Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-22 / 274. szám

IFJTU ELEK

Emlékezés ADY ENDRE születésének 80. évfordulóján

Ady Endre Szilágy megyében született: Érmindszenten, 1877. 4november 22-én.

Ady nemcsak a forradalmak előtti Magyarország nagy költője, de Ady, a zseni, döntő alakja az egész kornak, melynek eseményeit és vezető személyeit érdek és divat lett meghamisítani. fCélom az volt, hogy Adyt kiragadjam azok kezéből, akik kiszolgáltatják az uralkodó osztályoknak, bár velük szemben örök lázadó és megmutassam annak, aki volt, forradalmi, nagy költőnek. (Bölöni György.)

Publicisztikájába éppen úgy bevonult a nép, mint verseibe, éppen úgy benne voltak a néppel való törődés, a néppel való közösség, a magyar élet igazi »lenni vagy nem lenni« problémái.

Ady cikkeiben éppen úgy, mint verseiben, a problémák nemzeti problémák, a nemzeti lét, a társadalom kérdései: harc a feudális maradványok gyökeres kiirtásáért, a dzsentri úrhatnám- ság, a kultúra és az irodalom iparlovagjai, a hazug hazafiságot szajkózó politikai vezérek, a feudális, klerikális, kapitalista reakció ellen. Nemzeti és népi érdekekért harcolt akkor, amikor a reakciós írók elmerültek az álhazafiság pátoszában, a haladók beleestek az irodalmi öncélúi kátyújává. Ady — . \dy akkor is, amikor harapós jegyzeteket, mérges vezércikkeket ír, és Ady marad akkor is, amikor önvallomásokat tesz, vagy irodalmi tanulmányokban és kritikákban szögezi le krédóját. Az ország permanens forradalmi állapotát, de egyben Ady permanens forradalmi állapotát jelzik cikkei.

ooooooooooooooooqooooooooooooo-ooooooooooooo-o-oKORTÁRSAK ADYRÓL

Tóth Árpád:

Ady Endrének

Mester, egy iíjú ember szól lm köszöntve hozzád, Szeresd, mert sok setét sorod érte szíven S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.

Most is úgy hódol lelke, oly szelíden s oly mélyen,

Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,

Kik ámulón figyelték az Ür komoly szemöldit Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen.

Csodállak, aki jöttél e víg Kánéba s készitsz Setét, erős bort nekünk könnyeid szent vizéből,

S áldlak, mert újra zengő s ámbrás csókod ízétől Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis.

Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között, Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-tudó,

S míg fitymál unt rímekkel sok ósdi sírás-tudó,

Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy cs megöklözött.: 5

Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik, Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szívében fáradt, Enhozzám jöjjön cl s lel megnyugasztaiást itt...

Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan Szólok hozzád, a lelked ó hányszor megvigasztalt,

Ha súlyos térdeim vonszoltam és az aszfalt Furcsán kongott.., s az éjben verseid mondogattam.. 5

Elébed szőke szüzet ma százat küldenék,

Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel S kiknek meghajtó törzse szebb alázattal (vei,

Mint szóm s e könyvrehajló bús férfi-derék.

Ma, ó áldott költője a vérnek és aranynak,

Fáj, hogy csendes dalos vagyok s hogy nemzetem Kemény fiai közt hirdetlek félszegen,

Félénk apostola az én erős uramnak., ,

De lásd, ős Debrecenben él s kora-ősz már S roskadt Egy szobrász, kit szerettél s ki nagyokat akart ott És akit meg se láttak, bár választott magyar volt S ki estve, szomorún, most nagyokat borozgat:

Az ő fia vagyok, az ő vére és teste,

S tört lelke jut eszembe, míg könnyel hirdetem Te tört lelked nagyságát s míg érzem: int nekem s vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este..,

József Attila:

Ady emlékezete

— Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is?

Mért békitik a simák alattomba lány-duzzogássá haragvásait?

Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait.

A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, ném feled.

Ezer holdon kiált és haragjában

f szeleket űz a Hortobágy felett.

Szeleket, melyek úri passzióból a begyűjtött kis szénát szétszedik s a süllyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit.

jjj£ Teste a földé. Földmívesé lelke, ó ezért koppon a kapa néhanap.

g Sírja három millió koidús telke, j§ hol házat épít, vet majd és arat.

p Verse törvény és édes ritmusában íg kő hull s a kastély ablaka zörög, —

b eke hasít barázdát új húsában,

S mert virágzás, mert élet és örök,

S-OOOOOO-OOOOOÖOCQOOQ OOOOq^<KX>b<><>CKK><>0<>0OOOOO-O-ő

jr*.

ADY A KÖLT

Ifjú szívekben élek

Ifjú szívekben élek s mindig tovább,

Hiába törnek életemre

Vén hunentok és gonosz ostobák,

Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek Örökös urának maradni:

Nem adatik meg ez mindenkinek,

Csak aki véres, igaz életű.

Igen, én élni s hódítani fogok Egy fájdalmas, nagy élei jussán,

Nem ér föld már szitkozódás, piszok: Lyányok s ifjak szívei védenek.

Örök virágzás sorsa már az enyém,

Hiába törnek életemre,

Szent, mint szent sir s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök,

A délibáb üzenete

A Hortobágy beüzent Debrecenbe: »Civis-urak, már holnap délelőtt Nagy baj lészen.« És ijedt táncot roptak Debrecenben a tatár agyvelők.

»Civis-urak, már holnap nagy baj lészen: Gőzösön jár ma már az ember-ész S a Délibáb Délibábnak maradni Nem akar már. És ennyi az egész.«

V

»Basahalmától ős Péterfiáig A jer pezseg. Ügy hívják: Gondolat. Fütyül ez a kerek, tatár fejekre: Civis-urak, haboznak még sokat?«

»Majd holnap tán nem lesz Idő megtérni, Korrigálni az ősi nagy hibát:

Civis-urak, nagy baj lészen majd akkor, Ha vörösen bejön a Délibáb,«

Ady a. publicista

Hazátlanok

»Tegnap egy falu népe vonult át szép Budapest vasárnapi népi kőrútjain. Nem bámészkodtak, nagyon komolyak voltak s őket is alig vették észre. De akik észrevették s megkérdezték, azoknak válaszolt szívesen a vándorló csapat vezére: — »Ez itt Mezőcsát község, az egész falu, megyünk Amerikába!« Se váddal, se panasszal, se kérdéssel, se vígan, se szomorúan ezt válaszolta. És belemutatott a csapatba s hozzátette: — »Senkit se hagytunk otthon, viszünk mindenkit, a zsidót is.« Igen, ott volt a csapatban a zsidó is, a falu zsidója. S mentek szép egyetértésben, a földönfutók közös sorsával Amerikába.

Kié az ország?

»Hát gondolták-e Árpád és Tuhutum, hogy ezt az országot azért szerzik meg, amiért most még űgyahogy fennáll? Urak, herék, iparlovagok személyes használatára? Ez az ország ma nem Magyarország s csak akkor lesz az, ha szóhoz, hatalomhoz jut a paraszt. Nemcsak a származásbeli paraszt, de mi mind, akik magtalan univerzumokat hordunk magunkban. Ezt az országot ma még talán meg lehet váltani. Ha püspökbe és grófba belegázol Árpád és Tuhutum méltó utóda: a büszke magyar polgár és még büszkébb magyar munkás. Árpád és Tuhutum nem azért vezettek Ide bennünket, hogy békák legyünk s gólyakirályokat emeljünk magunk fölé a mocsárrá csinált Magyarországon. Nem azért, vagyunk itt, hogy dacoljunk a Nyugattal s hogy kitartsunk pár tízezer haszontalant. De hogy rálicitáljunk a Nyugatra s igazoljuk Árpádot és Tuhutumot.«

Nacionalizmus — hazaszeretet

Ady megírja, hogy mi az igazi hazafiság és miben áll az igazi hazaszeretet. »A nacionalizmus — mondja — a dühödt hazafiság. De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már. de még mindig szen- tebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmust födhesse. A nacionalizmus nem hazafiság, A hazafiság valami olyan sine qua non ja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni, s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsületes, munkás emberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.«

»A hazaszeretet reformja« címmel pedig egy hír jegyzetében ilyennek látja az igazi ha- zaszeretetet: »Hallottam egy párizsi lyceum évzáró beszédjében egyszer: — Fiúk, nézzetek szét e nagy Párizsban s az egész világon, ha tehetitek. Szívetek és szemetek meg fog telni könnyel. Mennyi galádság, tudatlanság, ínség és bűn. Mennyi még az elnyomottak száma, fhikor pedig

boldogságra termett minden ember. Dolgozni az elnyomottak fölszabadításán, minden ember boldogságán: ez az eszköz. Igazságot, világosságot, boldogságot és szépséget adjunk a Föld minden emberlakójának. Meg kell csinálnunk az igazságos, új és fölségesen emberi társadalmat... íme, az új hazafiasság: az emberi, a populáris, a szociális hazafiasság. A XX. század emberéhez illő. Nem a régi: az üres,,a hazug, a sallangos.«

A Nagy Októberről

»Ki tudja szemét behunyni; füleit betömni, lelkét teljesen a magas koalíció reménységéihez fűzni, amikor rettenetes földindulás rázza a világot. A moszk. vai vészharang az egész világnak szól.«

»Borzalmasan megrázkódott a nagy Oroszország. Fogvacogva néz Moszkva felé a világ. Égszakadás és földindulás ez... A világ pedig csak felig érti Oroszországot. Ezer magyarázata van a világnak. A valóság pedig az. hogy él és eszmél a nép. A lebecsült és lenyomorított csőcselék. A történelemnek büszkesége lesz e szörnyű földindulás. Büszkesége és igazolása. A népről már csak lelketlen frázisok és vad versek beszéltek. A néptől tudatos cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. De a proletárság visszaadta a népnek a népet. Fölkelt a nép és formálja a világot... És csak a nép tud forradalmat csinálni. És a megváltás csak a néptől jöhet ...«

Százötven nagyváradi proletár munkásember tegnap reggel sztrájkba kezdett.

Nagyon komoly oka lehetett ama százötven embernek, hogy a munkások legkétségbe- esettebb védekezési módjához nyúlt. Mert a sztrájk a legkétségbe- esettebb védőeszköze a munkásnak. Magyarországon pedig egyetlen eszköze is. Kislelkűek voltunk s vagyunk a proletárnép ezreivel szemben. A mi munkástörvényeink nem sokkal érnek többet a semminél.

De ott hagytuk el, hogy nagy oka leheteti ama százötven embernek, hogy sztrájkba kezdett. Nagyváradon most éppenséggel nem sok szükség van munkáskezekre. Az új városház helyén most végzett romboló munka sem olyan sürgős, hogy a vállalkozónak rettegnie kelljen a sztrájktól. A bérviszonyok másutt

Sztráik 20 fillérért

még gyöngébbek, mint nálunk. A munkásszükséglet másutt még jelentéktelenebb ez időszakban, mint nálunk. A zord idő pedig beállt. Budapesten jó napok óta csak az irgalom kenyere táplálja a nyomorgók nagyon sok százát.

Mi lehetett hát a nagyváradi sztrájko- lóknak az ő szörnyű okuk?... Húsz fillér... És ne tessék nevetni — tisztelt jól öltözött s meleg ebédet evett uram, ez a húsz fillér igazán szörnyű ok... Mert mi is a munkások dilemmája? Az, hogy ötven vagy hatvan, de legjobb esetben hetven krajcár mellett — nyomorogjanak. És az a legszomorúbb az egész dologban, hogy a munkásoknak voltaképpen örülniök kellene, hogy

ennyi bérért is munkát kapnak s még szomorúbb, hogy a tegnapi sztrájkban a munkásoknak — az adott viszonyokat tekintetve véve — igazuk sincs.

Mi beismerjük, hogy szörnyűség téli, zord napokban ötven-hatvan krajcárért, egész nap nehéz, kínos munkát robotolni. De ezt sem a tegnapi százötven sztrájkoló, sem mi nem tudjuk megváltoztatni. És ha ennyi bérre is ötszörte több munkás akad. mint amennyire szükség van s ha a bérviszonyok ebben az országban ilyenek, ha nem nyomorúságosabbak, Rimanóczyéktól se lehet követelni, hogy ők oldják meg a proletariátus kérdését, melyen állandóan töri fejét a világ minden gondolkozója;

Hogy a munkás-pária el van keseredve s ilyenkor a legkisebb izgató szó is mámoros, bosszúra szomjas dühbe hozza, megértjük. De igazságot tenni azért mégsem lehet az ilyen dolgokban. Legkevésbé tehet igazságot a tekintetes rendőrség, melynek már ókorbeli elődjei arról voltak híresek, hogy a lármát hallották, a harcot látták, de egyebet nem. A gyomorra, a vérre, a szívre, arra nem gondoltak.

Az igazság a régi és mindig csak az, hogy igenis az államnak a kötelessége, hogy mindenki dolgozhasson s munkája után mindenki megélhessen..,

Százötven ember napi húsz fillérért magát s családját kiteszi az elpusztulásnak, a trónbeszéd pedig nyolc szóban emlékezik meg a szociális tennivalókról.

1901. november 26.

Nt,