Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya

Andrásty Lajos t

Lakodalmasok

Fonott sarogjasor kocog a ház alatt s pletykára szomjazón a bámész kőfalak kinyíltak mind... Kotyog a bütykös, izmosul a dal, kocog a sok szekér az ősi lakzival.

Libeg a vőfelybot, kacag a barna lány, lobogva-leng a dísz a vőfély kalpagján, ragyog a bor tüze a bronz-kezű legény kacagó lány haját tapogató szemén.

Kocog a sok szekér a kőfalak között,

— talán a Puszta kinn ma díszbe öltözött s beküldte hírnökét, hogy megjelentenék: az ősi föld ölén a módi régi még..

Borízű dalt dobál a huppanó bakon viiág-ölelgető nótát az alkalom, s ni: ott a bölcs szüléknek karján a vén legény kortyint, — és jót kacsint egy cinkos lyány felé.

Csak egy legény nem nézne felre semmicr’

— kevéiyen ring elől a második szekér —, a friss menyecske fűti jobbik oldalán: dehogy cserélne mással, — épp ez éjszakán!

,.. És labdaként a dal a házsorok között hol itt, hol ott rebbenve, végül megszökött, míg réz-vörösbe mártott őszi fák alatt sétára kelt a hűvös, nyurga alkonyat.

S talán, mire az éj is majd előkerül, s a Hold — egy pillanatra tán —, elszenderül, a nyolcadik sarogján annak terve kei: a nyolcadikból hogy lesz: második szekér? . ss

Varga Mihály i

Ilyenkor; ősszel

Ilyenkor, ősszel, sok halál suhan a sárga fák felett; a levelek, e rozsda-pelyhek illant nyár nyomán mindent betemetnek,

míg millió apró tükörből arany-hajad lángja fellobog; zörgő lépteim zajára hulló pelyhekhez ütőd ve

halált kergetni a fák fölé repülsz,

— és én utánad,

lásd, kedves, jöhet már síró erdők felől a tél,

— mi a tavaszba szállunk! Antalfy István s

Emberek,

kikről nem írtam...

Végignézem sokszáznyi versem, és rágondolni sem merek.., azok nincsenek benne, kikről írnom kéne! — az emberek.. (

í

Famehas Tiborci

Vígy 1st óh István:

Apámmal beszélgetünk c l képed

Kis otthonunkba goiul, ha költözik, gyötörve hosszú, kínos éjeken, Apámhoz szólok gondolatban, és fejem lehajtva, csendben kérdezem.

Hányszor, de hányszor ad tanácsot az emlékezés, ha visszanéz szemem!

Mit tett ilyenkor Ö? Mit tenne most? Szeretve. óvva így segít nekem , 4

1

így él közöttünk, szívvel láthatón, s tudom, mindnyájan boldogok leszünk, míg jó Apámmal, bármi gond ha jön, fejem lehajtva elbeszélgetünk . , t

A Te képed nem mossák el évek és nem hervasztják mord őszök, telek, dalomba zárva leng magosán, valahol a végtelen felett.

Bár jöhetnek új eszmék s korok, szülhet a világ nyolcadik csodát: hús szépséged, könnyed, mosolyod a halhatatlanságba megy át.

Mert ezt irta fel a csillagokra egymást kereső, simuló kezünk, ránk nem sújthat átok, se halál: örök létben ketten egy leszünk.

LEVEL EGERBŐL

Harmincöt éve halt meg Gárdonyi Géza

áJklitóber hó 31-én volt 35. sírjáról. Bornemisza Gergely és éve. hogy Gárdonyi Gé- az egri nők késő unokát, a ma za, a legszebb tollú magyar tru. Tahi Jóskái cs Vas Rozikái szí- az Egri csillagok halhatatlan vés örömest vállalnák ezt a szerzője meghalt. megtisztelő feladatot.

Ezen évforduló indított útnak Az író házal a Gárdonyi az öreg Duna partjáról ide, Múzeumot — éppen egyedül lá- messze Egerbe, a Magyar Athen- togatom. A ház ott van a hegybe, műemlékek és soktornyok oldalban, a vártól keletre, a túlvárosába. só parton. Vasrácsos kapu fo♦ Az évszakot meghazudtoló ve- gad. Az épületbe egyetlen bejá- I rőfényes. őszi nap meleg sugarai rat van az oszlopos, nyitott fo- I aranyozták be a tájat, amikor lyosóról. Az első szoba folyosói I a Mátra magaslatairól autónk- ablalta mellett a falon márvány | kai leereszkedünk a városba. emléktábla közli:

t Eger megyei székhely a Mattra és a Bükk hegységet szélvá- | lasztó Eger folyó mindkét oldaÍ

lán, a Nagy-Alföldre tekintő Egedhegy (555 m.) alján. Kies j fekvése és —, de különösen mo- J numentális műemlékekben rendkívüli gazdagsága érdemesíti arra, hogy az idegenforgalomnak vonzó gócpontja legyen.

A városba érkező idegent va- ahögylméb^voli. j lamitíjen kuIonos felemelő érzés, Csak ő hiányzik_ sárgarézveretes Z meghatottság es lelkesedés fogja j el. Ezek az érzések csak erősod- I nek, amikor a régi kapun ke- J resztül felérünk a várba. — A Kálvária-hegyről gyönyörű kilátás nyílik a Bükk és Mátra ormaira, a szemközti szőlőhegyre és az alattunk elfekvő városra.

Csak pár perc séta innét és máris ott állunk a nagy író egyszerű sírjánál. Itt, a Bebek-bástyán alussza álmát Gárdonyi őimbaMát^és a többi könyv- Géza. Ácsolt fakerítés veszt ko- szckrényéL A lcghaUi0 helyiség rul a betonlappal fedett sirhal- volt az lró álmaimk tanyája. A mot A lapon ez a felírás all: szob közepét az íróasztala fogasak a teste.« A végrendelete- lalja el TaJta íroEzerEÍ És riwp. ben hagyta így, hogy csupán ez pája_ Ezen az asztalon írta az a por szó jelezze a helyet, ahol Egri csimgokat és annyi más o pihen. , gyöngyszemet a magyar irodaA kerítésen kívül egy szara- lomnak. Az asztal fölötti meny- tdasnak induló, repedthancsos fa nVezetrészr6l négyszögletes ab- t a ' Azt mondjak, sokai ült alat- jak adja a világosságot. Ö épii- ita. Most örökre ott nyugszik. mte igy> hogy munkájában ne I A sírral kapcsolatban szórna- zavarja. a város zaja. és azon kc- ruan kell megállapítani, hogy resztül, esténként, háboríthatat- bizovy gazos es apolailan. Eger \anul nézhesse a csillagos én- az iskolák varosa. Úgy hiszem, boltut Vemézcm öt, ahogy ül ha a sir gondozását felosztanák punéi az asztalnál, pipájából az iskolák tanulói között, sosem crcgetl a Histöt És álmodozik. — hiányozná friss virág Gárdonyi Az úlmait fílmeséü ...ezeket

'olvassuk mi gyönyörködve és olvasni fogják addig, míg magyoiEbben a házban fit GÁRDONYI GÉZA 1897—1932-ig

Itt írta a bős egri vitézek harcáról szóló regényét, az Egri csillagokat, a haladó magyar irodalom értékes alkotását,

Benn, a szobában minden úgy'

ágya, éjjeliszekrénye, a falon

körül a sajátmaga festette képei és telt könyvszekrényei fogadják a látogatót. A város felé néző ablaknál, az asztalon nyitott hegedűtök várja, hogy gazdája

visszahelyezze belé a kedves hangszert, mely még a régi húrokkal felszerelve fekszik mellette. A másik szobában a festő- állványát látni, majd tovább a

1

rok élnek ezen a földön.

Kijövök az épületből. A kert- benyíló kihajtónál egy öreg ío- inariscusfa tanúskodik az el- tmúlt időkről. A fenyő és vad- amt bolyongok.

J November 7-i számunkban j j( »Ünnepi köszöntő« címmel két ; í oldal terjedelemben jelenik meg : ; az Űj termés 32. száma.

Azokat az utaltat járom, melyeket ö rótt naponta. Szinte látom magam előtt szikár, hajlott alakját, amint vizsgálva megáll egy-egy kedvenc bokra előtt, vagy körülnézelődve, hallgatja a párját sirató vadgalamb bús énekét. Mert az szól felettem most is egy vadgesztenyeágon; bizonyára az ö idejében is, bú- síiva a párjában sírig csalódott remetét.

Eljutok a hátsó kertbe vezető lépcsőkhöz. Felmegyek rajtuk és kissé kifújom magam. Ö is itt állhatott nem egyszer elmélyül* ve és nézte az egri várat. Hányszor idézte fel magában a neve-* zetes napot, 1552. szeptember 11-ét, amikor Achmed fővezér elkezdte a vár ostromát! Menynyit vajúdott a lelke, mígnem pontot tett a maroknyi hősök világraszóló győzelmét leíró könyve végére!

A múló idő távozásra int. •—*. Visszafordulok. Lábujjhegyen lépdelek, nehogy zajt üssek, mintha félnék, hogy kopogásommal zavarom az »egri re* mete« nyugalmát.

• Ezekben a napokban, harminc* .öt év előtt is ilyen csendben lép* kedtek az ő családtagjai ás jó* ,barátai, miközben Ö benn, a ‘sárgarézágyon vívta nagy harcát a kegyetlen kaszással.

‘ Ismét lenézek a városra; a '.török minaretre, a csillagvizs* gálára, a szűk utcácskákra és [az új Eger gyó rajnak füstölgő ikéményeire,

; Esteledik már, mire leérek. <-* :Mielőtt eltűnnék a város lükte- fő forgatagában, a~ Egér-patak [hiújáról mégegyszer, utoljára >visszatekintek a várra.

I A Bébek-báslya fölött már >feljöttek az egri csillagok.

! Eger, 1957, október.

Bárdos Ferenc

v

neki erősen az, hogy nem na-« gyón szabadkozott és a jókat,» amiket cselekedett, majdnem» mind elfelejtette. »

S ahogy a Nap letűnt az Ég>£ alján és az Öreg Ember mély» belenyugvással készült a lefek-tt véshez, akkor az ajtón kopog-« tattak. A menye és a fia volt, áss kis kocsiban az unokát tolták» be. A menye mondta: <<

— Apa, elhoztuk BéluskátAs

ügyelne rá, amíg a moziban le-» szünk. ss

Az Öreg Ember az ágyára ne-« zett, ahol a sok sötétség várta,« utána az unokájára tekintett.» Annak mosolygós, gödrös, ne-« vetős arcára. A nyomás elmúlt» a szívéről s végtelenül szelíden« felelte: »

— Menjetek csak, szépen meg-»

leszünk egymással. »

Olyan szépen mondta, hogy a» fia a bámulattól alig birt fel-« ocsúdni és feleségének karon-» fogva kellett a szobából kihúzni,« de odakint is egyre csodálko-ss zott: »

— Mi történhetett apával? »

>Ófz öreg Ember pedig mint-« C- ha az ajtó felé intett» volna, ahol a Halál várakozott,» s széket tett a kocsi mellé és« gyönyörködve nézte a mosoly-» gós, pufók arcocskát; s minél to-« vább nézte, a fejé kitisztult,» ereiben gyorsabbodott a vér fo-* lyása, jó érzése volt, határozol-« tan jó és ;i keze biztos fogással» fogta meg a kocsi szélét és ked-<< vesén mondta: »

— Tente, baba, tente:: s 5<

A Halál feje lesutynyadt és»

megszégy en ü 1 te n kisomforda 11 .$< Tudta, hegy az Öreg Ember újra» megtalálta önmagát, «

dent szabad. Teheti, ő keresi a kenyérre, a ruhára valót,

S kongott rá a kérdés:

— Mennyivel lettél tőle boldogabb?

Az ősz fej megbicsaklott. Mit feleljen? Az elvett és lekaszálir örömöket már nem adhatja vissza, csak a hangja lett csendesebb, fájdalmasabb, megértőbb és talán belesebb. Régi dacosságával kicsit megrándult a válla s mondani akarta: ami elmúlt, az elmúlt, de nem szólhatott, mert a Halál dörzsölte a kezét és mondta:

— Viszlek.

/jz este ásított. Az Öreg C/t Ember a szíve táját dörzsölte és kitört belőle: de volt úgy is, hogy egy embernek szereztem kellemetlenséget, hogy a többi tíznek és húsznak jobb legyen. Bün-e ez? Ugy-e, hogy nem volna az? S mégis bántotta a lelkiismeret, hogy megtette. Miért éppen ő vállalkozott rá?

A Halál csontos keze zörgött:

— Ha így fogod fel, csak nekem való falat vagy.

Aztán elérkezett a Nappal, az Öreg Ember arca megviseltebb lett. S kérdezte ismét önmagától: érdemes-e tovább is élni és mi értelme van az életnek eny- nyi vergődéssel és gátlással. A Halál az ajtófélfának támaszkodott és várta az estét, amikor ismét megkínozhatja az Öreg Embert, azévt, mert olyan volt, mint u többi ember. £S tetszett

Eiüesereaemen leiKuat nanyatt az ágyában. Nem mozdult, hadd higgyék', hogy az álmok birodalmában jár-kél.

SjTledig jó dolgozni —, addig

fS egészséges az ember, amíg azon bosszankodik, hogy egy csavar tönkrement, nem pedig, hogy az ujját elreszelte. — Vagy a labdarúgómérkőzésen kieresztheti a hangját:

— Hajrá!

Búsúlt hát, nagyon húsúit az öreg Ember. Csinálta a számadását a Halállal. Feltette a kérdéseket magamagának: Rossz voltál-e? Bizony előfordult. Ár- tottál-e másoknak is? Az is megtörtént. Akarva, akaratlanul, csak úgy hátlyavetiségből. Voltál-e izgága, türelmetlen? — Nem is tagadhatja.

Szinte látta ilyenkor, hogy a Halál bevigyorog az ablakon:

— Mit akarsz még?

Es dőltek eléje az új kérdések:

Önzetlen voltál-e valaha? Emlékezett rá, hogy néha volt. — Olyankor egész nap fényben für- dött az arca. Hogy miért nem maradt mindig az? Nem tudott. Az ember botlik is, téved is, jót szeretne és rossz kerekedik belőle. Otthcn is elég volt olykor egy meggondolatlan, nyersebbül odavetett szó és napokig tartó vihar támadt belőle. Akkora szélvész, hogy azt hitte, soha nem áll cl. Nem tudott ellenállni, nyelvére tapaszt tenni. Meg akarta mutatni, hogy neki mln/t z úgy van, hogy az ember Cx megöregszik és ezt rendszerint csak akkor veszi észre, amikor azt mondják:

— A dohányzást el kell hagynia.

Ez nagy ítélet. Olyan nagy, hogy aki nem cigarettázik, soha nem érti meg. Azzal van, hogy mi az a kis füstölés. Hát az bi- : zony mélyreható dolog. Frissíti az elmét, csillapítja az idegeket és pihenés közben is olyan felemelő érzés, hogy annak párja alig van. Ül az ember az asztal mellett, könyvet, vagy újságot 1 olvas és engedi a szép füstkarikákat.

Tehát egyik fajtája a szórakozásnak.

De az Öreg Embernek azt is mondták:

— Minden korty bor méreg.

De még a sok vizet is megtiltották, mivel meszesedik az ér, s a szűrnek sem használ.

Aztán újabb tilalom hangzott el:

— Az izgalmakat kerülje, még a labdarúgást se nézze.

Az Öreg Ember erre a földhöz verte a kalapját és mérges- kedett:

Ezután már semmi nem szabad, ami jó.

S végül nekibúsult nagyon: Annyira neki, hogy fogyni kezdett. A kezét belepte az ősz re- zessége, a hajában úgy szaporodtak a fehér szálaik, mint amikor a kertben a jó kiadós eső után a vélemény nőni kezd.

Meg Is jegyezte magában, amint este eloltották a villanyt:

— Minek is élek? Nincsen és nem lehet örömöm, az olvasást is kerülöm, a munkának nincsen íze, elapadt és elfogyott a boldogságom. Jön crtem a Halál.

FODOR JANOS:

AZ ÖREG EMBER