Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

''Ol a détfiéqhe a \AZ IZSÁKI FIATALOKNÁL Egy fiatal kartárs- , , nőm panaszolta a • ‘----- 1 napokban: Sz optatós üvegre való cuclit akartam vásárolni négyhóna­pos kislányomnak a drogériá­ban, de nem volt nekik. Nem is biztattak azzal, hegy záros ha­táridőn belül lesz. Ellenben kor­szakalkotó tanáccsal ajándéko­zott meg az elárusítónő, mint­egy kárpótlásul a cucli helyett, mondván: — Szoktassa le róla a gyere­ket. Az épületes jótanáccsal tarso­lyomban, melyhez igazán olcsón jutottam, bevásárló körutamat folytattam. Gumi nadrágot ke­restem a kicsikének, de nem ta­láltam, pedig három üzletbe is bementem. Itt nem voltak már olyan közvetlenek. Még azt sem mondták, hogy szoktassam le róla a gyereket. Pedig szívesen megtenném, csak ismerném a módját. Persze, nem a guminad­rágot értem, hanem azt, ami en­nek viselését szükségessé teszi. Innen már tanácstalanul men­tem tovább. Ha már a kislá­nyomhoz ilyen mostoha a sors. legalább hároméves kisfiam számára veszek valami jó meleg mackónadrágot. Újabb három üzlet bejárása után azonban le kellett tennem ebbeli szándé­komról is, mert az se volt kap­ható a gyerek számára szüksé­ges méretben. Nagyobb ugyan akadt volna, amit azzal a hatá­rozott biztatással ajánlottak, hogy a gyerek napról napra fej­lődik és hamarosan eljön az idő, hogy jó lesz neki, de én addig se járathatom félig pucé­ran télvíz idején. — Ezeket megírhatná az új­ságban — fordult hozzám a fia­talasszony. — Tessék! íme a kívánsága. A Koháry utca sar­kán levő cipőüzlet egyik örökösen lehú­. zott redőnyű kirakata előtt közvetlenül tekintélyes űr tátong a járdán. Felnőtt ember ugyan nem eshet keresztül raj­ta, de könnyen szerencsétlenül járhat, ha valahogy beletéved a lába. A zúzódások és törések széles skáláját elszenvedheti. Az esték már meglehetősen sötétek és bizony szép számmal akadnak imbolygó járású emberek is, akik különös szeretettel mére­getik az utat széltében és hosz- szában. Elvégre szüret után va­gyunk. De ennél még sokkal nagyobb baj is történhetik. Egy gyerek ezen a lyukon keresztül is eshet a pincébe. Ismerve a gyermekek lélektanát, egy óvat­lan pillanat is elegendő ahhoz, hogy az ilyen súlyos szerencsét­lenség bekövetkezzék. Éppen ezért felhívjuk a házkezelőség figyelmét, hogy a legsürgőseb­ben szüntesse meg ezt a veszé­lyes állapotot, mielőtt még va­lami komolyabb eset előadódna, melyért a feltétlen felelősség ki­zárólag őt terhelné. Múlt heti kró­nikánkban ag­gasztónak minö- nősítettük a vá­gott hízott liba alaptalanul ma­gas piaci árát. Annál nagyobb örömmel fogad­tuk: most a földművesszövetke­zet 3. számú piaci elárusítóhe­lyének azt a közlését, hogy a 32 forintos kilogrammonkénti árat 26 forintra szállították le. Ez az árleszállítás feltétlenül kihatás­sal lesz a szakma magánszekto­raira is. A földművesszövetkezet ezzel nagyon jó munkát végzett, mely azonban kötelessége is. Elvégre a kiskereskedelmi vál­lalatokkal együtt ők az ország kereskedelmének oszlopai. Sok közük van a mezőgazdasági cik­kek piaci árának alakulásához. Legfőbb feladatuk, hogy ebben a tekintetben jól sáfárkodjanak és csak másodrendű érdekük a mi­nimális haszon. A földműves­szövetkezet át is érzi feladata horderejét, mert sokszor bizony alig látja a befektetett pénzét vissza a baromfiüzletnél. De többi piaci’ elárusítóhelyei is élenjárnak az olykor túlzott piaci árak letörésében. Reméljük, hogy dicséretes munkájukkal lankadatlanul tovább szolgálják a nép és az állam érdekeit. Az üzleti elő­zékenységnek rit- /'/ity' ~Ti» ka megnyilvánu- /.•/*& '■'/// lását tapasztal- ^ w tani a Szabadság ° téri könyvesboltban. Egy paro- disztikus írásomhoz több nép­szerű slágerdal szövegére, helye­sebben ütembeosztására . volt szükségem és ezért bementem a jelzett boltba, hogy ezeket tar­talmazó dalfüzeteket vásároljak egy pár forintért. Szerencsémre jellemző, hogy ezek a dalfüze­tek teljesen kifogytak. Elszon- tyolodottan akartam távozni, amikor a boltvezető, akit akkor láttam életemben először, meg­kérdezte, hogy melyik dalszöve­gek után érdeklődöm. Meg­mondtam neki. A kották halma­zából kikereste őket és felém nyújtotta; — Tessék őket a kottákból ki­írni. Ügy is tettem. Csak egyetlen dalszöveg hiányzott még, amely­nek a kottája sem volt meg. — Meg tudná jegyezni, ha párszor lejátszanám hanglemez­ről? — kérdezett. Azzal három­szor le is játszotta. Boldogan távoztam a boltból. Most már megvolt minden. Még több is, mint amennyiért be­mentem oda. Tanultam is ettől a fiatal, derék boltvezetőtől vala­mit. Így kell egymás kezét meg­fognunk, hogy előbbre vigyük a világot. Ilyen előzékenyen, fá-; radságot nem kímélve kell min­den poszton államink magun-: kért, egymásért, az egész embe-: riségért! : ff T . i. 1 DÉLUTÁN resztvettek a szü­reti bált megelőző felvonuláson, s húszán a magukkal hozott nép­viseleti ruhákba öltöztek a ven­dégek is, így a kocsikra ülve járták be á falut. Ám, amire Izsák felső részére értek, itt, az egyik ház udvarán meggyulladt egy szénaboglya, s az a veszély fenyegetett, hogy a tűz átterjed a lakóházra; is. Nosza, nem volt rest az ün­neplő fiatalság, ki lóról, ki ko­csiról szállva rohant vödörért, lángcsapóért, s percek alatt lo­kalizálták a tüzet. A KEDVÜKET azonban nem lohasztotta le ez az intermezzo, s éjfél utánig ropták a táncot, nem kis gondot okozva a bálte­remben felaggatott szőlőfürtökre vigyázó »csőszlegényeknek«, s a »bírónak«, akinek az igazságos ítéletei révén 400 forint vándo­rolt a KISZ pénztárába. A Göncöl-szekér tótágast állt már az égen és a mesterséges hold, ki tudja, hányadszor tette meg útját a Éöld körül, amikor a pesti lányök, fiúk hazaindul­tak. Izsákon hagyva az ötletes, fémforgácsból pálmafát imitáló asztali lámpa ajándékukat, s ma­gukkal víve az izsákiak gyü­mölccsel, szőlővel gazdagon meg­rakott »szüreti kosarát«; no, meg a barátság meleg érzéseit. OKTÓBER 26-ÁN és 27-én az izsákiak látogatnak el Budapest­re, s mint a Element Gottwald gyár kiszistáinak a vendégei, kö­tik még szorosabbra a munkapa­dok és a szántóföldek fiataljai közötti barátság szálait. T. I. Kiskunfélegyházán nesen lesz az épületben, a vég­leges helyet tavaszra jelölik, ki. De addig is már megindulhat a gyártás és a \ kiskunfélegyházi iparosok —• a i cipőgyár leendő dolgozói — erejükhöz mérten igyekeznek javítani az ország cipőellátását. S ez nagy szó. — Örömmel üdvözöljük. 1 XII. — Ki kell találni valamit — mondta. «— Ne nyugtalankodjék, Gil, majd va­lahogy megpróbálom elsimítani. Alekszej Makszimovics elég nagy ké­séssel érkezett meg Leninhez. Körülbelül két óra múlva hazavit­tem. — Nos, Alekszej Makszimovics, hogy sikerült? — kérdeztem tőle. Lemondóan legyintett: — Valamit sikerült magamra vállal­ni. De hát be lehet csapni Vlagyimir Iijicset? Este bementem Vlagyimir Iljics szo­bájába, és elmondtam neki a történte­ket. Ujjait a mellénye kivágásába il­lesztve, fel-alá járkált, és szótlanul hallgatott. Azután így szólt; — Hát jó, feledjük el. Remélem, többször nem fog előfordulni. Másnap a Népbiztosok Tanácsának ügyvezetője, aki szintén tudott az eset­ről, megrovásban részesített, mert nem hajtottam végre Lenin elvtárs utasítá­sát. Erről nem szóltam Leninnek. Nem annyira a megrovás bántott, hanem inkább az, hogy hanyagságommal meg­zavartam Vlagyimir Iljics munkáját. Vlagyimir Iljics rendívül pontos volt. Bárhová mentünk, mindig megmond­ta előre, hogy mikorra kell megérkez­nünk. Ha pontosan érkeztünk, elisme­rően mondta: »Kitűnő, jól gazdálko­dott az idővel!« Fia viszont valami mi­att késtünk, a késés okától függően vagy azt mondta, hogy »Ej-ej, nem jól gazdálkodott az idővel!«, vagy »Hát erről igazán nem mi tehetünk!« Fia valaki csak pár percet késett is, Vlagyimir Iljics megfeddte, gyakran persze csak amúgy tréfásan; például, elővette az óráját, azután odafordult a látogatóhoz; »Ügy látszik, siet az órám, el kell vinnem az óráshoz, önnél meny­nyi az idő?« Hat esztendő Lenin mellett — i*. K. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — LENIN CSALÁDI KÖRBEN Mint már említettem, 1913 nyarán Vlagyimir Iljics Taraszovkán töltötte a szabadidejét. Egy emeletes ház emeleti részén volt berendezve neki és Krupsz- kajának két szoba. Rendszerint szomba­ton késő este jöttek ide, és hétfőn haj­nalban indultak vissza. Marija Iljinyics- na, Lenin nővére, gyakran elkísérte őket ezekre a hétvégi pihenőkre. Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy epizód. Egyik reggel még alig pirkadt, Vlagyimir Iljics csendben odajött hoz­zám, és felébresztett. — Ébredjen, Gil elvtárs, ideje, hogy induljunk. Jöjjön, csendben kitoljuk a kocsit, nehogy Nagyezsda Konsztantyi- novnát és Marija Iljinyiesnát felébresz­6ZÜk. Nem gyújtottam be a motort, hanem közös erővel kitoltuk a kocsit a garázs­ból az udvarra, és vigyázva, hogy ne üssünk zajt, útnak indultunk. Ügy nyolc-kilenc óra felé aztán így szólt hoz­zám Vlagyimir Iljics: — Most pedig menjen vissza Tara- szovkára, s hozza el Nagyezsda Konsz- tantyinovnát és Marija Iljinyiesnát! Lenin viszonya családtagjaihoz — nő­véreihez, bátyjához, feleségéhez, unoka- öccséhez — mindig csodálatba ejtett. Bár túl volt terhelve munkával, ez nem akadályozta meg abban, hogy megkér­dezze: reggelizett-e Nagyezsda Konsz- tantyínovna, Marija Iljinyicsna nem fá­radt-e el a hosszú megbeszélésen, elég meleg van-e Anna Iljinyicsna szobájá­ban, stb. — Gil elvtórs — mondta egyszer Vla­gyimir Iljics —, fogja ezt a meleg plé­det, tegye be a kocsiba, és beszélje rá Nagyezsda Konsztantyinovnát, hogy bur­kolja be vele a lábát. — S rögtön meg is mutatta, hogyan, kell beburkolni a lábát, hogy meleget tartson. Vlagyimir Iljics tudta, hogy Nagyezsda Konsztantyinovna nem vigyáz az egész­ségére, s nem szeret a meleg holmikkal bajlódni, ezért hozzám fordult, hogy legyek a segítségére. Vlagyimir Iljics és Nagyezsda Konsz­tantyinovna a Kremlben laktak, a Nép- - biztosok Tanácsának a szomszédságá­ban. Az első években még lift sem volt, s második emeleti lakásukra gyalog kel­lett felkapaszkodni a meredek lépcsőn. Vlagyimir Iljics soha nem panaszkodott emiatt, de sokszor kesergett azon, hogy Nagyezsda Konsztantyinovnának a beteg szívével hányszor kell megtennie ezt a nehéz utat. — Gil elvtárs, ne a főbejárathoz hozza őt, hanem az árkádok alá, a mellékajtó­hoz — mindta egyszer Vlagyimir Iljics. Megfigyelte, hogy a melléklépcső nem olyan meredek, s könnyebb rajta fel­menni, mint a főlépcsőn. Egyszer aziránt érdeklődött, hogy hol és hogyan lehetne szerezni egy csukott autót Nagyezsda Konsztantyinovna szá­mára. Azért kérdi — mondta —, mert Nagyezsda Konsztantyinovna a legna­gyobb hidegben is a nyitott kocsit hasz­nálja. — Kimelegszik a Közoktatásügyi Nép­biztosság ülésein, s egyenesen kimegy a hideg levegőre. Nem öltözik fel melegen, könnyen megfázhat — mondta Vlagyi­mir iljics. Eszembe jutott, hogy az egyik petrog-. rádi garázsban láttam egy fűthető ka- binú, zárt Rolls-Royce kocsit, s azt ta­nácsoltam, hogy igényeljük ki, — Nagyszerű — hagyta helyben Le­nin —, áthozatjuk Moszkvába. De adni kell helyette egy másik kocsit. Feltétle­nül. Beszélje meg velük|. Vlagyimir Iljicsnek az volt a szokása, hogy pontosan négy órakor ebédelt. A környezetét is igyekezett rászoktatni, hogy mindig ugyanabban az időpontban ebédeljenek. Gyakran mondogatta: — Dolgozni és pihenni bármikor le­het, de ebédelni feltétlenül ugyanabban az időpontban kell! Vlagyimir Iljics ügyelt arra, hogy Nagyezsda Konsztantyinovna időben ebédeljen. — Ne várja meg, arrfíg ő maga jön 4— mondta nekem —, menjen fel hozzá és szorítsa rá, hogy haladéktalanul men­jen haza ebédelni. Pontosan háromnegyed négykor meg­jelentem Nagyezsda Konsztantyinovna hivatali szobájában. Már messziről in­tegetett, hogy kész vagyok, mehetünk. S rögtön le is jött. Ütközben a kocsiban minden nap megkérdezte, hol volt aznap Vlagyimir Iljics. hova vittem, ki volt nála az elv­társak közül. Ha valamelyik vasárnap Vlagyimir Iljics vadászni ment, Na­gyezsda Konsztantyinovna mindig meg­kérdezte, hogyan telt el a nap. S min­dig figyelmesen végighallgatta beszá­molóimat a vadászatokról, a sétákról, az utazásokról. Sokszor volt alkalmam látni Lenint és Krupszkaját együtt j otthonukban; Életüket az egymás irájnti határtalan tisztelet és figyelmesség jellemezte. Ha Nagyezsda Konsztantyinovna meg­betegedett, Vlagyimir Iljics nagyon ag­gódott érte. Arra kérte az illetékeseket, hogy valahol Moszkvától nem messze, csendes helyen kezeljék. Nagyon örült, hogy nem dugták be kórházba, vagy szanatóriumba, hanem Szokolnyikiben, az erdei iskolában helyezték el, s itt kezelték. (Folyt: köv.) ÜGY KEZDŐDÖTT, hogy, még Moszkvában, a VIT-en összeba­rátkozott Horváth elvtárs, a KISZ kecskeméti járási titkára a budapesti Klement Gottwald gyár KISZ-titkárával. És úgy folytatódott, hogy e ba­rátság eredményeképpen 47 munkásfiatalt láttak vendégül az izsáki kiszisták; harmincket­tőt a Klement Gottwald gyár­ból, tizenötöt pedig az autóbuszt adó MÁVAUT KISZ szervezeté­ből. SZOMBAT ESTE érkeztek a fővárosi fiatalok a »sárfehér« hazájába, magukkal hozva két görög szabadságharcos ifjút és Erdei József volt ÁVH-s sorka­tonát is, aki az ellenforradalom napjaiban a Köztársaság téri pártház védelménél megsebesült. Az autóbuszt a II. kerületi párt- bizottság egyik tagja vezette. Jó hangulatban elköltött va­csora után — miként a felszaba­dulás előtt a KIMSZ-nél volt szokásos — a parasztfiatalok há­zainál szállásolták el a vendé­gek nagy részét, míg húszán az állami gazdaság munkásszállá­sán pihenték ki magukat. MÁSNAP, vasárnap a gyakor­latban is megtanulták a fővárosi fiúk, hogy mit jelent »pálinkás jóreggel«-lel kezdeni a napot, s meg is jegyezték: borral aludtak el, pálinkával ébredtek. Közösen megtekintették az izsáki szeszfőzdét, az állami gaz­daság 2. számú üzemegységét, majd átrándultak Orgoványra, s lerótták kegyeletüket a 19-es proletárdiktatúra. Francia Kiss Mihályék által bestiálisán legyil­kolt mártírjainak emlékművé­nél. » S Hosszú huzavona után eldőlt a • Kiskunfélegyházi Cipőgyár sor- ; sa. Igaz, sok rendelkezés kiadá- i sába, megsemmisítésébe és még • újabb határozatok kiadásába ke- ; rült. A kisvárosháza épületében : már megindult az építkezés, lesz ; hát cipőgyára Kiskunfélegyházá- ; nak. A kisvárosházán elhelye- : zett üzem egyelőre csak ideigle-

Next

/
Thumbnails
Contents