Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

A Kecskeméti

„Ha lobban élünk, mint az egyéniek, vonzi iesz szövetkezetünk...

Három nj log és öl jelente a önnapalajl Uj Eleiben

A tavaly októberi ellenforradalom falun a párt és a tanácsok szétzúzása mellett elsősorban a termelőszövetkezeteket támadta. Sokat megsemmisített, sokat megrendített, de az újjászervezett régi s a később alakult új tsz-ekben általában szervezettebb, gondosabb munka folyik, mint bármikor eddig.

A szövetkezeti gazdálkodás fontos ága, a közös jövedelem gyarapításának fő forrása az állattenyésztés. A dunapalaji Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke: Kapitány elvtárs, s a tagság megértette ennek jelentőségét. Márciusban még csak hét darab sertésük volt, ma már 4 ló, 20 szarvasmarha és 51 sertés a vagyonuk s a sertésekből húszat hízóba állítottak. A szarvasmarha-állományt még az idén 10 darabbal szaporítják.

Elégedett a tagság is. Dinnyés Ferenc és családja 560 munkaegységre 19 mázsa búzát, 6 mázsa árpát, 11 mázsa kukoricát, 4 mázsa szőlőt, zsírt, gyümölcsöt s majdnem 4000 forint készpénzt kapott előlegbe. Az egy munkaegység értéke előreláthatólag meghaladja ebben a tsz-ben az 50 forintot.

»Azt akarjuk, hogy jobban éljünk, mint a kívülálló egyéniek, akkor vonzó lesz szövetkezetünk« — mondja az elnök. Az átlagtermések s a várható magas jövedelem láttán nem egy kívülálló máris elismeri a szövetkezet fölényét. A közelmúltban három új tag lépett be s újabb öten jelentették belépési szándékukat a zárszámadás után.

Televíziós készüléket vásárolnak a hartai Lenin Tsz KISZ szervezetének tagjai

zók 3 779 000 forintot, azaz millió 246 000 forinttal többet. Emögött a bér mögött egyáltalán nincs termelés. Elvesztette a vállalat az exportból eredő 3 millió 956 000 forintos nyereségét is. — Körülbelül 10 millió forintjába került a gyár dolgozóinak az ellenforradalom, — Vlacsíl és társainak »áldásos« működése.

Vlacsil és társai elrendelték a kommunisták felülvizsgálatát is_. Ennek nyomán elsőnek Szabó Lajos főmérnököt tették az utcára — igazgatói segédlettel. Ezenkívül még sok törvénytelen cselekedet fűződik ténykedésükhöz, de felsorolásukra sajnos, nincs hely.

Tévedés azt hinni, hogy mindenki csodálattal adózott Vlacsil nagyvonalúságának. Különösképpen akkor történt komolyabb fordulat, amikor Vlacsilék »áldásos« munkája következtében nyilvánosságra került: 160 dolgozót el kell bocsátani,

A megtvrenyedettek

közül soknak felnyílt a szeme és érlelődött benne az az elhatározás: handa-bandázásból nem

élünk meg.

Vlacsilék minden erővel gátolták a konszolidációt. Míg a zűrzavaros állapot tartott, ők. a zavarosban halásztak. Mihelyt Szabó Lajos visszakerült a helyére, s megalakult a pártszervezet, megkezdődött a szívós fel-' világosító munka, egyre többen kezdték felismerni, ki az, aki valóban a munkások érdekeit képviseli, s ki a kerékkötő?

A kijózanodás időszakában: Vlacsilék is ' U.1 kerültek, ahová »áldásos« munkájuk következtében az ilyen el lenforradalmárok kerülni szoktak.

Nyílt titok, hogy. nem volt: könnyű dolga a pártszervezet-] nek. Hadakozni kellett a meg-] lévelyedettség ezer formájával, a: rémhírekkel, a rosszindulatúság-; gal, s hallatlan erőfeszítésbe tel-j leit az is, míg az emberek meg-j szokták azt: a kapott pénzért] dolgozni kell.

Bár kezdetben a párt létszámban nem volt nagy, de az ott tömörült elvtársak bebizonyították, hogy a párt él és a munkások érdekében cselekszik. Minden szónál ékesebben agitál a pártszervezet munkája mellett többek között az, hogy nem kellett elbocsátani a dolgozókat, s

már az első negyedévben elérte a gyár a régi termelési szintet.

If£ux, a termelékenység elvkor igen gyengén állt. Nem sikerült elérni a második negyedévben sem a termelékenység emelkedésével együtt az alaprentabilitást. Még a harmadik negyedévben is az egy napra eső termelési érték 4U00 forinttal alacsonyabb volt, mint tavaly, de ennek objektív okai is vannak.

Ellenben csökkent a selejt, a tavalyi 14,60 százalékról 13,71-re, azaz naponta 226 kilogramm anyagot takarítottak meg. Ez a: felfelé ívelő fejlődés nem tört meg. Október első húsz napjában a selejt lecsökkent 11 százalékra.] S ami még nem fordult elő a gyár életében, az most a Nagy: Októberi Szocialista Forradalom-] ra való készülődésnél kifejezésre] jutott: a kádasoknál az átlagse-: lejt 7,50 százalék, a régebbi 10—] 15, vagy még ennél többel szem-j ben. E példák is bizonyítják a] békés alkotó munka légkörének megteremtődését. A munkások döntő többségének gondolatait a termelés problémája köti le. Vita, nézeteltérés még most is van. Egy azonban biztos: töretlenül haladnak előre a Nagy Október által kijelölt úton. Venesz

líemieiet jelent meg a liszt és kenyér cseréjéről

Az élelmezésügyi miniszter rendeleté lehetővé teszi, hogy az őröltötök az őrléskor kapott lisztet a malomnál, vagy a cseretelepen visszahagyhassák abból a célból, hogy helyette a kijelölt boltokban kenyeret vásárolhassanak. A malom, illetve a cseretelep a visszahagyott lisztről utalványt ad át az őröltetőnek, aki ennek az utalványnak ellenében a cserekenyér árusításra kijelölt boltban kenyeret kap. A csere nem kötelező, a rendelet csupán lehetőséget biztosít a termelőnek, s ha a gazda nem kíván vele élni, akkor a vámőrlésre, illetve a vámcsercre átadott kenyérgabona után az előA hartai Lenin Tsz KISZ- szervezetének tagjai az év folyamán, közös munkával, másfél hold földön kukoricát termeltek. Szorgos munkájuk eredményein mennyiségben és arányban lisztet, illetve egyéb őrleményt kell a részére továbbra is kiszol- gáltatnij

A rendelet november 1-én lépett életbe;

Megállapították a zsíros gyapjú új árát

A földművelésügyi miniszter a juhtenyésztés fejlesztése érdekében rendeletet adott ki a zsíros- gyapjú termelői árának új megállapításáról.

Eszerint a merinói típusú gyapjú kilogrammjáért 48 forintot fizetnek, ha a gyapjú fésűs A-minőségű, legalább 6 cm fürtmagasságú s 30—31 százalékos finomságú. A clgája típusú zsíros gyapjú átvételi ára 36 forint.

A részletes gyapjúárjegyzéket

képpen igen jó termést értek el; amit most értékesítenek. A kukoricáért kapott összegért a KISZ-szervezet részére televíziós készüléket akarnak vásárolni.

a könnyűipari miniszter adja ki s azt jövő év január elsejétől kell alkalmazni;

Haladékot kaphat tartozásának fizetésére

a szerződéses termelő

Azok a szerződéses termelők, akik a nyár folyamán olyan mérvű elemi kárt szenvedtek, hogy emiatt szerződéses kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni, a tarlozás kiegyenlítésére egy évi haladékot kaphatnak. A haladék csak akkor illeti meg a termelőt, ha az idén ismét szerződést köt ugyanazzal a termeltető vállalattal, ez esetben tartozása után kamatot nem kell fizetnie s a tartozást a jövő évi termés elszámolásakor vonja le a vállalat.

Gép gyár egy éve

2

^őat'tai döntés

1‘igr esztendő Úgy elrepül az ember életében, mint a tovasuhanó bárányfelhő. Az utóbbi egy év mégis különbözik a többitől. Ez idő alatt a munkásparaszt kormány és az MSZMP vezetésével levertük az elleníor- radalhiat, megteremtettük a békés, alkotó munka légkörét.

Nem a gyógyuló sebeket akarjuk felszakítani, de ezen a napon, november 4-én, a népi hatalom életbenmaradásának napján, nem árt emlékezni.

Egy évvel ezelőtt a Kecskeméti Gépgyár is a megzavart méhkashoz hasonlított. Ilyen állapotban került ide is a munkás- paraszt kormány hívó szava. Többen, a becsületesek, megunva a tétlenkedést, szerették volna kézbe venni a szerszámot, szerettek volna dolgozni. Nem tehették, mert Vlacsil Tibor, a munkástanács akkori elnöke, és társai, elrendelték: nem dolgozik addig egy gyár sem Kecskeméten, amíg a kormány el nem fogadja a mi bérköveteléseinket.

Gyűlés gyűlés után következett. Vlacsil Tibor, Kohán György volt szállodatulajdonos, horthysta százados, Kramano- vics Gyula, többszörösen büntetett előéletű eszmetársainak társaságában, melyhez hallgatólagosan csatlakoztak a kisgazda párt altkor feltűnt »apostolai«, dr. Vincze Lajos, dr. Hozner Gyula, Garzó Sándor nem nagyon munkálkodtak a népi hatalom helyreállításán, — sőt Vlacsilék. a munka beszüntetésének állandó hangoztatásával a tönk széle felé tolták a gyárat,

A HYÜtéselicn, amely bővelkedett a kormányellenes kirohanásokban, Vlacsil vitte a prímet.

Mivel neki és társainak emlékezőtehetsége véges, ne nehezteljenek a gyár dolgozói, ha elmondjuk, mibe került Vlacsil és társainak népellenes gaztette.

Ha az 1956 harmadik negyedévi termelését viszonyítjuk az utolsó negyedévhez, megdöbbentő kép lárul elénk.

A múlt év utolsó három hónapjában 53 napot dolgoztak a gyárban. Ez idő alatt a 8 547 00U forint helyett 2 700 000-et termeltek, tehát 5 840 000-rel kevesebbet. Kifizethettek volna 833 ezer forint munkabért. Ezzel szemben kézhez kaptak a doigoA DOLOG nem most kezdődött, hanem már egy éve. Azóta a levegőben volt nap, mint nap a kérdés: együtt marad, vagy feloszlik a Dózsa Termelőszövetkezeti csoport? S a hartaiak egyszer igy, másszor úgy vélekedtek. A tagok közül is az egyik ezt mondta, a másik azt, sehogysem jutottak egy véleményre,

Pedig hiszen beszéltek róla külön- külön is, meg közösen is eleget. Különösen az utóbbi betekben, amióta már a földbe kívánkozik a búza, mert itt a vetés ideje. Akadt már olyan is a tagok közül, aki kihasított magának egy darabot a táblából, felszántotta, s bevetette. — Ha maradunk közösen, ha nem, én a magam részét már ^elvetettem — gondolta.

De a többség még nem mondta ki a szót. Hiába tartottak a múlt héten három alkalommal is közgyűlést, nem jutottak dűlőre. Az egyik a vetésről beszélt, a másik meg a tartalékföld elosztását hozta szóba, a harmadik a vezetőség részrehajlását kritizálta, egyszóval mindenki mondta a magáét. Amikor aztán jól odamondogattak egymásnak, észrevették, hogy már éjfél is elmúlt, s döntés, határozat nélkül siettek haza, hiszen most csalinem olyan sürgetés a munka, mint aratáskor.

SZOMBATRA ismét összehívták a gyűlést az új kultúrházba. Igaz. valamilyen előadást is meghirdettek ekkorra, dehát első a vetés. Tovább már nem lehet halogatni a dolgot, dönteni kell. Vagy közösen, vagy egyénileg, de vetni kell. A jelek arra mutattak, hogy annak lesz igaza, aki már ki is hasította a maga részét a táblából, s elvetett. Hiszen a legutóbbi két nap alatt vagy tizenketten bejelentették már az írnoknak, hogy kilépnek. Csak hát azért még össze kell jönni, megbeszélni a föld szétosztását. Nem a bevitt földét, hanem a tartaléktőidét, ez! a fő dolog, amióta megszűnt a beadás. Csakhogy Jut-e belőle a kilépőknek, ha a csoport nem oszlik fel? Hiszen máris hallani olyan beszédeket, hogy egyik-másik kisember szívesen belépne, mert jutna neki 8—10 hold a tartalékból.;; Hja, nagy most a föld becsülete!.;!

A szombati gyűlés azonban éppen úgy indult, mint a többi. Civakodássul, szót nem értő vitákkal. Kettő-három is beszélt egyszerre a »kilépők«, meg a »bent- maradók« közül, a többi meg mintha ott sem lett volna, közömbösséget tettetve szunyókált székén, s talpig burkolózott a cigarélta füstjébe. A sokféle témát, az egymás szavába vágó szónokok hangját szinte érthetetlenné tette, hogy egyszerre két nyelven is folyt: magyarul is, meg németül is. Egy fiatalember, húsz-huszonkét éves formájú legényke felugrott a székről, fejébe vágta kalapját, s kifelé indult.

