Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-31 / 255. szám

A népet művelő tanító Különös be­tegség lehet ez az ázsiai influenza, me- , yet tapaszta­latból még nem ismerek. De nem is kívá­nok vele szorosabb ismeretség­be kerülni, bár egyébként kí­váncsi természetű ember va­gyok. Annyit azonban mégis si­került megfigyelésemmel elles­nem, hogy a színpadi művészet nagy barátja. Nem úgy értem, hogy a színészi képességek ki­fejtését, serkentőleg befolyásol­ná. Ilyesmiről szó sincs. Egészen másra gondolok. A tanuló ifjú­ság között ugyanis nagyon el­terjedt ez a járvány, ami alap­jában véve nem is csoda, tekin­tettel az iskolák örvendetes lá­togatottságára. De az már való­ságos csoda, hogy az ifjúsági színházelőadások napjára a be­teg diákok nagy többsége fel­gyógyul és a tanításon megjele­nik. Természetesen a délutáni színházelőadáson is. Ennek kö­vetkeztében egyik ismerősöm kislánya másnapra újra erősen belázasodott és visszaesett a be­tegségbe. Jó lesz komolyan vi­gyázni erre a színpadi művésze­tet istápoló, alattomos beteg­ségre. Ha már a tanuló ifjú­ságnál tár­tunk, hát nem kis büszkeség­gel kell megállapítanunk róluk, hogy nemcsak derekasan tanul­nak, nemcsak a kultúrát szom- júhozzák, hanem szellemesség­ből is kitűnőre vizsgáznak. Leg­alább is ezt támasztja alá az a valóban ötletes és szellemes megnyilatkozása az egyik osz­tálynak, mely a felnőttekével méltán vetekedhet. Egy tanárnő áll az eset kulcspontjában, akit enyhén szólva feledékenynek nevezhetünk. Töltőtollat ugyan­is sohasem hord magánál és ar­ról sem gondoskodik, hogy toll­szár legyen a tanári asztalon, amellyel bejegyzéseit megtehes­se az osztálynaplóba, hanem minden egyes óráján az az első dolga, hogy tollszárat kérjen a diákjaitól. Egy darabig udva­riasan nyújtogatták is feléje JUHI! IKXS» írószerszámaikat az előzékeny- .cedő diákok, de még a megle­pett ember is belefásul egyszer mindenbe. Egy szép napon a megszokott felszólításra csak egyetlen kéz mozdult feléje, amelyben azonban nem a ren­des íróeszköz, hanem egy kifa­ragott hegyű, hatalmas lúdtoll éktelenkedett, az egész osztály élénk derültsége közben. És még örülhet, hogy nem pávatollat nyújtottak át neki. Egy szegény- sórsú ipari ta­nuló gumitalpas magasszárú cipőt vásárolt magá­nak százhatvan és egynéhány forintért. Nem sokáig viselhette azonban, mert a cipőtalpa sa­rokkal együtt félig levált a fel­sőrészről anélkül, hogy bármi­féle külső erőszak közrejátszott volna. Szegény fiú elvitte abba az üzletbe, ahol vette, de ott kö­zölték vele, hogy csakis árusí­tással foglalkoznak. Elment te­hát a legnagyobb szövetkezeti javító üzletbe, ahol azonban azt mondták neki, hogy ezt csak vulkanizálni lehet, amire ők nincsenek berendezkedve és el­küldték egy vulkanizáló üzem­be. Ott se járt nagyobb sikerrel, mert felvilágosították, hogy ezt a javítási munkát csakis gyári úton lehet elvégezni. A fiú nem nyugodott bele. Még vagy három I helyen próbálkozott, de ered- | ménvtelenül. Mindezt összevetve szegény gyerek százhatvan és egynéhány forintot kiadott hiá­ba. Talán mégse hiába? Nem küldhetné a gyártóműhöz meg­javításra az az üzlet, ahol meg­vásárolta? Egy kis jóakarattal és emberségből megtehetné. Mindenesetre a fiú mégegyszer I jelentkezni fog az üzletben. Egy fiatal dolgo- . zó nő azzal a kérés- .»T« sei fordult hozzam, £ ■04^ ^ hogy az újság ha- v ‘ut. ^ fl. | sábjain keresztül Lj- |' „y ; hívjam fel a föd- ;V-'% rászszö vet kezet fi- ‘ ; j gyeimét arra a komoly hiányos­ságára. miszerint arckozmetiká­val nem foglalkoznak egyetlen üzletükben sem, holott erre ége­tő szükség lenne, mert a város­ban oly kevés magánszektor dol­gozik ebben az iparágban és oly nagy a keresettség, hogy nem lehet a kezelést kivárni. Kije-» lentette, hogy meri állítani, hogy! az összes dolgozó nő nevében} beszél, amit én némi fenntartás-» sál továbbítok, és kéri a fodrász-í szövetkezetei, hogy eme kíván- * ságukat tegye magáévá. Végül még ama véleményének adott lesújtó kifejezést, hogy még ilyen elmaradott várost nem lá­tott. Hát én láttam. Ennél még sokkal elmaradottabbat is. Olyat, ahol még mosoda sincs. « A kártyajá-l ték mindad-1 dig ártatlan st kellemes szó- { rakozás, amíg? zsebre nem } megy. Bár a kellemességét erő-» sen kétségbevonom olyankor, ha* rossz lapjárás van. A hazárd já-? tékok azonban, amelyek semmi-1 féle szellemi képességet nem kö-| vetelnek, bármilyen kis alapon} is játszva, mégis veszélyesek, * mert könnyen kísértésbe viszik a játék hevében magukról meg­feledkező embereket. Éppen ezért nem lehet eléggé helyesel­ni, hogy az egyes otthonok já­téktermeiben árgus szemekkel őrködnek afelett, nehogy a ha­zárd játékok felüssék a fejüket. S Ártatlan és jó lapjárás mellett I kellemes. f Olvasóink figyelmébe!; Közöljük, hogy a Petőfi Népe ? szerkesztőségében minden ked- í den délután 2 órai kezdettel in-1 g.venes jogi tanácsadást tart a} megyei ügyészség. (Cím: Kecs- f kémét, Széchenyi tér 1. I. eme- f let.) J BOKROS TEENDŐK ellátása közben zavarjuk meg reziden­ciájában Margittal Lajos tanítót, a fülöpszállási kultúrotthon igaz-, gatóját. Az előszobában kínál hellyel, s a székfoglalás után mi másról eshet ilyenkor szó, mint a nép műveléséről, a tervekről, elkép­zelésekről, rövid visszapillan­tást adva a múltra. Hargittai tanító szavaiból ki­hámozom, hogy nem ma kezdett hozzá a nép műveléséhez. Egy eldugott kis faluban, mint kez­dő tanító, két hónapig 110 csin­talan lurkóba plántálta a hőn óhajtott tudást. De ezzel nem ért véget a napi munkája. Es­ténként a rokkagépek monoton zakatolása közben — meglett anyáknak, apáknak juttatott a tudás kincsestárából. ANNFIRA MEGSZERETTE ezt a munkát, a nép szolgálatát, hogy azóta is igen sok kellemes órát szerzett a falu népének. Pár évvel ezelőtt 40 órás nép­daltan} oly amot tartott, majd ezt követően 40 órás irodalmi elő­adássorozaton elégítette ki c.z érdeklődők tudásszomját. Ha a népművelésről esik szó Fülöp- szálláson, Hargittai tanító nevé­vel mindig találkozunk. Ezért is esett rá a választás, amikor a kultúrotthonnak gaz­dát kerestek. Jelenleg csendes a kultúrotthon, s csak itt-ott ta­pasztalható némi élet. a népet művelő tanító azon fáradozik, hogy a mai tespedtségböl felráz­za a falut. Ügy állítja össze a kultúrotthon programját, hogy mindenki, fiatal és idős megta­lálja azt, ami őt a legjobban ér­dekli a hosszú téli estéken. KUKKANTSUNK BELE ezek­be a tervekbe. Biztos sokan lesznek, akiket, a szőlő- és gyümölcstermelés érde­kel. Éppen ezért egy ezüstlcalá- szos tanfolyamot szervez a kul­túrotthon, s hogy a vita is hasz­FIGYELEM! November I én megnyílik a KECSKEMÉTI CSÁRDA KISVENDÉGLŐ Gáspár András utca 15. (Don-kanyar) Hideg ételek. — Tájjellegű meleg ételek. — Zónák társas vacsorák. — Tésztaféleségek. — Kitűnő tájborok. — Hűsítő italok. — Szeszkülönlegességek. — Udvarias, gyors kiszolgálás. - Nyitva: reggel 6-tól 23 óráig. Üzletvezető: Botos József. 1980 nos legyen, a célgazdaság rege-1 tőjét kérik majd fel, hogy vála- szolján a gazdálkodók kérdései­re. adjon nekik tanácsot. A má-1 sik előadáscsoport főcíme: Sza­bad Föld Téli Esték. Itt, ahogy elmondja HargittaF tanító úr, a helyi gazdasági problémák meg­oldása kerül| a bonckés alá, a vita középpontjába. Régi álmát szeretné ualóravál- tani azzal, hogy megértesse. a falu okos gazdáival: érdemes őszibarackot termelni. Kiszámí­totta, hogy egy holdról, ha jó a termés. 50—60 000 forint jövede­lemre is lehet számítani. Előtte már van jó példa —, a szatyma- ziaké. Ha Szalymazon meg le­het ezt csinálni, akkor Fülöp- szálláson is, mert a föld minő­sége megegyezik — mondja ha­tározottan a kultúrotthon igaz­gató. NEM FELEDKEZETT MEG az asszonyodról, lányokról sem. Részükre gazdasszony tanfolya­mot iktattak a programba. Szab- ni-varrni, főzni tanulnak majd a részvevők j két hónapon at. No és mi lesz a fiatalokkal? Számukra is bő a program. A fotókör várjA az érdeklődőket. A színjátszó csoportnál sinás még teltház. Üjabb jelentkezőket várnak. Az értékes bábfelszere­lés is arra vár, hogy kézbeve­gyék és félejthetetlen órákat szerezzenek \ a falu gyermekei­nek. A tánccsoportba is lehet még jelentkezni. S hogy teljes legyen a kép, meg kell említe­nünk még azt a tervet, mely Kodály Zoltán 75. születésnapjá­nak méltó megünneplését cé­lozza. NAGY ÉS NEMES célkitűzé­sek ezek. Egyedül nehéz megva­lósítani. Milyen segítségre szá­míthat a kultúrotthon igazgató­ja? Kartársai közül Meilinger Gyuláné a tánccsoporttal foglal­kozik. Bagi tanítóra is lehet épí­teni. És a többi pedagógusra? .4 18 tagú tantestület többi, idő­sebb és fiatalabb tagjai még nem nyilatkoztak —, valahogy húzódoznak a népművelő mun­kától. Pedig ez is szorosan ösz- szefügg a nép szolgálatával. Ma még ez a helyzet, de lehet, s re­méljük, hogy holnap már más lesz. — sz — »•»»»»♦♦♦♦♦♦♦♦»♦♦♦»»»♦♦»♦♦♦♦»»»»»»♦»»»♦♦♦♦ — 52 holdra kötöttek cukor- répatcrinclési szerződést eddig a dunavecsei termelők, akiknek körében elég nagy népszerűség­nek örvend a cukorrépatermelés. Az idén is már több mint 5000 mázsa cukorrépát szállítottak le, Hat esztendő Lenin mellett Egy hét múlva lesz 40 éve — Ste. ti. tiil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései XXIV. A temetési rendező bizottság előtt, az autószán körül nagy tömeg verődött össze. Ismeretlen emberek jöttek hoz­zám, s könyörögtek, engedjem meg, hogy elkísérjék a koporsót a Gorkiba. Valaki önhatalmúlag beült a szánba, s elbújt a koporsó mellé. Január 23. Moszkva talpig gyászban. A város olyan, mint egy felbolygatott méhkas. Moszkva lakossága kora reg­geltől gyülekezik a pályaudvarnál, s a Szakszervezetek Házához veíc.-ó ú’.v.- nalakon. Megérkezett a Vlagyimir lljics holt­testét szállító különvonat. A pályaudvar előtti téren, az utcákon százezrek áll­nak. A zenekar gyászindulóval jelzi a vonat érkezését. A csípős hideg elle nére mindenki fedetlen fejjel áll. Még a gye­rekek is. Vlagyimir lljics közeli barátai, mun­katársai és rokonai viszik a köp írsót. Megérkeztünk a Szakszervezeteit Há­zába. A hatalmas, gyászlepellel borított terem közepén magas ravatalon nyug­szik Vlagyimir lljics Lenin koporsója. ' Este hétkor nyitották meg az oszlop- csarnokot a népnek. Az ajtóit sarkig kitárva. Végtelen, sokezres sorokban vonul a nép az oszlopcsarnok felé. hogy még egy búcsúpillantást vessen a szere­tett Vlagyimir Iljicsr#. A díszőrségben az elhunyt rokonai,' közeli hozzátartozói állanak. Őket : gyári munkások, katonák, parasztok, diákok váltják fel. Nem tudom levenni a szemem róla, s' felötlenek bennem első találkozásaink szavai, szívből jövő nevetése, kifogy- , hatatlan életvidámsága... Éjszaka sem szállt nyugalom Moszk­vára. A kegyetlen, harminc fokos hideg ellenére hatalmas tömegek állnak az \ utcákon. Mindannyian a Szakszerveze- lek Háza felé igyekeznek. A sor óráról: órára hosszabbodik. Városszerte óriási tüzek égnek. Három napig búcsúzott a nép vezé- \ rétöl. Végtelen folyamban árad a bú- : csúzók serege. Jönnek a központból, : jönnek a peremkerületekből. Jönnek a közeli és távoli városokból és falvak- : ból. A pályaudvarok felől egyre-másra érkeznek koszorút hozó küldöttségek. Közeledik az elválás perce. A Vörös téren már készen áll a mauzóleum. j ■ Pontosan négy/órakor leemelték a ko- porsót, hogy a mauzóleumba vigyék. Ágyúk dörögnek, díszsortüzek ropog- : nak. ] Ebben a percben az egész hatalmas : ország mozdulatlanságba merevedett, j Áll az utcai közlekedés, állnak a vona- } tok, a hajók, áll a munka a bányákban, f a gyárakban, a hivatalokban. Sok millió ember áll mozdulatlanul, | fedetlen fejjel, j < í Pavel Maikov öreg forradalmár emlé­kezéseiből: ... 9 óra. Az ultimátom ideje lejárt. A petropav- lovszki erőd magas tornya felett megje­lent a piros rakéta. A roham jele! El­dördültek az Aurora lövései. Megelevene­dett a sötétség! A parancsnokok, akik eddig alig bírták visszatartani forra­dalmárjaikat, most csapataik élén fu­tottak a téren. A hurrá kiáltásba pe­dig időnként belc- dördültek a petro- pavlovszki erőd tü­zérségi lövegei. Tá­mogatták a rohamo- zókat. Három oldal­ról támadtunk... November hó 7-én történt. Eldördültek az Aurora cirkáló ágyúi, megremegtek a cári Téli Palota bevehetetlennek lát­szó kőfalai — egy világot rengetett meg akkor az Auro­ra jelt adó ágyútüze. Az Aurora matrózai rohamra indultak. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents