Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-09 / 236. szám

A nagyobb önállóság útján Villanyhálózatot bővítenék, művelődési otthonokat, iskolákat építenek saját erőből községi tanácsaink Megyénk községeiben az utóbbi hónapok folyamán egész sói- új létesítmény építésébe kezdtek, sokat riiár be is fejez­tek. A munka irányítói minde­nütt a helyi tanácsok, amelyek mdst tesznek tanúbizonyságot arról, hogy nemcsak begyűjteni és adót behajtani tudnak, ha­nem gazdáivá váltak gazdasági és kulturális téren is a közigaz­gatásilag alájuk tartozó terüle­teknek. Helyi tanácsaink tehát a gaz­dasági önállóság útján is nagy léptekkel haladnak előre. Kul- t urház-, törpevizhiű-, hídépítést, Iskola-, villanyhálózatbővítést, stb. eszközölnek saját erőből. A megyéi tanács, mint a jó apa, útmutatással, ahol pedig szük­séges, anyagilag is segíti mun­kájukat. A tanácsvállaialok ter- v en felüli többletnyereségéből, valamint az állami és tanács- váhalatok által tizetélt község- fejlesztési adóból mintegy két millió forintot bocsátott a me­gyei tanács a községi tanácsok rendelkezésére, részben segély­ként —, amit nem kell vissza­fizetni — részben pedig kölcsön tormájában. Nézzük, mire fordították községi tanácsaink a megyei ta­nács által juttatott összegeket? Táziár község 40 000 forintot ka­pott, amelyet a községfejlesztési adóból befolyt összeggel meg­toldva villanyhálózatbővítésre fordítottak. A község Felső-te­lep néven ismert részét kapcsol­ták be a hálózatba. Hasonló célra használták fel a pénzt a dunaegyháziak, akik ugvancsak 40 000 forintot, a hetcnyegyhá- ziak, akik 10 000 forintot kap­tak. Ezekben a községekben több ezer méter vezetéket épí­tettek, s iskolákban és egyéb intézményekben, valamint lakó­házak százaiban gyűlt villany­fény. A bácsszölösi tanács 50 000 forintot kapott iskolabővítésre és elmondhatjuk róluk, hogy jól gazdálkodtak a pénzzel. Két tantermet építettek, egyet a központi iskolában, egyet pe­dig a dobokai tanyai iskolának. Mindezt úgy valósították meg, hogy 90 000 forint értékű anya­got helyben biztosítottak az építkezéshez és 70 000 forintot a lakosság által befizetett község­fejlesztési adóból fordítottak erre a célra. A község dolgozói lát­ják, hogy a tanács vezetői he­lyes célok megvalósítására hasz­nálják fel a forintjaikat, ezért szívesen fizetik a községfejlesz­tési járulékot, amelynek már 90 százaléka be is folyt a tanács pénztárába. így vált lehetséges­sé, hogy az apaállatgondozónak is tudtak építeni eg.v kétszobás szolgálati lakást. Mátételkén művelődési otthon építésére használták fel a megyei tanács 30 000 forintos segítségét. Az összeg ugyan édes-kevés lett volna a 240 ülő­hellyel és beépített színpaddal ellátott kulturális létesítmény felépítésére, a szorgalmas má- tételkiek azonban társadalmi munkával, a községfejlesztési adó pontos fizetésével megtold­va elérték, hogy november hó 7-én már az új művelődési ott­honban ünnepelhetik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. embereknek — az olajnál is töb­bet ér. A kiskőrösiek elhatározták, hogy a lassan csordogáló gyógy­vizet bővebb forrássá fakasztják. A megyei tanács púdig felismer­té, hogy ez á víz Kiskőrös ha­tárain túl szenvedő betegeknek is gyógyír, ezért anyagilag tá­mogatta a kiskőrösiek tervének megvalósítását. A közös erőfe­szítésnek máris jelentős sikere született. Néhány nap óta per­cenként 150 liter 52 fokos me­leg gyógyvíz buzog a csöveken. Sorolhatnánk még a köz­ségeket, ahol építkezésbe kezd­tek és a megye segíti őket. Mis- kén csatornahíd épül. Madara­son már üzemben van a szén­poros téglaégetés stb. Van ugyan hely, ahol zökkenők csúztak a terVek végrehajtásába, — mint például l’iszakécskén, ahol se­hogy Sem akar tető alá kerülni a sütőüzem, pedig nagy szükség volna ró, és a megyei tanács is segítette őket 100 000 forint­tal. Legtöbb községünkben azon­ban az a lendület, amellyel a községi tanácsaink önálló köz­ségfejlesztési terveik megvaló­sításába kezdtek, már azt mu­tatja, hogy helyi államhatalmi szerveink képesek lesznek a na­gyobb hatáskörrel járó gazda­sági feladatok végrehajtására Is. IMsim. Cit.tn ‘ 3 Y Z 1 T I Kecskemét közművesítéséről Amiről írunk, nem a régmúlt története. A tények és számok mégis ezt az érzetet keltik a mérfölddel haladó MA emberé­ben. A Kecskeméti Vízművek­ről van szó, mely vállalatnak még a hivatalos nevét is elég leírni (Víz-, Csatorna-, Fürdő és Kútjavító Vállalat), nemhogy a múltból örökölt probléitiáit. E jegyzetek keretében éppen ezért nein is törekszünk teljességre. A vízmüvek dolgozóit keve­sen dicsérik, sok mindent az ő számlájukra írnak. Könnyen fe­lejtenek az emberek. A lakosság természetesnek vesz több min­dent. Magától értetődő például, hogy van vízvezeték, fürdő, csa­torna és a többi, holott ha a té­nyek fátylát fellebbentve az el­takart múltba nézünk, mindez közel se hat olyan természete­sen. A vállalat iÖ5Ö-bén alakült 18 fővel, ma 7 éves és 132-en dol­goznak benne. A*, hogy a vízellátás és csa­tornázás tekintetében ma itt tart Kecskemét, nagyrészt az itt dolgozók hétéves mun­kájának érdeme. Nem is ölyan régen ugyanis, 1949 előtt Kecskemét vízellátá­sát csupán 22 darab rángatós közkút és az üzemek tulajdoná­ban levő kutak szolgáltatták. Ma pedig közel 50 kilométer nyomó­csövön 71 ejektoros kút biztosít­ja a háztartások vízszükségletét, mellette pedig a régi, kéziszi­Jakabszáll.áson művelődési otthon építésének be­fejezésére használják fel a me­gyei tanácstól kapott 30 000 fo­rintot. Az avatási ünnep itt is november 7-én lesz. Igaz, 4000 darab cserép hiányzik még, amit sehonnan sem tudnak beszerez­ni. A tanács vezetői még sem hagyják tönkremenni, amit ed­dig építettek. A hiányzó csere­pet egyelőre náddal pótolják, hógy megvédjék az épületet az időjárás viszontagságaitól. Uj hnllol létesit a föidmJvesszövetkezet Bácsborsódon Községünkben az elmúlt év őszén új élelmiszerboltot létesí- : tett a földművesszövetkezet. Ré­gi vágya teljesült ezzel a falu dolgozóinak, nem beszélve arról, I hogy ez az üzlet egészségileg is A legnagyobb összeget, 376 000 előnyösebb. S most, rövid egy forintot a kiskőrösi tanács kap- évvel a bolt megnyitása után, is­ta. Igaz, hogy a legnagyobb fába mét egy örömhírt vehettek tudo- is- vágták a fejszéjüket, isme- másul a közelmúltban megtar- retes, hogy néhány évvel ezelőtt tott szövetkezeti taggyűlésen a olaj után kutattak a községben. \ részvevők. Az intéző bizottság Olaj helyett víz fakadt, de mi- áital előterjesztett határozati ja- lycn víz? Kiváló gyógyvíz, vaslat szerint célul tűzték ki egy amely — legalább is a beteg új vegyesbolt létesítését. Nagy segítséget jelentene a bolt megvalósítása a falu lakói­nak, különösen azoknak, akik­nek a legkisebb vásárlásért is közel egy kilométert kellett gya- lógolniok. A bolt megnyitásának határideje, sajnos, elég távoli — (1958. június 30.) Reméljük azon­ban, hogy e határozati javaslat nem sárgul meg annyira, hógy he lehessen elolvasni, és jövőre új vegyes bolt fogadja a vásárlókat Bácsborsódon. Horváth Magda vattyús kutakból is a lakosság rendelkezésére áll még 18. A megyeszékhely viszont gyorsabban fejlődik, mint a város vízművésítésc. Vigyázzunk, nehogy a vízhiány tekintetében nem várt meglepe­tések érjenek bennünket. Kecskemét napi vízigénye fö­lözi a 7000 köbmétert. Azonban a nemrég épüli víztorony laikus méretezés következtében alig tárol többet a lakosság 2—3 órai szükségleténél. Egyszóval már akkor kicsinek bizonyult az egész, amikor elkészítették. Az egymásután jelentkező igények kielégítését, a további hálózat- fejlesztést viszont: csak a szi­vattyútelep további bővítésévé! lehet mégoldani, ez pedig ho'sz- szabb idő és néni kévés péirt kérdése. Nem akarunk eltéríti a göridö- lattiíéíiéttül, db égy és más ldt- kívánkozik csehszlovákiai uttink tapasz talataiból. Brünben járva, ä mégye vezetői közölték velünk, hogy egész új városrész, 10 000 lakás épül ná­luk a gyárnegyedek szomszédsá­gában. Beutaztuk ezt a részt és meglepett bennünket, hogy a tervezett városrész széléig a dombos pusztaságban már ké­szek az utak, jár rajtuk a troli­busz, szállítják az építőanyago­kat, felszerelték a telelőn- és vil­lamosvezetékeket, földben van­nak a vízvezeték és szennyvízie- vezetö csatornák fő csövei, me­lyekbe az új város falainak fel­húzásával együtt nyernek be­kapcsolást az öt-hatemeletes la­kóházak ágvezetékei. Északi szomszédaink persze előbbié vannak, mint mi, de ez nem zárja ki, hogy kicsiben, ha épí­tünk, ne kövessük őket. De térjünk haza Kecskemétre. A Vízmüvek szorgalmas munkásai 1949-től, mióta az első méter csöveket fektették le a városban: évtizedek mu­lasztását pótolták. Ma már ott tartunk, hogy Kecs­kemét városfejlesztési alapjának költségvetéséből a jelenleg meg­levő ágvezetékek bekötését végzi a vállalat egy körvezeték rend­szerbe. Ezzel az egyébként igen magas vastartalmú kecskeméti víz minősége íjémelyest javulni .fog, mivel a vezetékben levő víz állandó körforgásban lesz. , Igen, Kecskeméten ennyi meg­oldásra váró kérdést vei fel a vízellátás problémája. Azonban a cikkünk elején fellebbentett fátyol még ennél is kedvezőtle­nebb színben mutatja a megye- székhely csatornázási állapotát. Ezért is van vita hivatalos és érdekelt körökben egyaránt: vízvezetéket bövítsünk, vagy csatornázzunk? A vélemények megoszlanak, a választás nehéz, n eft a víz az egyik legfontosabb életfeltétel, ugyanakkor Kecskemét csatof- názottsága kriminális. ; Tulajdonképpen á Szó mai ér­telmében nem több, ami van egy |csapadékelvezetőnél, az is réwi, elavult, korszerűtlen. Ami vi­szont tervbe van véve — egy új szennyvízlevezető csatorna és ; biológiai 'derítőtelep —az aligha I nyugtatja meg az embert, Íb­iszen költsége hallatlan magas: 82 millió forint és 15 év alatt készülne el. Jelenleg e tekintet­ben csak Ott tartunk, hogy a la­kosság részéről már régen kifo­gásolt csatornarészek felújításán dolgozik a Vízművek. A lakos­ság többsége igényeinek kielégí­tése viszont — erről tanúskod­nak a tanácsülések, kisgyűlések — a vízvezetékhálózat további bővítését kívánná. Jóllehet, köz­egészségügyi szempontból a vá­ros csatornázottsága legalább olyan fontos. Pálcát törni így, a fontosság sorrendjét illetően, a mai pénz­ügyi viszonyok között elég nehéz doíog. A tényék mégis árra in­tenek bennünket, hogy Kecske­mét víz- és csatornakérdésének megoldására az eddigieknél töb­bet kellene fordítani, hogv elke­rüljük az esetleges meglepeté­seket. Sándor Géza sának ösztönzésére — másfajta ajándékozást is gyakofölt; már. Tavasszal 10—10 deka cukorkát, egy-egy csomag cigarettát vittek a megyei szociális otthon gon­dozottjainak, annak idején az árvízkárosultaknak varrtak, gyűjtöttek, most pedig babákat készítenek, hogy az értük ka­pott pénzzel támogassák a Gyer­mekvárost. (A babakészítést még az MNDSZ-ben tanulták.) Szóda mama még külön segít egy kis árvagyereket is; amíg beszélge­tünk, éppen a kisfiú nadrágját foltozgatja, miután a »hózen- trögerját« már rendbeszedte, de szerzett neki harisnyát, sapkát — ó, hogy örült neki az ara­nyos — s egy asszonytárs meg­ígérte neki. hogy cipőt is aján­dékoz az apátlan-anyátlannak. Hát így él, dolgozik Szóda Mihály né tanácstag; — szavai­val élve — mint csibék a kot- lóst, úgy követik az asszonyok; kettő éppen a napokban kérte meg, hogy írassa őket a föld­művesszövetkezetbe, mivel ő is vett már régebben egy részje­gyet 55 forintért. A-csibe-kotlós" hasonlat éppen nem rossz, de ne­kem azoknak az asszonyoknak az emlékét idézik Mari néni, meg a többiek, űzőkét az ősei­két, akik népünk történelmének folyamán ott küzdöttek a férfiak mellett (gyakran túl is téve raj­tuk) tatár, török s minden más Vész ellen, azért, hogy népünk fennmaradjon, s mindig boldo­gabban élhessen, mehessen elő- • re. j Olyan odaadással küzdenek; ők is. j Tarján István '■ A míg a Bika utca 10. szám alatti lakásán keresem, ő (később elmeséli) a Kuruc kör­úti fűszerüzlet vezetőjének mon­dogat oda, mert az kifogásolta, hogy a tőszomszédságában egy rivális Italboltot nyitottak. — öreglegény létére nem kell ilyen öregleány természetűnek lennie — mondta neki, akinek a munkájával különben nagyon meg van elégedve. — Hiszen az államé az az italbolt is. Annak pedig oka van, hogy az üzletvezető éppen előtte, üzv. Szóda Mihályné előtt emelt ki­fogást. Mari néni —, ahogy álta­lában hívják —, nem akárki ugyanis, hanem tanácstag, ilyen minőségben három esztendeje intézi már Kecskemét V. kerü­lete lakóinak ügyes-bajos dol­gait, hallgatja meg panaszaikat s keres ezekre gyógyírt. Közéleti szereplése azonban régebbi keletű. Már 1946-ban az MNDSZ-ben működött, ő volt az »ötkerületi« asszonyok elnöke. Most a nőtanács tagja, emellett légoltalmi tömbpa­rancsnok, s a városi tanács ke­reskedelmi osztályát segítő ál­landó bizottságnak a titkára is. — Nem számítottam rá há­rom éve, hogy engem választa­nak tanácstagnak — emlékezik erre á meg Észlelésére. — Jelölő bizottsági tag voltam, megvolt a magam jelöltje is, akire sza­vaztam: — egy fiatalembert, a DISZ-titkárt is jelölték. Direkt kértem a szavazókat, hogy őt válasszák, mert jobban ért a politikai dolgokhoz, de sorban felálltak az ötkerü’eti asszonyok, férfiak is cs azt mondták, en­gem jól ismernek, hát ón kép­viseljem őket a tanácsban. Jó­formán szólni sem tudtam a meglepetéstől és a meghatódott- ságtól. És hogy nem érdemtelenül adták reá a voksot, erre későb­bi, mór tanácstagi működése is élénk bizonyíték. K özbenjárt a városi tanács­nál, hogy a Öika utca mind a két sarkán legyen víz­vezeték. És lett. A környéken hagy volt a szikvízhiáriy, de Mari néni instanciázására enge­délyt adtak ezen a városrészen is egy nagycsaládú embernek szikvízüzem létesítésére. Jól járt a család, s a kerület lakossága is, mert hozzájuthatott nyáron az üdítő italhoz. A Kuruc téri szennyvízlevezető árkot is Mari riéni tanácstagi sürgetésére fed­ték be; ugyancsak szóvátette a tanácsnál a körút tisztántartá­sát, amire olajozással portála- nították a forgalmas utat, s nyá­rén naponta többször fellocsol­ták a Csongrádi utat is: Az apróbb, egyes személyek, családok sorsával kapcsolatos ügyek elintézésének se szeri, se száma. És bármikör felke­reshetik a kerület dolgozói Szó­da mamát — így is hívják —, mert nála a »hivatalos fogadó­óra« kora reggeltől késő estig tarE attól függően, hogy mikór ér rá — nem, nem Mari néni, mert ö mindig szakit időt vá­lasztói számába, hanem — a panasz-, vagy javaslattévő. Tevékenysége eredményessé­gének két okát említi. Áz egyik: odáadóan dolgoznak az utcabi­zalmik, az aktívái (huszonnyolc asszonyt szervezett be az üzle­tek, stb. társadalmi ellenőrzésé­re; s ki nem fogy asszonytársai­nak a dicséretéből), a másik ok; a városi tanács vezetői ne­velik is őt, tanácstag társaival együtt. — Tanfolyamokat hallgattam, könyveket is kaptam tanulni, s úgy neveltek a tanácsnál, hogy ha hibát látok valahol, nem le- dorongolással, hanem meggyő­zéssel kell hatnom a hiba elkö­vetőjére. Mari néni összekötőkapocsnak érzi és vallja magát a tanács­apparátus és a dolgozók között. S nemcsak az utóbbiakért, ha­nem az előbbinek a tagjaiért is kiáll, ha keli. A z ellenforradalom tombo- lása idején nap mint nap felkereste a tanácsházát, mint mondja: — Mentem, hogy van-e enni­valójuk a vezetőinknek, amikor a mi ügyeinket intézik. Jóleső érzés volt látni, hogy helytáll­tak, benn voltak a tanácshózán. S azt hiszem, most titoksér­tést követek el, de muszáj árul­kodnom: az V. kerületi asszo­nyok amiképpen megajándékoz­ták Mihály-napkor Mező elv­társat, a városi tanács VB-tit- kárát, ugyanúgy szerény, anya­gi értékénél azonban többet je­lentő ajándékukkal köszöntik majd Kálmán-napján a VB el­nökét. Nagymarosi elvtársat is. A megbecsülés, a tisztelet jele ez. de az V. kerületi asszonyok szíve — Mari néni példamutató-

Next

/
Thumbnails
Contents