Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

MI EMÉSZTI EREJÜKET? A fuliipszáUási pártszervezetnél szerzett tapasztalatohról fi magyar néphadsereg napja Ha valamikor szükség volt a meggyőző és felvilágosító, szóra, akkor most az ellenfor­radalom után százszorosán szük­ség van rá, mert az ellenforra- daiom rendkívül sok zavart okozott hamis nézeteivel az em­berek fejében. Betöltötíe-e feladatát a dolgo­zók felvilágosításában, nevelé­sében a fülöpszállási párszerve­zet? Nem! Nem töltötte beimért a pártszervezet erejét megosz­totta a különféle helytelen né­zeteket, s méginkább gyakorla­tot képviselő párttagok viszá­lya. Az ellenforradalmárok te­vékenységének. leleplezése he­lyett a parttagok egy része kö­zött folyt a harc és ki-ki a saját igazát, álláspontjának helyessé­gét próbálta igazolni s a vitát azutan az utcára is kivitték. Az persze nem baj, ha a párttagok vitatkoznak, hisz így érik a he­lyes álláspont, alakul ki a meg­felelő módszer a párt politiká­jának megvalósítására. De a vita csak akkor eredményes, és akkor helyes, ha legalábo az egyik fél a párt politikáját kép­viseli, s erről vita alapján meg­győzi a helytelen nézeteket val­lókat is. ymölis»álláson a bal­oldali, szektás nézeteket vallók és a jobboldali, opportunista ál­lásfoglalók között folyt a harc. JVÍár pedig a párt politikája szempontjából akár az egyik, akár a másik irányzat érvénye­sülése káros. Horváth Gyula és még néhány vele egy nézetet valló »baloldali-« frakciós maga­tartásáról már a sajtó is hírt adott. Ezen a helyen most in­kább a jobboldali opportunista politikai vonalat képviselők ma­gatartására kívánok rámutatni. Szükségesnek tartom megjegyez­ni, hogy ezzel kapcsolatban a párttagságnak csupán kis részé­ről van szó. Fülöpszálláson is, mint sok más községben, az ellenforra­dalom vértelenül zajlott le. »Csak« éppen a tanács helyett nemzeti bizottság vette át a falu vezetését. Ez a nemzeti bizott­ság »csak« elküldte a kommu­nista dolgozókat a tanács appa­rátusából. »Csak« a vörös csil­lagot távolították el mindenhon­nan és saját hatalmuk megvé­désére fegyveres' nemzetőrséget szerveztek. »Csak« vissza akad­ták állítani a régi rendet —, mert erről volt szó — Fülöp- száiláson és máshol is. Bs mit «•sin iltak Fülöp- száliáson egyes pártvezetők az ellenforradalom után? Vajon megmagyarázták-e a J dolgozóknak, hogy a i'tílöpszál- lást ellenforradalom szerves ré­sze volt az országos szinten ki­bontakozott ellenforradalom­nak? Hogy csupán idő kérdése volt, hogy Fülöpszáltáson nem került dor a kommunisták vé­res felelősségre vonására, az egy­szerű emberek rabszolgasorsba való taszítására? Nem, nem ezt tették. Ehelyett azt bizonygatták, hogy a. helyi el­lenforradalmárok tartották meg Fülöpszálláson a »rendet«, s ne­kik köszönhető, hogy nem ke­rült sor emberek felakasztására. Hálásak voltak azért, hogy »vi­szonylag« békésen hajtották vég­re az ellenforradalmat és hogy ezt kifejezésre juttassák, jó kap­csolatokat teremtettek velük. Ta­núként bizonygatták, hogy sem­mi olyat nem tettek, amiért tör­vény előtt felelniök kellene. Ugyanakkor nem vették ész­re, hogy a párttagság többsége szembefordul velük, s még a falu pártonkívüli, becsületes dolgozói is elítélik opportunista