— Még azt mondják nekem, hogy ne szóljak bele! — duzzogott fennhangon. — Hát miért jöttem én ide, talán pasz- szióból? Hiszen az apámat képviselem, meg magam is tag vagyok! Még, hogy ne szóljak bele..;

Indulna hazafelé, ki is lép az utcára, de ott megtorpan. Mi lesz a földdel? Hol adják ki Vi földünket? — önik fel benne újra a kérdés. Erre lecsillapodik, s rágyújt.

— Nicsak, itt van az én barátom! Hát te mit csinálsz itt kint? — üt a vállára szokásos c védéssel a Lenin Tsz elnöke.

— Jó, hogy jön, Oláh elvtárs, segíthetne nálunk rendet csinálni — fogadja felélénkülve a fiú, s már húzza is befelé az elnököt a kisterembe.

Belépésükre megszakad a zsivaj, csend lesz, A Lenin elnöke kezetfog mindenkivel, mosolygós, vidám tekintetére lecsillapodnak az érzelmek. Aki ezeket a pillanatokat láthatta, az minden előzetes tájékozódás nélkül megállapíthatta volna, hogy milyen nagy tekintélye van itt a Lenin Termelőszövetkezetnek és elnökének.

— Hát még mindig nem jutottak dűlőre? — kérdi Oláh elvtárs a dózsáso- kat. Azok meg elmondják, hogyan áll a dolog, s hogy már hetek óta nem tudnak zöld ágra vergődni. Csak a viták, a személyeskedések folynak.

— Nem így kell azt csinálni, elvtársak — mondja erre a vendég. — Előbb tiszta víz kell a pohárba: mondja meg sorba mindenki, hogy megy, vagy marad? Aztán meg a vetés ügyében kell határozni, mert sürget az idő.

ELŐKERÜL erre a lista, s az írnok sorban olvassa a neveket. De ime, mintha csak kicserélték volna az embereket, nyoma sincs a civakodó kedvnek. Az arcok derűsek, a fiatalember meg, aki már az utcáról jött. vissza, csaknem tapsol jókedvében, amint sorban elhangzik a válasz:

— Bart Péter? — Marad!

— Vejtei András? — Maradok!

Hangosan, magabiztosan mondják ki

a maradok szót. Csak egy gondolkodik pár percig, de a jóindulatú noszogatásra neki is megoldódik a nyelve és talán másodszor életében hangosan szól a közgyűlésen: én is maradnék.. j

— Hát ezzel megvolnánk — nyugtázza Oláh elvtárs az egyhangú maradok szavazatokat. — Most aztán válasszák meg a vezetőséget, és jöhet a munka, a vetés. De én ebbe már nem szólok bele. nehogy aztán engem hibáztassanak majd, ha netán rosszul választanának.: >

Ám, hiába volt a szabadkozás, csak

jól jött, hogy ebbe is »beleszólt« a tapasztalt tsz-vezető. Igaz, nem személyeket ajánlott, csak a módját mondta el, hogyan szokták ők az Ilyen választást megejteni. De ez is igen jól esett a dózsabelieknek, hiszen nem sokszor csinálták még ezt. Meg is történt hamarosan a választás. A vezetésbe ajánlott emberek neveit felírták egy papírra, aztán sorban megszavazta őket a tagság. A legtöbben Vejtei András nevénél emelték föl a kezüket, így hát ő lett az elnök] Az új elnök, aki tegnap, sőt, ezelőtt félórával is még a »kilépők« listáján szerepelt. Hasonlóképpen a két új vezetőségi tag, Bart Péter, meg Arnold András is kifelé fordította már a kocsija rúdját. S hogy a »bentmaradók« közül is legyen vezető, így Kugelmann Konrá- dot is beválasztották. Aztán egy cigarettaszünet után mindjárt hozzá is fogtak a brigádok szervezéséhez, meg a föld, a tartaléktőid szétosztásához.; ? Hogy mielőbb jöhessen a traktor, munkához kezdhessenek a vetőgépek, földbe kerüljön még az esős napok előtt a búza,:.

*

így TÖRTÉNT, nem oszlott fel a Dózsa. A községi párttitkár szerint azért ingadoztak ilyen sokáig a dózsabeli kö- zépparasztok, mert várták, hogy mire fordul a »magyar ügy« vitája az ENSZ- ben. És miután látták, hogy a »kutyaugatás nem haliig az égig«, s a rend- szerünk ellen támadó belső és külső ellenséget visszavertük, erősebb lett a népi demokrácia, mint volt, erre fel a közös gazdálkodás, a szocializmus mellett döntöttek.

így mondja a titkár és ha nem is csupán ez volt a huzavona oka, azért van benne valami.;;

Palkó László