Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-13 / 214. szám

Minden nap érezzük a párt pÉskoisáí

— Látogatás a tassi általános iskolában —

(Ili ILIm

r UljUUi_1UUUUUUiUüÜÜÜŰD

Egy magas, őszhajú férfi ballag előttem a tassi utcán. Jól szemrevételezem, mert valami, azt súgja, hogy ő az általános iskola igazgatója. Megszaporá- zom lépteimet, amint mellé érek, rövid szóváltás után kiderül: ráhibáztam.

— Rózsa Sándor vagyok — mondja, s . egy lélegzetvételnyi szünet után hozzáteszi: —■ de nem a híres betyár, hanem az általános iskola igazgatója. — S ezen a kedélyes megjegyzésen mindketten jót derülünk,

— Harminckét éve élek ebben a szűkszavú, kis faluban. Szeretem az embereket. Örömük az én örömöm, gondjuk az én gondom.

Összeráncolja a homlokát, maga elé réved:

— Gyorsan suhannak az évek. A mi porunkban már mindennap eggyel több hajszál válik fehérré fejünkön. Arcunk barázdáiról talán életéveink száma is leolvasható, de szívben és lélekben ma is fiataloknak érezzük magunkat.

Örök igazság ez, mert a hivatását szerető pedagógus még a hétköznapokban is fáradságos és eredményes munkája ünnepét látja.

Rózsa Sándorra csillogó szemű, megelégedett mosolyt! családapák' is ráköszönnek, akiket évtizedekkel ezelőtt tanított betűvetésre és emberségre.

— S ez a legnagyobb öröm. Ezekben a barátságos köszöntésekben jut kifejezésre tanítói pályám értelme.

így szőjük a gondolatok érzékeny és emlékeztető szálait.

— Szeretnek és megbecsülnek Itt minket a községben. A párttitkár elvtárs olyan vezetője a falunak, aki az emberben észreveszi a tegnap és a ma gondját. A közösség érdekeit szem elölt tartva, érdekli az egyén ügyes-bajos dolga is. Ezt mi magunk is, nap mint nap tapasztaljuk.

Gyakran betoppan az iskolába. Részt vesz a nevelők és a

szülői munkaközösség értekezletén. Ez jólesik a pedagógusoknak, mert nemcsak vezetőt, hanem segítőtársat látnak benne. Ez a magatartás és érdeklődés nemcsak a párttitkár elvtársra. hanem a falu kommunistáira is jellemző.

Cseng a leieíon. a

KISZ-titkárt keresik.

— Nincs bent, elment ebédelni, — hangzik a válasz. Az igazgató örömmel újságolja, hogy az egyik fiatal nevelő a falusi KISZ-szervezet titkára.

Ezek után az iskola belső életéről és a község kulturális elmaradottságáról beszélgetünk.

— A tantestület minden tagja jelentkezett ideológiai és szakmai továbbképzésre.

Rózsa Sándor pártonkívüli. Példamutatása nem valami erőszakolt póz. hanem meggyőződésből fakad.

Az olyan iskolákban, amelyek élén olyan ember az igazgató, aki maga is hű támogatója népi rendszerünknek, ott merőben más a nevelő világnézete, gondolkodásmódja. mint ott, ahol az igazgató is úgy táncol, ahogy a szél fütyül. Elvi meggyőződés nélkül nem lehet sem nevelni, sem irányítani.

A kultúra is hozzátartozik e tenyérnyi falu életéhez. Sajnos, szűkmarkú a lehetőség. Évenként egyszer, legfeljebb kétszer látogat el a községbe valamelyik színház együttese. Van egy keskenyvetitőgépes mozijuk, amely általában elég jó filmeket játszik, de... és itt van a bökkenő. Az üzemvezető csak akkor tart vasárnap délelőtt ifjúsági előadást, ha van legalább száz jelentkező. Miért ez a megkötöttség? Az ifjúság kulturális nevelését ne szabjuk feltételekhez. Ha összegyűl hatvan parasztgyerek, akkor annyi előtt peregjen le a film. Ennyi áldozatot megérdemel a jövő nemzedéke.

Tassnak nincs se vasút-, se hajóállomása. Az ilyen községgel többet kell törődnünk, hogy

a kultúra napfénye ide is bera-í gyogjon. |

Alkonyodík. a kémé-f

nyékből karcsú füst tör a ma-| gasba, s a készülődő vacsora» illata belengi a környéket. | Rózsa Sándor kikísér a kert-} ajtóig. Kezetszorítunk, s távozóf lépteinket elnyeli a megnyugvó|

falusi csend.

Bieliczkyi

A kecskeméti Katona József Színház az 1957/58-as színiévad 12 bemutatójára

kedvezményes kötött és szabad bérletet hirdet.

Bérletek válthatók szeptember 20-ig az üzemi kul- túrfelelősöknél és a színház szervezési irodájában. Telefon: 24—94.

