Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-26 / 225. szám

Országos

I legelőgazdálkodási tapasztalatcserét

Pár napra eltűnt a cukor a kereskedelemből. Akik arra vártak, hogy ezúttal

ismét szélnek ereszthetik méte- lyező rémmeséiket, a legkeservesebben csalódtak. Nemcsak azért, mert a cukor megjelenése gyorsabb volt náluk, hanem azért is, mert a kecskeméti közönség keresztülhúzta alacsony számításaikat, Hja! Csak egyszer volt Budán kutyavásár! A kecskeméti közönséget is csak egyszer lehetett vásárlási lázba hozni! Egykedvűen fogadta a cukor pillanatnyi eltűnését és még csak nem is kereste. Mit szólnak ehhez a vészharangozók?

És mit jelent ez? Népi államunk és rendszerünk eivitatha- tatlam sikerét. Azt a bizodalmát, amellyel a nép pártunk és kormányunk iránt viseltetik.' Nyugodtan ék rendületlenül bízhat is, mert olyan erő áll mögötte, amilyen a világtörténelem során ezideig még sohasem állt,

Mi ennek a hatalmas és legyőzhetetlen erőnek tulajdonképpeni magva? Az ország népe maga.

A mérleg nélkülözhetetlen eszköz a 1 kiskereskedelemben.

Az embernek van Ugyan szemmértéke, de az könnyen csalhat, míg a mérleg sohasem. Bár őszintén szólva, nem szeretném, ha egyszer kiskereskedelmi mérlegen méricskélnék össze a gyógyszeremet. Nem azért, mintha attól félnék, hogy ezáltal esetleg több méreg kerülne a szervezetembe, hanem inkább attól tartanék, hogy a gyógyszer egyáltalán nem is használna. Ezek a huncut kiskereskedelmi mérlegek ugyanis mintha csak összebeszéltek volna, mindig a nulla és az egydekás -rovátkák között állomásoznak megterhelés mentes nyugalmi helyzetükben. Tehát körülbelül féldekán. Az pe- II.

II.

—- Szóval, nem éppen veszekedős. Nem kiabál az. Sőt, inkább alig hallani a hangját. De avval a 6zúrós szavával mindig úgy vág, mint a vasveiiaval. Meg a szemivei.,. Avval a savószemivel.

— Képzelem, mennyire rettegi a falul

— ötét? ... Már aki! A kulákpk igen! Azok ki is gyúrnák a kis ember belit!

— Kicsi?

— Hát nem nagy. Olyan rendes. Szóval, olyan alacspnyas... Három kulákot ültetett le a télen. Feketevágáson érte

őket. Mert észrevette, mert ő udndent észrevesz. Mert mindig a falut járja. A párthelyiségben csak este lehet rátalálni, de akkor akár hajnalig is.., Ö még azt is tudja tán, hagy hányat tojott a Ba- csóné kendermagosa. %

•— És... a dolgozó parasztok szeretik?

— Azok? Mán hogyne?... Amióta ő a párttitkár, van itatovályú a delelőn, a kenderföldek mellett duzzasztó a patakon. Meg napközink is van.,. Csak a henye embert nem szereti. Annak a nyakára lép. A tűzőrségen is az aratás első napjában 24 férfi teljesített szolgálatot. Fölváltva, de egész nap csak feküdtek, meg kártyáztak, csak kettő volt a toronyban, figyelni a határt. No, neszezett is velük, hogy férfiembernek kaszánál a helye. Nyolcat hagyott meg belőlük a fecskendőhöz. Aztán este összehívta az emendéeszt és most asszonyok pótolják a tizenhat férfit.

Eszmélni kezdek. A megyei tanácshoz aratás előtt csaknem minden községből jatt a sürgető panasz, hogy nincs elegendő munkaerő. Főleg kaszásokban a hiány. Ebből a községből, amelyik a megye legnagyobbjai közé tartozik, mindig csak arról szólt a hivatalos értesítés: rendben van minden.

Odakünn, az utcán már elment az ablak előtt a gulya konda. Elnyújtott, szaggatott tehénbőgés jelzi egy-egy kapunál, hogy beállt az est. Süldők kor- nyicálása, malacok sivítósa, sivalkodása adja meg a falu alkonyatának hangulaÖsszeállította: KEVE JENŐ

tartottak a napokban Kalocsán a Földművelésügyi Minisztérium és a megyei tanács mezőgazdasági osztályának rendezésében. Kilenc megyéből mintegy száz részvevővel zajlott le ez az értekezet, amelyen megtárgyalták és megszemlélték azokat az eredményeket, amelyeket megyénkben a legelők termelőerejének fokozása, a vegyszeres gyomirtás, a parazi- tológiai védekezés, az apaállatok takarmánnyal való ellátása és minőségi javítása, valamint a szikes és homokos legelők megjavítása, a legelők víztelenítése terén elértünk.

