Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-09 / 236. szám
IGAZUK VAN-E A PANASZKODJANAK ? Az ellenforradalom kitörése óta majdnem egy év telt el. Ez idő alatt levertük a fegyveres ellenséget és konszolidálódott a helyzet. A sebek gyógyulóban vannak, de a 22 milliárdos kárt, amit az ellen- forradalom okozott, nem könnyű kiheverni. Vannak problémáink, de az élelmiszer és az iparcikkellátásban lényegében elértük, részben túl is haladtuk az ellen- forradalom előtti színvonalat. Természetesen túlságos elégedettségre nincs okunk, ha akár a mezőgazdaság termelési színvonalának emelkedéséről, akár az ipari termelés növeléséről beszélünk. Mégis sokan elégedetlenkednek. Ha elmegyünk egy parasztgyűlésre, a hozzászólók közül többen sokallják az adót, magasnak tartják az iparcikkek árait. Sokszor nem is kell gyűlés, ha néhány parasztember összeáll, máris ezekre a dolgokra terelődik a szó. S nemcsak a falun, hanem a városban is, a munkások között sokszor hallani, hogy nem sokat ér a pénz, »mi az a száz forint« és így tovább. Egyszóval, valósággal divattá vált mostanában a panaszkodás, az elégedetlenség. Vizsgáljuk meg egy kicwt alaposabban: igazuk van-e az elégedetlenkedőknek? Tóth Ferenc pábi gazda egyik alkalommal arról panaszkodott beszélgetés közben, hogy sok az adója, alig bírja kifizetni az évi 6000 forintot. Magasnak tartotta a rézgálic árát is. Az csak később derült ki, hogy három hold szőlőjéről 100 hektó borra számít, amely még 8 forintos átlagár mellett is 80 000 forint jövedelmet jelent. A 15 forintos rézgálicról szólva sem szabad elfeledkezni, hogy az úgynevezett régi jó világban, a harmincas évek végén 3—4 liter bor ára volt egy kiló rézgálic. Ha maradunk a 8 forintos borár mellett, akkor is ma megkapja két liter áráért, nem négyért. Sok egyéb jelenség is bizonyítja az élet javulását falun. Soha nem épült ennyi családi ház községeinkben, soha nem volt ennyi rádió, ennyi szép, új szoba- és konyhabútor a házakban, mint jelenleg. Ezt a legelfogultabb panaszkodónak is el kell ismernie. Azt mondják, hogy Tompán még tíz évvel ezelőtt is olyan ritka volt a motorkerékpár, mint a fehér holló. Most pedig, május 1-én nyolcvan motoros is felvonult az ünneplő tömegben. Ha már itt tartunk, vizsgáljuk a kereskedelmi forgalom alakulását. 1954-ben a földművesszövetkezetek kiskereskedelmi forgalma 662 millió forint értékű volt. 1'955-ben már 753 millióra emelkedett. 1956-ban ennél is jóval magasabb, 971 millió volt. Az elmúlt év augusztusában 74 millió forint forgalmat bonyolítottak le a földművesszövetkezetek kiskereskedelmi részlegei, az idén ugyanebben az időszakban már 83 milliót. Egyre nő más kereskedelmi boltok forgalma is. A kecskeméti Állami Áruház egyes osztályain 5-től 20 százalékkal magasabb volt a forgalom ösz- szegé ez év harmadik negyedévében, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. Természetesen itt nemcsak parasztok, hanem munkások is vásárolnak és az emelkedő számok világosan bizonyítják a vásárlók jövedelmének növeke- iését. Ismeretes, hogy egyes árukból, például mosógépből, motorkerékpárból hiába növekszik a termelés, nincs az a mennyiség, amely el ne fogyna. Az elmúlt év harmadik negyedében 224 mosógépet adtak el a kereskedelmi vállalatok megyénkben. Az idén ugyanebben az időszakban ennek már több mint a kétszeresét. Motorkerékpárból az elmúlt év harmadik negyedében 433 darab, az idén ugyanebben az időszakban már 520 darab fogyott el. Nem arról van szó, hogy helytelenítjük az igények növekedését, hisz a szocializmusnak éppen fő célja, hogy egyre jobban kielégítse a lakosság fokozódó igényeit. Sokan azonban türelmetlenek, szeretnék, ha máról holnapra mindenük lenne. Sajnos, ez a gyakorlatban nem lehetséges. A külföldi hitelek kirántottak bennünket a bajból, de nem élhetünk mindig mások pénzéből. Ügy kell dolgoznunk, annyit kell termelnünk, hogy a magunk lábán is jól meg tudjunk állni. Ehhez pedig még idő kell. Az igények növekedésének alapja a jövedelem nagyobbodása. A parasztság bevételeit jelentősen növelte a beadás eltörlése, valamint a felvásárlási árak emelése. Érdemes megemlíteni többek között a sertésfelvásárlási árak növekedését. 1955-ben, a sertésfelvásárlási átlagár, egybevetve a szerződött és a beadási árat, 10 forint volt, a szarvas- marháé pedig 4,23 forint. Ekkor 34 millió forintot fizetett ki a gazdáknak a megyei Állatforgalmi Vállalat. 1956-ban már 12 forint 60 fillér volt a sertésfelvásárlási átlagár, a szarvasmarháé pedig 6 forint. A kifizetett összeg 76 millióra növekedett. 1957-ben a sertésfelvásárlási átlagár már 19 forint volt, a szarvasmarhafelvásárlási átlagár pedig 7,20. A kifizetett összeg 115 millió forintra emelkedett. Ezek az adatok az első félévekre vonatkoznak. A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Vállalat 1954-ben 142 millió forintot, 1955-ben 170 millió forintot, 1956-ban 185 millió forintot, 1957. október 1-ig pedig már 205 millió forintot fizetett ki a megye dolgozó parasztjainak a szerződött gyümölcs- és zöldségfélék után. Sokan kifogásolták a mezőgazdasági eszközök árának felemelését' Elfeledkeztek arról, hogy a múltban sokkal magasabbak voltak az árak. Egy 1937-es árjegyzék szerint a dobszecska- vágó ára 98 pengő volt. Most 1238 forint. Ha a jelenlegi sertésfelvásárlási árakat vesszük alapul, 2800 forint egy hízottsertés ára. Ez annyi jelent, hogy ha valaki elad egy hízót, vehet rajta két szecskavagót, és még marad is pénze. A múltban nagyon jó sertésért kapott csak a gazda 80 —100 pengőt. Ezen bizony legfeljebb csak egy szecskavágót vásárolhatott. Tovább lehetne folytatni ezeket az összehasonlításokat. Térjünk rá inkább a beszédes statisztikára. A fogyasztási cikkek ipari termelői ára az 1939-es évhez viszonyítva, 1955-ig majdnem tizenháromszorosára emelkedett. Ugyanakkor, ha a növényi eredetű élelmezési cikkek termelői árindexeit nézzük, az 1938 és 1955 közötti növekedés több mint tizenháromszoros. Tehát van eltolódás a parasztság javára. Még nagyobb ez az eltolódás, ha részleteiben vizsgáljuk a növekedést. A zöldségfélék és a burgonya árindexei több mint huszonháromszorosára növekedtek, a gyümölcsé és a boré pedig majdnem tizennégyszeresére. Jelentős a takarmányok, az állatok, valamint állati termékek átlagárainak növekedése. A szálastakarmányok árindexei 1938— 1955 között több mint húszszorosára, az állatok és állati termékeké pedig több mint tizenhatszorosára növekedtekj Megjegyzendő, hogy az 1938—39-es évek árai pengőben az 1949-es és a későbbi évek árai pedig forintban kifejezett árak. Az árindexek tehát a pengő és a forintárak közötti arányokat közvetlenül mutatják, vagyis az árváltozás mértékét a pénzláb- változással együtt adják meg. Hymodon az 1938. évi bázison számított árindexek nem az azonos pénzegységben kifejezett drágulás mértékét, hanem a névleges árak átlagos változását fejezik ki. A következőkben jelzett statisztikai adatok szintén így értendők. Az említett adatok világosan bizonyítják a parasztság jövedelmének hatalmas mértékű növekedését. Ez a jövedelemnövekedés némileg érintette a munkásságot, értve alatta a magasabb piaci árakat. Érthető tehát, hogy az állam arra törekszik, hogy elősegítse a mezőgazdasági kis- és nagyüzemek termelési önköltségének csökkenését és ezzel együtt az árak csökkenését is. Ez tapasztalható például a sertésárak csökkentésénél, vagy például egyes zöldségfélék árának csökkentésénél. Ez az ár- csökkentés ugyan egyesek között nemtetszésre adott okot, de még így is jobban megtalálják a termelők a számításukat, mint a múltban bármikor. Ezt az előbb említett statisztikai adatok fényesen bizonyítják. A jövedelemnövekedés megyénk munkásságánál is tapasztalható. A múlt év azonos időszakához viszonyítva, ez év júliusában a minisztériumi iparban 122,6 százalékra, a helyi iparban pedig 123 százalékra növekedtek a bérek. Ami a dolog lényege, a kormányzat biztosította is a megfelelő anyagi alapot a felemelt bérekhez. A konzerviparban majdnem kétszeresére emelkedtek a bérek, bár a termelés még mindig nem érte el a felemelt bérhez viszonyított színvonalat. Térjünk át a munkásokat érintő különböző szolgáltatások árindexeinek alakulására, iigye- lembevéve, hogy a kereset a munkásoknál az 1938-as keresethez viszonyítva tizenhat-tizennyolcszoros. Ugyanakkor 1955-beri a munkások és alkalmazottak által vásárolt fogyasztási cikkek és az igénybe vett szolgáltatások árai átlagosan 9,7-szer magasabbak, mint 1938-ban. Leginkább megdrágultak a ruházati cikkek, amelyeknek szorzószáma 1938- hoz képest több mint tizenegy- szeres. Ezután az élelmiszerek következnek 12,5-szeres szorzószámmal. Ezzel szemben igen kis mértékben nőttek a Szolgáltatások díjai, elsősorban a lakbérek. Ezek együttes szorzószáma 1955 és 1938 között 2,8. A hivatalos fobérleti lakbérek — a lakáshiány ellenére — 1956-ban I csak másfélszer akkorák, mint 1938-ban. Ezzel szemben a szabad alku tárgyát képező albérleti díjak 1938-hoz képest mintegy tízszeresükre emelkedtek. Viszonylag kedvezően alakult a vegyes iparcikkek közül a rádió és a kerékpár ára is. íme, így néz hí az összehasonlítás a statisztika tükrében. Érdemes elgondolkodni a számokon, amelyek jól bizonyítják életünk kultúrálódását,, élet- színvonalunk, jövedelmünk növekedését. Érvek egész sorát lehetne még felsorakoztatni, de talán ennyi is elég. Érthető, hogy növekednek az igények, de ezt a termelés színvonalának növekedése kell, hogy megalapozza. Ennek érdekében kell csökkenteni a mezőgazdaság és az ipar termelési költségeit, növelni a termelés mennyiségét, mert csak így tudjuk megfelelő árualappal ellátni a belső piacot és leszünk képesek exportálni. .......SéTQ KÖSßSJy A me sterséges hold Hűvös, októberi reggel, vasárnap. Megveszem az újságot, szórakozottan a zsebembe gyűröm, : megyek tovább. Később gondolok egyet, nyúlok érte a kabát ; alá, nézegetni kezdem, csak úgy menet közben. Mindjárt az első : oldalon ordít rám a hír, olyan erővel, mintha jól fejbekólinta- nának; A Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges hóidat! - Kétszer egymásután elolvasom a tudósítást, oly eleven erővel ; hat rám, minden szót kívülről tudok. Csodálat és áhítat, a boldogság megható érzése, újjongás, valami mély és titkos erő, büszkeség, és ki tudja viég, mi minden keveredik bennem, valami különös-furcsa remegéssel! Ilyet érezhették tán azok az ősi elődök, amikor lejöttek a fáról, mikor otthagyták a barlangot., amikor elkészült az első balta. így ujjonghattak annakidején az első hajónak, a papírnak, így dobogtatta meg talán a szívüket a tűz lobogása, amikor először érezték melegét és láthatták fényét. Valami ilyesfélét érethettek Kolűmbusék, amikor az áhított partra értek, így keveredett tán az emberekben áhítat és csodálat, amikor a gőzgépet meglátták, amikor magasba emelkedni látták az első repülőgépet, amikor először kapcsolták be a rádióti Megyek haza, várnak az ebéddel. Az égre nézek — akaratlanul — hátha meglátom azt a pa- | rányi pontot, közben azt érzem: erősödünk. Minden perccel nagyobb lesz az ember! ősz van, s mégis: mintha ma lépnénk a tavaszba. Talán az emberiség eljövendő tavaszának távoli fuvallata ért el hozzám, hogy előre jelezze közeli eljöttét egy örök tavasznak? Varga Mihály A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói kérik A Kiskunfélegyházi Gépgyár dolgozói a III. negyedéves tervüket jóval a 100 százalék felett teljesítették. A dolgozók meg is tettek mindent ahhoz, hogy ezt a jó eredményt elérhessék. A gépgyáriaknak azonban egy dolog nagyon fáj. Mégpedig az, hogy ők nem rendelkeznek szépen felszerelt kultúrházzál. — Akárhányszor átmennek a Bányászati Berendezések Gyára kultúrházába, eszükbe jut, hogy milyen kulturált helyen szórakozhatnak a Bányászati Berendezések Gyára munkásai: Igaz, hogy van már nekik is termük, ahol biliárdasztal van (itt egy-két ablak hiányzik), de ezen túl semmi sincs. Pedig ők is szeretnének kikapcsolódni a napi munka után, szeretnének sportolni, szórakozni. Helyesnek tartanák a gépgyári dolgozók, ha a megyei illetékes szervek megvizsgálnák ezt a kérdést és a kultúrház . szebbé és jobbá tételéhez nem sajnálnák megsürgetni az illetékes szakminisztériumot.---- ■ ■ ■ ■ m s*~~FA LUSI TANÍTÓK A KISZ-BEN IFJÚSÁGI szervezeteink életének, a fiatalok iskolán kívüli nevelésének, az egész ifjúsági mozgalom érdekessé, vonzóvá tételének egyik sarkalatos kérdése, hogy a szocializmushoz hű tanítók ott vannak-e a KISZ szervezeteiben? Ha igennel tudnak válaszolni erre a kérdésre alapszervi titkáraink, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy élet is van a szervezetben és hasznos dolgokkal töltik idejüket fiataljaink. Ezt tapasztalatból • mondhatom. És egyre több az ilyen pedagógusok száma. Izsákon például, ahol fiatal tanítók is ringatták az új, kommunista jellegű ifjúsági szervezet bölcsőjét, négyen-öten rendszeresen dolgoznak a fiatalok között. Egy tanár a szakmai oktatás, két tanítónő leányszakkör szervezésén, a harmadik 14—16 éves gyerekek szervezésén és foglalkoztatásán dolgozik. A LAJOSMIZSÉHEZ tartozó Közös és Felsőlajos tanyavilágában tanítók segítségével irányítják a szervezetet. Szüreti bálák megrendezésében segítik, műsorokra tanítják, a KISZ nevelési elveivel és a Szervezeti Szabályzat tervezetével ismertetik meg ezek a pedagógusok a fiatalokat. Kemmer Mihály »tanító bácsi« Budapestre visz majd kirándulni jól dolgozó kiszis- tákat, a hármashatárhegyi iskolánál Halasi Mihály, az EPOSZ tagjaival foglalkozik, hogy szervezetük K ISZ-Kzervezctté alakuljon át. Orgoványon Nagy Klára és néhány tanító társa kultúrcsoport szervezésével, műsorok tanításával fáradozik. A borbási iskolában a lelkes tanítónő, Kelő Mihályné vezetésével ezüstkalászos tanfolyamot és leányszakkört szerveznek a fiataloknak. Kerekegyházán Hazag László irányításával nagyon szép kultúr- és klubélet alakul ki a KISZ. és kultúrotthon szervezésében; SAJNOS azonban, nem minden község pedagógusai segítik a KISZ-t. Lajosmizsén például egyetlen tanítót sem lehet találni a községi KlSZ-szervezet- ben, s ugyanúgy Bugacon, Ja- kabszálláson, Lakiteleken, vagy Külső-Ballószögön sem. ’ Pedig ezeken a helyeken is nagy számban élnek becsületes tanítók, csak még nem találták meg a módját a serdülő ifjúsághoz való közeledésnek. A kiszisták- pedig örömmel vennék, ha foglalkoznának velük. Jön a tél és vele együtt jönnek falvainkban a hosszú, unalmas esték. Ahol még nem teszik, tanítóink is nagyszerűen tudnának segíteni abban, hogy ezek az esték megrövidüljenek és unalom helyett szórakozásban, hasznos elfoglaltságban részesülne a tanyák és falvak ifjúsága. FALVAK PEDAGÓGUSAI! Jöjjenek a KISZ-be, kéri és várja önöket az ifjúság. Munkájukért hálásak lesznek a szülők, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és azok a fiatalok, akik önöktől tanulnak becsületesen élni, gondolkodni, művelt módon viselkedni, tisztelni az időseket és szeretni az éltető munkát. Horváth Ignác A vér nem válik vilié Anagni festői völgyében Róma és Nápoly között 3 farkaskutya őrizte a városka juhnyá- ját. A nyájat hirtelen farkasok támadták meg. A kutyák csak hangosan ugattak, de egykedvűen nézték, hogyan pusztítják a rájuk bízott nyájat. A farkasok öt bárányt megöltek s felfaltak, húszat többé-kevésbé súlyosan megsebesítettek. A három kutya árulása igen meglepte gazdáikat, akik elhatározták, hogy többé nem bízzák rájuk a nyájat;
