Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-27 / 278. szám
DCáííairié partinlutká/a a keresetet, a fiatalokat pedig a szórakozás és a film érdekli leginkább. Nagyon lényeges, hogy mi, kommunisták ezekben a dolgokban hogyan foglalunk állást, milyen tanácsokat adunk az asz- szonyoknak. Én helyesen akarom képviselni a párt álláspontját és azt hiszem, ezzel sokat segítek. — Tagja vagyok a pártvezetőségnek és szemináriumra is járok. A pártmunka azért valamivel több elfoglaltságot is jelent, de én szívesen és örömmel végzem. Jó érzés kommunistának lenni, kis kérdésekben, kis dolgokban is a párt álláspontját képviselni, igazunk mellett kiállni, az emberek boldogulásán munkálkodni... Nagy József Nagy szövetvásár a Kiskunhalasi Földművesszövetkezet TEX1ILBOLTJABAN. Szövetek már 230.— forinttól kaphatók. 2170 llj EV ELŐTT Kiskunfélegyliázán is Johosatosan áttérnek a 220 voltos áram használatára Kiskunfélegyházán jelenleg 110 voltos áramszolgáltatás van, de amiként a£ ország minden városában fokozatosan áttérnek a 220 voltos háztartási és a 360 voltos ipari áramra, itt is rövidesen megkezdik az átszerelési munkálatokat. A 220 voltos áramra való áttérés 14 új transzformátorállomás építését igényli. A Bányászati Berendezések Gyára melletti transzformátorállomásról kiindulva a régi villanytelep felé a Brassó— Újvidék, Mikszáth Kálmán, Bessenyei utcákon keresztül a villanymalomig, onnan a tanyasoron, sportpályán, Csongrádi úton át vissza a transzformátorállomásig nemsokára megkezdik a 220-as vezeték építését. Legelőször a város VI. kerülete tér át a 220-as áram használatára, utána a többi kerületben fokozatosan történik az átszerelés. A 220-as áram bevezetése természetesen nemcsak az utcai vezetékekben jelent változást és átalakításokat, hanem a házon belüli villamos berendezésekben, háztartási eszközökben (villanyvasaló, rádió stb.) is. Az átkötésnél azonban a szerelők figyelmeztetik erre a lakosságot. EVVEflI GONDOK jLátogatás a Bajai Fémipari Vállalatnál okunk. Hallgasson ide. Én kisebt megszakításokkal 1936. óta dolgozom ebben az üzemben. Tehál ismertem ezt a tőkés idejében is. A mostani és az akkori helyzetet össze sem lehet hasonlítani 1939-ben, amikor 6 fillér voll egy doboz gyufa, és egy pengőnél is többe került valamivel a kockacukor, akkor mindössze 3 fillért kaptunk egy csibe megtisztítása után és ráadásul akkor mindent kézi erővel csináltunk. Most viszont annyira gépesítve van itt minden, hogy kézzel alig kell a pulykához és a baromfiakhoz nyúlni. Futószalag viszi a forrázóba és a különféle kopasztógépekhez. Ügy, hogy most háromszor, négyszerannyit megcsinálunk, minf régen a tőkés időszakban. Így azután a csibe- és a pulykakopasztólc közül is sokan megkeresik a 7—8 forintos órabért. Ezenkívül van még természetbeni járandóságunk is, no meg a munkakörülményeink is mások, mint régen voltak. Munkaruhát kapunk, olcsó üzemi étkezést, mosdó- és fürdőhelyiségünk is van. — Én mindig azt szoktam mondani odahaza a gyerekeknek, és itt a munkatársaimnak is, hogy mi afinak idején négyeni voltunk gyerekek, apám és anyám is dolgozott, de összehasonlíthatatlanul nehezebben éltünk, mint most az én gyermekeim. Csak egy példát említek: gyermekkoromban az én anyám karácsony előtti napokban alamizsnaosztáshoz tartotta a tarisznyát és a gazdagok ingyen cipőjére vártunk, mert a keresetből arra már nem futott. Nem dicsekvésképpen, de el mondom, hogy én az elmúlt hónapban három pár cipőt és két mackót vettem a gyerekeknek. Szóval most kijövünk a kereset ból. —Ügy tudom maga párttag is, Kállainé? — Az vagyok én is, a férjem is. Megmondom, még a gyermekeimet is kommunistává szeretném nevelni, dolgos, szorgalmas emberekké. — Ilyen nagy család mellett, tudom, sok az elfoglaltsága, s ezért azt szeretném megkérdezni, hogy milyen pártmunkát tud emellett végezni? — A pártmunkát én nem tekintem külön feladatnak. Csak kommunista szív és akarat kell hozzá, akkor az ember munka közben is mindig talál arra lehetőséget. Itt sokan dolgozunk együtt és munka közben sok mindenről beszélgetünk. Az asz- szonyokat leginkább az foglalkoztatja, hogy hogyan osztjuk be Ot hét és vége az évnek. | Azután kezdődik egy új, munkaeredményeiben az ideinél gazdagabb esztendő. Alapozás, gondos előkészítő munka nélkül nincsenek tartós eredmények. Hogy fest a helyzet, a jövő évi felkészülés egyik jelentős tanácsi érdekeltségünknél, a Bajai Fémipari Vállalatnál? A rövidség kedvéért nem tekintjük végig az évet. A lényeg az, hogy a Fémipari Vállalat kollektívája eddig derekas munkát végzett. Az üzem nyereséges, mi több, olyan fejlődést ért el, hogy 1958-ban az ideinél 50 százalékkal nagyobb lesz termelési tervük. Gondjuk viszont még ennél is több. Miért? Kezdjük talán azzal, hogy a termelés másfélszeresére való növelése egy olyan vállalatnál, ahol a kapacitást eddig is igyekeztek kihasználni, nem képzelhető el bizonyos fokú gépi beruházás nélkül. Baján ez többek között hét olyan új gépet jelentene, amire az üzemben alapvető szükség van, de a minisztérium elosztó szerve visszaküldte igényüket mondván: a magyar ipar kapacitás hiányában e megrendelt gépeket nem tudja legyártani, A vállalat vezetőinek így már előre fő a feje, ha a termelés költségszintjének betartásáról van szó. A Bajai Fémipari BÍRÓI VÉGZÉS VAN — LAKÄS NINCS — A VEREKEDŐKET ÁTADTAK AZ ÜGYÉSZSÉGNEK — MIT TEGYEN SERES LÁSZLÓNÉ? — VÄLASZ RETKES ÉVÁNAK Vállalat ugyanis olyan kisgépeket és közszükségleti cikkeket gyárt, melyeknek alkatrészeit az említett gépek hiányában kénytelen más vállalatoknál rendelni. És éppen ez az, ami gondot okoz, mert mindennek van határa, még a kooperációnak is. Sajnos, ez az elv egyelőre itt még nem érvényesülhet. A vállalat ugyanis mintegy 40 üzemmel van kapcsolatban, így a túlzottan szerteágazó kooperáció igen növeli a gyártás költségeit, emellett sok idejét rabolja el. Ezekkel a kooperációs gondokkal azért is foglalkoztunk kissé részletesebben, mert a vállalat tervei szerint jövőre az eddigieknél is többféle gyártmány, így több irányú alkatrészmegmunkálás is jelentkezni fog. Közelebbről úgy néz ki, hogy 1958-ban elkezdik a mosógépek sorozatgyártását, a régóta nem kapható háztartási vízellátó berendezések készítését, a kalapácsos darálók sorozatgyártását és ha minden jól megy, a háziasszonyok örömét, az annyit keresett zománcozott tűzhely sorozatgyártását is. Ez utóbbi mondatot sajnos, még nem vehetjük készpénznek, mert az újságban is többször propagált zománcozott tűzhely körül elég sok a vita. A lakosság követeli a gyártását. A kereskedelem éppen ezért hetenként érdeklődik, a minisztérium viszont már azt is javasolta: ne gyártsák ezt az árucikket, mert a hozzávaló öntvények előállítása kényes, igen munkaigényes dolog, s ezért az öntödék az alkatrészek gyártását nem akarják elvállalni. A kooperáció tehát akadozik, s ezzel együtt nő az önköltség. Lehetne ezen valamiképp változtatni? Igen. Részint, ha a gyár megkapná a fentebb írt gépeket, részint ha már meglenne a Fémipari Vállalat tervezett vasöntödéje. De egyelőre még a könnyű fémöntöde sem üzemel, jóllehet október 1-e volt az első öntés határideje. Arra pedig, hogy mikor indul valójában, nehéz lenne válaszolni, hiszen a főakadály — egy lakás, az öntöde jövendő' vezetőjének lakása — aki Pestről jönne Bajára. Jelenleg így áll a helyzet, pedig a könnyű és nehéz íémöntö- de üzembehelyezésével egy sor kooperációs munkát ki tudnának iktatni. Jelentősen csökkentené a termelés költségeit egy nikke- lező berendezés is, nem kevésbé pedig egyes speciális megmunkáló gépeknek (pl. fogaskerékmaró) a beszerzése, ami által az új gyártmányok készítésénél a minimálisra sikerülne leszorítani a gyakorlatlanságból és egyéb tényezőkből adódó induló sorozatgyártás plusz költségét. De az írtak mellett szükséges az is, hogy a vállalat még az év vége előtt rendezze belső ügyeit. Mire gondolunk ? Az év elején az ellenforradalom okozta anyagbeszerzési. bizonytalanság miatt minden vállalat igyekezett összeszedni annyi nyersanyagot, vagy alkatrészt, ameny- nyit csak tudott. A Bajai Fémipari Vállalatnál ez most egy igen magas elfekvő készletben jelentkezik, amin nem könnyű túladni. A magas raktárkészlet viszont szorítja a vezetőket, mert a bank éppen emiatt 260 000 forinttal kizárta őket a hitelből, és ez igen érzékenyen érinti a vállalat pénzgazdálkodását. Ez a szankció nem is maradt hatástalan. A vezetők felmérték a szükséges anyagkészleteket, következetesen ellenőrzik • és igen megszigorították az újabb rendeléseket, csak azt vesznek meg, ami feltétlen szükséges. Emellet, ha nem is nagyon, de bíznak abban, hogy annak a 300 ezer forint értékű anyagnak, amit mint elfekvő készletet bejelentettek, a Szegeden nyíló készletrendezési kiállításra —■ többsége elkel, s így pénzügyi vonatkozásban rendezett körülményekkel, takarékos készlet- gazdálkodással indulnak majd az 1958-as tervévnek. Sándor G >>Kecskeméten, az Attila utca 12. szám alatt lakom, egy két- szoba összkomfortos családi házban. Az egyik szobámban Bom- liai Ferenc lakik négytagú csa- lládjával. Sajnos, sok nézeteltérésre és néha már tettlegességre is sor került — írja levelében Huszka József. — Arra kérem a szerkesztőséget, járjon közbe, Jsogy Bomlai Ferencnek máshol cdjon a városi tanács lakást. Már többször jártam Nagymarosi elvtársnál, akitől csak ígéreteket kaptam.« Személyesen kerestük fel a városi tanács •elnökét, aki az ügyre vonatkozó- iag a következőket mondotta: „Ismerjük Huszka József problémáját. Tudjuk, hogy kezében bírói légzés is van, de sajnos, a városban nincs lakás. Mi már Ígéretet tettünk neki és most a Petőfi Népe szerkesztőségének is, ha lesz lakás, akkor Somlai Ferencet átköltöztetjük.” * Ifjú Szabó Gábor Bácsalmásról küldött panaszos levelet. Arról ír, hogy október 23-án a reszelőműhely előtt két férfi megállította, gúnyolódni kezdett vele, majd reszelődarabokkal ipegdobálták. Arra kéri a szerkesztőséget hogy ügyében in4n\akön\vi hírek Kiskunfélesyházáról zsánna, Kovács Sándor és Urban Juliánná, Gulyás István és Gön- czöl Zsuzsanna, Fábián Sándor és Fricska Veronika, Nagy Péter Pál és Mogyoró Margit, Nemes Imre és Bárány Magdolna, Hátai István és Hideg Rozália, Vi- dács Gyula és Seres Ágnes, Kákái János és Retkes Sarolta, Kónya József és Laios Ilona. Góg Gergely és Szobácsi Irén, Nagy János és Herédi Zsuzsán- na, Berecz Antal és Baranyi Judit Anna. MEGHALTAK: Tóth János 61, Hatvanyi József 69 éves, Bugyi József 3 hónapos, Fraskó László 43, Török Ferencné Sze- merédi Erzsébet 69, Bugyi Mária 69, Bocsa Jánosné Fekete Rozália 88 éves korukban. SZÜLETTEK: Fazekas Ildikó Ilona (anyja neve: Drozdik Rozália), Lantos Sarolta (Csikós Regina), Dongó János Mihály (Horváth Gizella), Balog Erzsébet (Rigó Mária), Marton Imre (Maximilian-Tóth Gizella), Dobók Rozália Ágnes (Rózsa Ágnes), Onyestyák Sarolta (Petrás Sarolta), Faragó Tibor László (Szalai Róza), Szabó Ferenc (Forgó Margit), Harmath Zoltán (Kapás Mária), Kecskés Judit Anna (Kocsis Juliánná), Kenderest Terézia (Géczi Terézia), Csontos Erzsébet (Ancsa Molnár Erzsébet), Tímár Emma Irén (Almási Irén), Kis Veronika (Csuka Mária). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Szász József é.s Tarianui ZsuÖTGYERMEKES munkásasz- szony Kállai Árpádné, a kecskeméti BARNEVÁL dolgozója. Délelőtt odahaza van elfoglaltsága, délután 3-tól 11-ig pedig az üzemben dolgozik. Állandó munkahelye a csibe- és pulyka- kopasztó, de néha a libatisztítóban is segédkezik. KÁLLAINÉ gyakorlott kopasz_ tó, s a beszélgetés nem hátráltatja munkájában. Hatalmas, 9 —10 kilós libát tesz maga elé. Előbb a fejéről tépi le a tollat, azután a melle következik. Keze ügyesen, villámsebesen jár. Megnézem az órámat, pontosan hat perc telik el és a liba már kész is. Olyan tiszta, tokmentes, hogy akár sütni is lehetne. Egy idősebb munkásas monyhoz fordulok: — Mondja, mindenki annyit dolgozik, mint Kállainé? — Nem egészen. Kállainé a legjobb munkások közé tartozik. Vannak itt olyanok is, főleg a kezdők között, akik csak feleannyit teljesítenek. 1— És mennyi a keresetük? — Az a teljesítménytől függ. Minden liba után egy forintot kapunk. Ismét Kállainéhoz fordulok. — És maga mennyit szokott keresni? — Mindjárt megmondom. — Zsebébe nyúl és műanyagból készült piros, sárga meg fehérszínű »pénzeket« vesz elő. — A mai napon két óra alatt 20 forintot kerestem. — Tíz forint óránként. Hát ez szép. — Néha még ennél is több van. A csibéhez, meg a pulykához jobban értek. November 12-én például 88 forint 50 fillért, 15-én 96 forint 40 fillért, és 19-én pedig 86 forintot kerestenj,. Szóval én nem panaszkodom. Sok a gyerek, az igaz, azonban a férjem is 1500 forintot kap és az én fizetésem is akörül van. Beosztással szépen megélünk. — Mégis, azt hallottam, hogy egyesek panaszkodnak a csibe- tisztításra. — Az igaz, hogy ott meg kell fogni a munka végét, azonban siránkozásra mégsem lehet éréséig 5 évnél hosszabb idő telt el. Nem számít azonban a munkaviszonyban töltött idő megszakításnak az az időtartam, amelyre a dolgozó elismerési díjat fizet. Az elismerési díj folyamatos fizetését a munkaviszony megszűnését követő 3 hónapon belül kell megkezdeni a területileg illetékes SZTK-szcrv já- rulékkirovási osztályánál.” * Retkes Éva bajai olvacónk arra kéri szerkesztőségünket, hogy tegyünk valamit érdekében, 1955. óta egy szükséglakásban lakik, amelynek sem ablaka, sem ajtaja sincs és olyan vizes, hogyha nem költözik más lakásba, súlyos betegséget kap. Panaszosunk leírja, hogy már többször adott be lakásigénylést megüresedett lakásokra, de azt mindig másoknak utalták ki. Szülés előtt áll és nem tudja, hogy gyermekét hogyan gondozza egy ilyen lakásban. Panaszát eljuttattuk a bajai tanácsnak, ahonnan válasz érkezett ügyében: ,,Személyesen kerestük fel a lakásán panaszost, aki szintén beszámolt lehetetik helyzetéről. Sajnos, a tanácsnak nincs módjában neki másik lakást biztosítani, bár megilletné a szoba-konybás lakás.1* dítsunk vizsgálatot, állapítsuk meg a bűnösöket. Ügyében a bácsalmási rendőrkapitányság vezetőjét értesítettük, aki a következőket közölte az ügyre vonatkozóan: „A nevezett személy panaszát kivizsgáltam és megállapítottam, hogy a panasz megfelel a valóságnak. A rendőrség a tanúkat kihallgatta és a nyomozás befejezése után az ügyet a vádhatóságnak átadta. Ifjú Szabó Gábor levelének befejező részét a rendörfőkapitányság rágalmazásnak minősíti. A panaszos ügyében az illetékes bíróság fog dönteni.” * Seres Lászlóné olvasónk a következőket közölte velünk: »Huszonöt éve vagyok háztartási alkalmazott. Korom ötven év. Elhatároztam, hogy munkahelyemen felmondok. Azt szeretném megtudni, hogy öt év múltán, vagyis 55 éves életkorom elérése után meglcapom-e az SZTK-tól rendes nyugdíjamat.« Seresné kérelmét eljutattuk az SZTK illetékes osztályának, ahonnan a következő tájékoztatást adták: „Megszűnik az öregségi nyugdíjra való igény, ha a munkaviszony megszűnésétől az öregségi korhatár el-