magatartásukat. Nem vettél észre, hogy megrendült a biza lom irántuk, mert elszakadta! a tömegektől. A dolgozó emberek követik i pártot, ha olyan vezetők' tolrná csolják a párt célkitűzéseit, aki! élete példamutató és munká­juknál elnyerik a dolgozók bi zalmát. De nem szeretik az in­gatag, opportunista vezetőket c: elítélik az ilyen magatartását. A dolgoséit azt is igény lik, hogy a falusi párt- és mái vezetők tudjanak különbsége tenni a kérdésekben tájékozat­lan, de a magyarázó szót szíve sen fogadó, becsületes dolgoz! és népi államunk, a dolgozói érdeke ellen törő ellenséges ele. inek között. Az előbbieket meg­nyerve és az utóbbiak ellent harcolva lehet Fülöpszálláson a| hibákat kijavítani. £ Fülöpszálláson le kell vonni* ebből az esetből a tanulságot, j Fricska Margit Kiskőrös jb. pol. munkatárs A művelődésügy helyseiéről és a rendőrfalusi új házak ériékesíféséről tárgyalt a városi tanács tagsága SZEPTEMBER 27-ÉN, pénte- teken, ülést tartott Kecskemét város tanácsa. A tanácsülésen három napirendi pont szerepelt. Az elsőről, művelődésügyünk időszerű kérdéseiről Tóth László elvtárs, a városi tanács VB el­nökhelyettese, mondott emléke­zetesen szép. új tettekre serken­tő joeszámolót. Beszámolt arról, hogyan alakult művelődés- ügyünk az ellenforradalom óta, milyen fejlődést értünk el. El­mondotta, hogy a munkáshata­lom kulturális szervei milyen komoly erőfeszítéssel és nagy áldozatok árán teremtik meg és javítják az iskoláztatás feltéte­leit. Alig. hogy megkezdődött a tanítás a Béke téri új iskolában, már épül az aluljáró közelében egy kéttantermes iskola. A jövő évben tető alá hozzák a balló- szögi iskolát és befejezik a mén­teleki négytantermes iskola épí­tését, bővítik a Halasi úti álta­lános iskolát, majd, kéttantermes iskolát és nevelőlakást építünk Kisfáiban IGEN NAGY ÉRDEKLŐDÉS kíséretében zajlott le a második napirendi pont. a Kaspé-íéle la­kóházak felhasználásának, el­osztásának megtárgyalása. Az előzményekről annyit: a város­ban lévő nagy lakáshiány eny­hítése érdekében ez cv tavaszór a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága két ízben 1 210 000 fo­rintot biztosított a Rendőrfalu- ban készülő úgynevezett Kaspé féle lakások felépítésére. A építkezés befejeződött, s a 15 la­kás nagy része beköltözhető. A kész lakások hasznosítására két lehetőség volt. Az egyik: a laká­sok azonnali eladása az OTP-n keresztül, a másik pedig az, hogy átadják a KIK-nek és a laká­sokat a lakáshivatal a legjob­ban rászorulók részére utalja ki. A TANÄCSTAGSÄG több ja­vaslatot tett a napirendre vo- natkbzóan, végül Nagymarosi elvtárs javaslatát fogadták el, mely szerint az OTP-n keresz­tül értékesítik a házakat és ez­zel egyidejűleg a tanács felha­talmazta a végrehajtó bizottsá­got, hogy a vevők közül a leg­jobban rászorultakat juttassa előnybe, s azokat, akik előző la­kásukat átadják a lakáshivatal­nak. A lakások eladása által nyert összegből pedig tavasszal újabb 15 ház építését kezdik meg a város más területén. ^ Részlet a készülő Bács megyei Fehér Könyvből ) Amit nem felejthetnek el Homokmégyen r (t Uri-nmri Oregcsertőn Homokmégy jelentéktelen kis­község a kalocsai járásban. A vérzivataros októberi napokban mégis belekerült a történelembe. Nyugalmát csendőrök-vezette söpredék dúlta fel. Támadásuk a néphatalom bástyái, a párt, a tanács és a rendőrség ellen irá­nyult. Bátyáról indult el két teher­gépkocsival az ellenforfadalmá- rok csoportja Balázs János volt csendőrszakaszvezető vezetésé­vel, hogy »felszabadítsa« az. el­maradt bomokémgyieket. Októ­ber 27-én Bátyán a csőcselék el­zavarta a volt tanácselnököt és helyébe Szarvas László volt ta­nítóképzős diákot ültette, aki az­zal ügybuzgólkodott, hogy a ta­nács hangosbemondóján keresz­tül elszavalta a Nemzeti Dalt. E produkciója után pedig nyomban hozzálátott ahhoz, hogy a nép érdeke ellen cselekedjék. Elő­ször Is különítménye részére tehergépkocsikat rekviráltatott Kalocsán. A fegyveres banda parancsnoka' Balázs János és Deák István egykori csendőrök voltak. Első teendőként ledöntöt­tek a szovjet katonák emlékmű­vét, majd nekiláttak a bátyai pártház »ostromának«. A helyi­séget szétdúlták, leverték a vö­rös csillagot^ végül felkeresték a lakásán tartózkodó Hegedűs Já­nos párttitkárt, majd kivezették a csőcselék elé, amely megköp- döste, megverte. Ezt követően a markába nyomtak egy zászlót és úgy kísérték végig a főutcán. Az. volt a céljuk, hogy a főtéren fel­akasztják. Balázs Marian négy­szeresen büntetett előéletű pros­tituált azonban türelmetlenül ki­jelentette: mire jó ez a cirkusz, végezzék ki nyomban. A na­gyobb nyomaték kedvéért né­hányszor a párttitkárra emelte a nála levő konyhakést. Időközben azonban a község sok becsületes Iákosa körülvette a vérszomjas bandát és megakadályozta a to­vábbi bántalmazást. Bátor fellé­pésük meghiúsította a tervezett akasztást is. Ám nem azért volt a község »vezetője« Szarvas László, hogy a meghiúsított me­rényletet mégegyszer meg ne kí­sérelje. Másnapra összeszedte a községben levő vadászfegyvere­ket. Mivel ez kevésnek bizonyult, elhatározták, hogy átlátogatnak a szomszédos községekbe is fegy­verért, s közben »felszabadítják« öregcsertőt, meg Homokmégyet is. Az utóbbi helységtől okkal tartottak az ellenforradalmárok. Itt ugyanis odaérkeztükig rend volt, a helyi rendőrőrs állta a sarat.. Méltán féltek tehát attól, hogy az itt levő rendőrök hírét veszik garázdálkodásaiknak és leszámolnak velük. Az ellenfor­radalmi banda ezért döntött úgy, hogy mindenekelőtt lefegy- yérzik a homolunégyi őrsöt, lt.. Balázs János csendőrszakasz- 'vezető különítménye másnap megérkezett Öregcsertőre. Csa­nádi István gépkocsivezető se­gítségével itt is ledöntöttek a szovjet emlékművet. Aztán fel­törték a földművesszövetkezet boltját. Innen két zsák kekszet s pálinkát rámoltak ki. A »győze­lemtől« ittas társaság hozzálá­tott ahhoz, hogy »történelmi« tetteit szesz mellett ünnepelje. A lopott dolgokból rendezett úri­murit az szakította meg, hogy Balázs kocsira parancsolta el­ázott »alakulatát«, mely rózsás hangulatban érkezett Homok- mégyre. Odaérkezésük után fel­feszítették a tanácsháza kapuját, kiverték az ablakokat, felgyúj­tották a begyűjtési és az adó­zási íveket. Ezt nevezte vallo­mása során Balázs csendőr »fel­szabadításnak«. A homokmé- gyiek igaz, nem szálltak szembe az'ellenforradalmárokkal, de — a postás kivételével — nem is segítettek nekik. Amikor Ko­vács törzsőrmester hírét vette a garázdálkodásnak, készültséget rendelt el, majd telefonon kö­zölni akarta feletteseivel,- hogy bennük bízhatnak, ők kitarta­nak és segítséget kér, A posta azonban nem kapcsolt, mert ott ekkor már az ellenforradalmá- rok voltak az urak. Az őrs előtt ellenforradalmá­rokból álló tömeg verődött ösz- sze. Ezek küldöttséget menesz­tettek az őrsparapcsnokhoz, hogy adja át a fegyvereket. A kül­döttség azonban csak a kapuig jutott, mert az őrszem útjukat állta. Rövid szóváltás után a bátyai különítmény megroha­mozta az őrs épületét és sikerült behatolnia. Balázs csendőr, aki mint parancsnok mindeddig az élen volt, hirtelen elillant, mert Tóth szakaszvezető elvtárs fel­ismerte őt. A különítmény a kis létszámú őrsöt rövid idő alatt lefegyverezte, majd Mo­nostori Ferenc, a banda egyik tagjának vezetésével megkezd­ték a fogvatartott rendőrök váll- lapjainak, parolinjainak levágá­sát. További ténykedésüket megzavarta az a hír, hogy néhá- nyuknak sikerült elfogniok a község párttitkárát, Rózsás elv­társat. — Felakasztani! — ordí­totta a vérszomjas banda. A vésztörvényszéket Halomszállá­son akarták megrendezni. Ide titkárt. A lefegyverzett rend­őrök rövid időre őrizetlenül ma­radtak. és eközben értesítették parancsnokukat a történtekről; Visszaszerezlek fegyvereiket, elfoglak az ellenlorradalmarokat Kalocsáról Bata Ferenc rend­őrhadnagy, Antal János állam- védelmi alhadnagy, Varga törzs- őrmester, Juhász és Szabó őr­mester elvtársak és hat honvéd elvtárs sietett a bajbajutott őrs segítségére. Néhány óra lefor­gása alatt fegyverrel verték szét a csendőrkülönítményt és sike­rült a banda minden egyes tag­ját kézrekeríteniök. A banda a tétovázó ügyész ellenére őrizet­ben maradt, majd átkísérték őket a börtönbe. Innen azonban az ellenforradalmárok kiszaba­dították a csendőröket. További véres cselekményeikre azonban már nem kerülhetett sor. A szovjet hadsereg segítségével elvtársaink véget vetettek bű­nös üzelmeiknek... Kukoricatáblákat ringat a szél Homokmégy határában. Dús ter­mést ígérő ősz incselkedik a jószagú földdel. Béke van. Itt is a rendes kerékvágásba lendült az élet. Az idők során sok min­dent elfelejthetnek a falu meg­bolygatott lelkű dolgozói. De a csendőrök és az urak világának — ha csak rövid időre is vissza­tért vérszomjas októberi napjait cipelték tehát magukkal a gárU ^aojia*. sáoha!tiK Ma, szeptember 29-cn ünnepeljük hetedszer a magyar nép- t hadsereg napját. Ezen a napon emlékezünk az 1848-as honvéd- j sereg Pákozd-SukOró környéken aratott diadalára, a forradalmi ! seregek első nagy győzelmére. Ezen a napon kegyelettel és szere- t tettel emlékezünk meg azokról a hősökről is, akik a magyar fiig- [ getlenségért, a nép szabadságáért áldozták lei életüket, hősiesen ! küzdöttek a forradalom ügyéért, E A vörössipkás honvédsereg pákozdi győzelme fényes bizo- E nyit,ék arra, hogy legyőzhetetlen az a hadsereg, amely igaz ügyért E harcol, amely szilárdan összeforrott szülőanyjával, a néppel. E Ilyen volt az 1848-as honvédsereg, ilyen ma néphadseregünk fis. A mi hadseregünk a béke hadserege, határaink sérthetetlensé­► gének, függetlenségünk őrzője, ugyanakkor népünk szabadságá- [nak és forradalmi vívmányainak megbízható védelmezője, tehát : egyben a proletárdiktatúra fegyveres ereje is. Erről tett bizony­► ságot néphadseregünk az elmúlt év őszén is, amikor a magyar E nép belső ellenségei, a külső imperialista körök támogatásával E ellenforradalmi lázadást robbantottak ki hazánkban. Az ellenfor- iradalmárok, az áruló Nagy Imre csoportjával együtt mindent I megtettek azért, hogy a hadsereg egységeit a maguk oldalára | állítsák, de sikertelenül. Gyalázatos támadásuk leverése óta pedig i arra törekszenek, hogy befeketítsék honvédségünket, rágalmazzák, [ becsmérlik például abban a szégyenteljes jelentésükben is, amelyet [ az ENSZ úgynevezett ötös bizottsága elé terjesztettek. ► I De a tények meghazudtolják a rágalmazókat. Néphadseregünk E egységei 195«. október 26—28-án türelmetlenül várták a parancsot 5 a Kilián laktanyába beíészkelődött elleníorradalmárok leverésére, > önként jelentkeztek a Korvin közi bandák felszámolására — de : az áruló Nagy Imrétől nem érkezett meg a parancs. S hogy meny- ‘ nyire hazug a külföldre szökött árulók néphadseregünkre szórt í rágalma, annak bizonyítására elegendő, ha csupán a Dács-Kiskun E inegyében állomásozó 3. hadtest egységeinek helytállására, uta- : lünk. Amikor az elmúlt év október 26-, 27-, 28-án itt Kecskeméten ; szétverték katonáink a íelfegyverzett és a börtönből kiszabadult t ellenforradalmárokat, huligánokat, vajon az ellenforradalom olda- E Ián harcoltak? Vagy a szabadszállási ezred nem a proletárdikta- E túra védelmében lépett volna fel? És így tovább, a kiskunhalasi t lövészezred, s más egységeink példamutató, áldozatos hárca az E ellenforradalom iránti szimpátiát bizonyította volna? Nevetséges E még gondolni is erre. Kétségtelen, hogy a felső vezetésben eluralkodott bizonytalan- \ ság és tehetetlenség súlyosan éreztette hatását a hadseregben is. »De az áruló felső vezetés bűnét nem engedjük hadseregünkre E sütni, a leghatározottabban visszautasítjuk, hogy néphadseregün- t két rágalmazzák. ! Katonáink és tisztjeink túlnyomó többsége kezdettől fogva {szembeszállt az ellenforradalommal. November 4-e után, a forra- í (talmi munkás-paraszt kormány felhívására önként és tömegesen E jelentkeztek fegyveres szolgálattételre, az elleníorradalmárok elleni 1 harcra katonáink. Bátor honvédeinknek, tisztjeinknek igen jelentős | szerepe volt abban, hogy a karhatalom egységeiben hősiesen lielyt- E álltak, s igen gyorsan helyre állhatott a törvényes rend, a sze- E mélyi és vagyoni biztonság. í E harcokban számos elvtársunk az életét áldozta népi demok- f ratikus rendünkért, hazánkért. Bács-Kiskun megye Juronovics (Miklós honvédőrnagy, Istenes Elemér százados, Máté János fő- [ hadnagy, Rima István alhadnagy, Fekete Lajos, Juhász Imre, E Szirom János honvédek, Kiss Gyula ÁVH-őrnagy, Kállai Mihály, E Punyi Ignác, Kollár István, Pákozdi Antal, Nagy János hősöket E adta a hazának. E Nemcsak hősi halottaink, élő hőseink, a megye 500 kitüntetett [ katonája is fényes bizonyíték hadseregünk helytállására. Az cllen- ; forradalom elleni harcban még szorosabbá vált barátságunk a E szovjet hadsereg hős katonáival, s népünk katonafiai megedződve I a harcban, készen állnak bármely pillanatban szocializmust építő | hazánk, népi rendünk védelmére, < t Skrabák Mihály százados

Next

/
Thumbnails
Contents