Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-14 / 215. szám

t Hol vannak zárt körzetek a megyében ? Értékesítik az elfekvő anyagokat, felkarolják az újító mozgalmat a Kiskunfélegyházi Gépgyárban He jó a beszámoló, — élénk, vitelkozó a taggyűlés is Á belkereskedelmi miniszter szabályozta egyes zöldség- és gyümölcsfélék felvásárlását. Az alább felsorolt területeken és időben az exportkötelezettségek teljesítése és az ipari feldolgo­zás folyamatos biztosítása érde­sében csak a HUNGARO- fRUCT vállalat, a konzervgyá­rak, állami pincegazdaságok és a helyi földművesszövetkezetek vásárolhatnak. Az étkezési szőlőt illetően szeptember 1-től október 31-ig zárt körzet: Tiszakécske, Izsák, Hetény- egyháza, Helvécia, Kecskemét, Ágasegyháza, La kitelek, Kerek­egyháza, Lajosmizse, Orgovány, Apostag, Dunavecse, Szabad- szállás, Csikéria, Alpár, Kiskun­halas, Jánoshalma, Borota, Ké- leshaíom, Tompa, Kelebia, Kis­kőrös Soltvadkert, Pirtó, Páhi. Téli almából szeptember 1-től 1958. március 31-ig Bács megye egész területe zárt körzet. A rendelet értelmében ezekben a körzetekben magánkereskedők, akiknek telephelye a zárt kör­zetben van, csak exportra al­HÍREK Kiskőrösön az MSZMP városi bizottságának kezdeményezé­sére az írni, olvasni nem tudó cigányok részére tanfolyamot szerveznek. A tanfolyam iránt igen nagy az érdeklőlés. Elvég­zésére eddig húszán jelentkez­tek. * Kiskőrösön az MSZMP és a városi tanács közreműködésével vasipari ktsz alakítását határoz­ták- el az edényfoltozó, üstház- készítő és bádogos munkával f flL linn I foglalkozó vándoriparos cigá­nyok. A szervezés alatt álló ! ktsz-be eddig kilencen jelentkez- ! tek, köztük Kanalas Sándor és ; Sztojka József, tekintélyes ván- ! doriparosok, valamint Györgyi János, a cigánybíró öccse. * Kisgyűléseket tartanak min­den tanácstagi választókörzetben Soltvadkerten. A kisgyűléseken a párt és a tanács megbízottai az időszerű politikai kérdésekről tájékoztatják a lakosságot. kalmatlan árut vásárolhatnak aj telephelyen történő értékesítés-! re. Az őstermelők a zárolás aláj vont zöldség- és gyümölcsfélé-3 két mind a zárt körzetben, mindj azon kívül továbbra is korláto-j zás nélkül értékesíthetik. Ha nedves a talaj, j most telepítsünk lucernát! A lucerna telepítésére legjobb] idő a nyárvége. Az ilyenkor ve-] tett magból ősz végére már zöldi telepítvény lesz s a következő] esztendőben 10—15 mázsa szé-] nával többet ad, mint a tavaszi 3 Ivetés. Sokan azért húzódoznak] Saz őszi telepítéstől, mert száraz] fősz esetén egyenetlen a kelés. Az] idei szeptember azonban eléggé] csapadékosnak ígérkezik, tehát < ahol nedves a talaj, ne késieked-1 jiink a telepítéssel. Ne vessük | el a lucernát, ha a talajnak csak • a felső 3—5 cm. vastag része} j nedves, de mélyebben poros, szá-j fraz a föld. A megfelelő talajt» »azonban munkáljuk el rögmen-i ttesre s a lucernamagot gabona- fsortávolságra 1,5—2,5 cm. mély- íré vessük. A vetőmagszükséglet íholdanként általában 16 kilo- jgramm, de ügyeljünk nagyon, ♦hogy csak ólomzárolt, aranka- fmentes lucernamagot vessünk, fmert az aranka rryr az e'ső, de I különösen a második évben ki- *pusztíthatja a vetést. ■ »»»»»»»»»»•«»»»•«»»•»»»*»•»««»*»»» ELŐSZŰR a kiskunfélegy­házi járási pártbizottságon ér­deklődtünk az augusztusvégi taggyűlések eredmény eiről. — Menjünk ki a gépgyárba — mondották. — Ott néhány nappal ezelőtt tartották meg a taggyűlést. A gépgyárban Némedi Imre párttitkár elvtárs tájékoztatott: — Összesen 45-en voltak a taggyűlésen — mondotta — va­gyis néhány igazoltan távollévő kivételével, minden párttagunk ott volt. A vitában kilencen vet­lek részt. Az első felszólaló, Orbán elvtárs, üzemünk igazga­tója, a termelési, előirányzato­kat ismertette. Foglalkozott a munkaversennyel és az újitó- mozga,lommal is. Ez utóbbi sajnos, nagyon visszaesett. Míg az előző évben 180 újítási nyúj­tottak be, az idén csak 42-t. Be­jelentette Orbán elvtárs, hogy megszívleli a beszámolóban el­hangzottakat és kiküszöbölik az újitomozgaloniban jelentkező hibákat. Az újítókkal szerződé­seket kötnek. — A másik felszólaló, Kocsis Júlia elvtársnő, az elfekvő anyagok értékesítésének meg­szervezését sürgette. Ennek vég­rehajtásával 1 millión felüli be­vételhez jutna a vállalat és ki­küszöbölődne a bérfizetések kö­rül jelenleg mutatkozó nehézség is. — Több felszólaló foglalko­zott a pártmunka megjavításá­nak módjaival. Szó esett a tö­megszervezetek pártirányitásá- ról, a KISZ- és a szakszervezel tevékenységének felkarolásáról, az egyéni agitációról, a kisgyű- lésekről, a nemsokára induló pártoktatásról is. ELOLVASTUK a taggyűlé­sen elhangzott beszámolót. Első részében arra hívta fel a párt­tagok ügyeimét, hogy a hatal­mát vesztett osztályellenség el­leni harc még nem ért véget. Az ellenség egyik módszere most az üzemben a kulákokat és ellen­forradalmárokat mentegető, — »minden magyar összefogásá­ról« fecsegő nacionalista agitá­ció. Október megmutatta, mi rejtőzik az ilyen jelszavak mö­gött. Bármennyire is magyaráz­kodnak az ilyen ködösítők — a magyar munkásoknak, dolgozó parasztoknak, volt cselédeknek más az érdekük, mint a gyáro­soknak és bukott földbirtoko­soknak. NAGY TERET szentelt az [ előadás a párttagok és a párton- • kívüliek viszonyára. A kommu­nistáknak, mint állampolgárok­nak állami életünkben semmivel sincs több joguk, mint a becsü­letes pártonkívülieknek. A kom­munista példamutatóbb mun­kával, tanulással tűnjön ki a többiek közül. A közért, a szo­cialista társadalomért végzett odaadó, áldozatos munkájuk után azonban elvárjuk, hogy a pár- tonkívüliek is megbecsüljék a kommunistákat. A tömegek mem verésének esvik e’őfelfcéle’e. hogy a köl­csönös 'bizalom légkörét alakít­suk ki. Nyilvános párlrendezvé- nyeinken a pártonkívülieknek is adjunk lehetőségeket véle­ményük. bírálataik, javaslataik bátor, őszinte kifejtésére. iga­zunkról, politikánk helyességéről felvilágosító munkával, teltek­kel akarjuk őket meggyőzni. A beszámoló arra is kitért, hogy nem elegendő csak a párt szavát tolmácsolni a dolgozók­nak. Arra is szükség van, bog? a tömegek szava is eljusson a párthoz, és azt ott figreiembe vegvék. Csak ilyen, kéti fényű tevékenység biztosítja a kommu­nisták szoros kapcsolatát a tö­megekkel. A BESZMOLÖ részletesen ismertette a termelés adatait, problémáit és javaslatokat tar­talmazott a hibák megszünteté­sére. Mindezek felsorolására e rövid írás nem terjedhet ki. — Összegezve tanulságként any- nyit kívánunk megiegyezni. hogy a taggyűlés eredményes munká­jának a megfelelő határozatok­nak egyik előfeltétele a jó be­számoló. olyan, amilyent itt, a Kiskunfélegyházi Gépgyárban mondottak el. — N — San Marinoban grófi címet lehel vásárolni Az Olaszországban lévő és mindössze 13 500 lakosú San Ma­rino köztársaság bevételei az utóbbi időben erősen megcsap­pantak. Ezért a köztársaság el­nöksége elhatározta, hogy kama­toztatja az emberi hiúságot és pénzért árulja a nemesi címeket.- Az ötlet kitűnően bevált. Leg­utóbb például egy amerikai ipar­mágnás 25 millió olasz líráért vásárolta meg a »Monto Lupo grófja« címet. A »Valla-márki«, vagy a »Monbarco-herceg« cím már olcsóbb. A rangkórságban szenvedő tőkepénzesek a nemesi oklevélen kívül megkapják e régi, kihalt nemesi családok egész családfáját és címerét is. Azt mondják, hogy Soltvad­kerten -alig akad gazda, aki olyan példásan műveli a szőlő­jét, mint a három Vizi: a Fe­renc, az Imre és a János. Van egy negyedik is, az István, de az pincérkedik Kiskőrösön, nem foglalkozik közvetlenül a szőlő­termeléssel. Magam is meggyőződtem ar­cól, hogy kiváló szőlősgazdák, mert a napokban felkerestem őket és elbeszélgettünk terveik­ről, a várható terméseredmé­nyekről. Az első Éppen a házat tatarozta Vízi Ferenc. Készségesen leszállt az állványról és mindjárt borral akart megkínálni, soltvadkerti szokáshoz .híven. Azt ugyanis tudni kell, hogy ebben a község­ben akár ismerős, akár idegen valaki, az az első dolog, hogy szíves invitálással belegyömö­szölnek néhány pohár bort és ember legyen a talpán, aki egy liter után nem látja keresztbe a világot. Ilyen borok vannak errefelé. Ettől való félelmemben én is először a szőlőbe igyekeztem, ahol a gazda büszkén mutogatta a gondosan ápolt tőkéket, köz­ben panaszkodott, hogy a jég megviselte egy kicsit, de azért maradt rajta. Igaz, nyolcszor permetezett. — ötven hektót várok a több mint két holdról — magyarázta. — Amint latja, főként kadar­kám és ezerjóm van. Mikor visszamentünk a ház­hoz, természetesen első dolog volt a pince mutogatása. Itt is látszott a gondos gazda keze. El­mondta, hogy minden három év­ben diófa-páccal keni be a hor­dókat. Az abroncsokat pedig zo­máncfestékkel fedi be. Ha a hordó kiürül, vízzel alaposan ki­mossa, kiszárítja és két hóna­ponként rendszeresen kénezí. így tartja rendben. Beszéd közben megkínál azzal *z ezerjóval, amellyel * kiskőrösi járási borversenyen oklevelet nyert. — Tizenkét és fél fokos — mondta nem kis önérzettel. Nem is mertem sokat inni be­lőle, gyorsan odébb álltam né­hány házzal. A második Vizi Imre mindjárt a borral kezdi, csillogó rubinszínű kadar­ral. — Ivott-e mostanában ilyet? — kérdezte huncutul. — Nem­rég Érdre vittem belőle eladni a Eöldművesszövetkezetnek. Azt mondta a vezető, hogy olyan, mint a rum. Tizennégy és fél fokos. Szerencsémre még tudtam csettinteni a nyelvemmel, ezzel i nyilvánítva elismerésemet a há-] zigazdának. j Ö meg mindjárt elkezdte me-] sélni, hogy van egy 1317 négy-] szögöles szőlője, amelyről leg­alább 50 hektót vár, de megje-] gyezte, hogy két évvel ezelőtt 76 j hektót szüretelt ugyanerről. 4 — Tudja, most más szelek fűj-j nak, nagyobb kedve van a pa-! rasztembernek dolgozgatni. Én ; is újra telepítek 1000 négyszögöl; szőlőt. Van egy kétéves, szépen] sikerült telepítésem, szintén 1000; négyszögöl. Érdemes a szőlővel] foglalkozni — én mondom. Sok] vesződség van vele, de megéri.) őszre két holdat betrágyázok,; mert azt nem lehet eléggé han-3 goztatni, hogy a szőlő igényes.] Mi Víziek négyévenként rend-J szeresen pótoljuk a talajerőt.] Csak így számíthatunk jó tér-] mésre. j Beszélgetés közben a felesége] kihozza azokat az okleveleket,] amelyek bizonyítják a Vízi-féle] kadarka kitűnőségét. Ezalatt ] megérkezett a harmadik test-] vér is. ] coltatott az idő az idén — kezdi. — Nem is emlékszem, hogy eny- nyit dolgoztam volna ebben a szőlőben. Egy héten kétszer is permeteztünk. De megérte. A szőlőnek az állandó munka ad életet és erőszakkal kell meg­fogni a termést — teszi hozzá mély bölcsességgel. — El is mentem nemrég né­hány napra Pestre, végigjártam a fürdőket, hogy egy kicsit rendbehozzam magam. — És mennyi lesz a termés? — Majd a szüretkor meglátja, ha akarja, meg ha szereti a birkapörköltet. Már előre nyalom a számat. —ő—r A harmadik j Harmincnégy éve tapossa af barázdákat Vizi János. J *- Bizony egy kicsit meglán-í _ , BERTALAN TAMÁS ÜGYE ELINTÉZÉST NYERT — NINCS >ßnrn« joga a háztulajdonosnak a villanyórát kikap­”F,U CSOLTATNI — HELYESEN SZÁMOLTÁK EL AZ SZTK­JÁRULÉKOT — NEM JÁR PRÉMIUM MIHÄLYFI JÁNOSNAK Bertalan Tamás panaszleveié- ben arról értesíti szerkesztősé­günket, hogy elbocsátották a Kecskeméti Konzervgyárból, s jogtalanul »fegyelmi határozat­tal elbocsátva« beírással adták ki a munkakönyvét. A panaszos levelet eljuttattuk a Kecskeméti Konzervgyár igazgatójához, aki a levélre a következőkét vála­szolta: „Bertalan Tamás ügye már elin­tézést nyert. Kérelmére munka­könyvét „hozzájárulással kilépett“ bejegyzéssel adtuk ki. így más vál­lalatnál munkát vállalhat." * Skrinyár Sándorné fülöpszal- iási olvasónk arról értesítette' szerkesztőségünket, hogy abban a házban, amelyben laknak, a háztulajdonos annak ellenere, hogy az áramszolgáltatási költ­ségeket pontosan fizeti, az áram­mérő órát kikapcsoltatta. Ezzel azt akarja elérni a háztulajdo­nos, hogy őket a lakásból kiül­dözze. A panaszos kérelmére az ügyet kivizsgáltattuk és a követ­kezőt hozzuk tudomására: A fülöpszállási tanácselnök személyesen foglalkozott a neve* zeit háztulajdonossal és figyel­meztette, hogy nincs joga az árammérő órát kikapcsoltaiul. Azt tanácsolja Skrinyár Sándor- nénak, hogy panaszával fordul­jon a kiskőrösi járásbírósághoz, aki majd dönt az elkövetett cse­lekmény ügyében. * Szrenkó József bácsszőllősi la­kos levelében elpanaszolja, hogy június 10-én Komlóra irányítot­ták gépkocsival, ahol munkaru­hát és szerszámot vételezett lei, illetőleg részt vett az orvosi vizs­gálaton. A munkát csak június 11-én kezdte el és öt nap alatt ledolgozta a 48 órát. Közben bal­eset érte, s a táppénzét szerinte rosszul számolták el. Az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat a következőkben vála­szolt a panaszosnak: „Szrenkó szaktárs június hó 10-tól 18-ig, összesen 65 órát dolgozott, ami pontosan 8 munkanapot tesz ki. Ezalatt elért keresetét, 541.20 Ft-ot, osztottuk a nyolcnapos munkavi­szonnyal, ami 67.63 Ft-ot tett ki. Ezt beszoroztuk 65 százalékkal és az így megkapott 43.05 Ft lett volna neki a hatnapos munkahét egynapi táppénze. Szabad szombatokra azon­ban táppénzt nem fizethetünk, ép­pen ezért egynapi táppénze 53.74 Ft-ot tesz ki. Ezek szerint Szrenkó József olvasónkat jogtalan sérelem nem érte. * Mihály fi János nagy baracskai TüZÉP-telep vezető elpanaszo;- ja, hogy 1957. második negyed­évében nem kapott prémiumot, állítólag azért, mert saját hibá­jából fekbért kellett fizetnie a szövetkezetnek. Panaszos leve­lét megküldtük a Nagybaracsica és Vidéke Körzeti Földműves- szövetkezet igazgatójának, aki válaszában a következőket közli: »A prémiumra vonatkozólag a: MÉSZÖV V/3 5S6/1957. számú körlevele alapján nem fizethető prémium, ha a telepvezető hibtu jából kocsiállás pénzt, vagy fék- bért kell fizetni. Mihályfi kar­társ el is ismeri, s megállapítást is nyert, hogy a második negyed­évben az ő hibájából a szövet­kezetnek fekbért kellett fizetniej ezért nem tudtuk részére kifU sütni az esedékes prémiumot,«

Next

/
Thumbnails
Contents