Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-10 / 211. szám
I] i Gyermekek a gyermekvárosért — Órakezdeti történet — 200 új halíajta A »Vityaz« nevű szovjet hajóval 70 szovjet tudós nyolc éve ! ! * ♦ ! í ! A Vll/a. ajtajában nagy- a forgalom. Lázas izgalommal várják a tanárt. Magyar óra lesz, jóformán még csak az első óra, tehát nem a felelés izgalma ez, hanem valami más, nemesebb cél fűti ezeket a fiúkat. Amint belép a tanár, olyan néma felállással üdvözlik, hogy még' a légyzsongást is hallani lehet. A napló beírása után feláll az egyik tanuló, Dánfy Lsei: — Tanár bácsi kérem, közösen elhatároztuk, hogy mi, a kecskeméti III. számú iskola hetedik osztályos tanulói adakozunk a Gyermekváros javára. A tanár csak mosolyog; aztán néhány szóval érdeklődik, mit tudnak a Gyermekvárosról. A pajtások pontosan tájékozódtak, naponta olvasnak az újságban erről a témáról. Tudják, hogy azok részére épül ez a város, akiknek nincsenek szüleik. Szavaikból kicseng az a keserű elképzelés, hogy mi lenne, ha nekünk sem volnának szüléink? A tanár a következőket indítványozza: — Nemes feladatra vállalkoztatok, fiúk! Áldozatvállaiástok egyelőre egyedülálló az iskolák közül Kecskeméten. Azonban vigyázzatok arra, hogy mindenki csak annyit adjon, amennyit könnyen ki tud fizetni. Nagy lesz a lárma. Lázas beszélgető csoportok alakulnak és megkezdődik a gyűjtés. Mészáros Jóska lesz a pénztáros. Ö szedi a filléreket. Néhány perc múlva számolásra kerül a dolog. Végül az egész osztály közösen számolja meg az adományt: 40 forint! Nem tartott az egész öt percnél tovább és íme, öt perc alatt 40 forinttal gazdagabb lett a Gyermekváros. Nem nagy pénz ez! De nagy érzés adta össze, nemes érzés, a magyar ifjúság érzése ez, azoké a fiataloké, akiknek van édesapjuk, édesanyjuk, meleg családi otthonuk és van szívük, s szeretnék, hogy egyetlen magyar fiatal se érezné ennek hiányát. kutatásokat végez a Csendesóceánon. Mostanáig 200 eddig nem ismert halfajtát és egyéb tengeri állatot fedeztek fel. A tudós csoport egy tengeri szondát is bocsátott le 9600 méter mélységbe, ami rekorderedmény. Hazahozta a honvágy Bild Bmőke felhajtotta a keseiűpohaiat Svájcban sanyargatta fiatal életét néhány hónapon át. Bild Emőke, 15 éves kecskeméti kislány. Az elviselhetetlen bánásmód és a szíve vágya nem régen visszahozta Kecskemétre. Nézzük hát, mi a véleménye Bild Emőkének, a disszidált magyar gyermekek sorsáról. »Tudom, a magyar gyerekek többen úgy voltak, mint én. Célom az volt: világot látni, megismerni a Szabad Európa és a többi külföldi rádiók által any- nyira istenített szabad világot. Arra azonban egyikünk sem gondolt, hogy ott sem repül a sült galamb a szánkba. De most marj mondhatom, megismertem a Nyugat igazi arcát. Az emberek lépten-nyo- mon éreztették velünk, hogy kegyelemkenyéren élünk. Rokonomhoz mentem, gondoltam, ott jó sorom lesz. Csalódtam.. Rokonom gyerekeivel együtt jártam iskolába, de ott is nagyon éreztették velem, hogy magyar vagyok. Nem bírtam tovább. Annyira kínzóit a honvágy, a vágyakozás, hogy elhatároztam: eleget leszek édesanyám kérésének és hazajövök. Rokonom azonnal késznek mutatkozott erre és el♦ vittek a hazautazást intéző iro-1 dába, ahol nyilatkozatot keZ-J lett volna aláírnom. Ahogy ottl várakoztam a folyosón, két disz-♦ szidens magyar nő leszamara-l zott, hülyének, s végül őrültnek♦ nevezett, amiért haza akarokt jönni. Azt mondták, fogalmami sincs az otthoni állapotokról, hal hazajövök, elzárnak, bántanak,* deportálnak. I Bizony erre nagyon megijed-i tem, mert édesanyám nekem er-1 ről egy szót sem írt. Erre kije-l lentettem, hogy nem merekt hazajönni. Rokonaim nagyon* megharagudtak érte. Haragjuk-l ban egy intézetbe tettek, aholt a többi fizető növendékeket ki-f szolgáltam, mosogattam, takari-t tottam, foltoztam, tehát cselé-l deskedtem. Reggel hattól estet kilencig dolgoztam. 1 Édesanyámék egyre hivtak.% — Gyere, kislányom, várunk.t Láttam, hogy még nem is ta-% nulhatok, elhatároztam, csinál- j janak velem itthon bármit, ha-1 zajövök. Most már aláírtam a1 nyilatkozatot és nagy erősen ha-1 zajöttem. De itthon semmi bón-j tódásom nem esett, nagyon örü-t lök, hogy újra itthon élhetek ésf nem vagyok senkinek a szoí-1 gája.o ♦ f í | Hozzászólások j Kell-e módosítani a lakásrendeleten? ; • i című cikkhez | A tanács nem intézkedhet Nagyon helyesnek tartom, hogy az újság foglalkozik a lakásrendelettel, mely túlzottan a háztulajdonosok érdekeit szolgálja és háttérbe szorítja a nincsteleneket. Az említett rendelet nagy nehézségek elé állítja a községi tanácsokat a lakásigények kielégítése szempontjából. A rendelet értelmében a tanács nem vehet igénybe és nem is intézkedhet olyan kihasználatlan lakások ügyében, amelyeket hasznosítani lehetne. Helyesnek tartom azt az elgondolást, hogy két szobánál nagyobb, magánkézben lévő lakást tanácsi kezelés alá vegyenek. Falusi viszonylatban sok családot el lehetne helyezni, aki most lakáshiányban szenved. Könnyíteni kellene emellett a háztulajdonosokon is, mégpedig a bérbeadóit házingatlan házadójának lecsökkentésével. Legtöbb esetben ez riasztja visz- sza a bérbeadástól a háztulajdonost, mert az adója magasabb, mint a bérleményért járó összeg. A nincstelen igénylők részére a rendelet módosítása nagy megelégedésre szolgálna. Böjthe József Hagy hatalom van a háztulajdonosok kezében Olvastam az újságban a lakásrendeletről szóló cikket. Nagyon jó lenne, hacsak egy kicsit is beletekinthetne a tanács a lakásügyekbe. Véleményem szerint olyan nagy hatalom van adva a háztulajdonosok kezébe, hogy még a lakáscserébe sem akarnak beleegyezni. Hiába könyörög a bérlő, a háztulajdonosok felelete mindig csak az, »hogyha így nem tetszik, költözzön el«. így a bérlő kénytelen tűrni a háztulajdonos gonoszságát. Én úgy gondolom, hogy van lehetőség arra, hogy módosítsák ezt a rendeletet. Ez nemcsak az én kívánságom, hanem va- lamennyi bérlőé is. A lakásrendelet módosítása nagy segítséget nyújtana a bérbenlakók szá. mára. Kovács Istvánná Az összeférhetetlenség Nagyon fontos kérdésnek tartom. a lakásrendelet megvitatását az újság hasábjain keresztüli Sajnos vannak olyan háztulajdonosok, akik bérlőikkel állandó veszekedésbe, civakodásba vannak. Például, ha a lakását el akarja cserélni, akkor a háztulajdonos kerek-perec kijelenti: nem egyezek bele. Ha ez a bérlőnek nem tetszik, egyszerűen felmond neki. Azt szeretném, ha úgy módosítanák ä rendeletet, hogy a tulajdonos ne szóljon bele a lakáscserébe. Fekete József , Muszáj. Családtagok számát is nézzek Szerintem nem helyes a cikkben az a javaslat, hogy családtagra való tekintet nélkül két szobát kell meghagyni a háztulajdonosoknak. Az igaz, hogy az sem helyes, hogy a háztulajdonosoknak három szobája legyen, ha egyedül él. Ezen természetesen változtatni kell. Én is háztulajdonos vagyok, öten lakunk két kisméretű szobában, Alig várom, hogy a másik két szobából, amiben két személy lakik, egyet visszakaphassak. Nekünk nagyon fáj, hogy nem rendelkezünk az egész házzal) Mert mi azért iparkodtunk felépíteni, hogy majd a gyerekeink kényelmesen élhessenek) Sok probléma van a lakás körül. De csak akkor tudják igazságosan elbírálni, ha tekintette! lesznek a háztulajdonosok családtagjainak számára. Ez az én meglátásom. Szeretnék még olvasni olyan hozzászólásokat, amelyek engem támogatnának) Kíváncsian várom az újságban a lakásrendeletről szóló leveleket. Lakó Pálné Itács megyei novellisták BORISA MÁRTON ÉLNI AKAR Fodor János: III, — Egy beteggel beszélgettem az este, az mondta, hogy nem kell egyéb, mint szárított birsalmalevelet teának főzni és azt inni naponta háromszor. Egy hét alatt a legmagasabb vérnyomás is lezuhan. De jó a szőlőinda és szőlőiévé! is. Egy öreg házaspár olajfa leveléből főtt italt iszik és azt sem tudják, mi a magas vérnyomás. A főorvos a töltőtollával játszott. — Persze, mi sem tagadjuk a növények gyógyító hatását, nagyon sok jó gyógyszerünk növényből készül. — És máris csattant a kérdése: — Az a beteg, aki a birsalmalevelet ajánlotta, mivel van itt a kórházban? Borzsában szinte elakadt a lélegzet. — Ügy emlékszem, magas vérnyomást mondott. Zsigmond minden indulat nélkül biztatta: — Kérdezze meg tőle, ha ennyire biztos szerei vannak, miért jött kórházba. Borzsa Márton zavartan állt fel. Fog- dosta az ajtó kilincsét, a főorvos azonban még visszatartotta. — Egyben tehát megállapodtunk, magának sokat kell egyelőre pihennie, erről ne feledkezzen el és lehetőleg feküdjön. Borzsa Márton nem szeretett tudós emberekkel beszélgetni. Zavar és íél- szegség fogta el. Testtartása elernyedt ás kisebbségben érezte magát. Nem a kellő műveltség hiánya okozta ezt, az meg volt nála, hiszen rengeteget olvasott, nemcsak regényt, de tudományos könyveket is. A bizonytalan érzés abból ízületeit, hogy a másik lenézi, gyereknek tekinti. Jobb híján úgy cselekedett most is, beletúrt a hajába, így szerette volna elűzni fejtegetéseit a felvetett gyógymódról és mégis a legigazabb valóságra koppintott rá: — Jobban belebetegszem ebbe a semmittevésbe. Tudja, főorvos úr, mit jelent mindig feküdni, a mennyezetet bámulni, az ablakon kitekinteni, látni azt az öreg parasztot ott lent, a szőlők között járni permetezőgéppel a hátán s tudni azt, ha eljön a vacsora ideje, kiülnek a ház elé és derekasan esznek. jóllaknak, és orvosság, altató, injekció nélkül lefekszenek és egészségeset alszanak. Beszélhetnek nekem bármit is, a munka az élet, munkálkodás nélkül a létezés semmit sem ér. A főorvos nyugtatta: — Legyen türelemmel, vissza fog kerülni, ahová vágyik, az életbe, a munkába. Borzsa Márton majdnem áhítattal mondta: — Ügy legyen. És ezt komolyan gondolta. Szeretett dolgozni. Vallotta, hogy aki fázik a munkától, az csak örökségképpen viseli az ember nevet. Lehet táncolni, szép a sportolás, gyönyörködés az olvasás, élvezet néhány pohár bor, avagy likőr, szórakoztathat a mozi, a színház, de ha nincs munka mögötte, sivár és lélektelen. A munka elveszi ugyan az erőt, de másnap visszaadja, ellenben az ésszerűtlen tivornyázás, a tisztátalan szórakozás elkaptatja, elrágja és tönkreteszi azt is, ami van. A túlzott borivástól az agy tompább lesz, a cigarettától az erek elszűkülnek, az örökös mulatozástól léhábbá válik a gondolat. És ha mindezek mögül elmúlik a munka aranyfedezete, mert elmúlik, akkor a megindult és helytelen szórakozás nyomorrá züllik. Borzsa Márton átesett az első szobai orvosi nagyviziten is. A nagyvizit nagyon fontos dolog a kórházi beteg életében. A tulajdonképpeni kezdete már reggel hat óra, vagy még előtte is. Az ápolónők ébresztőt csinálnak, a súlyosabb betegeket ellátják, a könnyebbek borotválkoznak, mosdanak. Azután ismét megjelennek a nővérek. Hőmérőt dugnak a hónaljak alá. A reggelit is korábban adják, Borzsa Márton szobája ezzel és általában az egész étkezéssel volt a legjobban fennakadva. Későn adták. A reggelit úgy félkilenc körül, de inkább utána. Borzsa Mártonnak a késés nem is jelentett különösebb bosszanko- dást, de annál nagyobbat, hogy Jolán, a takarítólány erre az időpontra pontosan az ő szobájukat szúrta ki. S nem sokat törődött azzal, hogy seprűje nyomán a kávé vagy kakaó föle megporosodik. A vállát vonogatta: — De kényesek. Jolán fiatal volt és a takarítás fogalmával csak ismerkedett. Kele Sándor egyszer rászólt: — Idehallgasson, Jolánka, az mégsem járja, hogy egyetlen vödör vízzel négyöt szobát mos fel. így egyik szobából a másikba hurcolhatja a betegségeket. Jolán szendén a földre nézett és erélyesebben mondta: — Csinálja jobban, ha tudja. Kele Sándor belátta néhány nap múlva, hogy a pírongatással nem sokra megy és Borzsa Márton kedélyes elismerésére, amikor Jolán az ablakhoz ért a seprűjével, ajtó melletti ágyából kiszállt, kiment a folyosóra, megfogta a vödröt és a szennyes vizet a mosdóba öntötte. Jolán haragudott. — Azt akarják, hogy megszakadjak. Borzsa Márton az apa szemével nézte, a fiús apa szemével és megjegyezte: — Nem fogadnám el menyemnek. A szende szemek rápillogtak. — Mindenki nem lehet nagyságos kisasszony. — Az igaz, de a rendes takarítás az egyszerű ember fő erénye. Sáfár Sándor kefehaja taréjként állott felfelé és kakas mérgével mondta is; — Ha nem tetszik magának ez a munka, Jolánka, miért vállalta? Jolán a vállát vonogatta. — Ez csak olyan átmenet, mihelyt jobb kerül, itthagyom. Kormányos Imre lassan dörmögte: — De minél előbb, higyje el, hálásak leszünk érte. Borzsa Mártont idegesítette a leány szuszékossága, lassú, kimért mozdulatai a seprővel és a törlőronggyal, de csillapította magát: — Türelem, Márton, türelem, hiszen olyan fiatal szegényke. Csakhogy a türelemnek vannak hatá.- rai is, Van, amikor korábban elhagyja az embert, van, amikor a tetőfokra ugrik és vagy kitör és türelmetlenséggé, viszállyá, veszekedéssé növekszik, vagy pedig csendes nemtörődömséggé zuhan,- De úgy is fordul, hogy heves belső forrongássá viharzik. Ez a rosszabb. Árt a szívnek, az egész szervezetnek. És ez a harmadik válfaj Borzsa Mártonnál állt elő akkor, amikor látta, hogy az ágy alá hullott szemetet, éjszaka az ablakon berepült és megdöglött bogarakat Jolán seprűje még véletlenül sem találta megi A legfelső fokot pedig előidézte az, hogy a söprés előtt törölgette le a port a2 éjjeliszekrényekről, asztalról és. a székekről, Amikor meglátta a kikerült szemetet, szó nélkül fogta a cigarettát, a gyufát és a társalgába ment. Magyarázni Jolánnak többet már nem akart, hiszen kérte néhányszor a rendesebb munkára, a fiúk pörlekedéséről nem is beszélve. Nem volt helyes a meghátrálása, de árulkodni nem akart, de az is eszébe jutott, hogy otthon sem szerette a takarítást és ha lehetett, menekült hazulról; De meg sajnálta is a leányt és reménykedett abban, hogy nálánál okosabb emberre talál és az rá fogja vezetni arra, hogy a kórház a betegekért van és neki is kötelessége a tisztasággal a betegek gyógyulásához hozzájárulni. Mert mi volna, ha az orvosok csak kívülről, külsőleg gyógyítanák a beteget. Ügy tessék-lássék, szinesítővel bekennék az arcukat és azt mondanák; mehetnek, kérem, meggyógyultál?:! (Folytatása következik.)
