Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-24 / 249. szám
Egyenértékű-e a marxizmusPARTALAPSZERVEZéTEINK í— figyelembe véve a Központi Bizottság pártok tatásra vonatkozó határozatát — helyesen, legnagyobb számban időszerű kérdések, valamint marxizmus— leninizmus kérdései tanfolyamot szerveitek. Tekintettel arra, hogy ezeken az oktatási formákon csak november közepén kezdődik meg a tanulás, a hallgatók egy része — különösen ott, ahol a pártszervezetek kevés gondot fordítottak tájékoztatásukra —- keveset tud e tanfolyamokról. Néhány helyen az előzetes tájékoztatás hiánya helytelen találgatásokra is vezetett. Nem egy elvtárs csupán a tanfolyamok elnevezése alapján ítélve úgy véli, hogy ezek olyasféle alapfokú szemináriumok lesznek, mint amilyeneket már az előző években is elvégeztek. Herceg- szántón a taggyűlés egyik részvevője valósággal sérelmezte, hogy a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyamra akarták beosztani. Arra hivatkozott, hogy ő már az előző években végzett hasonló tanfolyamot, és kérte, hogy őt most magasabb színvonalú tanfolyamra osszák be. Ehhez hasonló esetek máshol is előfordultak. Vajon jogosak-e ezek az aggályok? Igaz-e, hogy ezeken a tanfolyamokon ugyanazt tanulják, mint az évekkel ezelőtti szemináriumokon? Kell-e attól tartani, hogy kevés lesz a tanulni- való, illetve alacsony színvonalúak lesznek ezek a tanfolyamok? Ezekre az aggályokra a konkrét kérdések alapján megnyugtatóan lehet válaszolni. Ami a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyam anyagát illeti, elmondhatjuk, hogy az nagymértékben különbözik az előző évek szemináriumának anyagától. RÉGEN ÜGY ANIS a tananyag többségét népszerű nyelven megírt brosúrák szolgáltatták. Ezeknek az volt a célja, hogy a marxizmus—leninizmus tanítását megkönnyítsék. Sajnos, ezt a célt — a nagymértékben elterjedt dogmatikus szemlélet és tanulási mód miatt — csak kis mértékben érték el, sőt sokszor maguk is e hibás szemlélet és módszer terjesztőivé váltak. A most induló pártoktatási tanfolyamok tananyagait a sokszor hibákat is tartalmazó, magyarázkodó brosúrák helyett a marxizmus—leninizmus klasszikusainak eredeti műveit tartalmazó olvasókönyv képezi. A marxizmus—leninizmus kérdései a régi alapfokú szemináriummal -leninizmus kérdései tanfolyam? című tanfolyam hallgatói most eredeti fordítások alapján Marx —Engels és Lenin műveit tanulmányozzák, nem pedig a róluk szóló magyarázatokat. Példaként felsorolunk néhányat. Az első két hét tananyaga között szerepel: Marx^-Engels: A kommunista párt kiáltványa első fejezete, a burzsoá és proletár. Lenin: A marxizmus három forrása és három alkotó része. Lenin: Hogyan tette fel a kérdést Marx 1852-ben? Lenin: Az államról, stb. HASONLÓ A HELYZET az időszerű kérdések tanfolyamával kapcsolatban, amelynek témáit főleg az országos pártértekezlet határozatai és más időszerű párthatározatok képezik. A pártoktatás színvonalát természetesen nemcsak a tananyag, hanem más tényezők is befolyásolják. Függ a propagandisták elméleti képzettségétől és gyakorlatától, ugyanígy a hallgatók marxista-leninista ismereteinek színvonalától, valamint a foglalkozásokra való felkészülésüktől. MINDEZEKNEK a tényezőknek számbavétele érthetővé teszi, hogy ugyanazok a tanfolyamok különböző helyeken különböző színvonalúak lehetnek. A bajai járásban például nem indítottak önálló tanulást, helyette a járási pártbizottságon, a titkár elvtárs vezetésével indítanak egy magas színvonalú marxizmus— leninizmus kérdései tanfolyamot. Ezen olyan elvtársak vesznek részt, akik legalább öthónapos pártiskolát végeztek, vagy annak megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Több községben Viszont ezt a tanfolyamot kevesebb irodalom feldolgozásával, valamivel alacsonyabb színvonalon tartják meg. Általában az a helyzet, hogy pártszervezeteink az előző évekhez képest most kevesebb tanfolyamot indítanak, azonban ezekhez jóval képzettebb előadókat biztosítottak. Jobb a hallgatók összetétele is, magasabb az előképzettségük. ILYMODON nyugodtan állíthatjuk, minden lehetőség megvan arra, hogy a pártoktatásnak ezek a tanfolyamai megfelelő színvonalúak legyenek. Ebből kiindulva indokolatlannak és alaptalannak tartjuk e tanfolyamok lehetőségeit lebecsülő nézeteket. Szorgalmas tanulással ezeknek az oktatási tonnáknak a részvevői sokat meríthetnek marxista —leninista világnézetük gazdagodásához, a párt előtt álló feladatok elvégzéséhez. Éljenek ezzel a lehetőséggel. Nagy József Melyik filmben látta ? A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata Lapunk október 25-től négy hétig minden számában közli egy szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét. Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szelvényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és kitöltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a Megyei Moziüzemi Vállalathoz. Kecskemét, Luther udvar. Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes, NYEREMÉNYEK: I. díj: 100 db mozijegyszelvény; IL díj: 80 » » III. díj: 40 » » IV. díj: 10X20 » » V. díj: 50X10 » » A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig a megye minden filmszínházában, bármely filmhez. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1957. NOVEMBER 30. Értékelés: 1957. december 31-ig. A nyertesek neveit a lap közli. —iTV——» A hagyományos mezőgazdasági kultúrák fejlesztéséről »A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani keli a hagyományos termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi vetőmag, stb.«) (Az MSZMP agrárpolitikájának téziseiből.) L Az aranyhomoKrói Hornyik János, Kecskemét történetírója »Kecskemét város gazdasági fejlődésének története« című munkájában a következőket írja: »... a XIII. és a XIV. század közepe (1250—1350) között legalább is a nemzeti királyok korában kellett, hogy épültek légyen a kecskeméti öreg szplőskertek, mért a törökuralkodás alatt már írott emlékeink bizonyítása szerint egész terjedelmükben, mint nagykiterjedésű és jól mívelt szőlők, fennállottak, melyek beültetése, befá- sítása és jövedelmező-karba hozása, valamint a népnek a szőlő- nüvelés s bortermelésre beoktaTatarossák Kiskun féle**yhásán a volt Bankpalota épületét Kiskunfélegyháza egyik legnagyobb és legrégibb emeletes lakóháza, a tanácsházával szemben levő Bankpalota, amely az élteit évtizedek alatt megrongálódott, elcsunyult. A Községgazdálkodási Vállalat ezért tervbe vette az épület külső tatarozását, mintegy 140 000 forintos költséggel. A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet már meg Is kezdte az állványok felrakását. A Bankpalota még ebben az évben új külsejével, s régi szép vonásaival gyönyörködteti a város lakóit, tása csakis több nemzedék er- nyedetlen szorgalmának sikerülhetett.« E feljegyzés is bizonyítja, hogy a Duna—Tisza köze szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúrája több évszázados múltra tekint vissza. A vidék Jakossága már a törökhódoltság ideje alatt foglalkozott ezekkel a termesztési ágakkal. Szakadatlan harcot vívott a homokkal. Ránkmaradt irományok szerint 1792-ben Kecskemét táján 20 000 katasztrális holdra szaporodott. Ez a kecskeméti és a Duna— Tisza közi lutóhomok azonban, amely a XVIII. század végén még oly nagy veszedelmet jelentett, a kitartó és szorgalmas munka eredményeképpen a jólét forrása lett. A múlt század 70-es éyeitől kezdve egyre szélesebb- körűvé válik a szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúra művelése. Ebben az időben már kialakult Kecskemét vidékén egy magasabb színvonalú tájtermesztés, amelynek kialakításában áldozatos és fáradhatatlan munkát végeztek Mathiász János, Kocsis Pál és még sokan mások. Ezeknek az úttörőknek, valamint a vidék dolgozó népének köszönhető, hogy a Duna—Tisza közének termelvényei Európa-szerte, sőt világszerte ismertté, ked- veltté és keresetté váltak. A két világháború közötti fejlődést visszavetették az 1940— 42-es vizes esztendők. Ezek jelentős pusztítást okoztak, főleg a gyümölcsfaállományban, de nagymérvű károkat szenvedtek ekkor a szőlők is. A vidék szorgalmas parasztsága azonban minden erőfeszítést megtett e károk rendbehozása, valamint a termelés fejlesztése érdekében. Az igazi fejlődés azonban csak akkor vált lehetővé, amikor az 1945-ös földreform során végre azok kezébe került a szőlő-, gyümölcs- és zöldségkultúrának legnagyobb része, akik verejtékés munkájukkal eddig is művelték. A földreform újabb lökést adott a kertkultúra fejlődésének, mert a dolgozó parasztság magáénak érezve a földet, nagyobb lendülettel dolgozott. A szorgalmas munka eredményeként jelentősen emelkedett a termelés színvonala 1950-ig. Később azonban egyes hibás gazdaságpolitikai intézkedések következtében a termelés nagymértékben visszaesett mennyiségileg és minőségileg egyaránt: 1953 óta ismét tapasztalható bizonyos fellendülés, ez azonban sem méreteiben, sem ütemében nem pótolta még a korábbi kiesést. Ennek oka a továbbra is érvényes beadási rendszer és az ehhez kapcsolódó árpolitika volt.- Ezek akadályozták a helyes arányú kibontakozást és a továbbfejlődést. A forradalmi munkás-paraszt kormány által foganatosított új gazdaságpolitikai intézkedések elhárították mindazokat az akadályokat, amelyek korábban gátolták a kertkultúra, valamint általában a mezőgazdasági termelés egészséges kibontakozását: (Folytatjuk) r Ha az adás-vétel visszásságairól esik mégrovó szó. legtöbbször az áruházak, boltok alkalmazottai húzzák a rövidebbet. Őket ócsárolják, ellenük emelnek kifogásokat — a panaszkönyvben, gyakran az újságban is. A témához illő hasonlattal élve azonban: a mérlegnek két serpenyője van, nézzük hát meg, kik találtatnak rajta köny- nyűnek a másik serpenyőn, — vagyis a pult innenső oldalán, a vevők köréből. Aki mindig siet A fegyelmezetlen vevőnek ez az általában ismert típusa. Ö áz, aki siet, rohan, befurakodik az eladó pultja elölt türelemmel és kulturált magatartással álldogálók közé, szétlöki a sort, de a világért nem állna a végére; bánja is, hogy mö- güle nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések röpködnek feléje; le-, vagy kiméreti az árut, aztán usgyé, a pénztárhoz, itt megismétli, a furakodást, s — ha történetesen az Állami Áruházban van — iszkol a csomagoló- hoz, és emitt sem tagadja meg ömuagáL, Közben —, mert vevőtársai közül nemcsak szidják, de erélyesen rendre is .utasítja valaki —, metegetődzik, persze dúlva- fúlva, hogy ő otthon • bezárta a gyerekét, ezért ég a bőr a talpán (ahelyett, hogy az utcán égne), ami a rohanásra ingerli. Node, összeütközik ikertársával, aki hasonló oskolába járt, ugyanazt a cipőt viseli, vagyis: éppenolyan fegyelmeden, s most kezdődik el a haddelhadd. Hogy maga, hogy te, te, te, az én gyermekem, szegény..., míg itt órákat kell ácsorogni; s hajba- kapnak istenesen azért a félpercért, és — így elveszítenek három percet" is. Akad aztán vevő (hja. elfelejtettem megmondani, hogy eddig, s nagyrészt ezután is, nőkről volt és lesz szó), szóval a másik fajta siető megrendezi a fenti tortúrát, amelyben sajnos, nem ő, hanem mások a szenvedő alanyok, és miután »lóhosszal« előbb megkaparintotta az árut, s mert siet ugyebár — pontos megfigyeléseink vannak róla — húsz percet tré- csel és feketét szürcsölget a presszógép előtt*. A mániákus megrendelő Ebben a csoportban már férfiak is szerepelnek, főleg tisztviselők. Ebédszünetben betén- feregneg — mondjuk — az Állami Áruházba, végigmustrálják az árut, a szövetektől addig a bizonyos gyermekhasználati zománcedényig, s lelkére kötik az eladónak, hogy tegye félre a megjelölt árucikkeket, majd a fizetés táján elviszik. Az árut persze nem teszik félre —, hiába is tennék, mert az e kategóriá- oa tartozó barátaink a hó első napjaiban messzire kerülik az áruházát; a 4., de legkésőbb 5. naptól azonban újból megjelennek csaknem minden ebédszünetben s kezdődik az egész élőiről. Nem kicsi a száma azoknak sem — itt megint a nők veszik vissza a szerepet —, akik ezer forint értékű holmit is össze- csomagoltatnak, elveszik a blokkot is, elmennek a ..; — no, a pénztárhoz már nem, mert közben meggondolják a dolgot, egyszóval: eltűnnek, mint füles a ködben. A csomag meg a mérgelődő eladó marad. Féllábbal még az efajta típus tömegét gyarapítja az a vevő is, aki annak rendje-módia szerint kötöttárut vész például, de jaj, egy hónap múlva visszahozza, hogy nem jó, mert — kiderül aztán —, a barátnője is ugyan- olyat vett. (A közmondás helyesbítendő: madarat tolláról, a nőt pedig — már a szóbanforgót persze —- arról lehet megismerni. hogy nem tűri, ha a barátnője is ugyanolyan kardigánt hord, mint ő.) A »Háklis« vevői rendre kell utasítani Meg lehetne toldani a fegyelmeden vevő típusainak sorozatát az olyanokkal például, akik a számla végösszegénél a filléreket nem nézik, s amikor a pénztáros azokat is tekintetbe veszi, tolvajnak üvöltik a kasz- sza kezelőjét, megtoldva ezzel: »Azért van rúzs a száján, mert az én pénzemből veszi.« Ha nincs áru? — persze, mert eldugják, ha ő jön, az örök elégedetlenkedő; pont akkor dugják el és pont azt az árut, ami éppen neki kéne. — Sok a háklis vevő — panaszolják az eladók. Dehát mit lehet ellenük tenni? Nem sokat. Az a javaslat, hogy az áruházak mellett kisebb ideggyógyászati helyiséget kellene berendezni, ahol hidegvizes kúrával ki lehetne gyógyítani a »háklis« vevőt az ideg- bántalmakkal összefüggő betegségéből. «*. ez a nevelési mód drasztikus, nem alkalmazható: (Abból lenne még csak ország- raszóló »hákli«.) Az sem vezet viszont sok eredményre, ha megmagyarázzák neki, hogy ha nem változtat a magatartásán, a vásárlásnál ő is ráfizethet. Hiszen a szakember eladó nem tudja neki ajánlani a megfelelő árut, mert nem ad rá alkalmat, a csomagolóban az alkalmazott képtelen revideálni a számlát, mert a »háklis« sürgeti. holott az eladó éppen ő- miatta esetleg többet számolt, és így tovább. Mit tegyünk hát? A »háklis« vevő Is elolvasta már bizonyára azt a táblát, amelyre az van írva: »Csak annyi megbecsülést a dolgozóknak, amennyit magadnak megkívánsz!« Nos, ha ő mellőzi a megbecsülést, vagy maga is csak annyira tart Igényt, amennyiben részelteti a kereskedelem alkalmazottait, meg a Vevőtársáit, a többségnek, a fegyelmezett vevőknek kell emberséges magatartásra szorítani. Határozottsággal és eréllyel, vigyázva persze, hogy falra ne másszon sértődöttségében, mert ledönti még az árutól roskadozó polcokat! Azért pedig nagy kár lenne! Tarjon István A PULT íMtens'á OLDÄLAL
