Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-16 / 242. szám

A KERTÉSZ KUTYÁJA

Lope de Vega líciú)ítás a kecskeméti színpadon

LOPE DE VEGÁBAN talán elsősorban hihetetlen mértékű munkabírását és kiapadhatatlan meseszövő képességét csodálják, akik ismerik az európai irodalom történetét. A spanyol nemzeti dráma megteremtője, Shakespeare kortársa több mint másfélezer színművel ajándékozta meg a spanyol népet, és nem kisebb mennyiségű irodalmi mű maradt utána, ha lírai verseit, eposzait, egyéb alkotásait vesszük számba. A Kertész kutyája című vígjátéka 1613— 1616 között született meg. Bonyodalmas és meglepő fordulatokban bővelkedő meséje a valóság talaján áll. Egy független, virágzó özvegy követeli magának a párválasztás és a szerelem jogát egy előítéletektől terhes, szigorú társadalmi és családi kötöttségeket tiszteletben tartó világban. A darab középpontjában ez a figura áll. Függetlenségben csak egy másik, kitűnően megrajzolt alak, Tristán. a klasszikus szolga- figura vetekszik vele. ö azonban egy más értékrend adottságait felhasználva, a nép józan, a gazdagokat és hatalmasokat kifigurázni, leleplezni kész élet- szemléletét tükrözi, ebből nő ki és ennek az eszével, mint az események aktív bonyolítója lép küzdőtérre.

Lope de Vega a magyar színpadon is többször szereplő színművét műsorra tűzni szép feladat volt. Hiszen talán még sokan jól emlékeznek a vígjáték 1949-es budapesti felújítására, melyben a főszerepet Bajor Gizi játszotta. A vállalkozás erkölcsi értékével azonban, sajnos, nem vetekszik teljes mértékben a kecskeméti felújítás. Elsősorban a rendező, Gyökössi Zsolt felfogásával lehet vitatkozni. Valami megmagyarázhatatlan eredetű félelem arra késztette a rendezőt, hogy ne bízzon teljes mértékben Lope meseszövő képességének érdeklődésfelkeltő, lenyűgöző erejében. Ügy gondolta, hogy a közönség számára még érdekesebbé kell tenni, még «élvezhetőbbé« a vígjátékot. Olyan port akart lefújni Lope de Vega örökértékű, realista vígjátékáról, amely erre a műre igazában nem rakódott rá a hosszú évszázadok alatt. Semmit sem veszített trisseségéből, anélkül is hat, hogy bármit hozzátennénk a műhöz, bármivel élénkíteni, frissíteni kellett volna. így aztán a nagylendületű, önmagáért beszélő darabot a különböző toldalékok itt-ott megtorpanásra késztették. Epikussá, terjengőssé tették. Egyébként Szenkár Dezső nem túlzottan invenciózus muzsikájának, a dalbetéteknek a túlhangsúlyozása sem tett jót a darabnak. Nem beszélve arról, hogy teljesen felesleges volt a csattanós befejezést miniatűr operett finálénak is beillő dalbetéttel nyújtani,

AZ ESEMÉNYEKRŐL, a realisztikus ábrázolás kitűnő lehetőségeinek hangsúlyozásáról átcsúszott a néző figyelme az ilyen élénkítő, hatásvadászó, utólag beleerőszakolt részletekre. Ilyen az eléggé ízléstelen tevésjelenet. Vagy az a'pillanat, amikor Teo- doro kilépve az egyébként is kicsinyített színpad keretei közül, a nézőtérre menekül Diana grófnő elől. Lope de Vega bámulat- raméltó kompozíciós készségének kombinációkban, ötletekben bővelkedő történetének nem használt ez, inkább ártott. Nem beszélve arról, hogy a rendezés nem látta világosan azt sem, hogyan elegyedik vígjátékban az emberi tragikum a komikummal. Valami erőltetett, álvidámságra való törekvés öntötte el a sokszínű és az élet színeit idéző darabot, amelyben az európai realista színjátszás egyik példáját ismerik el az irodalomtörténészek.

A MÉRTÉKLETESSÉG elvének feladása a rendezésben, olyan szituációkat teremtett a színészek számára is, amelyben nem forrhatott össze egységgé az együttes, s nem csendült vissza az egyik szereplő felfogásán a másik színészi játéka. Fogarassy Mária bámulatosan sokszínű, ötletekben gazdag játékát is elragadta sokszor a realitás talajáról ez az össze nem hangolt, tisztázatlan rendezői törekvés. A darabban egyébként világosan meglevő, a kor erkölcsi és társadalmi felfogásával vitázó tendenciák sekélyessé váltak, majdnem a comedia deli arte kötetlensége felé sodorták el az egész produkciót.

így vált irreálissá Teodoro alakja, de különösen a leleményes szolga, Tristan figurája. Teodoro Bicskei Károly felfogásában majdnem tudatos szélhámos, holott Vega elképzelései szerint egy eléggé együgyű szépfiú, aki csak nehezen tud eligazodni úrnője szeszélyein. Tristan figurája alig fejismerhető Csorba István játékában, aki nagyon is könnyűnek minősíthette a figura megformálását. Az évek óta megszokott «Csorba Pistát« játszotta, jól ismert stílusában, csaknem lemondva arról az igényről, hogy az európai dráma- irodalomban Lope által meghonosított furfangos szolgát Kell megformálnia, aki fittyet hány a nagyurak erkölcseinek és etikettjének és alaposan kibánik ezekkel a nevetséges figurákkal.

Sajnos, két kiváló kabinetala- kitás lehetőségei maradtak benne — Ricardo márki és Federico gróf színtelen, iskolás megfogalmazás miatt — Siménfalvi Lajos és Udvaros Béla játékában. Sülé Géza azonbann az agg Lodovico gróf szerepében kitűnő, a darab adottságait ízléssel felhasználó, jól megformált figurát teremtett. Máté Eta Macellája is’egysíkú bb volt a kelleténél, éppen ezért nem is tölthette be azt a szerepet, amelyet az író neki szánt.

A SZÍNMŰ eredetileg három díszletben játszódik. A törekvés egyébként helyes volt a díszlet- tervező részéről, hogy variálható díszletegységeket konstruált, de a kivitelezés jellegtelensége egyformává tette a színpadi képet, megnehezítette az eligazodást a stílusban eléggé tisztázatlan darab szövevényei között.

Csáky Lajos

Kozmetikai kiállítás Kiskőrösön

A Kiskőrösi Földművesszövetkezet október 12—16-ig testápolási és kozmetikai kiállítást rendez a Szarvas Étterem különtermében. A kiállítás mindennap reggel 9-től délután 19 óráig díjtalanul megtekinthető.

25

r\

forint jutalmat kaptak mezőőreink j ó munkáj ükért

A kecskeméti városi tanácsházán a napokban tartották meg a mezőőrök egész évi munkaértekezletüket. Az értekezleten részt vett Nagymarosi Kálmán, a városi tanács elnöke, Mező Mihály elvtárs, a tanács titkára, valamint Agud Károly, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. A tanácsvezetők részvétele ezen a megbeszélésen igen jól esett a mezőőröknek. Azt látták benne, hogy megbecsülik munkájukat a vezetők és igen nagy jóindulattal igyekeznek irányítani őket a jó úton. A beszámolót Hévízi Mihály, a kecskeméti mezőőrök vezetője tartotta. Elmondotta, hogy a mezőőrök, híven esküjükhöz, védelmezték a dolgozó parasztok termelvényeit, vagyon- és termelésbiztonságát. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Agud Károly emelkedett szólásra és a

városi tanács nevében megköszönte a mezőőrök áldozatos és dicséretre érdemes munkáját, majd a legjobb eredményt elért mezőőröknek oklevelet és pénzjutalmat osztott ki, összesen mintegy 2500 forint értékben.

Az oklevelek és a jutalom Kiosztása után Nagymarosi Kálmán elvtárs! megköszönte a mezőőrök jó munkáját és további jó eredmények elérésére buzdította őket.

A mezőőr) értekezletre meghívták a kiskunfélegyházi és bajai mezőőrök küldöttségét, valamint több dolgozó parasztot és parasztasszohyt is. Miután a hivatalos aktijs lezajlott, a kecs- Keméti mezőőrök ízletes birka- pörkölttel Vendégelték meg a jelenlevőket és Mező elvtárs po- hárköszöntője után a további sikeres és eredményes munkásságra ürítették poharaikat.

□ A Statisztika című kínai folyóirat híradása szerint a népi Kína lakosságának száma 1957 elején 627,8 millió fő volt. Ezenkívül 24,5 millió kínai él külföldön és tanul külföldi egyetemeken, valamint további 8 millióra tehető Tajvan-sziget lakosainak száma.

□ Egy angol számtantudós

nemrégiben kiszámította, hogy egyetlen futballmérkőzésen gyakorlatilag 203 gólnál nem lehet többet rúgni. Alig hozta nyilvánosságra furcsa számadatát, másnap jelentkezett egy régi futballbíró, aki bebizonyította, hogy 1916-ban a georgiai labdarúgó- csapat 222 gólt lőtt egyetlen mérkőzésen ellenfele kapujába. A dolog érdekessége, hogy a győztes csapat egyetlen gólt sem kapott.

□ Az amerikai kereskedők

egyesülete megállapította, hogy a nők tizenkétszerannyi ajándékot vásárolnak a férfiaknak, mint a férfiak a nőknek. A szakértők szerint, ha a férfiak ajándékot vesznek, azt nem mindig a feleségüknek szánják.

□ Az Amerikai Egyesült Álla- . mokban nem sötétkamrában, na- nem kemencében hívják elő a fényképeket. Az ismert másolópapír helyett plasztik anyagot használnak, melyet azután 160—• 170 fok hőmérsékleten 5 percen belül hívnak elő. Ezzel a módszerrel nincs szükség vegyszerre és sötét kamrára, csupán tűzálló kesztyűre.

□ Fagyasztott kenyér árusítását kezdik meg Angliában január 1-én. A különleges eljárással készült kenyeret néhány fokkal fagypont alá hűtik és ebben az állapotba!) hat hónapnál tovább tudják eltartani. A kenyér héja a szokottnál vastagabb, de bele a felolvasztás után ugyanolyan foszlós, mint a friss kenyéré.

□ 100 köbméter ömlesztett anyagot tud szállítani az amerikai Marion-cég által gyártott pótkocsi, amely a világ legnagyobb autópótkocsija. Súlya rakomány nélkül 50 tonna, hossza pedig több mint 20 méter.

XL

Megkezdődött az eke kipróbálása, s Vlagyimir Iljics feszült figyelemmel kísérte a bonyolult mechanizmus minden mozdulatát. Sok kérdést tett fel, érdeklődött a gép felépítése iránt. A bemutató eredményei nem elégítenék ki Lenint, mert meggyőződött róla, hogy a drága villanyeke nem biztosit.,u a jó minőségű szántást.

A jelenlevőket meglepte Vlagyimir fljics rendkívüli tájékozottsága a merőben technikai kérdésekben.

— Kérem, mutassa meg a gazdaságát *— fordult Lenin a gazdaság igazga’oja- bez, s néhány elvtáre kíséretében a tehenészet felé indult.

A tehénistállókban mindenütt példás tisztaságot tapasztalt. Örömét fejezte ki afelett, hogy ilyen kulturált gazdaságot látott. Még jobban megörült, amikor megtudta, hogy a kiváló minőségű tejet a bölcsődéknek és a szülőotthonoknak szállítják. S Vlagyimir Iljics rögtön levonta a következtetést: minél több ilyen gazdaságot kell szervezni a városok közelében.

Lenint minden érdekelte: a tehenek hozama, az etetés módszere, a munka- szervezés, a terméshozam, a vetőmag kiválogatása, a munkások életkörülményei — egyszóval minden.

A bemutató részvevői, köztük a villanyeke feltalálói megköszönték Leninnek az értékes tanácsokat és hasznos gondolatokat. De ő elhárította a kos’.ö- netet.

— De elvtársak! Mit akarnak i yen botcsinálta szakembertől, mint én! Hisz* én csak úgy, kíváncsiságból jöttem ide. A gazdaságuk nagyon, nagyon megtetszett, köszönet érte!

GORKIJ MEGÉRKEZÉSE

Valamikor 1919 őszén Vlagyimir iljics magához hívatott és így szólt:

— Gorkij Moszkvába érkezett. Ma

Hat esztendő Lenin mellett

— Sx. K. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései —

este el kell hoznia őt hozzám. Itt a címe. Később majd telefonon megmondom, mikor menjen érte.

Körülbelül két óra múlva csöng a telefon. Lenin hívott:

— Gil elvtárs, Alekszej Makszimovi- csot pontosan hét órára várom.

Hét óráig még volt bőven időm, de én azonnal elindultam. Olyanok voltak a körülmények, hogy az ember nem jutott be rögtön abba a házba, ahol dolga volt. A főbejáratok, kapuk a legtöbb helyen be voltak szögezve. Ha az ember ismeretlen házban keresett valakit, sok idejébe és fáradságába került, amíg megtalálta.

Alekszej Maikszimovics a fiánál, Makszim Peskovnál lakott a Maskov utcában, nem messze a Pokrovi-kaputól. Amint várható volt, a főbejárat be volt szögezve. Peskovék lakását csak a hátsó udvar felől, egy mellékajlón át lehetett megközelíteni.

Csöngetésemre Makszim Peskov nyitott ajtót.

— Gorkij elvtárssal szeretnék beszélni — mondtam.

Beléptem a lakásba, s megláttam az elém tartó Alekszej Makszimovicsot.

— Jónapot, elvtárs! mondta, és kezet nyújtott. — Lenintől jött?

Sokat hallottam már Makszim Gorkijról, olvastam műveit, és természetesen kíváncsian néztem rá. Mindez- ideig nem volt semmilyen elképzelésem a nagy író külsejéről.

Nagyon magas, szikár, kissé hajlott hátú, egyszerűen öltözött ember állt előttem. Arca barna, napégette, szeme

csillogó, fiatalos. Még ma is a fülembe cseng öblös, mély hangja.

— Már indulhatunk is — mondta Gorkij, miközben magára öltötte a ka- bátját. — Hogy megyünk a Kremlbe?

Apróra elmondtan% az útirányt.

— És vajon beengednek?

Elnevettem magam, s megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj.

Űtközben Alekszej Mákszimovics megkérdezte, hogyan szolgál Vlagyimir Iljics egészsége, érdeklődött munkája felől, hallani akart arról, hogyan tölti Lenin a szabadidejét. Kíváncsian figyelte a moszkvai utcákat. A Kreml kapujánál az őrtálló vöröskatonák megállítottak bennünket.

— Gorkij vagyok — mondta Alekszej Mákszimovics, és elő akarta venni igazolványát,

— Köszönöm, tessék — nyitottak utat az őrök, s behajtottam a Kremlbe.

Második alkalommal számomra elég kellemetlen körülmények között találkoztam Alekszej Makszimoviccsal. Megrovásban részesítettek. Ez volt az első és egyetlen megrovás, amit a Lenin mellett eltöltött évek alatt kaptam.

Vlagyimir Iljics magához hivatott, s megkért, hogy négy órára hozzam be Alekszej Makszimovicsot. Négy óráig még több mint egy óra volt hátra, nem siettem. Amikor már útnak akartam indulni, észrevettem, hogy rossz a kocsim, magam akartam megjavítani, ezért a segédemet küldtem el Gorkijért. Ez volt az első (és utolsó) eset, hogy a Lenintől kapott feladat végrehajtását másvalakire bíztam.

Négy óráig még jó háromnegyed óra

volt hátra. Könnyedén meg lehetett volna tenni nem egy, hanem akár két utat is a Kremltől a Maskov utcáig; Amikor útnak indítottam a segédemet, úgy látszik, nem magyaráztam el elég részletesen, hogyan juthat el Alekszej Mákszimovics lakására. Meg is jártam vele.

Mintegy tizenöt perccel a kitűzött idő előtt berohan a garázsba a segédem és kétségbeesve] mondja:

— Nem találtam meg Gorkij lakását! Minden ajtón bekopogtam, d© hasztalan!

Megdöbbentem. Vlagyimir Iljics ideje nagyon drága, szinte minden perce ki van számítva. Ö maga rendkívül pontos volt, soha egyeten meghívott embert sem várakoztatott, de a környezetében sem tűrte a pontatlanságot.

Gyorsan be a kocsiba, s mintha puskából lőttek volna ki, úgy nekiiramodtam. Alig pár perc választott el a kitűzött időponttól. Arra már nem is számítottam, hogy segíthetek a dolgon, de le akartam rövidíteni a késést.

Amilyen gyorsan csak lehetett, száguldottam a moszkvai utcákon. A járókelők csodálkozva néztek utánam, a lovak ijedtükben megbokrosodtak. De hirtelen mit iátok, Gorkij jön velem szemben egy bérkocsin.

Nagyon megörültem neki. Alekszej Mákszimovics kifizette a kocsist és átült hozzám az autóba. Útközben elmondtam neki mindent.

— Pocsék dolog, Gil elvtárs! —< mondta, s közben gondterhelten simogatta tömött bajuszát. — Ez bizony nehéz ügy! Kapunk érte mind a ketten.

Igazat adtam neki, hogy valóban »pocsék dolog«, de ezért csak egyes- egyedül én kaphatok. Rám nézett, és halkan felnevetett.

(Folyt, kövj