Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-29 / 280. szám
GONDOSKODNIA dolgozokrolI „Feketefuvar" és ..feketeszántás“ — a vezetők első kötelessége Látogatás a Bocs megyei Nyomda Vállalatnál Mi taoadás, nem is olyan 'volna. Mindenki nyugodtan végzi “ ' a munkáját, mert tudják, hogy van egy fűtő, aki gondoskodik a melegről. A betűanyag olvasztásánál és a géps.zedésnél erősen mérgező, úgynevezett ólomdús a levegő. Nem is olyan régen itt sorra- rendre betegedlek meg az emberek. Ma már nagyteljesítményű ventillátor tisztítja a műhely levegőjét, védve ezzel az ott dolrégen, eléggé szürkére fakítot- tuk az elvet: hazánkban legfőbb érték a dolgozó ember. Napjainkban azonban gyakran lehetünk tanúi annak, hogyan telik meg tartalommal, hogyan kezdi visszanyerni eredeti értelmét e súlyosan szép jelszó. A párt és a kormány következetes ebben a kérdésben is, ami egyre inkább érezteti hatását a vezetés alsóbb területein. Itt van, mint példa a Nyomda Vállalat. Hegen a nyomdászszakma fogalma egyet jelentett a tüdővész- szel, az ólommérgezés okozta fogatlansággal, vagy hosszú betegeskedéssel. Ha mindez napjainkban még nem is tűnt el egészen, a helyzet javult és ebben jelentős része van a vezetőknek. Bár a vezetőknek elsőrendű kötelessége a beosztottakról való gondoskodás, az előbbi bekezdésben ezt nem ok nélkül hangsúlyoztuk. A nyomdász szakmában első dolog az egészségvédelem. Bizonyítja ezt, hogy a vállalatnál ez év október végéig több, mint 6200 munkaóra veszett kárba hetegség címén, ami 155 000 feint termelési értékkiesést jelent. A dolgozók egészségének megóvása ilyen körülmények között nemcsak halaszthatatlan feladat, de sürgető népgazdasági érdek is. Ezt vallja Szűcs Béla igazgató, ezt a vezetőség többi tagja is. De nemcsak vallják, hanem tesznek is az egészséges munkakörülmények megteremtéséért. Egy éve még cementpadlón dideregtek az ólombetűkkel telt állványok előtt a nyomdászok, ma pedig felpar- kettázott szedőteremhen, egészséges körülmények között végzik munkájukat. Tavaly ilyenkor naponta volt szóváltás tárgya a tüzelés. Hol ez, bol az szaladgált a pincébe szénért, vagy kezelte a kályhát, ami annyi felesleges munkakiesést jelentett, hogy árából négy fűtőt is kifizethettek A NÉPSZABADSÍ6 számára apró- és kereteshirdetéseket lelvesz a Petőfi Képe Kecskemét, Szabadság-tér 1/a. gozók egészségét. Mivel pedig az igen ártalmas ólomporral, mondhatnánk az egész nyomda levegője szennyezett, a közelmúltban több helyre is felszerelték a friss levegőt biztosító ventillátorokat. Folyamatban van az eddigi szemetrontó világítás neonfénnyel való kicserélése is. Furcsán hangzik, hogy egy olyan üzemben, amely az el múlt években több ízben i: elnyerte a kitüntető élüzem címet, nem volt meg az egészséges munka első feltétele, — az üzemi fürdő. Igaz, ma sincs még : kész, de építése közel 30 000 forintos költséggel már folyamatban van és rövid idő kérdése, hogy munka után a nyomdász dolgozók meleg vízzel mossák ki bőrük pórusaiból oly sok megbetegedés okozóját, a mérgező ólomport. A városi tanács segítségével sikerült olyan üzembőví- tést végrehajtani, ami a zsúfolt ság megszüntetésével emberibb] munkakörülményeket teremtett. Világos, az egészségre kevésbé ártalmas munkahelyre került a' bélyegzőkészítő műhely, megöl-: dódott az iroda és a raktárak elhelyezésének kérdése. A papírraktárak eddig ugyanis több helyen voltak, messze az üzemtől, ami télen amellett, hogy a mázsás papírbálákat nehéz fizikai munkával cipelték a feldolgozás helyére, igen sok selejtet is okozott, mert a nyirkos, átnedvesedett papír könnyen szakadt. Ma már a szellős, száraz raktárépület ott van a feldolgozó műhely szomszédságában. Kony- nyebb így a munka, kevesebb a selejt, gazdaságosabb a terme-: lés. • Pár hónap óta az asszonyok is kevesebbet panaszkodnak a második műszakra, az otthoni munkára, mivel nagy segítség nékik a jóléti alapból vásárolt és gyakran használt porszívó, valamint mosógép. Nem is olyan régen még alig 10—12 dolgozó igényelte az üzemi ebédet, mert az étel kihűlt, mire meghozták,; s hely hiányában akkor is a Gerinces vezetéssel, a naplopók kizárásával jó szövetkezetté válhat a petőfiszállási KoSSIlt!) és a kiskunhalas! VÖrÖS Szikra ÍSZ Szomorú és szégyenletes dolog, amikor egy termelőszövetkezet odajut, hogy a feloszlatását emlegetik. Pedig azon az ülésen, amelyen a kiskunfélegyházi járási pártbizottság és tanács a petofiszállási Kossuth Tsz ügyét tárgyalta, — többen is javasolták ezt. Amint megállapítható: gyon megtépázta, a gyenge vezetés s a százalékos gazdálkodási módszer tovább bomlasztotta. A tehetetlen és felelőtlen vezetés nem volt képes az irányításra, mindenki a saját feje s főleg a saját önző, egyéni érdeke szerint dolgozott. Jellemzőül csak pár adat: a kertészet jövedelmének csak fele folyt be a közös kasszába, a tagok 2,5 hold szántót használtak háztáji gazdaságként. Állattenyésztésük — a juhállomány egyedüli kivételével (s ez is csak Nyerges Sándor juhász érdeme csupán1) jóformán mr.es. Háromszáz piaJaf* hói csak 12 süldő van, a többit választási korban eladták; ez történt 14 darab szppósbor jóval is, a nagy, 100 férőhelyes istállóban pedig alig 20 tehén lézeng. A takarmányt is elherdálták. Ami a kiosztáson felül maradt, abból csak 55 mázsa árpát és 120 mázsa kukoricát hagytak a közös jószágnak, — de piaci eladásra több, mint 5Q0 mázsa szemestakarmányt szántak; silógödreik üresen ásítanak stb. A két termelőszövetkezet helyzetének napirendre tűzése majdnem azonos időben történt. De azonos mindkettőnél az idáig való süllyedés oka is! Egyrészt a gyenge, rossz vezetés, másrészt azoknak a naplopóknak elszaporodása és hanghozjuíása, akiknek ez a szövetkezet éveken át a legtöbb állami támogatást és erkölcsi segítséget kapta s mindezzel visszaélt. A hiteleket nem fizette s jelenlegi adóssága már megközelíti a 2 milliót. Földjei elhanyagoltak, közös jószágállománya alig van, — annál több állatot tartanak szabálytalanul a háztáji gazdaságokban. A tavalyi ellenforradalom csak segített a szövetkezet tönkretételében: félszáz hízott sertést, jó lovakat, sok baromfit kótyavetyéltek el olcsó áron, vagy hurcoltak szét a tagok. Hasonló állapotok uralkodnak Kiskunhalason a Vörös Szikra Tsz-bcn, amelynek ügyét ugyancsak közösen a pártbizottság és a tanács tárgyalta. Ez a szövetkezet 1950-ben inég a város legjobb termelőszövetkezete volt. A tavalyi ellenforradalom natovább nem lehet helyük a szövetkezetben! Petőfiszálláson Szabó, Kiskunhalason Hegedűs Flórián elnöknek s a vezetőség többi tagjának erélytelensége, puhasága miatt jóformán beszélni sem lehet munkaszervezésről, munkafegyelemről. . A vezetés gyengeségéből fakad az is, hogy a szövetkezet szét- züllesztői, a kocsmatöltelék hangoskodó);, a mindent maguknak harácsoló spekulánsok akkora »szarvat kaptak« mindkét helyem Petőfiszálláson a becsületes tagok elismerik, hogy a tagságnak egyharmada nem való közéjük; Dobos Imre, Cserjés András, Nagy János, Dobált Sándorné s a többiek folytop csak áskálódnak, uszítanak. Halason sincs megoldva a belső rend. Felmerül a kérdés: miért nem oldották meg eddig? Ez is a vezetés hibája: a hamis nagylelkűségé és okoskodásé, hogy: —* úgyis kevesen vagyunk. A nap- lopók nemcsak hogy maguk nem dolgoznak, de a rendes tagokat is nyugtalanítják, zavarják a munkában. Hiába népes számban egy szövetkezet, ha munkáskéz nincs. Másrészt a szövetkezetben uralkodó ilyen állapotok visszariasztják a belépni szándékozó becsületes kívülállókat is. Petőfiszálláson majdnem húsz új és derék tagra lehetne számítani abban a pillanatban, amint kizárják és eltávolítják a tanyákról a rendbontókat. Azonosak a hanyatlás okai —< de egyforma a