Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-27 / 278. szám

DCáííairié partinlutká/a a keresetet, a fiatalokat pedig a szórakozás és a film érdekli leg­inkább. Nagyon lényeges, hogy mi, kommunisták ezekben a dol­gokban hogyan foglalunk állást, milyen tanácsokat adunk az asz- szonyoknak. Én helyesen aka­rom képviselni a párt álláspont­ját és azt hiszem, ezzel sokat segítek. — Tagja vagyok a pártveze­tőségnek és szemináriumra is járok. A pártmunka azért va­lamivel több elfoglaltságot is jelent, de én szívesen és öröm­mel végzem. Jó érzés kommunis­tának lenni, kis kérdésekben, kis dolgokban is a párt álláspont­ját képviselni, igazunk mellett kiállni, az emberek boldogulásán munkálkodni... Nagy József Nagy szövetvásár a Kiskunhalasi Földműves­szövetkezet TEX1ILBOLTJABAN. Szövetek már 230.— forinttól kaphatók. 2170 llj EV ELŐTT Kiskunfélegyliázán is Johosatosan áttérnek a 220 voltos áram használatára Kiskunfélegyházán jelenleg 110 voltos áramszolgáltatás van, de amiként a£ ország minden városában fokozatosan áttérnek a 220 voltos háztartási és a 360 voltos ipari áramra, itt is rövide­sen megkezdik az átszerelési munkálatokat. A 220 voltos áramra való áttérés 14 új transzformátorállomás építését igényli. A Bányászati Berendezések Gyára melletti transz­formátorállomásról kiindulva a régi villanytelep felé a Brassó— Újvidék, Mikszáth Kálmán, Bessenyei utcákon keresztül a vil­lanymalomig, onnan a tanyasoron, sportpályán, Csongrádi úton át vissza a transzformátorállomásig nemsokára megkezdik a 220-as vezeték építését. Legelőször a város VI. kerülete tér át a 220-as áram használatára, utána a többi kerületben fokozatosan történik az átszerelés. A 220-as áram bevezetése természetesen nemcsak az utcai vezetékekben jelent változást és átalakításokat, hanem a házon belüli villamos berendezésekben, háztartási eszközökben (villany­vasaló, rádió stb.) is. Az átkötésnél azonban a szerelők figyelmez­tetik erre a lakosságot. EVVEflI GONDOK jLátogatás a Bajai Fémipari Vállalatnál okunk. Hallgasson ide. Én kisebt megszakításokkal 1936. óta dol­gozom ebben az üzemben. Tehál ismertem ezt a tőkés idejében is. A mostani és az akkori hely­zetet össze sem lehet hasonlítani 1939-ben, amikor 6 fillér voll egy doboz gyufa, és egy pengő­nél is többe került valamivel a kockacukor, akkor mindössze 3 fillért kaptunk egy csibe meg­tisztítása után és ráadásul ak­kor mindent kézi erővel csinál­tunk. Most viszont annyira gé­pesítve van itt minden, hogy kéz­zel alig kell a pulykához és a baromfiakhoz nyúlni. Futószalag viszi a forrázóba és a különféle kopasztógépekhez. Ügy, hogy most háromszor, négyszerannyit megcsinálunk, minf régen a tőkés időszakban. Így azután a csibe- és a pulykakopasztólc kö­zül is sokan megkeresik a 7—8 forintos órabért. Ezenkívül van még természetbeni járandósá­gunk is, no meg a munkakörül­ményeink is mások, mint régen voltak. Munkaruhát kapunk, ol­csó üzemi étkezést, mosdó- és fürdőhelyiségünk is van. — Én mindig azt szoktam mondani odahaza a gyerekek­nek, és itt a munkatársaimnak is, hogy mi afinak idején né­gyeni voltunk gyerekek, apám és anyám is dolgozott, de összeha­sonlíthatatlanul nehezebben él­tünk, mint most az én gyerme­keim. Csak egy példát említek: gyer­mekkoromban az én anyám karácsony előtti napokban ala­mizsnaosztáshoz tartotta a ta­risznyát és a gazdagok ingyen cipőjére vártunk, mert a kere­setből arra már nem futott. Nem dicsekvésképpen, de el mondom, hogy én az elmúlt hó­napban három pár cipőt és két mackót vettem a gyerekeknek. Szóval most kijövünk a kereset ból. —Ügy tudom maga párttag is, Kállainé? — Az vagyok én is, a férjem is. Megmondom, még a gyerme­keimet is kommunistává szeret­ném nevelni, dolgos, szorgalmas emberekké. — Ilyen nagy család mellett, tudom, sok az elfoglaltsága, s ezért azt szeretném megkér­dezni, hogy milyen pártmunkát tud emellett végezni? — A pártmunkát én nem tekin­tem külön feladatnak. Csak kommunista szív és akarat kell hozzá, akkor az ember munka közben is mindig talál arra le­hetőséget. Itt sokan dolgozunk együtt és munka közben sok mindenről beszélgetünk. Az asz- szonyokat leginkább az foglal­koztatja, hogy hogyan osztjuk be Ot hét és vége az évnek. | Azután kezdődik egy új, mun­kaeredményeiben az ideinél gaz­dagabb esztendő. Alapozás, gon­dos előkészítő munka nélkül nincsenek tartós eredmények. Hogy fest a helyzet, a jövő évi felkészülés egyik jelentős taná­csi érdekeltségünknél, a Bajai Fémipari Vállalatnál? A rövidség kedvéért nem te­kintjük végig az évet. A lényeg az, hogy a Fémipari Vállalat kollektívája eddig derekas mun­kát végzett. Az üzem nyeresé­ges, mi több, olyan fejlődést ért el, hogy 1958-ban az ideinél 50 százalékkal nagyobb lesz terme­lési tervük. Gondjuk viszont még ennél is több. Miért? Kezdjük talán azzal, hogy a termelés másfélszeresére való növelése egy olyan vállalatnál, ahol a kapacitást eddig is igye­keztek kihasználni, nem képzel­hető el bizonyos fokú gépi be­ruházás nélkül. Baján ez többek között hét olyan új gépet jelen­tene, amire az üzemben alap­vető szükség van, de a minisz­térium elosztó szerve vissza­küldte igényüket mondván: a magyar ipar kapacitás hiányá­ban e megrendelt gépeket nem tudja legyártani, A vállalat vezetőinek így már előre fő a feje, ha a terme­lés költségszintjének betartásá­ról van szó. A Bajai Fémipari BÍRÓI VÉGZÉS VAN — LAKÄS NINCS — A VEREKEDŐKET ÁTADTAK AZ ÜGYÉSZSÉGNEK — MIT TEGYEN SERES LÁSZLÓNÉ? — VÄLASZ RETKES ÉVÁNAK Vállalat ugyanis olyan kisgé­peket és közszükségleti cikkeket gyárt, melyeknek alkatrészeit az említett gépek hiányában kény­telen más vállalatoknál rendel­ni. És éppen ez az, ami gondot okoz, mert mindennek van ha­tára, még a kooperációnak is. Sajnos, ez az elv egyelőre itt még nem érvényesülhet. A vál­lalat ugyanis mintegy 40 üzem­mel van kapcsolatban, így a túlzottan szerteágazó kooperáció igen növeli a gyártás költségeit, emellett sok idejét rabolja el. Ezekkel a kooperációs gon­dokkal azért is foglalkoztunk kissé részletesebben, mert a vállalat tervei szerint jövőre az eddigieknél is többféle gyárt­mány, így több irányú alkat­részmegmunkálás is jelentkezni fog. Közelebbről úgy néz ki, hogy 1958-ban elkezdik a mosó­gépek sorozatgyártását, a régóta nem kapható háztartási vízellátó berendezések készítését, a kala­pácsos darálók sorozatgyártását és ha minden jól megy, a házi­asszonyok örömét, az annyit ke­resett zománcozott tűzhely soro­zatgyártását is. Ez utóbbi mondatot sajnos, még nem vehetjük készpénznek, mert az újságban is többször propagált zománcozott tűzhely körül elég sok a vita. A lakos­ság követeli a gyártását. A ke­reskedelem éppen ezért heten­ként érdeklődik, a minisztérium viszont már azt is javasolta: ne gyártsák ezt az árucikket, mert a hozzávaló öntvények előállítá­sa kényes, igen munkaigényes dolog, s ezért az öntödék az al­katrészek gyártását nem akar­ják elvállalni. A kooperáció tehát akadozik, s ezzel együtt nő az önköltség. Lehetne ezen valamiképp vál­toztatni? Igen. Részint, ha a gyár megkapná a fentebb írt gépeket, részint ha már meg­lenne a Fémipari Vállalat terve­zett vasöntödéje. De egyelőre még a könnyű fémöntöde sem üzemel, jóllehet október 1-e volt az első öntés határideje. Arra pedig, hogy mikor indul valójá­ban, nehéz lenne válaszolni, hi­szen a főakadály — egy lakás, az öntöde jövendő' vezetőjének lakása — aki Pestről jönne Ba­jára. Jelenleg így áll a helyzet, pe­dig a könnyű és nehéz íémöntö- de üzembehelyezésével egy sor kooperációs munkát ki tudnának iktatni. Jelentősen csökkentené a termelés költségeit egy nikke- lező berendezés is, nem kevésbé pedig egyes speciális megmun­káló gépeknek (pl. fogaskerék­maró) a beszerzése, ami által az új gyártmányok készítésénél a minimálisra sikerülne leszoríta­ni a gyakorlatlanságból és egyéb tényezőkből adódó induló soro­zatgyártás plusz költségét. De az írtak mellett szükséges az is, hogy a vállalat még az év vége előtt rendezze belső ügyeit. Mire gondolunk ? Az év elején az ellenforradalom okoz­ta anyagbeszerzési. bizonytalan­ság miatt minden vállalat igye­kezett összeszedni annyi nyers­anyagot, vagy alkatrészt, ameny- nyit csak tudott. A Bajai Fém­ipari Vállalatnál ez most egy igen magas elfekvő készletben jelentkezik, amin nem könnyű túladni. A magas raktárkészlet viszont szorítja a vezetőket, mert a bank éppen emiatt 260 000 fo­rinttal kizárta őket a hitelből, és ez igen érzékenyen érinti a vállalat pénzgazdálkodását. Ez a szankció nem is maradt hatástalan. A vezetők felmérték a szükséges anyagkészleteket, következetesen ellenőrzik • és igen megszigorították az újabb rendeléseket, csak azt vesznek meg, ami feltétlen szükséges. Emellet, ha nem is nagyon, de bíznak abban, hogy annak a 300 ezer forint értékű anyagnak, amit mint elfekvő készletet be­jelentettek, a Szegeden nyíló készletrendezési kiállításra —■ többsége elkel, s így pénzügyi vonatkozásban rendezett körül­ményekkel, takarékos készlet- gazdálkodással indulnak majd az 1958-as tervévnek. Sándor G >>Kecskeméten, az Attila utca 12. szám alatt lakom, egy két- szoba összkomfortos családi ház­ban. Az egyik szobámban Bom- liai Ferenc lakik négytagú csa- lládjával. Sajnos, sok nézetelté­résre és néha már tettlegességre is sor került — írja levelében Huszka József. — Arra kérem a szerkesztőséget, járjon közbe, Jsogy Bomlai Ferencnek máshol cdjon a városi tanács lakást. Már többször jártam Nagy­marosi elvtársnál, akitől csak ígéreteket kaptam.« Személye­sen kerestük fel a városi tanács •elnökét, aki az ügyre vonatkozó- iag a következőket mondotta: „Ismerjük Huszka József prob­lémáját. Tudjuk, hogy kezében bírói légzés is van, de sajnos, a városban nincs lakás. Mi már Ígéretet tettünk neki és most a Petőfi Népe szer­kesztőségének is, ha lesz lakás, ak­kor Somlai Ferencet átköltöztetjük.” * Ifjú Szabó Gábor Bácsalmás­ról küldött panaszos levelet. Ar­ról ír, hogy október 23-án a reszelőműhely előtt két férfi megállította, gúnyolódni kezdett vele, majd reszelődarabokkal ipegdobálták. Arra kéri a szer­kesztőséget hogy ügyében in­4n\akön\vi hírek Kiskunfélesyházáról zsánna, Kovács Sándor és Urban Juliánná, Gulyás István és Gön- czöl Zsuzsanna, Fábián Sándor és Fricska Veronika, Nagy Péter Pál és Mogyoró Margit, Nemes Imre és Bárány Magdolna, Há­tai István és Hideg Rozália, Vi- dács Gyula és Seres Ágnes, Ká­kái János és Retkes Sarolta, Kónya József és Laios Ilona. Góg Gergely és Szobácsi Irén, Nagy János és Herédi Zsuzsán- na, Berecz Antal és Baranyi Ju­dit Anna. MEGHALTAK: Tóth János 61, Hatvanyi József 69 éves, Bugyi József 3 hónapos, Fraskó László 43, Török Ferencné Sze- merédi Erzsébet 69, Bugyi Mária 69, Bocsa Jánosné Fekete Rozá­lia 88 éves korukban. SZÜLETTEK: Fazekas Ildikó Ilona (anyja neve: Drozdik Ro­zália), Lantos Sarolta (Csikós Regina), Dongó János Mihály (Horváth Gizella), Balog Erzsé­bet (Rigó Mária), Marton Imre (Maximilian-Tóth Gizella), Do­bók Rozália Ágnes (Rózsa Ág­nes), Onyestyák Sarolta (Petrás Sarolta), Faragó Tibor László (Szalai Róza), Szabó Ferenc (Forgó Margit), Harmath Zoltán (Kapás Mária), Kecskés Judit Anna (Kocsis Juliánná), Ken­derest Terézia (Géczi Terézia), Csontos Erzsébet (Ancsa Molnár Erzsébet), Tímár Emma Irén (Almási Irén), Kis Veronika (Csuka Mária). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Szász József é.s Tarianui Zsu­ÖTGYERMEKES munkásasz- szony Kállai Árpádné, a kecs­keméti BARNEVÁL dolgozója. Délelőtt odahaza van elfoglalt­sága, délután 3-tól 11-ig pedig az üzemben dolgozik. Állandó munkahelye a csibe- és pulyka- kopasztó, de néha a libatisztító­ban is segédkezik. KÁLLAINÉ gyakorlott kopasz_ tó, s a beszélgetés nem hátrál­tatja munkájában. Hatalmas, 9 —10 kilós libát tesz maga elé. Előbb a fejéről tépi le a tollat, azután a melle következik. Keze ügyesen, villámsebesen jár. Meg­nézem az órámat, pontosan hat perc telik el és a liba már kész is. Olyan tiszta, tokmentes, hogy akár sütni is lehetne. Egy idősebb munkásas mony­hoz fordulok: — Mondja, mindenki annyit dolgozik, mint Kállainé? — Nem egészen. Kállainé a legjobb munkások közé tartozik. Vannak itt olyanok is, főleg a kezdők között, akik csak fele­annyit teljesítenek. 1— És mennyi a keresetük? — Az a teljesítménytől függ. Minden liba után egy forintot kapunk. Ismét Kállainéhoz fordulok. — És maga mennyit szokott keresni? — Mindjárt megmondom. — Zsebébe nyúl és műanyagból készült piros, sárga meg fehér­színű »pénzeket« vesz elő. — A mai napon két óra alatt 20 fo­rintot kerestem. — Tíz forint óránként. Hát ez szép. — Néha még ennél is több van. A csibéhez, meg a pulyká­hoz jobban értek. November 12-én például 88 forint 50 fillért, 15-én 96 forint 40 fillért, és 19-én pedig 86 forintot kerestenj,. Szó­val én nem panaszkodom. Sok a gyerek, az igaz, azonban a fér­jem is 1500 forintot kap és az én fizetésem is akörül van. Be­osztással szépen megélünk. — Mégis, azt hallottam, hogy egyesek panaszkodnak a csibe- tisztításra. — Az igaz, hogy ott meg kell fogni a munka végét, azon­ban siránkozásra mégsem lehet éréséig 5 évnél hosszabb idő telt el. Nem számít azonban a munkavi­szonyban töltött idő megszakítás­nak az az időtartam, amelyre a dol­gozó elismerési díjat fizet. Az elisme­rési díj folyamatos fizetését a mun­kaviszony megszűnését követő 3 hó­napon belül kell megkezdeni a területileg illetékes SZTK-szcrv já- rulékkirovási osztályánál.” * Retkes Éva bajai olvacónk ar­ra kéri szerkesztőségünket, hogy tegyünk valamit érdekében, 1955. óta egy szükséglakásban lakik, amelynek sem ablaka, sem ajtaja sincs és olyan vizes, hogy­ha nem költözik más lakásba, súlyos betegséget kap. Panaszo­sunk leírja, hogy már többször adott be lakásigénylést megüre­sedett lakásokra, de azt mindig másoknak utalták ki. Szülés előtt áll és nem tudja, hogy gyermekét hogyan gondozza egy ilyen lakásban. Panaszát eljut­tattuk a bajai tanácsnak, ahon­nan válasz érkezett ügyében: ,,Személyesen kerestük fel a laká­sán panaszost, aki szintén beszámolt lehetetik helyzetéről. Sajnos, a ta­nácsnak nincs módjában neki másik lakást biztosítani, bár megilletné a szoba-konybás lakás.1* dítsunk vizsgálatot, állapítsuk meg a bűnösöket. Ügyében a bácsalmási rendőrkapitányság vezetőjét értesítettük, aki a következőket közölte az ügyre vonatkozóan: „A nevezett személy panaszát ki­vizsgáltam és megállapítottam, hogy a panasz megfelel a valóságnak. A rendőrség a tanúkat kihallgatta és a nyomozás befejezése után az ügyet a vádhatóságnak átadta. Ifjú Szabó Gábor levelének befejező részét a rendörfőkapitányság rágalmazásnak minősíti. A panaszos ügyében az il­letékes bíróság fog dönteni.” * Seres Lászlóné olvasónk a következőket közölte velünk: »Huszonöt éve vagyok háztar­tási alkalmazott. Korom ötven év. Elhatároztam, hogy munka­helyemen felmondok. Azt sze­retném megtudni, hogy öt év múltán, vagyis 55 éves életko­rom elérése után meglcapom-e az SZTK-tól rendes nyugdíja­mat.« Seresné kérelmét eljutat­tuk az SZTK illetékes osztályá­nak, ahonnan a következő tájé­koztatást adták: „Megszűnik az öregségi nyugdíjra való igény, ha a munkaviszony meg­szűnésétől az öregségi korhatár el-

Next

/
Thumbnails
Contents