Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-16 / 242. szám
Miért drága Ipogyan legelne olcsóbb a termelés a gazdaságokban ? Nem múlik el gyűlés, összejövetel, vagy akár egyszerű beszélgetés, amelyen több gazda ne tenné szóvá: miért alacsony egyik-másik terményféleség ára? A panaszosok leginkább a szőlő- és gyümölcstermelők közül kerülnek ki. A válasz erre kézenfekvő. Korszerűtlenül, drágán termel a mi parasztságunk s ezekkel a magas termelési költségekkel, terhelt cikkekkel nemcsak a világpiac versenyében maradunk el a többet, jobbat s olcsóbban előállító országok mögött, de a belső fogyasztást sem tudjuk hasonló áruval megfelelően ellátni. Mi az oka a drága termelésnek, hogyan lehetne olcsóbban? — ezekre a kérdésekre próbálunk az alábbiakban, ha nem is kimerítő, de néhány dolgot körvonalazó választ adni, A jól kezelt szőlő tetemes jövedelmet eredményez A termelési költség elsősorban szoros összefüggésben van a hozammal. Minél nagyobb az utóbbi, annál könnyebben kifutja a kiadásokat. A 6zőlő művelésére például, akár jól kezeljük, akár rosszul, bizonyos mennyiségű munkát és anyagot úgyis rá kell fordítani. Egy hold szőlő évi művelési költsége átlagosan 4—6000 forint között van, de a jól kezelt, jó karban levő szőlő művelési költsége sem nagyobb évente 6—12,000 forintnál. Nagy különbség van azonban a terméshozamban, illetve a bevételben. A rossz kar ban levő szőlő a 4—6000 forint ráfordítás ellenében 4—8 hektoliter bort terem, ami átlagosan 10 forintjával számítva 4—8000 forint bevétel. A jó karban levő szőlő a 6—12 000 forint fejében megtermi a 30—50 hektót, a jövedelem 30—50 000 forint. Mit mutat a példa? Azt, hogy a rossz karban levő szőlőben a termelékenység igen alacsony, mert egy liter bor termelési önköltsége meghaladja a 8 forintot, — eZ2el szemben a jó karban levő szőlőben egy liter bor önköltsége csupán mintegy 2,25 forint. A rossz gazdánál á szőlő nem jelent jövedelmi forrást, mivel a termés értéke rámegy a művelési költségre, sőt több esetben azt sem fedezi. Az olcsóbb termelés első feltétele tehát: emelni az egy holdról nyerhető hozamot. Megyénk szőlőiben ennek egyik legfontosabb módszere a felújítás. Alig van szőlőnk, amelyben ne volna tőkehiány, vagy ne volnának benne olyan beteges, vagy rugós tőkék, amelyek termést nem, vagy alig hoznak. Pedig igen nagy különbség van a teljes tőkeállományú és az olyan szőlő terméshozama közt, amelyből sok tőke hiányzik. Mutatja ezt az alábbi példa is: A teljes tőkeállományú szőlőben 1 holdon általában 5750 tőke van (100X100 cm-es ültetésről van szó). Egy tőkéről körülbelül 7 deci termést számítva, a hozam 40 hektoliter. Tíz százaléknyi — vagyis 575 darab — tőkehiány esetén már 4 hektó a kiesés, húsz százaléknál 8 hektó és így tovább. Könnyű kiszámítani: mekkora jövedelemtől esik el az a gazda, aki nem pótolja rendszeresen a kiöregedett, kipusztult tőkéket. A másik fontos módszere a terméshozam emelésének s egyben a termelési költség csökkentésének, hogy jó fajtákat, lehetőleg összefüggő, nagyobb táblákban telepítsünk A régebbi világban kupecek Százai csapták be a termelőket betegséggel fertőzött oltványokkal, vagy a gazda ötletszerűen ebből is, abból is ültetett pár tőkét. Ezért fest ma is úgy sok régebbi szőlő, mint a vegyeskereskedés: mindenből van benne egy kicsi. Ez a tarkaság már a művelésnél hátrányokkal jár, hiszen az egyes fajták más és más ápolási módot követelnek, másként kell metszeni, egyik ej la erre, a másik fajta amarra a betegségre érzékenyebb. Még több a vesződség a szedésnél és értékesítésnél: ebből is egy kis kosárral, amabból is. Ha csemegeszőlőről van szó, a kereskedelem ezer aprócska tételből tud csak megrakni egy vagont. Különösen kevés például a korai fajtánk. Még szembetűnőbb az egyöntetű fajták előnye a borértékesítésnél. A héjon erjesztett vörösborért például az állami felvásárló pincegazdaságok az 56 filléres alapáron felül (11,6 M-foktól) 10 százalék prémiumot fizetnek s ugyanennyit a fehérborért, Ila kétszer van fejtve a bor, akkor az alapár 60 fillérre emelkedik. További 5 százalékos minőségi jutalom jár a termelőnek a kékfrankos, burgundi, kadarkaszőlőből készült fajtiszta vörösborokért. Ugyanakkor a fuxos bor legmagasabb elérhető ára 50, illetve 54 fillér. A különbség fokonként csak pár fillér, de néhány hektó esetében már komoly összegre rúg. Érdemes emlékeztetni a gazdákat, hogy a régebben kialakult telepek, szőlőtermelő magán-nagygazdaságok is jórészt azért tudtak megerősödni, mert egységes fajtákkal dolgoztak, egyöntetű, jó minőségű árut termeltek s ez az értékesítésnél már altkor is, mint mindig, előnyt jelentett. A szőlőtelepítés olyan befektetés, amelynek eredménye csak évek múltán jelentkezik, a fajta értékét csak termőreforduláskor lehet lemérni. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a íajtaki- választás jelentőségét. Hiába azonban a telepítési szándék, a jó fajták kiválasztása, -az eredményes, olcsó termelés még egész sor gátba ütközik a kisgazda- Ságokban Az 1950. évi felmérés szerint az ország mintegy 400 000 hold szőleje 560 OUk gazdaságra tagolódik, s ez nemcsak azt jelenti, hogy az elaprózott gazdaságok termékei nem egyöntetűek. Ezek a gazdaságok a nagyüzemi gazdálkodás fejlett módszereit, a gépesítés előnyeit sem tudják a termelékenység növelésére felhasználni, a termelés a fárasztó, lassú kézimunkán alapul. Első probléma mindjárt a trágya. A legtöbb egyéni szőlősgazdának nincs megfelelő állatállománya, tehát trágyája sem. Ha pedig van a szőlő mellett kevés szántója és jószágja, akkor a termelt csekély trágyát is inkább más növények alá teszi. Mivel pedig nincs olyan tarisznya, amely ki ne fogyna, ha mindig csak veszünk belőle, de sohasem teszünk bele, még a leggazdagabb talajon is csökkenni kezd egy idő múlva a szőlő termése. Ide vonatkozik a műtrágya használata is; meg lehetne könnyen számolni, hány szőlősgazda használja fel szakszerűen a műtrágyaféle- ségeket szőleje táplálására. A keverékek és műtrágyák használata pedig olcsóbbá is teszi a trágyázást, — amit a nagyüzemek példája bizonyít. A miklós- telepi Szőlészeti Kutatóintézet például jövőre 100 vagon tőzeg- komposzt-trágyát használ fel. Megdrágítja az egyéni szőlő- termelést a gépek használatának majdnem teljes hiánya. Az elavult telepitési módszerű, kes- kenyközös, gyümölcsfákkal rend- szertelenül beültetett szőlőkben amúgyis lehetetlen a gépek használata, — marad tehát a lassú és drága kézi erő. Ez aztán az egyéni gazdaságokban szétaprózódik s megfeszített, örökös robotot jelent a család apraja-nagyjának. Az ilyen parasztcsaládokban a 8—10 éves gyermek már ott kötöz az anyja mellett, szedi a gyümölcsöt, az apa vállát egész nap a permetezőgép húzza, de másnap hajnalban már aratásba siet, mert a gabona is érik, vagy a kukoricát fenyegeti megfojtással a gaz. Ha száz keze volna, sem győzné s egyik, vagy másik munka okvetlenül kárát látja. A szőlőnél pedig elég, ha a kritikus időszakban csak egyetlen napot késik a permetezéssel, már megtizedelheti a termést a betegség. . Nem véletlen, hogy a gondolkodó gazdák rájöttek már minderre s a szakcsoportokon belül, a lehetőséghez mérten igyekeznek kihasználni az összefogás előnyeit. Gépeket vásárolnak, szervezetten, egymást kisegítve végzik a munkákat s többhe- lyütt közösen, nagyobb táblákat telepítenek. Mert a védekezési munkák eredményességét az is befolyásolja, hogy a legtöbb falu határában szétszórtan fekszenek a szőlőskertek. Nem kevés az olyan gazda, akinek két- három helyen is van szőleje; könnyű elgondolni, mennyi idő és fáradtság emésztődik fel a munkában. De az is baj, hogy hiába ápolja lelkiismeretesen például Kis Pál a gyümölcsfáit, ha Nagy János szomszédja ugyanakkor elhanyagolja a magáét, az ilyen állomány megfertőzi az egész környéket. Ezért helyes a vezető szerveknek az a javaslata, hogy az új telepítéseknél lehetőleg mindenki arra törekedjék, hogy azok a határ azonos területére és szabályos formákban kerüljenek. Mindez megkönnyíti majd a védekezés egyöntetűségét s a szőlőművelő gépek használatát. A gépeknek ma még meglehetősen híjával vagyunk; sokkal több jó fogatos fedő- és nyitóekére, kultivátorra lenne szükségünk a keskeny sorközös és bakhátas szőlők művelésének megkönnyítésére. Addig pedig nem beszélhetünk a szőlőtermelés korszerűsítéséről, amíg a gépek serege be nem vonul ebbe a művelési ágba is. Csak egykét beszédes példa: egy hold szőlő befedése kézi erővel 5—■'l nap között van; ugyanezt a munkát, ugyanekkora területen egy jó fogatoseke egy nap alatt elvégzi. A nyitásnál szintén legalább 40 százaléknyi kézi erőt lehet megtakarítani az eke használatával. Aki pedig időt nyer, az nemcsak munkaerőt takarít, hanem vonatkozásaiban sok kihatása van a gyorsabb munkának. (Nem mindegy, hogy egy váratlan fagy például betaka- ratlanul találja a fele szőlőt, stb.) Korszerűbb, kulturáltabb termelésre van szükségünk, tehát tanulnunk kell Külön kell szólni a tanulás, a fejlett módszerek elsajátításának jelentőségéről. A maradiság mindig forinttal mérhető veszteség formájában jelentkezik a termelőnél. Megmentheti például valaki gondos permetezéssel a szőlőt, de esetleg túl korai szürettel, helytelen hordókezeléssel elronthatja a bort 6 * Élni, élni, élni! K{ét feladandó levél, fehér ruhában tízórai, és egy verses könyv pihen a táskám mélyén: könnyedén lóbálom; megyek az utcán. Mindenki siet. Kevés az olyan ember, aki élvezettel megy végig az utcám Hja, pedig így, sietve, rángatózó léptekkel, felbolygatott idegek- kel kevés jut a járókelőnek az utcán-végig-menés sokfajta gyö-t nyörűségeiböl, melyekből példának álljon itt néhány. Ha nyugodtan, — átengedve magad a környezet hatására született hangulatodnak —, végigmégy az utcán, ezerszeresen kell, hogy érezzed: ember vagy, s jó embernek lenni (mert meny- nyivel más érzés pl. egy sziklás hegytetőn bolyongni egyedül). Ha sietés nélkül, a körülötted lévő dolgokat szemlélve mégy az utcán, meglásd, azt érzed majd, hogy erős vagy: ez talán abból adódik, hogy te is azok közé tartozol, akik betörték az ős* talajt, s létrehozták az utcát. Milyen végtelen nyugalmat ád ezl Aztán az embereknek a puszta látása. Emlékezz, mit jelentett volna ez neked akikor, amikor csak gondolatban láthattál embereket; amikor egyetlen parányi cella volt számodra az egész világ: mennyire örültél volna akkor, a nagy lövöldözés idején, ha nyugodtan végigsétálhatsz az utcán! (Emlékezz, hogy fogadtad akkor; legyen csak vége egyszer: minden másképpen lesz majd; csak élni, élni, élni fogsz; nem csörtetni és rohanni; nem elkótyavetyélni az életet.) Es most? Hová szállt a régi fogadalmad? Ne feledd: az öregek nemcsak azért lassúbbak és nyűgöd-* tabbak, mert elfáradtak, de legfőképpen azért, mert a hosszú, botlással és harccal teli életükben rájöttek: minden órát, min* den percet ki Ítéli használni, amíg még hátra vám-, dolgoznit enni, inni, aludni, szemlélődni, és Itözben nagyokat szippantani az Élet örökké friss levegőjéből. Mert az évek nagyon gyorsan elforognak1, Élni, élni, élni kell... (Es örökké rohanva nem lehet élni.) A békák és giliszták honában már késő lesz! Az évek elforognak.. s Varga Mihály NAPTAR: 1957. október 16, szerda. Névnap: Gál. Napkelte: 6 óra 3 perc. Napnyugta: 18 óra 55 perc. —- A tavalyi 35 hold helyett az idén már 56 holdon termesztett kukoricát a halasi Vörös Október Termelőszövetkezet. Termés- eredményük átlagosan 35 mázsa, amelyből 100 darab süldő meg- hizlalását tervezik. — Befejeződtek a jelölőgyűlések a kalocsai járásban is. A járás három községének — Homokmégy, Drágszél, Miske — lakóinak teljes egészét érintik az idei pótválasztások. — A közelmúltban Baján vendégszerepeit. a Hungária Cirkusz* A nagyszerű számokból is mész- sze kimagaslott a hazánkban vendégszereplő szovjet artisták akrobata csoportja, valamint a nyugatnémet lovasok együttese, A cirkusz bajai vendégszereplése után Halason ütötte fel sátrát* — December 31-ig leltárt kell készíteni a tanácsok vagyonáról, amelynek készítéséért a pénzügyi osztály vezetője és a tanács elnöke egy személyben felelősek. A leltározások megejtésé- nek módját a közeljövőben tanácsüléseken is megbeszélik. mindjárt kevesebb a haszon. A tanulásra soha ennyi alkalom nem volt, mint manapság. A tudomány emberei, az állami szakszervek igyekeznek szélesíteni kapcsolataikat a termelőkkel, de ennek a törekvésnek találkoznia kell a gazdák készségével is. Ma már végképp nem lehet arra hivatkozni: az apám, nagyapám is így csinálta, nekem is jó lesz. Ezt az érvet nem lehet elfogadni a termelőtől, mert a népgazdaságtól sem fogadja el a külföldi piac, ha azért követelünk magasabb árat, mert nekünk is sokba kerül a régi módon való gazdálkodás. A piacon a tény, az áru beszél, nem pedig a siránkozó magyarázkodás. S nem oktalan ijesztgetés, ha egyre sűrűbben azt hallják termelőink, hogy a világpiac egyre élesedő nagy versenyében menthetetlenül kiszorításra vagyunk ítélve, ha nem termelünk olyan mennyiséget és minőséget, mely- lyel olcsóság tekintetében is képesek vagyunk a vetélkedésre. A mód adva van: korszerűbben, kulturáltabban kell termelnünk, mert ez egyben olcsóbb termelést is jelent. Tegyük fel végül a kérdést: mi a jó ár és mi a rossz ár? Valamihez mérni, viszonyítani kell s ez a mérce semmiesetre sem lehet a legrosszabbul dolgozó gazdaságok önköltsége. Soha nem volt s nem is lesz olyan rendszer, amelyben a legdrágábban előállító termelő kívánsága szerint alakítanák ki az árakat, hiszen mi ösztönözne akkor a termelés színvonalának emelésére? Hogyan lehetne akkor különbséget tenni a jó gazda minőségi és olcsón előáBított terménye és a hanyag ember drága és silány áruja között? Ezért helyes, ha az árakat a közepesen dolgozó és közepes önköltséggel termelő gazdaságokhoz szabják, a jobb minőségű terményért azonban feltétlenül többet kell fizetni. Hibák természetesen vannak még e téren* Egyforma árat fizetnek a csemegeszőlőért, tekintet nélkül arra, hogy az egyik fajta ellenében inkább jobbat kellene szaporítani s ennek elterjesztésére ösztönözni. Igaza van annak az izsáki szőlősgazdának, aki azt mondta: — Tudom, hogy a sórfehért egyrészt azért is exportáljuk csemegeszőlőnek, mert egyelőre másból nem tudunk ennyit előállítani. De nem telepítek addig más fajtát, amíg azért is ugyanannyit fizetnek, mint emezért, mert a jó sárfehér megadja holdanként a 70—100 mázsát is, míg más fajtából legfeljebb a 25—30 mázsát érhetem el. — Az is hiba, hogy egyikmásik helyen a pajzstetves Jona thán almáért is annyit adnak, mint a hibamentes sárga fajtáért, csak azért, mert az Jonathan. Ha döntő a jó fajta, legalább annyira döntő, hogy ez a jó fajta minőségi áru is legyen! Mindez a szétszórt szőlős parcellákon csak részben, vagy egyáltalán nem valósítható meg. A fenti példák bizonyítják, hogy C6ak a nagyüzem képes jobban és olcsóbban termelni. Ezért tapasztalható az egész világon a szőlőtermelő nagyüzemek kialakulása. Természetesen ez a kapitalizmusban másképp megy végbe, mint nálunk. A mi szőlő- termelő nagyüzemeink: az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. Ez a jövő útja és erre kell rátérni, ha nem akarunk lemaradni a világversenyben.