hibák helyrehozásának módja is, mindkét termelőszövetkezetben. Az illetékes szervek Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason is nagyon bölcsen úgy döntöttek, hogy egyelőre eltekintenek a feloszlatástól, mert bár a hibák súlyosak, de megszünfethe- tök, ha a tagság becsületes része támogatja ebben a párt- és tanácsszervek munkáját. Mindkét termelőszövetkezetben új vezetőség választását javasolják, amely képes lesz gerincesen és szakszerűen irányítani. Másrészt mindkét tsz-ből könyörteíenül ki kell zárni azokat a lump elemeket, amelyek csak rablási és izgágás- kodási színhelynek tekintik a szövetkezetei. Mindkét szövetkezet további sorsa, jövője attól függ: ezt a kettős feladatot milyen lelkiismeretesen, megalkuvás nélküli, szilárdsággal, de azért alapos, megfontolt körültekintéssel hajtják végre. Óriási felelősség hárul ezért a termelőszövetkezetekben dolgozó kommunistákra s minden becsületes tagra: hogyan döntenek az új vezetőség megválasztásának és soraik megtisztításának most igazán sorsdöntő ügyében! G, %, sen végezték ezt a társadalmi)) munkát. Említett barátaink min-* denféle kifogást kerestek, csak-)) hogy ne kelljen a népnevelésben)) résztvenniök. « Tipikus eset, vagy egyedi?« Nyilván az utóbbi, de ismertem* egy húszéves fiatalembert , is,>) akit viszont az újságíró-egyetem)) gyakorlati évében Zalaegerszeg-)) re akartak küldeni, hogy egy* esztendőn át az ottani megyei)) lapnál dolgozzék; nem, nem és« nem, minden összeköttetést, pro-)) tekciót igénybe vett, csakhogy« ne kelljen az »istenhátamögött«)' tevékenykednie. 5/ Hallgattam a rádiót, s az a>) százötven szudáni fiatal úgy fes-j< tett előttem, mint akik tevehát-v nyi magasságban, de talán még* annál is magasabban állnak azú említett fiatal magyar újságírók« fölött. « É s felmagaslott bennem,% ágál még most is a kér-«! dés: hol romlott, rothadt meg a;< mi tanult fiataljainknak az er-x kölese, a népünk iránti hűsége,« áldozatvállalása? Mi tette aú! szavakkal csak szátyárkodóvá,« de a tetteket már fumigálóvá? v Iskolai nevelésünkön, másrészt,, a cselekvés és nem a szájajás'. i elismerésén múlik, hogy e kér-ú dések feltevése mikor válik* alaptalanná! * Tarján István « — A moszkvai VIT-en százötven szudáni fiatal vett részt — hangzott el az előadásban. Ók most teveháton járják a falvakat és apostolai annak, amit láttak a szocializmus, a béke vi- lágfővárosában, hirdetői a kulturált, az emberi élet formáinak, nevelői népüknek. És ez az, ami az élményszerűség mellett elgondolkoztatott. De talán csak azért, merlfeszembe- juttatott egy esetet, amely nem afrikai, nem is szudáni, hanem magyar, fájóan magyar. A z elmúlt években jól ismertem a fővárosban egy fiatal újságírókból álló kollektívát. Mintegy harmincán voltak a párt tagjai, okkal, vagy ok nélkül úton-útfélen annak is vallották magukat (az ellenforradalom kiállást követelő napjaiban már kevésbé), de amikor azt kérte tőlük a párt csúcsbi- mttsága, hogy közülük ketten vállalják el a nagyrévi Haladás Tsz patronálását, hát a harmincból egyetlen egy sem akadt, aki havonta egy szombat délután^ és a rákövetkező vasárnapom feláldozott volna az említett tsz dolgozóinak a nevelésére, az ügyes-bajos dolgaikkal való törődésre. Nem, nem teveháton kellett volna pedig menniök, hanem autón, a nyomdászok falujárói- Vjji együtt, ajúk évek úta lelkeés uralkodtak a gyarmatosítók ‘ Afrikában. Egyikkel a testet gyötrik, másikkal a lelket akarják béglyóba verni. C sakhogy már az afrikaiak is rájöttek: hazug képmutatás a biblia idézgetése, mert i ugyanazoknak a papjai prédi- ; kálják belőle, hogy »ne lopj«, ; »ne ölj«, akik ellopják Afrika i természeti kincseit és szemreb- i benés nélkül gyilkolják a legforróbb földrész lakóit. De — és szószerint idézem —: »ahogy az afrikai megérti a j kőtörő légkalapács kezelési uta- ( sításának a szövegét, megérti a . proletariátus bibliáját, a Kom- , munista Kiáltványt is.« Nagyszerű, igaz, a jövőt meg- | jósoló szavak. , Valóraváltásukhoz azonban : még kemény harcra van szűk- ’ ség. Ennek a zászlóvivői ők is, a kenyai, a szudáni fiatalember, 1 akik tanulmányaik végeztével visszamennek hazájukba; az i egyik, hogy a népbetegségek, az i elképesztően nagyfokú gyermek- i halandóság elleni küzdelem inéi- i lett harcoljon hazája felszaba- : dításáért is, a másik, hogy a már saját lábán járó népét segítse a mind nagyobb ütemű s eiőrelénés.eJifeen, R itkán hallhattunk olyan élményt nyújtó, s elgondolkoztató előadást a rádióban, mint vasárnap este, — ha jól emlékszem az időpontra, — hét óra után. Két afrikai fiatalember, egy, a fővárosunkban közgazdaság- tant tanuló szudáni, s az orvosi egyetemre járó másik, egy kenyai beszélt a hazájáról, népéről. Magyarul kalauzolták a hallgatóságot a Kék- és Fehér-Ni- lus, meg a Viktória-tó vidékére. Függetlenül attól, amit mondtak, már magában az a tény, hogy nem könnyű anyanyelvűnkön ilyen jól megtanultak beszélni, elegendő lett volna ahhoz, hogy a legteljesebb szimpátia érzését váltsák ki bennünk. Előadásuk tartalma azonban csak fokozta a hatást. Nemcsak azzal, hogy általunk ismeretlen tájak rajzolódtak meg a képzeletünkben, hanem, mert szinte láttuk a szudáni, a kenyai népet, a »fekete proletariátust« is, ahogy az egyik élni tud hazája kivívott függetlenségével, a másik pedig, egyre öntudatosodva ugyan, c}e nyögi még az angol imperializmus igáját. Azt mondta egyikük: korbáccsal és bibliával hódítottak Egy rádióelőadás hallgatása közben gépek mellett fogyasztották el. | A vezetőség ezt a kérdést is j megoldotta. Beszéltek a tőlük j nem messze lévő Borforgalmi j Vállalat igazgatójával, s ma már] a dolgozók többsége terített asz-2 tál mellett, emberi körülmények] között meleg ételt ebédel min-j den délben. < A Nyomda vállalatnál így] gondoskodnak a vezetők a aol-j gozók munkakörülményeinek ál- ] landó javításáról, a nyomdászok] egészségvédelméről. Persze sok ] még a pótolni való ahhoz, hogy] kimondjuk a minden rendbent, | de az már biztos, hogy az az] öt nyomdásztanuló, aki ebben az ] évben szabadul és az őket kö-j vetők már lényegesen jobb kö-j rülmények között dolgoznak ] majd, mint eddig mestereik. ] Sándor Géza • idő alatt egyesek csak ncgy órát dolgoznak és mégis felveszik a nekik nem járó munkabért. Sok még a »fekete«-fuvar és szántás. Ezek is, mint az előbbiek, » rossz és hiányos ellenőrzésből fakadnak. Van olyan személy, aki nyolc normál holdat szántott fel mindössze egy hét aiatt és mégis 230 kilogrammal többet fogyasztott az üzemanyagból, mint a megengedett. Ezt a tűrhetetlen állapotot mi-*« előbb meg kell szüntetni. Meg-» jegyzem, hogy a hibák ellenére a Solti Gépállomás nyeresége eléri eddig áz 1 084 000 forintot. Az értekezleten alaposan meg- vitatták más gépállomások problémáit, természetesen foglalkoztak az eredményekkel is, amelyek bizonyítják, hogy a nagyobb önállóság nyereségesebbé teszi a gépállomások munkáját. Dér László A dunavecsci járási pártvégrehajtóbizottság a napokban kibővített ülést tartott, amelyre meghívta a gépállomások igazgatóit, párttitkárait. Az összejövetelen a gépállomások vezetői számot adtak az eddigi munkáról, s különböző problémákkal foglalkoztak. Én most részletesebben a Solti Gépállomás munkájáról szólok. Ez a gépállomás szántási tervét 95 százalékra teljesítette. A magasabb eredmény elérését akadályozta a lassú betakarítás. A legutóbbi miniszteri ellenőrzés kiderítette, hogy a Solti Gépállomáson sok hiba van a műszaki vezetésben. Nincs megoldva a folyamatos, tervszerű karbantartás. A műszaki vezető ellen fegyelmi büntetést indítottak. A munkafegyelem megszilárdítása is fontos tennivaló még. Sok még a lógós. A nyolcórai munkaüzemanyagpocsékolás a Solti Gépállomáson
