Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-17 / 243. szám

''Ol a détfiéqhe a

\AZ IZSÁKI FIATALOKNÁL

Egy fiatal kartárs- , , nőm panaszolta a

• ‘----- 1 napokban:

Sz

optatós üvegre való cuclit akartam vásárolni négyhónapos kislányomnak a drogériában, de nem volt nekik. Nem is biztattak azzal, hegy záros határidőn belül lesz. Ellenben korszakalkotó tanáccsal ajándékozott meg az elárusítónő, mintegy kárpótlásul a cucli helyett, mondván:

— Szoktassa le róla a gyereket.

Az épületes jótanáccsal tarsolyomban, melyhez igazán olcsón jutottam, bevásárló körutamat folytattam. Gumi nadrágot kerestem a kicsikének, de nem találtam, pedig három üzletbe is bementem. Itt nem voltak már olyan közvetlenek. Még azt sem mondták, hogy szoktassam le róla a gyereket. Pedig szívesen megtenném, csak ismerném a módját. Persze, nem a guminadrágot értem, hanem azt, ami ennek viselését szükségessé teszi. Innen már tanácstalanul mentem tovább. Ha már a kislányomhoz ilyen mostoha a sors. legalább hároméves kisfiam számára veszek valami jó meleg mackónadrágot. Újabb három üzlet bejárása után azonban le kellett tennem ebbeli szándékomról is, mert az se volt kapható a gyerek számára szükséges méretben. Nagyobb ugyan akadt volna, amit azzal a határozott biztatással ajánlottak, hogy a gyerek napról napra fejlődik és hamarosan eljön az idő, hogy jó lesz neki, de én addig se járathatom félig pucéran télvíz idején.

— Ezeket megírhatná az újságban — fordult hozzám a fiatalasszony.

— Tessék! íme a kívánsága.

A Koháry utca sarkán levő cipőüzlet egyik örökösen lehú. zott redőnyű kirakata előtt közvetlenül tekintélyes űr

tátong a járdán. Felnőtt ember ugyan nem eshet keresztül rajta, de könnyen szerencsétlenül járhat, ha valahogy beletéved a lába. A zúzódások és törések széles skáláját elszenvedheti. Az esték már meglehetősen sötétek és bizony szép számmal akadnak imbolygó járású emberek is, akik különös szeretettel méregetik az utat széltében és hosz- szában. Elvégre szüret után vagyunk. De ennél még sokkal nagyobb baj is történhetik. Egy gyerek ezen a lyukon keresztül is eshet a pincébe. Ismerve a gyermekek lélektanát, egy óvatlan pillanat is elegendő ahhoz, hogy az ilyen súlyos szerencsétlenség bekövetkezzék. Éppen ezért felhívjuk a házkezelőség figyelmét, hogy a legsürgősebben szüntesse meg ezt a veszélyes állapotot, mielőtt még valami komolyabb eset előadódna, melyért a feltétlen felelősség kizárólag őt terhelné.

Múlt heti krónikánkban aggasztónak minö- nősítettük a vágott hízott liba alaptalanul magas piaci árát. Annál nagyobb örömmel fogadtuk: most a földművesszövetkezet 3. számú piaci elárusítóhelyének azt a közlését, hogy a 32 forintos kilogrammonkénti árat 26 forintra szállították le. Ez az árleszállítás feltétlenül kihatással lesz a szakma magánszektoraira is. A földművesszövetkezet ezzel nagyon jó munkát végzett, mely azonban kötelessége is. Elvégre a kiskereskedelmi vállalatokkal együtt ők az ország kereskedelmének oszlopai. Sok közük van a mezőgazdasági cikkek piaci árának alakulásához. Legfőbb feladatuk, hogy ebben a tekintetben jól sáfárkodjanak és csak másodrendű érdekük a minimális haszon. A földművesszövetkezet át is érzi feladata horderejét, mert sokszor bizony

alig látja a befektetett pénzét vissza a baromfiüzletnél. De többi piaci’ elárusítóhelyei is élenjárnak az olykor túlzott piaci árak letörésében. Reméljük, hogy dicséretes munkájukkal lankadatlanul tovább szolgálják a nép és az állam érdekeit.

