Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

Méltók akarnak lenni a választók bizalmára

1200 gyümölcsrekesz

Közeledik október

20, a

részleges tanácsválasztások napja. .790 megyei, illetve járási, városi, községi körzetben kerül betöltésre a megüresedett tanácstagi hely. Az új tanácstagok friss vérkeringést visznek a tanácsok munkájába. Érthető, hiszen a megüresedett tanácskörzetekben felszaporodtak a problémák is, amelyek megoldásra várnak.

A jelölőgyűléseken rengeteg ilyen probléma került felszínre és a jelöltek — bár még nem választották meg őket, máris méltók akarnak lenni a választók bizalmára — sok ügyet el is intéztek. Bruncsák Andrást például Vaskúton és Bácsszent- györgyön jelölték. Bácsszent- györgyön többek között elmondták a gyűlésen, hogy olyan permetezőgépre volna szüksége a dolgozó parasztoknak, amely az erős mérgek hatására sem lyukad ki. Bruncsák elvtárs a Ti- szakécskeí Permetézőgépgyárnál elintézte, hogy a bácsszentgyör- gyiek ilyen permetezőgépet vásárolhassanak.

A községben már régebben hozzákezdtek egy kultúrház építéséhez, azonban anyagiak hiányában befejezni nem tudták. Kérték a jelölteket, hogy legyen segítségükre. Bruncsák elvtárs tárgyalt a megyei tanáccsal és megígérték neki, hogy 1958 elején biztosítják a fedezetet a bácsszentgyqrgyi kultúrház befejezésére.

A t'fl.v/i lífl jelölőgyűlésen elmondták Bruncsák elvtársnak, hogy a malomból — amely vámdarálást végez —- a vámkeresményt elviszik máshová, ugyanakkor máshonnan hoznak lisztet a községbe. Ez néha zavarokat okoz az ellátásban. Bruncsák elvtárs tárgyalt a minisztériummal, hogy a vaskúti malomból ne szállítsák el1 az őrleményt, hanem a helyi kereskedelem fé- <^-ére _ad>úk át.

Farkas József elvtársat Miskén jelölték megyei tanácstagnak, A gyűlésen elmondták neki, hogy régóta húzódik már az I. számú főcsatornán a híd megépítése. Az anyagi fedezet és az anyag már megvan, csak a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium késlekedik jóváhagyni a híd tervét. Farkas elvtárs az ügyben eljárt, a'miskeiek megkapták az engedélyt, s azóta már meg is kezdhették a hídépítési munkálatokat.

Bácsbokodon cs Bácsbor- sódon Tatár Lajos elvtársat jelölték megyei tanácstagnak. A választók elmondták neki, hogy milyen terveket szeretnének megvalósítani a községben. A községfejlesztési alapból belvízlevezetési munkálatokat végeztek, mintegy 20 300 forint értékben. Mivel azonban központi alapból is kaphatlak volna fedezetet erre a munkára, kérték Tatár elvtársat, intézze el ezt számukra utólag, hogy a 20 300 forintot óvodabővítésre fordíthassák, Tatár elvlárs elintézte, s a bokodiak a pénzt már meg is kapták.

Bácsborsódon a kultúrház befedezéséhez kértek Tatár elvtárs-! tói segítséget. A községnek 30 J ezer forintja hiányzik még a| munka befejezéséhez. Tatár elv-X társ a megyei tanács elnökségé-! vei megtárgyalta az ügyet, s a| megyei tanács már ki is utalta a! hiányzó 30 000 forintot. Hogy | anyaghiányban se szenvedjenek» a bácsborsódiak, megyei tanács-! tagjelöltjük 87 négyzetméter par-1 kettát és két köbméter deszkát | is kiutaltatott a megyei tanács! tervosztályával.

Több helyen felvetődött a kérdés: nem helybeli a megyei tanácstag, érdemes-e megválasztani? Máris bebizonyult, hogy igen, mert a községből választott dolgozó parasztnak nem lenne módja minden esetben a megyei szerveknél intézkedni, aki viszont a megyeszékhelyen él, közelebb van a felsőbb szervekhez is. Ila pedig becsülettel tölti be a nép által rábízott posztot, eredményesen tudja képviselni választói érdekeit.

Felsőszentivánon járva Bajusz : Istvánnal beszélgettem, aki el- ; mondta, hogy 28 dolgozó pa- j raszt 38 holdon kendert ter- ! mesztett az idén. A termést már : leszállították és a szakcsoport E tagjai jó jövedelemhez jutottak. E Tizenhét munkanapot dolgoztak

a betakarítással együtt és 4200 forint volt a tiszta jövedelmük. Vásárolhattak több mint 1100 Ft értékű ruhaanyagot is.

Jövőre szintén szeretnének kendert aratni, ezért már hozzáfogtak a talajelőkészítéshez.'

Máté Lajos levelező

i,

O

ukorrépatermesztő szakcsoport alakult Hercegszántón

Igaz,, még addig sokszor mérlegre kerül a Kecskeméti Konzervgyár I. bölcsődéjében a képen látható Karai Rozika, mert az orvos bácsi is kiváncsi, hogy hetenként mennyivel billenti az ő javára a mérleg nyelvét.

Egyébként Rozika —, amint

Hercegszántón a napokbau 26 taggal 13 katasztrális holdon E cukorrépatermesztő szakcsoportot < alakítottak azok a gazdák, akik- í nck nincs földjük, vagy nincs a képen is látható - fejlett,’ »negfdelo területük cukorrépa szép kislány, ennivalóan édes,* ~—----- .-Lnruru-Lf

héN

héSrhónap, elmúlik a tél,! KISZ-szervezet a

s tavasszal már anyukája, s a; Október elején alakult meg bölcsődei kismamák így biztat-,' a KISZ-szervezet a bugacpusztai ják a kis emberpalántát: í erdészetnél. Első összejövetelü— Jár a baba, jár Jkön .Kovács Károly, VIT-küldött

termesztésére. Az érdeklődés nagy a cukorrépatermesztés iránt. A kilátások szerint a szakcsoport területe rövidesen megkétszereződik, mert naponta vannak újabb jelentkezők.

bugaci erdészetben

élménybeszámolóját hallgatták meg, majd vidám tánccal, szórakozással folytatták a jólsikerült estét.

R

e

J

I egényt kellene írni Rózsa LJános kecskeméti bolsevik veterán és társai életéről, akik az első világháborúban orosz fogságba estek, s a. Nagy Októberi Szocialista Forradalom után itt váltak kommunistává, majd a fiatal szovjet' hatalom vörös- katpnáiként harcoltak az ellen-, forradalmárokkal szemben. Sajnos, meg kell azonban elégednünk a hősies küzdelem néhány epizódjának vázlatos elmondásával. '

*

1918 januárjában a szibériai Omszkba került a huszonkét esztendős Rózsa János, aki akkor már megjárta a cári hadifogság egyik erdei lágerét, s dolgozott a burzsoá Kerer^zki-kormányt támogató belga tulajdonosok na- gyesdinszki vasgyárában ,is. Ott még a burzsoázia dirigált, de Omszkban már á szovjeteké volt a hatalom.

A magyar fiatalember, aki idehaza, kora ifjúságától, mint napszámos tengette1 életét, a.távoli ázsiai városban döbbent rá, hogy van -olyan erő, amely igazságot tesz a dolgozóknak, neki is, s hogy a kommunisták egyformán becsülnek bárkit, akármilyen nációhoz is tartozik, ha nem a mások kizsákmányolásából, hanem a saját munkájából él. *

De feltűnt Rózsa Jánosnak az is, hogv a szintén fogoly cseh katonák közül, a tisztjeik vezetésével sokan másképp gondolkodnak, ami a viselkedésükben meg is nyilvánult;

— Nacionalisták -— mondták róluk a szovjet vöröskatonák, — s vajon mit akarhatnak?

Május 10-én kiderült minden. A csehekből verbuválódott fehér- gárdista légió, Kolcsák orosz ellenforradalmár tábornok egyik hadteste, megrohamozta az omszki szovjet középületeit, meg

Magyarok a viharban

akarta semmisíteni a fiatal proletárhatalmat.

.Rajtavesztettek a, nacionalisták. .Mint a förgeteg, két irányba verték ki őket a városból a vörösgárda harcosai.

L

igeti Károly,tartalékos főhadnagy, egykori budapesti újságíró vezetésével két század alakult ekkor a magyar hadifoglyokból is. Ö már korábban kapcsolatba került a bolsevik párttal, s megmagyarázta honfitársainak, hogy miért kell fegyvert ragadniok a szovjet- hatalomért.

És ők megértették. Elszántan űzték kelet felé, Szibéria belsejébe a fehérgárdistákat, akik azzal igyekeztek megakadályozni a Vörös Hadsereg előrenyomulását,-hogy maguk mögött felrobbantották a hidakat, vasúti síneket.

Egy hét múlva azonban jött a hír, hogy az Omszkban maradt kisszámú vörös helyőrséget leverték a városban megbúvó és a kívülről támadó ellenforradalmárok. A két magyar század harapófogóba került. Elől .a menekülő, s ,a fogót visszafelé csattogtató légió, hátuk mögött Kolcsák generális csapatai. Szembeszállni a sokszoros túlerővel esz- telenség volna, át kell hát kelni az Irtis folyón, s keresni a kapcsolatot a Vörös Hadsereg többi egységével.

r Ügy döntöttek, hogy az egyik század előre megy, a másik utóvédként a következő nap indul útnak. Rózsa János ez utóbbiban szolgált. Néhány napos út után elérték a folyót, amelyen társaik már szerencsésen túljutottak, - . * •' * ’ Magas partoldalon fekvő falu alatt, közvetlenül a, folyó mentén táboroztak le, s készültek az átkelésre. Ekkor azonban a század orosz komisszárja azt mondta nekik, Jiogy hírt kapott, miszerint az omszki szovjet hét hajón menekül lefelé az Irtisen, várják meg ezeket, s hajózva folytathatják az utat dél felé.

A hajók, fedélzetükön homokzsákokkal körülbástyázva, gépfegyverekkel, ágyúkkal felszerelve, csakugyan megérkeztek, a várakozókkal szemben álltak meg. Az első hajó parancsnoka megafonon kérdezte tőlük:

M

elyik csapattesthez tartoztok?

— A vörösgárdához!

— Mi omszki fehérgárdisták vagyunk.

— Árulás! — tört fel a kiáltás a partonállók közül, s rohantak mindannyian a gúlába rakott fegyverekért, néhány puskalövést le is adtak a hajókra. Azokról azonban ágyúval válaszoltak, s eszeveszetten lőtték a magas partot, hogy elzárják a magyar vöröskatonák visszavonulási útját.

»Más választás nincs: vagy a halál, vagy a fogság. Az utóbbi egyelőre az életet jelenti, s amíg él az ember, a harcra még lesz alkalma, — és a század megadta magát.

Kiderült aztán, hogy a komiszszár a Vörös Hadseregbe beépített fehérgárdista, ő árulta el őket; amikor a hajóhad parancsnoka partraszállt, szívélyesen ke- zetrázolt vele, vállon is veregette.

Jön még a kutyára a dér, gondolták a szovjethatalom magyar

katonái, ,s fogcsikorgatva bár, de abban a reményben, hogy fegyvert foghatnak még a kezükbe, az omszki politikai foglyok táborába kerültek. Itt tudták meg, hogy az az orosz »géhás«, aki korábban, mint vöröskatonákat szerelte fel őket, • szintén fehérgárdista, mégpedig kapitány.

Másfél esztendeig sínylődtek csapnivalóan rossz élelmezésen, a metsző szibériai hidegben, vékony falú deszkabarakkokban, amelyeknek a tetőnyíladékain behunyorogtak a csillagok.

De nem csüggedtek. S hiába rendezkedett be Kolcsák generális Omszkban, s tette meg a várost uralma székhelyéül, a politikai fogolytábor vöröskatonái megteremtették a kapcsolatot a kinti és illegalitásban működő bolsevik párttal. Különböző fortéllyal számosán megszöktek a táborból, kívülre került Rózsa János is, s hogy rá ne találjanak, álnéven, bajuszt növesztve dolgozott több társával együtt egy magánkézben levő köztisztasági vállalatnál.

A csak éjszaka végezhető, legegészségtelenebb munkától sem riadtak vissza, mert így volt lehetőségük arra, hogy a sötétség leple alatt röpcédulákat szórjanak, a párttól kapott hírek alapján tájékoztassák a város dolgozóit a Vörös Hadsereg egyre erőteljesebb közeledéséről az Ural hegység felől.

Kolcsákék azonban gyanítot-' ták, hogy a táborokon kívül dolgozó magyarok mit művelnek, ezért ismét a drótkerítés mögé parancsolták őket. Rózsa János szerencsére más, nem a politikai foglyok táborába került, ahonnan

megszökött. Így nem is sejtették a »fehérek«, hogy a »Gombor Ferenc« tulajdonképpen az álneve.

Reményteljes várakozással teltek a napok, hetek, hónapok, s 1919. december 20-án a foglyok százait vitték ki Kolcsákék a táborból, a bútorokat, s mindent, ami mozdítható, beraktak, pakoltak a vasúti kocsikba.

Tábornokok, püspökök, pópák, minden rendű és rangú urak ott topogtak az állomáson, mozdonyért könyörögtek; égett a föld a talpuk alatt. No, hiszen siránkozhattak, jajonghattak. Ha egy- egy szerelvény kifutott is keletre, néhány kilométerrel odább megállt az is: elfógyott a viz, nem volt gőz, — hogy így legyen, gondoskodtak róla az orosz vasutasok.

Csak Kolcsák generális és vezérkara tudott időben nyúlcipőt húzni a december 21-én ferge- tegként lecsapó Vörös Hadsereg elől. Rövidesen kiderült azonban, hogy a fehérgárdista »hősök« menekülésük előtt a politikai foglyok táborának mind a háromszáz lakóját bestiálisán legyilkolták: kihajtották őket a város szeméttelepére, hátrakötözték a kezüket, s karddal lekaszabolták őket. Így halt meg Ligeti Károly is, a magyar vöröskatonák kiváló szervezője, parancsnoka.

R

ózsa János másnap már ismét szolgálhatta az emberiség jobb jövőjének bölcsőjét, a szovjet hazát, foghatta a fegyvert, s mint a vihar egyik magyar gyermeke, űzhette, verhette ő is a még két évig tartó harcokban a dolgozók legádázabb ellenségeit, . Tarján István

csattog a szegező kalapács, mintha legalábbis automata volna.- És mi ennek a szorgalomnak a napi eredménye? 1200 négyzetes gyümölcsrekesz egy műszak alatt. Képünkön Pelikán Magda brigádvezetö a munkaasztalnál.

> A halasi Ládagyár vezetői úgy í beszélnek a Pelikán ládaszcgcző- I brigád négy tagjáról, mint akik- í nck cg a munka a keze alatt.

! Itálint Ferenc, Frdcsz Gusztáv ! és Horli László nem is restellik,

: hogy nő vezeti a brigádot, mert : a szőke hajit Magdi kezében ügy