Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-09 / 236. szám

A Galéria hatása kénzömiivészeinkí Pg ÉRDEMES FILLÉRT ÁLDOZNI, ha as FORINTOT KAMATOZIK... Megnyílt Budapesten a Kos­suth Lajos téren a Magyar Nem­zeti Galéria, amelynek termei­ben egyelőre a XIX. század ma­gyar képzőművészeinek az ál­landó közszemlére tett alkotá­saiban gyönyörködhet a művé­szetet szerető közönség, de egy éven belül még öt szakaszban kerül nyilvánosság elé mindaz az anyag, amely eddig — hely­szűke miatt — a múzeumi rak­tárakban volt elhelyezve, s csak nagyon ritkán szerepelt egy-egy kiállításon. Amellett, hogy a Galéria je­lentős mértékben szolgálja a tömegek kultúrájának a növelé­sét, ízlésének a csiszolódását, kétségtelenül segíti majd festő­ink és szobrászaink fejlődését is. Erről beszélgettünk Szabó La­jos fiatal, Munkácsy-díjas festő­művésszel, aki jelenleg kétesz- tendős alkotómunkát végez a kecskeméti Művésztelepen. — Ismerem a Kossuth Lajos téri palota belsejét, amelyben a Galériát berendezték — mon­dotta —, más célnak nem is fe­lelne meg ilyen jól, mint a kép­zőművészeti alkotások állandó kiállításának. — Sokat jelent nekünk, fiatal festőknek is. mert a Galéria képanyagán lemérhetjük képző- művészetünk fejlődésének foly­tonosságát, másrészt a vázlat­gyűjtemények tanulmányozása által megismerkedhetünk a nagy mesterek úgynevezett »műhely­titkaival'*. — Nyilvánvaló, hogy minden élő magyar képzőművész, köztük a fiataloknak is egyik vágya lesz ezentúl, hogy valamelyik alkotásuk helyet kapjon a Ga­lériában, hiszen ezáltal már be­kerül a magyar képzőművészet történetébe is. Ez pedig ösztön­zően hat majd reánk, azt az igényt támasztja bennünk, hogy minél kiválóbb műveket alkos­sunk, többet törődjünk a mű­gonddal, mert mi tagadás, ez eléggé hiányzik a mostani mű­vészgeneráció alkotásainak a megmunkálásából. — A napokban nyílt meg Ba­ján az állami gazdaságok cse­megeboltja. A fővárosi nívójú szaküzlet bort, húst, tejtermé­ket és gyümölcsöt is árusít a la­kosság nagy megelégedésére, mivel minden termék az állami gazdaságok elsőrendű termelvé- nyeiböl kerül ki. QLmi lesznek árvák Édesanya. Ebben a «- szóban testesül meg az élet tengernyi gondja, bánata, álmat­lan éjszakája, a féltő aggódás, a szeretet, s mindaz, amit egy anya ad gyermekének. Egy drága édesanya távozott el fiatalon, 38 éves korban. Húsz éve dolgozott az Alföldi Kecskeméti Konzerv­gyárban. Élete nem volt ká- naán. A munkásasszo­nyok nehéz sorsát hor­dozta. Hét gyermek ne­velése nehezedett a vállára. Néha, amikor szóbahozták a betegsé­get, ő is megemlítette, hogy neki is van vala­mi baja, de ha arra gondolt, mi lesz a gye­rekekkel, így nógatta magát: muszáj dolgoz­ni. .. De a betegség nem nézte a családot. Jött mint a vészfelleg, fel­tartóztathatatlanul. Az égjük nap aztán Vágó Pálné nem jött be dol­gozni. — ö beteg? Gyere- kei? Férje? — találgat­ták munkatársai. Gili- eze Mihályné vállalko­zott a távolmaradás okának kiderítésére. Felkereste a csalá­dot. Beszélgetett Vágó- néval, az apróságokkal, s az ott tapasztaltakat másnap ebben a gondo­latban sűrítette: Erzsi­ké — ÜB-elnök —, ha egy kis szívetek van, gondoljatok a Vágó­családra. .. P énz, konzerv ke­rült a kommu­nista Erzsiké néni szatyrába. Szabolesiné- yal másnap Dekopog- tattak a szűkösen élő családhoz. A hívó szóra beléptek. Csend fogad­ta őket. Kisírt szemű gyermekeket és egy viaszsárga arcú halott asszonyt találtak ott. A két asszony körül­nézett. Huzatlan ágy­nemű, szegényes beren­dezés. Édesanyák, gyer­mekeik vannak, értet­tek a látottakból. Fáradtan, megren­dülve indultak vissza­felé a gyárba, miközben a segítség lehetőségeit vitatták. Ahogy a ka­pun beléptek, közük velük, hogy többen vár­ják őket az ÜB-irodá- ban. A dolgozók már megtudták a lesújtó hírt. A néma, kínos csendben egyszer csak az egyik asszony meg­szólal: — Erzsiké néni, szabad gyűjteni az ár­váknak? — Csak az adjon, aki akar... Pár perccel később már egymás után ke­rülnek a papírlapra az adakozók nevei. Majd­nem minden munkás adott, pedig nekik is meg kell nézni, hová teszik a forintot. Amit adtak, azt szívesen ad­ták, munkásszívvel ad­ták. 3640 forint gyűlt össze. S ekkor Erzsiké néni, Lesi Fe- rencné, Juhász János- né, kézenfogva a kis árvákat, ellátogattak az Állami Áruházba és más üzletbe, ahol vá­sároltak négy dunna­huzatot, egy lepedőt, két párnahuzatot, egy takarót, egy abroszt, tíz törülközőt, két konyharuhát, négy gye­rekcipőt, egy öltöny ru­hát, négy kesztyűt, egy férfinadrágot, két gye­rekharisnyát, egy férfi pulóvert, egy lányka­nadrágot, három gyer­mekmackót, egy férfi alsónadrágot, három kg zsírt, tíz kiló lisztet, két kiló cukrot, szappant. Maradt még 775 forint a két kisebb gyereknek a lódenkabátra. Kri- zsánnóék csoportja pe­dig 400 forintért vásá­rol még tüzelőt a csa­ládnak. Ezt a segíteniakarást a munkásszív, a mun­kásszolidaritás szülte. Nem volt szükség han­goshíradóra, agitációra, mindenki adott, szíve szerint. És amikor a temetőben örök nyuga­lomra helyezték Vago­nét, több mint kétszá­zan hallgatták Rácz Janka búcsúztató sza­vait. A z édesanya el- ^ ment, itthagyta hét kis árváját, mun­katársait. De a kis Vágó-gyermekek nem lesznek magukra ha­gyatva, nem az árvák keserű kenyere jut asz­talukra. Egy egész üzem fogadta őket gondjaiba, ■ az AKK gyermekei lettek. Venesz í A SOLTI GÉPÁLLOMÁSON a | cséplés megkezdése előtt meg- | beszélésre hívták össze a cséplő- I munkásokat s úgy határoztak, I hogy minden dolgozó megfizeti ja 24 forintos balesetbiztosítást. * Az emberek előbb vonakodtak, I majd mégis megkötötték a biz- jtositási szerződést. Nem sokkal I ezután történt, hogy augusztus • végén Kovács Sándor 20 éves I fiatalembert galamblopás miatt í megölték. Igaz, hogy a halottat | leitámasztani nem lehet, a hoz- | zátartozóknak mégis jól esik az I anyagi segítség. Kovács Sándor «édesanyja szeptember 18-án át- I vette a 24 forintos biztosítási díj I ellenében a 10 000 forintot a biz- | tosító vállalattól. | Egy másik eset. Budai János ♦ solti lakos szeptember 13-án kö- i tölt megállapodást egy tehénre, tamely 24—26 liter tejet adott. 1 Erre három napra a tehén szö- | get nyelt és le kellett vágni. A * húst — mivel élvezhető volt — I kimérték, ezért kapott Budai bá- t esi 3000 forintot, 7000-et pedig a biztosító fizetett ki hiánytalanul a gazdának. TÓTH ISTVÁN! Harta kékes­pusztai lakos juhait és sertéseit biztosította 750 forintért. A fele­sége nagy családi perpatvart esi-, nált, elválással fenyegetőzött s férjével együtt szidta a biztosító embereit is. Ezután rövidesen, bajba keveredett a család, több juh és sertés elhullott. Tóthné elkeseredésében ismét fellángolt,1 nem hitte, hogy kapnak valamit* De kaptak. A 750 forint ellené­ben 6000 forintot. Azóta Tóthné igen szívesen látja a biztositó vállalat .embereit s a kártérítés­ből vásárolt új jószágállományt már maga az asszony biztosította. ÖZV. VÉR 1STVÁNNÉ bösz- töri lakosnak a tanyája égett le a múlt hetekben, de minden ér­téke biztosítva volt. Így 133 fo­rint biztosítási díj ellenében 65 ezer forint kártérítést kapott. , NEM ÁRT TEHÁT számvetést1 csinálni: érdemes-e fillért áldoz-: ni, ha az sok forintot kamatozik vissza? Bizony érdemes! Dér László j j □ Univerzális háztartási gé­«pet szerkesztett a közelmúltban l a stuttgarti Elektroma cég. A | Mercedes-Univerzal nevű gép- ! pel igen egyszerűen tisztíthatok I a legkülönoözőbb padlók. A gép I egyidőben tisztítja, keni és fé- | nyezi a padlót. Ezenkívül a ♦ padló gyalulására és felmosásá- | ra is felhasználható. Nagy elő- I nye, hogy a padló felmosásakor |még a vizet is felszívja. j Cl Kitűnő paradicsomtcrmést X ért el az idén Jovan Rados bá- í nyász, a szerbiai Arangyelovac I város közelében levő kertjében. ♦ Legnagyobb paradicsoma 880 I gramm súlyú, tehát majdnem | egy kiló volt. } □ Üj hangmérőt szerkesztet­| tek a hesseni mezőgazdasági és 1 erdészeti kamara munkatársai, j amelynek segítségével azt meg t lehet állapítani, milyen vastag | szalonnája van az élő disznónak. 2 Az új mérőkészülék a visszhang ♦ elven működik. □ Perionból készült bankje->j gyek forgalombahozatalára akar-! nak áttérni Nyugat-Németor-Í szágban. Az előzetes kísérletek! jól beváltak, mert a perionból' készült bankjegyek nem gyűröd-' nek, nem szakadnak, jobban el-' lenállnak a nedvességnek ésj egyéb vegyi hatásoknak,' mint- az eddigi papírpénzek. □ Argentínában fogy a leg-, több marhahús. A legújabb sta-i tisztikai adatok szerint az átla-j gos argentínai évente 97 kilo-; gramm marhahúst fogyaszt. — Franciaországban egy lakosra ■ számítva évi 50 kilogramm a1 marhahús fogyasztás. □ Forgalomba állították Béig-1 rád ban az első magyar vízibuszt,' amelyből tudvalevőleg ötöt ren»' delt Jugoszlávia. A kis hajót; egyelőre sétahajózásra veszik! igénybe Belgrád—Zimony—Um-; ka és Szlankamen között. : V. Marija Iljinyicsna arra kért, hogy a lehető legóvatosabban közöljem Krupsz- kajával a szerencsétlenséget. Nagyezsda Konsztantyinovna a Közoktatásügyi Népbiztosságon volt, s mit sem tudott a merényletről. Menetközben, a lépcsőn valaki utánam szaladt a Népbiztosok Tanácsából, hogy együtt tudassuk Na­gyezsda Konsztantyinovnával a történ­teket. Az udvaron vártunk rá. Hamarosan megérkezett. Amikor feléje közeledtem, bizonyára feldúlt arcomból ítélve kita­lálta, hogy valami borzasztó történt, megállt, s keményen a szemembe nézve így szólt: — Ne szóljon semmit, csak annyit mondjon — él, vagy meghalt. — Becsületszavamra, Vlagyimir Iljics csak könnyebben sebesült — feleltem. Egy pillanatig még állt, aztán felment. Mi szótlanul követtük egészen Vlagyi­mir Iljics ágyáig. Lenin önkívületben feküdt. Megérkezett Vera Mihajlovna Velics- kina, Boncs-Brujevics feleségé, aki orvos volt. Megtapintotta Iljics pulzusát, mor­fiumot fecskendezett be neki, s azt ta­nácsolta, hogy a sebészek megérkeztéig ne háborgassuk, csak húzzuk le a cipő­jét, s amennyire lehet, vetkőzhessük le. Közben az történt, hogy kézről kézre adtunk egy szalmiákszeszes fiolát, s va­lamelyikünk elejtette. A fiola széttörött. A szobát pillanatok alatt átható szal- miákillat töltötte be. Vlagyimir Iljics ettől magához tért, és azt mondta: — Most már jó..: Felsóhajtott, majd újra eiszendere- dett. Valószínű, hogy a szál m iáki Hat fel­frissítette, a morfium pedig némileg Tompította a fájdalmát. Aztán Mine professzor is megjött. Nem üdvözölt senkit, hanem pillanatnyi késlekedés nélkül egyenesen Vlagyimir H at esztendő Lenin mellett — Ss. ft. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — Iljics ágyához sietett, ránézett s röviden csak annyit mondott: — Morfiumot! — Már beadtuk — felelte Velicskina. Mine professzor közben fehér köpenyt öltött, két kezének mutatóujjával meg­mérte a Vlagyimir Iljics karján látható sebek közötti távolságot, néhány pilla­natig gondolkodott, aztán fürge, mozgé­kony ujjakkal végigtapogatta a sebesült karját és mellét. A professzor arcáról lerítt, hogy valamit nem ért. A szobában halotti csönd honolt, a jelenlevők még a lélegzetüket is vissza­fojtották. Mindenki a professzor szavait leste. Mine időnként halkan mondo­gatta: — Az egyik a karban... De hol a másik? A nagy véredények sértetlenek. A másikat nem találom. Hol lehet?... Hirtelen a professzor szeme megakadt egy ponton, s elsápadt. Visszahőkölt, majd falfehér arccal sietve tapogatni kezdte Vlagyimir Iljics nyakát. — Itt van! A nyak ellenkező — jobb — oldalára mutatott. Az orvosok Összenéztek, sok­mindent megértettek. Nyomasztó csönd támadt. Szavak nélkül is megértettük, hogy valami rettenetes, valami helyre­hozhatatlan történt. Elsőnek Mine tért magához: — A kart tegyük sínbe! Van kemény­papír a közelben? Találtunk egy darab kartonlemezt. Mine gyorsan kivágta belőle a megfe­lelő darabot, s ráfektette a sebesült kart. — így könnyebb a betegnek — ma­gyarázta. Nemsokára eltávoztam Lenin lakásá­ról. Bár a sebesülés veszélyes volt, s a beteg állapota súlyosnak látszott, mégis igyekeztem megnyugtatni magam: az orvosok majd segítenek, Vlagyimir Il­jics szervezete szívós, a szíve erős. Gon­dolni sem akartam Lenin halálára. Két-három nap múlva már' biztosan tudtuk, hogy Vlagyimir Iljics életben marad! Már a merényletet követő éjszaka fo­lyamán fény derült az eset néhány rész­letére. Fanni Kaplan, a merénylő, egy eszer terrorista banda tagja volt. Ugyanez a banda ölte meg Petrográdban Urickijt és Volodarszkijt. A merénylő a gaztett után a tömeg­gel együtt kisodródott az üzem udva­ráról. Az emberek futottak, de kezdet­ben azt sem tudták, hogy ki lőtt Le­ninre. A terrorista nő arra számított, hogy a tömegben elvegyülve észrevétle­nül elinalhat. Nem messze az üzemtől, az utcán egy könnyű homokfutó várt rá. Arra viszont már nem volt alkalma, hogy használja is. Néhány gyerek, aki a merénylet elkövetésekor a gyár udva­rán tartózkodott, csoportba verődve kö­vette Káplánt, s rá mutogatva kiáltozta: — Ö az! Ö az! A gyerekek leleményessége révén si­került elfogni a gyilkost. Néhány ember utolérte a villamos megállónál, és visz- szahurcolta a gyár udvarára. A tömeg felháborodva morajlott, sokan öklüket rázva rohantak rá, s ott a helyszínen darabokra szaggatták volna, ha a mun­kások egy csoportja meg nem állítja a rohamot. Valaki leintette az embereket: — Mit csináltok, elvtársak? Hiszen még ki kell hallgatni! " * Egy óra múlva már a Csókán volt -a bandita. A matrózsapkás férfit, aki a lövések Után futott Vlagyimir Iljics felé, szintén, hamarosan elfogták. A merénylő cin-, kosa volt. Lenin egészséges szervezete és a rend-; kívül gondos ápolás megtette a magáét:, két-három hét múlva Vlagyimir Iljics, újra elnökölt a Népbiztosok Tanácsának, ülésein. Néhány hónap elteltével Vlagyimir Iljics teljesen egészséges lett, ismét el­ment a Michelson-gyárba, s beszédet mondott a munkásgyülésen. A munka-' sok határtalan örömmel fogadták. Első kérdésük az volt: — Hogy szolgál az egészsége, Vlagyi­mir Iljics? — Köszönöm. Nagyszerűen — felelte' mosolyogva Lenin. Megkezdődött a gyűlés. A munkások újra hallhatták vezérük gyújtóhatású, lelkes beszédét. * A Népbiztosok Tanácsának felelős; munkatársai elhatározták, hogy titok­ban filmet készítenek Leninről. Lenin éppen csak felkelt a betegágyból, s fon­tos volt megmutatni a népnek, hogy, egészséges és jó erőben van. A felvételt egy tapasztalt operatőrre, bízták. Arra kérték, úgy készítse a fel-; vételeket, hogy Vlagyimir Iljics észre, ne vegye. Mindannyian tisztában voltak1 vele, hogy ellenkező esetben az egész összeesküvés kútba esik. Vlagyimir Il­jics semmiképpen sem egyezik bele,' Tiogy lefilmezzék. Verőfényes délelőtt köszöntött ránk1 azon a napon, amelyre a -hadművelet« végrehajtását kitűzték. Az operatőr és segédei a Kreml különböző pontjain he­lyezkedtek el, az aszfaltos járda men­tén. a Cár-Puskánál és az arzenál épü­leténél. Itt fog Vlagyimir Iljics sétálni, •v/'-v - (Folyt; kövji y. * >

Next

/
Thumbnails
Contents