Az üzleti előzékenységnek rit- /'/ity' ~Ti» ka megnyilvánu- /.•/*& '■'/// lását tapasztal- ^ w

tani a Szabadság ° téri könyvesboltban. Egy paro- disztikus írásomhoz több népszerű slágerdal szövegére, helyesebben ütembeosztására . volt szükségem és ezért bementem a jelzett boltba, hogy ezeket tartalmazó dalfüzeteket vásároljak egy pár forintért. Szerencsémre jellemző, hogy ezek a dalfüzetek teljesen kifogytak. Elszon- tyolodottan akartam távozni, amikor a boltvezető, akit akkor láttam életemben először, megkérdezte, hogy melyik dalszövegek után érdeklődöm. Megmondtam neki. A kották halmazából kikereste őket és felém nyújtotta;

— Tessék őket a kottákból kiírni.

Ügy is tettem. Csak egyetlen dalszöveg hiányzott még, amelynek a kottája sem volt meg.

— Meg tudná jegyezni, ha párszor lejátszanám hanglemezről? — kérdezett. Azzal háromszor le is játszotta.

Boldogan távoztam a boltból. Most már megvolt minden. Még több is, mint amennyiért bementem oda. Tanultam is ettől a fiatal, derék boltvezetőtől valamit. Így kell egymás kezét megfognunk, hogy előbbre vigyük a világot. Ilyen előzékenyen, fá-; radságot nem kímélve kell minden poszton államink magun-: kért, egymásért, az egész embe-: riségért! :

ff T . i. 1

DÉLUTÁN resztvettek a szüreti bált megelőző felvonuláson, s húszán a magukkal hozott népviseleti ruhákba öltöztek a vendégek is, így a kocsikra ülve járták be á falut. Ám, amire Izsák felső részére értek, itt, az egyik ház udvarán meggyulladt egy szénaboglya, s az a veszély fenyegetett, hogy a tűz átterjed a lakóházra; is.

Nosza, nem volt rest az ünneplő fiatalság, ki lóról, ki kocsiról szállva rohant vödörért, lángcsapóért, s percek alatt lokalizálták a tüzet.

A KEDVÜKET azonban nem lohasztotta le ez az intermezzo, s éjfél utánig ropták a táncot, nem kis gondot okozva a bálteremben felaggatott szőlőfürtökre vigyázó »csőszlegényeknek«, s a »bírónak«, akinek az igazságos ítéletei révén 400 forint vándorolt a KISZ pénztárába.

A Göncöl-szekér tótágast állt már az égen és a mesterséges hold, ki tudja, hányadszor tette meg útját a Éöld körül, amikor a pesti lányök, fiúk hazaindultak. Izsákon hagyva az ötletes, fémforgácsból pálmafát imitáló asztali lámpa ajándékukat, s magukkal víve az izsákiak gyümölccsel, szőlővel gazdagon megrakott »szüreti kosarát«; no, meg a barátság meleg érzéseit.

OKTÓBER 26-ÁN és 27-én az izsákiak látogatnak el Budapestre, s mint a Element Gottwald gyár kiszistáinak a vendégei, kötik még szorosabbra a munkapadok és a szántóföldek fiataljai közötti barátság szálait.

T. I.

Kiskunfélegyházán

nesen lesz az épületben, a végleges helyet tavaszra jelölik, ki. De addig is már megindulhat a gyártás és a \ kiskunfélegyházi iparosok —• a i cipőgyár leendő dolgozói — erejükhöz mérten igyekeznek javítani az ország cipőellátását. S ez nagy szó. — Örömmel üdvözöljük.

1

XII.

— Ki kell találni valamit — mondta. «— Ne nyugtalankodjék, Gil, majd valahogy megpróbálom elsimítani.

Alekszej Makszimovics elég nagy késéssel érkezett meg Leninhez.

Körülbelül két óra múlva hazavittem.

— Nos, Alekszej Makszimovics, hogy sikerült? — kérdeztem tőle.

Lemondóan legyintett:

— Valamit sikerült magamra vállalni. De hát be lehet csapni Vlagyimir Iijicset?

Este bementem Vlagyimir Iljics szobájába, és elmondtam neki a történteket. Ujjait a mellénye kivágásába illesztve, fel-alá járkált, és szótlanul hallgatott. Azután így szólt;

— Hát jó, feledjük el. Remélem, többször nem fog előfordulni.

Másnap a Népbiztosok Tanácsának ügyvezetője, aki szintén tudott az esetről, megrovásban részesített, mert nem hajtottam végre Lenin elvtárs utasítását.

Erről nem szóltam Leninnek. Nem annyira a megrovás bántott, hanem inkább az, hogy hanyagságommal megzavartam Vlagyimir Iljics munkáját.

