Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-09 / 236. szám
A Galéria hatása kénzömiivészeinkí Pg ÉRDEMES FILLÉRT ÁLDOZNI, ha as FORINTOT KAMATOZIK... Megnyílt Budapesten a Kossuth Lajos téren a Magyar Nemzeti Galéria, amelynek termeiben egyelőre a XIX. század magyar képzőművészeinek az állandó közszemlére tett alkotásaiban gyönyörködhet a művészetet szerető közönség, de egy éven belül még öt szakaszban kerül nyilvánosság elé mindaz az anyag, amely eddig — helyszűke miatt — a múzeumi raktárakban volt elhelyezve, s csak nagyon ritkán szerepelt egy-egy kiállításon. Amellett, hogy a Galéria jelentős mértékben szolgálja a tömegek kultúrájának a növelését, ízlésének a csiszolódását, kétségtelenül segíti majd festőink és szobrászaink fejlődését is. Erről beszélgettünk Szabó Lajos fiatal, Munkácsy-díjas festőművésszel, aki jelenleg kétesz- tendős alkotómunkát végez a kecskeméti Művésztelepen. — Ismerem a Kossuth Lajos téri palota belsejét, amelyben a Galériát berendezték — mondotta —, más célnak nem is felelne meg ilyen jól, mint a képzőművészeti alkotások állandó kiállításának. — Sokat jelent nekünk, fiatal festőknek is. mert a Galéria képanyagán lemérhetjük képző- művészetünk fejlődésének folytonosságát, másrészt a vázlatgyűjtemények tanulmányozása által megismerkedhetünk a nagy mesterek úgynevezett »műhelytitkaival'*. — Nyilvánvaló, hogy minden élő magyar képzőművész, köztük a fiataloknak is egyik vágya lesz ezentúl, hogy valamelyik alkotásuk helyet kapjon a Galériában, hiszen ezáltal már bekerül a magyar képzőművészet történetébe is. Ez pedig ösztönzően hat majd reánk, azt az igényt támasztja bennünk, hogy minél kiválóbb műveket alkossunk, többet törődjünk a műgonddal, mert mi tagadás, ez eléggé hiányzik a mostani művészgeneráció alkotásainak a megmunkálásából. — A napokban nyílt meg Baján az állami gazdaságok csemegeboltja. A fővárosi nívójú szaküzlet bort, húst, tejterméket és gyümölcsöt is árusít a lakosság nagy megelégedésére, mivel minden termék az állami gazdaságok elsőrendű termelvé- nyeiböl kerül ki. QLmi lesznek árvák Édesanya. Ebben a «- szóban testesül meg az élet tengernyi gondja, bánata, álmatlan éjszakája, a féltő aggódás, a szeretet, s mindaz, amit egy anya ad gyermekének. Egy drága édesanya távozott el fiatalon, 38 éves korban. Húsz éve dolgozott az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban. Élete nem volt ká- naán. A munkásasszonyok nehéz sorsát hordozta. Hét gyermek nevelése nehezedett a vállára. Néha, amikor szóbahozták a betegséget, ő is megemlítette, hogy neki is van valami baja, de ha arra gondolt, mi lesz a gyerekekkel, így nógatta magát: muszáj dolgozni. .. De a betegség nem nézte a családot. Jött mint a vészfelleg, feltartóztathatatlanul. Az égjük nap aztán Vágó Pálné nem jött be dolgozni. — ö beteg? Gyere- kei? Férje? — találgatták munkatársai. Gili- eze Mihályné vállalkozott a távolmaradás okának kiderítésére. Felkereste a családot. Beszélgetett Vágó- néval, az apróságokkal, s az ott tapasztaltakat másnap ebben a gondolatban sűrítette: Erzsiké — ÜB-elnök —, ha egy kis szívetek van, gondoljatok a Vágócsaládra. .. P énz, konzerv került a kommunista Erzsiké néni szatyrába. Szabolesiné- yal másnap Dekopog- tattak a szűkösen élő családhoz. A hívó szóra beléptek. Csend fogadta őket. Kisírt szemű gyermekeket és egy viaszsárga arcú halott asszonyt találtak ott. A két asszony körülnézett. Huzatlan ágynemű, szegényes berendezés. Édesanyák, gyermekeik vannak, értettek a látottakból. Fáradtan, megrendülve indultak visszafelé a gyárba, miközben a segítség lehetőségeit vitatták. Ahogy a kapun beléptek, közük velük, hogy többen várják őket az ÜB-irodá- ban. A dolgozók már megtudták a lesújtó hírt. A néma, kínos csendben egyszer csak az egyik asszony megszólal: — Erzsiké néni, szabad gyűjteni az árváknak? — Csak az adjon, aki akar... Pár perccel később már egymás után kerülnek a papírlapra az adakozók nevei. Majdnem minden munkás adott, pedig nekik is meg kell nézni, hová teszik a forintot. Amit adtak, azt szívesen adták, munkásszívvel adták. 3640 forint gyűlt össze. S ekkor Erzsiké néni, Lesi Fe- rencné, Juhász János- né, kézenfogva a kis árvákat, ellátogattak az Állami Áruházba és más üzletbe, ahol vásároltak négy dunnahuzatot, egy lepedőt, két párnahuzatot, egy takarót, egy abroszt, tíz törülközőt, két konyharuhát, négy gyerekcipőt, egy öltöny ruhát, négy kesztyűt, egy férfinadrágot, két gyerekharisnyát, egy férfi pulóvert, egy lánykanadrágot, három gyermekmackót, egy férfi alsónadrágot, három kg zsírt, tíz kiló lisztet, két kiló cukrot, szappant. Maradt még 775 forint a két kisebb gyereknek a lódenkabátra. Kri- zsánnóék csoportja pedig 400 forintért vásárol még tüzelőt a családnak. Ezt a segíteniakarást a munkásszív, a munkásszolidaritás szülte. Nem volt szükség hangoshíradóra, agitációra, mindenki adott, szíve szerint. És amikor a temetőben örök nyugalomra helyezték Vagonét, több mint kétszázan hallgatták Rácz Janka búcsúztató szavait. A z édesanya el- ^ ment, itthagyta hét kis árváját, munkatársait. De a kis Vágó-gyermekek nem lesznek magukra hagyatva, nem az árvák keserű kenyere jut asztalukra. Egy egész üzem fogadta őket gondjaiba, ■ az AKK gyermekei lettek. Venesz í A SOLTI GÉPÁLLOMÁSON a | cséplés megkezdése előtt meg- | beszélésre hívták össze a cséplő- I munkásokat s úgy határoztak, I hogy minden dolgozó megfizeti ja 24 forintos balesetbiztosítást. * Az emberek előbb vonakodtak, I majd mégis megkötötték a biz- jtositási szerződést. Nem sokkal I ezután történt, hogy augusztus • végén Kovács Sándor 20 éves I fiatalembert galamblopás miatt í megölték. Igaz, hogy a halottat | leitámasztani nem lehet, a hoz- | zátartozóknak mégis jól esik az I anyagi segítség. Kovács Sándor «édesanyja szeptember 18-án át- I vette a 24 forintos biztosítási díj I ellenében a 10 000 forintot a biz- | tosító vállalattól. | Egy másik eset. Budai János ♦ solti lakos szeptember 13-án kö- i tölt megállapodást egy tehénre, tamely 24—26 liter tejet adott. 1 Erre három napra a tehén szö- | get nyelt és le kellett vágni. A * húst — mivel élvezhető volt — I kimérték, ezért kapott Budai bá- t esi 3000 forintot, 7000-et pedig a biztosító fizetett ki hiánytalanul a gazdának. TÓTH ISTVÁN! Harta kékespusztai lakos juhait és sertéseit biztosította 750 forintért. A felesége nagy családi perpatvart esi-, nált, elválással fenyegetőzött s férjével együtt szidta a biztosító embereit is. Ezután rövidesen, bajba keveredett a család, több juh és sertés elhullott. Tóthné elkeseredésében ismét fellángolt,1 nem hitte, hogy kapnak valamit* De kaptak. A 750 forint ellenében 6000 forintot. Azóta Tóthné igen szívesen látja a biztositó vállalat .embereit s a kártérítésből vásárolt új jószágállományt már maga az asszony biztosította. ÖZV. VÉR 1STVÁNNÉ bösz- töri lakosnak a tanyája égett le a múlt hetekben, de minden értéke biztosítva volt. Így 133 forint biztosítási díj ellenében 65 ezer forint kártérítést kapott. , NEM ÁRT TEHÁT számvetést1 csinálni: érdemes-e fillért áldoz-: ni, ha az sok forintot kamatozik vissza? Bizony érdemes! Dér László j j □ Univerzális háztartási gé«pet szerkesztett a közelmúltban l a stuttgarti Elektroma cég. A | Mercedes-Univerzal nevű gép- ! pel igen egyszerűen tisztíthatok I a legkülönoözőbb padlók. A gép I egyidőben tisztítja, keni és fé- | nyezi a padlót. Ezenkívül a ♦ padló gyalulására és felmosásá- | ra is felhasználható. Nagy elő- I nye, hogy a padló felmosásakor |még a vizet is felszívja. j Cl Kitűnő paradicsomtcrmést X ért el az idén Jovan Rados bá- í nyász, a szerbiai Arangyelovac I város közelében levő kertjében. ♦ Legnagyobb paradicsoma 880 I gramm súlyú, tehát majdnem | egy kiló volt. } □ Üj hangmérőt szerkesztet| tek a hesseni mezőgazdasági és 1 erdészeti kamara munkatársai, j amelynek segítségével azt meg t lehet állapítani, milyen vastag | szalonnája van az élő disznónak. 2 Az új mérőkészülék a visszhang ♦ elven működik. □ Perionból készült bankje->j gyek forgalombahozatalára akar-! nak áttérni Nyugat-Németor-Í szágban. Az előzetes kísérletek! jól beváltak, mert a perionból' készült bankjegyek nem gyűröd-' nek, nem szakadnak, jobban el-' lenállnak a nedvességnek ésj egyéb vegyi hatásoknak,' mint- az eddigi papírpénzek. □ Argentínában fogy a leg-, több marhahús. A legújabb sta-i tisztikai adatok szerint az átla-j gos argentínai évente 97 kilo-; gramm marhahúst fogyaszt. — Franciaországban egy lakosra ■ számítva évi 50 kilogramm a1 marhahús fogyasztás. □ Forgalomba állították Béig-1 rád ban az első magyar vízibuszt,' amelyből tudvalevőleg ötöt ren»' delt Jugoszlávia. A kis hajót; egyelőre sétahajózásra veszik! igénybe Belgrád—Zimony—Um-; ka és Szlankamen között. : V. Marija Iljinyicsna arra kért, hogy a lehető legóvatosabban közöljem Krupsz- kajával a szerencsétlenséget. Nagyezsda Konsztantyinovna a Közoktatásügyi Népbiztosságon volt, s mit sem tudott a merényletről. Menetközben, a lépcsőn valaki utánam szaladt a Népbiztosok Tanácsából, hogy együtt tudassuk Nagyezsda Konsztantyinovnával a történteket. Az udvaron vártunk rá. Hamarosan megérkezett. Amikor feléje közeledtem, bizonyára feldúlt arcomból ítélve kitalálta, hogy valami borzasztó történt, megállt, s keményen a szemembe nézve így szólt: — Ne szóljon semmit, csak annyit mondjon — él, vagy meghalt. — Becsületszavamra, Vlagyimir Iljics csak könnyebben sebesült — feleltem. Egy pillanatig még állt, aztán felment. Mi szótlanul követtük egészen Vlagyimir Iljics ágyáig. Lenin önkívületben feküdt. Megérkezett Vera Mihajlovna Velics- kina, Boncs-Brujevics feleségé, aki orvos volt. Megtapintotta Iljics pulzusát, morfiumot fecskendezett be neki, s azt tanácsolta, hogy a sebészek megérkeztéig ne háborgassuk, csak húzzuk le a cipőjét, s amennyire lehet, vetkőzhessük le. Közben az történt, hogy kézről kézre adtunk egy szalmiákszeszes fiolát, s valamelyikünk elejtette. A fiola széttörött. A szobát pillanatok alatt átható szal- miákillat töltötte be. Vlagyimir Iljics ettől magához tért, és azt mondta: — Most már jó..: Felsóhajtott, majd újra eiszendere- dett. Valószínű, hogy a szál m iáki Hat felfrissítette, a morfium pedig némileg Tompította a fájdalmát. Aztán Mine professzor is megjött. Nem üdvözölt senkit, hanem pillanatnyi késlekedés nélkül egyenesen Vlagyimir H at esztendő Lenin mellett — Ss. ft. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — Iljics ágyához sietett, ránézett s röviden csak annyit mondott: — Morfiumot! — Már beadtuk — felelte Velicskina. Mine professzor közben fehér köpenyt öltött, két kezének mutatóujjával megmérte a Vlagyimir Iljics karján látható sebek közötti távolságot, néhány pillanatig gondolkodott, aztán fürge, mozgékony ujjakkal végigtapogatta a sebesült karját és mellét. A professzor arcáról lerítt, hogy valamit nem ért. A szobában halotti csönd honolt, a jelenlevők még a lélegzetüket is visszafojtották. Mindenki a professzor szavait leste. Mine időnként halkan mondogatta: — Az egyik a karban... De hol a másik? A nagy véredények sértetlenek. A másikat nem találom. Hol lehet?... Hirtelen a professzor szeme megakadt egy ponton, s elsápadt. Visszahőkölt, majd falfehér arccal sietve tapogatni kezdte Vlagyimir Iljics nyakát. — Itt van! A nyak ellenkező — jobb — oldalára mutatott. Az orvosok Összenéztek, sokmindent megértettek. Nyomasztó csönd támadt. Szavak nélkül is megértettük, hogy valami rettenetes, valami helyrehozhatatlan történt. Elsőnek Mine tért magához: — A kart tegyük sínbe! Van keménypapír a közelben? Találtunk egy darab kartonlemezt. Mine gyorsan kivágta belőle a megfelelő darabot, s ráfektette a sebesült kart. — így könnyebb a betegnek — magyarázta. Nemsokára eltávoztam Lenin lakásáról. Bár a sebesülés veszélyes volt, s a beteg állapota súlyosnak látszott, mégis igyekeztem megnyugtatni magam: az orvosok majd segítenek, Vlagyimir Iljics szervezete szívós, a szíve erős. Gondolni sem akartam Lenin halálára. Két-három nap múlva már' biztosan tudtuk, hogy Vlagyimir Iljics életben marad! Már a merényletet követő éjszaka folyamán fény derült az eset néhány részletére. Fanni Kaplan, a merénylő, egy eszer terrorista banda tagja volt. Ugyanez a banda ölte meg Petrográdban Urickijt és Volodarszkijt. A merénylő a gaztett után a tömeggel együtt kisodródott az üzem udvaráról. Az emberek futottak, de kezdetben azt sem tudták, hogy ki lőtt Leninre. A terrorista nő arra számított, hogy a tömegben elvegyülve észrevétlenül elinalhat. Nem messze az üzemtől, az utcán egy könnyű homokfutó várt rá. Arra viszont már nem volt alkalma, hogy használja is. Néhány gyerek, aki a merénylet elkövetésekor a gyár udvarán tartózkodott, csoportba verődve követte Káplánt, s rá mutogatva kiáltozta: — Ö az! Ö az! A gyerekek leleményessége révén sikerült elfogni a gyilkost. Néhány ember utolérte a villamos megállónál, és visz- szahurcolta a gyár udvarára. A tömeg felháborodva morajlott, sokan öklüket rázva rohantak rá, s ott a helyszínen darabokra szaggatták volna, ha a munkások egy csoportja meg nem állítja a rohamot. Valaki leintette az embereket: — Mit csináltok, elvtársak? Hiszen még ki kell hallgatni! " * Egy óra múlva már a Csókán volt -a bandita. A matrózsapkás férfit, aki a lövések Után futott Vlagyimir Iljics felé, szintén, hamarosan elfogták. A merénylő cin-, kosa volt. Lenin egészséges szervezete és a rend-; kívül gondos ápolás megtette a magáét:, két-három hét múlva Vlagyimir Iljics, újra elnökölt a Népbiztosok Tanácsának, ülésein. Néhány hónap elteltével Vlagyimir Iljics teljesen egészséges lett, ismét elment a Michelson-gyárba, s beszédet mondott a munkásgyülésen. A munka-' sok határtalan örömmel fogadták. Első kérdésük az volt: — Hogy szolgál az egészsége, Vlagyimir Iljics? — Köszönöm. Nagyszerűen — felelte' mosolyogva Lenin. Megkezdődött a gyűlés. A munkások újra hallhatták vezérük gyújtóhatású, lelkes beszédét. * A Népbiztosok Tanácsának felelős; munkatársai elhatározták, hogy titokban filmet készítenek Leninről. Lenin éppen csak felkelt a betegágyból, s fontos volt megmutatni a népnek, hogy, egészséges és jó erőben van. A felvételt egy tapasztalt operatőrre, bízták. Arra kérték, úgy készítse a fel-; vételeket, hogy Vlagyimir Iljics észre, ne vegye. Mindannyian tisztában voltak1 vele, hogy ellenkező esetben az egész összeesküvés kútba esik. Vlagyimir Iljics semmiképpen sem egyezik bele,' Tiogy lefilmezzék. Verőfényes délelőtt köszöntött ránk1 azon a napon, amelyre a -hadművelet« végrehajtását kitűzték. Az operatőr és segédei a Kreml különböző pontjain helyezkedtek el, az aszfaltos járda mentén. a Cár-Puskánál és az arzenál épületénél. Itt fog Vlagyimir Iljics sétálni, •v/'-v - (Folyt; kövji y. * >
