Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-04 / 206. szám

fjlijesüLt trtwel étóz6sfoöNj| A Kiskunfélegyházi MÓRA FERENC MŰVELŐDÉSI HÁZ erőfeszítései 40 vagon export egy nap alatt A KISKUNFÉLEGYHÁZI mű­velődési ház korábbi vezetői bi­zony nem sokat foglalkoztak a város művészeti életével. Az eredmények egy része kirakat- jellegű volt, nem táplálkozott a tényleges adottságokból, felszí­nen mozgott. Jó ideje nem törő­dött például senki az egykor virágzó, szép eredményeket fel­mutató képzőművészeti körrel. Ezeknek a hibáknak a megszün­tetésére határozta el magát a párt és a tanács támogatásával a művelődési ház új vezetője. Osváth László. Mi legyen az első lépés? Ügy gondolta, az lesz a leghelyesebb, hogy ha az eddigi eredményeket számba veszi a művelődési ház vezetősége, s azokból kiindulva készít megfelelő programot. Ilyen számadástétel lesz a célja a szeptember 15-én megnyíló kép­zőművészeti, foto, valamint nép­művészeti és néprajzi kiállítás­nak. A helyi festők, szobrászok, grafikusok, amatőr fényképé­szek mutatják be majd legsike­rültebb műveiket és megindult máris a népművészeti anyag összegyűjtése. A környék nép­művészetének és néprajzának legszebb darabjait két csoportra osztva mutatják majd be. A múltra vonatkozó anyagot a ki­tűnő gyűjteménnyel rendelkező helyi múzeum bocsátja a kiállí­tók rendelkezésére. Az újabb anyag összegyűjtésére a helyi nő­tanács aktivistái vállalkoztak. A MŰVELŐDÉSI HÁZ azon­ban sajnos, a mai követelmé­nyeknek már aligha felel meg. Eléggé elhanyagolt, rideg képet mutat, nem is beszélve arról, hogy az ellenforradalom idősza­kában született döntés alapján két klubhelyiséget és egy irodát a KIOSZ igényelt ki saját cél­jaira. Ha azt akarják Kiskunfél­egyházán, hogy a helyi művelő­dési ház valóban a legszélesebb dolgozó rétegek otthonává vál­jék, bizony bővítésre lesz szük­ség, és nagyon jó lenne, ha a városi tanács közösen tenne erő­feszítéseket a KlOSZ-szal a he- lyjség-problépaák megoldására. A kultúrháznak szüksége volna a más célra igénybevett helyisé­gekre, hiszen annak idején, ami­kor még pezsgő élet színhelye volt, akkor is szűknek bizonyult. MÉG AZ ELLENFORRADAL­MAT megelőző időben szóbake- rült, hogy a volt Korona Szálló jelenleg is eléggé kihasználatlan helyiségeit átadja a honvédség a városnak. Erre azonban nem ke­rült sor, pedig talán ez a megol­dás volna a legcélszerűbb, hiszen minden igénynek megfelelő he- lyiség-komplekszum állna ott a kultúrálódni vágyó kiskunfélegy­házi dolgozók rendelkezésére. Talán a közeljövőben megoldó­dik ez a nehéz kérdés, mert is­mét lépéseket szándékoznak ten­ni a Korona Szálló jó kihaszná­lása érdekében. Pedig a művelődési ház veze­tősége máris kapcsolatot terem­tett a legkülönbözőbb társadal­mi szervekkel. Alakulóban van a »Verskedvelők klubja«, amely­nek a célja Kiskunfélegyháza irodalom iránt érdeklődő dolgo­zóinak tömörítése irodalmi és esztétikai önképzés céljából. JELEN PILLANATBAN saj­nos még bizonyos húzódozás je­lentkezik a KISZ részéről, hogy részt vegyen a művelődési ház életében. Nem egy KISZ-tag ki­nyilvánította