Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-31 / 255. szám

^8 ÄmTeToreviszi és ami hátr’ah’úzza' Készülnek ci zárszámadásra

a Tiszakécskei Permeteűgépgyár komnnnístáit1 “ “ “““

Bátor, határozott fellépésű, szókimondó ember a Tiszakécskei Permetezőgépgyár párttitkára. Azt mondják róla. hogy egyformán fáradhatatlan a munkában és a közügyek intézésében.

Amikor a kecskeméti JB egyik munkatársával, Naggyörgy elvtárssal az üzembe megérkeztünk, éppen árubeszerző úton volt. Emiatt csak később sikerűit vele megismerkednünk.

A gyárban előbb az épülő két szerelőcsarnokot néztük meg. Ha ezzel elkészülnek, a mühelyterü- let közel megduplázódik — mondta az igazgató.

Ezután a műhelyekbe látogattunk és ott párttagokkal, pár- tonkívüli munkásokkal beszélgettünk. A munkaidő befejeztével

valóságos kisgyülés alakult ki

körülöttünk. A körben állók arról beszéltek, hogy ha valaki még egyszer a munkáshatalomra emelné a kezét, vagy ellene bújtogatna. olajos öklükkel és kalapácsaikkal vernék szét a fejét. mert most már világosan látják, hogy tavaly mire ment a játék.

Igen, a munkások többsége így gondolkodik. Azonban azt is elmondották nekünk, hogy még olyanok is vannak, akik bátortalanok, bizonytalanok, vagy éppen téves nézeteket vallanak. Az ilyen dolgozókat az öntudatos munkások nem akarják magukra hagyni.

Hogy birkóznak meg vele? Mit tesznek a.párt politikájának megmagyarázása érdekében? Erről beszélgetünk több párttaggal, Iványi László lakatossal, Sáfrány István fúrógépkezelővel, Turucz elvtárs szerszámkészítővel, Elmondották hogy munkatársaikkal gyakran beszélgetnek politikai kérdésekről. Beszélgetéseik, vitáik anyagát nagyrészt a pártsajtóból merítik. Igen nagy érdeklődéssel olvasták a szovjet tudomány világraszóló eredményéről. a mesterséges holdról közölt tudósításokat. Ezzel kapcsolatban dolgozótársaik figyelmét arra hívták fel, hogy a szovjet tudomány minden sikere a béke megvédését is szolgálja, a mi erőnk gyarapodását, a mi sikerünket is jelenti.

Beszélgetésünk során magunk is meggyőződtünk arról, hogy az üzem kommunistái tettek egyet- mást a dolgozók tájékoztatása, a

párt politikájának hirdetése érdekében.

Már a szerezámműhelyben jártunk, amikor megérkezett Nagy Sándor elvtárs. a párttitkár. Mindenkivel kezetfogott és ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Érvelt, agitált, bizonyított.

— Az új bérezés — mondotta

— a lazaságok megszüntetését szolgálja, helyes arányt alakít ki az egyes iparágak dolgozóinak bérezése között és kedvezően hat a minőségre. Nincs igazuk azoknak — folytatta —. akik tücsköt-békát összehordanak és bércsökkenést emlegetnek. A bérek az előbbi évekhez képest növekedtek, természetesen megfelelő teljesítmények mellett

Nyomban ki is számítják ezt. A jelenlevők most havonta 100 120 forinttal többet keresnek, mint az előző évben, havi bérük 1200—1600 forint között mozog

— pedig a 100 forint munkabérre eső termelési értékük az előző évi 569 forinttal szemben csak 417 forint.

Igaza van a párttitkárnak. — Ilyen

nyíltan és konkrétan

kell erről mindenütt beszélgetni. A lényeket nem lehet letagadni.

Később az irodában folytattuk a beszélgetést. Kifogásoltuk, hogy valahogy hadilábon állnak az önkritikával, munkájuk fogyatékosságainak elemzésével. A beszélgetésből az tűnt ki, hogy a hibák feltárását szinte kizárólag felsőbb szerveiktől várják. A közelmúltban a járási pártbizottságon megbírálták fogyatékosságaikat. Nem mindennel értettek egyet, de azóta rendszeresen megtartják a vezetőségi üléseket, párttaggyűléseket és ők kezdeményezték az üzemi fürdő társadalmi munkával való elkészítését.

Igaz, többet is segíthetne a járási pártbizottság, de még hasznosabb lenne, ha hibák feltárásával párttaggyűléseken és pártvezetőségi üléseken maguk foglalkoznának behatóbban és nagyobb gondot fordítanának a dolgozók véleményének, javaslatainak, problémáinak tanulmányozására.

Hiányosságaik másik eredője, hogy sok fontos párthatározatot nem ismernek megfelelően. Még csak tájékoztatást sem kaptak például az átlagbér-ellenőrzésről szóló párthatározatról. Helytelen elképzeléseik vannak egyeseknek az osztályharcról. Vízhányó: eívtárs nézete szerint senkit sem akarnak megsérteni az üzem dolgozói közül, ezért nem beszélnek az osztályharc kérdéséről.

Sajnos, több fontos politikai kérdés is elkerüli figyelmüket. Nem foglalkoznak például az ellenforradalmárok által meglovagolt nacionalizmus, a »minden magyar testvér« hamis jelszónak a leleplezésével. Pedig ezekre, helyi konkrét példák útján is jó; cáfolatot találnának. Hiszen aj kulákok, földbirtokosok és gyá-J rosok érdeke mindig különbö-J zött a dolgozók érdekétől. Nemi barátság, hanem alapvető érdek-t ellentét, osztályharc volt közöt-] tűk. Dolgozóink egy dologra számíthattak; más országok dolgo-j zóinak rokonszenvére —, ha; módjuk volt rá —, támogatású-; ra, testvéri segítségére. Számost példáját adták ennek a szociális-; ta országok, különösen a Szov-j jetunió dolgozói. Éppen ezért] közelebb állnak ók hozzánk, mint! a régi úri világ haszonélvezői,] akik nem testvérei, hanem ellen-j ségei dolgozó népünknek.

Az üzemi pártszervezet egyes] tagjainál néha

hiba van a határozott kiállásban:

is. Az igaz, hogy a párttitkárt: ilyesmivel nem lehet vádolni. <3 kimondja az igent, vagy nemet. De nem lehet ezt elmondani az: ÜB elnökéről, Andó elvtársról Az üzembe már több mint egy; hónapja új bérezést vezettek be, azonban Andó elvtárs a dolgo-: zók előtt ezzel kapcsolatban még nem foglalt állást, se mellette, se ellene. Az új. bérrendezés szövegezését az üzem veze-» tői közül négyen aláírták, csakj Andó elvtárs aláírása hiányzik onnan. Azzal odázza el és halogatja, hogy felsőbb szerveinek állásíoglalását, utasítását várja. Az ilyen magatartás nyilvánvaló jót nem szül az üzem dolgozói; körében. El kell érni, hogy ne csak a párttitkár és néhány ember, hanem az üzem többi vezetői és kommunistái is megtanuljanak igent, vagy nemet mon-i dani.

Anélkül, hogy eredményeiket vagy nehézségeit lekicsinyel-: nőnk, illetve eltúloznánk, hangsúlyozzuk, hibáik nagy részé tűi megszabadulhatnak, ha munkájukat önkritikusabban vizsgálják és elvárják minden kommunistától a bátor, határozott kiállást a párt politikája mellett. J Nagy József ;

Az ősz a gazdasági év végét jelenti a parasztembernek. Ilyenkor számbaveszi az elfutott év eseményeit és készíti cl a következő év tervét. Elhatározza, mennyi búzát, árpát, kukoricát vet, hány növendék állatot nevel, hányat állít hízóba. Papírt, ceruzát vesznek elő az egyéni gazdák, de noteszokat írnak, terveznek tele a termelőszövetkezetiek.

Készülnek a zárszámadások a bajai járás termelőszövetkezeteiben is. Különösen élenjár ebben a munkában a siikösdi Vörös Zászló Termelőszövetkezet, a vaskúti Kossuth és a garai Vörös Október Tsz. De folyik a leltározás előkészítése a csátaljai Uj Tavasz Termelőszövetkezetben és a munkaegységre jutó részesedést számítják már a nagybaracskai .lózsef Attila Termelőd szövetkezet tagjai is.

A munkaegységekre több ter- melőszövetkezet folyósított havonta előleget a bajai járásban* Az év folyamán például a sü- kösdi Vörös Zászló 25 forintot* a nagybaracskai József Attila Termelőszövetkezet 15 forint előleget fizetett ki. A munkaegységekre is csaknem mindenütt megkapták már a terményresze- sedést. Csátalján az Uj Tavasz Tsz most készül a bor munka* egységekre történő szétosztására*

Kiss Ferenc elvtárs, a Bajai Járási Tanács elnökhelyettese arról tájékoztatta tudósítónkat, hogy előzetes számítások szerint járási szinten egy munkaegység értéke az idén eléri a 40 forintot. Persze, lesz olyan is — mondotta —, ahol ennél jóval többet, a dupláját kapja a tagság.

A máfies Jászla, meg a lejesiáíé

/íz elmúlt napokban két CSC földművesszövetkezeti dolgozó járt nálunk. Édesapámmal beszélgettek. Azért jöttek, hogy rábeszéljék a cukorrépa termesztésére. Édesapám nem költött szerződést. Hiába magyarázták, hogy milyen jövedelmezői. hiszen mázsánként 3 kiló cukrot, 10 forintot, répaszeletet kap a termelő. Makacsul ellenállt a rábeszélésnek, ő ugyan nem szerződik. Mit volt mit tenni, az emberek elbúcsúztak azzal, »ha meggondolja magát Pali bátyám, jöjjön el^a földművesszövetkezetbe és ott megkötjük a szerződést«.

— Én ugyan nem keresem fel őket — mondta apám. Még egy darabig dohogott magában, én meg csak hallgattam s hozzáfogtam az ebéd elkészítéséhez.

Alig kondui meg a harangszó —, amely nálunk pontosan az ebéd kezdetét is jelenti — jön édesapám.

Vígan kanalazza a levest, látom rajta, hogy már el is felejtette a délelőtti esetet. Tálalom kedvenc ételét, a mákos tésztát, de elébe sós, grízes tésztát teszek..

Nagyot néz.

— Hát ez micsoda, kislányom?

— Grízes tészta. Édesapám úgyse szereti az édes dolgokat. .4 reggeli kávé is elmarad ezentúl, zsíros kenyér lesz a reggeli.

—- Azt már nem! Hiszen a jó

édeskávé úgy kell nekem, mini a falat kenyér.

— De honnan vesszük hozzá a cukrot? — kérdem.

— Hát a boltból kislányom, nem onnan szoktad-e hozni?

— Ügy ám, onnan, de hogyha tnlnden ember úgy gondolkodik, mint édesapám, akkor bizony a boltokból is kifogy a cukor. Meg aztán a cukorgyárakból is elbocsáthatják majd azt a sok dolgozó embert, mondván: nincsen cukorrépa, nincs mit feldolgozni, mehettek Isten hírével.

Látom az arcán, hogy elgondolkozik.

Ebéd után, mikor nyitja a kiskaput, hogy álmenjen a szomszédba egy kis beszélgetésre, — nevetve szól vissza:

— Talán igazad van, kislányom.

Nagy igyekezettel megy át az úton, mint akinek sietős dolga van. Tíz—tizenöt perc múlva látom ám, hogy mennek befelé a Gubacsi szomszéddal.

— Hova mennek, édesapám? — kiáltok utánuk.

— A földművesszövetkezetbe igyekszünk, mégis megkötjük a cukorrépatermesztési szerződést.

Tarnay Éva

— Baján megverték Novotnik Ferencné, Kapisztrán utcai lakost. Fejsérüléssel szállították kórházba.

0 Szovjetunió mezőgazdaságának 40 éve

A cári Oroszországban

több mint 232 millió hektárnyi föld volt a földesurak, papok, kulákok kezében. A parasztok alig 135 millió hektárral rendelkeztek, a földnélküliség elűzte őket a faluról. Évente két millió elszegényedett paraszt állt ipari munkába.

A szovjethatalom földről szóló első dekrétuma több mint 150 millió hektárnyi földet juttatott a parasztoknak. Ezenkívül a kolhozokba egyesült parasztság több mint 80 millió hektárnyi kulák- föld megművelését kezdhette meg.

A cári Oroszországban a parasztság a következőképpen rétegződött; 65 százalék szegényparaszt. 20 százalék középparaszt, és 15 százalék kulák. A paraszti gazdaságok 30' százalékában nem volt ló, 34 százalék pedig nem rendelkezett semmiféle mezőgazdasági eszközzel.

A legutóbbi 40 év alatt gyökeresen megváltozott a helyzet. A szovjet hatalom a 25 millió, primitív technikával rendelkező egyéni kisparaszti gazdaság helyett nagyüzemi, gépesített mezőgazdaságot, atakított ki. A kolhozrendszer gyökeresen átalakította a falu szociális gazdasági jellegét. Jelenleg a Szovjetunióban 84 800 kolhozt találunk.

Néhány összehasonlító adattal

jól be lehet bizonyítani a szovjet falu útját a 40 év előtti elmaradottságból napjainkig. Az 1910-es adatok szerint a cári Oroszországban 7,8 millió faeke, 4,2 millió vaseke és 17,7 millió faborona állt a parasztok rendelkezésére. Ezzel szemben 1957 elején a szovjet mezőgazdaság 1 577 200 traktorral (15 lóerősökre átszámítva), 385 100 gabonakombájnnal rendelkezett.

Változási mutat a mezőgazdaság rendelkezésére álló energetikai kapacitás megoszlása is. M.g 1916-ban a mezőgazdaság energetikai kapacitású 99,2 százalékban igaerőt és 0,8 százalékban gépi erőt tartalmazott, addig 1956-ban a géperő már 94,6 százalékot, az igaerö pedig csak 5,4 százalékot tett ki.

Egyre jobban használják az elektromos energiát is. 1955-ben több mint 23 000 kolhozt, csaknem valai,,ennyi gépállomást és 4700 szovhozt, villamosítottak. Míg 1940-ben a mezőgazdaság 538 millió kilowattóra elektromos energiát használt fel. addig

1955-ben 4048 millió kilowattórát. A hatodik ötéves tervben befejezik a szovhozok és gépállomások villamosítását és kétszeresére emelik a villamosított kolhozok számát.

A kolhozgazdálkodésban döntő erőt képviselnek a gépállomások. Számuk állandóan növekszik. 1928-ban például csupán egy gépállomás működött, 1940-ben már több mint 7000, jelenleg pedig 8742. A legkorszerűbb technikával ellátott gépállomások a kolhozok mezei munkájának több mint 80 százalékát végzik.

Nagyon érdekes összehasonlítani a cári Oroszországban működő mezőgazdasági tudományos intézmények számát a jelenlegi helyzettel. A cári Oroszországban mindössze 53 kísérleti és szelekciós állomás, 130 mintatelep, 7 mezőgazdasági főiskola és 3 gépkísérleti állomás működött. Jelenleg a Szovjetunióban 3 mezőgazdasági akadémia, 138 tudományos kutató- intézet, 413 tudományos és szelekciós állomás, 224 kísérleti telep, 100 mezőgazdaság! főiskola, 22 gépkísérleti állomás található. A szovjet tudósok a földhöz legjobban értő parasztokkal együttműködve 2329 új növényfajtát termesztettek, 36 állatfajtát tenyésztettek ki, több száz új gépet szerkesztettek.

A mezőgazdasági kutatás és a gépesítés nagyarányú fejlődése következtében a műn«

ka termelékenysége a forradalom előtti időkhöz viszonyítva a szovjet mezőgazdaságban háromszorosára növekedett. 1929- től 1953-ig, kivéve a háborús éveket, a mezőgazdaságban a munka termelékenysége évente 6 százalékkal emelkedett. Jellemző, hogy az Egyesült Államokban 1930-tól 1954-ig évente átlagban csak valamivel több mint 2 százalékkal emelkedett a termelékenység. A hatodik ötéves terv előirányzata alapján

1956-tól 1960-ig a szovhozokban és az állami mezőgazdasági segédüzemekben a munka termelékenysége körülbelül 70 százalékkal emelkedik majd, a kolhozokban pedig duplájára.

A mezőgazdaság áruhozamának növekedése is szemléltetően bizonyítja a szocialista gazdasági rendszer fölényét, 1956-ban majdnem 2,7-szer szárnyalták túl a Szovjetunióban a földművelés 1913. évi össztermelését. Az egész mezőgazdasági termelés alapját a gabona képezi. A gabonanövények vetésterületét tekintve a Szovjetunió az első helyen áll a világon. A Szovjetunióban termelik a legtöbb és a legjobb minőségű gyapotot.

Bár a szovjet mezőgazdaság,

különösen az állattenyésztés súlyos veszteségeket szenvedett a Honvédő Háború éveiben, mégis sokat haladt előre. Az állattenyésztés össztermelése tavaly kétszerese volt az 1913. évi színvonalnak. Az állattenyésztés egyik legnagyobb feladata most a Szovjetunióban a húshozam növelése.

Néhány jellemző adat ékesen bizonyítja a szovjet parasztok jólétét és kulturális életének javulását. Egy paraszt pénzbeni és természetbeni jövedelme 1913- hoz viszonyítva tavaly összehasonlító árakon számítva 4,4-sze- resére növekedett. A parasztság a cári Oroszországban kénytelen volt jövedelmének 20 százalékát a különböző adókra és dézsmákra fordítani. Jelenleg a kolhozparasztokra kiszabott adók nem haladják meg jövedelmük 4 százalékát sem. Míg a forradalom előtti Oroszországban a 9 éven felüli lakosság 76 százaléka írástudatlan volt, addig a Szovjetunióban mindenki tud írni és olvasni,

A szovjet falvakban

mintegy 100 színházat, 115 000 kultúrházat, klubot és olvasótermet szerveztek.

A mezőgazdaság ilyen nagyarányú fejlődése csak a szocialista rendszerben lehetséges. Ilyen ugrásszerű előrehaladásra még nem volt példa a világtörténelemben.