Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-17 / 217. szám

Kedves gyerekek. Igazán nagyon érdekes dologra bukkantam jártomban, keltemben. Tudjátok, mibe kukkantana bele, itt Moszkvában? — A fesztifái naplójába. Dűltbetűs, kézzelírott sorok közt kutatok. Sokféle fajta .nemzetiségű látogató írta be ebbe a hatalmas, bőrkötésű könyvbe a fesztivál élményeit. Vannak közöttük nyugatiak, keletiek, amerikaiak és a jó ég tudná még felsorolni, hogy milyen országbeliek.

Nézzük hát, kik írtak, mit írtak ebbe a könyvbe?

Oddrjund Li norvég munkás ezt írta bele:

»A fogadtatást sohasem fogjuk elfelejteni. Nekünk csak egy kérésünk lenne: hadd utazzunk ide mégegyszer. Mi hasonló szívélyességgel fogadnánk nálunk a szovjet ifjúságot.«

Betűzzünk egy másik írást:

Ugó Maja de Souza brazíliai újságíró így ír:

»Egész, felindult vagyok. Megértettem, hogy a Szovjetunió békét akar. Ha hazamegyek elmesélem, hogy a szovjet emberek barátságra törekednek minden néppel. Engem nagyon meghatott az oroszok szívélyessége.

Eudicottnak, a Béke-Világta- náps elnökhelyettesének az itt írt sorai szerint... »A Fesztivál nagy siker azoknak, akik a háború ellen, a béke mellett vannak. Hatalmas hatása lesz a népek közötti béke és barátság további megerősítésében.«

Ritvai Lumka egy finn virágüzletben elárusítónő azt kéri, legyen minél több ilyen csodálatos találkozás.

Alfonsó Cesade kőműves Cos- ta-Ricából érkezett a Fesztiválra. A látogatók könyvébe ezt írta: »Itt, Moszkvában a saját szememmel láttam, hogy a nép jól él, szereti munkáját, hogy itt nincs nyomor és munkanélküliség, mint. Costa-Ricában.«

Hát ilyen és hasonló bejegyzések találhatók ebben a vaskos könyvben. Ezek mulatják a békéért küzdő népek gondolatait, véleményeit.

Amint látjátok, pajtások, a kapitalista országok dolgozói sem értenek egyet a gyárosok és bankárok háborúra uszító törekvéseikkel, A munkás szerte a világon békét akar — és nekünk ez a megnyugtató.

Felhívás! Felhívás! Felhívás!

A Gyermekvárosért-mozgalom terebélyes kereteket öltött a kecskeméti III. sz. iskolában. A múlt héten beszámoltunk nektek arról, hogy a Vll/a osztály milyen lelkes gyűjtést Indított, most meg arról kell írni, hogy ez a lelkesedés átragadt a VH/b osztályra is. Tegnap jelentette a Gyermekvilágnak az osztály, hogy a gyűjtés eredménye: 20 forint.

Egyben felhívást is bocsátott a Vll/b a megye valamennyi általános iskoláihoz és kéri a pajtásokat, hogy adakozzanak filléreikkel a Gyermekvárosra. Ez a nemes felhívás célkitűzéseiben egybevág a Gyermekvilág akaratával, ezért a Gyermekvilág is csatlakozott a Vll/b felhívásához és szívesen ad útbaigazítást, választ a beérkező pajtás-levelekre.

Sikeres gyűjtést és jó munkát, pajtások!

Hirdessen a Petöíi Népien

A Hírős Napokra készülnék a hetényegyházi pajtások

A II. számú iskola hetényegy- házi pajtásai izgatottan figyelik a naptárt, számolgatják, hányat kell még aludni, amíg szeptember 28-ik napja felvirrad. Ekkor kezdődnek ugyanis a Hírős Napok Kecskeméten, s ők erre az alkalomra terveznek egy nagyszabású kecskeméti kirándulást. Terveikben a kiállítások és a Katona József Múzeum megtekintése is szerepel és még soksok látványosságot szeretnének megcsodálni. Reméljük, sikerül is nekik, mert már a kiránduláshoz szükséges pénzösszeg is együtt van. Az iskola szülői munkaközössége szerezte meg, mégpedig úgy, hogy a tantestülettel karöltve egy nagyszabású bálát rendeztek az elmúlt napokban és a bál tiszta bevételét a kis iskolásoknak ajándékozták.

Csehszlovák gépipari kiállítás

iii«i mmmÉmmmmm

Nagy nemzetközi érdeklődéssel kísérve nyitotta meg kapuit szeptember 1-én a csehszlovák gépipari kiállítás Brnoban. Mintegy 4000 különböző gép, gépi berendezés szerepel a kiállításon, amellett bemutatnak komplett üzemi berendezéseket is. Az egész csehszlovák gépipar keresztmetszetét megmutató kiállításra pénteken útnak indult a Petőfi Népe munkatársainak egy csoportja is, hogy személyes élményei alapján számoljon be lapunk olvasóinak a csehszlovák ipar sikereiről.

Képünkön: a brnói kiállítás gépipari csarnoka előtt köz-* szemlére tett csehszlovák gyártmányú sportrepülőgép.

Szeretem az Úttörőházat

Most, amikor már megkezdődött az iskola és ülünk a padokban, néha-néha még elkalandoznak a gondolataim a Balaton partjára. Hogyne kalandoznának el, hiszen még nem régen ott lubickoltunk a badacsonyi strandon. A fürdés mellett persze még sok egyéb szórakozási alkalmunk is volt. Én ugyanis a Kecskeméti Üttörőházzal nyaraltam és így nagyon sok alkalmam.volt olyat látni, amit egyébként nem sikerült volna mostanában. Sohasem felejtem el, amikor felmentünk a Kisfaludy-házboz, milyen jóízűt ittunk ott a forrás kristálytiszta vizéből. Voltunk a Kisfaludy-múzeumban, sok érdekes dolgot láttunk. Aztán versenyt futottunk lefelé a hegyről. Tehát nagyon vidáman teltek a napjaink, közben értékes kirándulásokat tettünk hajóval! Voltunk Tihanyban, megtekintettük a tihanyi templomot, mint műemléket. Láttuk I. Endre király sírját. Hazafelé jövet nagyon izgalmas volt az útunk, mert nagy vihar kerekedett a Balatonon és a hullámok ugyancsak dobálták a hajónkat.

Mindezekért erősen fogadom, hogy nagyon lelkes tagja leszek az Űttörőháznak, mindig szorgalmasan látogatom, és sokat tanulok ott ebben az évben.

Kuczka István

Kecskemét, VII. o,

IX.— Fogadjunk, azt mondta a doktor, hogy nagyon kivagyok, a szívem rossz, hosszabb ideig kell bentmaradjak a kórházban.

Az elnök nem takargatott.

— Szóról-ezóra így van.

Borzsa Márton az ujjúval is tiltakozott.

— A doktor téved. Túlhosszú ideig nem maradok a lakójuk.

Az elnök megfogta a mozgó ujjat.

— Addig maradsz, amíg mondják. Nekik az a fontos, hogy meggyógyítsanak, nekünk pedig, hogy gyógyultan visszakapjunk.

Ezután kicsit még maradtak az üzembeliek s végül a pártszervezet elnöke azt mondta:

— Most pedig adjuk át Mártont a szőkébb családjának.

Alig mentek el, Erzsi nővér jött, hogy menjen a szobájába, azt az injekciót kapja, amely után félóráig feküdnie kell. Borzsa Márton odaszólt a feleségének és a fiainak:

— Tíz perc múlva jöjjetek utánam.

Az injekciót adó Kertai doktornak

azt mondta:-— Azért is előbb meggyógyulok, mint a doktor úr hiszi, vagy gondolja.

A doktor kihúzta az injekciós tűt, a bőrre vattát nyomott.

—- Mi is boldogok volnánk.

Az ágya körül letelepedő családjának ismét a kezét mutatta Borzsa Márton,

— Nézzétek, nem reszket, az előbb is csak azért volt az egész, mert elérzéke- ny ültem.

Kedden új beteg került a szobájukba Kele Sándor személyében. Nem volt rossz fiú, dé roppant szerette a vitatkozást és sokszor parányi dolgokból hosszú vitafonalat font. Borzsa Mártonnal nehezen barátkozott meg. öregelte, de aztán látta, hogy nagyszerű barát, sőt jó pajtás, beadta a derekát. Ezt legjobban akkor mutatta meg, amikor a tálalók, rövidebben Julis, csapdosta a tányérokat a szekrényekre. Hevesen felült az ágyában és a leányra szóit:

—- Üg£ tudom, betegek között van.

A leány nem hagyta magát,

— Szép betegek maguk, délután kint korzóznak a folyosón.

— Az még nem bűn, ha kicsit mozgunk.

— Ha betegek, feküdjenek, ha pedig aein azok. menjenek haza,

— A doktoroknak más a véleményük,

Julie felhúzza a vállát.

— Tudom én, amit tudok.

Kele Sándor vitára készen ült fel az ágyában.

— Tessék, mondja.

Julis visszalépett az ajtóból.

— Azt, hogy otthon nem turkálnak az ételben, nem viszik az ágyukhoz, a konyhában esznek, s nem szolgálja ki magukat senki. Itt meg mind urat akar játszani. Az ilyen beteg nem is beteg. Az igazi betegnek nem kell az étel, az ital, örül, hogy fekbet.

Borzsa Márton elérkezettnek látta az időt arra, hogy Közbelépjen:

— Ne haragudjon, Juliska, de nincs igaza. Maga azért bosszankodik, hogy nekünk ide kell hozza az ételt. Mondták magának, hogy kórházi tálaló legyen?

A leány meglepetten nézett rá.

— Nem mondták. De itt volt hely, ide jöttem.

Borzsa Márton csendesen tovább mondta:

— Ha vállalta, akkor csinálja is kedvvel. Mert higyje el, közülünk egy sincs itt, aki örömmel jött ide. Itt vagyunk, mert az életben kissé megsebesültünk. Tudja, az élet is harc. Ügy van, mint a háborúban, van aki könnyebb sebesülést szenved, van, aki súlyosabbat. Mi a könnyebbel úsztuk meg. Ez csak nem bűn? Itt meggyógyítanak, kimegyünk az életbe és folytatjuk, ahol abbahagytuk. így lesz magának szép ruhája, helyes cipője, rádiója, szekrénye, bútora, ágyneműje, szőnyegje.

Julis elsírta magát.

— De mikor összeszólalkoztunk a vőlegényemmel.

Borzsa Márton megsímogatta a haját,

— Nincs semmi baj. Majd kibékülnek, mi pedig jóbarátok leszünk. Igaz?

A kezét nyújtotta, a leány hálásan fogta meg es alighogy kiment, Borzsa

Márton leült az asztalhoz és a székét Kele Sándor felé fordította s halkan megjegyezte:

" — Sanyi ka, a tálaló is ember.

Három kíváncsi szempár meredt Ivele Sándorra. Ebből nagy vita lesz. Kele az orvosokkal is vitába száll. Csökönyösen és gátlás nélkül. Sáfár Sándor a takaróját lejjeb rúgta. Nem hagyja Borzsa Mártont. Nemcsak azért nem hagyja, mert idősebb, hanem azért sem, mert tökéletesen igaza van. Jól látta, nem bántak eddig a tálalókkal embermódra, többet megengedtek maguknak velük szemben, nyersebbek, gorombák voltak hozzájuk. Fleischmann Bandi, erősen köhögött és becsukta a könyvét, Kor- rnányós Imre hálásan nézett Borzsa Mártonra, aki így folytatta:

— A tálaló azért van itt, hogy mi a szánkhoz kapjuk az előírt ételt, nemhogy .marakodjunk velük. És ha megengedi, azt is megmondom: Jolánnal, a takarítólánnyal szemben is igazságtalanok vagyunk, maguk is, én is. Az a leányka nemrég került a kórház szolgálatába, fiatalka még, ilyen nagyterjedelmű munkát nem gyakorolt, bele kell jönnie, mint nekünk a mesterségünkbe. Mi sem voltunk mindjárt császárok a munkában. A gyakorlat teszi a mestert. Értjük egymást, Sanyika?

A másik három úgy nézett rá, mint a kígyóbűvölőre, pedig szerényen, halkan, udvariasan beszélt Borzsa Márton. Oktatóan, de nem oktatott, hanem egyszerűen megmutatta, mi a helyes.

Viszont Kele Sándor nem lett volna Kelé Sándor, ha mindezt szó nélkül lenyeli. Okos, fekete fejét felvétette, szeme tüzelt, arca kiszínesedett és megszólalt szintén halkan, csendesen:

—. Értettem, papa.

A tálalók pedig napok múlva így beszéltek:

■— Nem tudjuk, raj történhetett Sanyikával, de egész megváltozott, nagyon rendes fiú lett.

Volt egy rögeszméje Borzsa Mártonnak éspedig az, hogy a magas vérnyomást a penicilin is okozhatja. Erre a következtetésre abból a feltevésből jutott, hogy sok fiatal is hasonló bajjal küzd kisebb-nagyobb mértékben. Kele Sándornak is magas vérnyomása volt. Megkérdezte tőle:

— Penicilin injekciót kapott-e?

— Most sokat, mert kivették a mandulámat.

Egy adattal megint több volt a birtokában, de az orvosoknak néni mert szólni, biztos volt benne, hogy kinevetnék. Neki is furcsán hatna, ha egy orvos azt mondaná, hogy a gépjén ezt vagy azt a csavart kell meghúzni.

Törte a fejét, hogyan szerezhetne bizonyosságot.

Jött rá alkalom.

Zsigmond főorvos belenézett a szájába és a fogászatra küldte, ott foghúzást javasoltak. Zsigmond a lelet vétele után kijelentette:

— Penicilin árnyékában kell búzáink

Így kapott penicilint este, reggel,, de

a fogait mégsem húzták ki, a másik orvos tömésre javasolta. Borzsa Marton ezt nem mondta meg a, nővéreknek és mosolyogva tűrte az injekciókat. Azután izgatottan várta a nagyvizitet, ott majd a vérnyomás mérésénél eldől feltevésének valósága.

A nővér föltette a karjára a gumiszalagot, Zsigmond főorvos levegőt pumpált a mérőbe és utána megelégedetten mondta:

— Kétszáz.

Borzsa Márton pedig saját magának címezte:

— Tévedtem.

S amint véget ért a vizit, ideges nyugtalanság fogta el ismét. Kétszázas vérnyomás az már nem magas, azzal már lehet jönni-menni, lehet dolgozni, annak már nem kell a kórház. Többször kiment a folyosóra. Aztán bejött, aztán megint kiment. Fölsietett az orvosi szobákig. Nem nyugodott, amíg Kertai doktorral nem találkozott. Az megkérdezte, mert észrevette izgatottságát:

— Mi a baj?

Borzsa Márton izgett-mozgott Baj nincs. Csak beszélni szeretne a doktor úrral. .

— Tessék,fFolytatása következik.) .

#

t

v

Rács megyei novellisták l'oilor -IÚII OS:

BORZSA MÁRTON ÉLNI AKÁR