Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-04 / 206. szám

Megfelelnek feladatuknak a puli mögött

— Beszélgetés a pártvezetőség új tagjaival —

A Kecskeméti Konzerv gyúr n-es telepén a pártszervezet legutóbbi taggyűlésén a pártvezetőséget hét főre bővítették. Felkerestük a vezetőség most választott tagjait és terveikről, a pártszervezet munkájáról beszélgettünk. Hallgassuk meg nyilatkozataikat:

flora Dezső párttitkár. Vezetőségünk munkaprogramját a taggyűlés írásba foglalt határozatai képezik. Ennek megfelelően erőfeszítésünket most a fel- világosító munka megjavítására fordítjuk. Ezen a téren jelenleg még sok a fogyatékosság. Üzemünkben még számos olyan dolgozó van, akihez eddig nem jutott el pártszervezetünk szava. Ezen változtatni akarunk. A szakszervezet és a KISZ aktivistáinak bevonásával előadó csoportot szerveztünk. Felhívtuk a párttagok figyelmét, hogy munkahelyeiken leplezzék le az ellenforradalom galádságait, beszéljenek a napi politikai eseményekről, az ENSZ ötös bizottságának belügyeinkbe való jogtalan beavatkozási kísérletéről és rágalmairól. Arra törekszünk, hogy üzemünk valamennyi dolgozója felismerje, hogy életszínvonalunk további alakulásának, előrehaladásunknak legfontosabb feltétele az önköltség, a selejt, az üvegtörések csökkentése, az előirányzott termelési tervek teljesítése.

Molnár Károly. Nem régen kerültem az üzemhez. Bányászszülők gyermeke vagyok. Pártmegbizatósom a KISZ tagjaival való foglalkozás. Szervezetünk legközelebbi taggyűlésén 22 új belépő felvételi kérelmét tárgyaljuk. A VIT tiszteletére indított versenyben ifi-brigádunk 134 százalékos átlagteljesítményt ért el, 10—20 százalékkal jobbat, mint más brigádok. Minket, fiatalokat is foglalkoztat az ENSZ ötös bizottság mesterkedése. A mi véleményünk az, hogy ne avatkozzanak a mi belügyeinkbe, ne mentegessék azokat, akiket egész dolgozó népünk gyűlöl és ne rágalmazzák a Szovjetuniót, akinek valamennyien olyan sokat köszönhetünk.

Törő Ferenc. Nekünk, pártmunkásoknak nagyon fontos feladatunk a múlt és jelen ösz- szehasonlítása. Véleményem szerint csak az tudja igazán becsülni a jelent és tud igazán harcolni a jövőért, a szocializmusért, aki egy kicsit a múltat is megismeri. Én már 1936—37-es években is itt dolgoztam. Ez az üzemrész akkor Weisz Manfréd báró fiókvállalatát képezte. Nagyon elhanyagolt volt itt minden. Fürdő-, vagy mosdóhelyiség, étkezde, bölcsőde nem volt. Munkaruhát nem kaptunk. A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen nehéz volt akkor a munkások helyzete. A kapu előtt százával álltak a munkanélkü♦ A közeli napokban megnyílik Tiszakécskén az iskola-szövet* | kezet. 26-án volt alakuló gyűlésük, ahol a helyi földművesszövet* , , | kezet elnöksége is jelen volt. Az ő felügyeletük alatt működik

üatalabrmuíkatae4aimaTls.ernl majd “ * szövetkezet, ahol a vezetőktől kezdve az elárusítókig Mint pártvezetőségi tag, nem-f gyermekek intéznék mindent. Lefektettek az alapszabályokat is, csak beszélgetek az emberekkel, j ah<?1 megjelölték az igazgatóságnak és vezetőségnek a feladatait; hanem a munkába való helyt-1 Hat-nyolcosztályos gyermekek látják. el azt a feladatot, amit eddig állásommal is példát mutatok. $ a felnőttek végeztek. A gyermekekben öntevékenységet és önálló- Ott élek az emberek között, népi | ságot nevel.

rendszerünk megbecsülésére, vé-; az újonnan megnyíló boltban tanszereket és egyes élelmiszer*

heMálfásra nevelem^ket311 Va °Ícikkeket árusítanak maíd- Ennek az iskola-szövetkezetnek szer- * ' | vezésében Kovács Géza igazgató, Szentendrei József, Jékő István,

_ , , j és Varga Vincéné nevelők végeztek komoly munkát. Ez a szotí(trotil ember ■.— három| vetkezet a tanításban, illetve tanulásban a gyermekeket nem kommunista. Most kerültek átfogja gátolni, mert csak a tanítás szüneteiben és délután lesz pártvezetőségbe. Ismerik őket.az | nyitva, mikoris a gyermekek tanulással nem foglalkbznak.

tS1 Jó“vátasrioU eal!^a|gyűíés| A megyében ez az első ilyen szövetkezet, és reméljük azt,

_ e néhány sor is azt mutatja

_X d°gy a tiszakecskei példán tanulva, más kozsegöen, varosban is

me

gfelelnek a feladatuknak. : meg fogják alapítani az ilyen szövetkezeteket.

—N— j Kovács A. Miklós

liek. Mi lakatosipari szakmun- kások, 35 filléres órabérért iz-í zadtunk. A haszon nem a mit zsebünkbe, hanem a báró pén-? zeszsákjába vándorolt. Annyi? pénze volt, hogy nem is itthon, | hanem külföldi bankokba he-J lyezte el. A tőlünk kiszipolyozott pengőkből még Svájban is építtetett magának konzervüzemet. Mi nyomorogtunk, a bárók, meg

HA A VÁLLALATNAK EREDMaNYES,

társulásnak méglnkáhb megérné a marhahízlalás

a többi úri népség dorbezolt. Ezt* a világot polgári demokráciának ? nevezték. A burzsujoknak de-? mokrácia volt, de mi munkások ? nem sok örömet leltünk benne.? Meg is elégeltük. Amint alka-| lom nyílott azután végre meg-? szabadultunk tőle. Éppen ezért? visszautasítjuk az ENSZ ötös bi-| zottság hazugsággyűjteményét, | amely a régi rendszer elzavart? képviselőinek védelmét és a mi? szabad, szocialista rendszerünk? rágalmazását jelenti. Felhábo-J rodva tiltakozunk az ilyen mes-t terkedések ellen. i

Munkámmal, kereseti lehető-1 ségemmel meg vagyok elégedve.? Havonta 2000—2300 forintot isj haza tudok vinni. Igaz, a munka-? idő kezdetére én már átöltözve? állok a munkapadnál és minden? percet tőlem telhetőén kihaszná-|

— Tudományos munkaközös-1 ségekbe tömörülnek a pedagő- ? gusok Baján a Tóth Kálmán? Társaságon belül. A természet-? tudományi, neveléspolitikai' és? történelemtudományi, munkakö- ? zösségek már hozzákezdtek a: ismeretterjesztő előadások te^ matikájának kidolgozásához, ' ......................................................iMMiimiiriiiiiiiimiiii

daságokban egyetlen gramm takarmányt sem adnak szálasán — a szénát kivéve — hanem mindent felaprítva, szecskázva.

A rendelkezésre álló kevés szántón kétszeres termesztéssel állítják elő a takarmányt,

az őszi keverék után silókukoricát és csalamádét vetnek ugyanabba a talajba. Egyszerű gödörsilókban tárolják a takarmányt. Mindent összevetve: a legolcsóbb módon jutnak haszonhoz a marhahízlalás útján s két-három hónapi vesződség ára több vagon, húsban fizetődik ki egy-egy telepen.

Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: ha a vállalatnak ilyen előnyös a marhahízlalás, — miért nem. foglalkoznak vele nagyobb számban az egyéni termelők is?

Az állami gazdaságok és tsz-ek ebben az évben már több marhát hizlalnak, de aránylag kevés az egyéni szerződők száma.

Holott — különösen társulások létrehozásával — alig volna ennél jövedelmezőbb foglalatosság. Minden gazda házatáján van

olyan takarmány, amely felsilóz- va kitűnően hasznosítható, konyhakerti hulladék, répalevél stb., aminek nagy része igy elkallódik. Öt-hat dolgozó paraszt közös erővel megásná az egyszerű gödörsilót s a takarmány egyré- sze máris biztosítva lenne. Közösen daráltathatnák a szemes abrakot s rendelnének répaszeletet stb.

Másik nagy haszna a hizlalásnak, hogy a trágya ingyen marad a gazdának

s az istállóban tartott hízómarha könnyen ad egy év alatt 150 mázsa trágyát, — legalábbis a vállalati célgazdaságokban megtermel ennyit. A jól trágyázott föld pedig a sokszorosát termi majd vissza annak az abraknak, amit a marhával feletettek.

A hízott marháért felemelt árat fizetnek

— kilónként egészen 17 forintig

— kár tehát soványan, jóformán csak a bőrt és a csontot eladni, Méginkább kár 60—70 kilós borjú korában vágásra szánni, mert nemcsak a termelő kap nagyobb summát a magasabb súlyú, javított marháért, de népélelmezés szempontjából is gazdaságosabb a felnőtt, több húst adó jószág levágása.

(TT A VILÁG FÍVAROSAGAN

j j 9, Búcsú Moszkvától

Moszkvában töltött utolsó két napunk bővelkedett a szebbnél- szebb látnivalókban, élményekben. Szombaton délután a Gorkij Parkot látogattuk meg, majd a szovjet—magyar labdarúgó döntőjén izgultunk a Lenin Stadionban. Másnap pedig sikerült néhány jegyet kapnunk a VIT záró ünnepélyére s ha a lottó-, meg a kölcsön-sonsoláso- kon nem is volt szerencsém, itt kihúzták a nevedet, én is kaptam egy belépőjegyet., A hétfő délelőtt meg a csomagolással, útrakészülődéssel telt el, mert délután már indultunk hazafelé; Az egy hét — bármennyire is igyekeztünk megnyújtani a pihenés óráinak rovására — csak hét nap lett, s úgy elszaladt, mint máskor egy szép óra.

A Gorkijról, a szovjet irodalom megalapozójáról elnevezett Park olyasféle Moszkvában, mint a pesti Vidám Park. Igaz, szebb helyen fekszik, egy félszigeten és a területe is háromnégyszerese a pestinek. Rengeteg fa, bokor, virág, árnyas sétányok, szökőkútak, szobrok és sok-sok pad szolgálja itt a pihenést, felüdülést, az ilyen helyen szokásos érdekességeken, az óriáskeréken, a dodgemen, a különféle szellemes erő- és ügyességpróbáló szerkezeteken kívül. De olyan dolgokkal is találkoztunk itt, amit Budapesten nem találni a Vidám Parkban; a sakk és a dominó játékot. Bementem egy széles, üvegoldalú

földszintes házba, amelyben három terem volt. A termekben asztalok, hosszú sorokban, a mellettük ülő öregek, fiatalok előtt meg sakktáblák. Minden asztal és minden készlet foglalt volt, de a zsúfolt termekben mégis ájtatos csend honolt. A kibicek is hallgattak, csak néha pillantottak egy kis fülke ablakocskája felé, ahol a visszaadott készleteket adják ki. Helyzetük azonban reménytelennek látszott, olyan nagy figyelemmel nézték a szerencsés korábban jövők a tábláikat.

Egy másik kis villaszerű házacska árnyas udvarára rakták ki az asztalokat. Ide is benéztem, s itt is telt házat találtam. Minden asztal és minden dominókészlet gazdára talált már.

Bizonyára sok érdekességet találtunk volna még itt, de csupán két órára futotta az időnkből. Már éppen a kijárat felé tartottam, amikor program ide, program oda — egy újabb órával tovább kellett maradnom a Gorkij Parkban. Egy hároméves kislány kerékpározni tanult, s éppen mellettem csúszott el a gépe. Felsegítettem és hiányos nyelvtudásom ellenére próbáltam neki néhány jótanácsot adni. Meghallották ezt a szülei, s mikor megtudták, hogy magyar vagyok, egyszerűen nem mehettem tovább. Helyet szorítottak egy pádon és elhalmoztak kérdéseikkel. Hogyan történhetett meg az októberi katasztrófa.

elég erős-e már a munkáshatalom, a párt? Hogyan élnek a magyar dolgozók, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek? S a kérdések nem fogytak, mert a külföldi hírére újabb sétálgatok álltak meg padunk előtt, s ők is bekapcsolódtak, a beszélgetésbe.

A végén, amikor úgy egy óra múlva én is kérdezhettem, megtudtam, hogy a kislány papáját Nyikoláj Georgíevics Veres- csaginnak hívják, mint híres festő névrokonát. Katona volt, fej- és haslövéssel súlyosan megsebesült, még ma sem tud dolgozni. De az állam gondoskodik róla, 850 rubel havi illetményt kap és a felesége is dolgozik, így szépen megélnek kislányukkal. Amikor megtudta Verescsagin elvtárs, hogy újságíró vagyok, az alábbi üzenet közvetítésére kért meg:

— Minden magyar hazafinak üdvözletemet küldöm, örülök, hogy az én harcom és vérhulla- tásom is hozzájárulhatott a magyar nép szabadságának kivívásához és boldogulásához.

Az uljanovszki autógyár egyik mérnöke, Grigorij Mihejevics Dubovickij, aki feleségével együtt Moszkvában töltötte a hét végét és éppen ezen a pádon üldögélt, az alábbiakat mondta tollba:

— Azt kívánom a magyar népnek, hogy győzze le végleg belső ellenségeit, a földbirtokosokat, tőkéseket és fasisztákat, akik vissza akarják fordítani a boldogulás útjáról és építse fel győzelmesen a szocialista társadalmat. Mi, szovjet emberek mindenkor testvéri szívvel állunk önök mellett és örülünk, hogy együtt harcolhatunk bolA Vörös Tér látképe

dog életükért és a béke ügyéért.

Amikor ezeket a sorokat leírtam s hosszú és szívélyes búcsúzkodás után elváltunk, autóbuszaink már rég elmentek. De sebaj, egy fiatalember rögtön mellémszegődött és elvezetett a Lenin Stadionba. Itt éppen akkor osztották ki a sportversenyek győzteseinek a jutalmakat. Jóleső érzéssel láttam, hogy a mi fiaink kitettek magukért: gyakran álltak az emelvény első helyein.

Vasárnap este fél tizenegykor újra a Lenin Stadionban voltunk, a VIT felejthetetlen záróünnepélyén. A rövid beszédek után elsötétedett a hatalmas aréna s többszáz fehérruhás lány tornászmutatványában gyönyörködhettünk, amit égő foszforos fáklyákkal a kezükben mutattak be. Aztán a tribünön helyet foglaló negyvenezer moszkvai fiatal, különféle színű zászlóból a fesztivál jelvényét alakította ki, majd oroszul, németül, angolul, franciául, kínaiul és spa- nj'olul ezt az egy szót: BÉKE* Utána egy óra hosszat a tűzijátékban gyönyörködtünk.;:

És másnap délután, . amikor lassan kigördült vonatunk a Kievi Pályaudvarról, az új barátok és ismerősök integetése, kendőlobogtatása közepette, bizony, kicsordult a könny a szemünkből. Amit szavakban gyakJ ran hangoztattunk, azt most szívből átéreztük: milyen élő és elJ téphetetlen a szovjet—magyar barátság.

Viszontlátásra drága barátaink! Köszönjük a testvéri barátságot, a szívélyes vendéglá4 táfiti * Palkó László .*

A megyei Áilatforgalmi Vállalat több célgazdaságában foglalkozik marhahízlalással. A felvásárolt állatokat ezeken a telepeken 2—3 hónapig tartják s azután adják vágásra. Ez idő alatt 50—60 kg tiszta húst szed magára a jószág, — tehát gazdaságosabb a levágása, mintha soványan értékesítenék, — s természetesen jobb a hús minősége is.

Két telepet — az uzsovictelepi és páhi célgazdaságot — látogattuk meg a minap. Többszáz marha hízik itt.

A tervben előírt 84 deka helyett elérik a napi 1 kilós súlygyarapodást,

— sőt nem ritka a 110—120 de- kás hízás sem. Leromlott, sovány jószágokból gömbölyödnek ki hetek alatt gondos kezelés és megfelelő takarmányozás mellett az elsőosztályú vágómarhák, amelyek közül a legjobbakat cukorgyárakban tovább hizlalják s mint extrém minőség kerülnek külföldre.

'A hízómarhák takarmánya napi 40 kiló siló, kevés friss zölddel s 3—3,5 kg abrakkal keverve és 3 kg széna. Naponta háromszor etetnek, mert így többet képes fogyasztani a jószág s jobb az emésztése is. A célgaz- nimm miiimimimimmmimiiiimmmmimmmmmmiiiiiiim