Évadnyitó előadás Kodolá- nyi János:

Földindulás

színmű 3 felvonásban,

er Antal és lierky Lili

érdemes művész vendégszereplésével. 1536

— 1300 mázsa szuperfoszfátot •

és 300 mázsa pétisót igényeltek | a kalocsai járás termelőszövet-; kezetei az őszi vetések trágyá-J zásához. i

Ismét orvosi, méghozzá igen jó orvosi film kerül bemutatásra a kecskeméti Városi Moziban szeptember 12—18-ig.

A franciák új orvosi filmje a páciensek oldaláról közeledik a problémához. A misztikumot alaposan, sőt sok esetben károsan felhasználva, egy mágikus erővel rendelkező orvost mutat be a közönségnek. Ez az ember felhagy a tisztességes, de szerény megélhetést biztosító orvosi pályával és divatos kuruzsló lesz. Szemének és kezének »erejével« mindent és mindenkit meggyógyít, a menthetetlennek ítélt beteget éppen úgy, mint az unatkozó szép asszony migrénjét. Hősünk körül azonban a varázslat csakhamar szertefoszlik, mert kiderül, hogy a

Tenneleszövetitezetek! Egyéni gazdák!

Már most kössünk szántási szerződést a megye gépállomásaival, hogy a gépállomások időben el tudják végezni a szántást.

1218

híres kuruzsló — orvos. Ezért hagyja el menyasszonya is, aki most már igazi kuruzslónál keres betegségére gyógyulást, és amikor ismét találkoznak, már késő.

A kuruzsló a legreménytele- nebb eseteket is meggyógyítja, csak őt nem, aki a legdrágább számára. Hősünk egyéni tragédiája mutatja meg a film általános igazságát is, amelyből mi is sokat tanulhatunk. Csak tudományos alapon lehet gyó-» gyítani, de nem szabad elhanyagolni a beteg lelkét sem. Sok orvos ezzel szemben csak az emberi test mérnökének tekinti magát. Ezért keres sok beteg a kuruzslóknál gyógyulást, amely csak tragédiákhoz vezethet.

Az orvosi filmek sorában friss szín A kuruzsló. Mondanivalójában és művészi eszközeiben egyaránt újat hoz. Sokáig emlékezetes marad a két főszereplő: Jean Marais és Daniele Delorme ragyogó játéka.

Fizesse elő a Petőfi Népét

VI.

Kovács bácsi arra kapta a fejét. Felmérte magasságra, megmérte kilóra Borzsa Mártont s hogy ezt elvégezte, megvetően mondta:

— Gyermek.

Kis híja volt, hogy tacskó jelzővel tiszteli meg.

Borzsa Mártonnak valóban az volt a szerencséje, hogy nem vette tudomásul betegsége súlyosságát. Nem hitte el, hogy holmi fejfájás és fülzúgás leterítheti. Bár azon a délután, amikor Sáfár Sándor és Fleischmann Bandi egyesült erővel rátört, szörnyen gyengének érezte magát. Feküdt az ágyán és a cigarettázáshoz sem volt kedve. Többször ismételgette:

— Csak nem fog ki rajtam.

De még most sem a magas vérnyomást okolta, hanem a nagyviziten elhangzott orvosi műszavakat illesztette össze és hirtelen összeomlással arra jött rá, hogy vesebaja, rákja és tüdőbaja van. Bandi és Sáfár Sándor nem tudták, hogy mivel kínlódik. Közrefogták az ágyát és szépen kérték:

— Papa, jöjjön sakkozni.

Felhorkant.

— Én? Nem tudok.

Sáfár Sándor a kezét simogatta.

— Nem szabad annyira szerénynek lenni. Az este is alaposan elrakott.

Kormányos is' megjelent a látóhatáron és lelkendezve újságolta:

— Az a kövér ember a hetedik ellenfelét győzte le. Nem lehet vele bírni. Azt mondta: ebben a nagy épületben nincs egy rendes sakkozó.

Bandi az ágy szélére huppant.

— Mi is odahívtuk. Tessék jönni, papa.

Borzsa Márton az áliáig húzta a takarót.

— Drága fiam, beteg vagyok. Akkora a fejem, mint egy rendes iskolai földgömb. Olyan nagy és olyan kerek. Nincs épkézláb gondolatom. Játszatok vele ti, hiszen tudtok.

Sáfár Sándor kihámozta a takaró alól és fordította a hasára.

Mindjárt megnyomogatom, meginBács megyei novellisták

Fodor «János:

r

BORISA MARTON ÉLNI AKAR

„dúl rá a vérkeringés és friss, erős lesz.

Kormányos és Fleischmann Bandi segített neki. Borzsa Márton nyögött, jajgatott, szidta őket, s hogy békén hagyják, nagyot fújt és mondta:

— Ezt valakinek vissza kell adnom, gyerünk a kövérhez.

A kövér a nyolcadik ellenfelét ette meg. Borzsa Márton figyelte a játékát és nyomban látta, hogy kitűnő játékos. Halkan mondta is Sáfár Sándornak:

— Ha ezt én megverem, mehetek haza, meggyógyultam.

S leült a felszabadult helyre. A kövér leereszkedő kézfogással üdvözölte és kijelentette:

— Nálam törvény, mindenkivel csak egy játszmát játszom.

Borzsa Márton restelkedett soványsága miatt és szerényen jegyezte meg:

— Ahogy gondolja.

A kövér kezdte a játékot s hogy ide- oda tolódtak a • bábok, mind kövérebb, zsírosabb izzadtságcseppeket ejtett. A kétszáznégyes szoba lakói és valámeny- nyien, akik körülállták őket, kivétel nélkül Borzsa Mártonnak izgultak. Egyszerűségével, közvetlenségével, halksá- gával a szívükbe férkőzött és a hányaveti kövért körömrágásával együtt megutálták. S amikor a legjobban állt a játékban Borzsa Márton, lassan felsóhajtott:

— Nem bírom tovább.

Sáfár Sándor izgatottan mondta:

— A szoba becsületét nem hagyhatja.

Borzsa Márton a homlokát simogatta, halántékánál a vékony erek megdagadtak:

— Kivan a fejem.

Már tudta: a vérnyomásnak ellensége az izgalom, az erős gondolkodás, így támadnak, harcolnak a javulás, a könnyebbedés ellen. S örült, hogy döntetlent ért el. A kezét nyújtotta:

— Köszönöm.

A kövér nem fogadta el. Hangoskodott: *

— Az eredmény nem döntött sem jobbra, sem balra. Játsszunk második játszmát.

Borzsa Márton hivatkozott az előző megállapodásukra. A fiúk is mellé álltak, de a kövér nem engedett. Borzsa Márton nem ellenkezett tovább, ráállt:

— Ne veszekedjünk, játsszunk.

A kövér hevesen támadott, le akarta rohanni és a körülöttük csoportosulók- nak előadást tartott arról, hogy az előrenyomott gyalogjaival mint töri össze Borzsa Márton királyszárnyát, mert a sakkhoz ész, tudás, szorgalom és holmi magasabbrendű dolgok követeltetnek meg. Csúnya és undorító volt önteltsége, beképzeltsége, s mindezeket még hőmérővel sem lehetett volna lemérni, amikor gyalogjaival szinte beletúrt Borzsa Márton orrába. A helyzet uraként fölényesen szónokolt:

— A gyalogoknak a felnyomulása lehetetlenné teszi a másik tisztjeinek a kibontakozását.

Borzsa Márton viszont a hanghordozásából ezt így hallotta:

— Itt van ez a vékony ember, mind" járt a fejére csapok és semmi nem marad belőle.

A kövér folytatta:

— Az igazamat lássák a táblán:

Mindenki a táblát figyelte, Borzsa

Márton is, közben azt mondta magában:

■— Hm.:;

A kövér kisebbítő mozdulattal mutatott Borzsára.

— Barátunknak csak a vezére, egyik huszárja és futója van játékban. Kérdem: mit tud velük kezdeni?

Borzsa Márton mostmár végképpen elbírálta:

— Sokféle ember van a világon, ezen csak némi verés segítene, hogy észhez' térjen.

A kövér a győzelem tudatában nem kórházhoz illően emelte a hangját:

— A következő húzás után összerop- pantom, már nincs menekvése.

Borzsa Márton nézte a nekiszabadított gyalogokat, a maga kevés harcoló tisztjét, aztán Sáfár Sándor csüggedt arcát a kefehaj alatt, .Fleischmann Bandi szájára fagyott mosolyát, Kormányos Imre szemrehányó tekintetét; és megszólalt végül halkan, bocsánatké- rően, amikor letette a futóját:

— Matt...

A kövér verve volt. A szeme forgott és a gutaütés veszélye fenyegette. Borzsa Mártonban maradt még néhány kanál a régi humorérzékéből és azt gondolta a másik arca láttán:

— Még jó, hogy kórházban vagyunk;

A kövér az asztalba kapaszkodott és

tátogott.

— Mi, hogy, tessék? — A tábla fölé hajolt. Számolt, számítgatott, a szája reszketett, a térde remegett, a gyomra táncolt, a szíve vadul vert. Roppant kellemetlenül érezte magát. A szégyen irgalmatlanul rázuhant és hogy Borzsa Márton hurcolkodott volna vissza a szobájába, rászólt:

— Hová megy? Maradjon csak, kérem. A harmadik parti lesz a döntő.

Borzsa Márton a fejét rázta;

— Nem maradok. Mára elég volt. De ezenfelül szeretnék néhány szót én is mondani. Maga jól és szépen játszik, s elárulom azt is, ha nem fecseg annyit, minden bizonnyal megver;

(Folytatása következik.) \ • ■

r üuüUUl

A ICUIRÖ1SILO

Francia film