Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-17 / 243. szám
Három nappal a részleges lanácsválaszlés elől ll)IUIIIIIIIIIIIIIIIIIinilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUUIliUlllllimuiUlUi!IUIllUimiJJIililimiimiiuiiuiiiiwiuiiui.i.umUu..™— KíilSÖ-BallÓSZÖg a választásokra készül ^ Bizalomniaí, szerelettel logitilák a népfroünelöUieit ^ életrevaló javaslat is született A Köncsüg határában lakó gaz dák kérték, vezessék be a tej- összeírást, s javítsák meg a szállítást, mert a város ellátásához ők is hozzá akarnak járulni. Másik jclölőgyülcsen felvetették hogy a MÁV biztosítson olyai rakterűidet, ahova a gazdák k tudják rakni a vásárolt és vagonban szállított trágyát. Gróf János egyéni gazda az egyik jclölőgyűlésen arról beszélt, hogyha a kormány továbbra is segíti a kisparaszti gazdaságokat, akkor nem fog csalatkozni bennük, kamatostól megtérítik államunknak az önzetlenül adott segítséget. Külső-Ballószögön is készülődnek a tanácstagi pótválasztásokra. Ez alkalommal haf tanácstagot választanak. A jelölő- gyűléseken már elfogadták a Hazafias Népfront jelöltjeit. A jelölógyülésekre a választók nagy többsége elment, s ez is azt bizonyítja. milyen nagy az érdeklődés a környékbeli gazdák körében. A zsitkasori jelölögyűlé- sen, ahol Buruczkai János ipari munkást jelölték, a szavazók több mint 80 százaléka megjelent. De más szempontból is nagyon hasznosak voltak a napokban megtartott jelölőgyűlések. Azonkívül, hogy szélesítették a tanács tömegkapcsolatát, számos Ünnepre készülnek aa alpári fiatalok A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 4U. évfordulójának méltó megünneplésére szorgalmasan készülnek az alpári ki- szisták. November 7-én a K1SZ- alapszervezet tagjai fogadalmat I tesznek, majd tánccal végződő műsoros estet rendeznek. Ün népségükre meghívják a pólós a tanács vezetőit és az idős kommunista elvtársakat is. Háromezer forint célrészjegyet és huszonöt újabb tagot toboroznak szövetkezetükbe november 7 tiszteletére Az Ágasegyházi Földművesszövetkezet a napokban tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen több m at ötszázan jelentek meg, akik nem kis büszkeséggel hallgattak végig Szűcs Gábor igazgatósági elnök beszámolóját. Ez a beszámoló ugyanis nem másról adott számot, mint a szövetkezet fejlődéséről. Amióta ugyanis a szövetkezet különvált a Kecskemét és Vidéke Földművesszövetkezettől, több mint negyed millió forinttal gyarapodott vagyona. A jó munkát az is bizonyítja, hogy az önállóság első fél évében, 1956 végén 45 282 forint visszatérítést fizetett ki tagjainak. A beszámoló után hozzászóló szövetkezeti tagok felajánlották, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére legalább 3000 forint célrészjegy lejegyzését és 25 tag belépésé fogják megszervezni. Ezenkívül még egy érdekes javaslat került felszínre. A tagok kérték, hogy a szövetkezet vezetősége hozzon létre egy nívós termelési társulást. A javaslatokat a vezetőség elfogadta és elhatározta megvalósításukat. Nem elég az adottság, sok más is kell még nagyüzemi gazdálkodás kialakításához i:*l bizonyítja a kiskunfélegyházi Dózsa példája is a Nemrég tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága a megye legnagyobb termelőszövetkezetének, a kiskunfélegyházi Dózsának ügyét. Ebben a termelőszövetkezetben az utóbbi időben sok szabálytalanság történt, bajok voltak a vezetéssel és így tovább, Hiányoznak a szakemberek A Dózsa 1949. február elején alakult. A következő évek során egyre fejlődött, 1952. végére már több mint 3500 holdra növekedett a területe és a tagság létszáma elekor már 350 volt. Ettől kezdve azonban mind területben, mind taglétszámban csökkenés tapasztalható. A szövetkezet elnöke, Bódog József, az alakulás évének ősze óta vezeti a közöst. Ebben az időben végzett öthónapos elnökképző