Az értekezletet a Földművelésügyi Minisztérium képviselője nyitotta meg, majd a megyei tanács beszámolója következett. Ezután Herke Sándor professzor a szikes legelők hasznosításáról beszélt, különös tekintettel a sziki mézpázsit öntözéses termelésére. Berend lst~ ván. a Növényvédelmi Kutató Intézet munkatársa a vegyszeres gazirtással kapcsolatos eljárásokat ismertette. Megyénkben különösen a kalocsai járás legelőit nagy tömegben károsítja az iglicetövis nevű gyom. Itt 500 holdon végeztek ebben az évben vegyszeres irtást s a tapasztalatok azt mutatják, hogy ismételt védekezéssel pár éven belül tökéletesen kiirtható ez a gazféleség. Dr. Kurelecz Viktor, tudományos kutató a takarmánytermesztésről beszélt, —r majd Szőts László vízügyi főmérnök a legelők vízlevezetési munkálatainak eddigi eredményeit ismertette. Ebben az évben ösz- szesen 72 km hosszúságú csatornarendszer épül meg legelőinken, amely újabb 5—6000 hold víztelenítését jelenti. Dr. Horváth József járási főállatorvos a kiskőrösi parazitológiai állomás munkáját méltatta, majd dr. Gruber Ferenc szarvasi kutató hozzászólásával értékes vita kezdődött. Ennek során többek között felszólalt Szabó Imre elvtárs a megyei. Sarok Antal elv* társ pedig a dunavecsei járási pártbizottság részéről.

A tapasztalatcsere-értekezlet második napján a vendégek megtekintették a kalocsai és dunavecsei járás legelőit, apaállatistállóit és a dunavecsei parazitológiai állomást, amelynek működését dr. Toponáry Ferenc járási főállatorvos mutatta be.

R bosszúvágyé áldoktor

• v A

A 16 esztendős Georgv Sutter Birminghamben csúnya játékot űzött tanáraival és iskolatársaival azon á napon, amikör az iskolának búcsút mondott. Fehér köpenyt öltött, szakállat ragasztott és sötét szemüveget rakott az orrára. így álcázva bejelentette magát az igazgatónál mint iskolai orvost. Megvizsgálta a tanárokat és iskolatársait, különböző betegségeket állapított meg és apja receptkönyvére — apja ugyanis orvos — erős hashajtót írt fel azoknak a tanároknak és iskolatársainak, akik valaha bosszantották. Bosszúja sikerült.

Ui maavar béívea

„Hírős Napok" — híres be vegek

Uj magyar bélyeg

OKTOBER ELEJÉN jelenik Rie* az új^ címer ábrájával 60 filléres éf \ forintos círvüetíj forgalmi sorozat OKTOBER 13-án, a Bélyegnap alkalmával jelenik meg 6 forintot címletben a Bélyegnapi emlékpár Ábrája: Régi budai tájkép lovasfu* tárral, a másik bélyegkép a mai Budapest ábrájával, a levegőben egy

qtasszállító repülőgéppel. A két bélyeg között szelvény, rajta a jubiláns kiállítás emblémája. A‘ két bélyeg a szelvénnyel összefüggően kerül kiadásra, de külön-küldn is ér*

a W, wiUTS-rűf V< v<4 — va —

vényes Dérmentesítésre.

.-„-r-cJCarOKtCSC

» llársincgyri novellisták:

I \ K .1 í \ IST Y í I

A sai/éfzttníí Cfnfrcb

tát. Néhány paraszt már megkezdte a hordást és a vastagon rakott szekerek finom zizegéssel súrolják a községháza előtt lombosodó fákat. A határ megmozdult a falu felé.

Állok az ablaknál. Nézek kifelé. Most, hogy ennyi mindent hallottam a párt- titkgrról, kisebbségi érzésem támad. Hogyan álom meg mellette a helyemet? En a megyétől vagyok, c pedig csak egy falu vezető embere. S mi tagadás, ha világméretekben nem is annyira, de én

mégis 109 községre szabott, amolyan megyeméretben gondolkozom, Hogyan tudok eligazodni égy-egy dűlő dolgában? Különösen, hogy a párttitkár ilyen rabiéiul ember! Ha nincs is joga leszídni tájékozatlanságom miatt, netán baklövést követnék ei, de ilyen fontos megbízatásban ötödik keréknek lenni, bántja az ember önérzetét, no!

— Szabadság! — hallom a hátam mögött.

És ott áll a petróleumlámpa fényében a savószemű ember. Megismerem, inkább megérzem, hogy ő az.

Zsírfoltos kalap a fején, egyszerű, olcsóbbfajta ruha rajta, lábán poros bakancs. Kezében újság. Fölmérem tetőtöl- talpig, s kalapjának árnyékot vető karimája ajatt keresem a szemét. A savó szemét.' Arca barázdált, íélfelén mély árnyék a pofacsont alatt, álla előre-- ugrik és bronzra égett bőrének hátteréből, mint söprű szúr előre a napszítta sörtebajusz.

Kezet fogunk. Bemutatkozunk. És hát nincsen a szemében a savóra célzó semmi különös. Közönséges szürkészöld szemek.

—• A megbízólevelét kérem — mondja.

« Az elvtárs bizalmatlan? *- kockáztatom meg, mivel neheztelek rá, mert csalódtam a szemében.

— Még a megbízólevél után is —- szűri a fogai között, ahogy visszaadja a pecsétes iratot. — Persze, így már nem annyira.

Olyan természetesen, szinte hangsúly nélkül beszél, hogy megdöbbenek. Csak, mintha a szeme villanna egyet. Mégiscsak van valami ebben a falu.csinálta jelzőben.

— Most feküdjék le a vendégszobában, mert hajnalban indulunk a határba — adja ki az ordrét. Nyomasztó, ahogy érzem, nemcsak a szemével, de a bajszával is figyel.

Nem jön álom a szememre. Előttem a végtelen határ, ahogy hullámzik, viharzik, az őrtoronyban pedig emendéesz asszonyok figyelik, nincs-e tűz valahol. A falu szöszmötélő csöndje rátelepszik a mellemre, a nyitott ablakon keresztül nyalábban hordja be a szellő a mezők, tarlók jó illatát. S hallgatom a tücskök cirpelő muzsikáját... Hánykolódom és azon veszem észre magam, hogy menekülök. Menekül a fantáziám egy nyomasztó képzettől. Akárhova fordulok azonban, akármerre terelem gondolataimat, csak a párttitkórha botlik képzeletem. A megismerkedés előtti elképzelés róla erősebb, mint amit a valóság láttatott rajta, s fölgyújthatom a lámpást, könyvet vehetek a kezembe, — csak nem tudom kiverni gondolatain! közül.

Gyötrő éjszaka. Tervem, hogy mikép- pem végzem határjáró munkámat, szándékom, hogy a még csecsemőkorát élő megyei tanács képviseletében ne vallják szégyent, mint valami gyenge fodor a hullámzásba jövő víz színén, beleolvad

egy erőteljesen sodró áramlás tarajzásába; amit eddig a párttitkárról hallottam, az a pár szó, amit mondott nekem, sejteti, nem lesz könnyű a dolgom.

Latyakosra izzadom a párnám, csak fetrengek, amikor erőteljes kéz eszméletre ráz.

— Kicsit korán van, de mennünk kell

— üdvözöl, — Hogyan aludt?

— Nem jól — találom meg a hangomat.

— Látom. Vizes a vánkosa. Csípték a poloskák? — s szigorúan merednek rám kese bajszának sortéi.

— A poloskák? — nézek végig hirtelen végtagjaimon. — Nem, nem csípett semmi.

—- Mert egy hónapja hólyagosra martak egy újságírót. Azóta kiciánoztattam a szobát... No igyék, aztán gyerünk — vesz elő zsebéből egy kis lapos üveget: —. Kisüsti. Reggeli majd a kocsin lesz.

Ezzel elmegy, én meg kábán szedem' magamra /ruháimat és mintha nem is érezném, ahogy marokkal pacskolom' arcomra a mosdóvizet.

A kapunál vár rám.

— Gyújtson rá! Nem tud csavarni? No, majd én. Tessék! — Nyálazom meg a kezembe nyomott cigarettasodrást.

Előáll a fogat. Amolyan se-hintó, se- kocsi. Féderes. A község hivatali embereknek fönntartott könnyű kerekes alkotmánya. Két jóltáplált csikó topog a rúdjánál.

— Megpatkoltattad a Mancit, János?

— fogadja a párttitkár a kocsist, de már emeli is a ló hátsó lábát. Ellenőrzi.

— Mehetünk -t- és kiröhögünk a faluból, neki a határnak. Kezdem magam összeszedni a friss, jó {evegőtői, a határ végtelenségének láttán. A kukoricák, mintha üdvözölnének, ahogy a nap csókjától gyémántosan csillog levelükön a harmat. A tarlón sorjában rakott kepék, akárha sárga mellényen aranyból sodortatott gülügomtjok.

(Folyt, köv,)

dig egy gyógyszernél már számottevő. Ezeknek a mérlegeknek a kilengésük is bámulatos. Olyan érzékenyek, hogy egy gyorsabb kezű elárusító nem is győzi kivárni nyugalmi állapotba kerülésüket egy-egy árucikk megmérésénél, különösen abban a hálás esetben, ha több vevő is vár kiszolgálásra. Igaz, hogy egy ügyes elárusító pillanatom alatt meg tudja állapítani a felső és alsó kilengési határ közép- arányosát, miáltal a mérlegelés megőrzi féldekányi toleranciáé csalhatatlanságát. Már a piaci mérlegek korántsem ilyen pontosak. Az igaz, hogy ezzel tisztában vannak a vásárlók és számításba is veszik. Lealkudják az áru árát. Nem lehetne a kiskereskedelmi szolgálatba is inkább piaci mérlegeket beállítani és az alkut bevezetni? Nem bizalmatlanságból javaslom, hanem kizárólag az egyöntetűség kedvéért.

, Az udvarlás muj vészete az idők fo- Sffl? Uufi yamán leegyszerü- .ödött. Volt idő, i” amikor még a »Sze- MrJ relmi levelező« és «X az »Udvarlás kézi- _ -» könyve« segítségé-* vei igyekeztek a lángot fogott* ifjak szívük választottját elbű-j völni. Skálájuk meglehetősen? széles volt és a segédeszközök* fellengős színvonalához mérten* az édelgéstpl a cikornyásságig 3 terjedt. Hányán estek a hiszé-j kenyek és megszéditettek közüli áldozatul és lúgot, vagy gyufát! ittak és hány felhevült ifjú arsz-1 lánt hűtöttek le az arcukba ön-í tött kén-, vagy sósavval! Ugye-? bár kedves kis mulatság lehe-| tett ez a kézi könyvekkel életre! keltett cifra szerelem? De ezen! már régen túl vagyunk. A világ! azóta nagyot haladt, az emberek? pedig csiszolódtak. A mestersé-J ges máz lepergett róluk. Már! nem lovalják bele magukat aj frázisok és pózok hazug hangú-j latába, melyet előbb-utóbb a szo-J morú kijózanodás követett. És;

Néhány nap és a Hírős Napok negnyitásával egyidőben meg- ryílik a XXX. Bélyegnap alkal- ngval a helyi íilatélista kör ki- illítása.

A kiállítás mérete és színvonla nagyobbnak ígérkezik, mint íz előző évek kiállításaié volt.

Több kiállító vesz részt a ki- illításon és a benevezett anj'a- ;ok kivitelben és érdekességét ekintve, felülmúlják az előző ívekben bemutatott anyagokat.

A kör részére számos üzem is vállalat ajánlott fel tiszteletdijat, mint például a Kinizsi Konzervgyár, Kézműipari Vállalat. a Petőfi Népe stb, hogy a jutalmazásra méltó kiállítót a bíráló bizottság jutalmazhassa. Az érdeklődő közönség a kiállítást szeptember 28-tól október 13-ig tekintheti meg hétköznaponként délután 4 órától este 8 óráig, vasárnap délelőtt 10 órától este 8 óráig. A Hírős Napok alatt délelőtt 8 órától este 8 óráig lesz nyitva a kiállítás, hogy a vidéki érdeklődők is megtekinthessék.

így van ez helyesen. De azt már csöppet sem helyeslem, hogy akadnak olyanok is, akik nemcsak a mesterkéltség mázát pergetik le magukról, hanem egyenesen kivetkőznek emberi mivoltukból. Egy ilyen esetnek voltam akaratlanul is tanúja. Ketten lépegettek előttem a szürkületben. Jobban mondva csak a fiatal nő lépegetett, mert a hősszerelmes alaposan dülöngélt, miközben akadozó nyelvvel adta elő vallomását:

— Csak azért ittam, hogy valami felbátorítson! Csak így merem megvallani, hogy szerelmes vagyok magába, mint egy viharágyú! —

A fiatal nő riadtan nezett korül és idegesen válaszolta:

— Rendben van! Csak most menjen szépen haza!

— Eszem ágában sincs! — je-j lentette ki harsányan a szerel-: mes lovag, majd minden kétsé-: get kizárólag hozzáfűzte: —j Higyje el, hogy velem nagyon! boldog lesz!

A fiatal nő nem szólt rá sem-: mit. Az volt azonban az érzésem.! hogy éppen ugyanazt gondolta,: amit én. <