Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-18 / 244. szám

Három megye közséaei össretoqtak az árvuvedelem megszervezésére

Kiskunmajsán az országban elsőnek alakult meg egy vízgazdálkodási társulat

A% évröl-évre ismétlődő árvízveszély elhárítása a népgazdaság egyik súlyos gondja. A kormány számos intézkedést hozott és jelentős anyagi befektetéssel küzd e veszély ellen. Mindezeken kívül azonban a veszélyeztetett területek lakosságának is részt kell venni munkával és méltányos anyagi hozzájárulással az árvízvédelemben. E közérdekű feladat megvalósításának tervszerű irányítására országszerte gátépítő- és karbantartó társulásokat szerveznek.

Az Alföldön elsőnek hat Szolnok, Csongrád, illetőleg Bács megyei község alakított közös társulatot a Tisza hullámterének védelmére. Tiszasas, Tisza- ug, Bokros, Alpár, Tiszaujíalu és Lakitelek határában a mintegy 8800 holdnyi termő szántót, legelőt és rétet csak egy meglehetősen rongált nyári gát védi a víz kártételétől. Minthogy a községek lakosságának több mint fele részt kíván venni a károk megelőzésének munkálataiban, a most megalakított társulat kötelezheti a közös vállalkozástól tartózkodó többi lakosokat is a megfelelő áldozat- vállalásra a cél érdekében. A társulatot szervező bizottság elhatározta, hogy először a védekezéshez szükséges műszaki berendezéseket hozzák rendbe, 13 kilométeres szakaszon rendbehozhatja a nyári gátakat és ezt követően . pedig folyamatosan gondoskodik a gátak karbantartásáról.

Kiskunmajsa határában a belvizek tesznek évről-évre nagy kárt. A Duna—Tisza közi hátság keleti lejtőjéről a Tisza felé eső dorozsma—halasi vízrendszer belvizei tavasszal elárasztják a község déli részének, Kígyóspusztának laposabb fekvésű területét. A 40-es évek elején sok házat és tanyaépületet rom- badóntöttek ezek a belvizek, de nagy kárt okoztak az idén tavasszal is. Jellemző, hogy például 1955—56. évre a járási pénzügyi osztály 450 000 forintot törölt árvízkár címén a kis- kunmajsai dolgozó parasztoknak. E törlések fele Kígyós-pusztára

jutott. Mintegy 5000 holdas területen 500 birtokosnak okoz évente több százezer forint kárt a belvíz.

Érthető tehát, hogy a kiskunmajsaiak örömmel fogadták a vízgazdálkodási társulatok megalakulásáról szóló törvényerejű rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy a vízveszélynek kitett területek lakossága termelői érdekközösségbe tömörülve, részben állami támogatással, részben saját erőből elejét vegye a víz további pusztításának.

A kiskunmajsai Kígyós-pusztán a napokban megalakult az ország első vízgazdálkodási társulata. A terv szerint a kigyósi határt pusztító belvizeket a két- három év alatt kiépülő csatornahálózatta! megfékezik, a beruházások összes költsége 850 ezer forint, amihez azonban a kigyósi dolgozó parasztoknak csak 300 000 forinttal kell hozzájárulni. A termelők hozzájárulása holdanként évi 30 forint terhet jelent.

Knrucs Sándor elvtárs- tól, a községi tanács elnökétől nyert információ szerint, az épí

Megalith ült a Bács^Kishun megyei bábköspont

A bábjátszás, ez az esi, bűbájos művészkedés, az utóbbi időben fellendülőben van megyénkben. Növekszik iránta az érdeklődés. Kultúrotthonaink, nőszervezeteink egymás után jelentik be a megyei tanács művelődési osztályának, hogy szeretnének résztvenni a bábmozgalomban, fel akarják eleveníteni ezt a pár éve még virágzó művészeti ágat. A művelődési szakemberek látták ennek a mozgalomnak a jelentőségét és — amint már írtunk róla — elhatározták, hogy a lehető legnagyobb szakszerűséggel, a művészeti és technikai tanácsadás eddig még nem alkalmazott módszereivel segítik elő a bábtendő 7500 folyóméter új esa- mozgalom fejlődését megyénktornaháiózat kijelölését már megkezdték a szakemberek. A napokban hozzákezdenek a földmunkálatokhoz is.

ben

Szerkesztőségünk bizt'okában van a megyei bábközpont alapító levele, jobban mondva szerP fi lanács végrehajtó bizottságának nagyszerű kezdeményezése -- y

Száz hold gyümölcsöst telepit az idén

KISKUNHALAS

Erdei Ferenc: »Futóhoniok« c. küpyvében még így írt: »Halas nem siet...« S mintha csak tudná ez a mocsárvilágból félezer éve kinőtt városka, hogy hosszú tétlenséget, elmaradottságot kell pótolnia — pár évvel ezelőtt óriáscsizmát rántott a lábára s azóta meglepő fürgeséggel nyargal a fejlődés ótján. Szüntelenül formálódik, alakul a város képe, itt mindig épül valami szép, valami új...

A megiíjodott város két, régen fojtogató szívós ellenséggel verekedik vitézül: a mocsárral és a homokkal. Az elsővel az idei tavaszon csapott össze győztes ütközetben s azóta a Dongér- csatorna megnyitott felső szakaszán, sorra épülő ój hidak alatt csorog el a megvert ellenség vére: a Harangostó s a környező mocsarak iszapos szennye.

A homok még nagyobb s ma- kacsabk ellenfél. A \ áros 24 000 holdas határából 10 000 holdat ural az olyan terület, amelynek értéke 4 aranykoronán alul van, a rozsból csak a vetőmagot adja vissza, íélméteres kukoricaszárat

nevel s egyedül csak szőlő- és gyiimölcstelepités céljára alkalmas. A homok elleni harcot módszeresen készítették elő. Létrejött a Kiskunhalasi Faiskola Vállalat, amely jelenleg 400 000 darab gyümölcsfa-oltvánnyal rendelkezik. Ebből a »fegyvertárból« 50 000 darab koronára metszett gyümölcsfa már ezen az őszön telepíthető.

S a tanács végrehajtó bizottsága mólt havi ülésen elhatározta: a Faiskola Vállalaton belül meg ebben az évben 100 hold tartalékterületet gyümölcsfával betelepít. A terv józan számításokon alapszik. A telepítési költség egy részét a városfejlesztési alapból, illetve a vállalatok nyereségtöbbletéből biztosítják. A szakemberek azt is kiszámították, hogy az első öt év fenntartási költségét a terület köztes növényeinek hasznosítása meghozza. A hatodik-hetedik év minimális termése fedezi a további fenntartást, míg a következő három esztendőben egy fáról átlagosan 40 kg termést számítva, a legszerényebb számítás szerint is

megtérül a teljes telepítési költség. A terv végrehajtása nemcsak ilyen, pusztán anyagi vonatkozásban jelentős és dicséretre- méltó, hanem követendő példa is lesz a halasi dolgozó parasztságnak. A leendő 100 hold, nagyüzemi módszerekkel telepített és kezelt gyümölcsös beszédesen igazolja majd nemcsak a homok hasznosításának legjobb módját, a belterjesség hasznát, hanem azt is, hogy a gyümölcstermelésben is a nagy tábláké, a fejlett módszereké, az összefogásé a jövő!

S a végrehajtó bizottság nagyszerű elhatározásához már társak is jelentkeztek. Rada Antal, a Mezőgazdasági Technikum igazgatója és Miklós János, a Tajói Állami Gazdaság igazgatója bejelentette»: felsőbb szerveikkel való tárgyalás után — amennyiben a város megfelelő tartalékterületet ad számukra — ők is vállalkoznak nagyobb arányó telepítésre. S a választ nyomban megkapták: erre a célra mintegy 450 hold állami tartalékterület áll rendelkezésükre. G. K.

vezeti szabályzata, amely a na-» pókban került végleges forrná-» ba és érvényességét a bábközpont szervezésében közreműködő társadalmi szervek aláírásukkal is igazolták. Az aláírók között szerepel a megyei tanács művelődési osztályának vezetője mellett a Bács-Kiskun megyei Nőtanács titkára és a Magyar Üttörőszövetség Bács-Kiskun megyei elnöke. Nagyon helyesen, ez a két szerv vállalta a báb- mozgalom patronálását megye- szerte. A szervezeti szabályzatból az is kiderül, hogy a bábközpont feladata és célja segítséget nyújtani új bábcsoportok alakításához, megfelelő műsorjavaslatokkal látni el a működő csoportokat és segíteni a bábosokat a legjobb bábmüsorok beszerzésében. A bábközpont arra is vállalkozik, hogy egyes báb- színművekhez díszleteket, bábokat készít és szövegkönyvekkel együtt mérsékelt kölcsönzési díj ellenében az igénylők rendelkezésére bocsátja.

A bábozás iránt érdeklődők egész tábora siet a bábközpont segítségére. A műhelymunkában hozzáértő pedagógusok, asszonyok segédkeznek. A nőtanács tagjai közül összetoborozza a megyei bábműhely munkájában részt venni akaró asszonyokat és arra is gondolnak, hogy különböző hulladékanyagokat, bábfigurák, díszletek készítésére szükséges apró tárgyakat gyűjtsenek össze társadalmi úton.

A legfőbb cél, hogy megyénkben minél több helyen váljanak rendszeressé a gyermekeket és felnőtteket egyaránt érdeklő bábműsorok. Az úttörők közül máris sokan vállalkoztak arra, hogy részt vesznek a műhelymunkában és anyagokat gyűjtenek. Arról is szó van, hogy egyes úttörő csapatok külön bábjátszó együttest hozzanak létre. Ebben a munkában egymással vetélkednek máris az úttörők niellett a nőtanács szervezetei.

Az alapítólevél tehát elkészült; Minden biztosítéka megvan annak, hogy megélénküljön megyénkben ez a finom, bűbájos, eszközeiben és módszereiben sajátos művészeti ág, hangos legyen a gyermekkacagástóJ minden váro6, minden község, amikor a bábjátszók »nyilvánosság elé lépnek«.

Hat esztendő Lenin mellett

— Ss. h. Gil, Lenin sofőrjének visssactnlékesései —

főbejárata elé. Az ajtónál középterXIII;

Lenin elvtárs úgy vélte, hogy Na- gyezsda Konsztantyinovna jól fogja magát érezni a gyerekek között. Betegsége alatt esténként gyakran meglátogatta.

Naponta felhívta telefonon Getyje professzort, aki Krupszkaját kezelte, s apróra kikérdezte a beteg állapotáról. Időnként megkérte Obuh doktort, hogy látogassa meg Nagyezsda Konsztantyi- novnát.

Ha jól emlékszem, 1921 őszén Getyje professzor megvizsgálta Nagyezsda Konsztantyínovnát, erős meghűlést és kimerültséget állapított meg nála, s két heti pihenőt írt elő neki. Kruszkaja azonban kereken megtagadta az orvosi utasítás teljesítését, mivel akkoriban rengeteg dolga volt.

Getyje professzor -»bepanaszolta« Vlagyimir Iljicsnél. Lenin elhatározta, hogy határozott intézkedést foganatosít. Hivatalosan, mint a kormány elnöke, utasította a közoktatásügyi népbiztos helyettesét, Krupszkaja elvtársnőt, hogy vegyen ki két hétre szabadságot. Nagyezsda Konsztantyinovna kénytelen volt engedelmeskedni.

Vlagyimir Iljics nagyon ragaszkodott nővéréhez, Marija Iljinyicsnához. »Ms- nyasának« nevezte, s gyakran töltötte a társaságában szabadidejét.

Lenin egyszerű háztartását Marija Iljinyicsna vezette. Nagyon szerette a rendet és a tisztaságot, ügyesen vezette a konyhát. Ismerte Vlagyimir Iljics szokásait, s igyekezett úgy ellátni a bátyját, hogy semminek se érezze hiányát;

Előfordult, hogy Vlagyimir Iljics színházba készült vagy sétára indult, s felhívta Nagyezsda Konsztantyínovnát:

— Feltétlenül hívd el Manyasát is. Vedd rá, hogy velünk jöjjön.

Vlagyimir Iljics betegsége alatt Marija Iljinyicsna és Nagyezsda Konsztantyinovna éjszakákon . át virrasztónak betegágyánál.

Anna Iljinyicsna Uljanova külön lakott a Manyezsnaja utca egyik házában, őt már ritüábban láthattam Lenin és Krupszkaja társaságában.

Emlékszem, hogy Anna Iljinyicsna a férjével, Jelizarovval nyaranta gyakran ellátogatott Gorkiba. Vlagyimir Iljics mindig nagyon örült a látogatásuknak, szívélyesen fogadta őket, s igyekezett minél tovább marasztalni a vendégeket. Ilyenkor együtt mentek az erdőbe gombát szedni, együtt csónakáztak vagy krokettet játszottak.

Egyszer Anna Iljinyicsna megbetegedett. Vlagyimir Iljics gyakran meglátogatta, orvosokat küldött hozzá, igyeke- z.ett rábeszélni, hogy egy időre telepedjen le valahol Moszkva környékén, valami csendes, egészséges helyen. Anna Iljinyicsna * megfogadta a tanácsot, s beutaltatta magát a pokrovszkij-sztres- nyevi Sirály Szanatóriumba. Vlagyimir Iljics nagyon örült, hogy a nővére megfogadta a tanácsát, s gyakran kiutazott hozzá.

Dmitrij Iljics Lljanovval, Vlagyimir Iljics öccsével 1920 tavaszán találkoztam először.

Vlagyimir Iljics egyszer magához hívott, s így szólt:

— Ma megérkezett a Krimből az öcsém, Dmitrij. Menjen el érte a Rosz- szija Szállóba, és hoz.za el hozzám. Négy órára legyen a szálló bejárata előtt.

Vlagyimir Iljics ezután elmondotta, hogy Dmitrij Iljics a Krími Köztársaságban a Népbiztosok Tanácsának elnöke, leírta a külsejét, s megemlítette, hogy azelőtt zemsztvo-orvos volt.

Pontosan négy órakor odahajtoltam a Lubjanszkij téren levő Rosszija Szálló

metű, fekete szakállú ember állt, félig polgári, félig egyenruhában. Külsejében alig hasonlított Leninhez. Amikor észrevett, Leninre emlékeztető könnyed, gyors léptekkel odajött hozzám és megkérdezte: ’

— Gil elvtárs?

— S ön — Dmitrij Iljics?

— Eltalálta. Ismerkedjünk meg.

Beült a kocsiba, s a Kremlbe hajtottunk.

A két testvér gyakran vadászott együtt, és sokat beszélgettek.

Gorkiban gyakran tettek nagy sétákat a környéken, aztán leültek a park egyik padjára, s hosszasan elbeszélgettek.

VLAGYIMIR ILJICS PIHEN

Vlagyimir Iljics óriási munkabírással dolgozott. Egész élete megfeszített munkában telt el.

De ki tudta használni a pihenőjét is. Munka közben szinte sohasem láthattam, szabad idejében viszont annál többször voltam a közelében. Vlagyimir Iljics úgy be tudta osztani a szabadidejét, hogy az a néhány óra, amit munka közben pihenésre szánhatott, napokra felfrissítet te.

Legjobban a vasárnapi kirándulásokat szerette. »Minél messzebb a városi zajtól, minél messzebb Moszkvától« — mondogatta szombatonként, amikor kiválasztotta a kirándulás célpontját.

— Na, Gil elvtárs, mtt csinálunk holnap? — kérdezte tőlem szombatonként eleinte, hogy Moszkvába költözött.

Szétterítette az asztalon Moszkva térképét. s rendszerint a környék valamelyik kevésbé ismert pontját választotta kirándulási helyül.

— Itt van például Rublevo.; f Nem tudja, miféle helység ez?

— Először hallok róla, Vlagyimir Iljics — feleltem.

— Pétervári születésű vagyok, eddig sohasem jártam még Moszkvában, s még nem volt alkalmam megismerkedni a környékkel.

— Nem ismeri? Annál jobb! Holnap elmegyünk és megnézzük.

S csak úgy, találomra elmentünk Moszkvától vagy ötven-hatvan kilométernyire. Tavasszal erdei szalonkákra és süketfajdokra vadásztunk. Nyáron sokat fürödtünk kószáltunk az erdőben, gombát szedtünk, vagy leheveredtünk a fűre, és élveztük a napsütést. Ősszel aztán újra megkezdődtek a vadászatok fajd- kakasra, nyúlra.

Vlagyimir Iljics pihenés szempontjából legjobban a telet szerette a friss levegőjéért. A téli vasárnapokat mindig síeléssel töltötte, vagy autószánon kirándult Moszkva környékére. Vlagyimir Iljics tapasztalt vadász volt, a vadászat minden csínját-bínját értette. Jól tudta, hogyan kell megközelíteni az egyes állatokat, melyik a lövésre legalkalmasabb pillanat, mikor kell elengedni a kutyát. A nap állásából meg tudta állapítani az útirányt, sohasem használt iránytűt. Ismeretlen erdőkben, mint vérbeli vadásznak, a fák adtak támaszpontot a tájékozódáshoz.

Szerettem volna érdekesebbé tenni a vadászatot, hát meghívtam egy hivatásos vadászt. Az volt a feladata, hogy Lenint elkísérje a vadászatokra. Egyben a második sofőif feladatát is el kellett látnia.

— Csakugyan kell magának segítség? — kérdezte tőlem Vlagyimir Iljics, e hamiskásan mosolygott. — Mert ha csak mint vadászra van rá szükség, akkor nem engedem meg!

(Folyt, kövj