Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-13 / 214. szám

I KÖZLEMÉNY ci hazánkban tartózkodó Mongol Népi Forradalmi Párt delegációja és az MSZMP vezetői közötti tárgYalásokrél A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Mongol Népi Forra­dalmi Párt küldöttei szeptember 11-én tanácskozást folytattak. A tanácskozáson részt vettek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ré­széről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kiss Károly elvtárs, a politikai bizottság tagja, a KB titkára, Apró Antal elvtárs, a politikai bizottság tagja: A Mongol Népi Forradalmi Párt részéről Jumzsagijn Ceden- bal elvtárs, a Mongol Népi For­radalmi Párt Politikai Bizottsá­gának tagja, Dorzsijn Szamdan elvtárs, az MNFP KB titkára, a politikai bizottság póttagja, Szodnomin Avazed elvtárs, az MNFP Politikai Bizottságának póttagja, B. Zsargalszajhan elv­társ, az MftFP KB külügyi osz­tályának vezetője. A pártok küldöttei a marxiz­mus—leninizmus elvei alapján megtárgyalták a két pártot érintő legfontosabb nemzetközi kérdé­seket, valamint a két párt to­vábbi kapcsolatát illető kérdése­ket. A felvetett kérdésben a tár­gyaló felek között teljes nézet- azonosság alakult ki, A tárgyaláson részt vett inég Dasijn Adilbis elvtárs, a Mon­gol Népköztársaság magyaror­szági nagykövete, az MNFP KB tagja, Lovszondorzs Tojv elvtárs, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB póttagja és Faj ti Tibor elv­társ, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője. I Magyar népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kormányának közös nyilatkozata a két ország kormányküldöttségeinek tárgyalásairél A Magyar Népköztársaság kormányának meghívására a Mongol Népköztársaság kor­mányküldöttsége J umzsagi jn Cedenbal, a minisztertanács el­nökének vezetésével 1951. szep­tember 8—12-e között baráti lá­togatást tett a Magyar Népköz- társaságban. A Mongol Népköztársaság kormányküldöttsége közvetlenül megismerkedett a magyar nép életével, politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel, és a Magyar Népköztársaság dolgozói részéről meleg baráti fogadtatás­ban részesült. A látogatás ideje alatt a két ország kormányküldöttségei tár­gyalásokat folytattak, amelyeken részt vetlek: Magyar részről: Kádár János, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke (a kül­döttség vezetője), Apró Antal, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökhelyette­se, Kiss Károly, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügyminiszte­re, Garasin Rudolf, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. Mongol részről: Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népköztár­saság Minisztertanácsának elnö­ke (a küldöttség vezetője), Dor­zsijn Szamdan, a Mongol Nép- köztársaság nagy népi buraijá­nak képviselője, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bi­zottságának titkára, Szodnomin Avazed, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnök- helyettese, a Mongol Népköztár­saság külügyminisztere, Sagda- rin Ceveen, az Állami Tervbizott­ság elnökhelyettese, Dasijn Adil­bis, a Mongol Népköztársaság nagykövete a Magyar Népköz- társaságban, verkezés és a fegyveres erők csökkentésére, az atom- és a hid- rogénf egy verek betiltására, vala­mint az ilyen fegyverekkel foly­tatott kísérletek megszüntetésére vonatkozó konkrét javaslatait. A két kormány úgy véli, hogy ezek­nek a javaslatoknak az alapján olyan egyezményt lehetne kötni, amely megfelelne a világ összes népei érdekeinek. Nyugat-Németország modern tömegpusztító fegyverrel való fokozatos felszerelése háborús tűzfészekké változtatja azt, ve­szélyezteti Európa, s egyben az egész világ biztonságát, és elmé­lyíti Németország kettészakított­ságát. A két kormány úgy véli, hogy Németország valóban békés és demokratikus alapon történő egyesítése csak úgy érhető el, ha a nyugati nagyhatalmak lemon­danak Nyugat-Németország mi- litarizálásának politikájáról és létrejön a két német állam szö­vetsége, amelyet a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya javasolt és az összes béke­szerető népek támogatnak. A kormányküldöttségek egyet­értenek abban, hogy az imperia­listák veszélyes politikát folytat­nak Ázsiában is. A nyugati nagyhatalmak akadályozzák a Kínai Népköztársaság törvényes jogának érvényesülését az ENSZ- ben, felszerelik Dél-Koreát atom- és más fegyverekkel, ez­zel megsértik a koreai fegyver­szüneti egyezményt, szabotálják a vietnami kérdés békés rende­zésére vonatkozó genfi egyez­ményt, és más hasonló tevékeny­ségükkel méginkább fokozzák a nemzetközi helyzet feszültségét a világnak e részén. Mindkét kormány támogatja a Kínai Népköztársaság, az Indiai Köz­társaság, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és más békeszerető országok erőfe­szítéseit, amelyek az ázsiai né­pek biztonságának és békéjének a megőrzésére irányulnak. A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság kor­mánya határozottan elítéli az arab országok belügyeibe való állandó imperialista beavatko­zást, és rokonszenvvel kíséri az arab népek harcát, amelyet sza­badságukért és függetlenségükért vívnak. A két kormány mélyen meg van győződve arról, hogy a né­pek békemozgalmának erősödése képes az imperialista agresszo- rok kalandjainak útját állni és egy új háború kirobbantásának kísérleteit megakadályozni. II. A magyarországi belső ellen­séges erők által a nemzetközi reakció közvetlen támogatásával kirobbant ellenforradalom ide­jén a mongol nép és kormánya szilárdan a magyar nép oldalán állott és forrón üdvözölte a ma­gyar nép győzelmét, amellyel megvédte szabadságát és füg­getlenségét, népi demokratikus rendszerét és szocialista vívmá­nyait. A két kormány kijelenti, hogy az az önzetlen baráti segít­ség, amelyet a Szovjetunió az ellenforradalom idején a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány felkérésére a népi Magyar- országnak nyújtott, a Szovjet­uniónak a proletár internaciona­lizmus elveihez való tántorítha­tatlan hűségéről tanúskodik, A mongol nép kormánya nagy­ra értékeli azokat az eredménye­ket, amelyeket a magyar nép a gazdasági és politikai konszoli­dálás terén kormányának és pártjának vezetésével elért. A magyar kormány szívbőljövő kö­szönetét fejezi ki az egész mon­gol népnek és kormányának azért az anyagi és erkölcsi tá­mogatásért, amelyet a magyar népnek a nehéz napokban nyúj­tott. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Mongol Népköztár­saság kormánya mélységesen el­ítéli a nyugati hatalmaknak az ENSZ-ben Magyarország ellen folytatott mesterkedéseit. Az úgynevezett magyar kérdés vizs­gálatára létrehozott »ötös bizott­ság« tevékenységét az ENSZ alapokmányában lefektetett alap­elvekkel ellentétesnek, a bizott­ság jelentésének az ENSZ ijlés- szaka napirendjére tűzését pedig a Magyar Népköztársaság bel­ügyeibe való közvetlen beavat­kozásnak minősíti. A két kormány határozottan elítéli az Egyesült Államok ve­zető köreinek és kiszolgálóinak azt az aknamunkáját, amellyel a Biztonsági Tanács legutóbbi ülésén a Mongol Népköztársaság­nak az Egyesült Nemzetek Szer­vezetébe való felvételét megaka­dályozták. A Magyar Népköztár­saság kormánya teljes mérték­ben támogatja a Mongol Nép­köztársaságnak azt a követelését, hogy az ENSZ tagjai közé felve­gyék, amit a mongol nép és kor­mánya elismeréssel fogad. III. A tárgyalásokon a két kor­mányküldöttség megállapította, hogy a két ország közötti kap­csolatok a szívélyes barátság, az egyenlőség, és a kölcsönös segít­ség elvei alapján mindkét ország népei javára évről évre növeked­nek és erősödnek. Az 1951-ben aláírt magyar—mongol árucsere­forgalmi és fizetési egyezmény alapján sikeresen fejlődnek a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok. Az utóbbi években eredményes együttműködés valósult meg a két ország között a kultúra és tudomány terén is. Tekintettel arra, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Mon­gol Népköztársaság gazdasági és kulturális együttműködése teljes mértékben megfelel a két ország érdekeinek, kölcsönösen segíti a, szocialista építőmunkát, és a két nép közötti testvéri barátság to­vábbi erősödését szolgálja, a két kormány elhatározta, hogy to­vábbra is minden erővel fejleszti és elmélyíti ezt az együttműkö­dést. Ezért a Felek megállapod­tak, hogy tárgyalásokat kezdenek a két ország közötti hosszúlejá­ratú kereskedelmi egyezmény, tudományos és műszáki együtt­működési egyezmény megkötése céljából, továbbá egyes nem­kereskedelmi fizetések, valamint postái és távközlési megállapo­dások tekintetében Is. A két kormány szükségesnek tartja egymás rendszeres és sok­oldalú tájékoztatását a két or­szág életéről és eredményeiről, a személyes kapcsolatok fejleszté­sét, tekintettel arra, hogy ennék nagy jelentősége van a szocia­lista építés tapasztalatainak köl­csönös kicserélése szempontjából. Jumzsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke meghívta Kádár Jánost, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét baráti látogatásra a Mongol Nép • köztársaságba. Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke a meghívást elfo­gadta. IV. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Mongol Népköztár­saság kormánya kifejezi azt aa elhatározását, hogy a jövőben is mindent megtesz a Szovjetunió vezette szocialista tábor egységé­nek további erősítéséért, ami a szocializmus sikeres építésének biztosítéka. A két kormány ki­jelenti, hogy mindkét ország a Szovjetunióval, a Kínai Népköz- társasággal, valamint az összes békeszerető népekkel együtt min­dent elkövet a béke és a népek biztonságának megőrzéséért. A Mongol Népköztársaság kor­mányküldöttségének magyaror­szági látogatása a magyar és a mongol nép őszinte barátságának újabb nagyszerű megnyilvánulá­sa. volt. A két küldöttség kifejezi azon szilárd meggyőződését, hogy tárgyalásaik még inkább elmé­lyítik és fejlesztik a Magyar Nép- köztársaság és a Mongol Nép- köztársaság barátságát és ered­ményes együttműködését, ami hozzájárul a szocialista tábor erejének további gyarapodásá­hoz. A közvetlen, baráti és szívé­lyes légkörben folytatott tárgya­lásokon a két kormányküldött­ség megvitatta a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdé­sét, széleskörű eszmecserét foly­tatott a két baráti ország kap­csolatainak, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésé­nek továbbfejlesztéséről, vala­mint a szocialista tábor egysé­gének további megszilárdításá­ról. A tárgyalásokon a két kül­döttség részéről a legteljesebb véleményazonosság és kölcsönös egyetértés nyilvánult meg min­den megbeszélésre kerülő kér­désben. A két kormányküldöttség meg­állapította, hogy a szocialista tá­bor országai, valamint a többi békeszerető ország a béke meg­védésére, a nemzetközi feszült­ség csökkentésére és a békés egymás mellett élésre törekszik, ugyanakkor az imperialisták fo­kozzák a nemzetközi helyzet ki­élezésére irányuló tevékenységü­ket. A nyugati nagyhatalmak, ame­lyek folytatják a fegyverkezési hajszát, a londoni leszerelési ér­tekezleten minden eszközzel igye­keznek elgáncsolni a leszerelés kérdésének pozitív megoldását. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Mongol Népköztár- íaság kormánya egyöntetűen tá- nogatja a Szovjetuniónak a íegy­Nagygyűlés Budapesten a mongol vendégek tiszteletére Szerdán délután az Építőipari Dolgozók Szakszervezete szék­házában nagygyűlésen vettek részt a budapesti dolgozók a mongol vendégek tiszteletére. A budapesti nagyüzemek dolgozói­nak nevében több küldöttség üd­vözölte a mongol párt- és kor­mánydelegáció vezetőjét és tag­jait, majd Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke lépett az emelvényre. Beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a legfonto­sabb nemzetközi kérdésekben a mongol és a magyar álláspont egységes és azonos, majd köszö­netét mondott a mongol nép po­litikai, erkölcsi és anyagi támo­gatásáért _ az ellenforradalom alatt és az azt követő időben. Az ENSZ rendkívüli közgyű­léséről szólva kijelentette, hogy a »magyar ügy« csak a háborús uszítok elképzeléseiben, csak a nemzetközi imperializmus szótá­rában létezik. A hatalmas rágal­mazó hadjárat azért indult meg, mert az imperialistáknak nagyon fáj az októberi vereség, és nem tudják megbocsátani a magyar népnek, hogy a Szovjetunió ba­ráti segítségével visszaverte a fasiszta ellenforradalmi táma­dást és megmentette a népi ha­talmat. Az ENSZ rendkívüli közgyűlésének összehívása nem érte el a célját, mert a magyar dolgozók haragja nőttön nőtt az imperialisták ellen, a rágalma­zók gyalázatos szavait visszauta­sítva, e hónapokban a magyar dolgozók szeretete, megbecsülése és ragaszkodása a Szovjetunió és a többi testvéri nép iránt mélyül és erősödik. Ezután Cedenbal elvtárs beszélt. Hangsúlyozta, hogy az imperia­lista igától megszabadult mongol nép mindig baráti rokonszenvvel és' nagy megbecsüléssel viselte­tett a dicső magyar nép iránt. A küldöttség magyarországi ta­pasztalatai csak megerősítették meggyőződésüket abbafl a tekin­tetben, hogy a magyar nép az ellenforradalom következményei­nek sikeres felszámolása után szocialista munkáspártja s való­ban népi, munkás-paraszt kor­mánya vezetésével összes haza­fias erőit az ország újabb gazda­sági fellendítésére, a kultúra fej­lesztésére, a nép jólétének eme­lésére fordítja. Beszéde további részében elítélően nyilatkozott az ENSZ ötös bizottsága jelen­téséről és a rendkívüli közgyű­lés törvénytelen összehívásáról. Hangoztatta, hogy az alapok­mány megsértését jelenti a Mon­gol Népköztársaság kirekesztése az ENSZ-bői, * i

Next

/
Thumbnails
Contents