Vlagyimir Iljics rendívül pontos volt. Bárhová mentünk, mindig megmondta előre, hogy mikorra kell megérkeznünk. Ha pontosan érkeztünk, elismerően mondta: »Kitűnő, jól gazdálkodott az idővel!« Fia viszont valami miatt késtünk, a késés okától függően vagy azt mondta, hogy »Ej-ej, nem jól gazdálkodott az idővel!«, vagy »Hát erről igazán nem mi tehetünk!«

Fia valaki csak pár percet késett is, Vlagyimir Iljics megfeddte, gyakran persze csak amúgy tréfásan; például, elővette az óráját, azután odafordult a látogatóhoz; »Ügy látszik, siet az órám, el kell vinnem az óráshoz, önnél menynyi az idő?«

Hat esztendő Lenin mellett

— i*. K. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései —

LENIN CSALÁDI KÖRBEN

Mint már említettem, 1913 nyarán Vlagyimir Iljics Taraszovkán töltötte a szabadidejét. Egy emeletes ház emeleti részén volt berendezve neki és Krupsz- kajának két szoba. Rendszerint szombaton késő este jöttek ide, és hétfőn hajnalban indultak vissza. Marija Iljinyics- na, Lenin nővére, gyakran elkísérte őket ezekre a hétvégi pihenőkre.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy epizód. Egyik reggel még alig pirkadt, Vlagyimir Iljics csendben odajött hozzám, és felébresztett.

— Ébredjen, Gil elvtárs, ideje, hogy induljunk. Jöjjön, csendben kitoljuk a kocsit, nehogy Nagyezsda Konsztantyi- novnát és Marija Iljinyiesnát felébresz6ZÜk.

Nem gyújtottam be a motort, hanem közös erővel kitoltuk a kocsit a garázsból az udvarra, és vigyázva, hogy ne üssünk zajt, útnak indultunk. Ügy nyolc-kilenc óra felé aztán így szólt hozzám Vlagyimir Iljics:

— Most pedig menjen vissza Tara- szovkára, s hozza el Nagyezsda Konsz- tantyinovnát és Marija Iljinyiesnát!

Lenin viszonya családtagjaihoz — nővéreihez, bátyjához, feleségéhez, unoka- öccséhez — mindig csodálatba ejtett. Bár túl volt terhelve munkával, ez nem akadályozta meg abban, hogy megkérdezze: reggelizett-e Nagyezsda Konsz- tantyínovna, Marija Iljinyicsna nem fáradt-e el a hosszú megbeszélésen, elég meleg van-e Anna Iljinyicsna szobájában, stb.

— Gil elvtórs — mondta egyszer Vlagyimir Iljics —, fogja ezt a meleg plédet, tegye be a kocsiba, és beszélje rá

Nagyezsda Konsztantyinovnát, hogy burkolja be vele a lábát. — S rögtön meg is mutatta, hogyan, kell beburkolni a lábát, hogy meleget tartson.

Vlagyimir Iljics tudta, hogy Nagyezsda Konsztantyinovna nem vigyáz az egészségére, s nem szeret a meleg holmikkal bajlódni, ezért hozzám fordult, hogy legyek a segítségére.

Vlagyimir Iljics és Nagyezsda Konsztantyinovna a Kremlben laktak, a Nép- - biztosok Tanácsának a szomszédságában. Az első években még lift sem volt, s második emeleti lakásukra gyalog kellett felkapaszkodni a meredek lépcsőn. Vlagyimir Iljics soha nem panaszkodott emiatt, de sokszor kesergett azon, hogy Nagyezsda Konsztantyinovnának a beteg szívével hányszor kell megtennie ezt a nehéz utat.

— Gil elvtárs, ne a főbejárathoz hozza őt, hanem az árkádok alá, a mellékajtóhoz — mindta egyszer Vlagyimir Iljics.

Megfigyelte, hogy a melléklépcső nem olyan meredek, s könnyebb rajta felmenni, mint a főlépcsőn.

Egyszer aziránt érdeklődött, hogy hol és hogyan lehetne szerezni egy csukott autót Nagyezsda Konsztantyinovna számára. Azért kérdi — mondta —, mert Nagyezsda Konsztantyinovna a legnagyobb hidegben is a nyitott kocsit használja.

— Kimelegszik a Közoktatásügyi Népbiztosság ülésein, s egyenesen kimegy a hideg levegőre. Nem öltözik fel melegen, könnyen megfázhat — mondta Vlagyimir iljics.

Eszembe jutott, hogy az egyik petrog-. rádi garázsban láttam egy fűthető ka- binú, zárt Rolls-Royce kocsit, s azt tanácsoltam, hogy igényeljük ki,

— Nagyszerű — hagyta helyben Lenin —, áthozatjuk Moszkvába. De adni kell helyette egy másik kocsit. Feltétlenül. Beszélje meg velük|.

Vlagyimir Iljicsnek az volt a szokása, hogy pontosan négy órakor ebédelt. A környezetét is igyekezett rászoktatni, hogy mindig ugyanabban az időpontban ebédeljenek. Gyakran mondogatta:

— Dolgozni és pihenni bármikor lehet, de ebédelni feltétlenül ugyanabban az időpontban kell!

Vlagyimir Iljics ügyelt arra, hogy Nagyezsda Konsztantyinovna időben ebédeljen.

— Ne várja meg, arrfíg ő maga jön 4— mondta nekem —, menjen fel hozzá és szorítsa rá, hogy haladéktalanul menjen haza ebédelni.

Pontosan háromnegyed négykor megjelentem Nagyezsda Konsztantyinovna hivatali szobájában. Már messziről integetett, hogy kész vagyok, mehetünk. S rögtön le is jött.

Ütközben a kocsiban minden nap megkérdezte, hol volt aznap Vlagyimir Iljics. hova vittem, ki volt nála az elvtársak közül. Ha valamelyik vasárnap Vlagyimir Iljics vadászni ment, Nagyezsda Konsztantyinovna mindig megkérdezte, hogyan telt el a nap. S mindig figyelmesen végighallgatta beszámolóimat a vadászatokról, a sétákról, az utazásokról.

Sokszor volt alkalmam látni Lenint és Krupszkaját együtt j otthonukban; Életüket az egymás irájnti határtalan tisztelet és figyelmesség jellemezte.

Ha Nagyezsda Konsztantyinovna megbetegedett, Vlagyimir Iljics nagyon aggódott érte. Arra kérte az illetékeseket, hogy valahol Moszkvától nem messze, csendes helyen kezeljék. Nagyon örült, hogy nem dugták be kórházba, vagy szanatóriumba, hanem Szokolnyikiben, az erdei iskolában helyezték el, s itt kezelték.

(Folyt: köv.)

ÜGY KEZDŐDÖTT, hogy, még Moszkvában, a VIT-en összebarátkozott Horváth elvtárs, a KISZ kecskeméti járási titkára a budapesti Klement Gottwald gyár KISZ-titkárával.

És úgy folytatódott, hogy e barátság eredményeképpen 47 munkásfiatalt láttak vendégül az izsáki kiszisták; harminckettőt a Klement Gottwald gyárból, tizenötöt pedig az autóbuszt adó MÁVAUT KISZ szervezetéből.

SZOMBAT ESTE érkeztek a fővárosi fiatalok a »sárfehér« hazájába, magukkal hozva két görög szabadságharcos ifjút és Erdei József volt ÁVH-s sorkatonát is, aki az ellenforradalom napjaiban a Köztársaság téri pártház védelménél megsebesült. Az autóbuszt a II. kerületi párt- bizottság egyik tagja vezette.

Jó hangulatban elköltött vacsora után — miként a felszabadulás előtt a KIMSZ-nél volt szokásos — a parasztfiatalok házainál szállásolták el a vendégek nagy részét, míg húszán az állami gazdaság munkásszállásán pihenték ki magukat.

MÁSNAP, vasárnap a gyakorlatban is megtanulták a fővárosi fiúk, hogy mit jelent »pálinkás jóreggel«-lel kezdeni a napot, s meg is jegyezték: borral aludtak el, pálinkával ébredtek.

Közösen megtekintették az izsáki szeszfőzdét, az állami gazdaság 2. számú üzemegységét, majd átrándultak Orgoványra, s lerótták kegyeletüket a 19-es proletárdiktatúra. Francia Kiss Mihályék által bestiálisán legyilkolt mártírjainak emlékművénél.

»

S Hosszú huzavona után eldőlt a

• Kiskunfélegyházi Cipőgyár sor- ; sa. Igaz, sok rendelkezés kiadá- i sába, megsemmisítésébe és még

• újabb határozatok kiadásába ke- ; rült. A kisvárosháza épületében : már megindult az építkezés, lesz ; hát cipőgyára Kiskunfélegyházá- ; nak. A kisvárosházán elhelye- : zett üzem egyelőre csak ideigle-