Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-06 / 208. szám

lá&fH <Mö$, amit meg kellene szívlelni! _ „ —1 Keik módosítani a lakásrendeleten ? ITT ÜLÜNK csehszlovák új­ságíró barátainkkal Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kutató Intézet Kos- suth-díjas igazgatójáhak a dol­gozószobájában. Kollégáim szinte kiapadhatat- lanul kérdeznek, á tudós pedig olyan közvetlen egyszerűséggel, közérthetően magyaráz, hogy még az annyira laikus is meg­érti a növényvilág, közelebbről, a paradicsom fejlődésének bo­nyolult folyamatait, mint jóma­gam. Minderről írni hosszadal­mas volna, meghát lapunk még­sem a növénytermesztés szakmai folyóirata, három dolgot azon­ban — úgy érzem — meg kell említenem. AZ EGYIK: államunk évi 12 millió forintot biztosít az inté­zet fenntartására, ebből négyet a kutatómunka finanszírozásá­hoz. Nem sok, de — Mészöly Gyulát idézem: »Elegendő ah­hoz, hogy eredményes munkát végezhessünk.« Az eredmény az 1955-ben bővített épületeken kívül üvegház, laboratórium, s egy miniatűr-konzervgyár a ki­tenyésztett új paradicsomfajták konzervkészítésre való alkalmas­ságának a megállapítása végett. E kutatási lehetőségeken túl pe­dig az az eredmény, hogy ha­zánk paradicsomot termő — mintegy 30 ezer holdnyi — össz­területének a felén ma már azt a bőhozamú fájtát termelik, ame­MEeJfaLEKT a FILOZÓFIAI ÉRTESÍTŐ 5. száma A TTIT filozófiai szakosztá­lyának dokumentációs közlönye, a Filozófiai Értesítő 5. száma hagyta el a sajtót az elmúlt he­tekben. A szám közli J. P. Vi- gier »Az egyedi mikroobjektu- mok viselkedéséről szóló elmé­let kérdéséhez« c. cikkét, Ru­binstein: Filozófia és pszicholó­gia, továbbá Efirov: A dialekti­ka problémái a mai polgári filo­zófiában és Jegorov: A művészet nemzeti sajátosságai c. cikkét, valamint részleteket Pósaházi János Természetfilozófiá- jából. A szám tartalmát gazdag szemle- és bibliográfiai anyag teszi tel­jessé. A Filozófiai Értesítő 5. száma a TTIT megyei titkárságán — Kecskemét, Koháry u. 4. — kap­ható. lyiket itt tenyésztették ki; E nagyszerű munka folyamatának tehát ez a három állomása van: állami támogatás, odaadó kuta­tás, népünk gyarapodása. A MÁSIK dolog, amit meg kel] említeni: az ellenforrada­lom, a rombolás napjaiban Mé­szöly Gyula ott tevékenykedett az üvegházban, a keresztezett és visszakeresztezett paradicsomfaj­ták között. Figyelte a fejlődésü­ket, vigyázott rájuk, elleste a természet törvényszerűségeinek újabb és újabb titkait, három héten át, szinte éjjel-nappal: így áll őrt a katona a posztján, meg­sokszorozott éberséggel, még ke­ményebb helytállással, ha a kö­zelben ólálkodik a veszély. A HARMADIK dolog: az inté­zet kapcsolatban van a világ minden valamirevaló hasonló jel­legű intézetével, levelezés útján tájékozódnak kutatóink a másutt elért eredményekről. Amit lehet, hasznosítanak, amivel nem érte­nek egyet, azon vitatkoznak, s a saját módszereiket nem félnek átadni másoknak: dicséretes ösz- szefogás tapasztalható az effajta tudósok között. Dé van harc is, s talán ez a legnagyszerűbb. A kecskeméti kutatók kemény küzdelemben állnak a bolgárokkal, s mint Mé­szöly elvtárs mondja: »Ezt a harcot sikerült most kiélezni!« ÁM FIGYELJÜK MEG, hogy miféle harcról van szó? A bolgár paradicsom a kedve­zőbb délvidéki időjárás miatt nyolc nappal előbb érik meg,| mint a miénk, ezért korábban isj kerül piacra. Nos, a kecskeméti ? kutatók, Mészöly igazgatóval az* élükön, annak idején elhatároz-{ ták, hogy ezt az ídőkülönbséget j megszüntetik, s ezért vad-, va-| 1 amint kultúrfajtákat keresztez-1 tek. Másfél esztendő alatt üveg-í házban kitenyésztették a hetedik? generációt (amelyhez egyébként* hét év volna szükséges), s az ily’ | módon nyert fajta már akkor vi-f rágzik, amikor a bolgár paradi-l csőm. További kísérletezéssel a* tömegtermesztésre alkalmas faj-| tát is megtalálják majd, s — amit a beérési időt illeti — a magyar* és bolgár paradicsom »fej-fej * mellett« fog állni rövidesen. | Nyilván a bolgár kutatók ebbe? nem nyugszanak bele, ők is j »srófolnak« majd a növény fej-| lődési időszakán, ami viszont ar-| ra ösztökéli a mi kutatóinkat, lumuiiuiniiniiuiumiiimiiiiiuuuiuuüiuiiii hogy még tovább kísérletezze­nek, s így folytatódik a verseny a végtelenségig. Ebbe a »gyilkos küzdelembe« azonban senki nem hal bele, hanem mind előbbre jut általa a két baráti nép, maga a békét és jólétet szerető ember. HÍALLJA EZT, Andersen úr!? Nálunk ilyesfajta »gyilkolást« végeznek és kedvelnek a tudó­sok. Az ENSZ elé terjesztendő jelentéshalmaza helyett ezt ajánl­hatná megtárgyalni, ha megen­gedné a fantáziája, no, de főleg: a Ielkiismerete. S odaírhatná a végére, hogy így lett — először csak a természettel megküzdve — az emberből óriás, s ha már egymással is küzd, csakis a harc­nak az ilyen formájával lesz még nagyobb! ÉS NE FELEDJE EL, hogy ez a folyton fejlődő óriás egyszer még végérvényesen fog odakop- pintani a fejére mindazoknak, akik a harc alatt a rombolást, az embermészárlást értik, hirdetik és gyakorolják! Tarján István című cikkhez A Petőfi Népe augusztus 30-i számában megjelent »Kell-e mó­dosítani a lakásrendeleten« című vitaindító cikk. Szerkesztősé­günkhöz egymásután érkeznek a levelek, hozzászólások, amelyeket itt adunk közre olvasóinknak, Néhány javaslat A lakásbérletről szóló rendele- tekkel kapcsolatban a községi ta­nácsok vezetőinél, azonkívül a családi házzal neon rendelkezők nagy többségénél felmerül a kér­dés, hogy a rendelet kit pártol? A tulajdonnal rendelkezőket-e, vagy a nincsteleneket? Ugyanis a rendelet olyan jogot ad a tu­lajdonosnak, hogyha a szükség­lete nem kívánja meg, de a bér­lőjének felmondhat megfelelő indokok alapján. Ezenkívül a há­rom szobán felüli házban lévő .akás tulajdonosa, ha ő maga a lakásra nem is tart igényt, de rokonai számára ezt fenntarthat­Csillagászati Két Kecskeméten A csillagászat iránt érdeklő­dők bizonyára Örömmel értesül­tek a város különböző helyein elhelyezett plakátokról, hogy a TTIT Bács-Kiskun megyei szer­vezete szeptember 9-től 14-ig Csillagászati Hetet rendez váro­sunkban. A Csillagászati Hét nem ismeretlen a nagyközönség előtt, hiszen az elmúlt évek so­rán is szerepelt a TTIT őszi mű­során és nagy népszerűségre tett szert. Az idei Csillagászati Hét jelentőségét azonban fokozza az a közismert tény, hogy ez év jú­lius 1-én kezdődött meg a Nem­zetközi Geofizikai Év is, mely számos csillagászati megfigyelést iktatott programjába. A TTIT megyei szervezete Csillagászati Szakosztályának tagjai alaposan felkészültek a Csillagászati Hétre. Céljuk az, hogy a Csillagászati Hét előadá­sai és távcsöves bemutatásai ér­tékes ismereteket és maradandó élményt nyújtsanak az azokon részt vevőknek. A Csillagászati Hét műsorának összeállításában is ez a törekvés nyilvánult meg. A Csillagászati Hét minden' napján este 6 órakor vetítettké- pes előadást hallgathatnak az érdeklődők a TTIT klubjában. Az előadások témáit úgy válo­gatták össze, hogy azok átfogják a csillagászat leglényegesebb te­rületeit, s így aki ezeket meg­hallgatja, nagyjából összefüggő képet nyer a csillagászat legfon­tosabb problémáiról. Az első elő­adást Zerinváry Szilárd, ismert író tartja »A Naprendszer kiala­kulására vonatkozó elméletek kritikája« címmel, a többi elő­adást pedig a csillagászati szak­osztály legképzettebb tagjai. Az előadások után — derült égbolt esetén — távcsöves bemu­tatás lesz az SZTK épület tető- terraszán. A bemutatások során megtekinthetők: a Hold, a Vé­nusz, a Jupiter, a Szaturnusz bolygók és egyéb érdekességek az égbolton. ja. Ennek folytán a tulajdonos idejét csupán arra pazarolja, hogy hová lehetne cserével át­költöztetni a lakóját. javaslom a következőket: két szobán felüli, illetve két szobás lakás is kizárólag tanácsi ren­delkezésű legyen, függetlenül a tulajdonjogtól. A lakáscsere ér­vényesítési jogát a lakás bérlője szabadon gyakorolhassa. Legyen joga a bérlőnek a saját bérelt lakáséi szabadon elcserélni. A tanácsi rendelkezésű lakáshoz ne kelljen a tulajdonosnak hozzá­járulni, ha cseréről van szó. A tanács csak akkor jelölje ki bér­lőül a tulajdonost, ha a meg- üresedés nem cserével történik; Gulyás István Kiskőrös, járási tanács; A háztulajdonosoknak eddig mostoha volt a sorsak Én is hozzá kívánok szólni a [Petőfi Népe augusztus, 30-i cik­• kéhez. Meg .kell állapítanom, •hogy azok, akik a Népakarat, [illetve a Petőfi Népe cikkeit ír« [ták, bizonyára nem háztulajdö- •nosok. Eddig a háztulajdonosok­inak nagyon mostoha volt a sor­i suk. Ezer hála és köszönet a í kormánynak, hogy könnyíteti •rajtunk. Nagyon csodálkozom a ■ Cikken, amit Fodor elvtárs írt, [hogy egy három szobás családi [házba két családot akar össze- tömörítem. Szerinte két szoba ►járna a háztulajdonosnak csa- [ládtagjaik számától függetlenül; [A másik szobát a másik család­inak kívánja kiutaltatni. Ebből •állandó civakodás, veszekedés • származnék. Nekem az a véle- [ menyem, ha a harmadik szobái [ki akarja adni, az teljesén a ház­itulajdonos egyéni ügye. Vélemé- jnyem szerint nem kell módosí- ftani a lakásrendeletet. Kovács Gábor Kecskemét. Termelőszövetkezetek! Egyéni gazdák! Már most kössünk szántási szerződést a megye gépállomásai­val, hogy a gépállomások Időben el tudják végezni a szántást. 1218 Rács megyei novellisták KINCSES FERENC: Legalább megmutatta (3) Gémek, gólyák, feketerigók, halak, madarak, különös dunai emberek, halá­szok, facsiszárok, gyógynövénygyűjtők sorakoztak egymás mellett emlékeiben és naplójában egyaránt. De július végéig még mindig csak 23 kg volt a kifogott halmennyiség. Lassan ment a törlesztés. Pedig nyári szabadságát is kizárólag halászatra fordította. Azelőtt ilyenkor cséplőgép mellé szokott menni, hogy a család téli kenyerét megkeresse. Most azonban ezt sem engedte meg a »hal­adósság«. Egész nap a Dunát járta. Haját fakóra szívta a nap, szeme sar­kaiból napráncok sugároztak szét, eres­inas, napon száradt dunai emberré, vált. Otthon már alig látták. Hetenként egy­szer látogatott haza. Ilyenkor is csuszát gyűrt, vagy kukacot szedett. Gyermekei és felesége kérdéseire fukaron, szűksza­vúan válaszolt. Tekintete a távolba Té­vedt, lélekben ilyenkor is a vizen járt. Ilyenkor is a víz élete vibrált benne. Piros tolidugók táncoltak, merültek alá, csapódtak fel, fehér, kék, barna, fekete haluk csapkodták a vizét a kapálózó vé­dekezés, a kiemelés kegyetlen pillanatá­ban. Még álmában Is vizet, halat és du­gókat látott. Az az adósság nehezen törlésztődött. Még mindig csak 29 kg-nál járt, pedig augusztus iskolaszagot árasztó napjai is beköszöntöttek. Pimperlák papa kezdett elkeseredni. Ahogy múltak a napok, ahogyan egyre több lett a hetipiacokon a zöldpaprika és a Daradicsem, úgy nőtt Pimperlák papa türelmetlensége is. Most már éjszaka is horgászott, zseblámpaíénynél. A csodanap egyszer augusztus közepe felé mégis megérkezett. Ez sem látszott másféle napnak, mint a többi. Pimper­lák csak úgy téníergett a kimerüléstől. Egész éjjel horgászott. Még a lelke is alvásra vágyott. De nem feküdt le. Ta­lán egy órácskát szunyókált a csónaK- rácson, azután kiment a Dunára. Jó kövér piócái voltak és néhány lótetűje. Ném volt kedve kis halakra horgásza:, megpróbálkozott életében először har­csát lesni. A régi torkolatnál telepedett le. Csó­nakját jó erősen, akkurátosan letűzte, horgait pedig majdnem remény nélkül bevetette. Két horgon pióca, az egyiken lótetű volt. Órák óra után vonszolódtak. Vidám strandolok, jókedvű gyermekek, csitri lányok hancuroztak, lubickoltak a 22 fokos vízben. Ritkán szokott ennyire felmelegedni a Duna. Az idén szokatla­nul nagy hőség köszöntött az egész or­szágra. Pimperlák pedig ott ült a csó­nak farában, cigarettászott és bóbiskolt. Néha-néha kötelességszerüen botjaira nézett. Egyszer azonban csoda történt. Meg- rezdült, majd meghajlott az acélnyél vége. De mennyire meghajlott. Ézt sosem felejti el, délután 5 óra volt pontosan. Alig két perce rohant el fél­félé egy nagy motorcsónak. Kutyasze­rető gazdája Bundzsinak keresztelte el. Csónakjától balra, néhány lépéssel le- jebb az öreg König ügyvéd a karját, mellét mosogatta, mielőtt egészen meg­mártóznék. Mindezt pontosan megfi­gyelte, pedig minden idegszálával a hor­gászbotra koncentrált. Először azt hitte, hogy horga kőbe akadt. De amikor »megakasztotta«, ak­kor már tudta, érezte, hogy itt az igazi. A balsikerű emberek aggályával arra is gondolt, hogy valamilyen faágba akadt a horog... De most nem így volt. Most valóhan nagy halat fogott. Horogra akadt első nagy hala. Izgalma és idegessége a hal ellenállásával nőtt. Már az egész strand őt figyelte, neki izgult. Pimperlák pedig mindent megtett, hogy valóban meg is fogja a nagy halat. Zsineget eresztett, húzott, izzadt, kínlódott. Negyvenöt per­cig »fárasztott«. Végül szomszédja, Vir­gonc úr segítségével sikerült a zsák­mányt kiemelni. Egy kis szépséghibát ugyan elkövetett, szigonyt is használt a kiemelésnél. De ilyen nagy halat vala­hogyan ki kellett szedni. 37 kilós harcsa volt. Gyönyörű pél­dány. Ekkora harcsát sporthorgász még nem fogott. Még jó, hogy 75-ös nylon- zsinort használt. König ügyvéd abbahagyta a mosoga­tást. A strandolok jókedvűen éljenezték a temérdek halat. Ö pedig annyi hónap Után büszkén, boldogan állt a zsákmány mellett. Valahonnan fényképezőgép is előkerült. Lefényképezték. Később a horgászegyesületben ezt a képet tették ki felnagyítva. A nagyszerű fogásról hírt adtak a na­pilapok is. A sporthorgászok folyóirata pedig cikket és fényképet közölt a ritka szerencsés fogásról. Pimperlák tanár úr egyszerre híres emberré vált, legalább is horgász kö­rökben. Aznap hazament aludni. Másnap ebéd után lefeküdt és hosszú hónapok óta ebéd után is pihent. Újságot is olvasott. Felesége, de gyerekei se tudták, mire véljék a dolgot. Egyre világosabb lett azonban mindnyájuk előtt, hogy a papa kezd hűtlen lenni a vizekhez. Mintha a pecálást abbahagyta volna. Valóban. A nagy fogás napjától kezd­ve Pimperlák többé nem horgászott. Még felszerelését is eladta. Csupán a kis hä- lászcsíkhhez ragaszkodott. Azt nem adtó volna semmi pénzért. Ezután is el-eljárogatott a Dunára, a távoli Dunaágakra. Felkereste régi les­helyeit. Elbeszélgetett a vízi emberek­kel. Tanácsokat adott a kezdőknek, bá­torította a csüggedőket. És ha kételkedő, hitetlen arcokat látott, újra és újra el­mesélte 37 kilós harcsája történetét. Lassan hőssé magasztosult önmaga előtt Is ... A városkában pedig Pimper­lák volt a »nagy halász«, a kezdők pél­daképe, az ambiciózusok eszménye. Az iskolában diákhagyománnyá lett Pimpi és a »mázsás« harcsa. Évenként négyszer, ötször el is mondatták veié minden osztályban a gézengúz lurkók a híres halfogást. A csufondáros Piszke, az iskola fűzfa­poétája titokban eposzt írt Pimpiász cí­men, amelyben a pokolfene harcsa és Pimpi élethalál küzdelmét mutatja be hat énekben. Pimperlák tanár úr pedig boldog volt; örült a hírnévnek, de legfőképpen an­nak, hogy dicsőséggel abbahagyhatta á horgászást. — Az okos hadvezér győztes csata után vonul nyugalomba — szokta mon­dogatni. Boldog volt, hogy többé ném ke!3 hajnalban felkelnie, hogy a nomád éle­tet ismét felcserélhette az ő kényelmes, megszokott, újságolvasó életével... Dé legalább mindenki láthatja, hogy Pihi- perlák Károly tanár nem afféle tedd ide, ne vedd elő ember. Ha más tudja, ő is megmutatta;.;;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents