüksége a ter­melőszövetkezetnek. De hát a tar­talékok kimerültek, mert a készle­teket az ellenforradalom alatt szél- hurcolták. Pénzt kell felvenni a bankból — határozták cl a vezetők é* elsősorban a könyvelő. Igényelt is Április 29-én 67119 forint hitelt. Szerencsére a bank sem dobáló­zik már manapság a pénzzel, még a termelőszövetkezetnek sem. Elkezd­ték egyenként vizsgálni a tételeket. Növényvédőszerre 8112 forint. Ez jo­gos, megadható. Vegyes vásárlásra 8551 forint. Ez már vitás. A tétel szerint vásárolni akartak például 100 darab zsákot. De hiszen tavaly 200 darab volt a szövetkezetben, ho­va lettek azok? Természetes, hogy ezt nem hitelezte a bank. Feltüntet­tek 65 kilogramm szeget a vásárlási listán, De minek ez, amikor nincs is építkezés a szövetkezetben? Ezenkí­vül egy mázsa ráfvas, 50 kilogramm patkóvas is felkerült az igénylendők közé, ugyanakkor 23 859 forint ko­vácsszámlát is a hitelből akart ki­fizettetni a könyvelő. Summa-summárum, a végén min­den második tétel kiesett és csak a hiteligény felét hagyták jóvá. A mi emberünk természetesen fel volt háborodva. Miért üti bele mindenbe az orrát a bank? Majd le­szoktatom én erről — határozta el. Feljelentette a bankot a Miniszter- tanács elnökéhez. Ilyeneket írt: „Ne nyomja el senki termelőszövetkeze­tünket, ha már erősíteni nincs szán­dékában“. Igaz, a levelet a vezető­séggel íratta alá, de ő fogalmazta. llát ez aztán pimaszság! Különö­sen, ha azt is hozzáteszem, hogy az említett 8112 forint hitelben 7200 fo­rint értékű tétel rézgálic vásárlására szerepelt, amellyel olyan szőlőt per­meteztek meg, amely a tagoknak volt kiadva háztájiként. Az ügyes embernek tehát sikerült mégis „átrázni a bankot“. Ha már a bankot sikerült, miért ne lehetne más szervet is? A Ter­ményforgalmi Vállalatnál 40 mázsa búza eladására szerződtek, még ja­Orgoványon nuárban és az előleget fel is vették.? A lekötött búzát természetesen nemi szállították le, helyette a tagok | nevén adták el. Meg kell ugyanis je-j gye zni, hogy emberünknek segítő-1 társai is akadtak: Hübler, László,f Börcsök, Mojzes és mások személyé­ben. Aki már ennyire „otthon van“ a; szövetkezeti dolgokban, az természe­tesen betartja a pénzügyi szabályo-I kát. Mivel 500 forintnál nagyobb ♦ készpénzt nem vehet fel egy összeg-I ben a termelőszövetkezet, ezért az? áprilisi 1600 forint tejpénzt négy té-| telben, a júniusi 2600 forintot pedig! hat tételben vette fel (tudniillik ö aj pénztáros is). Egyébként politikailag is „kép­zett“. Elvet minden munkaegység­ről szóló okfejtést, szerinte a részes-: művelés a helyes (amely mellett gaz-J ban maradt a termelőszövetkezet! cukorrépája). ? Elérkezett az év vége. Itt a zárszá-l madás. Legtöbb termelőszövetkezet-! ben osztoznak a jó munka gyümöl-í csen, de a kisszállási Petőfiben nem.t A sok-sok szabálytalanság, amelyet? elsősorban a könyvelő idézett elő,I 80 000 forint mérleghiányt okozott.! Akármilyen ügyes ember Ivánkovics? Zoltán, ezen semmiféle furfanggal* nem tud segíteni. I Molnár András ? Az átlagbéi’ellenőrzés Vitathatatlan tény, hogy igaz­ságos bérezés teljesítmenybere- zés nélkül elképzelhetetlen. Hi­szen ez ad lehetőséget arra, hogy a szorgalmas, jólkepzett munkás többet keressen, mint a kevésbé szorgalmas, hanyag, vagy gyen­gébb képzettségű. Az egyem ösz­tönzés segíti a vállalatok gazda­ságos működését, de pozitív ha­tása van a munKafegyeiemre, a munka szervezettségének meg­szilárdítására is. Ilyen módon a KolieKtiva maga követeli a fe­gyelmet, a jó munkaszervezést, a nelyes üzemmenet kialakítását, mert így nagyobb lehetosege nyílik a teljesitmeny növelesere — ezzel pedig nó a keresete is. Ez a kérdés azonban nem olyan egyszerű, mint fentebb ír­tuk Az elmúlt éveit tapasztala­tai ugyanis azt mutattak, hogy az egyoldalúan alKaimazott tel­jesítménybér, a széles körben el­terjesztett kizárólagos darabbér­rendszer sok helyen károsan ha­tott a minőségre és az anyag- gazdálkodásra. A teljesítmények növeléséért folytatott hajsza emellett nagyméretű kereseti aránytalanságokhoz vezetett, ami igen sok szakmunkásnak elvette a kedvét, vagy arra sarkallta, hogy a minőség további "Javítása és az anyagtakarékosság helyett beálljon a csak százalékokat haj­szolok sorába. Történt ugyan intézkedés a fellazult fizetési aránytalanságok megszüntetésére. 1949-től kezdő­dően többször végrehajtottak részleges, vagy általános norma­rendezést, de utána a normák újból és újból fellazultak, fokoz­va a fizetési aránytalanságot, a nemkívánatos bérfeszültséget, mivel a szavak és határozatok ellenére a gyakorlatban többet ért a magas százalék, mint a jobb minőség. Így ami jött a ré­ven, az elment a vámon, mivel a minőség emelése, az önköltségi mutatók csökkentése helyett, az emberi teljesítőképesség határát úgy értelmeztük: plafon a csil­lagos ég.; : Nem kell különösebben ecse­telni, hová vezetett ez. Jelentős bérfeszültség keletkezett mun­kás, műszaki és egyéb dolgozó ágazatok között. Szinte állandó problémává vált a munkások és műszakiak kereseti aránya, ami egy évben sem volt egyensúly­ban. Így a több felelősséget, ma­gasabb szakképzettséget jelentő műszaki munkakörben dolgozók általában kevesebbet kerestek, mint az irányításuk alatt állók, de más, magasabb képesítést' igénylő munkakörökben sem volt különb a helyzet, hiszen az itt dolgozóit bérezési rendszere semmi lehetőséget nem nyújtott a kereset növelésére. Mindez sürgetően igényelte, hogy meg kell változtatni a bé­rezés terén elfogadott általános szemléletet. Ez a bérezés új irányelveiben körülbelül így fog­lalható össze: teljesítménybére­zésnek tekinthető minden olyan bérezési forma, amelynél a ke­resetet, vagy annak egy részét mennyiségi, minőségi feltételtől, vagy a gazdaságos termelés kö­vetelményeitől teszik függővé. A bérezésnek most kialakuló rend­szere tehát nem veti el a telje­sítménybérezést, hanem a maga helyére teszi annak kimondásá­val, hogy a teljesítmények bére-; zésének általában olyannak kell lenni, ami a termelékenység' emelésére való serkentés mel­lett a minőségjavításra, gazdasá­gosságra, takarékosságra is ösz­tönözzön. A jelenleg kialakuló bérrend­szernek éppen abban rejlik leg­nagyobb ereje, hogy kerüli a megszokott sablonokat, széleskö­rű önállóságot biztosítva ezzel a vállalat vezetőinek, hogy a szak- szervezettel egyetemben ők dönt­sék el: termelési profiljuknak, adottságaiknak megfelelően me­lyik az a leghelyesebbnek ítélt bérezési forma — darabbér, sze­mélyi bér alapján teljesítmény­bér, teljesítményhez kötött sze­mélyi bér, stb. —, aminek alkal­mazása kifejezésre juttatja a szakképzettséget, a magasabb tu­dást s ugyanakkor nem vezet ke­reseti aránytalanságok kialaku­lásához. Az átlagbér-ellenőrzés éppen ezt célozza. A felettes szervek ugyanis megállapítják a gyár műszaki és adminisztratív dol­gozóinak átlagbérét, a fizikai dolgozók részére pedig átlagóra­bért s ennek arányában bérala­pot állapítanak meg, illetve biz­tosítanak," melyeknek a betartása minden vállalatra nézve köte-» lező. Az üzemek vezetői tehát átlagbér alapján gazdálkodnak, amit a vállalat még a tervek túl­teljesítése esetén sem léphet túl» A helyesen alakított bérrend­szer állandó figyelésének az egyéni érdekeltség jobb kifeje­zésén túl azért is van nagy je­lentősége, mert alkalmas arra, hogy a vállalatnál a fizikai —» műszaki és adminisztratív dolgo­zók között kialakított helyes ke-* reseti arányokat fenntartsák. Az átlagbérellenőrzés tehát1 olyan bérpolitikai intézkedés, amelynek következetes alkalma­zásával szabályozható az egyes iparágak és ezen belül az egye» szakmák dolgozóinak keresetig színvonala — azaz eszköz egy;1 előre meghatározott reális bér-1 nívó fenntartására, az egyes szakmák s ezen belül fizikai —* műszaki és adminisztratív dől-« gozók között a múltban annyi' keserűséget és ellentétet szült bérfeszültség megszüntetésére. Értesítjük a külföldre, rokoni látoga­tásra utazókat, hogy útlevél iránti kérelmüket a kiskunhalasi, valamint a bajai IBUSZ Irodáknál is be lehet adni. — Első alka­lommal: Baján 1957. decem­ber 4-én, ezt követően min­den hó első szerdai napján. Kiskunhalason 1957. decem­ber 7-én, s ezt követően minden hó első szombati napján. — Amennyiben a fogadó napok ünnepnapra esnek, úgy azt megelőző napokon van a félfogadás. 2222 minden kommunista vállalt pártmegbízatást AZ ELMÚLT héten Orgovány község kommunistái taggyűlésen vitatták meg a párttagok tevé­kenységét. Megállapították, hogy egyes elvtársak — mint például Somogyi elvtárs, pedagógus, azon túl, hogy pártvezetőségi tag, a Hazafias Népfrontnak is veze­tőségi tagja, az ifjúsági szerve­zetben és még más beosztások­ban is tevékenykedik — túlsó­kat vállalt magára. Ugyanakkor olyanok is voltak, akiknek sem­miféle pártmegbizatásuk nem volt. Elhatározták, hogy ezen a helyzeten változtatnak. Minden részvevőtől megkérdezték: mi­lyen módon kívánja elősegíteni a párt célkitűzéseinek megvaló­sítását, illetve akarnak-e párt­munkát végezni és nekik mi volna a legmegfelelőbb? Az ily- inődön feltett kérdésre a párt- szervezet tagjai kivétel nélkül igennel feleltek. , AZ ORGOVÁNYI pártszerve-] zet taggyűlése a kommunisták| figyelmét mindenekelőtt a törne-', gek között végzett munkára irá-i nyitotta. Elhatározták, hogy sze-■ mélyes beszélgetéseken és család-' látogatásokon tájékoztatják a] lakosságot a párt politikájáról,\ az őket érdeklő kérdésekről és' ugyanakkor tájékozódnak is o: problémákról. Ebben a munká-] ban nagymértékben számítanak] a tömegszervezetek aktíváinak: közreműködésére is. j AZ ÉLÉNK és alkotószellemű• taggyűlés végül a pártvezetés: megerősítésével foglalkozott. Á; régi vezetőséget kiegészítették és] felfrissítették. A pártszervezet] titkárának a gazdag élet- és] mozgalmi tapasztalatokkal ren-; delkező, köztiszteletben álló] Csorba Imre elvtársat válasz-] tották meg. : MINT AHOGY az édesanya is a legkisebb gyermekét dédelgeti, úgy gondoskodik a Kecskeméti Fodrász- szövetkezet legifjabb szülöttéről, napfényes, hangulatos Rákóczi úti üzletéről. Nem azért, mintha a többiek nem volnának éppen olyan kedvesek, de azok már szárnyra kaptak, az előbbi hasonlattal élve, felnőttek lettek. Mi is egy kedves kö­telezettségnek teszünk eleget, amikor az új üzletről írunk. Igaz, hogy neve elől már las­san lekopik az »új« jelző, hiszen az üzlet­nek a Hírős napokon volt a »premierje«, s azóta sikerrel bonto­gatja szárnyait az »új­szülött^ Öt pMre CL &ákóezL Litt „tif“ lődcáizlízLctbai HEGEDŰS GYULÁ- NÉ, az üzlet vezetője is erről tanúskodik, ami­kor elmondja, hogy na­ponként közel 100, szombatonként 200 ven­dég is megfordul az üzletben. Az üzlet férfi •részlegébe« is sokan járnak. De nem annyi­an, mint a nőibe. — A nők a város másik végébe is elmen­nének szépítő mesterük után, de nem így a fér­fiak — mondja Szabó Menyhért, az üzlet egyik dolgozója. iNo, ugye, mindig mondtam én, hogy a nők sokkal hűségeseb­bek a férfiaknál!) MERT IGAZ, hogy a berendezés vonzó és szép, s amellett kor­szerű is, hiszen az 500 literes boylerból állan­dóan folyik a melegvíz a vezetékeken, de az asszonyoknak, a nők­nek nemcsak ez a fon­tos. A megszokott, meg­kedvelt fodrász szá­mukra olyan jelentő­séggel bír, mint egy szép ruha, amit saj­nálnak levetni magúk­ról BESZÉLGETÉS köz­ben egy üzleti titkot is elárulnak. Közeli ter­vük: egy kozmetikai; szalon megnyitása. Jó lett volna az új üzlet1 mellett megkapni azt a másik, üresen kongó üzlethelyiséget is, de állítólag arra már más pályázik. Reméljük azonban, hogy a város vezetősége is segítsé­gükre siet rövideserí egy új kozmetikai sza«> Ion megnyitásában. Búcsúzom, mert ven-? dégek jönnek, s ha ide­fáradtak, nem illik őket megvárakoztatni». Viszontlátásra, a koz­metikai szalon megnyit tásán! • Enc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents