Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-10 / 211. szám

/

ECEL TÍZ HÓNAPJAI

Q» AZ ELLENFORRADALOM ÓTA eQj

Kecel lakossága 1956. október 24-én reggel meghökkenten hallgatta a rádió ideges hangú bemondóját, aki szűkszavúan, de gokat sejtetően ismertette a biy- cjapesti eseményeket. Az egyszerű, józanul gondolkodó parasztemberek nyugtalanul fogadták a hírt, de úgy érezték, semmi közük ahhoz, ami Budapesten történik, s mindenki hozzáfogott napi munkájának elvégzéséhez.

Két nappal később már sok idegen arc volt látható a köz- jégben. A nép ellenségei gondoskodtak arról, hogy legyen aki a falun is szítsa az ellenforradalmi hangulatot. E cikkben nem célom részletesen ismertetni a községben lezajlott ellenforradalmi eseményeket. Itt gém múlott el nyomtalanul október vége.

November 4-én azután két szovjet harckocsi haladt át a községen, s ezzel helyreállt a rend, a nyugalom.

Bizalom a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt

A? élet visszatért a rendes kerékvágásba. A forradalmi munkás-paraszt kormány határozott fellépésével és helyes intézkedéseivel megnyerte a keceli nép bizalmát. Hogy ez mennyire így volt, azt nem néhány, esetleg kétes értékű nyilatkozattal akarom bizonyítani, hanem a tények megdönthetetlen erejével. Ki gondolta volna például, hogy Kecelen, ahol a huligán elemek az, adófőkönyveket elégették, november 15-én már jónéhány be- „csületes adófizető jelentkezik és adót akar fizetni. Februárban az adófizetés teljesen normális ütemben folyik és Suba Pál, a pénzügyi csoport vezetője, március 9-én jelentheti, hogy az adóbevételi tervet napról napra a beütemezés szerint teljesítik.

Vagy nem a kormány iránti bizalom jele-e, hogy a dolgozó parasztok soha nem látott kedvvel fognak hozzá a termeléshez? Tíz év alatt nem hordtak ki any- nyi trágyát a földekre, mint ez év tavaszán. A keceli gazdák még a szomszédos községekbe is elmentek trágyát vásárolni. — Műtrágyát is annyit vettek, amennyit még soha — mondta Darám Imre, a földművesszövetkezet telepvezetője — tavaly három vagonnal adtam el, most 16 vagon volt és az is kevésnek bizonyult. i

Nem a bizalom jele-e, hogy a községben, hasznosítható parlagterület nem maradt megműve- letlenül? A községi tanácsot heteken keresztül a parasztok százai ostromolták és minden tartalékföld gazdára talált. És mit bizonyít az, hogy annyian kötöttek sertés-, szarva&marhahíz- lalási, valamint szőlőtermelési szerződést, hogy kimerült a keret és le kellett állítani a további szerződtetést? Mindez azt bizonyítja, hogy a keceli nép bízik a kormányban és inkább a kommunistáknak hitt, mint azoknak, akik a MUK-ról suttogtak.

Erősödik a párt befolyása

Az ellenforradalom leverése után azonnal életre kelt az MSZMP. Benyó István községi pá rttitkárnak már az első gyűlésen negyven volt MDP-tag bejelentette, hogy belép a pártba. Azóta számuk 91-re növekedett; ami ugyan csak fele a régi párttagságnak, de ezek olyan elv- társak, akikre mindig lehet számítani. A pártszervezet tevékenysége is céltudatosabb, nagy gondot fordítanak a helyi kérdések megoldására. Ez a titka annak, hogy a falu legjobb pár- tonkívüli dolgozó parasztjai már tavasz óta népfrontba tömörülve segítik az MSZMP politikájának megvalósítását.

A 'pépfront tevékenységével külön cikkben lehetne foglalkozni. Megalakították a földműA- .MAÖVAP. SZOCIALISTA 2ACS KÍSKVN. MEGYEI :

• A Jánoshalmi Földművesszövetkezet 1. sz. vendéglőjébe gok dolgozó jár étkezni, ezért — nagyon helyesen — kedvezményes áron adnak ki ebédjegyeket. Egy-egy ilyen szelvényke ellenében a vendéglő pincérei déli 12 órától délután 2 óráig adják ki a napi adagokat. Az elmúlt csütörtökön azonban már 1 órakor hiába tépte le az aznapi ebédjegyét az éhes előfizető. A párbeszéd a vendég és a pincér között eképpen zajlott le:

— Kérek egy ebédet!

— Az ebéd már elfogyott, csak

nácsülések megkezdése előtt is felléptek. A keceli kultúrotthon- ban többször vendégszerepeitek a kecskeméti színház művészei, előadást tartott a honvéd művészegyüttes, a Játékszín és több kultúrcsoport a környező községekből. Említésre méltó, hogy a keceli könyvtár az ellenforradalom idején sem zárta be kapuit és azóta is állandóan növekszik olvasóinak tábora.

Jegyzetemben a tények és adatok egész sora maradt még, ami nem fért e cikkbe, de talán eny- nyi is elég. És most idézzük az Andersen úr és társai által gyártott hazugságtengerből paragra- fusszerűen az alábbi pontot:

89. 11 bekezdés: »-Nincs semmi bizonyíték arra, hogy Kádár-kormánya népi támogatást élvez. Kádár lépésről lépésre halad előre a munkásság erejének megsemmisítésére.«

Andersen úr! Lapozza csak fel az ön által készített jelentést és próbálja egybevetni vele ezeket a minden dísz és cicoma nélkül felsorakoztatott tényeket. Ha Kecel fejlődéséről írt beszámolónkat eléggé objektívnek találja, hát egészítse ki vele saját jelentését. Egyébként nem sok öröme tellne abban, ha megtudná, mi a véleménye többek között Kecel lakosságának az ötös bizottság által készített jelentésről, mert népünknek legalább olyan kikristályosodott* nézetei vannak róla, mint bármely más becsületes embernek a világon.

Nagy Ottó

„Előfordult e% máskor is66

OOOOOOOOCKKKIOOOOOOOOOOOOOOOOO

Nagylábon élő fiatalok

Mennyi minden gondolatot ébreszt az olvasóban ez a cím; Hiszen mindenki tud egyet, vagy mást az olyan felelőtlenül költekező, idővel és- erkölccsel is könnyelműen bánó fiatal fiúkról és lányokról. Tagadhatatlan, vannak »nagylábon« élő, könnyelmű fiatalok. Ez esetben nem róluk, hanem a szó szorosan vett értelmében nagy lábon élő fiatalokról, s közülük is a lánygyerrrjekekt ről van szó, helyesebben azok szüleinek gondjáról.

Városok és falvak utcáit járva nem. kerüli el a (szemlélődő ember figyelmét, hogy számos fiatal íeánygyermek női fazonú, ki nem egyszer magassarkú cipőt visel, ami a kissé groteszk, furcsa * járás mellett, mondjuk meg, nem kívánt hatással van a noygg- ben levő fiatal test alakulására sem. Különben is hogy néz ki egy 12—13 éves gyereklány női fazonú, magassarkú cipőben. Mégis kénytelenek így járni, mert a cipőgyárak a nekik való, kimondott lánykacipőt nem gyártanak.

És még egy. Nem kerülhetjük ki e cipőügy anyagi vonatkozású részeit sem. Igen sok lánygyermekes szülőnek okoz tetemes költségtöbbletet az a forintösszeg, mely lánykacipők hiányában a gyermeklábbelik és a divatos női cipők ára között van. Vagy talán járjanak fel Pestre a különleges méretek áruházába a lánygyermekes szülők? Nem! Van más megoldás is. Gyártsanak gére üzembehelyezhető az ebß j cipőgyáraink ízléses kivitelben, kimondott lánykacipőket, lengyel atomreaktor. | — Sándor —

ss e f e j © z

a lengyel atomreaktor alapvető

szerelési munkálatait

A Varsó közelében lévő Swi- erkban a közelmúltban befejezték az első lengyel atomreaktor alapvető szerelési munkálatait. A munkálatoknál jelen voltak a Szovjetunió atomtudósai is, akik megállapították, hogy az eddigi munkamenetet tartva, ez év vé-J

t é

Az ezred nem lett áruló

alezredes, a páncélos ezred parancsnoka feszült figyelemmel hallgatja a soiti susmust: »persze, hogy hozzanak... hozzanak annyit, amennyit csak tudnak!«

— Igen, hozzatok fegyvert —i ismételte meg a telefonba a solti nemzeti bizottság elnöke forradalmi harsogással.

— De hogyan találunk rátok? Már esteledik és azonnal indul-: nánkhMi lész a jel?

(Üjabb susmus.)

— Az országút melletti árokban fényjelek zöld lámpával. (A »zöld« szín ugye ismerős, kedves olvasó,)

— Rendben van. Gépkocsival megyünk, mert van az is. A mi jelünk balra kicsapott index. Balra, érted? — de azt már nem hallotta Nyúl »úr«, hogy a kagyló letétele után ez is elhangzott Szabadszálláson: »Majd megtudjátok, mi van itt, a baloldalon!«

S röviddel rá páncélos katonák robogtak gépkocsikon Solt felé, a laszálló est sűrűsödő sötétjében, és kemény szívvel várták, hogy felvillanjon a zöld lámpafény. Megtörtént ez is, kivágódtak az indexek is, s pillanatra rá, már földön voltak a katonák.

Parancsnokuk nem 6zegte meg a szavát, küldött fegyvert elegendőt, — de azt nem köszönték meg a solti ellenforradalmárok.

így hiúsult meg a dunavecsei támadás terve, így került lépre Hermanovszki és bandája, — mert egy páncélos ezred parancsnokának helyén volt a szive és az esze!

(Folytatása következik.)

Csakhogy addigi üzelmeikről tudott Szabó alezredes, a szabad- szállási páncélos ezred parancsnoka, s elkészítette tervét az ellencsapásra. Nem egyszerű dolog, nem tanítják a katonai akadémián, nem szerepel a ' hadászat taktikai és stratégiai fejezetében, legfeljebb csak annyi van belőlük az alezredes elgondolásában, hogy »az ellenség eszével is kell gondolkozni!« Mert hogyan is lehetne megtalálni az ellenforradalmárokat harckocsikkal, katonai egységekkel? Annyi eszük nekik is van, hogy balul végződnék számukra, ha nyílt összeütközésbe bocsátkoznának.

Az alezredes taktikai tervének eredményeképpen hát megszólalt a solti tanácsházán a telefon.

Itt Nyúl úr, a nemzeti forradalmi bizottság elnöke — jelentkezett a várvavárt.

— Itt Horváth, a szabadszállási nemzeti bizottság elnöke — viszonozta a drót a bemutatkozást. — Már mi is megalakultunk. Mi újság nálatok?

— Szervezkedünk. De fegyver kellene!

— Nekünk van elegendő. Ha akarjátok, viszünk nektek is.

Nyúl »úr« örömében megfeledkezett arról, hogy ha mással távbeszélő összeköttetésben van, de közben a helyes válaszért tanácsokat kell kérnie a körülötte levőktől, akkor illő és ajánlatos betakarni a telefonkagylót. Nem'gondolta Nyúl »úr«, hogy a vonal szabadszállási végén »Horváth kolléga«, igazi nevén Szabó

II.

Október 23-tól 27-ig bandákba verődött vidéken is a társadalom söpredéke: a huligánok, ellenforradalmárok. — Működni kezdtek a magukat »nemzetinek és »forradalmi«-nak nevezett bizottságok, amelyekben szerepet kaptak az egy-egy faluban jólismert naplopók, munkakerülők, prostituáltak és a nép megrögzött ellenségei, a sírba temetett tőkés rend feltámadt »szellemei«, a volt uralkodó osztályok tagjai is.

Fegyvert! — ez vplt a közvetlen céljuk. Ravasz tervszerűséggel előbb egyes személyeket, rendőröket, stb. fegyvereztek le, s már puskával a kezükben volt szándékuk akcióikat kiterjeszteni.

Csapda Nyúl „úrnak" és a farkasoknak

Ilyen bandája volt Solton a kalandartermészetű és határátlépési kísérletéért megbüntetett Hermanovszki nevű fiatalembernek is, aki suhanc társaival lefegyverezte a vndőrséget, s a szomszéd községekben, ' Duna- egyházán -és Dunatetétlenen is garázdálkodott. Volt szállítóeszközük is, a Sztálinvárosba járó gépkocsik közül raboltak maguknak, s azon járták a környéket, tartották rettegésben a becsületes dolgozókat.

27-ének éjszakájára ez volt a tervük: megtámadják a dunave- csei járási pártbizottságot, le- fegyverzik az államvédelmi osztályt, kiengedik az állampusztai gazdaság politikai foglyait, — s övék a világ,

vés kört, amelyben már termelési ankétokat is tartottak. Tervükben V411 továbbra is szőlészeti, borászati, állattenyésztési, kertészeti ankétok szervezése szakelőadókkal, mezőgazdasági kiállítás rendezése, a télen ezüst- kalászos tanfolyam indítása, stb.

A tavasszal az ifjúsági mozgalom is bontogatni kezdte szárnyait. Először az EPOSZ alakult meg. A KISZ szervezése nehezebben ment. Nem azért, mint» ha nem lett volna fiatal, aki belépjen, — nem volt, aki szervezze. A jég akkor tört meg, amikor Nagy Sándor, kultúrotthonigazgató július 28-án az ifjúsági napra mintegy száz szervezeten kívüli fiatalt vezetett Kecskemétre, hogy meghallgassa iharosán elvtáp beszédét. A fiatalok hazatérésük után megalakították a KISZ-t, s ma már több mint 40 taggal működik a szervezet.

Terjed a szövetkezés gondolata

Az ellenforradalom előtt két termelőszövetkezet volt a községben. Az egyik felbomlott, de a másik, a Vörös Zászló erősebb, mint október előtt volt. Ebből a tsz-ből is léptek ki néhányan, de a taglétszám ma már annyi, mint régen, s ehhez hozzá kell tenni, hogy a munkafegyelem sokkal jobb, mint bármikor volt.

Azt mondhatná valaki, hogy egy tsz mégis csak felbomlott. A község vezetői azt válaszolják erre, hogy azért a csoportért nem is kár. Ezzel szemben jól működik egy 90 tagú méhész szakcsoport, amely 20Q0 méhcsaláddal rendelkezik, két szőlészeti-borászati szakcsoport 40 taggal, és most van alakulóban egy kertészeti szakcsoport Szőke János vezetésével.

Fejlődik a község

A kormány, a gazdasági nehézségek ellenére is, juttatott a községnek az állami beruházásokból. A keceliekpek régi panasza volt, hogy a községen át vezető nagyforgalmú utak állandóan porfelhőbe burkolózva, a tbc és különféle fertőző betegségek terjesztői voltak. A ta-> vasz folyamán ezeket az utakat \ portalanították és mintegy há-: rom és fél kilométer hosszúság-: ban bitumen burkolattal látták; el. :

A tanács, a lakosság erejére ] támaszkodva, saját maga is fej-j leszti a községet. A tanácsülésen; 520 000 forintot községfejlesztési! tervre irányoztak elő. Ennek be-! szedése két hónappal ezelőtt kéz-; dődött meg és máris 90 000 forint 1 községfejlesztési adót fizetett be] a lakosság. ^Amiht a pénz befő-; lyik a tanács kasszájába, máris; felhasználásra kerül. Felújítót- < ták az artézi kutat, új kutat fúr-! tak a bölcsődénél, több kút fel-; újítása van folyamatban, bővítik! a parkot, —- amely a megye egyik legszebb ligete —- és 700; méternyi új kerítéssel látják el. j A tervek szerint betonjárdákat,] autóbuszgarázst, korszerű sport-] pályát építenek, villanyhálózat- j bővítést és a külterületi iskolák] felújítását végzik el a még be-j folyó összegből.

Nőtt a lakosság jóléte,]

meggyorsult a kultu-j

ralis fejlődés

Kecel lakossága jobban, kultu-J ráltabban él, mint egy évvel ez-3 előtt. A földművesszövetkezeti» boltok áruforgalma 1956. első fe-j lében 10 500 000 forint volt. 1957] ugyanezen időszakában 12 780 QOoJ forintot költöttek a keceliek élei-] miszerre, ruhára, rádióra, mo-I torkerékpárra, kisgépekre, stb. <

A község kulturális élete isi elég hamar helyreállt. Novem-j bér 20-án már engedélyt kaptaki a tánciskola megnyitására, de-I cember 2-án pedig szőlészeti- j borászati szakankétot tartottak. ] Népszerűvé váltak az ismeret- ] terjesztő előadások is, amelyből] mintegy 15-öt rendeztek a kü-j lönféle szakkörök. A szavalok és] szólóénekesek pedig még a ta-I

levest tudok esetleg hozni.;

— Hogy-hogy?

— Sole volt a vendégünk.— Dehát én előfizettem! Kérem. ..

— Ma már ebédet nem adhatunk, a vezető kartárs már elutazott. Különben előfordult ez már. máskor is.

S mit tehet ilyenkor a vendég. Fogja a kis ebédjegyét, belegyűri a zsebébe & míg éhesen hazafelé ballag, magában azt mondja: »Vannak még hibák — habár előfordult ez máskor is.«

Bernáth Árpád