már véleményét, hogy szívesen működne együtt a kultúrházban a színjátszás, a népi tánc fellendítése érdekében. Annál szívesebb támogatót ta­lált a művelődési ház vezetősége a nőtanácsban. Szabás-varrás és kézimunka tanfolyamok megin­dítását határozták el, s a szerve­zésben a nőaktíva készségesen segít. ősszel megindulnának az is­meretterjesztő előadások is. Há­rom nagyobb előadás rendezése van a szeptemberi programban. Az első kettő a magyar sajtó tör- i ténetét ismertetné, a harmadik{ pedig a házasélet egészségügyi problémáira adna választ. Szep­tember ötödikén a program sze­rint találkozót tartanak majd idős kommunistákkal, AZ ELLENFORR AD AI,OM sok zavart, bajt okozott Kiskun­félegyháza kulturális életében is. A Bányászati Berendezések Gyá­rának kulturális életével kap­csolatban már tettünk erről em­lítést. Most az lenne a legfonto­sabb, hogy ezeket a károkat helyrehozzák és minden társa­dalmi szerv, intézmény — együtt­működve az egyik helyi legfon­tosabb kulturális intézménnyel, a Móra Ferenc művelődési ház­zal — közös erőfeszítéseket tenne a nagy cél megvalósítására. A vasárnapi piacon nagy fel­hozatal volt a gyümölcs- és [zöldségfélékből. A MÉK tele- |pén összesen 8000 mázsa árut [vásároltak fel egyetlen délelőt­ti ön. Szőlőből szinte a legtöbb, {körülbelül 500 mázsát vásárolt fiel és szállított tovább a MÉK. Szilvából és dinnyéből 3—3000 mázsát; A felvásárolt szőlő- és gyü­mölcsfélékből és zöldségből még a vasárnapi nap folyamán 40 vagonnal továbbítottak export­ra. Főként görögdinnyét, szőlőt, szilvát és vöröshagymát. Kertészek, gazdasszonyok figyelmébe | A konyhakertekben veszedel- ?mes kártevő a káposztabagoly- pille. Hernyói nyár elején a ká­poszta-és répafélék leveleit rág­ja, ilyentájban pedig a második ^nemzedék a fejeskáposztában járatokat fúr. Kevés hernyó is Igen sok kárt tehet a káposztá­dé jek összefurkálásával. Ha a hernyók még nem vágták be ma­gukat a káposzta belsejébe, ak­kor még DDT-porozással véde­kezhetünk, egyébként a járatok­ból drótcsíptetővel piszkáljuk ki; Agritoxot ne használjunk a her­nyók ellen, mert a káposzta a vegyszer kellemetlen szagát át­veszi és élvezhetetlen lesz, sőt a talaj is megtartja 3—4 évig a büdösséget. A kis Faragó Pisti két nap óta megkomo­lyodott, s peckesebben járkál odahaza, mint azelőtt. Valahogy na­gyobb fiúnak érzi ma­gát, s csintalanságában sem olyan égbekiáltóan rossz. Pisti most megy első osztályba. Édesanyja már megvásárolta szá­mára a szükséges fü­zeteket, a fényesre lak­kozott tolltartót, s a mindennél többet érő, bőrből készült hátitás- kát. Igen, mert Pista most indul első önálló útjára. Amikor édesanyja ki­megy a szobából, a szekrényből kilopja a hátitáskát, gondosan belerakosgatja a füze­teket, párnás ujjaival megsímogatja, majd felakasztja a vállára. Oda merészkedik a nagy tükör elé, végig­méri magát benne te­tőtől talpig, s mintha ez ragyogna a tekinte­tén: mától kezdve más­képp kell, hogy beszél­jetek velem, felnőttek, (A't&Cb (íC-SOmI 000 néhány hét, s már én is ismerkedem a betűk­kel! Tetszeleg magának. Ilyen jól talán nem fe­szül senkin sem a háti­táska, s a színe, hát az egyenesen káprázatos. Rozsdabarna. Ha jól emlékszik, van az édes­apjának ilyen színű ru­hája, amit ha felvesz, valósággal megszépül. Az arca komoly, a tekintete kimért, s úgy jár le- s fel a szobában, mintha országos gon­dok foglalkoztatnák. — Büszke lehetsz rám majd, te rozsda­barna hátitáska, nem fogsz szégyent vallani velem, csak győzd majd az ötösöket hazahozni! — Akkor- veszi le a hátáról, .ha meghallja édesanyja lépteit, mert ilyenkor/mégis csak gyermek lesz, arca el­pirul, a táskát hirtelen elrejti a szekrényben, s idegesen matat, mintha keresne valamit, pedig dehogy, senkinek sem akarja elárulni, hogy neki tetszik ez az ün­nepélyes készülődés. öccsével szemben is szigorú. Már nem en­gedi meg, hogy kisfiú­nak kezelje. Ha rossz fát tesz a tűzre, erélye­sen rászól, mert egy is­kolás fiúnak már a rendre is kell gondol­nia. Ügy vigyáz tekin­télyére, mint a szeme- fényére. Ha a négyéves Juditka csúfolni meré­szeli, kihívja a kertbe és a nagy diófa lombjai alatt megmagyarázza neki, hogy ő már isko­lás, s vele másképpen kell beszélni ezentúl. S ha húga nem akarja el­hinni, amit mond, meg­mutatja neki a háti­táskát, a különböző fü­zeteket. Ennél nem kell nagyobb bizonyíték egy négyesztendős gyermek számára, Délelőttönként, ami­kor édesanyja a piacon van, kinyitja a ruhás- szekrény ajtaját s meg­nézegeti ruháit, tiszta­sági szemlét tart. Va­jon melyik nadrágjáról hiányzik gomb, hogy melyik kabátján göm- bölyödik a zsíros ke­nyér emléke? Öröm­mel tapasztalta, hogy ezeket a szépséghibá­kat már eltüntette édesanyja szerető, gon­doskodó keze. így telnek Pisti nap­jai. Egy szép napon csak azt veszi észre, hogy már le tudja írni a nevét, ismeri a betű­ket, s talán már önálló _ levelet is tud írni az' édesanyjának. Döcög­ve, karistolva vési még a betűket, de a görbe sorok hullámzásában már benne dobog a szíve és a lelke. S amikor kezébe ve­szi a tollat, nem is gon­dol arra, hogy a mama ujjai is segítenek az első betű megformálá­sában. Bieliczky Sándor c8»§c>KScgaKS<3ícR^c8oir<«c8a<3<soiH^Q§cwscisai<>8^^ <aosor<^cgcs<«cgaH«aiWH^csa<si«3§oK®cs^^ KINCSES FERENC; Legalább megmutatta* A debreceniek szórakozni, pihenni a Nagyerdőre járnak. A pécsiek minden öröme, kultuszuk legfőbb tárgya a Me­csek. A soproni Löwerével büszkélke­dik, a kaposváriak pedig szabad ide­jükben Fonyódra futnak és Badacsony­ba rándulnak át. Minden városnak, minden valamire­való községnek megvan a maga jelleg­zetes, nemzedékről nemzedékre örök­lődő, kedvelt szórakozása. A baranya- sellyelek a Drávára mennek, és rend­szerint a zokogai csárdában virradnak meg, ahol állítólag a híres somogyi be­tyár, Patkó Pista fokosa nyoma még ma is látszik a mestergerendában. Soha olyan jó nyúlpaprikást nem et­tem, mint Csurgón, ahol pinceszer ba­ráti asztal a legkedvesebb időtöltés. A legízletesebb halpaprikást Szerelő­ién főzik, az öreg Duna mellett. Mint mondják, az asszonyok is ott a legszeb­bek az egész Dunatájon. Nem véletle­nül. Az ősi bessenyővér — úgy látszik — nem vált még vízzé. De olyan tömeges népsportot, olyan mindenki szórakozását, mint Baján, még sehol sem tapasztaltam, pedig itt- ott már megfordultam kerek kis hazám­ban, de még azon is túl. Itt minden ember sporthorgász, vagy ahogyan itt mondják, »pecál«. Pecálnak a kisgyerekek, a ktsz-ek ko­moly dolgozói, a bútorgyár és a posztó­gyár kékzubbonyos munkásai, a fehér­arcú ‘ orvosok és az örökké aggályosko­dó pedagógusok. Pecál a városi tanács, az adóhivatal és a MÁV, pecál a tszcs és a földművesszövetkezet, de minden magára valamit is adó, jóravaló »ma­szek«. A várost körülvevő sok víz miatt va­lóban érthető is e népszerű szórakozás. Demokratizmusa miatt pedig egyene­sen kívánatos is. Nemcsak a legkülön­bözőbb korú és foglalkozású emberek, * A megyei tanács irodalmi pályázatán második dijat nyert elbeszélés, de a soknemzetiségű Bácska minden népe megtalálható a pecálók között. Még a nők sem hiányoznak a változa­tos galériából. Ebben a városban a ranglistát nem a ház- és földtulajdon, nem az évi jö­vedelem, nem is az elért funkciók jelö­lik, hanem a halászzsákmány nagysá­ga, mennyisége és minősége. Odrobinyák Géza szerelme Pongrácz Katókával egy 8.5 kg-os pontyfogással kezdődött és még ma is boldog házasok. Vujevics Péró azért vált el a felesé­gétől, mert nem ludott rendes »csu­szát« (halcsalétek) készíteni. Kis Jóska, a ktsz elnöke lett röviddel azután, hogy nagyharcsát fogott a Dunából. Egyesek szerint semmi összefüggés nincs az el­nökség és a halfogás között, de abban a tagság egyetért, hogy holmi »pícéző« mégsem való a ktsz élére. Kiszlinger Jánost kigolyózták a »klub­ból«, mert a feleségét »pecázás« ürü­gye alatt csalta-csalogatta éveken ke­resztül. (Halat azért mindig vitt haza a ravasz kópé, a halászoktól vásárolta.) Sánenberg-Sagódi a vizen is halt meg horgászás közben. Rossz-szívű ember volt, valami nagyon felizgatta. Szom­szédja szerint igen-igen nagy halat sza­lasztott el. Egyszóval Baján a pecálás élet s ha­lál kérdése. Elkíséri az embert a böl­csőtől a koporsóig. Hírnév, boldogulás, szerelem, szerencse mind a vizek mé­lyén, halformában vár a bátor vállal­kozókra. Minden pecáló tarsolyában hordja a marsallbotot, illetőleg marká­ban fogja a sorsát jelentő pecálónyelet. * Pimperlák Károly tanár úr, a mate­matika és a fizika helyi szaktekintélye, az Élet és Tudomány előfizetője és rendszeres olvasója, a gyerekek becézve . csúfolt »Pimpije« néhány évi tanulmá­nyozás után mindent világosan felis­merte. De mint afféle alapos, pedáns pedagógus, előbb hónapokon át halár szati tanulmányokkal foglalkozott, mi­előtt »sporthorgászengedélyt« váltott volna. Gondosan áttanulmányozta Hermann Ottó: A magyar halászat című könyve mindkét kötetét. Elolvasta és kijegyze­telte Jankó János: A magyar halászat eredete című munkáját. Megnézett két keskenyfilmet a francia és az amerikai sporthorgászok életéről. Ezenkívül min­den szabad idejét a helyi »pecások« megfigyelésével töltötte. Hosszú, nyur­ga alakját ott lehetett látni mindenütt, ahol vízi emberek, halászok és pecások foglalatoskodtak. Látta a villantóval történő balintfo- gást, ott volt a Nagy Dunán, amikor a szentjánosi tanító a 27 kg-os nagyhar­csát kifogta, de nem volt valamire való nagyságú hal, amelynek horograkerü- lését ne ismerte volna apró részletes­séggel. Ez annál könnyebben ment, mert a horgászok közismerten szeretnek halász­élményeikről színes meséket mondani. Tudta, hogy pontyot nemcsak főtt kukoricával, de búzával és krumplival is lehet fogni, hogy a dévér a paprikás­kenyérre kap a legjobban. Látott törpefogást kukaccal és piócá­val. Pimperlák piócapárti volt. Szép törpeharcsa leginkább piócára került horogra. Ismerte a miiinget, a csuhét, a pirityet. Tudta mi a lésza, a vejsz, a szák, a bárka és hogyan halásznak var­sával. Nagy élvezettel nézegette reggelen­ként a fenékhorgászás ügyes fogásait. Amikor aztán úgy gondolta, hogy most már ő is eredményesen láthat munkához, — egyik vasárnap este nagy aprólékossággal előadta feleségé­nek hosszú időn át érlelt szándékát, ő is sporthorgász lesz. Még aznap este az egész család meg­vitatta Pimperlák papa különös szán­dékát. Leánya szerint igen előnyös lesz papára a szabad levegőn űzött foglala­tosság.-r- Pihen, nem idegeskedik, megjavul az étvágya, s talán meg is hízik. Pimperláknéban, ebben a kövér, piros­arcú, örökké konyhaggndjait síró asz­szonyban a férj szándéka jóízű remé­nyeket keltett életre. — Legalább változatosabb lesz a kony­ha. A sok bab, krumpli és káposzta után jó lesz egy kis halacska. Szája már előre érezte a jóféle íze­ket. Képzeletében rácos ponty, kirán­tott harcsa, csukapörkölt, halpaprikás, resre, ropogósra sült dévérek úsztak el sorban és ő is megszavazta Pimperlák papa legújabb »vállalkozását«. Egy pillanatra ugyan átfelhőzött em­lékezetében Károly néhány gazdasági kísérlete. — Az almabor, amelyből borecet lett, a sertéshízlalás, amely egy hálószobát vitt el, a csirkenevelés, amelyet tönkre­tett a vész. De elhessegette magától a kellemet­len és visszahúzó emlékeket és tovább készítette, sütötte, főzte gondolatban a sokféle ízletes halétket. Pali, legidősebb fia vállalkozott arra, hogy költségkímélés céljából maga ké­szíti el a pecálokat. Ügyeskezű, fabri­káló ezermester volt ez a fiú, éppen ezért Pimperlák ígéretét boldog mo­sollyal köszönte meg. Gyurka, a legkisebb Pimperlák pedig megígérte, hogy mindenféle cipelést el­végez. Lehordja a pecálokat, elkészíti a csalétkeket, kukacot ás, piócát szed, hazahozza a papa által ejtett zsákmányt. Pimperlák Károly boldogan sóhajtott fel, az első nehézségen szerencsésen túl­esett. Családja igyekezetén felbuzdúlva ő maga is szentül fogadkozott, annyi halat hoz az asztalra, hogy csömörlés lesz a vége. A halfogás csak ügyesség kérdése; Volt idő, amikor száz halacskát is fog­tam néhány félóra alatt. Igaz, azok na­gyon aprócskák voltak. Pirosszárnyú keszegek és snicigek. Gyermekésszel, gyermekszerszámmal kis halat, most pe­dig éretten, modern horgászfelszerelés­sel nagyokat fogok. A meggyőzés és a bizalom növelése érdekében kétszer is megismételte mon- dókáját. Igen ám, de egyelőre hiányzott az érett ész mellé az a bizonyos modern felszerelés. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents