Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-13 / 214. szám

Az ezred nem lett áruló

IV.

Az október 29-én történtek hangulatilag is, nagyságát tekintve is különböző három részre osztották Szabadszállás lakosságát. Az ellenforradalmárok, palástolva gyűlöletüket, visszahúzódtak, a politikailag tisztán nem látók a kijózanodás vajúdó állapotába jutottak, a népi demokrácia, a szocializmus tántoríthatatlan hívei pedig fellélegeztek: a néphadsereg szabad- szállási egysége, a páncélos ezred nem lett hűtlen a nép államához. Ha általában nagy is a zavar az országban, az ezred szilárd, nem szegte meg esküjét.

IllVllltSVK.

mt.iisii 1K ;

A környéken, s főleg a tanyavilágban azonban még nem ültek el a szennyes indulatok.

Már 29-én délután egy 13—14 éves forma fiúcska rohant alaktanyába, s megszeppenve panaszolta: »A Petőfi Tsz-ben gyűles. volt, ezen akadtak, akik követelték, hogy oszlassák fel a közös gazdaságot, hordják-vigyék szét az állatállományt. Sokan az elnök mellett állnak, s ellenzik a felbomlást, de a követelődzők késsel támadtak az elnökre, megzavarták az udvaron. Engem küldtek, katonabácsik, ...elvtársak, hogy segítsenek!«

Rövid parancs, és tisztekből, harcosokból álló 5 fős egység máris gépkocsin ül, irány a tsz — s a »hőzöngők« meglapulva veszik tudomásul, hogy nem kerülhet ebek harmincádjára any- nyi és annyi közös munka verejtékének a gyümölcse.

Jön a hír a Búzakalász Tsz- ból is: fegyveres csoport közeledik a gazdaság felé, azzal a céllal, hogy feloszlassa a szövetkezetét, elvegye a földet azoktól, akiket a népi demokrácia juttatott a megalázás nélküli megélhetés forrásához.

Fegyveresek? Aki fegyverrel közeledik, azt fegyverrel kell várni! Két harckocsi vág neki a dűlőutaknak, hogy méltó fogadtatásban részesítse az ellenforradalmárokat. De ezek nem mutatkoznak, jobbnak látták szép csöndben eliszkolni;

Késő este telefon berreg Szabó alezredes parancsnoki irodájában: »Vigyázzanak, elvtársak, fegyveres banda készül betörni Szabadszállásra, Kerekegyháza felől!«

Igen? Két harckocsi és gépkocsin kiküldött harcosok várják a kerekegyházi úton a falut támadni akarókat. Ezeknek is inába szállt azonban a bátorság, a meglépnek a sötétség leple alatt.

Maga a dolgozó nép bízott tehát katonáiban, az ezredben, s védő szárnyai alá helyezte magát. És az ezred október végére annyira megszilárdította a köz- biztonságot Szabadszálláson és környékén, hogy november 1-én már Kecskemétre is küldhetett egységeket más helyőrségek katonáival együtt, az itteni rend helyreállítására.

S november 6-tól a szovjet katonákkal karöltve tisztogatták az ellenforradalmároktól a Duna— Tisza közét a szabadszállási páncélosok.

KI MIIT A SZi llKI.

l‘OIMi;8H UTASA?

Hónapok teltek el október óta, s szocializmust építő társadalmunk megbolygatott élete nem- remélt gyorsasággal rendes kerékvágásba terelődött: igazolásául annak, hogy dolgozó népünk egyetért a forradalmi munkásparaszt kormánnyal és a kizsákmányolás-mentes társadalomért következetesen harcoló egyetlen párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt célkitűzéseivel.

Megindul! a termelőmunka az üzemekben, a szántóföldeken, a hivatalokban, s ezek védelmére, október tanulságainak a meg- szívlelésével, folytatódott népünk hadseregében katonáink kiképzése a laktanyákban, a gyakorlótereken. Az ellenforradalom fegyveres vereséget szenvedett, de bár a gyökereit is sikerült megtépázni, kitépni teljes mértékben még nem lehetett. Ébernek kell tehát lenni, s felkutatni mindazokat a forrásokat, amelyekből a rombolás szelleme táplálkozik, azokat, akik azt táplálják.

A szabadszállási páncélos ezred parancsnoka és többi tisztjei

Ha az idő kedvez,

október elejéig

tUcühk A SZÜRETTEL

Termelési tanácskozást tartottak az Alföldi Állami Pincegazdaság dolgozói

Mindenütt nagy előkészületek folynak a szüretre. Az Alföldi Állami Pincegazdaság megyei vezetői termelési tanácskozásra hívták össze a pincevezetőket, a felvásárlási felelősöket, az irodavezetőket e fontos feladattal kapcsolatban. A tanácskozáson részt vettek a megyei tanács és a pénzügyőrség képviselői is.

A beszámoló, amelyet Benei 6ándor, a vállalat igazgatója tartott, sokoldalúan foglalkozott a szüreti felkészülés problémáival. A begyűjtés megszűnésével új körülmények keletkeztek a borfelvásárlásban is. Kereskedelmi módszerekkel történik a must- és a borátvétel. Nem lesz könnyű feladat, bár a vállalat pincegazdaságai a tőlük telhetőén jól felkészültek a szüretre. A termés elég jónak Ígérkezik és a becslések szerint 900 000 hektoliter borterméssel kell számolni. Ebből legalább 700 000 hektoliter kerül valószínűleg eladásra a termelőle részéről. Sokan kötöttek már szerződést a vállalattal. Eddig 150 ezer hektoliter átvételére történt megállapodás a szőlősgazdákkal.

Sok szó esett a tanácskozáson arról, hogy az idén nem szükséges sietni a szürettel. Az időjárás kedvező és ha ilyen marad, október elejéig nem is szabad megkezdeni a szüreted A

napsütés növeli a cukorfokot, elősegíti a jobbminőségű bor előállítását, amely érdeke a termelőknek és fogyasztóknak egyaránt. A pincegazdaságnak 285 ezer hektoliter hordóürtartalom áll rendelkezésére. A hordók, tárolóedények^ rendbehozása megtörtént. X jelenlegi hordóürtartalom nem teszi lehetővé a várható nagymennyiségű termés hirtelen történő átvételét. Ezért fontos, hogy a szüret is és az átvétel is ütemesen, egyenletesen haladjon. Akkor nem lesz torlódás, amely fontos érdeke a termelőnek, de a pincegazdaságnak is. Természetesen először az adóra, valamint a szerződésre leadott mustot és bort veszik át.

A vitában szó volt arról is, hogy törekedni kell a fajtaszelektálásra, vagyis az egyminősé- gű borok külön tárolására. Ez megint csak akkor lehetséges, ha ütemesen, egyenletesen folyik az átvétel, tekintettel arra, hogy á férőhely korlátozott. Régi probléma ez, mert a közönség joggal szeretne egyfajta szőlőből készített minőségi bort inni és nem veszi szívesen a kevert borokat. A minőségre a termelőnek és a pincegazdaságnak egyaránt kell törekedni. Az idén nagymennyiségű palackozott bort szeretne a pincegazdaság átadni a kereskedelemnek;

is tudatában voltak ennek.Tudomásukra jutott, hogy az októberi napokban Szabadszálláson megjelent egy szürke Pobje- da autó, s benne Francia Kiss Mihály ült, aki hangoztatta, hogy fegyverrel kell ellátni a falu »nemzeti bizottságát«.

Francia Kiss Mihály! Az ezredparancsnok nemcsak a katonai dolgokban, de politikailag is képzett, s a név hallatára azonnal tudta, hogy kiről van szó. Visszajött volna nyugatról a 19-es, 20-as esztendők fehérterrorjának egyik legvéresebb dú- vadja, Héjjas Iván jobbkeze, a hirhedt tömeggyilkos?

Arról is beszélnek azonban, hogy népünk felszabadulásakor el sem hagyta az országot {miként általában hittük), hanem álnéven itt élt Szabadszállás határában egy kunyhóban. Az öreg Kovács József, akinek még kapáláskor is tarisznya lóg a nyakában, az tulajdonképpen ő. Abban a tarisznyában benne van a dokumentum. Kitől ered a hír, kitől nem? — valaki, vagy valakik tudják a titkot, de nyíltan nem merik beismerni, félhetnek az emberi bőrben járó fenevadtól.

Mindegy, meg kell nézni a kunyhót. K. Kovács Sándor páncélos főhadnagy egy rendőrnyomozóval elindul a titok felderítésére. A kunyhó azonban üres, — a gyanúra még nagyobb az ok.

De hiszen a tömeggyilkos veje valamikor itt dolgozott, mint villanyszerelő, a laktanyában! Házassága után, mint két gyermekapja tudta meg, hogy ki az apósa.

Kunszentmiklóson lakik a vő, s a gépkocsi máris robog hozzá. Idős nő is együttél a családdal, mint hajadon, leánynevén van bejelentve. Keresztkérdésekre kiderül azonban, hogy ő Francia Kiss Mihály neje. Csak a férje tartózkodási helyét nem. akarja ismerni sehogy se.

— A vő szálljon autóba, majd ő megmutatja! — parancsol a főhadnagy, — s Kunszentmiklós határában már messziről látszik egy nemrégiben összetákolt kunyhó. Magas férfi áll subásan az ajtajában.

Ahogy észreveszi, hogy az autó lestoppol előtte, ledobja ma-- gáról a subát, s fordulna befelé. De a főhadnagy és a nyomozó már mellette is terem.

— Mit akarnak? Engedjenek a kunyhóba! Hideg van itt kinn!

— Akkor miért vetette le a subát?

A vén toportyán tétovázik, aztán látva, nincs kiút, megadja magát: »Francia Kiss Mihály {vagyok« — vallja be.

— Hol a fegyvere? A tarisz-; |nya?

— Benn, az ágyvánkos alatt. Néhány pillanat múlva német \

{Parabel pisztoly van a főhad- ; [nagy kezében; csőre töltött a < (fegyver, ki is próbálja a szabad- ‘ [ban, hát kitűnően működik; lát- . [szik, gondosan ápolta Francia; {Kiss Mihály.

A többiről már tud mindent' [az olvasó.

*

{ Közeleg az ősz, a határban { {készülnek a termés betakarító- - : sára Szabadszállás dolgozó pa- ' j rasztjai is. Nem messze tőlük! I gyakorlatozik az ezred, ■ a béke ' [hadseregének egyik egysége.

És az ENSZ-ben a tőkés álla- 1 mok képviselői most rágódnak | azon a hazugságon, hogy »egyetlen magyar katonai egység sem { harcolt ilyenként a szovjet csapatok oldalán«, — vagyis, az ‘ ellenforradalom ellen.

»Ilyenként« — ahogy ők sze- ' retnék —, nem is, de olyanként,. mint a szocializmust építő dől- 1 gozó népünk őre, a szabadszál- | lási páncélos ezred is harcolt, < néphadseregünk jónéhány alakú- ‘ tatához hasonlóan.

És harcolni fog mindig, a nép-' pel, a népért, tűzön-vízen át, azzal az elhatározással, hogy:; aki fegyverrel támad bennün- i két, az fegyver által fog el- { veszni!«

Tarján István

„ÍV in e $ rá keret“

Sokszor hallom itt is, ott is, amint a megyét járom, hogy kellene építeni egy új iskolát, kultúrotthont, vagy bővíteni a villanyhálózatot stb., de egyelőre nincs rá keret. Igen, az állam- háztartás nehéz helyzetben van, mert mint ismeretes, az ellen- forradalom 22 milliárd forint értékű kárt okozott. Egyelőre tehát összébb húzzuk magunkat, mert bár a veszteségek ellenére is sok újat létesítünk, egyszerre mindent megvalósítani mégsem lehet [ Mindez érthető, és az emberek bele is nyugszanak.

Az azonban mégis felháborító, hogy egyes vállalatok szint* divatot csinálnak a szóból és mindenre azt mondják »nincs rá keret«. Mert vannak olyan dolgok, amire, ha a föld alól is, de kell »keretet« biztosítani, és ez nem is az állam, hanem a vállalat feladata.

A Kiskőrösi Sütőipari Vállalat keceli pékségében van egy Vásott kút. A Közegészségügyi Intézet megállapította erről a kútról, hogy vize bakteriológiailag fertőzött, ezért ivásra alkalmatlan - és az élelmiszeriparban való felhasználása is tilos.

Mint tudjuk, a sütőipar eléggé vízigényes iparág. A sütöde dolgozói mégis kénytelenek használni a vizet, mert más kutjuk nincs. Dr. Tihanyi László keceli községi orvosnak ez nagy gondot okoz, hiszen a község közegészségügyi helyzetéért a felelősség jórészt az ő vállaira nehezedik. Hiába utasítja vagy kérleli azonban a vállalatot, hogy alakíttassa át a kutat szivattyús kúpra és .vizét fertőtleníttesse, azt a választ kapja, hogy »nincs rá keret«..

A fertőző betegségek elleni küzdelem államunknak évente sok millió forintjába kerül. Jó lenne, ha ezen elgondolkoznának ' a Kiskőrösi Sütőipari Vállalat vezetői és biztosítanák a »keretet«,

1 ami csak 6—7 ezer forintot tesz ki.

Nagy Ottó

Gépállomás? —vagy lassan régiségtár?

Jócskán be rozsdásodott gépóriás, egy járvasilózó hever a Kiskőrösi Gépállomás császártöltési üzemegységének udvarán. A köréje nőtt magas fű elárulja, hogy huzamosabb ideje nem háborgatták el helyéről.

— Nem tudjuk használni — panaszolja Dobler elvtárs. — 1953-ban kaptuk, ki is próbáltuk, de nem vált be. Csak egyetlen sort vág, viszont olyan nehéz, hogy egy traktorral meg sem lehet mozdítani..., de van itt más is, ami csak dísznek, no meg a rozsdának hever — s ke- seredetten mutogatja a terjedelmes kultivátorokat, ekéket.

Hozzánk csatlakozik Kiss József mezőgazdász is — éppen itt lévén a Kiskőrösi Gépállomásról — s együttesen sorolják az okokat, amelyek miatt nemcsak Császártöltésen, de Kiskőrösön is lassan régiségtárat lehetne berendezni a felesleges, vagy használhatatlan gépekből.

— Az elmúlt időkben derűre- borúra, a talajadottság mellőzésével láttak el bennünket gépekkel, ha kértük, ha nem — mondja Kiss Jqzsef. — A mi körzetünk szinté^teljesen homokos, mégis csupa nehéz erő- és munkagépünk van. Szántó traktorainknak például 80 százaléka kormos gép, ami egyre-másra elkapar a homokon. Több univerzális —, de legalább gumikerékkel és féllánotalppal ellátott Hoffher-traktorra lenne szükségünk. Járásszerte igen nagy például a szőlő- és erdő- telepítési kedv, a meglévő három Sz. 80-as gépünk viszont nem tudja kielégíteni az igényeket. A féllánctalpasoknak igen nagy hasznukat vennénk a forgatásokban ..;

— Az ekékkel is az a baj — veszi át a szót Dobler elvtárs —, hogy a nagy erőgépekhez méretezve nehezek, mint a TE 320- as, de méginkább a 430-as. — Most van ugyan nálunk kipróbáláson a gépkísérleti intézettől egy jó kis típus, a tarlóhántó ekebetét, amely az eddigiek szerint nemcsak tarlóhántásra, de csökkentett ekefejjel egyéb talajelőkészítésre is jól használható. Ebből és más könnyű, hidraulikus ekékből kell minél több a mi talajainkra, amelyek gyors, jóminőségű munkát végeznének.

— Én túl nagynak találom a mi AC 400-as kombájnunkat is — szól bele a beszélgetésbe a gépműhely egyik dolgozója. — A homokon ez is gyakran elsüllyed. Aztán, úgy hallottam, hogy már a Szovjetunióban is igencsak rátértek a keskenyebb vágószélességre, mi meg még mindig 4 méteressel dolgozunk.

Séta közben odaérünk egy szintén alig használt, behemót morzsolóhoz.

— Tessék! Ez is egy nagy, ne« héz, napi 120 mázsás teljesítménnyel dolgozó masina — mutatják. — Legfeljebb nagyobb termelőszövetkezetben használhatjuk rövid ideig. De ha lenne könnyebb, kisebb gép, egész tanyasorokon vállalhatnánk mór- zsolást. Számtalan egyéni gazda végeztetne a gépállomással darálást, szecskavágást, ha lennének olyan gépeink, amelyeket könnyen mozgatnánk ide- oda ...

A Császártöltésen látottak is csak még sürgetőbbé teszik gépgyártásunk számára azt a feladatot, hogy jó anyagból készült, kis önsúlyú, gazdag változatú gépekkel lássák el minél előbb a mezőgazdaságot! De megoldást kell találni addig is a heverő, lassan múzeumi tárgyakká avuló gépek hasznosítására! Milliókat hordozó értékek hevernek szerte, nem nézhetjük tétlenül, hogy a rozsda marja szét őket. Akár átalakítással, akár mint ócskavasat összegyűjtve és beolvasztva kellene megmenteni ezeket a gépeket. Mert nagyon drága luxus a mostani állapot, hogy egy-egy gépállomás lassan régiségkiállítást is tudna rendezni elavult felszereléseiből ..;

Önálló hajózási szövetkezetbe kívánnak tömörülni Baján

a dereglye- és kishajótulajdonosok. Most dolgoznak alapszabályuk kialakításán, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez hasonlóan munkaegység szerinti jövedelemelosztást és szövetkezeti vezetést hív életre; A közös tulajdonba vitt vízijárművek szövetkezeti alapot képeznek majd, értékének egy részét azonban tíz év alatt visszatérítik a volt tulajdonosnak.

Tizenegy államban

nem szavazhatnak a nők

Az ENSZ jelentése szerint a világ tizenegy államában nem rendelkeznek a nők sem aktív, sem passzív választójoggal. A tizenegy ország: Svájc, Lichtenstein, Afganisztán, Irán, Irak, Jordánia, Libia, Paraguay, San Marino, Szaud-Arábia és Jemen, Egyiptomban, Quatemálában, Monacóban, Portugáliában és Szíriában a nők a férfi választókkal szemben hátrányos jogi helyzetben vannak. A jelentés kiemeli, hogy 69 országban a férfiak és a nők jogilag teljesen egyenrangúak. Az első ország, ahol a nők szavazati jogot kaptak; Üj-Zéland volt;

/