tanfolyamot Keszthelyen, beiratkozott ugyan a termelőszövetkezeti elnökök levelező tanfolyamára, de azt megszakította. A megyei és a városi szervek többször akarták iskolára küldeni, de ez elől mindig elzár, kozott. Bár az elnök szakképzettsége a nagy gazdasághoz viszonyítva nem kielégítő, mégis szakembcr-cllenesség van a termelőszövetkezetben. Több év óta hol a gépállomás, hol a termelőszövetkezet részéről volt alkalmazva mezőgazdasági szakember, de egy évnél tovább egyik sem tudott a szövetkezetben megmaradni. A városi szervek többszöri sürgetésére nagynehezen két ag- ronómust alkalmaztak a tagok közül. Az egyik Tóth István, 11 hónapos elnökképző tanfoiyamot végzett, a másik Forgó Lajos cipész, akinek mezőgazdasági szakképzettsége nincs. Mit szül a rossz vezetés ?~ A jelenleg majdnem 3000 holdas gazdaságban kapkodó a vezetés, rossz az irányítás. Közgyűlést havonta egyszer tartanak, de általában a tagságnak a fele szokott csak megjelenni. 16—17 napirendi pontot szoktak tárgyalni, köztük olyanokat, ami nem tartozik a közgyűlés elé. Olyan esetekről rendeznek személyi vitákat, amelyeknek elintézése a vezetőség hatáskörébe tartozik, például arról, hogy Szászváriné a libákat a keresztekhez engedte. Emiatt a közgyűlések a fontosabb napirendi pontokat netn tudják érdemlegesen megtárgyalni. Az augusztusi összejövetelen például a jövő évi vetéstervről beszélgettek, de a kapkodás miatt a 30 katasztrális hold őszi takarmánykeverék vetését jóváhagyták a tagok, annak ellenére, hogy figyelembe- véve a kevés lucernát, legkevesebb, 70—80 hold őszi takarmánykeveréknek kellene lenni. Az érdemtelen, meddő, személyes viták ellaposítják az ősz. szejöveteleket és a tagok nem is szívesen nyilvánítják véleményüket, nem nagy kedvvel mennek a közgyűlésre. Elhanyagolt szántóföldek Éppen a szakvezetés, hiánya miatt nem vezették be vetésforgót, bár ezt lehetővé teszi a szövetkezet 21 ötven katasztrális holdon felüli szántóföldi táblája. A szakmai hozzáértés hiányát bizonyítja, hogy kevés és rend- szertelen a trágyázás. A műtrágyából is csak a régebbi években leszállított raktári készleteket szórták ki. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy bár a gabonaátlagtermések a gazdálkodás ideje alatt állandóan emelkedtek, mégis 1956-ban egy-két mázsával kevesebbek voltak, mint a környező termelőszövetkezeteké. Az idén valamennyi javulás tapasztalható. A rendszertelen trágyázás és a gyomos kapásnövény elővete- mények miatt a terméseredmények inkább az időjárás függvényei, mint a jó termelőmunkáé. A kapásnövényeket általában csak kétszer, a cukor- és taI gy ismeri Kerekegyházán mindenki Gáli Margitot, t— ezt a kedves, fiatalszívű asszonyt. Három éve dolgozik a faluban, s tavaly ünnepelte védőnői munkájának harmincadik évfordulóját. Battonya, Kunmadaras, Űzd, Pécs, Tiszakécske voltak munkájának korábbi állomásai, s most itt járja kerékpárján a 26 500 holdnyi területet, Kerekegyháza és Fülöpháza nyolc és félezer lakójának egészségére vigyáz. De nemcsak az egészségére.; ; hiszen éppen ezért jelölték járási tanácstagnak a kerekegyháziak. A tanácselnök, amikor a közelgő választásokkal kapcsolatban egy rátermett jelölt felől érdeklődtem tőle, gondolkodás nélkül őt ajánlotta, a Margit nénit; Szerencsém volt, az egészségházban találtam. Ott sürgött- forgott a fiatal anyák, kisgyermekek között, jótanácsokat, szíves mosolyt osztogatva mindenkinek. Mikor meghallotta, hogy újságíró vagyok, évődve fogadott: miért olyan keveset írtunk községük százéves évfordulójáról, hiszen a kiállítás, meg az ünnepség is igen szép volt, sokáig emlékezetes lesz az itteniek számára? Egy szót sem írtunk az asszonyokról, a nőtanácsról — pirongatott —, amely 3600 forintot gyűjtött az ünnepségre. — Nos — gondoltam — a kerekegyházi választóknak nem kell majd félniök, hogy küldöttük nem meri kinyitni a száját. Margit néni bizonyosan nem lesz »-bólintgató János« a járási tanácsüléseken. E kis kritikával fűszerezett Ismerkedés után beszélgetni kezdtünk. Jobban mondva, én csak kérdezgettem, Margit nénj meg válaszolt. Szavaiból egy küzdelmei, élet képe bontakozott JKavcjit ttéfii II ki előttem, egy sokat látott, sok igazságtalanságot átélt asszony életútja. Apját alig ismerte, (a fehérek ölték meg 1919-ben) özvegy édesanyja nevelte, taníttatta. De hiába gürcölték ki az érettségire valót, nem kapott munkát. Kénytelen volt három évig komomáskodni, urak cselédje lenni, hogy megélhessen, hogy a saját lábán megállhasson. cgi, fakó papírosé levelet vesz elő, azt mutatja. Rajt az írás 1927-ből. hogy próbaszolgálatos védőnőnek alkalmazzák, de még segélydíjat sem folyósítanak neki, nemhogy fizetést. Hogyan tudott altkor mégis dolgozni, enni, néha egy ruhadarabot venni? Ügy, hogy éjjel is dolgozott, gobelinéitet hímzett. (A mostani gyakorló védőnők 850 forint havi fizetést kapnak.) Nehéz ma is a munkája — meséli —, de régenle százszor nehezebb volt. Battonyán, ahol védőnői munkáját kezdte, szinte kinézték a pusztáról a grófi intézők, segédtisztek. S elég volt egy elítélő kijelentés az uraságról, másnap már mennie kellett. De talán még az úri elenszenvet el lehetett viselni valahogy, hanem a nép nyomorát látni anélkül, hogy segíthetett volna rajt, ez volt a nehezebb. — Most meg — csillan fej a szeme — nem győznek annyi ruhaanyagot hozni a község áruházába, hogy meg ne vennék egykettőre. S így vagyunk a rádióval, mosógéppel, meg a kerékpárokkal is. Megkérdeztem, hogy mint leendő tanácstag, milyen tennivalókat lát a községben, hogyan kíván majd dolgozni? Megvallom, ezt a kérdést azért tettem fel, mert mint a legtöbb férfiben, bennem is élt egy kis gyanú: biztosam elsőnek a háziasz- szonyi gondokat, a női szemmel látható feladatokat említi meg. Örömmel ismerem be, hogy tévedtem. A kerekegyháziak Margit nénije legalább olyan jól ismeri a község ügyes-bajos dolgait, mint akármelyik férfi a faluban. — Tudja, gyermekem (ez a kedvenc szavajárása), szerintem a közérdek az első. Mit kívánnak itt az emberek? Én jól tudom, mert napról-napra köztük vagyok. Hát legelőször is egy bekötőút kellene Kerekegyháza és Hetényegyháza között. Ez igen sokat segítene az itteni gazdáknak. rF udom, persze, hogy nem A kimeríthetetlen az állam- kincstár és főként most, az ellenforradalom pusztítása után szerényen költekezhetünk csak. Azt gondolom azonban, hogy ennek az útnak a helyrehozásával mégsem várhatunk sokáig. Az a tervem — és ezt még megbeszéljük majd a tanácsülésen is a gazdákkal —, hogy társadalmi munkával is hozzájárulunk az útjavításhoz, s akkor gyorsabban és kisebb költséggel készülhet el. — Van itt aztán még tennivaló bőven nálunk — sorolja tovább terveit. — Nincs a falunkban egy benzinkút, pedig sokaknak van motorja, kisgépe. Igen hiányzik a hentesüzletből egy jégszekrény is, mert emiatt nem tarthatnak felvágottat, gyorsabban romló árukat nyáridőben. Meg kellene oldani végre nálunk a zöldségellátást Is, mert a Kecskemétről idejáró kofák ugyancsak borsos árakat szabnak meg. Legjobb lenne, ha mindenki megtermelné a saját szükségletét. Aztán a legnagyobb gondunkról, a kultúrházróí ne is szóljak, mert ez ugyancsak égető probléma nálunk. így mondja, sorolja tovább a község ügyes-bajos dolgait, s gondolom, egyben eljövendő tanácstagi munkájának programját. Egy ideig azt fejtegeti, hogy mennyire sivár, elhanyagolt az államosított házak környéke, nincsen kiskertjükben egy szál virág sem. Aztán meg az jut eszébe, hogy az állomáson sok téglatörmelék hányódik, amit igen jól fel lehetne használni az útjavításokhoz. Elmeséli egy vitáját a község egyik szabómesterével, aki rövid idő alatt 4 hold szőlőt vett, de a közben felgyülemlett adóhátralékának törlesztésére »►nincs pénze«. Beszámol a legutóbbi KISZ-gyűlésről, aztán a nőtanács gondjait, terveit sorolja. Szavaiból egy tevékeny társadalmi munkás gondjai és örömei. sikerei és kudarcai, elért eredményeinek és új terveinek képe bontakozik ki. J ól ismeri és nagyon szereti községét, népét — ez vil*iglik ki minden mondatából. Szereti és meg tudja becsülni a népi demokratikus rendet is, amely nem csupán az ő munkáját, életét könnyítette meg, hanem a munkásak, parasztok, értelmiségiek millióinak nyújt emberibb életfeltételeket. Mindent összevetve: jó jelöltét találtak a kerekegyháziak. Margit néni, ez a 62 éves, fiatalszívű asszony, méltó a választók bizalmára- Pailxá László karmányrépát esetenként háromszor kapálják meg évek óta, Emiatt a nyár utóján kihajtó gyomok augusztusban és szeptemberben a kultúrnövénnyel egyenlő magasságban fordulnak elő. Ez, természetesen, csökkenti a kapások átlagterméseit. A jelenlegi rossz munkaszervezés nem teszi lehetővé a szántóföldek jobb megmunkálását. Hibák az állattenyésztésben Nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is tapasztalható a szakemberek hiánya. Tavaly agronó- mus segítségével a fejési átlagot — jó takarmányozással — szépen felemelték. Jelenleg esik vissza. Évente 40 borjút nevelnek fel. Nem alkalmazzák a fölözött tej itatását, pedig ez 40 borjúnál több mint 36 000 forint megtakarítást jelentene. A borjúkat teljes tejjel tartják 5—6 hónapig, mivel a tehenészek a súlygyarapodásért sok munkaegységet kapnak a választáskor, Utána azonban a borjak átmenet nélkül kikerülnek a legelőre, ahol gyorsan leromlanak. Jobb a helyzet a sertéstenyésztésben. A juhállomány fia- lási átlaga és gyapjúhozama is megfelelő, azonban a tartás viszonyai nem kielégítőek. Szorosan összefügg az állattenyésztéssel a takarmánygazdálkodás is. Több évben megismétlődött, hogy a szénatermést nem tudták betakarítani. Az idén kívülállóknak harmados kaszálásra adták ki. A megmaradó mennyiségből pedig minden családnak kiadtak három vontató szénát. A közös készlet kezelését elhanyagolták, a lucernaszéna betakarítása is gondatlanul történt, emiatt megpenészedetti Zűrzavar a pénz* és hitel- gazdálkodásban A termelőszövetkezet az elmúlt években, egy kivételével, mindig mérleghiánnyal zárt. A bankkal történt megállapodás értelmében 3000 forintnál többet nem tarthat a házi pénztárban. Mégis az idén, március h® lt-én 68 621 forint, március hó 15-én 89 592 forint összeg volt a szövetkezet pénztárában. A tartozásokat nem törlesztette, ehelyett gépkocsit, vontatót, Zetert, motorkerékpárt, stb. vásárolt a vezetőség. A pénzügyi zűrzavarra és fegyelmezetlenségre jellemző, hogy a Dózsa Termelőszövetkezet és egyben Bódog József elnök elvesztette hitelét az állami és egyéb szervek, valamint vállalatok előtt, mert a velük megkötött megállapodásokat rendre nem tartja be, semmibeveszi és saját aláírása sem ösztönzi e megállapodások betartására. Sürgősen változtatni kell a helyzeten A megyei tanács végrehajtó bizottsága az említettek miatt tűzte napirendre a Dózsa ügyének tárgyalását. Az itt felsorollak nem jellemzőek termelőszövetkezeteinkre, de egyes hibák kisebb mértékben máshol is előfordulnak. A végrehajtó bizottság leplezetlenül, a maga valóságában, alaposan megtárgyalta a termelőszövetkezet -ügyét és fontos határozatokat hozott. E határozatok célja, hogy segítőén irányítsák a szövetkezet tagságát a helyes gazdálkodás felé. A tapasztalatokat megtárgyalják a tagság előtt is, intézkedési tervet készítenek, amelyek havonta előírják a tennivalókat. A gazdálkodás megjavítása azonban végső soron a tagságon múlik. A lehetőségek megvannak ahhoz, hogy a Dózsa ne csak megyénk legnagyobb, hanem a legvirágzóbb szövetkezete legyen. Ezeket a lehetőségeket eddig rosszul használták ki.
